Ez meg az

Több dolgot is szeretnék...

1. Írom A jelen boldogsága új fejezetét, de nem vagyok benne biztos, hogy elkészülök ma estére vele. Már csak 3 fejezet van vissza, és ezt a fejezetet lesz azt hiszem, a legnehezebb megírni. Lassan megy és ez a nyomasztó időjárás sem segít, hogy lelkileg könnyű legyen feldolgozom, amit írok. :-/ Igyekszem a fejezettel, és előre elnézést kérek, ha csúszni fogok vele.

2. Addig is, ha fel szeretnétek dobni, energiát akartok átadni, írjatok hsz-t a Démoni érintéshez. Ritkán kérek ilyesmit, de most jól esne és segítene. :) Előre is köszönöm! :)

3. A művészeti pályázat határidejét meghosszabbítom, mert jó pár ember kért egy kis haladékot technikai problémák miatt (elkészültek a művel, de nem tudták feltölteni valami okból még). Szóval, akinek még van kedve nevezni, az szeptember 19-éig megteheti. A részleteket lásd itt: http://twilightfic.blogspot.com/2010/08/mutasd-meg-mit-tudsz.html

4. Kisildikó is utólag megírta a beszámolóját a találkozóról. Olvassátok el, klassz lett. :)


Miután 19-én hazajöttem Fótról, 20-án már mentem is a Keletibe, hátamon a „kis” hátizsák, egyik kezemben a sportszatyrom, másikban a könyvem, a harmadikkal pedig fölvettem a telefont, mivel Truska hívott, hogy hol vagyok. Odaértem, ott várt már Zsuzsa, Truska és Reni. Mire megtudtam, hogy már csak Fummie nincs ott, már meg is jelent, úgyhogy elindultunk megkeresni a vonatot. Zsuzsa megkérdezte tőlem, hogy nem látom-e, hányas vágányról indul, mivel ő szemüveges, és nem lát odáig, mire én továbbkérdeztem, mivel én se láttam odáig.

Reniben tudatosítottuk, hogy a vonat száma nem azonos a kocsi számával, aztán elhelyezkedtünk a vonaton. Pechünk volt, mert öten voltunk, így Reni a másik oldalon levő négyeshez ült, egy „kissé” büdös, és „kissé” túlsúlyos bácsi mellé, akinek nem lett volna elég egy helyjegyet venni, mivel két ülést foglalt. (Kb. mint Hagrid a HP1-ben.)
Reni beletemetkezett az elmaradt fejezeteibe, Fummie begyógyszerezve csöndögélt (jé, ilyen szó nincs is!) az ülésen, amíg oda nem terelődött a szó – mármint úgy igazából, mert addig is az volt a téma, de csak úgy kicsit. Na, most már úgy belezavarodtam! –, hogy vámpírok, és könyvek és könyvadaptációk stb. Innentől kezdve Reni is fölkukkantott A jelen boldogságából, és Fummie is abbahagyta a csöndögélést. Szegény utasokat jól elszórakoztattuk, bár lehet, hogy ezt nem élvezték annyira, mint mi…
Dombóváron Melka is fölszállt, ugyanabba a kocsiba, csak pont egy nekünk háttal levő ülést kapott ki.
Mielőtt a büdibácsi leszállt, megkérdezte Zsuzsát, hogy nem a húga-e véletlenül Maleknénak, aki Pécsett lakik. Mert a megszólalásig hasonlít, az arca, a mosolya… még a haja is. : )
Miután Zsuzsa mondta, hogy nem ismer semmiféle Maleknét, a pasas el kezdte magyarázni, hogy Malekné egy Malek nevű embernek a férje, és hogy így sem ismeri-e? Mert még a haja is hasonlít, és biztosan a rokona, mert teljesen úgy néz ki stb. Nem lehetett lerázni…

Pécsett már várt minket Spirit, Szandi… és a többiekre már nem emlékszem, de miután már mind együtt lettünk, már tizenöten voltunk. Név szerint:
Spirit, Szandi, Vivi, Lyly, Viki, Freeb, Eszter, Ági (későbbi Csadorka), Elena, Melka, Zsuzsa, Reni Fummie, Truska és én. (Ha valakit véletlenül kihagytam, bocsánat, és szóljon!)
Bementünk egy kis boltba buszjegyet venni, és kifosztottuk őket, pont eggyel kevesebb jegyük volt, mint kellett volna. XD

