.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. október 26., kedd

Varázslatos realitás 47.

Arra gondoltam, hogy péntek este 6-8-ig tarthatnánk egy kis beszélgetést a fórumon. Mindjárt kiteszek egy szavazást oldalra, hogy ki érne rá, ki szeretne eljönni, hogy fel tudjam mérni, hányan leszünk. :) Légyszi, szavazzatok majd, köszönöm. :)


Charlotte csak állt és nézte a félig még fehér, félig már palackzöld falat.
Valami rosszat tett? Vagy mondott?
„Sajnálom, de nekem most el kell mennem, most hívtak, hogy… mindegy. Mennem kell.” A tipikus telefonos trükk. Ha valaki rosszul érzi magát egy randin, akkor úgy tesz, mintha sürgős hívása lenne és el kéne rohannia valahová. Túl szép volt, hogy igaz legyen…
Nem mintha ez igazi randi lett volna, hiszen csak véletlenül futott össze Peterrel, és valójában nem is ismerte. Mégis jól érezte magát, és remélte, hogy a fiú is így van ezzel. Hát, megint tévedett. Sosem ment neki a jelek felismerése.
Kétségbeesetten kóborolt a hatalmas fák között. Már kezdett sötétedni, ő pedig annyira fázott, hogy kocogtak a fogai. Próbált ismét rátalálni a megfelelő jelzésre, ami visszavezeti a táborba, de hiába. Miért is kellett lemaradnia a többiektől… Most itt fog meghalni. Mi lesz, ha felfalják a medvék vagy a farkasok?
Ijedten pillantott körbe, és minden neszre felkapta a fejét.
Mikor már nem bírta tovább talpon, lekuporodott az egyik fa alá és összehúzta magát olyan kicsire, amilyenre csak tudta.
Most is ezt tette, csak azzal a különbséggel, hogy már nem volt tíz éves, jelenleg az ágyában feküdt és tudta, hogy nem jön érte egy hős megmentő sem, ahogyan akkor az a rendőr.

4 megjegyzés:

  1. Jók ezek a szöszik, és most jöttem rá, hogy milyen érzésem is van ezekkel kapcsolatban. Tisztára úgy érzem, mintha egy igényes és tartalmilag is érdekes, mondanivalóval teli szappanoperát olvasnék. Jó értelemben értem, és konkrétan arról jutott ez most eszembe, hogy tényleg már nem is tudom mióta olvassuk és még csak annyi történt, hogy elment suliba, ahol Peterrel beszélt pár szót, aki később lelépett így hazament. Később megint összefutott vele és most megint lelépett Peter. Tehát elég rövid az események sora eddig, mégis több volt a mondanivalója. Bevallom, hogy én szívesebben olvasnám kevesebb bölcselettel, szinte csak a történetet kettejükről, de mivel tetszik így kivárom, főleg, hogy választási lehetőségem sincsen. :))

    VálaszTörlés
  2. Szia,tetszenek ezek a szösszenetek!Szegény Charlotte,remélem Peter majd megkeresi és bocsánatot kér tőle.Nem volt szép,hogy csak úgy lelépett.

    VálaszTörlés
  3. Jajistenem, nemár! V inkább demár? Sokkal többet lehet így izgulni, h mi és hogy lesz, mintha már elsőre összejött vna. :)
    :*

    VálaszTörlés
  4. Fú, nagyon tetszett ez is. :D Jaj, szegény Charlotte.. Talán Peter majd megnyílik neki. :)
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés