.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2011. március 7., hétfő

Gyógyító pilleszárnyak - 18. fejezet

Ha az előző fejezetnél azt mondtam, hogy nagyon-nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, akkor ennél a fejezetnél még ezerszer jobban kíváncsi vagyok. :D Remélem, tetszeni fog, és tényleg örülnék megint a véleményeknek. :D Ígérem, a következő fejezetnél már nem fogom külön kérni. :)



18. C.



AKARTAM A MEGVÁLTÓ GYÖNYÖRT. Annyira szükségem volt rá, hogy alig tudtam odafigyelni arra, ne okozzak fájdalmat az alattam lévő testnek. Vania nem panaszkodott, körém fonta a lábait és a karjait és lehunyt szemmel, kipirult arccal élvezte a lökéseimet.

Újra és újra előrenyomultam. Még sosem szeretkeztem így. Ennyire csak a saját testi örömömet hajszolva. A szégyen valahol ott gubbasztott az agyam hátuljában, hogy később előugorhasson és a képembe ordítsa, mit is tettem. Előre tisztában voltam azzal, hogy meg fogom bánni, mégsem tudtam visszafogni magam. Most nem. Életemben először nem.

Vania sóhajai egyre sűrűbbek lettek, nekem pedig morgó hang hagyta el a torkomat. Ahogy végül felnézett rám, teljesen összezavarodtam. A zöld szempár helyett egy aranybarna pillantással találtam szemközt magam. Tudtam, hogy csak képzelődöm, de nem akartam, hogy a látomás eltűnjön.

Esme vonásai, Esme tekintete, Esme ajkai, Esme, Esme, Esme…

A testem megfeszült a kirobbanó gyönyörtől. Olyan volt, mintha fehér fények robbantak volna szét az agyamban és a szemem előtt. Csak egy pár másodpercnyi boldogság volt, de abban a pár másodpercben egyáltalán nem éreztem a terheimet. Éles síp hangja hatolt a fülembe tompán, míg végül fájdalmas sikoltássá nem alakult.

Összezavarodva meredtem Vania arcára. A vonásai eltorzultak a kíntól, a szája elnyílt. Csak fáziskéséssel jöttem rá, hogy azért, mert sikoltozik. A kezem satuként markolta a csuklóját. Túl erősen – döbbentem rá. Az ujjaim bilincse azonnal lepattant, és riadtan gördültem le róla.

- Ó, istenem! Sajnálom, annyira sajnálom! – A rettenet elnyomta bennem az orvost, így csak arra voltam képes, hogy szörnyülködve meredjek a reszkető lányra. Vania ülő helyzetbe küzdötte magát, és az ágy végébe kuporodva sírva dédelgette a fájó testrészt. – Istenem… - túrtam bele kétségbeesve a hajamba.

Legszívesebben elmenekültem volna a lakásból, a városból, a világból, de nem tehettem. Lehunyt szemmel lélegeztem egy párat, hogy legalább annyi időre összeszedjem magam, míg megnézem, mennyire nagy a baj, aztán odacsúsztam Vania mellé.

- Hadd vizsgáljam meg, kérlek… - próbálkoztam a lehető leggyengédebb hangomon. Vania lassan odanyújtotta nekem a kezét, de nem nézett rám. A szeméből még mindig potyogtak a könnyek, nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogyan tehetném jóvá a tettemet. Finoman végigtapogattam az ujjammal a felduzzadt csuklót, mire sziszegő hangot hallatott. – Nem tört el – mondtam el a diagnózist. – Hozok… hozok kötszert és fájdalomcsillapítót. Mindjárt jövök – másztam le az ágyról.

Egy pillanatra megtorpantam, aztán visszahajoltam az összegyűrt lepedőért. Bár a történtek után ostobaságnak tűnt, mégis illetlennek éreztem volna, hogy meztelenül mászkáljak egy nő előtt. Gyorsan magam köré tekertem a fehér anyagot, aztán a fürdőszoba felé vettem az irányt. Pontosan tudtam, mit hol keressek, mivel jelen voltam, mikor Vania beköltözött és segítettem neki mindennek megtalálni a helyét.

A csap alatti szekrényből elővettem az elsősegélyládát, és előhalásztam belőle mindent, amire szükségem volt. Ahogy felegyenesedtem, a tükörképem vádlón nézett szemközt velem. Nem bírtam sokáig, szinte azonnal elkaptam a tekintetemet.

Egész életemben képes voltam az önmegtartóztatásra – ami a vért és a szexet is illeti -, most mi a fene ütött belém? Miért nem tudtam uralkodni az undorító, állatias ösztöneimen. Vania nem ezt érdemelte. Nem engem érdemelt. Ahogyan Esme sem. Mindketten túl jók voltak hozzám.

Mire visszamentem a szobába, a sírás halk szipogássá halkult. Leültem az ágy szélére, és nagyon óvatosan bekötöztem a sérült csuklót. A szégyenkezés savként égette végig a torkomat és mellkasomat. Nemcsak hogy tárgyként használtam valakit, aki fontos volt számomra, de még fizikailag is bántottam. Nem tudtam eldönteni, melyik a rosszabb.

- Ezeket vedd be! – nyújtottam két szem fájdalomcsillapítót Vania felé. Reszkető ujjakkal vette el a tenyeremről a tablettákat, aztán az éjjeliszekrényen lévő víz segítségével lenyelte őket. Befáslizott keze mozdulatlanul pihent az ölében.

A viszonylagos csend, ami hirtelen betöltötte a szobát, csak még nyomasztóbb volt, mint mikor Vania szipogott. Fogalmam sem volt, mit mondhatnék. Egyszerűen nem volt mentségem. Ahogy kinyúltam, hogy elvegyem Vaniától a poharat, összerezzent. Mintha attól félt volna, hogy újra bántani fogom. Szorosan összepréselt szájjal húzódtam vissza, és lehajtottam a fejem.

- Jobb, ha elmegyek… - szólaltam meg végül halkan. Felálltam az ágyról, hogy összeszedjem a ruháimat, amik valahol az előszoba és a háló között hevertek szanaszét Vania ruháival egyetemben. Hallottam, hogy nyel egyet, aztán újra megéreztem a sós könnyek illatát.

Odakint öltöztem fel, aztán visszasétáltam a hálószobába. Nem akartam köszönés nélkül elmenni. Megálltam a helyiség közepén megtartva a tisztességes távolságot, aztán mély levegőt vettem.

- Én… én nem ilyen vagyok – kezdtem halkan. – De nincs mentség arra, amit tettem. Egyszerűen megbocsáthatatlan – szorult ökölbe a kezem. A gyűlölet, amit magam iránt éreztem, egyszerűen elviselhetetlen volt. – Nem tudom, hogy akarsz-e még ezek után látni, vagy jobb, ha többé tényleg nem jövök… De azt akarom, hogy tudd, hogy elborult az agyam. Ennél sokkal többre tartalak téged, és… Bármennyire is nem úgy tűnik, nem akartalak kihasználni. Bántani pedig főleg nem! Azt hiszem, ennyit szerettem volna… - sóhajtottam fel, majd hátat fordítva a kijárat felé indultam. Vania megmoccant, de végül nem szólalt meg és nem tartott vissza.

Lehajtott fejjel mentem végig az utcán, de még így is azt éreztem, hogy mindenki engem figyel. Mintha a homlokomra lett volna írva, hogy mi is vagyok. Egy kéjre éhező vénség, aki gondolkodás nélkül kihasznál egy lelkileg amúgy is sérült, fiatal lányt. Nem is akartam belegondolni. Egyáltalán nem akartam gondolkozni. Igaz, hogy a fájdalom a mellkasomban csitult egy kissé, de még mindig teljesen össze voltam zavarodva.

Az egyik sarkon befordulva halk csilingelést hallottam, és festékszag ütötte meg az orromat. Ez kiszakított a borús gondolatokból. Egy barkácsüzletből éppen kilépett a tulaj, és a kulcsával a zárnál kezdett matatni. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de hirtelen úgy éreztem, meg kell vennem a festéket, amit Isis kiválasztott a faházához. Muszáj megvegyem neki.

- Elnézést… - szólítottam meg a férfit.

- Már zárok – közölte velem felém sem fordulva.

- Pár doboznyi festékre lenne szükségem, és a háromszorosát fizetem, ha most beenged – próbálkoztam. A kulcs megállt a kezében, és hitetlenkedve nézett fel rám.

- A háromszorosát?

- Készpénzben – jelentettem ki, aztán a kabátzsebembe nyúltam, és előhúztam egy kötegnyi pénzt a tárcámból. Egy másodpercig csak bámulta a bankjegyeket, aztán bólintott és kitárta előttem az ajtót.

Alig két perc múlva már négy hatalmas doboznyi homokbarna festékkel a kezemben indultam tovább. Hazafelé már gyorsabb voltam – besötétedett, és alig jártak emberek a külvárosi részen, az erdőben pedig szabadon futhattam -, de minél közelebb kerültem La Push-hoz, annál idegesebb lettem.

Edward látni fogja, mit tettem, és bár biztosan nem ítél majd el, és biztosít a megértéséről, akkor is… Miféle példakép leszek ezek után számára… És a többiek… Ha Edward nem is mondja el nekik az egészet, akkor is érezni fogják, hogy valami történt. Ahogyan Vania illatát is érzik majd rajtam…

Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a tengerhez megyek először lemosni magamról a női illatot, de biztos voltam benne, hogy pusztán a tengervíz nem tudja eltűntetni rólam. Egy ember számára elég lett volna, de egy vámpír vagy farkas szaglása sokkal kifinomultabb volt. Isis is megint érezni fogja… Vagyis…

Ahogy körbenéztem, csak most jöttem rá, hogy már jócskán az éjszakában járunk – olyan éjfél körül lehetett. Ami azt jelenti, hogy Isis már ágyban van és az igazak álmát alussza. Ez valamiért kicsit könnyített a mellkasomat nyomó teher súlyán. Nem akartam, hogy megtudja, mit tettem. Nem akartam, hogy másképp nézzen rám.

Álszent…

A kis hang ott suttogott a fejemben, és teljesen igaza volt. Önuralomról papolok állandóan a családomnak, de a saját hibáimat el akarom titkolni előlük, hogy megvédjem a bálványképet, amit rólam alkottak. És amire egyáltalán nem vagyok méltó. Pont olyan esendő vagyok, mint akárki más, még ha nem is a vér volt az, ami elcsábított.

Mikor a házunk elé értem, tétován álltam meg – a gyerekszobából halk szuszogás hallatszott. A kisház felé pislantottam, de Vania illata még mindig körbelengett. Ez egyszerre hatott rám önkéntelenül is izgatóan, és erősítette fel a bűntudatomat.

Letettem a fa alá a fűbe a dobozokat, aztán beléptem a házba. Alice, Jasper, Rose és Emmett kérdőn fordultak felém a nappaliból, de rájuk sem néztem. Képtelen lettem volna látni a tekintetükben az aggódást. Edward Isabellával volt a szobájukban, és még mindketten ébren voltak. Isabella valószínűleg aggódott értem.

Hallottam, hogy ki akar jönni, hogy megnézze, jól vagyok-e, de Edward visszatartotta. Valószínűleg ő már pontosan tudta, mi történt, és hogy most jobb, ha mindenki békén hagy.

