- És végül csak átviszed az ikszet az egyenlet másik oldalára – magyarázta Charlotte.
- Így?
- Igen.
- Értem! – A tizennégy éves lány arcára hatalmas, elégedett mosoly ült ki. – Köszönöm. Ahogy Mrs. Mable magyarázta, úgy totál érthetetlen volt.
- Örülök, ha segíthettem – pislantott kissé idegesen az órájára Charlotte. Lejárt a hatvan perc, és most jött a tanítás azon része, amit egyáltalán nem szeretett, csak muszájból csinált. – Ezeket a feladatokat csináld meg a következő órára – mutatott a tankönyv pár példájára, aztán felsóhajtott. – Akkor nyolc dollárt kapok… - motyogta. Ha nem kellett volna beszállnia a lakbérbe és a rezsibe, akkor ingyen tanított volna. Annyira kínos volt a munkájáért pénzt kérni, hogy helyette szívesebben süllyedt volna el a föld alá. Úgy érezte, mintha kihasználná vagy meglopná az embereket. Pedig a tudásáért sokat tanult és valamiből meg kellett élnie. Ez volt a felnőtt élet rendje és módja. Csinálni, amihez ért az ember és pénzt kapni érte.
Ahogy a diákja átadta a bankjegyeket, azok égetni kezdték a tenyerét. Gyorsan betette őket a borítékba, amelyben Kayával közösen gyűjtöttek a csekkekre, aztán igyekezett meg is feledkezni róluk.
- Nem fogadhatom el a pénzedet – rázta meg Charlotte a fejét, mikor Peter újra felajánlotta, hogy kifizeti a festékeket. Ahogy végignézett a fiún, nem úgy tűnt, mintha túl gazdag lenne. A ruhái tiszták és újak voltak, de nem márkásak. És mikor meghívta egy szendvicsre, azt mondta, hogy nála üres a hűtő.
Charlotte pontosan tudta, milyen szegénynek lenni. Ha az átlaga nem lett volna kitűnő és nem kapja meg végül az ösztöndíjat, valószínűleg az ő hűtőjében sem lenne semmi. Már ha egyáltalán lenne albérlete, ahol hűtőt tarthat.
- Csak tartsd meg a festékeket, ha te nem vinnéd el őket, kénytelen lennék kidobni, szóval, semmibe sem kerül, ha odaadom neked mindet.
Szia Spirit!
VálaszTörlésHa Charlotte tudná!!! :)
Kíváncsi lennék az arcára, mikor kiderül, kinek a házában lakik...
Üdv: Gabriella
Annyira muris, hogy sikerül mindenben kiegészíteniük egymást. Vagy amiben nem, abban tök egyformák. Semmi olyanra nem vágynak, amire a másik sem, ugyanolyan családra, ugyanolyan életre, ugyanolyan színekre, ugyanolyan kajákra. Szóval minden ugyanaz.
VálaszTörlésMajd meglátjuk, hogy az ilyen lehet-e sikeres?!?:D
Szerintem, ha a gátlásaikat le képesek győzni, akkor, és csak akkor megtalálhatják a boldogságot egymás oldalán. Csak ehhez még van egy súlyos feltétel: mindkettejüknek el KELL hinnie, hogy létezhet a boldogság. Amire, valljuk be, az eddigiek alapján nem sok esély látszik.
VálaszTörlésAz a legborzasztóbb az egészben, hogy sajnos a valóságban is léteznek ilyen érzelmileg sérült emberek, akiknek a szülei tehetnek a sorsukról. Sajnálom mindkét szereplőt, mert az a valószínűbb, hogy mivel nem hisznek a dologban, így elfordulnak egymástól, és magányosan, egyedül élik le az életüket.
Huh... Furi, h Petert szegénynek nézi, bár ha nekem vki azt mondaná, h üres a hűtője, akkor lehet, h én is arra gondolnék... v arra, h nem ment el vásárolni. :) Vicces lesz majd ha megtudja... XD
VálaszTörlés:*
Aha, én is kíváncsi lennék, hogy Charlotte milyen képet vágna, ha megtudná, hogy milyen "szegény" ez a Peter.. xD De egyébként én is odaadnám neki ingyen, akár gazdag, akár nem, mert így is úgy is kidobnám, így akkor már csináltam valami jót is. :D
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Ja és ha megtudná, h Peter gazdag, akkor meg azért nem fogadná el a pénzt, mert könyöradománynak tűnne. Szal sztem Peter bárhogy is erősködik, nem fog neki engedni. :)
VálaszTörlésTalán majd a sztori legvégén, ha összejöttek - nemtom, esküvő lesz-e -, majd akkor ha olyan szerződésük lesz, h vagyonközösség lesz, akkor még lehet poénkodni, h íme a festékek ára... XD