Elmentünk lepakolni, Zsuzsa, Fummie, Viki és Melka mentek Spirithez, Reni, Truska, Eszter, Ági és én mentünk Szandihoz. Miután ezzel is kész voltunk, lementünk valami parkba, leültünk a víz mellé, elkezdtük enni Zsuzsa pogácsáját és kitöltöttünk egy tesztet, amivel két csapatra, színészekre és nézőkre oszlottunk, de mivel másnap nem ment mindenki várost nézni, erre nem volt nagy szükség, viszont nagyon jól szórakoztunk. Kiderült, hogy Vikinek van a legtöbb pontja, vagyis ő mondta magáról e legtöbb jót, tehát ő a legkevésbé szerény… : )
Ezután Spirit körbeadta az árnyékvilágos könyvjelzőket, aztán kívánságra mindenkinek egyre írt, a többit meg aláírta. Fummie folytatásost kért, hogy csak egybe lehessen megérteni.
Sok nevetés és emiatti kipukkadás után elbúcsúztunk, elkísértük a pécsieket a buszmegállóba, majd mindenki az ágya felé vette az irányt. De mielőtt odaértünk volna, Szandiéknál Reni, Truska és az én „ágyam” még nem volt fölfújva, úgyhogy Ági vállalkozott rá. Addig újfent szétröhögtük a fejünket, és új szavakat tanultunk, pl. nekrofil. Közben Isti időnkénti megszólalásait hallottuk, aki játszott, és a fülén volt a fejhallgató, szóval ő aligha hallott minket, mi viszont nagyon jól hallottuk őt, és néha jókat derültünk rajta.

Másnap reggel, miután nagy nehezen kiszedtük magunkat az ágyból, mittoménhányperces késéssel megérkeztünk a buszmegállóba, aholis a többség elindult várost nézni Szandival, Truska, Vivi és én pedig fölmentünk Spirithez, és ő felolvasta nekünk a Leah-s ficét, a még akkor készülő fejezetet is.
Utána, miközben tovább ettük Zsuzsa pogácsáit, újfent sokat beszélgettünk és ugye ehhez tartozik a sok nevetés is. : )

A városnézők jelezték, hogy jönnének enni, úgyhogy amíg megérkeztek, mi leteszteltük, hogy ehető-e a chilis bab, és megállapítottuk, hogy esetleg emberi fogyasztásra alkalmas – ez az én nyelvemen: isteni finom –, majd amikor megérkeztek a többiek, kezdtünk kicsit sokan lenni a lakásban, ezért Lylyvel és Truskával lementünk an játszótérre, aholis kiderült, hogy csak én nem írok fanfictiont. Gáááááááááz…

Miután mindenki befejezte az ebédet, elmentünk a tegnapi vízhez, és nyomozósat játszottunk. Mindenki megkapta a gyanúsítottak listáját és a mindenki számára publikus adatokat – pl. ki a halott, hol találtak rá, a gyanúsítottak személyleírása, családi helyzetük –, fölosztottuk, hogy ki kicsoda és úgy szerezhettünk újabb adatokat – pl. párbeszédek, alibik, vallomások, a halott állapota, korábbi tevékenységei –, hogy válaszoltunk Spirit kérdéseire az írásaival kapcsolatban. Aki helyesen válaszolt, az húzhatott egy nyomot a zsepiszacskóból, Spirit pedig fölírta magának, hogy XY ennyi kérdésre tudja a választ, hogy a végén az kapja a főajándékot, aki a legtöbb kérdésre válaszolt.
Ezek alatt Ági magára csavart egy pokrócot, és azt mondta, hogy az egy csador, így elneveztük Csadorkának. : )

Akik a végére a gyilkosokat kitalálták, ők két ajándékot húzhattak – órarendek és könyvjelzők közül lehetett választani –, a többiek csak egyet kaphattak.
A főajándék pedig Adam Swanson önéletrajza volt, és íme a nyertes…


ÉN!!


Szóval, szóhoz sem jutottam, csak kiszorítottam Spiritből a szuszt, a budapestiek pedig már rögtön kitalálták, hogy amint megkapom – mert majd postán jön –, nekik is kölcsön kell adnom.

Ezek után Szandi és Freeb felolvasták az Árnyékvilág első fejezetét. Szandi volt Adam : ) és Freeb pedig Camilla. Látni kellett volna azokat a kigúvadó szemeket, lélegzetvisszafojtva figyeltünk, aztán pedig mindenki csak azt hajtogatta, hogy: MÉG!

