.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. szeptember 24., péntek

A jelen boldogsága - 37. fejezet

Hát, eljött, amire egyszerre nagyon vártunk és nagyon nem akartuk. Megírtam A jelen boldogsága utolsó fejezetét. Extrahosszú fejezet lett és remélem, hogy tetszeni fog nektek. :)

Előtte azonban még két hír... Az Árnyékvilág könyvjelzőket, amiért megtippelték, hogy Esme fog meghalni, Doo-doo, Suomi, Cand-Us és Truska nyerték. Gratulálok nekik! :) Arra kérem őket, hogy írják meg nekem a címüket a spiritbliss24@gmail.com mail címre. Köszönöm. :)

Annak örömére és bánatára pedig, hogy vége A múlt árnyai trilógiának és ezzel egy korszaknak is, vasárnap délután 15 órakor tartunk egy kis ünnepséget játékokkal, beszélgetéssel, ajándékokkal, kulisszatitkokkal. :) Az ünnepség a hivatalos oldalam chatjén lesz, mert nem mindenkinek van msn-je. Ha van valami kérdésetek hozzám A múlt árnyai megírásával, háttértörténetével, karaktereivel vagy bármi a trilógiához tartozó témával kapcsolatban, akkor azokat írjátok össze vasárnapra, mert örömmel megválaszolok majd mindent, és olyasmiket is elmesélek, amiket eddig nem tudhattatok. :) Írtam Szandinak is az eseményről, remélem, hogy el tud jönni. Sajnos az utóbbi időben állandóan dolgozik, szóval, már hetek óta nem sikerült rendesen beszélnem vele. :-/ De remélem, hogy eljön, mert nélküle nem lenne teljes ez az egész...

2009. február 13-án egy álomból megszületett A múlt árnyai, és ma 2010. szeptember 24-én végetér az álom A jelen boldogsága 37. fejezetével.
1 év, 7 hónap és 11 nap,
101 fejezet,
több ezer komment,
több tízezer olvasó.

Köszönöm nektek, hogy akár az elejétől, akár később becsatlakozva, de velem voltatok, támogattatok és annyi szeretetet adtatok nekem, amennyit egész életemben összesen nem kaptam. Hálás vagyok minden kedves szóért, minden építő kritikáért, minden mosolyért, minden könnycseppért és minden léleksimogatásért. Nagyon szépen köszönök mindent!

Köszönöm Szandinak, aki végigbétázta A múlt árnyait és A jövő reménységét, és sajnálom, hogy A jelen boldogságának a születésénél már nem lehetett végig velem magánéleti kötelességek miatt. De ha nem is voltál végig itt, ez a trilógia a te gyermeked is. Nélküled sosem született volna meg. Kimondhatatlanul hálás vagyok neked!

Köszönöm a barátaimnak, akik elnézték nekem, mikor elfoglalt voltam az írás miatt. Főleg Freebnek, aki sok vétkemet megbocsátotta már.

Köszönöm anyunak, amiért szintén elnézte nekem, mikor elfoglalt voltam az írás miatt, és nem úgy végeztem el a kötelességeimet, ahogyan kellett volna.

És köszönöm mindenkinek, akit kifelejtettem. Bocsánat, ha van ilyen, de annyi mindent kaptam ebben a több, mint másfél évben, hogy nehéz lenne mindenkit külön felsorolni. Szóval, csak annyit, hogy köszönöm! :)

És most az Oscar-díjasokat is megszégyenítő köszönetáradat után jöjjön, amire már nagyon vártatok... :)



37. A JELEN BOLDOGSÁGA



Jó pár évvel később


Izgatottan ébredtem a nagy esemény miatt. Azonnal kipattantam az ágyból, és a szekrényhez léptem, miközben átgondoltam a fontos teendőket, amikkel mindenképpen el kell készülnünk délutánig. Annyi dolgunk volt, hogy úgy éreztem, a fejem már előre zsong. Alice egy több oldalas listát állított össze pár hete – nagyon fel volt dobva attól, hogy megint lehetősége van egy ünnepség megszervezésére. Utoljára majdnem egy évtizede volt ilyen esemény a családban, úgyhogy már emiatt is nagy dolognak számított ez a nap. Edward egy ideig felkönyökölve figyelte, ahogy pakolászom, aztán lassú mozdulatokkal felkelt, és mögém lépve átölelt.

- Máris megszöksz? – nyomott csókot a fülem mögé, miközben mormogó hangot hallatva mélyet lélegzett a nyakam kipárolgásából.

- Muszáj, különben nem készülünk el időben – húztam le a cipzárt az előkészített ruha védőnejlonjáról.

- Még van időnk… - motyogta, miközben a keze vándorútra indult a csípőmön. Elnevettem magam.