Azonnal a fürdőszobába mentem, és megnyitottam a csapot. Egy fél flakonnyi habfürdőt öntöttem a kádba abból, amit Isis is mindig használt, majd gyorsan megszabadultam a ruháimtól és elmerültem a tisztító vízben. A fejemet a felszín alá hajtottam, hogy elnyomjam a kinti zajokat, és élveztem az anyaméhet idéző nyugalmat.

Hosszabb idő után ültem csak újra fel, hogy végigdörzsöljem magam az illatosított szappannal. Mire végeztem, olyan erős illatom lett, mint egy virágzó mezőnek, de nem bántam. A lényeg, hogy eltűnt a fűszeres, csábító illat, ami bizonyította a bűnösségemet.

Kikászálódtam a kádból, és a fürdőköpenyembe bújva átmentem a szobámba felöltözni. Isis időközben felébredt, és mocorgott a takarója alatt, de már csak azért zavart ez a tény, mert így várnom kellett, hogy szokásomhoz hűen titokban meglátogathassam. Biztos voltam benne, hogy nem fogja megtudni, hol is jártam, hiszen lemostam magamról az árulkodó nyomokat.

Hogy addig is eltereljem a figyelmemet, a kisházhoz mentem. Nem gyújtottam fényt odabent, nem is volt szükségem rá. A sötétben is ugyanolyan jól láttam, mintha nappal lett volna. Kinyitottam az egyik festékes vödröt, kezembe vettem a falfestő hengert és munkához láttam. Bár most nem kellett emberi tempóban dolgoznom, mert senki sem láthatott meg, mégsem kapkodtam.

„Minél tovább lefoglalom magam, annál kevesebb időm jut gondolkodni” alapon ráérősen kenegettem a festéket a deszkákra, miközben Isis légzésére és szívverésére koncentráltam. Zaklatottnak tűnt, talán valami rosszat álmodhatott… Vagy a délután történtek és az én eszement viselkedésem zaklatta fel.

Lehet, hogy azt hiszi, én öltem meg Arót… Vagy tudja, hogy nem én tettem és csalódott bennem?

Mindkét gondolat rosszul esett. Görcsösen akartam, hogy Isis tökéletesnek lásson és felnézzen rám. Még akkor is, ha tudtam, nem érdemlem meg. Főleg a mai nap után… - csaptam kicsit erőteljesebben a vödörbe a hengert, mire pár csepp festék felém fröccsent.

Felszisszenve egyenesedtem fel – a kedvenc kardigánom volt rajtam -, de mikor le akartam törölni a cseppeket, a kezem megállt a levegőben. Homokbarna… A kedvenc kardigánom pont olyan színű volt, mint a festék, amit Isis választott. Csak véletlen lenne? Vagy a tudatalattija?

Nem értettem, miért, de ez a felfedezés kicsit jobb kedvre derített. A rossz dolgok mellett, amik történtek, valahogy jól esett a gondolat, hogy bár Isis távolságot tart tőlem, mégis – ha öntudatlanul is - kötődik még hozzám.

Már hajnali négy óra lehetett, mikor az utolsó deszkával is végeztem. Elégedetten szemléltem meg a munkámat, és elképzeltem, milyen arcot fog vágni Isis, mikor meglátja. Apró borzongás futott végig rajtam, ahogy felvillant előttem a mosolyra húzódó ajak és a csillogó szempár. Legalább valami jót is tettem valakivel…

A létra használatát mellőzve egyszerűen leugrottam a fűbe, aztán megálltam a gyerekszoba ablaka alatt. Isis légzése még mindig túl egyenetlen volt ahhoz, hogy aludjon. Türelmetlenül kezdtem fel-alá sétálni a ház fala mellett, miközben várakoztam. Miért nem alszik már? Valami baj van?

Lehet, hogy szólnom kéne Edwardnak, hogy nézzen rá… - torpantam meg hirtelen, hogy aztán azonnal le is bolondozzam magam. Már megint túlbonyolítottam. Az, hogy bosszant, amiért nem tudok felmenni Isishez, még nem jelenti, hogy bármi baja van. Egyszerűen csak elkerüli az álom ma éjszaka.

De miért pont ma éjszaka? – sóhajtottam fel.

Türelmetlen toporogtam a mólón, miközben a kapitányra vártam. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy fogom Esmét és elkötöm a hajót. Végül is el tudtam volna vezetni minden gond nélkül, csak félő volt, hogy nem tölthettünk volna túl sok időt a meglepetés-szigetemen, ha ránk küldik a rendőrséget lopásért.

- Most már én is izgulok – kuncogott fel mellettem Esme. – Még sosem láttalak ennyire izgatottnak.

- Mert alig várom, hogy lássam az arcodat – ismertem be.

- Nem akarod elmondani, mi az a meglepetés? – cirógatta végig az arcomat.

- Nem, nem. Nem szeded ki belőlem! – nevettem. – Bármennyit is kell várnunk, kivárjuk! – fürkészte a tekintetem a környező épületeket, hátha meglátom kilépni az egyikből a hajó tulajdonosát.

Mikor megvettem az Esme-szigetet, az én szavam is elállt a látványtól. Egyszerűen az a hely maga volt a Paradicsom. Biztos voltam benne, hogy Esme is imádni fogja.

Két hatalmas bőröndöt pakoltattam tele vele, mert úgy terveztem, hogy jó hosszú ideig maradunk majd ott. Főleg, mivel tartottam tőle – vagyis inkább reméltem -, hogy az első pár hétben egy pillanatra sem hagyjuk el a hálószobát. Azt is nehéz volt elérnem, hogy egyáltalán idáig eljussunk…

- Hol van már? – morogtam bosszúsan. A hálószoba gondolatától elég kellemetlen állapotba kerültem, amin csak rontott az, hogy Esme szorosan hozzám bújt. Az illata egyszerűen olyan mértékig felajzott, hogy a vér csábítása ehhez képest könnyed önuralom-próbának tűnt. – Na végre! – sóhajtottam fel megkönnyebbülve, mikor észrevettem a tömzsi, kopasz férfit.

Kicsit kelletlenül rázott velem kezet, mikor odaért hozzánk. Ő is hallhattat a környéken terjedő mítoszokat és meséket, és bár nem hitt bennük, mégis tudat alatt benn volt a természetes félsz.

A hajóút hosszabbnak tűnt, mint első alkalommal, bár valószínűleg csak azért, mert alig vártam már, hogy megérkezzünk. Mielőtt feltűnt volna a sziget előttünk, a korláthoz állítottam Esmét, és befogtam a szemét. Zsörtölődés nélkül hagyta, hogy kiélvezzem az ajándékozás örömét teljesen.

- Rendben, mindjárt… Még pár pillanat… - bíztattam, aztán végül leeresztettem a kezeimet. Az aranybarna szemek végigpásztázták a horizontot, de nem láttam semmilyen reakciót Esme vonásain. – Nos, hogy tetszik, szerelmem? – érdeklődtem tőle.

- De micsoda? – nézett fel rám értetlenül.

- Hát a sziget.

- Az egyszerűen csodaszép – sóhajtott fel és végre megláttam a pillantásában a gyönyörű látvány okozta áhítatot. – De azt hittem, hogy a meglepetést adod oda… - pislogott maga elé. Felnevettem, mikor rájöttem, hogy tényleg nem érti.

- Ez…- mutattam a kezemmel a sziget felé. - … a meglepetés! – Vártam pár pillanatig, hogy felfogja.

- A sziget? Te vettél nekem egy szigetet? – tátotta el a száját.

- Nem csak hogy vettem, de rólad is neveztem el. Ez hivatalosan is Esme szigete – közöltem vele mosolyogva. A következő pillanatban már a nyakamban csimpaszkodott, és az ajka az enyémet kereste.

- Kezd tényleg gyanús lenni ez a settenkedés, doki… - nevetett fel a hátam mögött Benjamin. Éreztem, hogy felém tart, ezért nem lepett meg a jelenléte. Bár nem nagyon voltam most csevegő hangulatban, nem akartam megbántani azzal, hogy elmenekülök előle.

- Kifestettem a faházat az unokámnak – biccentettem  fejemmel a fa felé.

- És jól sikerült? – érdeklődött valódi kíváncsisággal az arcán. Kedveltem ezt a kölyköt, mert ha mondott valamit, az a szívéből jött, sosem játszotta meg magát. Még jólneveltségből sem.

- Azt hiszem – bólintottam. – Na és te? Nem tudsz aludni? – mértem végig. A szeme alatt fekete karikák voltak, de a tekintete valahogy mégis élénknek tűnt.

- Hát, nem igazán… Túl… izgatott vagyok – vallotta be. Pár pillanatig csend volt, aztán megköszörülte a torkát. – Megfogadtam a tanácsát – közölte velem. Három napja, ahogy ígérte, bejött hozzám a rendelőbe, és arról érdeklődött, hová hívhatná meg Lupét úgy, hogy az ne tűnjön mások szemében randevúnak, de mégis romantikus legyen.

- És jól sikerült? – ismételtem meg a saját kérdését.

- Azt hiszem – hunyorgott rám jókedvűen. – Meg… megcsókoltam. És bár nem mondott utána semmit, de legalább nem pofozott fel. Azt hiszem, ezt vehetem pozitív jelnek – nevetgélt a tarkóját vakargatva.

- Igen, én is úgy gondolom – helyeseltem.

- Na jó, békén hagyom, doki! Járok még egy kört… - néztek a távolba a barna szemek. – Ez a sok jó dolog mellett a szerelem rossz oldala. Az ember álmatlanságban szenved tőle – vigyorodott el, és a szavai ellenére biztos voltam benne, hogy egyáltalán nem bánja ezt a kis mellékhatást.

- Jó éjt, Benjamin! – köszöntem el tőle. Még intett felém egyet, aztán eltűnt a sötétben. Arra felé indult, amerre Lupéék háza volt. Halványan elmosolyodtam – legalább ő boldog -, aztán ismét felpillantottam Isis ablakára. Még mindig ébren volt.

Pár óra múlva, mikor a nap első sugarai bevilágították a tájat, csalódott sóhajjal adtam meg magam a beletörődésnek. Fogalmam sem volt, hogy élem majd túl megint estig. A tegnap minden lelki erőmet elszívta, és még Isis mellett sem volt lehetőségem feltöltődni.

Hallottam, hogy Isabella felkel, és elindul az ikrek szobájába, ezért úgy véltem, értelmetlen tovább odakint szobroznom. Bementem a házba, egyenesen a hűtőszekrény ajtaján lévő mágneses jegyzettömbhöz léptem, és a legfelső papírlapra firkantottam egy mondatot: Isis, nézd meg a kisházat, C.

Egy másodpercig elgondolkozva néztem a hurkolt betűket. Valami furcsának tűnt, de nem tudtam rájönni, hogy micsoda…

- Jól vagy? – zavart meg a rejtély megoldásában Edward. Szégyenkezve sütöttem le a tekintetemet.

- Amennyire jól lehetek… - feleltem rekedt hangon, miközben visszaakasztottam a tollat a helyére.

- Akarsz… beszélni? – érdeklődött. Megráztam a fejem.

Képtelen lennék most rá – ismertem be.

- Ha meggondolod magad, itt vagyok – éreztem magamon Edward pillantását. – Tudod, hogy soha semmiért nem kell szégyenkezned előttem, ugye?

- Azt hittem, én vagyok az apád, és nem fordítva? – ült ki szomorú mosoly az arcomra.

