Ahogy Charlotte sűrű bocsánatkérések közepette, elpirulva megpróbálta felsegíteni a földről a professzort, fura mód csak egy valami járt a fejében. Nem az, hogy a rettegett tanár majd megszívatja valahogyan, vagy hogy az egész folyosó őket bámulja – ki elfojtott vigyorral az arcán, ki szánakozva. Egy film címén gondolkodott, de az istenért nem akart eszébe jutni.
Nagyon régen látta, még gyerekként, és nem sok részlet maradt meg belőle. Csak két férfira emlékezett, akiket megbíztak, hogy keressék meg egy gazdag család elveszett lánygyermekét, aki a világ legbalszerencsésebb nője volt az egész világon. Volt benne valami méhcsípés is, egy letörött cipősarok meg egy helikopter… Vagy az már egy másik film volt? Mindegy… A lényeg, hogy most lekörözte balszerencsében azt a nőt abból a vígjátékból.
- Én tényleg szörnyen… - kezdett bele ismét a mentegetőzésbe, mikor a professzor végre megint két lábon állt, de nem hallgatták végig. A férfi kihúzta magát, egy mozdulattal leporolta az öltönyét, aztán egy gyilkos pillantást követően sarkon fordult, és átgyalogolva a földön heverő jegyzeteken tovább sietett. Az Isten lerázta magáról az út porát és büszke dicsfényben távozott.
A folyosón lévők nagy része fellélegzett – azok, akik csak hallomásból ismerték Seton professzort. Akiknek balszerencséjük is volt hozzá, mint például Charlotte-nak, azok pontosan tudták, hogy a csendes düh rosszabb, mint a hangos. Isten tüzes nyila akkor fog lesújtani, mikor senki sem számít rá.
Charlotte hangos sóhajjal az ajkain guggolt le, hogy felszedje a láblenyomatos papírokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok!
VálaszTörlésSajnálom,hogy a tegnapi eszmecseréről lemaradtam.
A fantáziám beindulásáról, Spirt írtál már.Igen, arra gondoltam,hogy előbb-utóbb találkoznak -Charlotte és Peter.De addig még nagyon sok minden történhet, akár már a következő szösszenetben is.
Ami nem jelenti azt,hogy mindjárt barátság/szerelem alakul ki közöttük. Lehet,hogy pont az ellenkezője,harag és gyűlölet.
De TI vagytok az írók én csak egy szerény olvasó,aki várja az írásaitokat.
Mit is szoktál mondani?- "ami a folytatást illeti lakat a számon." Jól idéztem?
A tegnapihoz egy pár mondat:Volt egy nagynénikém aki hosszú nem mondanám, hogy boldog,de megelégedett életet élt.Utálta a papokat, mert míg a szeretetről prédikálnak a háborúba küldték a fiatal, majdnem gyerekeket.(világháború).Ő mindig azt mondta nem hisz Istenbe, de lenni kell egy felső hatalomnak, mert ha ránéz egy virágra az olyan csodálatos tud lenni, hogy ember ilyet nem tud alkotni.
KÖSZI:zsuzsa
Hű, én is ismerek ilyen tanárokat, akik rosszabb ha csendben vannak mint ha rádszólnak. Van pl. egy fiatal tanárnő, aki behízelgi magát előadásokon, majd a vizsgán a képedbe vigyorog és közli, hogy bocsi de "hülye vagy" az egészhez! Mindenki tudja róla pl. ha pasi vagy akkor garantáltan átmész még ha meg sem szólalsz, ha nő vagy és ha még szőke is, akkor pedig meg bele is gebedhetsz akkor is 2bocsi, ez kevés volt" választ kapod. Szóval már sajnálom Charlotte-t már előre is. :)
VálaszTörlésZsuzsa: ez a virágos dolog nagyon szép volt! :))
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésRemélem most jó helyre írok, mert tegnap már megint fáradtan írtam, aztán a 4. helyett a 3. részhez írtam, na mindegy.
Szóval.
