Ne feledjétek a lentebbi bejegyzésben a manga rajzoló pályázatot, és ha van rá módotok, máshol is terjesszétek a hírét, hátha egy rejtett tehetség bujkál valahol. :)
Az Edward szemszög következő fejezete holnap este kerül fel. Bocsánat a késésért, csak magánéleti események és egy munka lefoglal kissé...
Charlotte a buszmegállóban várakozott, miközben a jegyzeteit olvasgatta izgatottan. Elég fontos volt, hogy a mai dolgozatot jól írja meg, mert ezen múlt az év végi jegyének a nagy része. Még volt tíz perce a busz érkezéséig, de jó előre kijött, nehogy lekésse.
Nyűgös kiabálására kapta fel a fejét. Az út másik oldalán egy három-négy éves kislány éppen az anyukájával hadakozott. A fűhöz akart menni, hogy virágot szedjen, de nem engedték neki. Sietni kellett.
- Gyere már, az isten áldjon meg! – csattant fel a nő, de a gyerek egyáltalán nem foglalkozott vele, csak rángatta tovább a karját, hogy engedjék már végre el. – Jó, akkor maradj itt! – eresztették el a felnőtt ujjak, a nő pedig elindult egyedül a nem messze álló ház felé.
Charlotte először azt hitte, hogy a nő csak trükközik. A pici majd meglátja, hogy az anyukája elindult, és úgyis utána fut. Ha pedig mégsem, akkor az anyuka a dühe ellenére visszasétál érte. De az idegen nő egyre csak távolodott. Esze ágában sem volt visszamenni.
Charlotte lefagyva nézett utána, aztán a szemei előtt képek jelentek meg. Ő felszáll a buszra, a gyerek virágszedés közben egyre közelebb sétál az úthoz, aztán a pici lábak lelépnek a járdáról. Egy kamionost látott, aki éppen rágyújt vezetés közben, aztán pedig beleremegett a tompa, halk csattanásba. Egy angyal mennybemenetele…
Mikor beállt a busz a megállóba, képtelen volt felszállni rá. Csak figyelte az út másik oldalán az apró lánykát és újabb film pergett le az agyában. Látta magát, ahogyan kézen fogva sétál a picivel. Fagylaltot ettek, és mikor a gyermekarc tiszta csoki lett, ő nem szidta le, hanem gyengéden megtörölgette egy papír zsebkendővel. Látta a lánykát az ágyon feküdni és sírni, mert a fiú, aki tetszik neki, mással jár. Megölelte és elmondta neki, hogy a fiú bolond, és hogy ő olyasvalakit érdemel, aki a csillagokat is lehozná neki az égről. Ott ült egy diplomaosztón, aztán egy esküvőn, majd egy keresztelőn, és boldogan figyelte a lánya mosolygó arcát. Anna… Biztos volt benne, hogy Annának hívják.
Ez a kislány nem lesz magányos. Van neki mamája, aki nem fogja elhagyni.
Charlotte mosolygott egészen addig, míg a kislány mellett újra ott nem termett a nő, aki az anyjának nevezte magát. A lányka mosolyogva nyújtotta felé a virágokat, mire a karvaj ujjak kitépték a kezéből a növényt és a földre hajították. Aztán ismét megragadták a vékonyka kart, és vonszolni kezdték a pici gyerektestet hazafelé.
Charlotte úgy érezte, megrepedt a szíve. Ezerszer is bolondnak nevezte magát, miközben hazafelé sietett, de bármilyen őrültség is volt, úgy érezte, ellopták tőle a boldogságát. A gyermekét. Mert az ismeretlen kislány, akinek ő óvta az életét vagy negyed órán keresztül, inkább volt az övé, mint azé a nőé, aki megszülte, és aztán egyedül hagyta a veszélyes világban.
Mikor sírva az ágyára vetette magát, akkor jött rá, hogy tényleg bolond. Hiszen tizenöt percig tökéletesen boldognak érezte magát. Van olyan, akinek még ennyi sem jut. Az ösztönei azt mondták, ne szálljon fel a buszra, maradjon. És az ösztönei nem tévedtek.
Ahogy most a szobája előtti folyosón álldogált és végignézett Peteren, ugyanezek az ösztönök azt súgták, nincs miért félnie. Hinni akart nekik megint.
