Kolmogorov-féle valószínűségi mező.
Máskor Charlotte amint kihúzta a tételt, azonnal megnyugodott. Fel tudta mérni, körülbelül mennyi ismerete van az adott témáról és az hányashoz lesz elég az adott tanárnál. Most azonban hiába tudta az egész tételt oda-vissza, akár álmából is felébresztve, a tenyere nedves volt, a szíve pedig a torkában dobogott.
Bár négyen voltak a teremben, Seton végig őt bámulta szigorú tekintettel, miközben megpróbálta lefirkantani a kapott üres papírra a vázlatát. Igyekezett csak a dolgára koncentrálni, de így elég nehéz volt. Végül negyed óra után leírta az utolsó egyenletet is, aztán mély levegőt vett, felállt, és a tanári asztal elé sétált.
A következő húsz perc felért egy kínvallatással. Seton még abba is belekötött, ha lélegzetet vett két mondat között, és olyasmiket kérdezett, amik nemhogy nem voltak a tételben, de Charlotte még csak soha nem is hallott róluk. Végül mindent elmondott, amit csak megtanult, mégis rettegve várta az ítéletet.
- Ahogyan a látásán, úgy a tudásán is van mit javítani még – húzta el a száját fitymálóan Seton. Tartott pár pillanatnyi hatásszünetet, hátha áldozata elájul a félelemtől, de Charlotte nem adta meg neki ezt az örömet. – Nagy jóindulattal kettes.
- Kö… köszönöm. – Charlotte majdnem felnevetett a megkönnyebbüléstől. Gyorsan felkapta a táskáját, aztán kisietett a folyosóra – nem akarta megvárni, hogy Seton esetleg meggondolja magát.
Tekintete azonnal a fiút kereste, akinek közvetve a sikeres vizsgáját köszönhette, de sehol sem látta.
- Elnézést – lépett oda egy szőke hajú lányhoz, aki az ablakpárkányon ült és egy bulvármagazint lapozgatott. – Az előbb volt itt egy srác. Kábé ilyen magas – mutatta a kezével -, barna haja és szeme van. Nem láttad?
- Ja, aki segített összeszedni neked a papírokat? – emelkedett rá a kék tekintet, mire elvörösödött.
- Aham.
- Elment úgy negyed órája.
- Ó…
- Sajnálom – mondta a lány, de Charlotte pontosan látta a tekintetében, mit gondol valójában: Azt hitted, hogy egy ilyen jó pasi rád fog várni?
Charlotte úgy szorította magához a táskáját, mintha a mellkasába akarná préselni, aztán sietős léptekkel a lépcső felé indult.
A zöld folt titka most már örök rejtély marad. Hogy fogsz így nyugodtan aludni, lúzer?
- Fogd be! – szólt rá a hangra a fejében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hali!
VálaszTörlésVhogy gondoltam, h ilyesmi lesz... Mmint, h Seton szívatja, de azt nem hittem vna, h még így is emlékeztetni fogja az összeszaladásra.
Az meg, h Charlotte-nak rossz érzése lesz, ahhoz nem kellett nagy jóstehetség.
De attól még, h sokmindent előre lehetett tudni, lélegzetvisszafojtva olvastam... XD
Pusz
Imádom. Az a kezdőmondat... Mire kiolvastam, már én is ideges lettem. Persze várható volt, hogy szívatja, de én ezt most pozitívnak találtam, hogy nem húzta meg. Értékelni kell a küzdelmet, és azt, hogy azért nem adta meg magát. Erre elég erőt adott neki Peter jelenléte.
VálaszTörlésÉs vicces, hogy most is csak az járt a fejében, hogy hogyan került oda a zöld folt? Nekem az járna, "Mi volt olyan sürgős, miért ment el, ha egyszer igent mondott? "
De tudom, hogy vannak olyan kérdések és gondok, amire ha az ember nem kap választ, egész napokat tud rajta agyalni. Jártam már így, és nagyon bosszantó tud lenni, ha az ember nem kap választ a kérdésére.
Mindenképpen izgalmas... várom a holnapot, merre haladunk tovább. Hiszen, most már ott lapul Charlotte is Peter agyában, és a hátsó gondolatok sohasem alszanak:-D
Puszi
Hali!
VálaszTörlésZöld folt? Tényleg ez izgatná leginkább? Aligha...