Tényleg jó volt, és már várom a holnapi Peterös részt. Nagyon remélem, hogy lesz olyan úriember, hogy segít Charlotte-nak összeszedni a papírokat. :P
A proffot pedig én se szívlelem.
További szép napot nektek! :)
Pusza, Krisz
Hello!
VálaszTörlésRégóta gondolkodom, hogy mit is írjak ide, mert nem tudom, most (fura mód) nem volt komoly gondolatom ehhez. Aztán azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon ez önéletrajzi ihletésű?
Reméljük nem fogja megszívni az egész egyetem az "Isten" pofára esését, és azért átmennek a diákok a vizsgán:)
És én is remélem, hogy Peter segíteni fog neki..
Vagy pont hogy ne. Legyen gonosz, és kissé szemét.. Olyan szépség és szörnyeteges módon kapcsolódjanak egymáshoz:)
A professzorok pedig ilyenek. Mindig egy emelettel feljebb van az orruk, mint a testük, szerintem nagyon kevés a kivétel. És sajna nagyon sokszor olyan emberek kezében van a hatalom, akik azon felül, hogy élnek vele, nagyon komolyan vissza is élnek..
No tessék. Mégiscsak lettek komoly gondolataim a szösszel kapcsolatban. Írás közben jön az ihlet, vagy mi:)
Zsuzsa: Köszi, hogy elmondtad az ötletedet a folytatásról. Kíváncsi voltam, hogy mit gondolsz, mi lesz. :) És kíváncsi leszek, hogy mit szólsz/szóltok majd ahhoz, ami ténylegesen történik majd. :)
VálaszTörlésIgen, igen, az idézet pontos. :D Tényleg lakat van a számon. :D
A tegnapihoz: Igen, a nénikédnek igaza van. Mármint, ha valami gyönyörű dolgot lát az ember, akkor egyszerűen érzi azt a felsőbb erőt. Csak kár, hogy ez a felsőbb erő szörnyű dolgokat is teremt vagy legalább is hagyja megtörténni őket.
Nekem a dédimamám jutott erről eszembe, akinek nagyon kalandos élete volt. Ő pont ellenkezően látta a dolgokat, mint a nénikéd. A dédimamám nagyon vallásos családból jött, és ő maga is hívő volt egészen a II. világháborúig, ahol is, a 11 testvére közül egyedül ő maradt életben, és ő is lebénult egy életre. Ő a háború után azt mondta, hogy ha Isten létezik és hagyja, hogy ilyen dolgok történjenek, akkor ő nem akar egy ilyen Istenben hinni. Én őt is megértem. Mindkét szemszögben van igazság. De hogy mi a végső igazság, azt nem tudhatjuk. Legalább is még... :)
Edi26: Igen, elég sok ilyen tanár van. Nekem is volt szerencsém ehhez a típushoz, és én sem irigylem Charlotte-ot. :D
Kriszti: Nem baj, megtaláltam a múltkori hsz-edet is, és szerintem, Hesz is. :)
Majd meglátjuk, hogy mennyire udvarias Peter. :D Neked is szép napot! :)
Panka: Tényleg írás közben jön az ihlet. Ez így van. :D
Mennyire önéletrajzi ihletésű... Hmmm... Nagyrészt az. Persze, nem vagyok matek szakos, nem történt velem ilyen ütközés és egy Peterhez hasonló srácot sem ismerek, valamint Hesz nem festő és nem fiú. :D De én úgy gondolom (Hesz, majd erősíts meg benne, hogy igazam van-e rád vonatkozóan is), hogy a karakterek jelleme és a gondolataik a mieink nagyrészt. Nem mindig, de elég sokszor. :) Legalább is én úgy érzem, hogy nagyon is beleírtam magam Charlotte karakterébe és sokszor a saját gondolataim épülnek bele a szösszenetekbe. :) De azért vannak különbségek is. :)
Nah, kíváncsi leszek, hogy mit szóltok majd Peter személyiségéhez. :D Mármint, hogy segítőkész-e vagy sem, és mennyire szemét vagy kedves. :D Nagyon kíváncsi vagyok amiatt, mert én már ismerem a folytatást. :D
Sajnos, a professzorokkal kapcsolatban egyet kell értenem. Sokszor tényleg Istennek hiszik magukat. Van olyan tanár, aki közölte, hogy 5-öst maximum Isten kaphatna, 4-est ő maga, mi pedig, ha értelmesek vagyunk, küzdhetünk a 3-asért, ha kevésbé, akkor a 2-esért. Ha totál hülyék vagyunk, akkor meg nyugodjunk bele, hogy meg leszünk húzva. :D És hiába tudott az ember mindent az első szótól az utolsóig, 3-asról indulhatott csak. És ez csak a jegyosztásban való szadizmus, mert amúgy még ezernyi erkölcsileg teljesen elítélendő dolgot tesznek. :-/
Szia Spirit!
