.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2011. május 29., vasárnap

Hírek - Avagy többé nem ígérek felelőtlenül...

Sajnálom! Sajnálom, sajnálom, sajnálom! Szívesen húztam volna még ennek a bejelentését nap végéig, hogy csak később utáljatok meg, de nem akartam, hogy estig várjatok, aztán csalódjatok... :-/

A Kígyók sziszegésének javításával hamarosan végzek, utána megy a szerkesztőmhöz, akivel újra átjavítjuk az egészet. De most nem ez hátráltat, mert ez halasztható lenne egy napocskára.

Viszont kiderült, hogy a szigorlatom utolsó időpontja június 1. Ami vicces, mert a vizsgaidőszak jún. 15-ig tart, de gondolom, a tanárok az utolsó két hetében már programot csináltak maguknak... (Ha tévednék, bocsánat, de sajnos, ez így szokás...) Azt hittem, hogy majd később is lesz egy időpont, és így ki tudok venni legalább egy szabadnapot, hogy Gyógyító pilleszárnyakat írjak, de nem így történt. Tanulnom kell. :-/ Aztán jövő héten 1-én vizsga, 2-4-éig pedig Könyvhét Pesten, amire egyébként szeretettel várok mindenkit, aki el tud jönni. :)

Szóval, nem ígérek... A jövő hét során a tanulás, vizsga és utazás miatt tuti nem tudok írni semmit. Az utáni héten remélhetőleg már igen, de amilyen a szerencsém, tényleg nem ígérek... 

Kérlek, ne utáljatok nagyon, mert szörnyű lelkifurdalásom van, amiért ennyire húzom-halasztom a dolgot, de sajnos a vizsgát és a Könyvhetet nem tudom húzni-halasztani, mert nem az én kezemben van a döntés, hogy mikor legyenek. Ha ez valakit vígasztal, el kellett volna már mennem hónapokkal ezelőtt legalább 4 különböző orvoshoz elég sürgősen, és azóta sem volt egy szabad napom rá, mert minden napot végigdolgoztam. Szóval nem csak a blogos írásra nem maradt időm, hanem még az egészségemre sem. Bár gondolom, ez senkit nem vígasztal, de így van.

Még egyszer sajnálom, és csak annyit ígérek, hogy amint lesz egy napnyi szusszanásom, azt nem pihenéssel fogom tölteni, hanem Gyógyító pilleszárnyak írásával. Ennyit tudok tenni sajnos csak...

Köszönöm a türelmeteket! :)

2011. május 19., csütörtök

Hírek

Szóóval... A héten most már biztosan készen leszek a Kígyók sziszegésével, ugyanis, ma kezdtem el írni az utolsó előtti fejezetet. :) Ami azt jelenti, hogy jövő héten már lesz frissítés Gyógyító pilleszárnyakból és szép lassan felveszem majd megint a szálakat az Edward szemszöget és a többi történetet illetően is. :) Bocsánat a nagyon-nagyon hosszú szünetekért, de szükségem volt rájuk, hogy időben készen legyek és le tudjam adni a kéziratot a kiadónak. Remélem, megértitek... :)

Egyébként még mindig tanácsolom mindenkinek, hogy lépjen be a facebookos olvasói klubomba , mert ott több időt tudok tölteni, mint a blogon, és előbb értesülhettek például arról is, hogy miért van éppen szünet és mit csinálok a szünet alatt. :) És akkor nem kell aggódnotok, hogy bajom esett és örökre eltűntem. :) Egyébként köszönöm szépen az aggódó leveleket, tényleg jól estek, csak nem akarom, hogy miattam aggódjatok. :)

Jövő héten jövök majd a Gyógyító pilleszárnyakkal, addig küldjétek az energiát nekem, hogy jól sikerüljön a Kígyók sziszegése vége. :) Egyébként már a 437. oldalnál tartok. :)

2011. május 7., szombat

Varázslatos realitás 148.

Peter látta a lány arcán, hogy… Nem igazából fogalma sem volt arról, hogy mit lát. Charlotte-on látszott, hogy nem örül, mégsem lehetett volna azt mondani, hogy mérges.
A fiú sóhajtva félreállt a készülő kép elől. Igazából nagyon utálta, ha szemrevételezik a munkáit az előtt, hogy késznek nyilvánítaná őket. Illetve, hogy úgy érezné, már csak ront rajta, ha piszkálja az ecsetével. Késznek sohasem mondta volna a műveit. Inkább egy idő után csak abbahagyta őket.
Egy óra munka után a vásznon lévő dolog annyira messze állt még a félkésztől is, hogy Peternek elszorult a torka, amikor ránézett. Mintha valaminek a belsejébe látnának, zavarba ejtően tökéletlen volt. Benézve a felszín alá, kilógott az összes fogaskereke és felszínre került mindaz, amit egy „nézőnek” sohasem szabadna látnia.
A fiú reménykedett abban, hogy a lány egy pillantást vet rá és elfordítja a fejét, hiszen kizárt, hogy ennyiből láthassa, hogy mi készült.
- Tudod, ez még nincs kész, ha nem látsz csak pacákat, az természetes…
- A tegnap este! – mondta Charlotte és közelebb lépett a képhez. Peter megütközve meredt a lányra. Hihetetlen. A vásznon csak a színek táncoltak. Tény, hogy az ünnep színei, de sehol egy kivehető forma, még nem látszódtak rendesen az elhullajtott tollak, vagy a könyv az emlékekkel, csak a színek, és valahol láthatatlanul a kép szíveként ott lüktetett az előző este boldogságának emléke.

