.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. szeptember 17., péntek

Varázslatos realitás 6-7.

Igen, mint láthatjátok, megint két szösszenet van. :) Hogy miért? Azért, mert szerettem volna megköszönni nektek, hogy ilyen kedvesen és lelkesen fogadtátok az új történetet. Hesszel nem beszéltem meg előre ezt, de úgy gondolom, egyetért velem abban, hogy megérdemlitek az ajándékot. :)



Vannak olyan emberek, akiket lehetetlen megkerülni. Teljesen mindegy, hogy családon belül az anyukádat vagy az óvodában az óvónénit. Peter a középiskolában jött rá arra, hogy nem feltétlenül azok a megkerülhetetlenek, akik látszólag leginkább hatalmi pozícióban vannak.
Az ő iskolájában az igazgatóhelyettest volt az, akinek a tudta nélkül nem történt semmi. Nem tudta eldönteni, hogy Mrs. Gordon azzal vívta-e ki ezt a pozíciót, hogy szoros kapcsolatot ápolt az igazgatóval vagy sajátságos kisugárzásával, mindenesetre így volt.
Mikor Peter bekerült az egyetemre, hallotta, hogy az emberek rebesgettek valami Seton professzort, aki nélkül a fű sem nőhet a parkban. Ő ezt költői túlzásnak tartotta, de mivel sohasem kellett személyesen találkoznia vele, ezért nem is nagyon foglalkozott a dologgal.Egészen addig a napig, amíg rá nem jött arra, hogy a jövőjét eldöntő papírokra a rémisztő professzor aláírása kell. Ekkor utána keresett a neten, hogy tudjon a névhez egy arcot párosítani, majd kérdezősködött egy kicsit.
Pontosan tudta tehát, hogy a lánynak, aki szerencsétlen módon fellökte Seton professzort, miért remeg a keze, miközben próbálja összeszedni a lapokat, amik beterítik a folyosót. Mint ahogy azt is tudta, hogy egy ilyen eset után ne akarjon sorsdöntő ügyeket intézni a mogorva férfival.
Megvonta a vállát és a hatalmas mappát hátrahagyva a lányhoz sétált. Végtére is, semmi más dolga nem akadt, akár segíthet is.



A kicsi Charlotte élete nem volt túl könnyű. Ha felnőttként az apjára gondolt, egy fölé tornyosuló fekete árnyék jutott az eszébe. Sosem panaszkodott; ha valaki sajnálkozott miatta, mindig azt mondta, lehetett volna rosszabb is. Verhette vagy molesztálhatta volna az apja, ahogyan sok más gyerekkel megtörténik. De rá csak egy kis semmiként tekintettek. Még arra sem méltónak, hogy eltapossák.
Ha koszosan hazament a játszótérről, akkor nem szidták le, ahogyan a barátait. Az apja csak elé állt, fitymálva végignézett rajta, aztán tette tovább az éppen aktuális dolgát. Csak mellette érezte magát ennyire kicsinek, ennyire nem létezőnek.
Hat éves koráig próbálta elhitetni magával, hogy az édesapja tényleg nem látja őt. Csecsemőlázban meghalt, és már csak egy szellem. Az apukáját pedig annyira megviselte egyetlen szeretett gyermeke elvesztése, hogy ő az egyetlen, aki nem látja a nagy trauma miatt.
Aztán Troy Hewlit, a szomszédban lakó fiú, akivel folyton fára másztak és kergetőztek, egyszer csak eltűnt. Nem tudja pontosan, meddig nem látta, de nagyon sokáig. Mikor ismét szembejött vele az utcán, sovány volt és kopasz. Charlotte megkérdezte az apját, mit jelent ez, ő pedig egyszerűen csak annyit mondott: "Rákos. Meg fog halni."
Ezek után Charlotte soha többé nem képzelte azt, hogy már halott.
A most fölé tornyosuló árnyéktól valamiért nem szorult össze a torka. Maga sem értette, mi ennek az oka. Talán, hogy az árnyék egyszer csak elkezdett összemenni, és egy guggoló fiúvá változott, aki látta őt és beszélt hozzá. Először fel sem fogta, hogy mit mond, csak kiélvezte a pillanatot.
A pillanatot, amikor nagyon is tudatában volt annak, hogy él.

21 megjegyzés:

  1. Húú, ez most nagyon szomorú volt. Kész vagyok... Elképzeltem a kisfiút, és megjelent előttem a régi középiskolás barátnőnk. 11-ben derült ki, hogy rákos, és be kellett fejeznie a sulit. Sosem felejtem el az arcát, mikor közölte velünk, hogy beteg, és nem folytathatja velünk, mert nem tudna bejárni a kemó miatt, és nem tudja mikor folytathatja. Szerencsére, úgy tudom, most már a nehezén túl van, és majd megint elkezdi a sulit, de akkor nagyon sajnáltam, és megsirattuk.
    Én meg most ezt.... Hát kell ilyet csinálni?