- Így van. De néha a gyerek is vigyázhat a szüleire – ütögette meg a hátamat együttérzően.

- Bemegyek a kórházba – sóhajtottam fel kitérve a kényelmetlen beszélgetés folytatása elől.

- Rendben – állt félre az utamból. – Carlisle! – szólt utánam, mire megtorpantam a küszöbön. – Az aláírás az.

- Tessék? – pillantottam fel rá most először. A homlokomon ráncok jelentek meg, ahogy megpróbáltam rájönni, mire gondol.

- A furcsaság az üzenetben… - nézett a szemembe. – Nem úgy írtad alá, hogy Nagypapa.

58 megjegyzés:

  1. Hú!!! Nagyon jó lett!! És lassan megy arra amerre én szeretném! :)
    Most csak ennyi. Holnap (ma) még egyszer elolvasom!!

    VálaszTörlés
  2. Hát Spirit, le a kalappal előtted. :)
    Nagyon nagyon tetszett.
    Fáradt vagyok, szóval most csak rövidre futja, bocsi.
    Hát említetted, hogy valamit elrejtettél benne. Ugye Benji említi, hogy aki szerelmes az nem tud aludni... Isis pedig álmatlanul forgolódik. És Carlisle is igen feldúlt...most nagyon sajnálom őt, talán ennyire még sosem eddig. De most már tényleg nem tudom mi is van, mi lesz kettejükkel. Mert hát ott a végén az aláírás: Carlisle, nem Nagypapa. Ez egy igen jelentős változás. Mintha a párodnak írnál egy üzenetet... de nekem ez annyira fura lenne, ha tényleg megvalósulna ez kettejük között... valahogy bizarr, bocsi.
    Szóval én reménykedem, hogy mégsem az lesz, amit most már egyre jobban sejtek...
    Edward reakciói furcsák, mert hogy igazából nem is reagálja le. Nem tudom én azért lereagálnám, persze ő Edward értem én. :)
    Na ez most roppant módon érdekes hozzászólás lett, bocsi.
    Megyek és alszom.

    Puß
    Gitka

    VálaszTörlés
  3. Hm... Egy csavar itt, egy kóbor elszólás ott... Lassan feladom, hogy előre próbáljak következtetni abból, amit éppen írsz – inkább csak élvezem a sztorit :)

    VálaszTörlés
  4. spirit!

    ez rohadt jó volt, kíváncsi vagyok mire akart utalni az utolsó mondattal Edward!!!!!!!????????????? Csak így tovább! XD

    VálaszTörlés
  5. Azt hiszem már én sem gondolkozok azon, hogy mi miért történik ebben a fejezetben, mert attól csak megfájdul a fejem. Inkább csak átadom magam az olvasás örömeinek és élvezem a történeted. Nagyon tetszett, bár az Isis szál nekem is bizarr egy kissé (még akkor is, ha tudom, hogy nem vérszerinti unokája, és bármi megtörténhet...)

    Várom a következőt!

    VálaszTörlés
  6. maga a fejezet tetszett, Carlisle szégyenkezése, a baleset Vaniával
    egyre biztosabb a C+I páros de nekem még mindig nem tetszik:(
    illetve ilyen gyors tempóban nem tetszik, Isis esküvője kb. 10 évvel a születésük után van nem? mintha az lett volna korábban hogy kb. ennyi idő telik el Esme halála és az esküvő között?
    szóval a 10 évből mondjuk 5-7 év kell hogy Isis felnőjön 16-18 évesnek nem?
    tehát 3-4 év alatt a nagypapából szerető és férj lesz, ez olyan gyors nekem, mondjuk ha már 50 éve él együtt egy halom 18-25 év körüli fiatal akkor egyértelmű hogy a apa-gyerek-nagyszülő dolgok elhomályosulnak, hiszen a külvilág előtt sem hívhatja a 18 évesnek látszó Isis nagypapának a 25-nek látszó Carlislt:)
    de 3 év alatt? Gitkával érek egyet ez olyan bizarr:)

    VálaszTörlés
  7. szia!
    nekem nagyon tetszett a rész! :)
    várom a folytatást!
    puszi,Kinga

    VálaszTörlés
  8. Kedves Spirit!
    A történet fordulatát nem akarom kommentálni. A leírás viszont olyan magával ragadó,ha tetszik, ha nem "elhiszem" hogy ez történt.
    Ezért zavar, hogy Vania csuklója kificamodott, a doktor pedig egy fáslival elintézte a dolgot.
    Egy kificamodott csuklót nem elég befáslizni! Az a rándulás, amit rögzítéssel meg borogatással lehet kezelni. Ficamnál a csontvég elmozdul a helyéről, és spontán nem is kerül vissza. "Helyre kell tenni", jó esetben általános érzéstelenítés mellett. Az eredményt pedig röntgenfelvétellel illik kontrollálni.
    Szia!
    Nagyanyó

    VálaszTörlés
  9. Nagyanyó: Köszönöm, hogy szóltál, kijavítottam a szövegben a ficamot. :)

    VálaszTörlés
  10. hát nem vagyok boldog a dolgok alakulása miatt... remélem Adri csak meg akarsz minket téveszteni!

    bár azt remélem C. lelkiismerete nem hagyja annyiban a dolgot, és megpróbálja valahogy kiengesztelni Vaniát... vagy nyomon követni csuklója gyógyulását... szóval még nem írnám le C+V párost.

    VálaszTörlés
  11. Jól sikerült,és tényleg remélem könyv lesz belőle.

    VálaszTörlés
  12. Sziasztok!
    Én változatlanul úgy érzem, hogy a szövevényes történetvezetés a sztori rovására kezd menni. Az előző rész ok, rendben volt, de most ez megint...
    Lehet, hogy tévedek, de szerintem Spirit túlságosan is rákapott az olvasók kétségek között tartására. Isis vagy Vania, Vania vagy Isis. A történet meg toporog egy helyben.

    Ami a C. aláírást illeti. Igen, valószínűleg ez is utalni próbál valamire, csakhogy a Benjaminnal való beszélgetés során Carlisle a következőt mondja: "Kifestettem a faházat az unokámnak..."
    Amikor ezt a mondatát elolvastam, gondoltam is, hogy tessék, íme, Spirit is úgy gondolja, ahogy én gondolom, hogy gondolja :), aki így beszél az unokájáról, az vagy egy nagyon álszent és undorító pedofil, amit természetesen Carlisle Cullen esetében csípőből ki is zárhatunk, vagy egy szerető nagypapa, aki az imádott nagymama elvesztése után az unokájában talál menekvést, megnyugvást, sőt, éltető erőt.
    Erre a végén a sokat sejtető beszólás Edward-tól.
    Sajnálom, de ez így nem izgalmas, hanem zavaros.

    Egyébként a JB végén nem az volt, hogy Isabella mesélte, hogy amikor a pasik hazatértek Aro likvidálásáról, akkor Carlisle másnap elkezdte építeni a kis házat Isisnek? Most meg már kész a ház és festi? Apróság, de nekem most kicsit bekavart.

    Összegezve: változatlanul kitartok amellett, hogy nem Carlisle-Isis páros lesz a végén, és szerintem azért bőven esélyes, hogy Vania lesz a befutó, de akár azt is el tudom képzelni, hogy a végén senkije nem lesz Carlisle-nak - ha jól emlékszem, de mindjárt meg is nézem, a JB végén azt mondja Isabellának, hogy lelkifurdalása van azért, hogy most boldog. Boldog viszont lehet pusztán attól is, hogy a kisonokája férjhez megy. Jó, persze, ez egy elég nyakatekert magyarázat, de simán lehet ez is.

    Nekem kéne egyébként egy kicsivel több Edward, egy kicsivel több Edan, és sokkal-sokkal több történés. A korábbi könyvek valahogy pörgősebbek voltak. Ez most leült kicsit a Vania-Carlisle-Isis lebegtetés miatt.

    Ja, az előző részhez nem írtam, mert most olvastam együtt a kettőt, szóval még ahhoz:
    Megértem, hogy miért nem akartad Carlisle-lal megöletni Aro-t, de én kicsit jobban örültem volna, ha mégis ő teszi meg. Mert most úgy néz ki, hogy ahhoz gyáva volt, hogy JOGOSAN végrehajtson egy kvázi ítéletet egy pasi fővámpíron, ehelyett gyakorlatilag "megerőszakolt" :) egy ember jányt, akit végül jól ott is hagyott bekötött kézzel. :)
    Ezt a helyzetet feloldandó muszáj lesz visszavinni Carlisle-t Vaniához (neki kell mennie, egy gentleman nem hátrál meg kínos helyzetekben, pláne, ha ő teremtette azokat!!!), hogy vállalhassa a felelősséget, ahogy ezt tőle megszokhattuk.

    No, hát remélem mindent leírtam! :)

    Üdv.:
    Pilu

    VálaszTörlés
  13. Szia, Spirit!

    Na most megint Vania+Carlisle aztán Isis+Carlisle helyzet alakult ki.
    De az az aláírás... hmmmm. (Tema Isis+Carlisle)
    És a szerelemtől nem tud aludni... Szegény Carlisle LELKIismerete... :(

    Ja, és tegnap este kiolvastam (újra) az utolsó könyvet és megint sírtam és sírtam és csak sírtam. Annyira jól írsz, és én annyira nem tudom megállni, hogy megint el ne olvassam...

    Videó: Ma megcsinálom és megpróbálom holnap elküldeni.

    Üdv: Libricica

    VálaszTörlés
  14. Megnéztem a JB 37-et.

    "Miután hazajöttek, nem mondtak semmit, mi pedig nem kérdeztünk. Carlisle másnap reggel nekiállt megépíteni a faházat Isisnek." - ez a faház a kisház?

    Elolvastam újra Isabella és Carlisle párbeszédét is, most olyan szemmel, hogy mondjuk Carlisle-nak nincs senkije, és azt kell mondanom, hogy tényleg elképzelhető akár az is.
    Le a kalappal Spirit, ez nagyon megy neked! :)

    Ja! És a végén amikor Carlisle azt mondja, hogy felmegy megnézni Isist ahogy készül (egy vőlegény azért azt tudni szokta, hogy a szertartás előtt látnia a menyasszonyt balszerencsét hoz...), akkor Alice nem azt mondja neki, hogy "Megőrültél? Majd a szertartáson!" vagy valami hasonlót, ami utalhatna arra, hogy C. a vőlegény, hanem csak nagyon határozottan megmondja neki, hogy arról szó sem lehet, és menjen fel a szobájába felöltözni. De ez meg azért is lehet, mert C. ugye el volt tűnve, két perc múlva szertartás, ő meg még mindig játszós nadrágban csámborog a házban! :)

    Szóval még egyszer: nem ő lesz a vőlegény! :))))))))

    Az viszont érdekes kérdés, hogy akkor ki? Lehet, hogy az a kórházi kiscsóka, akit csúnyán összevertek? Mert csak kell, hogy legyen valami szerepe neki is! És Isis-szel már megvolt az első látásra rühellek, ami ugye a későbbi igaz szerelem legfőbb ismérve szokott volt lenni! :)
    Hm? :)

    Pilu

    VálaszTörlés
  15. Én 'bárki jó, csak ne az UNOKA, Isis legyen' párti vagyok. Viszont ennél a résznél, szerintem C. nagyon megbántotta Vaniát, mivel ha eddig azt is hitte Vania, hogy ez nem csak szex volt, akkor most C. szépen belérugdosva közölte vele. "- Én… én nem ilyen vagyok – kezdtem halkan. – De nincs mentség arra, amit tettem. Egyszerűen megbocsáthatatlan – szorult ökölbe a kezem. A gyűlölet, amit magam iránt éreztem, egyszerűen elviselhetetlen volt. – Nem tudom, hogy akarsz-e még ezek után látni, vagy jobb, ha többé tényleg nem jövök… De azt akarom, hogy tudd, hogy elborult az agyam. Ennél sokkal többre tartalak téged, és… Bármennyire is nem úgy tűnik, nem akartalak kihasználni. Bántani pedig főleg nem! Azt hiszem, ennyit szerettem volna… ". Inkább ne szólt volna semmit, mert borzalmas érzés az a tudat, hogy ami neked jó volt, azt a másik végigszenvedte. Ezek után nem hiszem, hogy Vania lesz a befutó. Amúgy, ha Edan birtokolná Isis képességét, akkor is így futkározna C. Isis után? Vania nem esik teherbe? pusz K.