Miután kitomboltuk magunkat, elkísértünk emberkéket a buszmegállóhoz, ami alatt Zsuzsával megbeszéltük, hogy ugyanazok a kedvenceink a Fekete Tőr testvériségből, majd mindenki fölment Szandiékhoz, hogy megnézzük a híres-neves csípőtoszást az Eclipse-ben.
Csípőtoszás = az utolsó képkockában – épp csókjelenet – Rob odatolja a csípőjét Kristenhez. Íme egy újabb bizonyíték kettejük kapcsolatára. : )
Az egész film alatt ment a duma, kivéve a csípőtoszást. Vajon miért…
Miután megnéztük és tanultunk még pár új szót (megtalálhatóak Fummie beszámolójában Bella jellemzésénél) és a többiek elmentek, mi még (mi = a Szandinál alvók) megnéztük az Alice Csodaországbant, amiben a legjobb alakítás egyértelműen a Kalapos, akit Johnny Depp játszik. : )
Szandival még a filmek előtt megbeszéltük, hogy ugyanúgy szeretjük inni a kakaót, hogy az aljára rakjuk a port, amit először kieszünk onnan, és csak utána isszuk meg a kellemes ízű tejet. : ) (Bizony, ez nagyon fontos információ!)


Másnap reggel is késtünk, bár nem annyit, mint előző nap, de azért késtünk. Busszal mentünk az állomásra, ahol Vivi rájött, hogy Melka vonata neki is jó, de sajnos, amíg mi többiek leraktuk a táskáinkat a csomagmegőrző automatákba, addig nekik el kellett menniük a vonattal, így csak Spirit és Szandi tudták őket elintegetni. De később telefonáltak, és mindenki beleordított a telefonba, hogy elbúcsúzzunk. : )

Elsétáltunk az Árkádba, ahol egy pisilő- és egy bank automatákat kereső társaságra oszlottunk. Én az utóbbiba tartoztam, és találkoztunk Elenával és Lylyvel, akik bementek az Árkádba a többiekhez, mi pedig mentünk tovább. Találtunk egy vízen járós helyet, majd egy olyan szökőkutat, ahol résen kellett lenni, ha bementél a vízsugarak közé, mert hamar vizesen találhattad magad. Itt iszonyat sokat szórakoztunk, Szandi csinált képeket is. : )
Majd elindultunk egy pékségbe, ahol finom kajákat vettünk, aztán megláttunk egy boltot, ahova muszáj volt bemenni és elkölteni némi pénzt, innen mentünk a mekibe, ahol Szandi és én shake-et vettünk, aztán végigrajongtuk a kirakodóvásárt, ahol elköltöttem a maradék pénzemet, de szerencsére anyu nem szidott le itthon. : ) Vettem még egy kitűzőt meg egy pár fülbevalót is, aztán megláttunk „még egy vizet”, lépcsőn lefolyó víz volt, és rögtön belementünk, amíg Szandi leragadt a kaktuszoknál. : )

Már nagyon lelkiismeretfurdalásunk volt a pisilő társaság miatt, úgyhogy már csak fagyizót kerestünk, de a lapátos zárva volt, így maradt a Carte Door. Végül már tényleg visszamentünk az Árkádba.
Reni egész idő alatt lelkendezett minden házról és minden ház minden kapujáról, mondtam is neki, hogy olyan, mint a nagymamám 50 évvel fiatalabb kiadásban – az az egyetlen különbség, hogy ő elfogadja, ha valakinek nem ugyanaz tetszik, ami neki. Ezt annyiszor mondtam neki, hogy megbeszéltük, egyszer tényleg összehozom majd a nagymamámmal, mert másban is hasonlítanak. Például: ő is nagyon sokat tud beszélni. Ja, és még egy különbség: nagyi nem szeret semmit, ami nem valóságos és van benne akár egy cseppnyi erőszak is, int pl. a vámpírok.

Amikor visszaértünk, szinte már indulhattunk is, hogy ne késsük le a vonatot. Kiszedtük a hiper-szuper megőrzőkből a csomagokat, és elbúcsúztunk Spirittől, Szanditól, Lylytől, Elenától, Csadorkától és Esztertől, és fölszálltunk a vonatra, ami most fülkés volt és csak egy néninek kellett elviselnie minket.
Még a vonaton belekezdtem a beszámolóba, de három mondatnál nem jutottam tovább, olyan álmos voltam. Nem aludtam sokat, és arra ébredtem föl, hogy Zsuzsa már megint Ildikónak hív az Eszter vagy a Kisildikó helyett, és ettől úgy fölébredtem, hogy nem is aludtam vissza,, hanem végigbeszélgettem az utat, és rájöttem, hogy a Győri édes nagyon finom mazsolával. Ajánlom másoknak is szeretettel!

Budapesten együtt mentünk még a Deák térig metróval, de aztán könnyes búcsút vettünk egymástól. ; (
Amikor hazaértem fel-alá pattogtam, úgy meséltem el mindent, hadartam mint egy őrült, aztán elmentünk nagyiékhoz vacsizni, ahol folytattam a pattogást.
Hát igen, senki nem értheti, hogy milyen volt ez a pár nap, csak aki ott volt. :)