VálaszTörlésEz is nagyon elnyerte a tetszésemet...
Igen a professzorok...Velük nem ajánlatos újat húzni:/ De még rosszabb ha már benne vagyunk a bögyében és Bosszút áll..Na annál még a világvégét is szívesebben élné át néhány ember...
Várom a holnapit
puszi
Katarahh
Juuj és Démoni érintésből mikor lesz friss? annyira várom...:)
VálaszTörlésIsmét nézhettek hülyének, értetlennek tök mindegy, de muszáj rákérdeznem.
VálaszTörlés"Látta a gyors léptekben haladó lányt a jegyzetekkel." Mint kiderült Charlotte a gyors léptekben haladó lány, de az elejétől fogva Charlotte volt az? :$:$
Bocsi, a betegség az agyamra ment XD
Katarahh: Én is kívántam már párszor világvégét, de nem jött össze. :D Maradt a tanári szivatás. :D Démoniból? Huh... Holnap lesz A jelen boldogsága, valószínűleg az utolsóelőtti vagy az utolsó fejezet, attól függ, hogy jön össze. És jövő héten talán kedden vagy szerdán lesz Démoni érintés. :)
VálaszTörlésSheaes: Huh, nem nézlek hülyének, de nem értem a kérdést. Bocsi, migrénem van, tuti az én hibám, mert lassan a nevemet is elfelejtem, annyira fáj megint. :-/
Hogy érted, hogy az elejétől Charlotte volt-e?
Még mindig jobbulást! :-/
Na ezt örömmel hallom:D Nagyon jó lenne mert IMÁDOM!!!
VálaszTörlésA jelen boldogsága nagyon fog hiányozni, de egyszer mindennek vége.
De még igy sem kell aggódnunk mert nagyon sok jó történetet olvashatunk tőled:D:D
Ami a migrént illeti nem vagy egyedül...:/
puszi
Katarahh
Panka: Nah. Huh. Hát. Egyfelől igen, minden esetben amit írok egy kicsit én vagyok. De Peter pl fele annyira sem hasonlít rám, mint Charlotte Adrira... Zavarban lennék, ha olyan karaktert alkotnék, aki nagyon hasonlít rám.
VálaszTörlésSheaes: Ez úgy néz ki, hogy Adri ír valamit, aztán én reagálok rá. Az én fejemben, mikor leírtam, hogy Peter látta a lányt, nem volt meg, hogy ki az. Persze direkt úgy alakítottam, hogy akár ő is lehessen, de nem lett volna muszáj :)
Spirit bocsi, néha nem teljesen vagyok érhető más emberek számára.
