Varázslatos realitás 42.

Vannak azok a filmek, amikben az egyik főhős, aki adakozó és kedves, pénzt ad valakinek, akinek nincs szüksége rá. Romantikus, amerikai filmek klisészerű jelenete, ahogy az otthontalannak kinéző karakter kávés poharába pottyan a pénz, tönkre téve így a kávét.

Petert nagyon gyakran nézték szegénynek. Ő mindig meglepődött ezen. Mintha a külvilág bizonyos jegyekből tudna csak olvasni. A lányok, akik néha felkeveredtek hozzá a kevés bútorból, azok, akikkel gyakran találkozott a ritkás ruhatárból. Az valahogy senkinek sem tűnt fel, hogy a lakása viszont hatalmas. Egy akkora szobája volt csak az alkotásra, amekkora a legtöbb barátja lakása volt. Nem tűnt fel a lakótárs hiánya sem. Vagy csak nem akart feltűnni.

Peter nem élt fényűző életet. Nem igényelt márkás ruhadarabokat, sem a kaviárt a hűtőből. Megunta. Gyerekként annyiszor citálták kényelmetlen öltözékben bálra és estélyre, hogy megcsömörlött.

A csoporttársai akkor jöttek rá arra, hogy gazdag, mikor először látták fizetni valahol. Hogy a büfében egy kávéért vagy az egyik művészellátós bevásárlásnál, azt csak az ismerősök tudták volna megmondani, Peter nem. A csoporttársak emlékeiben az alkalom úgy élt, hogy „Egy kávét vett! Érted, egy kávét! És a pénztárcája teli volt! Minimum kétezer dollár!” vagy „Két ecset… két ecset… csak kettő… ennyi kesem lenne bazzeg, felvásárolnám a boltot és olyan cipőm lenne… hallod…”.

Nem direkt spórolt. Mivel mindig volt pénze, így nem szorult rá, hogy spóroljon, de arra sem, hogy raktárt varázsoljon a lakásából. Ami kellett, azt megvette. Ennyire egyszerűen élt ő.

Azt látta Charlotte arcán, amit mindenkién, mielőtt meglátnák a pénztárcája tartalmát. Félmosoly kíséretében a farzsebébe nyúlt és elővette a pénztárcáját. A sok kínos szituáció óta leszokott arról, hogy sok készpénz legyen nála, de a lány szeme így is elkerekedett.

- Ugyan. Soha semmi sincs ingyen. Ne tiltakozz, én tartozom hálával, megspóroltál egy utat a boltba nekem! – a lánynak nyújtotta a pénzt, aki csak a fejét rázta tiltakozásul. Peter megvonta a vállát és letette a polcra a pénzt. – Nem vitázom. Na, lássunk neki! Palackzöld. Furcsa választás egy szobának… - motyogta miközben lefejtette nyakáról a hatalmas palackzöld sálat.