    VálaszTörlés
  16. Pilu: A faházas dolgot már én is észrevettem, csak későn. Nem emlékeztem az utolsó fejezetben erre a mondatra. De már átírtam úgy, hogy másnap kezdte el berendezni és kicsinosítgatni Carlisle a faházat Isisnek, nem pedig megépíteni. :) Bocsánat az apró hibáért. :)
    Én nem érzem úgy, ahogyan te, pont azért, mert ez nem a trilógia. Nem hiába írom +1 történetként. :) Más, mint a trilógia, nem is akarom, hogy olyan legyen. Direkt a szerelmi háromszögön van a hangsúly, és azon is marad. És hát, Carlisle szemszöge teljesen más stílusú alapból, mint Isabelláé volt, mert az egyik egy ember, farkas, nő szemszöge volt, a másik egy vámpír és férfi szemszöge. :) Nem lehet a történet hasonló a trilógiához, mert akkor követnék el stílushibát. :)
    Egyébként a megerőszakol kifejezés nem hogy erős, de egyáltalán nem igaz. Vania akarta a szexet. Az, hogy a végén Carlisle fájdalmat okozott neki, a vámpírénje hibája, nem az övé. Ennyi erővel Edward is megerőszakolta Bellát a nászéjszakájukon, csak neki nem a csuklója sérült meg. :)
    Ez nem erőszak volt, hanem két felnőtt ember közös megegyezésen alapuló vad szeretkezése, aminek baleset lett a vége.

    Kinga: Én meg úgy érzem, hogy ha történik egyszer majd valami Carlisle és Isis között (jelzem, HA történik!), akkor annak már az elején el kell kezdődnie. Ha évekig nagyszülő-unoka kapcsolatban élnek, és hosszú-hosszú évek után változna ez csak meg, számomra az lenne furcsa. Isis és Carlisle kapcsolatának már az elején változnia kell, HA valaha összejönnek. Persze, ez a változás nem csak azt jelezheti, hogy őket akarom összehozni, hanem még ezer más dolgot is. :)

    Egyébként határozottan kijelentem, hogy jelen pillanatban Carlisle bármit is érez Isis iránt, szexuális vágyat egyáltalán nem táplál iránta! Ahogyan egy farkas sem táplál a gyermeki bevésődése iránt. És ez csak példa, nem azt jelenti, hogy Carlisle számára tényleg olyan lenne Isis, mint egy bevésődés, vagyis nem jelenti, hogy szerelmes lesz belé, és őket hozom össze majd. :)

    VálaszTörlés
  17. Ó, és még valami, akár tetszik nektek a sztori alakulása, akár nem értetek vele egyet, köszönöm, hogy itt vagytok, olvassátok, és elmondjátok a véleményeteket. Nagyon érdekes olvasni minden véleményt, azokat is, amelyekkel én nem értek egyet. :)
    Tudom, hogy a végén vagy az egyik, vagy mindkét csapat (Isis és Vania pártiak) számára másképp alakul majd a történet, mint ahogyan vártátok, így biztos, hogy lesznek olyanok, akik másképp írták volna meg a történetet, ha a helyemben vannak. :) De úgy gondolom, hogy ez nem baj. :) A lényeg, hogy én elfogadom a gondolkodásmódotokat, ti pedig azt, ahogyan megírom végül a történetet. És közben pedig jól szórakozunk az elméletgyártásokkal és értelmes vitákkal. :)
    Szóval, köszönöm a meglátásokat. Az összeset. :)

    VálaszTörlés
  18. Wow, Spirit ez aztán gyors válasz, köszönöm! :)
    A faházas "hiba" miatt ne szabadkozz, egy ilyen hosszú és szövevényes történetnél ez simán belefér. Csak én meg pont erre emlékeztem (gyerekkorom óta szerettem volna egy olyan fakuckót, amilyen az amerikai kölyköknek van, és sose volt, úgyhogy amikor itt szóba került, az nekem megmaradt), és az okoskodós énem szóvá tette.

    Megerőszakolás: De hát Spirit! Azért azt látnod kellett, hogy az ott kőkeményen idézőjelezve és utána smile-lal szerepel, ergo én sem gondolom úgy, hogy itt erőszak történt volna. Az viszont igaz, hogy Carlisle nem sokat kérdezett, mielőtt rávetette magát a lányra. :) Szóval az erőszakot poénból írtam, de minden viccnek a fele igaz alapon itt is tartom, hogy az Aro meg(nem)ölése miatti frusztrációját vezette le egy gyönge kis emberen.

    Amit a trilógia vs. GyP-ról írsz, elfogadom, megértem. És köszi, mert én tényleg folyton azt vártam, hogy mikor indul már be a történet. :) Hát, akkor mese nincs, ezt kell szeretni. Megpróbálom...

    Amit Kingának írtál, hogy ha lesz közöttük valaha valami, annak már gyermekkorban el kell kezdődnie, nos ez az életben nem így van. Ha már most elkezdődik valami, az sajnos mindenképpen tisztességtelen Carlisle-ra nézve. Én biztos vagyok benne, hogy semmiféle szexuális töltet nincs abban, amit most érez, de ha ebből később szerelem lesz, ez akkor is azt jelenti, hogy már most úgy gondol egy kislányra, ahogy nem kéne. Egészséges felnőtt férfiak felnőtt nőkre (vagy férfiakra) gondolhatnak másként. Gyerekekre soha. Éppen ezért, bármennyire jól írsz is, ezt sajnos te sem tudnád úgy megírni, hogy az elfogadható legyen.

    Pilu

    VálaszTörlés
  19. Pilu: Nekem tériszonyom van, valószínűleg ezért nem akartam faházat, és ezért nem maradt meg bennem az a mondat. :D

    Igen, tudom, hogy idézőjelben volt a megerőszakolás, de még idézőjelesen sem igaz. :) Szerintem. :) Hidd el, tőlem, mint magánembertől, nagyon távol állnak az egy éjszakás kalandok, olyannyira, hogy sosem volt ilyesmiben részem, és nem is lesz. :) De attól még létezik ilyesmi. :) Carlisle pedig akkor este nem volt teljesen magánál, sőt, megint az őrület szélén állt. Ha nem Vaniával vezeti le ezt az egészet, akkor máglyát rak, és belesétál. Kb. ez a két választása volt a pillanatnyi elmeállapotát nézve. És bár Carlisle is úgy érzi, hogy kihasználta Vaniát, Vania pontosan tudta, hogy Carlisle nem azért van vele, mert akkor és ott őt akarja, hanem mert szenved, és kell valami/valaki, aki segít rajta. Vania pedig segíteni akart. Ő tudta, miről szól most ez a szeretkezés, és belement. :) Volt választása. :)

    Isisszel kapcsolatban az a baj, hogy átlagos gyerekként néztek rá. Ő nem egy 10 éves kislány. Vagyis persze, testileg igen, és néha a viselkedése is gyerekes (de egy 30-40 éves emberé is lehet az néha), de szellemileg, érzelmileg már megközelíti egy felnőtt szintjét.
    Valamint azért nem tudjátok elfogadni a gondolatot, hogy esetleg Carlisle vele jön össze, mert ti a szerelmet egy konkrét időben kialakuló konkrét érzésként kezelitek. Ez nagyon ritkán működik így. A szerelem szép lassan alakul ki. Először csak nagyszülői szeretet, aztán erősödő szeretet, aminek köze nincs a szerelemhez, de már nem egy nagyszülő szeretete, hanem mondjuk egy lelki társé (ez nem egyenlő a szerelemmel, mert pl. nekem a legjobb barátnőm és egy másik nagyon jó barátnőm a lelki társam), aztán, ha Isis már nagyobb lesz, ez az erős lelki társi szeretet, megint tovább alakulhat, szerelemmé és vágyakozássá. Az, hogy egyszer Carlisle szerelmes lesz Isisbe, nem jelenti, hogy más most itt a csírája benne, és pedofil lenne. Ennyi erővel ha Edward 3 éves korában ismeri meg Bellát, és csak 17 éves korában szeret bele, akkor pedofil, mert már gyerekként is ismerte őt, és később beleszeretett? Vagy ott vannak a farkasok. Egyikük egy kisbabába vésődött, még nem szerelemmel szereti, de mind tudjuk, hogy ha a baba felnő, a farkas párja lesz. Pont azért, mert a szerelem érzése idővel alakul ki, és nem feltétlenül a szerelem érzésének csírájából. Remélem, érthető nagyjából, hogy én hogyan gondolom... :D

    VálaszTörlés
  20. Huh első mondat és én kész voltam:D Sajnálom hogy a Sakkozás:D nem teljesen úgy sült el ahogy az a nagy könyvben meg van írva, viszont ez a kis kaland és az utánna levő bűntudat is azt bizonyítja szerintem h Vania igenis nagyon sokat jelent C.-nak. Én még mindig szurkolok Vaniának. A korházi srácot pedig várom vissza a történetbe mert kíváncsi vagyok hogy milyen szerepe lesz, és hogy mi lesz vele meg Isissel. Nekem nagyon tetszett ez a fejezet. Még mindig szívesen olvasom a történeteidet.