VálaszTörlésHesz... ömh, a varázslatos realitás 4. szösszenetet kiírta? Te vagy Spirit? :$ Most már végképp nem értem. XD :$
A 4. szösszenetet Hesz írta, az 5-et én. :) Charlotte szemszögéből írok mindig én, Hesz pedig Peteréből. :)
VálaszTörlésEnnek az elrontott napomnak is jó a vége! :D Mi lenne velem nélkületek? :O
VálaszTörlésA "szösz-mösz" nagyon jó lett! :D Én is ilyen vagyok amúgy! :D Valamiről eszembe jut egy régi film vagy mese, és a címét nem tudom, csak egy egy villanás van meg belőle. :D
Hesz: Tényleg zavarba ejtő egy olyan karakter, aki hasonlít rád. Bár az tény, hogy magadról könnyebben írsz (legalább is szerintem). :D Ja és amúgy mi is szoktunk ilyet játszani msn-en barátnőmmel: ő ír valamit, én meg folytatom :D
Nagyon várom a következő adag "szösszenetet" :D
Sok puszi: Meli
Spirit, csak egy rövid kérdés: mi van a Lelkek börtönével?
VálaszTörlésKaramorita96: Örülök, hogy jó lett a napod vége. :)
VálaszTörlésSzerintem, nem zavarba ejtő, ha egy író benne van a karakterében. A legtöbb író benne szokott lenni a karaktereiben. :) Ki jobban, ki kevésbé. :) És nem tudom... Nem feltétlenül könnyebb úgy írni, hogy benne vagyunk a karakterben, mert ilyen esetben hajlamos az ember túlmagyarázni a saját gondolatait, elveit, és hát, magunkba leásni sem mindig egyszerű. Nekem pl. ennél a pár szösszenetnél egy csomó saját lelki bajom előjött a mélyből úgy, hogy először fel sem tűnt. :D
Egyébként, szerintem, mindenki játszik ilyet msn-en. :D Mármint, hogy ír valamit, és a barátja meg folytatja. :D Én is csináltam régen. :) Mondjuk, ez kidolgozottabb, mint msn-en, de hasonló. :)
Névtelen: A Lelkek börtönét még írom, ha elkészültem, elküldöm a kiadónak, aztán meglátjuk, hogy Ildikó mit mond. Szerintem, amíg meg nem jelenik az Árnyékvilág, és nem látják, hogy mennyire fogy, addig nem fognak foglalkozni a többi írásommal. Szóval, majd csak az Árnyékvilág megjelenése után tudom elmondani, hogy mi lesz a Lelkek börtöne sorsa. :) De örülök, mert nem te vagy az első, aki érdeklődik, és jó látni, hogy kíváncsiak vagytok rá. :)
Reméljük, hogy nagyon fogyni fog az Árnyékvilág! :) Gondolom majd kint lesz fb-on és én az biztos, hogy megosztom majd az ismerőseimnek meg kiírom ahová tudom!!! :)))
VálaszTörlésLegyen még 2 rész a jelen boldogságából ha lehet! Annyira jó róluk olvasni! Bár tudom, hogy jön majd a folytatás, de olyan rossz, hogy már csak kevés van hátra! :(
Edi26: Köszi, aranyos vagy, hogy reklámozni fogod. :)
VálaszTörlésHuh, igyekszem majd, hogy két fejezet legyen, de nem tudom, hogyan tudom beosztani azt, ami még hátra van. Most írom a 3. oldal végét, és egyelőre úgy tűnik, hogy lesz még egy fejezet, de nem biztos. Nem akarom nagyon széthúzni sem. Viszont a Carlisle szemszöghöz támadt egy iszonyatosan jó ötletem (vagyis nekem nagyon tetszik :D ), amit ma írtam meg Szandinak, és ha ő is azt mondja, hogy oké, nem hülyeség, akkor úgy fogom megírni a Carlisle szemszöget és tök izgi lesz. :D
Egyébként, azon gondolkoztam, hogy kéne valami búcsúünnepséget tartani A múlt árnyai trilógiának... mármint, valamit msn-en, chaten, fórumon, vagy nem is tudom... Még elmélkedem ezen. Csak jó lenne valahogy elbúcsúztatni ezt a korszakot. Szipp...
úristen, nagy nehezen megértettem :D jupíí, köszönöm :) szóval a hosszaszólásaimat vegyétek semmibe ;)
VálaszTörlésSzia Hesz!
