Varázslatos realitás 122.

Fent van A Horda című szösszenet-regényem 6. szösszenete a Zsiráf Magazin oldalán. Kukkantsátok meg, és örömmel várom a véleményeket. :) Akik most kezdenek bele, azok a linken található oldalt lejjebb görgetve megtalálják az előző szösszök linkjet is. :) http://www.zsiraf.hu/index.php?page=article&id=19870

- A lányok kinn szorgoskodnak. Kat, nem kéne neked is segíteni? – kérdezte Ben.

- Nem, mert férfias beszélgetésünk lesz. Mi van Melanie-val?

Peter gondolatban felszisszent és erősen küzdött, hogy az arcán ne látszódjon semmi. Kicsit már bánta, hogy bement a nappaliba ahelyett, hogy tovább figyelte volna a szorgoskodó Charlotte-ot és Lizt, de egy hang azt súgta, szüksége lesz a két barátjának a villámhárítóra.

- Neked szóba se kellene őt hoznod Katherina!

- Tudod, hogy sajnálom! Rejtegeted?

- Nem rejtegetem, csak nem akarom megismételni azt a hibát, hogy a közeledbe engedem.

- Úr isten, egy rossz mondat volt, ha nem lenne olyan kis mimóza, sohasem akad ki ennyitől.

- Semmit sem tudsz róla, szóval hallgass és mosolyogj szépen, ha látod őt. HA látod őt.

- Fejezzétek ezt be. Karácsony van, oké, hogy ez semmit sem jelentett gyerekként, de most választottuk, hogy kikkel legyünk. Kat, hagyd békén Bent, majd elmondja, ha akarja. Ben, ne viselkedj úgy, mintha Kat Melanie felmenőit szidta volna.

Elhallgattak. A két vitázó csöndben eszegette a süteményét.

- A reszkessetek betörők megy a tévében! – kiáltott fel Kat, mire Ben azonnal mellé vetődött a kanapéra. Mintha semmi sem történt volna, úgy sorolták a kedvenc részeiket. Peter a fejét csóválta. Néha komolyan az volt az érzése, hogy a barátai még mindig gyerekek.