- Azt akarom, hogy begyere – nyomta le a kilincset lesütött szemekkel, aztán kitárta a szoba ajtaját a fiú előtt.
el sem hiszed, hogy mennyire örültem neki, hogy ma ilyen hosszút kaptunk. :)
VálaszTörlésde ahogy olvastam, csak azt vettem észre, hogy gyorsan vége lett.. *sóhajt*
minden reggel azt várom legjobban, hogy a facebookon megjelenjen, hogy "Fent van a Varázslatos realitás ... szösszenete. "
örülök, hogy ez mindennap frissel.. :)
Ó, ez nagyon jól esik, köszönöm Hesz és a magam nevében is. :)
VálaszTörlésKedves hesz és Spirit!
VálaszTörlésTetszik ez a szösszenetekből összeálló írás, csak kicsit sok a visszaemlékezés már.
Jó, hogy nem lehet külöbséget tenni kettőtök stílusa között, így tényleg egységes a történet. Tetszik, hogy két szemszögből látjuk a dolgokat, csak több történést kérek :)
Egyébként gratulálok az ötlethez, én is minden nap olvasom, jó, hogy mindig van friss, a napi pár perces kikapcsolódásomat garantáljátok.
Pálinka
Ha belegondoltok, akkor lehetetlenség visszaemlékezések nélkül írni a szösszöket. :) Ugyanis, én nem írhatok párbeszédet Peter nevében, Hesz pedig nem írhat párbeszédet Charlotte nevében. Mert hát, a saját karakterünk nem tudhatja, hogyan reagálna a másik karakter. :) Ezek a szösszenetek így működhetnek csak. :) Na meg, a szösszöknek pont az a lényegük, hogy nem a cselekményen van a hangsúly főleg, hanem a lelki, pszichológiai dolgokon. :) Ez van, ez egy ilyen történet, és másképp nem lehet irodalmilag hitelesen megoldani őket. :)
VálaszTörlésKöszönjük, örülünk, hogy mindennapi olvasónk vagy. :)
Éss, talán végre belépnek. Igaza volt a tegnapi egyik kommentelőnek, hogy még a küszöbön is elgondolkodik Charlotte, mielőtt beengedné.
VálaszTörlésSzámomra is ezek a kikapcsolódás boldog és ritka percei, nap mint nap, és Ahogy Hesznek írtam, egyre jobbak lesztek együtt.
És szerintem észre lehet venni a különbséget, bár én erről beszélgettem Hesszel, és ismerem már egy kicsit a Te stílusodat is Spirit.
Ne hagyjátok abba.... még jó darabig.
Puszi nektek
Aranymag
Sziasztok!
VálaszTörlésEzer éve nem írtam, mert tetszett ugyan nagyon, de most azt leírni, hogy tetszik, nekem kevés volt. Viszont a tegnapi nagyon megragadott. A mennyi mindent teszünk meg, amitől félünk. Ha úgy menne minden, hogy amit nem akarunk, azt nem is, azt nem hívnák való világnak. És ez a mai is. Charlotte-nak valószínűleg 2 újabb félelmét ismerhettük meg.
1. Hogy sosem fog megadatni neki egy kislány,
2. Hogy az egyes által egyedül marad.
Ez nyilván csak számomra jelenti ezt, de nekem ez jött le.
Nagyon tetszik, és próbálok a mögé nézni, ami a felszínen történik. Sokkal komolyabb az önmagukkal való küzdelem, mint az egymással.
Szép:)
Remélem még Hesz is megvan. Rég láttam írkálni ide:) Méééég!!!
Sziasztok!!!
"Nem hiszem el, már több mint 1 órája megyünk hazafelé, a máskor 5 perces úton, a lányom egyre nyűgösebb, éhesebb de ha így folytatjuk nem érünk időben haza nem tudok tőle főzni majd mert ott fog nyivákolni mert álmos és éhes már, és hiába mondom neki hogy menjünk mert főzni kell és ő is fáradt már, nem érdekli. Én is fáradt vagyok, éjszaka persze megint félóránként fölkelt, én meg jó ha 3 órát aludtam.