2011. május 6., péntek

Varázslatos realitás 147.

- Elfelejtettem – rántotta meg a vállát a férfi. A ruháját még mindig átitatta az alkohol és valami idegen nő illata. Elsétált Charlotte mellett, bement a hálószobájába, aztán az ágyára dőlve hortyogni kezdett. A lány csak állt kezében a matematika verseny első helyezettjének járó oklevéllel, és beletörődő sóhaj hagyta el a száját. Az összes osztálytársát elkísérték a szülei, csak őt nem. Senki nem nyugtatgatta, mikor a verseny előtt egy egész kőszikla kínozta a gyomrát, senki nem izgult érte, mialatt a tesztet írta, nem néztek rá büszkén, mikor felment a pódiumra átvenni az oklevelet és nem dicsérték meg a győzelemért.
- Sajnálom… elfelejtettem… - A kifogás olyan ismerős volt, csak most őszinte megbánással járt együtt. Charlotte kiköszörülte a torkát feszítő csomót, aztán a vászonra pillantott.
- Elmeséled, mi lopott el tőlem? – kérdezte. Nem volt vádaskodás a hangjában, egyszerűen csak meg akarta érteni. Tudni akarta, mi varázsolta el ennyire a fiút, hogy megbocsáthasson.

2011. május 5., csütörtök

Varázslatos realitás 146. + Megjelenési lehetőség írók, költők számára!

Ez a szösszenet most nagyon illik ide. :) Az utóbbi pár napban lelkesen írtam a Kígyók sziszegését és még most is azt teszem. Hosszabb lesz, mint eredetileg terveztem. :) Sajnálom, hogy így eltűntem, csak teljesen belemerültem a saját kis világomba. Egyébként, aki szeretne infókat kapni ilyenkor rólam, annak azt tanácsolom, hogy lépjen be a facebookos Árnyékvilág könyvklubba, ahol azért hagyok magamról nyomot. :) Most például nem sokára egy játék kezdődik ott, ahol könyvet lehet majd nyerni. :) Ezen kívül van egy nagy hírem is. :)
A Könyvmolyképző Kiadó velem karöltve most megjelenési lehetőséget ajánl valakinek egy pályázat keretében. :) A lényege, hogy megjelenhet az egyik művetek az Árnyékvilág - Kígyók sziszegése című könyvemben. :) Aki szeret írni (főleg verseket vagy dalszövegeket), az kukkantsa meg a részleteket a lentebbi linken és ne hagyja ki a lehetőséget. :) Aki még sosem írt ilyesmit, az is próbálja ki magát, hátha... Veszteni valótok nincsen. :) A részleteket itt találod: http://www.facebook.com/group.php?gid=127912600569915


- Tudod, nem direkt van ez így, egyszerűen, ha nekikezdek semmit sem látok vagy veszek észre. Nem a megtervezett munkáknál, hanem az örömfestésnél. Egyszer a nővérem lányáért kellett volna mennem az oviba. Nagyon ritkán kérnek meg ilyesmire, mert szerintük eleve megbízhatatlan vagyok, de megígértem, hogy nem felejtem el. Azóta nem beszél velem a nővérem csak karácsonykor. Szerintem sohasem fogja megbocsátani. Liz megérti. Neki nem kell magyarázkodnom. Nem hiszem, hogy érti, de elfogadja. De te érted, ugye? – Kat egyszer kétségbeesetten fakadt ki Peternek. A fiú bólintott. Pontosan értette milyen az, amikor elragadja a hév és csak órákkal később eszmél fel.
Nem kell ehhez művésznek lenni. Még gimnazista volt, mikor a padtársa hulla fáradtan esett be hétfőn az iskolába. Mikor hajlandó volt felemelni a fejét két óra között a szünetben, akkor motyogta el, hogy weblapot tervezett egész hétvégén és annyira érdekes volt a folyamat, hogy nem bírt elszabadulni aludni.
- Peter? – érintette meg Charlotte a fiú vállát és ő úgy érezte, hogy egy álomból ébred. Hirtelen tudatosodott benne, hogy megint elfelejtette bezárni a bejárati ajtót, bár ez kivételesen jól jött, mert így a lány be tudott jönni, viszont ezzel egy időben a Charlotte-nak tett ígérete is eszébe jutott. Meg az, hogy nem tartotta be.
Ott állt nyakig festékesen a kép vázlata előtt (érthetetlen volt, hogyan lett ő színesebb, mint a vászon) és fogalma sem volt, hogy mit mondjon.
- Sajnálom… elfelejtettem… - A legjobb lehetőségnek az őszinteség tűnt.