VálaszTörlésLehet, hogy rosszul fogalmaztam, de én arra próbáltam rákérdezni, hogy ezek a dolgok, amiket leírtok, (nem teljesen ilyen formában,de, esetleg) megtörténhetett már veletek is?
Szerintem lehetetlen lehet úgy írni, hogy saját magunkat ne vigyük bele. Mindig van egy incifinci mikro rész, ami a saját életünkből, tulajdonságainkból kis,pici kiragadott dolog.
Hisz az vagy, amit megeszel.. ( ez mint szólás, és próbáljunk meg elvonatkoztatni most attól, ha valaki szereti a marhát.. Nem úgy gondoltam:D)
És az, amit írsz, az is Te vagy. Hisz belőled jön. Nem a történet, hanem a stílus, a betűtípus, a szóhasználat, vagy egy karakter, vagy esetleg az összes.
Huh, ez így érthető, vagy reménytelen vagyok?:D
Esetleg egy jó kis Alice Cullen party?:)
VálaszTörlésPanka, igaz nem nekem címezted, de azért válaszolok, mert én neked adok igazat.
VálaszTörlésSzerepjátékos vagyok, és én személy szerint néha beleszoktam vinni egy karakterbe olyan dolgokat, amik bennem is megvannak, legyen akár jó vagy rossz tulajdonság. Viszont próbálom úgy kialakítani, létrehozni a karaktert, hogy az ne én legyek, hiszen nem hiába szerepjáték a neve. Nem írtam még ehhez hasonló szövegeket, mint Spirit vagy Hesz, de azt hiszem nem nagyon különbözhet a kettő :) És hát azt hiszem említették is, hogy ezek a karakterek nagyban hasonlítanak rájuk. Ha mégsem, nem szóltam :)
Ui.: Egyébként hozzászólásaimat akartam írni, nem hosszaszólásaimat! :P
Panka: Velem csak annyi történt meg, hogy ismerek hasonló tanárokat, mint amilyen Seton. :D Amúgy a többi történés nem esett még meg velem, amiről írtam. :) Csak a gondolatok egy része hasonló ahhoz, ahogyan én gondolkozom. :)
VálaszTörlésAlice Cullen party? :D Hát, nem hiszem, hogy meg tudnék egy olyat szervezni. Ahhoz én túl kis hal vagyok Alice-hez képest. :D
Sheaes: Szerintem, nagyon különbözik a szerepjáték és az ilyen szösszenet-regény. :D A szerepjáték nyelvileg és irodalmilag sokkal kevésbé megformált, mert nem kell, hogy külön novellát képezzen minden hozzászólás. És ott főleg a cselekményen van a hangsúly, mert hát, az a lényeg, hogy egymással kommunikáljanak, közösen cselekményekben vegyenek részt a szerepjátékosok, míg itt a történeten kívül valami pluszt is átadnak a szövegek. Ez a plusz lehet filozófiai, pszichológiai, irodalmi stb. :) Én is szerepjátékoztam egy időben, de az teljesen más mind minőségileg, mind formájában, mind lényegét tekintve. Viszont, nagyon jó szórakozás az is, ebben hasonlít a közös regényíráshoz. :) Amúgy hol szerepjátékozol? :)
Kedves Sheaes!
VálaszTörlésÉn még sosem szerepjátékoztam, valahogy sosem vonzott, márpedig azért nem, mert úgy érzem, hogy az egész életünk ilyen. Persze mindig mindenki azt mondja, önmagát adja minden szituban, és ez így is van. Csak egy emberben annyira sokféle, és sokfajta viselkedés, szerep lehet, hogy most döntsük el, melyik az igazi..
Valószínűleg mind az. Hisz mindenkivel egy picit másképp kell viselkedni. A szüleidnek engedsz néhanapján, mert tiszteled őket, és nem akarod megbántani. A professzornak nem beszélsz vissza, mert függsz tőle. A barátoddal megint máshogy viselkedsz.