VálaszTörlésÉs már megint a hülye virágok, komolyan már nincs otthon üres váza és megint ránk szólnak a nyanyák hogy ne tépjük le a virágot, de juszt is le akarja szedni. Na jó nem bírom, kész, feladom rossz anya vagyok de még egy nyivák és itt hagyom, és persze megint mindenki minket bámul.
Az a csaj is a buszmegállóban, mit bámul?, Fogadjunk nincs gyereke, sose volt még kialvatlan mert fél éjszaka virrasztott a pici mellett sose kellett még időbe ebédet csinálnia, fogadjunk főzni se tud. De látszik rajta hogy megvet mert veszekszem a lányommal, na majd ha neki is megtudja milyen fáradtnak lenni és minden 2. lépés után 10 percet állni, miközben odahaza 1000 a dolog, persze biztos ő is fogadkozik hogy "na majd én" meg "bezzeg én"
pár év múlva ő fog itt állni én meg a buszmegállóból nézem majd ahogy szenved a gyerekével de én nem vetem majd meg mert tudom mit él át.
"Ha nem jössz itt hagyak"
Ez eddig bevált de ahogy a lányom ismerem már lecarja mit mondok tudja hogy úgyis visszajövök, de most kell 2 perc hogy kiengedjem a gőz!"
egy "karvaly karmú anyuka"
ui tudom tudom itt nem ez a lényeg az írásban
Kedves "karvaly karmú anyuka", ki NÉVTELEN, nem akarsz beszállni harmadik szemszögnek? Szerintem, Spiriték a keblükre ölelnének, ha ilyeneket írnál. :-DDDDD
VálaszTörlésKét lánnyal a hátam mögött teljesen egyetértek Veled.
T-A
Akkor asszem én vagyok az arany középút! :) Szintén kétgyerekes anyuka vagyok és mindkét oldalt megértem, viszont én az a típus vagyok, aki ezredjére is bepróbálkozik az "itt foglak hagyni" szöveggel, majd elbújok még biztonságos távolságban, úgy hogy ne lásson és úgy figyelem mit csinál. Eddig csak a picinél volt kb. kétszer, hogy tojt a fejemre (mondjuk ő jóval önfejűbb már most is mint a nővére) de egyébként bevált a dolog. Azért is a két álláspont között vagyok szerintem, mert soha nem dobnám a földre azokat a virágokat amiket a gyerekem a két pici kezével szedett nekem, meg azért sem, mert sosem érdekelt, hogy nincsen elmosogatva pl. ha helyette a gyerekeimmel foglalkoztam. Tudom persze nálatok sem erről van szó, de én inkább este főzök, mosogatok és ha kell éjfélkor fekszem le ha napközben nem fért bele az időmbe. Az más ha fontos dolog miatt kell valahová sietni, akkor egyszerűen kibogózhatatlanul belekötöm a babakocsiba és indulás! :D :D Nem is tetszik neki, de hát ha másképpen nem megy! :)
VálaszTörlésTényleg nagyon jól írtál egyébként, nekem is tetszett. Tisztára beillett folytatásnak, és totálisan egyetértek azzal a mondatoddal, hogy : "De látszik rajta hogy megvet mert veszekszem a lányommal, na majd ha neki is megtudja milyen fáradtnak lenni és minden 2. lépés után 10 percet állni, miközben odahaza 1000 a dolog, persze biztos ő is fogadkozik hogy "na majd én" meg "bezzeg én" pár év múlva ő fog itt állni én meg a buszmegállóból nézem majd ahogy szenved a gyerekével de én nem vetem majd meg mert tudom mit él át."
Ameddig anyuka nem lettem én is úgy gondoltam, hogy én sosem fogom ezt csinálni, de ma már másképpen látom. Tényleg nem tudhatja addig senki sem miről is van szó, ameddig nincsen benne. A gyermekvállalás gyönyörű dolog, ha valaki már vágyott rá, de vannak fárasztó oldalai is, amikhez sok-sok erő, energia és türelem kell. Ezekhez pedig elengedhetetlen a sok pihenés, ami mellesleg kizárt, ha csak pl. a gyerek nem alszik éjszaka rendesen, ... és sorolhatnánk még.
