Varázslatos realitás 119.

Esztivel ma írtunk egy csomó szösszt, úgyhogy van most tartalék, és nem lesz csúszás remélhetőleg. :)

- Most már értem, hogy Peter barátom miért van ennyire oda érted… - lépett Charlotte elé vigyorogva egy fiú. Valószínűleg Ben volt – legalább is abból kiindulva, hogy Peter a barátai közül csak Katet és őt emlegette állandóan, Charlotte így tippelte volna.

- Tessék? – zavarodott össze az átfázott lány. A történetekből tudta, hogy Ben nagy nőcsábász, de azt azért furcsának találta, hogy a barátja előtt flörtölni próbál vele. Már ha ez tényleg az akart lenni. Zavart aggodalommal pislantott hátra Peterre, aki azonnal elindult felé, de Kat félúton „túszul ejtette”.

- Supermanes zoknid van! Ő a legkirályabb! – mutogatott a levetett, nedves zoknikra, amelyek ott feküdtek a fűtőtesten, hogy megszáradhassanak.

- Ó! – Charlotte felnevetett. – Igen, szerintem is – füllentette. Igazából csak felkapta az első zoknit az üzletben, ami jó volt méretre, és nem volt túl színes, és megvette. Mostanáig meg sem figyelte rendesen, hogy milyen mintája van.

- Nekem is pont ilyen van, csak nagyobb méretben. Jóóóval nagyobban…

- Hess, hess! Még ki sem fújta magát szegény lány, te meg máris butaságokkal traktálod! – jelent meg Kat mellettük Peterrel együtt. – Ne is foglalkozz Bennel! Próbál úgy viselkedni, mintha nagy és erős férfi lenne, de valójában csak egy infantilis gyerek… - forgatta meg a szemét, miközben a karját Liz dereka köré fonta.

- Hé, nem vagyok gyerek! – kérte ki magának Ben. – Legalább karácsonykor lehetnél egy kicsit kedvesebb… - fújtatott.

- Tőlem ma is azt kapod, amit az év minden egyes napján – ütögette meg a férfivállat a női kéz. – Nézd a jó oldalát: így legalább sosem fogok csalódást okozni.

- Pfff… Jó oldal… Szóval, minden nap szívás melletted.

- Ha te ezt így fogod fel – rántotta meg a vállát Kat.

Charlotte észre sem vette, mikor kunkorodott felfelé a szája, csak akkor jött rá, hogy mosolyog, mikor Peterre nézett. A fiú szeme úgy csillogott, ahogyan még soha.