    Niki

    VálaszTörlés
  21. Szia Spirit! :)
    Én most csak kérni szeretnék valamit. Mégpedig 1 fejezetnyi Vaniát, hogy neki hogy teltek a napjai Carlisle nélkül és vajon tényeg a fizikai fájdalomtól sírt e olyan keservesen...
    Köszi!
    T.J.Kriszta

    VálaszTörlés
  22. Kriszta: Érdekes, hogy ezt pont most kéred, mert most éjszaka pont azon gondolkoztam, hogy vajon Vania mit gondolhat, érezhet. Nem tudom, hogy az időmbe mikor férne bele egy Vania szemszög, de egyszer majd érdekes lenne megírni. :)

    VálaszTörlés
  23. Jó volt a fejezet, de mégsem... C.-V. Párosnak örülnék, fura lenne ha Isisszel jönne össze, mégis csak a nagyapja.
    kartonka

    VálaszTörlés
  24. Kartonka: Szerintem nem a nagyapja. :) Vagy akkor Rosalie Emmett testvére, Alice pedig Jasperé. :) Egy a fogadott apjuk, egy a fogadott anyjuk, mégsem testvérként élnek együtt, hanem párokként. :)

    VálaszTörlés
  25. Juj, nem akarlak megbántani, de én nagyon nem így gondolom.: "Valamint azért nem tudjátok elfogadni a gondolatot, hogy esetleg Carlisle vele jön össze, mert ti a szerelmet egy konkrét időben kialakuló konkrét érzésként kezelitek. Ez nagyon ritkán működik így. A szerelem szép lassan alakul ki. Először csak nagyszülői szeretet, aztán erősödő szeretet, aminek köze nincs a szerelemhez, de már nem egy nagyszülő szeretete, hanem mondjuk egy lelki társé". Mármint nem emiatt hiszem ezt abnormálisnak, hanem mert egy kislány, aki születése óta ismeri a nagyapját, nem fog beleszeretni 17 évesen a nagyapjába, ugyanúgy, ahogy a bátyjába, vagy az apjába se. Te most el tudod képzelni, hogy szerelmes leszel a nagyapádba, s ő is belédszeret? Én emiatt nem tudom elfogadni a gondolatot, hogy Isis-szel jöjjön össze. Persze, így szép, meg jó, meg romantikus, de beteges, mégha nem is vérszerinti rokona. Én ezért szurkolok inkább Vaniának. K.

    VálaszTörlés
  26. Nem tudom elképzelni, mert a nagyapám nem egy 25 évesnek kinéző, szívdöglesztő, okos és kedves vámpír. :D Nem, egyébként azért nem tudom elképzelni, mert a vérszerinti nagyapám és nem vonzódom hozzá és brrr... :P
    De Isis nagyon rövid ideig lett úgy nevelve, hogy Carlisle a nagyapja, és ebben az időszakban is elég zavaros dolog történt ahhoz, hogy ne nagyapaként szeresse meg.
    Egyébként az, hogy én nem tudom elképzelni, hogy beleszeretek egy rokonomba (tegyük fel, hogy nem vérszerintibe), nem jelenti, hogy más sem képes rá. Volt már olyan, hogy mostohatestvérek szerettek egymásba, pedig együtt nevelkedtek, és nem gondolom úgy, hogy ettől betegek lennének. Egyszerűen hiába nevelték őket testvérként, ők nem testvérként néztek egymásra. Az egy dolog, hogy hogyan akarnak nevelni két nem vérszerinti rokont, az meg egy másik, hogy ők közben miként éreznek ténylegesen egymás iránt. Hiába akarja a család úgy nevelni Isist, hogy Carlisle a nagyapja, ha Isis nem nagyapaként látja.
    Ti nagyapa-unokaként látjátok és kezelitek őket kívülállóként, és azt gondoljátok, hogy ha ti így éreztek, akkor nekik is így KELL érezniük, pedig nem. Lehet, hogy az első pillanattól Isis nem nagyapjaként tekintett Carlisle-ra, hanem egy kedves bácsira, akiről azt mondják neki, hogy a nagyapja.
    A saját fejetekkel gondolkoztok, és nem a karakterek fejével. Ha egy kicsit beleképzelnétek magatokat a helyükbe, és félretennétek a saját elveiteket, érzéseiteket, akkor szerintem rájönnétek, hogy lehetséges, hogy egymásba szeressenek, és cseppet sem beteges. Persze nem most, hanem majd, mikor Isis tényleg felnőtt testileg is. :)

    VálaszTörlés
  27. Még egy gondolat, ami közben jutott eszembe... Hogy ti a saját világunk elveit és erkölcseit próbáljátok ráhúzni a történetre ebben az esetben. Ami fura, mert ha a saját elveink alapján néznénk a történetet, akkor Isabella gerontofil és hullagyalázó, Lupe pedofil, Edward zoofil. :D Ha az ő kapcsolataikat elnézitek, akkor Carlisle és Isist miért nem? :) A fic világában egyáltalán nem bűn vagy beteges, ha egymásba szeretnek. :)
    Ha a régi időkben írtam volna meg ezt a történetet, akkor senkit nem izgatott volna az egész, mert legyintettek volna, hogy: "Beleszeretett a nagyapjába, na és? Én meg feleségül mentem a vérszerinti apámhoz." :D
    A saját korunk elveit nézitek, holott egy történetnek az a lényege, hogy a történet világán belül kell megítélni egy-egy karaktert. :) Legalább is szerintem. :)

    VálaszTörlés
  28. Szia Spirit!
    igen én is ezen gondolkozom...Úgy értem...nem hiszem hogy én képes lennék beleszeretni a mostohanagypapámba(mégha nem is olyan szexi mint carlislexD)...mármint...Pszichológiai szempontból (na remélem jól írtam) szóval a kislányok sokszor szoktak úgymond beleszeretni az édesapjukba vagy nagypapájukba mert ők azok a férfiak akik tényleg a tenyerükön hordozzák őket...de ez idővel elmúlik.jó lehet, hogy most amit írtam teljességgel eltér attól amit közölni szerettem volna meg minden de ez jutott eszembe...

    Egyébként az első mondattól már végem volt..Fülig ért a szám már csak azért is mert eszembe jutott a "sakkos" beszélgetésünk facebookon.De a Vaniás dolog nekem sokkal szimpatikusabbnak tűnik, úgy értem én nagyon de nagyon megkedveltem Vaniát:Dmeg hát örülnék nagyon ha ő lenne C. párja:D:D
    nos remélem érthető volt amit írtam és nem néz senki totál őrültnek.
    puszi
    katarahh

    VálaszTörlés
  29. Egyébként tényleg ne higgye senki, hogy tuti Carlisle/Isis párosítás lesz a vége. Csak azért védem ezt a lehetséges párosítást, mert ez a párosítás vált ki ellentétes gondolatok és érzéseket. :)
    Én a ti nézőpontotokat is megértem, mint magánember. Csak úgy vélem, hogy egy történetnek saját világa van, saját elvekkel és szabályokkal, és a fic világában nem lenne beteges vagy bizarr ez a párosítás sem, mert ha az lenne, akkor még egy csomó beteg és perverz szereplő lenne a történetben, akik hullákkal, állatokkal és fiatalkorúakkal kezdenek, lásd előző hsz. De ezeket a párosokat nem a mi világunk elvei szerint kell kezelni, hanem a saját világuk elvei szerint. És így egyikük sem bűnös, beteg vagy perverz. Carlisle és Isis sem. :) Ettől még lehet, hogy Vaniával jön össze a végén. :)

    VálaszTörlés
  30. Teljesen egyetértek Spirit-tel ! Mondjuk én a kezdetektől fogva I-C párost szeretnék a végén, szóval nekem ez nem okoz gondot :)Nem tudom miért csak így érzem . Mondjuk én soha nem hasonlítottam össze a történetet a valósággal.. ez egy mese... egy történet.. rengeteg elképesztő dolog lehet benne, mikor olvasok nem gondolkodom rajta hogy az-az adott dolog mai világban etikus- e. De ne értsetek félre, a való életben én is elítélem ha vki beleszeret az unokájába brrrr.. :)De ez itt szerintem elfogadható. Wáá de azt már nem fogom sokáig bírni ha nem tudom eldönteni hogy most mi lesz akkor a vége... teljesen kiborultam :)Mindig tele van rejtélyekkel.. az aláírás, a Sakk utáni sírás.. szerintem is az nem csupán a fájdalomtól volt....wááá tényleg kikészülők :) Rég nem éreztem egy történet iránt ilyet.. asszem függő lettem (mondjátok hogy ez nem baj) alig várom h jöjjön a következő feji ^^.... gratulálok :)Meg van a kedvenc <3

    Barbi

    VálaszTörlés
  31. Tényleg furcsa hogy a való élet dolgait próbáljuk ráhúzni erre a történetre mikor vámpírokról, alakváltókról félvérekről és még ki tudja mikről szól:D Én is Vania párti vagyok de ahogy a kommenteket olvastam megszűnt az ellenszenvem az I.-C. párosítás ellen. Már várom hogy végül mi lesz a vége, de abban biztos vagyok hogy jó lesz és még sok sok meglepetés és fordulat fog minket várni:D
    Niki

    VálaszTörlés
  32. Niki: Örülök, hogy sikerült meggyőzzelek az érveimmel, és már nem ellenszenves az I-C párosítás. :) És az is jó, hogy ennek ellenére kitartasz Vania mellett. :)
    Egyébként ugye, hogy tényleg milyen fura, hogy a valódi világ alapján ítélünk meg egy fantáziavilágban élő karaktert? Nem rossz értelemben furcsa, hanem pszichológiailag nagyon érdekes. :D Bocsi, csak imádom a pszichológiát, és erről a témáról is olyan jó kis szakdogát lehetne írni, ha nem magyar-töri szakos, hanem pszichós lennék. :D

    VálaszTörlés
  33. szia!

    Bocs ezt most muszáj!
    ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
    huh, na ez jól esett!:DXD
    Szóval:D
    Egyszerűen ..nem tudom h. mit mondjak..:/
    Arra számítottam, hogy oké lesz szex ami meg is volt, meg arra is h. Carlisle meg fogja bánni ami történt. Arra nem gondoltam, h. Vaniának bármiféle baja esik, és pláne nem h. így válnak el..:/
    A hajnali várakozása érthető volt.. mm h. ideges volt amiért nem tudott felmenni Isis-hez
    A felfedezése h. pont olyan színű a kedvenc pulóvere mint amilyet Isis választott, az megint csak egy pontos de mégis ravasz jel volt Carlisle-nak Isis felől:)
    Az aláírás miatt volt a komim elején szereplő sikításom:D:D:D:D
    Az elején amikor láttam h. 18.C furcsállottam. El sem tudtam képzelni h. mit jelent ez.:DXD Nem is törődtem vele azt hittem h. csak lemaradtam valamirőlxDxD
    De a végén beugrott:D:D
    Tényleg fura volt:D Viszont addig nem gondoltam h. bármi hiba lenne az üzenetben, hiszen biztos h. nem írta félre..:\
    De amikor Edward kimondta h. mi is a baj:D na ott már tényleg sikítottamXDXDXD
    :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D
    IMÁDOOOOOOOOOOM!!!!

    Nem tudok mást mondani!:D:D:D
    Ui.: Egyre biztosabb vagyok benne h. Isis és Carlisle egy pár lesznek:D:Q

    Sok puszit és ihletet!:*:*

    VálaszTörlés
  34. Szia Spirit!
    Az elkövetkezendő gondolataimért lehet szidni vagy pfujolni engem nyugodtan, de ha hozzászólást kérsz, akkor azt már őszintén teszem.
    Szerintem Carlisle tökéletes párja ESME VOLT ÉS LESZ MINDIG IS. Részemről úgy vélem, abba kellett volna hagynod a trilógiánál, egy boldog happy enddel a történetet. Tudom, tudom, már akkor is megírtad, hogy az élet sem mindig vidám, de én pont azt szerettem a műveidben, hogy láttam a fényt az alagút végén. Pont elég a valóságban elszenvedni minden mást.
    Azt is elmondtad, hogy te vagy az író, én pedig nem vagyok köteles olvasni a ficedet. Sajnálatos módon azonban képtelen vagyok feladni bármit is az életben, így ezt is el fogom olvasni, bármit írsz, de közel sem akkora örömmel, mint egy évvel ezelőtt tettem. Én is örülnék, ha lenne valami eseménye a történetnek, még ha ez egy szerelmi háromszög is.
    Nem díjazom a nagyapa-unoka párosítást (akár ők lesznek, akár vér szerintiek akár nem), mert Isis igenis egy hisztis gyerekként viselkedik. Ilyen hisztiket, mint amiket ő művel, csak egy igazán elkényeztetett kislány képes művelni. Szóval semmi köze nincs egy felnőtt érzelmeihez vagy gondolkodásához.
    Vania pedig nem ELÉG Carlisle-hoz.
    Szóval sajnálom, hogy így alakultak a dolgok, még mindig szépen és ízlésesen írsz, gratulálok is hozzá, de a történettel nem vagyok és nem is leszek kibékülve. Sajnálom, így érzek, nem akarlak megbántani, de most már elég volt.
    Üdv: Giselle
    Ui.: Ígérem, legkésőbb a történet végén még egyszer jelentkezem, remélem addigra már kedvesebb tartalommal.