- Valld be, hogy csak nem fűlik a fogad ahhoz, hogy a lányod hivatalosan is felnőtt lesz ma – cukkoltam. A szekrényen lévő tükörben láttam, ahogy az arca megfeszül egy pillanatra.

- Gúnyolódj csak, de majd a fiad ideje is eljön… - csiklandozott meg. Nevetve próbáltam megmenekülni a karmai közül, de felkapott és a következő pillanatban már újra az ágyon feküdtem, fölöttem Edwarddal.

- Rossz vagy! – feddtem meg, mikor az ajkai a kulcscsontomon kezdtek kalandozni.

- Ezt magyarázom már neked, mióta megismertél – nevetett fel rám nézve. Elmosolyodtam. Régen is sokat viccelődött ezzel, de akkoriban mindig ott volt a szemében a komolyság. Mostanra eltűnt az önvád. Talán, mert hosszú évek óta meg tudta adni nekem azt a boldogságot, amit úgy érezte, megérdemlek.

- Nehéz a felfogásom – vontam meg a vállamat, aztán megcsókoltam. – Na, de most le rólam! – toltam el magamtól végül, mire morgolódva az ágyra gördült.

- Nem lehetne csak egy kicsit visszapörgetni az időt? Istenem, nem akarok belegondolni! – szorította az arcára a kezeit.

- Pedig jobb, ha hozzászoksz – érintettem meg az ujjait, mire rám nézett. – Nekem is nehéz, de örülhetünk, hogy biztonságban és a közelünkben tudjuk majd őt, nem igaz? – próbáltam vigaszt nyújtani.

- De, igen. Igazad van, mint mindig – sóhajtott fel. – Rendben, akkor menjünk. Essünk túl ezen a napon – pattant fel, aztán felhúzott engem is az ágyról.

- Na, gyerünk! Mosolyogj egy kicsikét, mert a lányod még megijed, hogy megeszed… - érintettem meg a szája sarkát, mire rándult egyet az ujjam alatt az arca, aztán mosolyba szaladtak az ajkai.

- Még mindig kimondhatatlanul szeretlek! – lágyult el a mézarany tekintet, én pedig hihetetlenül szerencsésnek éreztem magam.

- Szintúgy, jó uram! – álltam lábujjhegyre egy újabb csókhoz, de a gyors, ám halk koppanások az ajtón félbeszakították a terveimet. – Jó reggelt, Alice! – Nyitottam ki az ajtót előtte. Idegesen nézett körbe, mintha attól tartana, valaki leskelődik utána, aztán belépett a szobába.

- Baj van – suttogta. Edward és én riadtan pillantottunk egymásra.

- Isis jól van? – kérdeztem azonnal.

- Igen, egyelőre… De ha megtudja, hogy Carlisle eltűnt, akkor biztos, hogy kiborul. – Kellett pár másodperc, mire felfogtam a hallottakat.

- Carlisle eltűnt? – emeltem meg a hangomat, mire Alice rám pisszegett. Behúztam a nyakamat, és halkabban ismételtem meg a kérdésemet. – Mi az, hogy Carlisle eltűnt?

- Beszélni akartam vele, de nincs a házban. Emmettet és Jaspert elküldtem a virágokért, Rose pedig az ételekkel van elfoglalva. Én nem mehetek megkeresni, mert akkor Isis gyanút fogna. Körülbelül két perc, és nála kell lennem, hogy elkészítsem a haját – hadarta egy szuszra.

- Azt hiszem, tudom, merre lehet – szólalt meg Edward komor hangon. – Érte megyek – indult el, de megragadtam a kezét.

- Hadd menjek inkább én – kértem. – Azt hiszem, jobb lenne… - fúrtam a tekintetem az övébe. A történtek még mindig megviseltek mindenkit, de én jobban kezeltem ezt a gyászt, mint Edward, és ezt ő is jól tudta. Lassan bólintott egyet. – Rendben, igyekszünk vissza – nyitottam ki a szekrényt, hogy kikapjak belőle egy rövidnadrágot és egy felsőt.

Pár perccel később már a bejárati ajtót nyitottam halkan, hogy kiléphessek a napsütésbe. Alice képessége egyre jobb és jobb lett idővel a farkasok mellett, és most, hogy már pár éve mind La Push-ban éltünk, magabiztosan meg tudta jósolni, hogy ez a nap pont megfelelő lesz az ünnepléshez.

Sosem hittem volna, hogy egyszer a Black ház lesz a családunk otthona, de így utólag, ez volt a lehető legjobb döntés, amit meghozhattunk. Mikor Forksban az embereknek kezdett feltűnni, hogy nem öregszünk, azt hittem, az egyetlen, amit tehetünk, hogy elhagyjuk a környéket, ahogyan Cullenék régebben is tették mindig, és ez halálra rémített.