Szóval szerintem ez az egész élet egy bazinagy szerepjáték.. Meghódítunk, vesztünk, öltözködünk, fizetünk, majd megfizetünk.
Talán ezért nem vonz ez a virtuális szerepeskedés, mert a valóélet pont ez.
Te hogy látod?
Kedves Spirit!
Úgy gondolom, hogy egy Alice party sem megoldhatatlan.. Kevés vagy hozzá? Ne légy hitetlen. Sok ember, sok mindenre képes.
Jah, és sok Twilight-fan SOK-SOK mindenre képes:):)
De kár, hogy senki nincs itt:( Nem tudok aludni. Márpedig a gondolkodás kifárasztana:)
VálaszTörlésAkkor jóéjszakát:)
Panka: Nem tudom, hogy tanultál-e pszichológiát... :) Én igen, és volt egy órám, ahol arról beszéltünk, hogy az emberek mindig szerepeket játszanak, és egy emberre több szerep is jut környezettől és helyzettől függően. :) A gyerekeknek anya vagy, a férjednek feleség, a munkahelyeden határozott vezető vagy szorgos munkaerő, a szomszédoknak a kedves nő a negyedikről, anyukádnak a pici lánya, szóval sok-sok személyisége van egyetlen embernek, és egyik sem megjátszás, mert ez a sok-sok személyiség mind valódi és létező. :)
VálaszTörlésA szerepjáték talán annyival ad többet, hogy nem átlagos szerepeket vehet fel az ember. :) A valóságban, ha belegebedsz, akkor sem lehetsz vámpír, tündér, boszorkány, kémnő, hercegnő stb., egy szerepjátékban mindezt "átélheted". :)
Egyébként, én azért támogatom nagyon a szerepjátékot is, mert az ember úgy tanulhat és fejlődhet tőle, hogy azt hiszi, csak játszik. Pedig a játékon kívül fejleszti a fantáziáját, a helyesírását, a fogalmazáskészségét, a másokkal való kommunikációs készségét, a problémamegoldási készségét és még ezer dolgot. :) Szóval, én leendő tanárként nagyon fejlesztő hatású dolognak tartom. :)
Gondolkodom ezen az Alice partyn, és hogy hogyan lehetne megoldani. :)
Remélem, azért végül el tudtál aludni. :)
Szia:)
VálaszTörlésNem nagyon aludtam. De olyan termékeny volt az éjszaka, hogy hihetetlen. (NA nem úúúúgy:D) Írtam, olvastam, dolgoztam. Ez jól esett:) Nade majd ma este már 6kor ki fogok dőlni:)
Fél 4ig nem aludtam el, és már hétkor ébren voltam, halál frissen:)
Ha visszaolvasol, akkor rájössz, majdnem teljesen ugyanazt mondtuk. :)
Amúgy tanultam volna, ha rendesen tanítottak volna pszichológiát, de sajna leginkább a tárgy neve alatt "agyismeret" folyt. Ami olyan mértékben (a szakunk számára) teljesen felesleges "tudás" lett.
Szóval fejlesztő hatásúnak tartod?
Hát.. Szerintem, mint mindenben, itt is a mérték, a megfelelő életkor, elengedhetetlen.
Úgy értem, hogy az illető semmiképp se vetítse ki az életére a szerepjátékos tulajdonságait.
Ahogy írtad, nem lehet valaki vámpír, ám ha a virtuális világban azt játsza non-stop, akkor elhisz belőle dolgokat, és nehezen fogja különválasztani az életét a játéktól.
Biztos emlékszel a Dragon Ball-os kisfiúra, aki annyit nézte a mesét, hogy beleszállt abba a világba, és kiugrott a sokadik emeletről,mert ugye ő tud repülni, mint a mese szereplői.
Most, hogy így átgondolom, ezek annyira veszélyesek lehetnek, hogy csuda. Még egy felnőtt embernél is lehet zavar ilyen téren..