    VálaszTörlés
  35. Sziasztok!

    Hadd vegyem a védelmembe Spiritet és Carlisle-t is!

    Felejtsétek már el az emberi normákat meg az emberi gondolkodást! Ez az Alkonyat világa, nem pedig a valóság, ők pedig alakváltók és vámpírok. Csak két dolog: Isis 20 év helyett 5-8 év alatt újszülöttből felnőtt nővé cseperedik, miközben nagyon sarkítva, vámpír-farkas háború dúl körülötte, amiben a saját családja is részt vesz, ráadásul halhatatlan, tehát, miután felnő, örökre! egy gyönyörű fiatal nő marad. Carlisle pedig nem nagypapa típusú személy, sem belsőleg, külsőleg pedig végképp nem, így aztán nem csoda, ha Isis beleesik. Ahogyan Spirit is írja, attól, hogy testileg Isis még csak kislány, lélekben már egy fiatal felnőtt. A lelke és az értelmi szintje jóval megelőzi a testét, akárcsak Nessie-nek az eredeti történetben.

    A másik dolog:

    Carlisle-nak nem pedofilia Vania is, ha az "emberi" gondolkodást követjük? Mert Carlisle láthatta akár Vania üknagymamáját is felnőni, tehát az ő számára Vania csak egy csecsemő kéne, hogy legyen. Sőt, tovább megyek! Esmét is csecsemőnek kellett volna néznie, hiszen Esme születésekor ő már 252 éves volt! Ezen miért nem kezdtek el hőzöngeni, hm?

    Na, innentől fogva lehet próbálkozni Carlisle fejével gondolkodni, hogyan tekint vajon Isisre négyszáz sok éves fejjel, amikor emberek generációit látta megszületni, felnőni, meghalni. Az ő számára mást jelent valakinek az életkora és ha nagyon szőrszál hasogató akarok lenni, akkor ő egy olyan korból "érkezett közénk", ahol teljesen hétköznapi volt, hogy vér szerinti unokatestvérek, meg nagyszülők az unokájukkal házasodnak össze, mert az érdekük azt kívánta. Akkor mi is a probléma azzal, ha Isisszel jön össze, amikor ugyanannyi köze van hozzá vér szerint, mint Vaniához? Azzal meg senki ne jöjjön, hogy MERT A NAGYAPJA, mert NEM AZ és pont. Ahogyan Esme is az ük-ük-ükunokája lehetett volna. Isis Edward és Isabella kislánya a történet szempontjából és semmi több. A többiekhez semmi köze.

    Spirit: Csak ismételni tudom magam. Fantasztikusan jók a történeteid, folyamatosan lesem a frisset minden blogodon. OFF! A Démoniról tudja már Ildikó, hogy a rajongóid könyvként akarják látni? ON!

    Nagyon várom, hogy ki lesz a vőlegény, mert az tuti, hogy az utolsó pillanatban fog kiderülni. Szerintem még Te sem tudod :-PPP :-DDDD

    Üdv: Twilight-Addenda

    VálaszTörlés
  36. SZIA!
    Csodálatos, magával ragadó!:D
    Miért van az, hogy én nem az erkölcsi kérdéseket firtatom?
    Miért van az, hogy én nem foglalkozom a sérülés valódiságával?
    Miért van az, hogy én élvezem a történet folyását?
    Hadd válaszoljak a kérdésekre.
    Mert én egy TÖRTÉNETET olvasok.:DDD
    Aminek a szereplői alakváltók, vámpírok, mitikus lények.
    Benne vagyok a történetbe. Megértem Carlisle viselkedését. A SAKK hiányzott volna ha kimarad,a lelkiismeret furdalás természetes. Azok a bizonyos pici jelek elgondolkodtatnak.A végén a C..hát jó, hogy ott volt Edward és megmagyarázta.Én nagyon élvezem!:D Csak így tovább!:DDD
    KÖSZI.zsuzsa

    VálaszTörlés
  37. Azért örülök, hogy vannak a másik (Isis) oldalnak is támogatói és/vagy elfogadói. :) A fejemben élő Isis hálás érte. :D

    Twilight-Addenda: Örülök, hogy tetszik a történet, és hogy érted Isis szemszögét. :) A kérdésedre válaszolva... Írtam egy levelet Ildikónak, hogy nem szeretné-e kiadni a Démoni érintést is esetleg, mert sokan olvassátok és szeretnétek könyv formájában. Ennek már több hete, de nem kaptam semmi választ. Sajnos vagy szerencsére, minden könyvem kiadásáért ugyanúgy meg kell küzdenem, mint egy első könyves szerzőnek. Ami szerintem jó dolog, mert az, hogy megjelent az embernek már egy könyve, nem jelenti, hogy a következő is kiadásra való. :) A lényeg, hogy próbálom elérni majd Ildikót, és kiszedni belőle valamilyen választ, addig is, ha van kedvetek, lehetőségetek rá, akkor írhatnátok neki egy e-mailt, hogy lássa, tényleg van, aki szeretné könyvként a Démoni érintést is. :) Majd kiírom blogbejegyzésként is ezt, mert itt nem valószínű, hogy mindenki elolvassa. :) Szóval, ha szeretnétek könyvként, akkor írjatok egy mailt Ildikónak, hogy lássa ezt. :) Köszönöm szépen! :)
    Egyébként, tudom már, hogy ki lesz Isis férje. ;) Imádok "vitázni" veletek, mert nagyon érdekes, hogy ki mit gondol, de már az elején kitaláltam, hogy mi lesz a történet fő cselekményszála, és ezt nem változtatom meg. :) Úgyhogy én már tudom. :)

    VálaszTörlés
  38. Spiritem,

    eloszor is hadd koszonjem meg a torteneteid, teljesen magukkal ragadnak. Mivel eleg "keson" akadtam rad, igy mindharom tortenetet kiolvashattam gyors egymasutanban. Az Arnyekvilagot egyetlebn ejszaka altt kiolvastam. Imadom.
    Rengeteget fejlodtel, mind a stilus, mint a tortenet vezetes. Gratulalok.
    Engem nem zavarna a C-I parositas, egyet ertek Veled es Zsuzsaval, ez egy TORTENET. Es en imadom.
    De mikor lesz Edward szemszog? Es Demoni...?
    KOszonom,
    Ems

    VálaszTörlés
  39. Én is hozzászólnék a rokon-szerelem témához.
    TUdom, hogy az unokatestvér nem olyan közeli rokon, d eazért mégiscsak az. És hát én beleszerettem az egyik unokatestvérembe. (Persze azóta már nem tart ez a szerelem, de ez mindegy is...)
    Én el tudom képzelni, hogy C. I.-vel jön össze.

    VálaszTörlés
  40. Spirit: Szerintem azért próbáljuk a valódi élet szabályait alkalmazni a Cullen családon, mert ők azt tanították meg nekünk, hogy saját magukkal kapcsolatban ők is ezt tartják mérvadónak. Mindegyik "gyerekük" szüleiként szereti, szerette Carlisle-t és Esme-t, akik szintúgy apai/anyai szeretettel viseltetnek, viseltettek fogadott gyermekeik iránt. Azt el tudnád képzelni, hogy ha mondjuk Alice vagy Rosalie szingliként :) élne a családban, Esme halála után Carlisle esetleg valamelyikükkel jönne össze? Vagy ha mondjuk Carlisle halt volna meg és Edwardnak nincs Isabella (és Bellán valahogy mégis túlteszi magát), egymásba szeretnének Esmével? Szerintem nem. És nem azért nem, mert őket már így szoktuk meg, hanem azért, mert ők, bár nem vér szerinti, de mégis valódi családot alkotnak.

    Egyébként csatlakozom K. véleményéhez, azt hiszem valóban az idő tényező lehet itt a legzavaróbb. Ha mondjuk Isis már ötven éve a családdal élne, talán elfogadhatóbb lenne a gondolat, hogy máshogy kezd Carlisle-ra nézni. Talán, de még akkor sem biztos.

    Amit arról írsz, hogy Isis talán kezdettől nem is nagypapának érzi Carlisle-t, hanem csak egy kedves bácsinak, akit a többiek nagypapának hívnak: nos, ez minden egyes gyerekkel így van. Sőt! Eleinte az anyját sem az anyjának, hanem annak a kedves, finom illatú, puha, tejcsis cicijű lénynek fogja fel, aki gondoskodik róla. Az apját meg ugyanilyennek erősebb és cicitlen :) kiadásban. A családunkban lévő gyerekekről is tudom, hogy kb. három-négy éves kor körül kezdik megérteni, hogy mit is jelent az, hogy nagypapa, nagymama. Hogy ki kinek a kije. Szóval először a család csak kedves, mosolygós, szórakoztató emberek társasága, akikkel ilyen-olyan gyakorisággal találkozik. Egy dolog biztos: ezekbe az emberekbe egészséges környezetben soha nem lesz szerelmes (kivéve a kötelező "apa lesz a férjem" típusú gyerek szerelmeket, de Isis esetében nyilván nem erről lenne szó a te történetedben - én azért még mindig próbálom úgy olvasni, hogy de! :))) ).

    A farkasok bevésődése nálam már majdnem veri amúgy azt a szintet, amit már nem bírok befogadni. Undorodom attól a gondolattól is, pedig tényleg nem vagyok egy prűd ember. Azzal még ott van az a problémám is, hogy és mi van akkor, ha a bevésődés tárgya felnőve nem szeretne a bevésődés tárgya lenni? :) ez persze inkább csak költői kérdés, nyilván nem várom tőled, hogy meyer-t magyarázd. :) Csak azért írtam, mert ezzel próbáltad elfogadtatni az Isis-Carlisle párost.
    És igen, ha Isabella 3 éves kora óta Edward mellett élt volna, akkor később majdnem ugyanilyen undinak tartottam volna, hogy összejön vele.

    Értem én egyébként, hogy te hogy gondolod, és azt is, hogy ez egy teljesen más univerzum, de ha már cullenék következetesek bizonyos dolgokban, akkor úgy érzem, hogy lehetek én is az ugyanazokban a dolgokban velük.

