Varázslatos realitás 17.

Meg kéne szereznem végre a jogsit…
Ez járt Charlotte fejében, miközben az újabb festékesdobozokat egyensúlyozva igyekezett a jeges úton hazafelé. Vagyis a lakásba, amit másodmagával bérelt, és ami most üresen várta. Próbált időről időre kikukkantani a dobozok mellett, nehogy nekimenjen egy oszlopnak, de ilyenkor mindig dőlni kezdett a kettőstorony a karjaiban, és épphogy csak meg tudta tartani.
Már sokszor elhatározta, hogy megtanul vezetni, de aztán mindig elhalasztotta az ötlet megvalósítását. Rossz emlékei voltak az autókról. Az apja folyton úgy repesztett, hogy ő a hátsó ülésen a biztonsági övét markolta, és azon rimánkodott, csak éljék túl még most az egyszer.
Az apja sosem gúnyolta ki a félőssége miatt, és sosem lassított. Charlotte meggyőzte magát, hogy észre sem vette rajta a rettegést, de egy falfehér, reszkető kislány elég feltűnő látványt nyújt. Főleg, ha hangosan kocognak a fogai.
- Hé, Lotte! – Charlotte megállt az ismerős gyerekhangra, és újra kinézett óvatosan a takarásból.
- Sziasztok! – köszönt a hozzá szaladó srácoknak. A szomszéd házban laktak, és bírták őt, mióta kiállt mellettük egy bizonyos ügyben a földszinti lakóval szemben. – Mizújs? – tette le a dobozokat a járdára, és megmozgatta elgémberedett tagjait.
- Nem jössz? Háború van! – mutatta fel Maxie a kezében tartott hógolyót. Charlotte tétován pillantott a lába mellé, aztán elvigyorodott.
- Ooké – guggolt le, hogy a fűből szerezzen egy kis szűz havat. – De csak pár percem van…
- Akkor gyorshalááááál – üvöltötte el magát Maxie, mire mindenki szaladni kezdett.
A pár percből fél óra lett, de Charlotte nem bánta. Kipirult arccal rohangált a hóban, mint egy tizenkét éves, és hősiesen harcolt.
Mikor látta, hogy Glan és Maxie felé közelednek, behúzódott egy fa mögé, és gyorsan gyúrt egy hógolyót. Lélegzet-visszafojtva várta a megfelelő pillanatot, aztán mikor meghallotta a hó ropogását, kiáltva ugrott elő és már dobott is.
A következő pár másodperc olyan volt, mint egy lassított felvétel. Charlotte keze a magasban maradt, a szája pedig elnyílt a meglepetéstől, ahogy a mély nyögést meghallotta.
Az előtte álló férfi kissé meggörnyedve átkozódott az ágyékát ért támadás miatt.