    De nagyon megható, és örülök, mert erről most eszembe jutott, és jobban tudok neki örülni, hogy életben van.-dd

    Köszi az ajándékot!!

    Aranymag

    VálaszTörlés
  2. Szija Spirit!

    Hűű ez is nagyon jó lett..bár szomorúúú:S:S De hát sajnos ilyen az élet...Ezt kell szeretni..
    De amugy ha jol olvastam akkor Peter odament segíteni Charlottenak???:D:D


    puszi
    Katarahh

    VálaszTörlés
  3. Sajnálom, hogy az osztálytársadnak át kellett élnie ezt, és örülök, hogy ő a túlélők közé tartozik.

    Nekem volt egy osztálytársam, ő egy évvel az érettségi után meghalt. Nem rákos volt, hanem a szíve volt beteg, és hirtelen ment el. Egyik délután fáradt volt, lefeküdt aludni, és többé nem ébredt fel. Olyan hihtetlen és megrázó, mikor egy fiatallal történik ilyesmi, főleg, ha ismeri is az ember, nem csak egy idegen a híradóban. :(

    Örülök, hogy tetszett neked a két szösszenet, köszönjük a hsz-t.

    VálaszTörlés
  4. Katarahh: Jól olvastad, tényleg odament segíteni. :) De... Nah, majd meglátjátok. :D Nem lövöm le előre, mi történik majd. :D

    VálaszTörlés
  5. Charlotte-tal nagyon hasonlítunk egymásra (az apák terén). Egyébként nagyon tetszik, csak így tovább!
    Noncsy

    VálaszTörlés
  6. Noncsy: Oh, sajnálom. Sajnos, a rossz apákkal rendelkező gyerekek jó nagy klubot tudnának alapítani. :-/

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok íróbabák! :D

    Először is szeretném nagyon-nagyon megköszönni az ajándékot! :D Ma kétszer jobb kedvem lett tőle! :D
    Aztán a 6. részhez: nekünk is volt egy ilyen tanárunk, akinek elég rossz híre volt, de hát aztán jött az a tantárgy, amit ő tanított nekünk... :/
    7. részhez: én is ismerek ilyen betegségű embereket :/ annyira szomorú! :(

    Remélem Peter és Charlotte összejön! :D (gondolom így is lesz :D)

    Spirit, jól látom, hogy ma 5-kor olvashatjuk A jelen boldogsága frisst? :D Péntek az én napom! :D

    Nagyon várom már mindkettőből a frisst! :D

    Puszi: Meli

    VálaszTörlés
  8. Sziasztok!

    Nagyon tetszenek a szösszenetek. Jó ötlet volt ilyeneket írnotok, tényleg nagyon jók. És az is jó, hogy nem twilightos/fantasy. Köszönöm, hogy olvashatom! :)

    Kitti

    u.i:(Bocsánat, hogy mostanában alig írok hsz-ket, csak borzasztóan sűrű minden a beinduló suli miatt.)

    VálaszTörlés
  9. Jaj, ez nagyon szép volt.*_*
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  10. És megint csak később tudom olvasni! :(((
    De majd kommentelek! :)

    VálaszTörlés
  11. Szija...én még nem tudom most elolvasni, dolgom van, de mindenképp jó ötletnek tartom, hogy tartsunk valami kis beszélgetést. Amúgy én nem sokat írtam kommentet bevallom szégyenkezve, de MINDENt elolvastam minden héten..sose voltam lemaradva, mindig alig vártam a fejezeteket..szóval..ha lusta is voltam írni neked kommentet, akkoris el kell mondjam, hogy nagyon örülök h rábukkantam az oldalra, és nagyszerű élményben volt részem...ÉS..:( nagyon sajnálom, hogy ennek lassan vége...NAGYON...:(
    De olvasom a démoni érintést is, ami eddig nagyon tetszik és remélem, hogy azt is sokáig fogod írni, mert imádom. Emellett Leah történetét és a varázslatos realitást is olvasom.
    Összegezve...minden írásod. Jelenleg németországban vagyok és leszek is, de novemberben ha hazamegyek remélem már a könyvespolcokon lesz az Árnyékvilág.:)
    Egyébként még nem tudom, hogy szombat vagy vasárnap legyen a kis megbeszélés...később még írok!
    KÖSZÖNÖK MINDENT!! Csodálatos élménnyel gazdagodtam!

    Puszi: SOlei

    VálaszTörlés
  12. ja am ezt a jelen boldogságához akartam írni:)

    SOlei

    VálaszTörlés
  13. Hello!