Ezek is mind evidens dolgok, de olyan jó néha elmélkedni róluk:)
Én úgy gondolom, hogy csak arra lehet szélsőséges hatással egy ilyen játék, mese, film vagy bármi, akinek alapból van valami kattanása agyilag. 8 éves korom óta horrorfilmeken és X-aktákon éltem, szerepjátékoztam rengeteget, és normális embernek tartom magam. És ezzel még sokan vannak így. :)
VálaszTörlésAzok, akik egy játék, film hatására őrültséget csinálnak, alapból őrültek voltak, és idővel bármi (akár egy reggelinél való beszélgetés a családdal) kiválthatott volna náluk hasonló reakciót.
Egy épelméjű és -lelkületű emberre (legyen gyerek vagy felnőtt) nincs ilyen szélsőséges hatással semmi. :)
Persze, tény és való, hogy tudni kell mértéket tartani, és a játék mellett a valósággal is foglalkozni kell, de szerintem, egy normális embernél, aki betartja a mértékeket, fejlesztő hatású egy ilyen játék. :)
Jaj, még valami...
VálaszTörlésOlvastam egy érdekes tanulmányt nemrég valahol, és abban az volt, hogy vizsgálták, hogy milyen hatással vannak a lövöldözős-verekedős számítógépes játékok a gyerekekre. Volt egy csoportnyi gyerek, aki ilyesmivel játszott, és volt egy másik csoport, akik csak kedves, aranyos játékokkal játszhattak.
A megfigyelés eredménye az lett, hogy az erőszakosabb játékokkal játszó gyerekek a való életben nyugodt és kedves gyerkőcök voltak, mert a bennük lévő agressziót le tudták vezetni a játékban, és nem kellett ezt a valóságban megtenniük.
Míg a csak kedves játékokkal játszókkal alig lehetett bírni, mert elfojtották a bennük lévő agressziót, és a valóságban tudták csak kiélni azt.
Márpedig agresszió minden emberben van, ez hozzátartozik a természetünkhöz, és ha nem tudjuk hol biztonságosan kiélni úgy, hogy sem magunknak, sem másoknak ne ártsunk, akkor abból idővel baj lesz.
Persze, ezzel nem azt mondom, hogy a gyerekek csak és kizárólag agresszív játékokkal játszanak, mert az megint átesés lenne a ló túloldalára. Kellenek a kedves, szép játékok is. Csak néha ki kell ereszteniük a gőzt, mert ha bent marad, az károsabb, mint bármilyen agresszív számítógépes játék.
VálaszTörlésÉn benne lennék egy búcsúztató partyban! :D
VálaszTörlésSpirit úgy értettem, hogy mikor kigondolsz egy karaktert, akkor teljesen mindegy, hogy most szerepjátékhoz vagy egy regényhez gondolsz ki, nem? :$ Egyébként így van, szövegkörnyezetileg teljesen más.
VálaszTörlésezen az oldalon; www.z7.invisionfree.com/dorianarts/
Panka, értem mit akarsz, de én ezzel nem értek egyet, vagyis nem teljesen. Igen, az élet mondhatni egy szerepjáték, mert tényleg máshogy viselkedünk egyes helyzetekben, viszont a szerepjátékban ki játszhatsz olyan dolgokat, amik neked lehet, hogy sosem fognak megadatni, vagy amire éppen most vágysz. Ha a karakteredet teljesen ugyanolyanra alkotod meg, mint saját magad, akkor egyértelmű, hogy nem élvezed a karakterrel való írást.
Ellenben, ha például a valóéletben nem vet fel a pénz, ennek ellenére a karaktered dús gazdag, akkor mát eltér, és élvezetesebb is szerintem.
Igaz, én mondtam azt, hogy beleviszek egy-egy tulajdonságomat a karakterbe, mégis teljes mértékben különbözik, és nem úgy reagálok le egy szituációt a karakterrel, mint a valóéletben. Lehet, hogy az olvasás közben tisztára kiakadok, és legszívesebben beszólnék az illetőnek, ellenben mégsem ezt írom le, hanem abszolút más.
