Nagy döntések.
Mint mikor gimnázium után elhatározza az ember, hogyan tovább. Vagy valaki megkérdezi tőle: Lennél a feleségem? A remélhetőleg leendő arának pedig pár másodperc alatt végigpörög az agyában, milyen is lenne az élete az előtte térdeplő férfival.
Charlotte-nak legalább ilyen fontos döntés volt az életében, hogy adjon-e egy újabb és egyben utolsó esélyt az apjának. Sokadik esélyt. Már maga sem emlékezett arra, hogy pontosan hányadikat.
Sóhajtva állt meg az épület előtt, ami annyiszor tanúja volt a könnyeinek, és ami most, mintha gúnyosan nézett volna le rá: Te tényleg bolond vagy…
Egyedül jött. Nem akarta, hogy megint gond legyen Peter és az apja között, ahogyan azt sem, hogy a fiú a hidegben ácsorogjon, miközben rá vár. Lehunyta a szemét egy pillanatra, aztán mély levegőt vett, és belépett a lépcsőházba. A lift csigalassúsággal ment egészen a negyedik emeletig. Charlotte úgy érezte, mintha egy végtelen gyomorgörccsel nehezített pillanatban ragadt volna, de mikor megérkezett a lakásajtó elé, akkor sem lett könnyebb.
Tétován emelte fel a kezét, hogy bekopogjon, aztán visszaejtette maga mellé.
- Ne legyél már gyáva, minden rendben lesz… - biztatta magát teljesen feleslegesen. Nem igazán segített. Végül mielőtt még ismét meggondolhatta volna magát, bekopogott.
Az ujjait tördelve várta a lépések zaját, de odabent csend volt.
- Charlotte? Te vagy, a kis Charlotte, igaz? – A női hangra hátrafordult, és elmosolyodott. Mrs. Ewald hunyorogva próbálta kivenni a vonásait. Szegénynek már régebben is rossz volt a látása, és most a szemüvege sem volt rajta.
- Igen, én vagyok – felelt, és a néni elé sietett, hogy ne kelljen a fájós lábaival megtennie a maradék pár métert.
- Az édesapádat keresed? – jött az érdeklődő kérdés.
- Igen, csak boldog karácsonyt akartam kívánni – köszörülte meg Charlotte a torkát zavartan.
- Biztosan elbeszéltetek egymás mellett. Nem máshol vár rád? – szorongatta a néni a botját és a homlokán ráncok jelentek meg.
- Máshol?
- Alig egy órája ment el néhány ismerősével. Ünnepelni tarthattak valahová, mert elég… hangosak voltak – kereste a megfelelő szót Mrs. Ewald, de Charlotte pontosan tudta, mit is takar valójában ez a szó. Hangos, vagyis részeg.
- Kö… köszönöm, hogy szólt – próbálta lenyelni a torkában lévő gombócot. – Boldog karácsonyt, Mrs. Ewald! – kényszerített mosolyt az arcára, ami a liftben azonnal le is olvadt róla.
„Várni foglak…” Hát persze…
Szegény Charlotte. Naiv kis lélek. Mindig azok szívnak. Nem is értem miért ment el. No, két mondatommal agyon ütöm a másikat. Ez van:( Peter majd meg fogja vigasztalni. Bár gondolom az utcán még találkoznak majd Apuval, majd egy nagy ordibálás, és reméljük elfelejthetjük majd Aput:)
VálaszTörlésÉpp a kristálygömbömet nézem, de elég homályos.:D
annyira tudtam!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésremélem a karácsony többi része jobban telik...
Nagyon jó lett :):) Izgatottan várom a folytatást, amit remélem hamarosan olvashatunk =)
VálaszTörlés(Meg akartam kérdezni, hogy a démoni érintés új fejezetét mikorra várhatjuk? Az is nagyon fúrja már az oldalamat és szeretném még elolvasni az osztálykirándulás előtt [jövőhét szerda-szombat]. Szóval gondoltam szólok pár szót az érdekében :P)
PopŁOŁy
Jaj, szegény Charlotte.. :( Peter meg most gondolom kombinál, hogy C. vajon miért nem akarta, hogy vele menjen.. Na, de majd együtt szépen túlélik. ;) Boldog karácsonyt nekik! :D
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
woow...érdeztem egyébként..
VálaszTörlésnem tetszik:( na nem azt vártam hogy Charlotte és az apukája könnyesen egymás karjába omoljon és heppiend, de akkor sem:) szegény Charlotte jobbat érdemelt volna:(
VálaszTörlésnagyon jó!hát igen, erre lehetett számítani, de azért én is adtam volna neki, még egy esélyt!!!
VálaszTörlésCö-cö-cö, Charlott apukája, cö-cö-cö... Ez bizony naggggyon csúnya dolog volt. Szegény pici lányod minden bátorságát összeszedve odamegy hozzád, erre meg berúgsz?!!! >:( mondjuk lehet azt hitte c. Hamarabb megjön és szerinte nem jött elég gyorsan, ezért bánatában itta le magát... De szerintem ha bocsánatot kér, akkor C. megbocsájt majd neki.
VálaszTörlésJól tette Charlotte, hogy elment, még akkor is ha ilyen nagyon rosszul sült el a dolog.
VálaszTörlésIszonyú bűntudata lett volna utána, ha mégsem teszi meg, mert akkor képes lett volna azt hinni, hogy az apja várt rá és ő nem ment.
Persze így is szarul érzi magát... De legalább ott van neki Peter. Akinek szintén bűntudata lesz, mert rábeszélte, hogy menjen. De jó...:(