    Na, akkor most ide is:)
    Huh, nekem nagyon idegen ez a Charlotte. Nekem a fantasztikusnál is jobb Apukám van, és mióta elköltöztem, még jobb a kapcsolatunk.

    Amúgy hogy jött ez Charlotte-nál? Guggolászik, és azon gondolkozik, hogy mi volt 20 évvel ezelőtt? Nekem ez olyan fura.

    Peter karaktere tetszik. Olyan flegmán reálisan kezeli a dolgokat. Én nem szeretném hogy összejöjjenek. Bár sanszos, hogy ez esélytelen.:)

    Valahogy nekem a két karakter egyáltalán nem ad egy egészt, tudjátok, úgy együtt..
    Én mondjuk két iszonyúan jóbarátként tudom őket elképzelni.
    A kapcsolatban Charlotte a lélek, és Peter a racionalitás.

    De lehet, hogy baromi rosszul gondolom:)

    VálaszTörlés
  14. SZIASZTOK!
    Én mindig azt hittem ezek az emlékezések a kor velejárója.Mindenre van valami történetem,mindenről eszembe jut valami.
    Úgy látszik tévedtem!
    Na,itt a találkozás.Maradandó vagy csak felszínes?Jó vagy rossz? Ki,kire milyen hatással lesz?
    Lesz-e a hívőből ateista és az ateistából hívő?
    KÖSZI:zsuzsa

    VálaszTörlés
  15. Bocsi, bocsi, hogy most csak Pankának válaszolok, de mindjárt jön a Vámpírnaplók és ő kérdezett valamit. :D

    Szóóóval... Szerencsés vagy apukád miatt, én kevés olyan embert ismerek, aki jól kijönne az édesapjával. De próbáld meg beleélni magad, és elfogadni olvasás közben, hogy nem mindenkinek olyan az élete, mint a tiéd, és egy karakter lehet más, mint te. :) Szerintem, ez is jó az olvasásban, hogy olyan szemszögeket, életeket ismerhet meg az ember, amiben a valóságban nem feltétlenül van része. :)

    A novella pedig E/3-ban van írva. :) A narrátori részt nem Charlotte gondolja éppen akkor (kivéve, ha külön oda van írva, hogy éppen akkor ezt és ezt gondolja :D ). A narrátor egy kívülálló személy, aki háttérinfókat is épít a történetbe. Szeretem az E/1-es írásokat, de látszik, hogy manapság nagyon elterjedtek és nem nagyon olvasunk már E/3-at, mert elfelejtettétek, hogyan kell értelmezni egy E/3-ban írt történetet. :) De majd újra hozzászoktatunk titeket. :D

    Petert én is bírom. :D Nagyon örülök, hogy Hesz nem egy tökéletes pasit alkotott, mert kezdem kicsit unni az Edward-hasonmásokat. :) Viszont, én el tudom képzelni őket együtt, pont azért, mert teljesen mások, és az ellentétek vonzzák egymást. :) Szerintem, jó, ha egy kapcsolatban van egy realista ember és egy romantikus ember, mert a realista nem hagyja elszállni a romantikust, a romantikus pedig nem hagyja, hogy a realista egyedül öregedjen meg, mert a világot sötétnek látja. :D

    VálaszTörlés
  16. Zsuzsa, nem a kor velejárója. :D Én a valóságban is folyton emlékezem. Történik valami, és arról beugrik egy régi emlék. :D De mint fent írtam, az E/3-as értelmezése más az emlékezéseknek, mint az E/1-eseknek. :) De ez az emlékezés dolog nem korfüggő. :)

    VálaszTörlés
  17. Óh, köszönöm:)

    Beleélni nem szeretném magam az Apukás dolgokba, de átérezni, tudom. És tényleg elképesztően szomorúnak tartom, mikor a szülők semmit sem tesznek meg a saját és gyermekük jó, vagy legalább elfogadható kapcsolatáért.

    Én, mint mondtam, szerencsés vagyok, de természetesen körülöttem is vannak kevésbé ilyenek, és látom, mennyire szenvednek attól, hogy a szüleik ezért vagy azért nem fogadják el őket..

    Teljesen igazad van a narrátori szöveggel. Csak én valahogy úgy éreztem, hogy ezt ő gondolja is,talán azért, mert csak így lett számomra kerek a dolog.

    Szóval szerinted az ellentétek vonzzák egymást. Ezt mondják. Szerintem nem.
    Egyik sem tudja maradéktalanul meggyőzni a másikat. Ez konfliktusokat szül. Az, hogy visszafogják egymást, az jó?