    VálaszTörlés
  41. Bocs, az előző én voltam!
    Pilu :)

    PS.: és köszönöm, hogy reagálsz, tetszik, hogy veled meg/ki lehet beszélni ezeket a dolgokat! :)

    VálaszTörlés
  42. A fene vigye el! Eltűnt a szép, hosszú, kidolgozott hozzászólásom! :(
    Pilu

    VálaszTörlés
  43. Nem tűnt el, csak betette a hossza miatt spamnek, meg még két másik olvasói hsz-t is, de most engedélyeztem őket nem spamként. Bocsi... :)

    Pilu: Egyébként én is értem, amit mondasz, csak nem értek vele egyet. :D Nem tudnám elképzelni, hogy Carlisle összejöjjön Alice-szel vagy Rose-zal vagy Edward Esmével. Nem azért, mert én úgy gondolom, hogy csak rokonként tekintenek egymásra, mert hogy én mit gondolok kívülállóként teljesen mindegy. Hanem azért, mert olvasóként úgy látom, hogy ők maguk rokonként gondolnak egymásra. Ők úgy érzik, hogy Esme az anya, Carlisle az apa.
    De! És itt jön a hatalmas de... Hiába érzem én vagy ti kívülállóként, hogy Isisnek nagyapaként kéne látnia Carlisle-t, ha ő szereplőként nem annak látja.
    Egy kisgyerek, aki normális körülmények között nő fel a valódi világban megtanulja egy idő után, ahogy te is mondtad, hogy ki az apa, anya, nagypapa, nagymama. Isis és Edan olyan gyorsan nőnek, hogy nem is volt idejük ezt megtanulni. Tudják, hogy a többiek azt mondják nekik, hogy Esme a nagymama, Carlisle a nagypapa, de olyanok a körülmények, hogy bennük nem feltétlenül tudott ez tudatosulni.
    Isisben a kedves bácsi után azonnal a férfikép alakult ki Carlisle-lal kapcsolatban, mert nem volt ideje arra, hogy nagyapaként szeresse meg.
    Ezért is lenne számomra sokkal furcsább, ha évtizedekig nagyapaként látná Carlisle-t, és aztán hirtelen kezdene mást érezni. Akkor nem lenne logikus, hogy mitől változtak meg az érzései.
    Most logikus, mert nem volt minek megváltoznia. Isis sosem szerette nagyapjaként Carlisle-t, mert nem volt idő arra, hogy kialakuljon benne iránta ez az érzés. :)

    A farkasokkal kapcsolatban... A bevésődés tárgya mondhat nemet a farkasnak, de ez nem szokott előfordulni, mert ki mondana nemet a tökéletes férfinak, aki csak érte él. :) Én sem mondanék. Tennék rá, hogy csecsemőként a pelenkámat cserélte. :D A lényeg, hogy felnőttként már tökéletes pár számomra. :D

    Giselle: Bocsi, a te hsz-ed is spam lett a hosszúsága miatt, de már engedélyeztem. :) Sajnálom, ha már nem élvezed annyira a történetemet. Én örülnék a legjobban, ha mindenki kedvére tudnék tenni, és egy olyan történet pattanna ki a fejemből, amivel mindenki elégedett. De hát, nincs olyan történet, ami mindenkinek tetszene. :) És mivel nem tudok úgysem mindenkinek megfelelni, így magamnak kell elsősorban megfelelnem. Persze, nektek írok, és nagyon-nagyon örülök, ha tetszik nektek, amit csinálok, de a saját gondolataimat és történeteimet kell megírnom. Nincs választásom. Remélem, ezt megérted/megértitek. :)
    Egyszerűen úgy gondolom, hogy amit leírok, annak úgy kell történnie. Ez nem jelenti, hogy ne érteném meg, ha más másképp képzeli el a történetet. :) Mindenki fantáziája más. :)
    Az egyetemen tanultunk egy fogalomról, az ideális olvasó fogalmáról. Az ideális olvasó az, akinek megvan a saját véleménye, fantáziája, de képes elfogadni és átélni a történetet úgy, ahogyan az író megírta. :) Remélem, hogy ilyen olvasók tudtok lenni. :) Nehéz, és bevallom, én sem vagyok mindig ideális olvasó. :D Engem is van, hogy bosszant, ha valami nem úgy történik egy könyvben, ahogy szerintem történnie kéne (lásd. még mindig utálom, hogy az Eclipse-ben Bella rájön, hogy Jacobot is szereti :D), de törekszem arra, hogy előítélet és a saját fantáziám iránti elfogultság nélkül olvassam mások történeteit. :)
    Én is remélem, hogy azért a történet végére találsz valamit, amitől változik a véleményed pozitív irányba. :) És várom a végén a hsz-edet, akármit is gondolsz majd. :)
    Egyébként abban egyetértek veled, hogy Carlisle párja Esme volt, és olyan párt nem fog még egyszer az életben találni. De többféle szerelem és boldogság létezik. :) Úgyhogy én úgy vélem, hogy Carlisle találhat egy másfajta szerelmet, ami képes ugyanúgy boldoggá tenni, csak más módon, mint az Esmével való szerelme. :)

    Huh, olyan hosszan írtam, hogy lehet, hogy engem is mindjárt spambe tesz. :D Remélem, nem. :D És köszönöm az őszinte hozzászólásokat és az érdekes véleményeket. :)

    VálaszTörlés
  44. Emese: Köszönöm, örülök, hogy úgy látod, sokat fejlődtem. :) Ez nagyon boldoggá tesz, mert igyekszem, hogy így legyen. :)
    A Démoni érintéssel még nem tudom, mi lesz. Várom Katona Ildikó válaszát, hogy esetleg megjelentetnék-e, ahogy sokan kértétek. Ha igen, akkor még egy fejezetet felteszek nektek, a többit pedig könyvként olvashatjátok majd el. :) Ha nem, akkor az egész felkerül a blogomra, viszont nem tudom még, hogy mikor.

    Az igazság az, hogy most nagyon rá kell hajtanom a Kígyók sziszegésének megírására, mert április végéig kell leadnom a kéziratot a kiadónak, és nem késhetek. Emellett pedig nem nagyon van időm sajnos. Úgyhogy elég valószínű, hogy az Edward szemszögből szünetet kell tartanom április végéig. Sajnálom, és remélem, megértitek. De április után, ha elkészült a Kígyók sziszegése, folytatom azt is. :)

    VálaszTörlés
  45. Pilu: Még annyi jutott eszembe a hsz-edhez, hogy szerintem Cullenék egyáltalán nem a mi világunk szabályai szerint élnek, és nem azokat tartják mérvadónak. A mi világunk szabályai szerint, ha valaki megöl valakit, gyilkos, börtön, egyes országokban halál jár neki. Cullenék túl tudnak lépni ezen, hiszen többen is öltek már közülük megszegve a mi világunk szabályait és erkölcsi normáit. Lelkifurdalásuk van miatta, de akkor is megszegték a világunk szabályait.
    Ahogyan azzal is, hogy lopnak, csalnak, hazudnak. :) Az egész életük egy nagy-nagy hazugság. A mi világunkban ez sem erkölcsös dolog. :)
    Plusz Carlisle emberek lelkét veszi el a Cullen család több tagjának nézetei szerint, ami szintén nem felel meg a mi erkölcseinknek. :)
    Szerintem ők egyáltalán nem a mi világunk erkölcseit, normáit és szabályait tartják mérvadónak. :)

    VálaszTörlés
  46. Tetszett, hogy végre Carlisle gyengébb oldalát is láttuk :) A visszaemlékezés is szép volt :)
    Bár most, hogy kérdezted, hogy mi a véleményünk, nekem nagggggyoon nem tetszik ez a C+I :(:(
    Annyira bizarr és, hogy egy ilyen okos kislány, hogy lehet szerelmes a nagyapjába? Jó azért még ő is gyerek, de....Meg C is kezd furán viselkedni...Nehogymár 300 valahány éves létére szerelmes legyen az "unokájába" :(
    Az egész történetedet szeretem, de ne haragudj ez most nem az igazi.

    VálaszTörlés
  47. Én is inkább Piluval értek egyet.
    Egyszerűen hihetetlen, hogy pont C!!! Igazad van, hogy nem éltek még olyan sokáig, hogy tudatosuljon bennük a nagypapa...stb, de ez akkor is abszurd!
    Én még annak is örülnék ha egy sima emberbe, farkasba vagy akár vámpírba legyen szerelmes, de a nagyapjába...Meg remélem C se bolondult meg teljesen Esme miatt :( C-t sokkal jobban el tudnám képzelni Vaniaval...
    Az előző is in voltam, üdv. : Vivi

    VálaszTörlés
  48. Vivi: Úgy lehet egy ilyen okos kislány szerelmes a nagyapjának mondott férfiba, hogy a szerelem nem ész kérdése. :)
    Azt megértem, hogy van, akinek szimpatikusabb Vania. Kedves lány, érdekes karakter, én is szeretem. :) Azt is megértem, hogy van, aki annak drukkol, hogy Carlisle vele jöjjön össze. :) De azt nem értem, hogy miért taszít titeket ennyire maga a gondolat ebben a konkrét élethelyzetben, hogy Isis és Carlisle is egymásba szerethet. Én tényleg semmi betegeset, erkölcstelent vagy perverz dolgot nem látok benne. Hangsúlyozom, ebben a konkrét élethelyzetben, ami a történetben van.
    Elfogadom, hogy van, aki számára ez bizarr és taszító, csak nem tudom megérteni, hogy miért. :) Bocsánat, de tényleg nem. :) Próbálkozom vele, de még egyetlen érvet sem hallottam, ami miatt azt gondolnám, hogy uh, tényleg nem kéne összehozni őket. :) Persze, lehet, hogy nem is fogom, de a gondolattal magával nekem egyáltalán nincs bajom. :) De azért nyugodtan érveljetek, hátha mégis sikerül valakinek rádöbbenteni, hogy tévedek. :)

    Egyébként jó hír... :) Katona Ildikó az előbb írt mailt, hogy küldjem el neki a Démoni érintés meglévő fejezeteit. Beleolvas, aztán eldönti, hogy érdekli-e a kiadót. :) Drukkoljatok! :)

    VálaszTörlés
  49. Spirit: Oh, megvan! Köszi! :) (Mármint a hozzászólásom.)
    A valódi élet Cullen-ékre történő alkalmazását a családi kapcsolatok tekintetében értettem. Utána ki is fejtettem, hogy mire gondoltam.
    De egyébként, amiket felsoroltál (lopás, csalás, hazugságok, sőt, még a gyilkosság is) sajnos nagyon is valódi, emberi gyarlóság, s így akár az én összefüggés-rendszerembe :DDD is beilleszthető. Azt ne felejtsük el, hogy mindezen gyarlóságokat nem elvetemültségből követik el Cullenék, hanem szükségből: ha így tudják legalizálni a létezésüket, ezt kell tenniük (a gyilkosság kivételével, de az meg már rég volt :D ). Ez pedig megint csak azt támasztja alá, amit mondok, hogy lehetőségükhöz képest a valódi élet szabályait igyekeznek követni - legalább a látszat szintjén. :)

    Ideális olvasó azt hiszem sose leszek. :DDDDD Viszont szerencsére vagy sajnos (?) azt hiszem én vagyok a mazochista olvasó prototípusa, ugyanis hiába áll fel a szőr a hátamon a dolgok esetleges, számomra kedvezőtlen alakulásától, akkor is olvasom! :)

    A kiadós dologhoz nagy kalappal! :)