Szóval szupi rész volt ez is, és örülök, hogy most nem volt olyan rövid sem. :))
Sziasztok:)
VálaszTörlésJuujj már napok óta nem jutunk be abba a szobába...xD
De azért nagyon aranyos feji lett.
Várom a holnapit talán akkor már bejutunk:))
puszi
Katarahh
Akkor az én véleményem is a dologról. :D Amit leírtam, majdnem ugyanígy megtörtént, és én voltam a buszmegállóban álló lány. :)
VálaszTörlésNekem igazából nem az volt a gondom, hogy az anyuka veszekszik, mert előfordul, hogy a gyerek tényleg nyűgös és kezelhetetlen, az sem zavart volna, ha úgy tesz, mintha elmenne, de valójában persze, nem hagyja egyedül a gyereket, hanem az vagy utána siet, vagy ha nem, akkor ő megy vissza, és elrángatja valahogyan.
Ami rettenetesen zavart, hogy egy nagyon forgalmas út mellett totál egyedül hagyott az a nő egy kisgyereket negyed órára és tényleg hazament egyedül, miközben a gyerek két másodperc alatt lesétálhatott volna az útra a kocsik elé, vagy akárki odamehetett volna hozzá, és elvihette volna magával. Akárki. Egy pedofil is, egy gyilkos is, bárki.
Bármilyen nyűgös is egy gyerek, bármilyen fáradt is egy anya, soha nem viselkedhet úgy, hogy a gyereke konkrét életveszélynek legyen kitéve. Márpedig a fenti helyzetben akármikor meghalhatott volna a kicsi, mert az anya tett arra, hogy a gyereke él-e vagy hal. Nekem csak az ilyen anyákkal van problémám, nem azokkal, akik néha fáradtak és veszekednek. :)
De egyébként, jó volt a szösszenet, csak kimaradt belőle, hogy ez az anyuka tényleg magára hagyta a kisgyerekét a veszélyes nagyvilágban és nem érdekelte, hogy mi lesz vele. Viszont, iszonyatosan jól írsz, és élvezet volt olvasni. :D
Hát, emberek, ez tök jó!
VálaszTörlésVolt egy sz@r napom, erre olvasom ezt a szöszt, h egy anya hogy bánt a lányával és még idegesebb leszek, utána jön ez az oké-akkor-mégiscsak-gyere-be, akkor már kevésbé vtam ideges - hangsúly a kevésbé-n – aztán elolvasom az anyuka szemszögét meg a többi hsz-t és elnevetem magam...! Köszi mindenkinek!
Pusz
Három pici gyerek él a környezetemben. Az egyik most éli azt a korszakát, hogy már nem akar arra menni amerre kéne de még nem lehet neki megmagyarázni, hogy nem mehet a másik irányba... Néha látom, hogy mit gondolnak az emberek... Egy szadista túl fiatal anya vagyok, miközben nem, mert egy abszolút jóindulatú nagynéni, aki az unokaöcsijével együtt bőg, ha az sír, mert nem teheti amit akar. De! Soha nem hagynánk ott sehol. A legtöbb ember közelében van gyerek. Tudja jól, hogy néha nehéz velük... és megértik ám... sőt. Viszont otthagyni a gyereket na az nem jó! bármi történhet vele...