Bár emberfüggő, hogy ki szereti és ki nem :)
Edy26: Majd összehozok valami búcsúünnepséget. :)
VálaszTörlésSheaes: Hmm... Nem, szerintem a karakteralkotás is más. :) A szerepjátékban olyan karaktert alkot általában az ember, amilyen ő szeretne lenni és csak a főbb tulajdonságokat és háttérinfókat dolgozza ki, aztán majd játék közben alakul a karakter. :) Egy irodalmi karakter esetében nem feltétlenül olyannak alkotjuk a karaktert, amilyenek lenni szeretnénk (még akkor sem, ha van belőlünk is valami a karakterben), és már az elején úgy kell ismernünk minden tulajdonságát, az őt ért hatásokat, a reakcióit és a viselkedését, mintha már ezer éve ismernénk vagy mi magunk váltunk volna a karakterré. Ez azért fontos, hogy a karakter az egész történet során reális maradjon és ne viselkedjen az egyik pillanatban így, a másikban pedig már úgy ok nélkül. :) Szóval, szerintem, ha összevetem a szerepjátékos élményeimet és ezt, a karakteralkotás is más. :)
Ó értem, azt hiszem, akkor te ezt jobban tudod, sőt biztos :)
VálaszTörlésÉs hol szerepeztél régebben? :)
Amúgy kiket képzeltetek el Charlotte-nak és Peternek? :D Kíváncsi vagyok, bár ha a twilight castból, akkor inkább nem akarom tudni XD
Sheaes: Bagolykőn és Álomfalván szerepjátékoztam. :)
VálaszTörlésNem, nem a Twilightből képzeltem el Charlotte-ot, és tuti, hogy Hesz sem. :D Amúgy nem találtam még egy konkrét valakit Charlotte-hoz. Annyit tudok róla, hogy egy egyszerű lány. Hosszú barna haja van, barna szeme, nőiesen kerekded, szóval, nem egy deszka és átlagosan magas. Szóval, még keresgélek, aztán ha megtaláltam a tökéletes Charlotte-ot, megmutatom majd. :)
:D Hát ez egyre jobb. :D
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Annyi sok mondanivalóm lett volna azzal kapcsolatban, aiket leírtatok, hogy csuda.. De nem jut eszembe.. :(
VálaszTörlésDe azért azt megkédezem:
Ha játszotok, egy olyan karaktert találtok ugye ki, ami jobb, másabb, pénzesebb, stb, mint Ti.
Játszotok egy fél napot, megszoktátok, hogy kik vagytok hisz beleéltétek magatokat biztosan.
Nem fura felállni a székről, és visszazökkenni?
Ez engem mindig is mérhetetlenül érdekelt..
EwoO: Köszi. :)
VálaszTörlésPanka: Kb. 5 percig furcsa, aztán az ember visszazökken. Szerintem, amíg valaki ép elmével és lélekkel rendelkezik, és meg tudja különböztetni a valóságot a fantáziától, addig bármennyire is beleéli magát egy szerepjátékba, amint abbahagyja, tisztában van vele, hogy kicsoda valójában. :) Végül is, kisgyerekként, mikor az oviban királylányosat játszik az ember, akkor is, amíg játszik, addig ő a királylány és úgy is viselkedik, de amint vége a játéknak, újra csak egy kislány lesz a gyerkőc, nem hiszi el magáról örökre, hogy tényleg királylány. :)
Most Te léptél ördög szerepbe.. a Jelen miatt..
VálaszTörlésMikor fogsz kilépni belőle?:P
Hehe, nem tudom. :) Talán, a következő fejezetben, talán csak a Carlisle szemszögű ficben, kiderül majd. :)
VálaszTörlésÉs akkor a Carlise-os lesz a fő?
VálaszTörlésAham, igen, a Carlisle-os lesz a főficem. :)
VálaszTörlésAzt is ilyen 30-40 fejezetesre tervezed?
VálaszTörlés