    Pilu

    VálaszTörlés
  50. Nekem már az elejétől fogva az Isis-Carlisle párosítás tetszik. Nem tudom megmagyarázni miért... És lehet, hogy velem van a baj, de nekem tetszik ;) Igazából, nekem azóta van egy icipici bajom, mióta a képbe került Vania. Na, nekem ő nem szimpi. :/ Meg már nagyon régóta húzod a Vania-Isis-Vania-Isis vonalat. De lehet h csak azért tűnik soknak, mert hetente jönnek a fejezetek. De attól még olvasom, és IMÁDOM a Pillét! Tényleg! De ugye nem tetszhet mindenkinek miden.:)))) Szóval köszönöm h írsz nekünk, annak ellenére is, h határidőre el kell készülnöd az Árnyékvilág kettővel.:)
    Ja, és most olvasom, h a démoni érintést is lehet, hogy kiadják? Wííííííííííííí. De jó.
    Egy kérdésem lenne: most minden írásod szünetel április végéig kivéve a Zsiráf magazinos, és a Pille? (pl. Edward sz; Varázslatos R. stb.)
    Előre is köszi a választ! :-)

    VálaszTörlés
  51. Pilu: Miért szerinted Isis elvetemültségből szeretett bele Carlisle-ba? :D
    Egyébként, a családon belül sem mindig tartják magukat ahhoz, amit a család jónak gondol. Lásd Edward és Rose. Csak náluk fordított volt az eset. Carlisle társnak vitte haza Edward számára Rose-t, de hiába akarja egy kívülálló, hogy szerelmesek legyenek egymásba, ha nem képesek rá. Épp ezért testvéri szeretet alakult ki közöttük. Mert egyszerűen az elvárások ellenére így éreztek egymás iránt.
    Ez van Isisszel és Carlisle-lal is, csak fordítva. Hiába mondja a család, hogy te a nagypapa vagy, te pedig az unoka, ha egyszer nem ezt érzik egymás iránt. Az érzéseket nem lehet erőszakkal rákényszeríteni senkire. :)

    Egyébként Carlisle már korábban is volt ilyen helyzetben. :) Esmét akkor ismerte meg, mikor 16 éves volt még csak, Carlisle pedig már több száz. Az korkülönbséget nézve már ez is perverz lehet. De nem az. Senki nem kétli, hogy Esme és Carlisle szerelme tiszta és egészséges volt. Őt is tiniként ismerte meg, és végül felnőtt nőként lett a felesége. :)

    Egyébként az is belefér az erkölcsökbe, hogy egy család gyilkosokat fogadjon vendégségbe? Csak mert Cullenék ezt is megtették, lásd a Twilightban Peter és Charlotte, akik gyilkosok, csak úgy meglátogatják Cullenékat barátságból. A mi világunk erkölcsei elítélnének egy családot, aki gyilkosokkal barátkozik vagy nem? De. Az ő világuk másképp működik. Más erkölcsi szabályok szerint. :)

    M.: Edward szemszög tuti szünetel április végéig, Varázslatos realitás lesz addig is, most csak ihlethiányom van hozzá éppen. Démoni érintés a kiadótól függ. A Zsiráf Magazinos szösszök hetente lesznek továbbra is. Gyógyító pilleszárnyak pedig 7-10 naponta. :)

    VálaszTörlés
  52. Sziasztok!

    Újra jövök beledumálni a dolgokba.

    Már én is írtam korábban, amit Spirit az előbb megismételt: az életkorok, meg a családi kötelékek mást jelentenek a számukra. Pl. Edward-Isa párosa. Azon senki nem akadt ki, hogy ők ketten összejöttek, pedig Isa, Bella unokája,(sőt, hasonmása, csak bátrabb(kihúzva!, mert Bellának sem a bátorságával volt gond, hanem a félénkségével, meg az önértékelésével) merészebb kiadásban!) akkor most, hogy is van az a nagy erkölcsösség????

    Még egy dolog már csak azért is, hogy Carlisle erkölcseit védjem. Szerintem, anélkül, hogy bárki észrevette volna, talán nem is tudatosan, de Isis képes befolyásolni mások érzelmeit, mivel képes belekotorni más lények agyába, így képes rá, hogy másoknak olyan érzelmei legyenek feléje, amiket ő akar. De mondom! Ez nem tudatos, hanem ösztönös. Vannak a valóságban is olyan emberek akik képesek erre, egy fantáziavilágban meg, haj-jajj...

    Értem én Pilu a bajodat, de tudomásul kell venni, hogy minden egyes kitalált világban más és más szabályok érvényesek, amiknek nagy többségében semmi közük a való világhoz, de pont ez a lényegük. Ebben a világban a Meyer által kitalált szabályok szerint kell játszanunk, csak az számít, minden más nagy ívben le van tojva. Ha Spirit szembe menne az Alkonyat világának szabályaival pl. hirtelen fényérzékennyé lennének a vámpírok, vagy vérezni kezdenének, én is véres pofával esnék neki, hogy mi a lósz**t csinál.

    Spirit!

    Elég sokat foglalkoztam Nessie-vel a fanficemben, így szerintem elég jól értem a "hibridek"(más világokban egyébként dampíroknak hívják őket, itt nem tudom miért lettek hibridek, de ez van, ezt kell szeretnünk) gondolkodását. Lehet, hogy el is küldöm priviben a Nessie-re vonatkozó részeket, jó dolog ha van az ember kezében egy más szemszögből íródott elemzés is, nem csak a saját agytekervényeire kell hagyatkoznia.

    Üdv:

    Twilight-Addenda

    VálaszTörlés
  53. És végre hozzájutottam a géphez megint, és tudok írni. :D Szóval. Na jó, igazából nem tudok mit, mindent leírtak már előttem. :'D A lényeg az, hogy a Sakk kellett bele, és a vége - az aláírásos dolog - tetszett. :D (Először el nem tudtam képzelni, hogy a fejezet címe miért C.:D) Most C-nak lesz min agyalnia. :D És én már régóta nem bírom követni, hogy a mérleg éppen melyik oldalra dől (Vania vagy Isis), szóval lesz, ahogy lesz. :D Én mondjuk nem ellenzem az I-C párost sem, bírom Isist. :D Szóval hajrá mindenki, majd lesz valahogy, addig meg figyelem a nyomokat és megpróbálom követni (ami már nem mindig sikerül.. xD). A visszaemlékezéseket, meg Benjit továbbra is szeretem, várom a következőt. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  54. szia!
    nekem nagyon tetszett az egész, jó volt kicsit sebezhetőnek is látni. Én kimondottan örülök a C+I-nek, sőt, szurkolok nekik, semmi bizarrt, pedofilt nem látok bele. Nem rokonok, és az erős szeretetből, ami összefűzi őket,később C. számára is kialakulhat bármi. Jacob is egy újszülöttbe "esett" bele az eredetiben, szóval hajrá I+C. :D

    VálaszTörlés
  55. Szia Spirit!

    Nekem nagyon tetszett a rész, és kivételesen végigolvastam a hozzászólásokat is (volt belőle bőven ). Szóval én azt hiszem, egyértelmű, h Isis és Carlisle szeretik egymást – hogy összejönnek-e, azt Nálad sosem lehet tudni. De nekem ennyi elég. Először furcsának tartottam ezt, mert ahogy többeknek, nekem is egyből a nagypapa-unoka kapcsolat kavarta fel a gyomrom, de a dolgok alakulása, az utalások, meg hogy Carlisle szemszögéből látom a dolgokat megváltoztatták a hozzáállásom, és már ezt a megoldást szeretném. Még mindig tartom, hogy Vania nem elég megfelelő Carlisle-nak. Az eddigiek alapján amik számomra mutatják, hogy C-I szeretete tiszta: ahogy C segítette világra I-t, ahogy Esme halála után I volt az egyetlen vigasza, I vallomása egyértelmű.
    Azzal egyet értek, hogy ez a könyv nem olyan izgalmas, az érzelmi változásokra épül, és ezzel nem is lenne baj, hiszen kaptunk már tőled elég akciót Viszont azt nagyon várom, mikor tudatosodik már bennük a szerelem, úgy értem, hogy olyan szinten, hogy erről egymással is tudjanak beszélni. És aztán NAGYON várom, mit szól a család többi tagja ehhez!
    Edward szemszöget nagyon sajnálom, nekem az a kedvencem, de vágom a centit 

    Köszi, gratula:
    Pálinka

    VálaszTörlés
  56. Szia!:)


    Van nálam egy újabb díj, ami rád is vár!;)
    Kérlek "ugorj" be hozzám:)

    http://mosialomvilaga.blogspot.com/

    (Bocs, hogy ide.)

    Sok puszit és ihletet!:*

    VálaszTörlés
  57. Sziasztok!

    Kár, hogy nem lehet itt is like-ni :-D
    Egy-két emberke gondolatmenetét Óriási Like-kal jelezném :-D az I-C párost illetően!!!
    Tényleg Jó, hogy vannak, akik ugyan úgy gondolkodnak, mint Spirit vagy akár én is! :-)

    Spirit....tényleg csak így TOVÁBB!!!! Lesz.... ami lesz, ez tényleg a Misztika Világa és ha élvezni akarjuk a történéseket, akkor.......NEM LEHETÜNK FÖLDHÖZ és IDŐHÖZ és ERKÖLCSÖKHÖZ RAGADTAK!!!!
    Én így gondolom!
    Spirit....NAGYON VÁRJUK A KÖVIT!!!! és JÓ LENNE MÁR EGY KIS EDWARD SZEMSZÖG IS!!!!
    KÖSZI

    VálaszTörlés
  58. Őszintén szólva, ha már ott tartunk ki is méltó igazán C.-hoz, akkor biztosan nem Isis az. Ő egy elkényeztetett kis dög, akit mindenki a tenyerén hordoz, és ő ezt tudja is jól. Ha nem az van, mait a nagyságos kisasszony kitalál akkor hisztizik. Nem egy egészséges lélek, az már biztos. Például a Jelen boldogságában a hiszti, miszerint őt Isa nem szereti, mert jobban hasonlít Edwardra. Most komolyan melyik gyermek hisz azt, hogy az anyukája nem szereti?! Edannek sokkal több joga lett volna ezt hinni, mivel vele a hegyi oroszlános témán kívül senki nem foglalkozik. Ő van aztán igazán elhanyagolva.
    De Vania, Ő egy tiszta lélek. Egy csodálatos nő kívülről, belülről. Szerintem csak egy olyan lény lehet C. megfelelő párja, aki bármit megtenne érte. Nekik múltuk van, hisz ő hozta a világra. Jó tudom, Isis-t is, de az más, hisz ki más tette volna?! Vanessa képes feláldozni a saját boldogságát a szeretett férfiért, míg Isis inkább üzent az apjával, hogy nem akar Carlislelal beszélni. Na akkor most mennyire felnőtt is igazából?
    Isisnek egy hozzá hasonló korú sráccal kellene lennie. Ráadásul van benne farkas gén is valamilyen szinten. Na akár be is vésődhet. Mi van ha összejön C.-lal, és évek múlva bevésődik valakibe, vagy valami hasonlóan erős érzés tör fel? Szegény C. megint szenvedne. De Vanessánál ez a veszély nem fenyegeti.
    Bármilyen hihetetlen az elején undorítónak tartottam az unoka-nagypapa viszonyt, de ezen ár túl tettem magam. Már azért nem szeretném, ha I-C páros lenne, mert Isist ki nem állhatom.
    Hajrá Vania! Te vagy C. megfelelő pártja. :)

    VálaszTörlés