.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. október 21., csütörtök

Varázslatos realitás 42.

Vannak azok a filmek, amikben az egyik főhős, aki adakozó és kedves, pénzt ad valakinek, akinek nincs szüksége rá. Romantikus, amerikai filmek klisészerű jelenete, ahogy az otthontalannak kinéző karakter kávés poharába pottyan a pénz, tönkre téve így a kávét.
Petert nagyon gyakran nézték szegénynek. Ő mindig meglepődött ezen. Mintha a külvilág bizonyos jegyekből tudna csak olvasni. A lányok, akik néha felkeveredtek hozzá a kevés bútorból, azok, akikkel gyakran találkozott a ritkás ruhatárból. Az valahogy senkinek sem tűnt fel, hogy a lakása viszont hatalmas. Egy akkora szobája volt csak az alkotásra, amekkora a legtöbb barátja lakása volt. Nem tűnt fel a lakótárs hiánya sem. Vagy csak nem akart feltűnni.
Peter nem élt fényűző életet. Nem igényelt márkás ruhadarabokat, sem a kaviárt a hűtőből. Megunta. Gyerekként annyiszor citálták kényelmetlen öltözékben bálra és estélyre, hogy megcsömörlött.
A csoporttársai akkor jöttek rá arra, hogy gazdag, mikor először látták fizetni valahol. Hogy a büfében egy kávéért vagy az egyik művészellátós bevásárlásnál, azt csak az ismerősök tudták volna megmondani, Peter nem. A csoporttársak emlékeiben az alkalom úgy élt, hogy „Egy kávét vett! Érted, egy kávét! És a pénztárcája teli volt! Minimum kétezer dollár!” vagy „Két ecset… két ecset… csak kettő… ennyi kesem lenne bazzeg, felvásárolnám a boltot és olyan cipőm lenne… hallod…”.
Nem direkt spórolt. Mivel mindig volt pénze, így nem szorult rá, hogy spóroljon, de arra sem, hogy raktárt varázsoljon a lakásából. Ami kellett, azt megvette. Ennyire egyszerűen élt ő.
Azt látta Charlotte arcán, amit mindenkién, mielőtt meglátnák a pénztárcája tartalmát. Félmosoly kíséretében a farzsebébe nyúlt és elővette a pénztárcáját. A sok kínos szituáció óta leszokott arról, hogy sok készpénz legyen nála, de a lány szeme így is elkerekedett.
- Ugyan. Soha semmi sincs ingyen. Ne tiltakozz, én tartozom hálával, megspóroltál egy utat a boltba nekem! – a lánynak nyújtotta a pénzt, aki csak a fejét rázta tiltakozásul. Peter megvonta a vállát és letette a polcra a pénzt. – Nem vitázom. Na, lássunk neki! Palackzöld. Furcsa választás egy szobának… - motyogta miközben lefejtette nyakáról a hatalmas palackzöld sálat.

6 megjegyzés:

  1. Hali!

    Oh, igen, a pénz érdekes dolgokat művel az emberrel! Ha van azért, ha nincs meg azért... És általában az a kisebbik baj, ha van! :)
    Mindenkiben kialakul egy értékrend, aminek a sorrendjét az anyagi helyzetünk jócskán befolyásolja.
    Palackzöld. Rákerestem, nem is rossz szín, bár nem kedvelem a zöldet...

    Érdekes, hogy egymás furcsaságait észreveszik, pedig az a sajátjukat tükrözi! :)

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  2. Palackzöld..palackzöld..palackzöld!!!
    Imádom pedig alapjáraton nem a kedvencem a zőld szín:D Peter és a pénztárcája..xDD

    Nagyon jó lett várom a holnapit is.

    puszi
    Katarahh

    VálaszTörlés
  3. Jaj, ez a palackzöld.. XD Fú, most már tényleg mindjárt festenek. :D Jaj, várom a holnapit! :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  4. Nemár... ez a palackzöld kiakasztó... Mmint, persze, imádoma sztorit, meg tök jó benne a palackzöld, de ettől még herótom lett tőle. XD :P
    Nem jött be, úgy látszik, Peter mégiscsak Charlotte nyakába varrja a pénzt. :)
    :*

    VálaszTörlés
  5. Nem hiszem el, hogy még nem jött rá, hogy miért pont palackzöld!!! Ilyen nincs! xD

    VálaszTörlés
  6. Igen, nekem is ez jutott eszembe, hogy és ha mèg majd azt is megtudja, hogy miért is palackzöld! :D

    VálaszTörlés