Varázslatos realitás 10.

Peter úgy gondolta, hogy a nőket határozottsággal lehet levenni a lábukról. Nem mintha valaha nagyon kepesztenie kellett volna bárkiért, talán ezt is hiányolta annyira, de mivel a többi fiú ezt állította, így hitt nekik.
Ő inkább úgy gondolt erre, mint valamire, ami vagy szükséges a társadalmi elfogadottsághoz vagy feszültség levezető, esetleg jó szórakozás. Ennél többre nem nagyon vágyott a nőktől. Mélyebb kapcsolata egyedül a tanulmányaival volt.
Sohasem volt udvariatlan senkivel. Mindig pontosan tisztázta, mit várjanak tőle. Semmit. Ez néha elég volt, néha nem. Voltak olyanok, akik azt hitték, megváltoztathatják. A rosszabbaknak meggyőződése volt, hogy Peter akarja is, hogy más legyen az élete. Néhány kínos második randevú, ahol próbálta elmondani, hogy ennek nem lehet folytatása, pár furcsa telefon, és néhány női szám elmentve „Ne vedd fel!” néven. Biztos volt abban, hogy sokak rossz élményként gondolnak rá vissza, de nem érzett lelkiismeret-furdalást. Ő elmondta előre.
A határozottság jellemző volt a hódításaira, a magányosságára, a művészetére. Az életére.
Lenézett a kezében tartott lapokra. Teli voltak olyan képletekkel amiben már a jeleket sem értette, a kiegészítés hosszú bekezdések sora volt, valószínűleg a magyarázat, vagy a szabály? Peternek fogalma sem volt róla.
Érthetetlennek találta a lány mormogását. Nem azért, mert nem hallotta jól. Azért, mert felfoghatatlan volt számára, hogy valaki, aki minden bizonnyal nem csak leírta, de érti is ezt a kusza számtömeget, nem elég magabiztos.
- Ha most nem mész el, legközelebb gonoszabb lesz. A Seton-féle emberek kicsinálják a gyengéket. Minél jobban remegsz, annál inkább megaláz. A félelmed egyenlő a tudatlanságoddal a szemében.
Peter talán még jobban meglepődött, mint a lány. Nem szokott tanácsokat osztogatni, de kivételesen nem érezte helytelennek. Mosolyogva nyújtott át a lánynak a lapokat.