Nos, reméljük, hogy ez a "jóindulatú" kettes elég, hogy feledtesse a csalódottságát! / A köviben ez a Seton nem csúszhatna el egy banánhéjon? Mondjuk eltörhetne az osztályzatot írogató keze.../
Kolmogorov-féle valószínűségi mező. Ez olyan, mintha robbanni akarna...! :)))
Remélem, hamarosan találkoznak!
Puszi: Gabriella
UI.: KÖSZÖNÖM! :)
Juj ez de jó lett.
VálaszTörlésTitkon bíztam benne, hogy átengedi:))Seton...-.-xDD
Ami meg Petert illeti...hm...Azért remélem hamar rendezi magában a dolgokat.:D
puszi
Katarahh
Jó lett. :)
VálaszTörlésÉs ez a hülye Seton nagyon nagyon emlékezetet az egyik tanáromra... bár, ő még nem próbált meghúzni, és folyosós incidensem sem volt vele, de az egész ember ismerős.
Ettől csak valóságosabb számomra a történet. Mármint, hogy nem minden rózsaszíncukormáz-tökéletesség-ésamikell.
Egy kis küzdelem pedig a mi kis félénk Charlotteunknak se fog megártani ;)
Peternek pedig nem ártana egy általános gyorstalpaló az emberi viselkedés elfogadott formáiról... Bár még így is szimpatikusnak tűnik :)
Puszi
A tételcím, ami az elején van, tényleg létező tételcím matek szakon. :D
VálaszTörlésEgyébként a zöld folt... Ez csak szimbolikus kivetülése annak, ami Charlotte-ot igazán foglalkoztatja. :) Tudjátok, nem akar a srácra gondolni (vagy csak nem akarja beismerni önmagának, hogy rá gondol), ezért inkább a folt titkának soha ki nem derülésére fogja a rossz érzést, ami eltölti.
Örülök, hogy tetszett ez a szösszenet is, köszönöm, hogy írtatok. :)
Halo!
VálaszTörlésÉrdekesek ezek a szösszenetek. Megmutatja, hogy mennyi minden lapul egy-egy cselekedet mögött, kit mennyire más dolgok vezérelnek az ugyan olyan szituációkban.
Amúgy, van egy olyan érzésem, hogy Peter mégsem ment olyan meszire mint azt gondolnánk... lehet egy emelettel lejjebb várja Charlotte-ot.
Laura
Hű, ez kezd számomra is összeállni egy történetté. Megmondom őszintén amellett, hogy tetszettek már az első részek is külön-külön, nem igazán tudtam kitalálni, hogy mi is fog ebből kisülni és hogy hogyan fog ez egy történetté alakulni. Nem tudom, hogy annak köszönhető-e, hogy most egyszerre olvastam vissza a 6-7. résztől, de kezd nagyon tetszeni a történet egyben is. Részenként is mindig szól valamiről külön is, de úgy érzem már érzem azt a fő szálat is, ami mentén megy a történet. És ami persze egy már izgalmasnak induló szerelmi szál. Várom a holnapi részt!
VálaszTörlés(Remélem nem volt bántó, hogy ennyire őszinte voltam!)
puszi Edina
Laura: Igen, a szösszenetek nagy része az emberi viselkedésről és a pszichológiáról szól, csak egy történetbe csomagolva. :) Örülök, hogy tetszik ez a stílus. :)
VálaszTörlésEdi26:Egyáltalán nem volt bántó, amit írtál. :) Nagyon örülünk, hogy külön szösszenetként is tetszettek a részek, és hogy most már kezd körvonalazódni benned, miről szól majd a történet. :) Igazából, a szösszöknek idő kellett, hogy értelmet nyerjenek egyben is, hiszen rövidkék, és nehéz beléjük cselekményt is tenni, de most már tényleg kezd összeállni regényként is az eleje. :)
Igen, mostmár kezd egy kerek egésszé válni, és egyre jobb. :D
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Hahó:)
VálaszTörlésNa ez tetszett..
Valahol itt és most megmutattad a jó fej profot is.
Simán megbuktathatta volna Charlotte-ot, de nem tette. Az emberek legnagyobb többsége ilyen szerintem. Értékelik a bátorságot.
Azzal, hogy Seton a földön fetrengett, és röhögtek rajta a diákok, megalázottnak érezte magát.. Ami szerintem jogos, ha eltaknyolnék, valószínűleg én is bepirisodnék, mint a jelzőlámpa:D
Szóval még sem olyan lehetetlen alak ez a Seton:D
Nekem szimpi:P