    Nekem nem lenne az..:( Talán ezért sem tudom elképzelni őket:)
    Charlotte nekem picit Bellás..
    Olyan kis kedves, lelkis, csetlő-botló, szerencsétlen, átlagos- de annál talán picit szebb- lányka.. Érdekes:P:P:P

    VálaszTörlés
  18. Igen, a beleélést úgy gondoltam, hogy érezd át. :) Egyébként, sajnos valahogy tényeg sokszor van gond az apákkal. Egyedül Szandi (és azt hiszem, Freeb, mert az ő apukájával nem találkoztam még, de nem mondott róla semmi rosszat) az a barátom, akinek az apukája jófej, és minden oké vele, de szinte az összes barátomnak van valami baja az apjával. :-/ Nekem sincs szerencsém apa téren, bár engem most már kevésbé visel meg a dolog, azt hiszem... De örülök, hogy te vagy a kivétel. :)

    Lehet, hogy érzésként végigfutott Charlotte-on az, ami ki lett fejtve a narrátori szövegben, de valószínűleg nem gondolta így végig abban a pillanatban. :) Csak egy röpke érzés volt, amit a narrátor jobban kifejtett. :)

    Hesz veled értene egyet az ellentétes dologban. :) Ebben szinte biztos vagyok. :D Nem tudom... Nem mindig jó hosszútávon, ha összeteszel két teljesen ellentétes embert, de ez attól is függ, hogy miben mutatkoznak meg az ellentétek. Ha a jövőtervekben, és egyikük sem képes megváltozni, akkor tényleg nem illenek össze. Ha csak a lelki beállítottságukat nézve, egyikük komolyabb, a másikuk lazább, vagy egyikük realista, másikuk romantikus, akkor én úgy gondolom, hogy össze lehet egyeztetni a különbségeket anélkül, hogy bárki vissza lenne fogva, vagy bármelyikük feladná önmagát és a vágyait. :)

    Bellás? Remélem, hogy csak a bénaságban, mert amúgy én nem igazán vagyok oda Belláért, és nem is olyannak látom Charlotte karakterét. :D Bella olyan hmmm... semminek nem tud örülni, semmi nem érdekli igazán, semmi nem lelkesíti. Tényleg, mintha már halott lenne akkor, mikor még él. Charlotte majd meglátjátok, hogy nagyon is tudja élvezni az élet apró örömeit. :) Szóval, remélhetőleg, csak a bénaságban látjátok majd a hasonlóságot. :D

    VálaszTörlés
  19. Hesz egyet ért azzal, hogy az ellentétek vonzák egymást... azzal nem ért egyet, hogy hosszútávon is képesek egymás mellett maradni :D

    Viszont örülök, hogy tetszik Peter bár róla még keveset tudni... :)

    VálaszTörlés
  20. Szerintem, ez párfüggő és attól is függ, hogy miben áll a köztük lévő ellentétesség. Pl. itt van anyu és Misi. Misi inkább reál beállítottságú, anyu humán. Politikailag is totál ellentétesen gondolkoznak, és még egy csomó elég fontos kérdésben. Viszont már 6 éve együtt vannak, és nem úgy néz ki, hogy mostanában ez változna. :)
    Vagy ha irodalmi példa kell, akkor Alice és Jasper. Teljes ellentétek. :D A kis vidám ugrabugra tündérke és a komoly, sokat megélt harcos. Ha ők nem teljesen ellentétesek, akkor senki. És mégis a két karakter teljesen összeillik a történetben. :)

    És én úgy gondolom, hogy ha valakit szeretsz, igazán szeretsz, nem csak tetszik vagy jó vele együtt lógni, akkor az ember tud úgy idomulni, hogy ne adja fel önmagát és a másiknak se kelljen feladnia önmagát. De ehhez mindkét részről halálosan komoly érzések kellenek a másik iránt. :)

    VálaszTörlés
  21. Nem tudsz meggyőzni Spirit ebben az ellentétes kérdésben.

    Még mindig az eredeti kérdésem az adott.. Vagyis nem kérdés, mert jelen esetben nem értünk egyet.

    Mi 4 éve vagyunk együtt a párommal, jövő héten szombaton lesz az évfordulónk.
    Egyszerűen minden tulajdonságunk, minden cselekedetünk, a hozzáállásunk, minden ellentétes. Eddig még csak-csak megoldható volt.
    De amikor arra kerül a sor, hogy JÖVő, na akkor jön a hoppáré.

    Pedig hidd el, mérhetetlen módon szeretem, és mostanság kezdem véglegesen feladni, hogy küzdjek. Vele, és magammal. És ez az egész egy feladás. Leginkább önmagam.
    Nem tetszik:(

    Úgy hogy az ellentétek vonzzák egymást, de nem marad hosszútávú a dolog, ez majdnem biztos:(
    Úgy hogy Hesszel kell, hogy egyet értsek! :(
    Legnagyobb sajnálatomra:( (És nem a személye miatt, félreértés elkerülése végett:D)

    VálaszTörlés