Varázslatos realitás 33.

Kaya gyakran cipelt fel pasikat a lakásba.

Charlotte a fülére szorította a párnát, de még így is hallotta a másik szobából átszűrődő nyögéseket. Megpróbálkozott a füldugóval is, ám a megszokott és természetes zajok hiánya miatt nem tudott elaludni. Sokszor felkelt az éjszaka közepén, hogy átkopogjon a falon, de végül sosem tette meg és utólag sem szólt a szobatársának a dologról.

Aztán egyik éjszaka különösen hangos műsorban volt része, neki pedig másnap vizsgája volt. Mikor hajnalban karikás szemekkel kivánszorgott a konyhába, és csinált magának egy kávét, elhatározta, hogy muszáj lesz összeszednie a bátorságát. A szexről sosem beszélt senkivel. Az apját nem érdekelte, hogy mindent tud-e, amit kell, az iskolában pedig, bár végighallgatta a felvilágosító órákat, nem látta sok értelmét az egésznek. Amit tudott, azt a tévéből, könyvekből és osztálytársnőktől szedte össze. Vagyis az ismeretei pusztán elméletiek voltak.

Erről persze, senki sem tudott. Míg pár száz évvel korábban tisztességes nőnek és tökéletes feleségjelöltnek tartották volna, most úgy néztek volna rá, mint egy szánni való bolondra. Egyszer megpróbálta elmagyarázni egy neten megismert ismeretlen lánynak, miért is fontos számára, hogy csak annak az egy bizonyosnak adja oda magát, de nem járt túl sok sikerrel. Igaz, nem gúnyolták ki őt, de érezte, hogy hülyeségnek tartják az elveit.

- Figyelj csak… - köszörülte meg a torkát, mikor délután Kaya hazaért. A lány meglepetten torpant meg a szobája előtt. Bár lakótársak voltak, nem igazán beszélgettek, csak ha muszáj volt. Ez így volt jó mindkettejüknek. Kayának megvoltak a maga barátai, Charlotte-nak pedig… Hát, neki nem volt senkije.

- Igen?

- Beszélnünk kell valamiről… - A forróság szép lassan elöntötte Charlotte arcát, hiába küzdött ellene.

- Befizettem a számlákat, amiket odaadtál tegnap.

- Ó, az jó, de nem erről. Szóval, tudod… Az éjszaka… És máskor is, mikor látogatóid vannak… Megtennéd, hogy egy kicsit diszkrétebben és… - dadogta össze-vissza. Kaya egy másodpercig értetlenül nézett rá, aztán mikor összeállt a kép a fejében, felnevetett.

- Oh, bocsi. Túl hangosak voltunk? – vigyorodott el.

- Egy kicsit…

- Rick túl jó az ágyban. Totál nem voltam magamnál, szóval nem sokra emlékszem – kezdte részletezni Kaya vidáman, mire Charlotte feszengve tördelni kezdte a kezét.

- Csak, halkabban, jó? – szakította félbe, mikor már úgy érezte, kezd megnyílni alatta a föld. Kaya kissé sértődötten elhúzta a száját, valószínűleg nem tetszett neki, hogy nem érdekli őt az éjszaka teljes története.

- Oké, igyekszem – felelte végül.

- Kösz. – Charlotte megkönnyebbülve fújta ki a levegőt, aztán kinyitotta a saját szobája ajtaját.

- Hé! – szólt utána Kaya, mire megtorpant a küszöbön. – Néha te is felhozhatnál valakit. Hidd el, egy jó szextől te is sokkal lazább lennél. Ha gondolod, összehozhatlak egy volt pasimmal, szerintem, bejönnél neki. Végül is, jó nő vagy, csak ez a félénkség… - forgatta meg a szemeit.

- Köszönöm, de inkább nem – rázta meg Charlotte gyorsan a fejét, aztán eltűnt a szobájában.

Akkor úgy gondolta, soha az életben nem fog ide férfit felhozni, Peter most mégis ott ült a konyhájában és a szendvicsét ette.