VálaszTörlésAmúgy köszi Panka élek ám csak tudod, az ember hülye és egyszerre szeretne mindent. Jó tanulmányi eredményt, sok baráttal sok időt tölteni, fenntartani közepes távval kapcsolatot és aztán amikor már egy hete nem alszik minden nap 3óránál többet akkor rájön, hogy valami nem jó. Na most jöttem rá, hogy nem jó, de még nem tudom hogyan oldjam meg :)
A sok kedves komment jól esik, hatalmas köszönet érte! A technikai dolgokat miért nincs "haladás" Adri elmondta. Én meg mentem írni:)
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó volt a szösz most is. :) (Még mindig nem mentek be. :D)
Egyébként néha a hozzászólásokban lévő fejtegetéseket talán még jobb olvasni, mint magát a szöszt. :D De TÉNYLEG nagyon tetszenek mindig a szöszök, (szinte a kedvenc történetem jelenleg) csak hozzáadnak a vélemények is. :)
Nekem nem sok a visszaemlékezés, tetszik, ahogy megismerjük a karaktereket. :)
Köszi,
Kitti
Jaj, de jó. :D Talán egy-két szössz múlva beérnek. xD De amúgy tényleg tetszik. :) Nem baj, ha kell még várni a festésre, érdekesek az emlékek, mert egy kicsit így megismerjük őket. :D Szóval tök jó. :D
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Kedves Spirit bocsi hogy csak így beugrottam ide nem is köszöntem, egyébként nagyon tetszenek a szösszenetek (és a többi írásod) nekem is:)
VálaszTörlésigazad van persze nem hagyjuk totál egyedül a gyereket, én se hagynám a lányom látótávolságon kívül (sőt pár méternél messzebb se:) ), de az biztos hogy külső szemlélő nehezen tudja elképzelni milyen egy kisgyerekkel:)
a minap villamoson voltam egy anya-fiú vita fültanúja, olyan 8-10 éves volt a srác, lebetegedett mert nem öltözött fel rendesen, emiatt nem mehetett el valahova, és persze az anyját okolta ("mert nem is szeretsz sose szerettél, én se szeretlek" stb...), aki nyugodtan annyit mondott csak hogy ez nem igaz és ezt te is tudod, aztán a fiú nem akart leszállni (2 kisebb tesóval voltak) az anyuka meg simán leszállt és nem érdekelte.
Először nem érettem hogy tehetett ilyet a fiúval, de aztán rájöttem hogy ő ismeri a fiát és saját magát, remélem tudja mit csinál (3 megálló múlva leszállt a fiú)
Edi26: nálunk az ebéd a sarkalatos pont a nap során, kislányom rossz evő ezért ha nem készülök el időre akkor fáradt és nem eszik már (ébredés után meg késő van akkor az uzsi marad ki), bár ma már nem parázom hogy éhen hal, de volt idő mikor létfontosságúnak tartottam hogy 12 kész legyen a kaja:))
Hesz hát ez az hogy a legtöbb ember környezetében van/volt kisgyerek a többség mégis elfelejti milyen egy 2-3 évessel és úgy néznek rád miközben épp gyereknevelésed "csúcsán" vagy mint egy hülye hozzá nem értő rossz anyára (bár nekem még szerencsére nem kellett áruház padlójáról összeszednem a hisztis gyereket:)) )
várom mi lesz a szobában végre:))
Kinga
(Twilight Addenda most már nem vagyok névtelen:) )
Igen, én sem hagynám ott olyan távolságban, hogy bármit baj is érhesse.
VálaszTörlésKinga: nekem is nagyobbik lánykám rossz evő volt, és eleinte én is aggódtam, de már nem. Azóta nem, hogy a gyerekek táplálásával kapcsolatos témában hallottam egy orvos nyilatkozatát, hogy ne aggódjunk ha nem eszik a gyerek, mert nem fog éhen halni. Szóval attól kezdve én sem aggódtam, csak odafigyeltem, hogy más fincsiségek ne vehessék el az étvágyát. Szóval ez is az egyik nehéz része a nevelésnek. Nekem már többször is megfordult a fejemben, hogy én csináltam-e valamit rosszul, hogy nem akar mindig enni, de aztán rájöttem, hogy tiszta hülye vagyok és biztos nem vagyok egyedül az ilyen problémáimmal. :))))
Tényleg nem kell aggódni, hogy a gyerek éhen hal. :) Én iszonyatosan rossz evő voltam és vagyok még most is (bár most már sajnos, nem látszik rajtam :D ). Kisgyerekként csak és kizárólag kiflit, zsemlét voltam hajlandó majszolgatni, és meleg ételként csak a grízes tésztát ettem meg. Anyu a mai napig gyűlöl grízes tésztát csinálni, mert anno naponta kellett neki. :D Ha valami mással akartak etetni, max pár falatot tudtak legyömöszölni a torkomon, és azt is csak nagy kínok árán. És anyu is attól tartott, hogy éhen halok, de még mindig élek. :D Szóval, tényleg nem vagy egyedül ezzel a problémával, és nem is rontottál el semmit. Egyszerűen vannak gyerekek, akik válogatósak vagy nem szeretnek enni rendesen. :)
VálaszTörlés