.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. október 17., vasárnap

Varázslatos realitás 38.

- Szállj fel a lóra!
- Nem szeretnék…
- Nem kérdeztem, mit szeretnél és mit nem, azt mondtam, hogy szállj fel a lóra!
- De én…
- Joseph, egy pillanatra, a pálcát nem hozta magával. Menjen vissza érte.
- Igenis uram! – A fiatal lovász fiú kimért léptekkel távozott. Nagyon nem kedvelte a munkaadóját, viszont nagyon szívlelte annak unokáját. Petert kedves gyereknek tartotta, aki alapvetően kedvtelve rajzolgatta a lovakat. De felülni, azt nem mert rájuk.
Joseph nem értette, miért kell így erőltetni. Ő tudta, hogy minél jobban nyüstölik, és minél erőszakosabban, a gyerek annál jobban fog félni. Odaért a pálcához és nézte egy ideig. A megfogása helyett, inkább be akarta adni a felmondását. Sóhajtva nyúlt a polcra az eszközért és őszintén szánta a kisfiút.
- Hogy képzeled, hogy megszégyenítesz egy lovász előtt?! Hogy merészelsz nemet mondani nekem?!
- Borzasztóan sajnálom, de félek tőle! – Peter már rég nem sírt a nagyapja előtt, tudta, hogy semmit sem ér el vele, de nem tehetett róla a szája elkezdett remegni.
King, a rémisztő fekete csődör ott állt mellette büszkén. Ő nem félt, ami érthető, hiszen ő taposta meg az előző lovászt úgy, hogy kórházba kellett vinni. Peter pont látta az esetet és azóta rettegett attól az állattól. Egyikre se szívesen ült volna fel, de Kingnek már a közelségétől is rosszul lett.
- Sohasem futamodhatsz meg valamitől csak azért, mert félsz! Apád is ezért ment el, mert egy gyáva senkiházi volt!– üvöltötte a nagyapja Peter arcába, aki sápadtan fogadta a szidalmakat.
Megtanulta a leckét. Mikor Joseph visszaért zokszó nélkül felszállt a lóra, aki az első ügetésnél ledobta magáról, de úgy, hogy eltört Peter lába. Megtanulta a leckét, de nem akárhogy. Soha többé nem volt hajlandó semmi olyasmit tenni, amit igazából nem akart.
- Nem. – A lány megtorpant, a keze már a kilincsen volt. – Ha nem akarod, nem megyek be. Minden félelem mögött van egy cseppnyi az életösztönödből. Ne add fel akkor sem, ha gyávának tűnsz miatta… Ez nem egy harapós prof, ez a szobád. Ne engedj be csak azért, mert azt gondolod, így nem tűnsz flúgosnak.

7 megjegyzés:

  1. Jajistenem, én nagyon szeretem a lovakat! De eszem ágába nem jutna vkit lóra kényszeríteni ha egyszer nem akar...
    Peterből kéne egy nekem is, dehát hol találni ma olyat, aki ennyire megértő és még fiúból is van? (Tisztelet a levés kivételnek, akik minden bizonnyal ezt olvassák...)
    :*

    VálaszTörlés
  2. Áááá, istenem, most már tényleg megőrülök!!!! Soha nem megy be? Szegény Peter... :(

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!

    "Minden félelem mögött van egy cseppnyi az életösztönödből." Hogy ez mennyire így van!!!
    Most már biztos, hogy a megfelelő emberbe botlottak bele! :)

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  4. Én is teljesen úgy érzem, mint Deszy. Én pont ezért olvasom egy héten egyszer-kétszer csak a szösziket egyben, mert így nem zavar annyira, hogy minden nap csak egy-egy olyan mondat van, ami a máról szól. Jó tudom, meg kell ismerni a múltjukat is ahhoz, hogy tudjuk most mit miért tesznek, de én szívesebben olvasnám a jelent. Remélem nem veszitek ezt bántásnak, mert egyébként nagyon tetszik a történet! :)

    VálaszTörlés
  5. Kicsit most már "húzzuk-mint-a-rétestésztát" érzésem van...-.-
    Remélem hamarosan bemennek a szobába..:D

    VálaszTörlés
  6. Én viszont csípem, hogy minden rész visszaemlékezéssel kezdődik, és a rétest is szeretem. Spirit írásait ismerve, még a küszöbön is el fognak topogni egy kicsit. Várom a folytatást. Arwen

    VálaszTörlés
  7. Én azért remélem, hogy Charlotte végül mégiscsak behívja, és együtt fognak festeni. :) Ez a lovas történet meg.. Hát nagyon sajnálom Petert a nagyapja miatt.. :(
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés