- És legyen nagyon kellemes estétek… és éjszakátok… - Az első, ami Peter eszébe jutott, miután ezt Ben kimondta, a sok különböző halálnem volt, amivel véget vethetne a fiú életének. Aztán a sajátjának. Fogalma sem volt, mit kéne tennie vagy mondania. Ő nem azt tervezte, amit mindenki más feltételezett, neki bőven elég stressz volt az ajándékot átadni, nem hogy… Ez túl nagy lépésnek tűnt. Olyan nagynak, ami már nem is lépés, hanem ugrás és neki semmi kedve nem volt ugrálni.
Olyan magabiztosságot erőltetett az arcára, amit nem érzett, de nem akart esetlennek tűnni, mint egy kiskamasz.
- Ben nagyon vicces, ez a fajta humora fogja neki elintézni a korai halált… - morogta Peter, miközben bement Charlotte szobájába és megállt a feldíszített fenyőfa előtt. Az egyik ágán lógott a doboz, amiben a lány ajándéka lapult. Nagyot nyelt. Egy ajándék, amit át kell adnia. Minél tovább töprengett, annál nagyobb hülyeségnek tűnt. Olyan gyerekesnek. Banálisnak. Leemelte az ágról a dobozt és a kezében forgatta.
- Peter? – hallotta meg Charlotte hangját a háta mögül. Megfordult és azzal a lendülettel a lány felé nyújtotta a dobozt.
- Boldog karácsonyt!
Már nagyon izgulok! Hamar jöjjön a folytatás... Pont itt befejezni...
VálaszTörlésÜdv: Arya
Jaj, ez is annyira nagyon-nagyon jó lett! :D Egyébként minél többször olvasom ezt a mondatot, annál jobban bírom Bent.. x"D Várom nagyon a holnapit. :]
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
sziasztok
VálaszTörlésnemár pont itt befejezni? kegyetlenség, nagyon szépern kérem a következőt mi hamarabb mert megőrülök:D
puszi
katarahh
na végre, uhh, megint annyira izgalmas helyen hagytátok abba, most komolyan, miért kell olyan sokat várni a folytira?
VálaszTörlés