A családunk Esme elvesztése után darabokra hullott, hiába próbáltunk úgy tenni, mintha nem így lenne. Együtt éltünk, mindenki tartotta magát azokhoz az elvekhez, amelyekhez korábban, de már semmi sem volt ugyanolyan. Ha még a környéket is el kellett volna hagynunk – és nekem a farkascsaládomat -, valami javíthatatlanul elromlott volna. Ezt mind éreztük.

Rosalie depressziós volt a sérülése miatt és elüldözte maga mellől Emmettet az állandó hisztirohamaival, Emmett pedig érthető módon szenvedett emiatt. A mindig vidám férfiból alig pár hét alatt komor és csendes ember lett, akit lelkiismeret-furdalás gyötört. A házunkból teljesen kihalt a nevetés és a jókedv.

Carlisle hosszú hónapokig ki sem mozdult a szobájából és nagyrészt csak Isisszel kommunikált. A kislányom egyszerűen elbűvölte őt. Azt hiszem, csak az ő kedvéért nem csinált semmi őrültséget. Nem akarta, hogy a gyermeki arcon miatta is szomorúság üljön.

Jasper… Az ő számára otthon lenni olyan volt, mint egy véget nem érő kínzás, éppen ezért az ideje nagy részét vadászattal töltötte. Kivételesen nem állati prédát űzött, hanem Aro nyomait kereste mindenfelé. Végül Emmett is csatlakozott hozzá, majd pár hónap után Carlisle szintén gőzerővel vetette bele magát a kutatásba. Edward és Alice is velük tartottak olykor-olykor, de ők inkább az itthoni gondokkal foglalkoztak.

Mikor először felmerült, hogy mennünk kell, Alice remegve jött be a fürdőszobába utánam. Csak egymásra néztünk, és tudtuk, hogy mindketten ugyanattól rettegünk.

- Nem mehetünk el innen, ez egyszerűen… Nem lehet – rázta Alice a fejét hevesen. Nem tudom, volt-e valami látomása arról, mi várna ránk, ha meghoznánk ezt a döntést de nem is mertem rákérdezni.

- Tudom. Tudom, Alice… Tudom… - hajtogattam a földön kuporogva a kád mellett. – De mit tehetnénk? Mi más választásunk lenne? A forksi emberek kérdezősködni fognak. Nem tudják csak úgy elfogadni válaszok nélkül, hogy nem öregszünk – ráztam meg a fejem, és elkeseredetten felsóhajtottam, Alice szeme viszont felcsillant.

- Nem, a forksi emberek tényleg nem tudnák elfogadni – pattant fel mellőlem. – Nem sokára visszajövök! – vigyorgott rám úgy, ahogyan azt a régi Alice tette volna, aztán elrohant. Hosszú idő után akkor először valami reményfélét éreztem.

Hetekig tárgyaltunk a falkával és La Push öregjeivel, és végül megkaptuk az engedélyt a farkasok és Cullenék közötti szerződés módosítására. A La Push-ban élő emberek egy része pontosan tudta, kik is Cullenék, a másik része pedig megszokta a farkasok miatt – hiszen ők sem öregedtek -, hogy vannak furcsaságok, melyekről jobb nem kérdezni, csak csendben elfogadni a létezésüket.

Ahogy végigsétáltam az ösvényen, amin utoljára majdnem egy éve jártam, ezernyi apró emlék jutott eszembe még, jók és rosszak egyaránt.

A költözés megváltoztatott valamit már az első pillanatban. Mikor az autóink megálltak La Push-ban, és kiszállva felnéztünk a Black házra, mind éreztük, hogy új esélyt kaptunk, és azt is, hogy muszáj élnünk vele, ha nem akarjuk elveszíteni egymást és önmagunkat.

- Hát, kisfarkas – fordult felém Emmett. –, ezzel lesz elég munkánk, mire rendesen kikupáljuk – sóhajtott fel, de az arcán halovány mosoly ült.

- Nem ártana hozzáépíteni még pár szobát – vetette fel az ötletet Jasper. – Lehetne egy külön könyvtárszobánk is, akkor tudnám hová pakolni a könyveimet és a térképeket.

- És kell hely a zongorámnak is – szólt közbe Edward. A következő percben már együtt járták körbe az épületet és arról vitatkoztak, milyen anyagokat kéne használni az építkezéshez.

- Kérhetnénk egy gardróbszobát is, mit szóltok? – léptem oda Rosalie-hoz és Alice-hez.

- Ez jó ötlet! – derült fel Alice arca, de Rose csak megvonta a vállát.

- Na, gyerünk, egy kis lelkesedést kérek! – löktem meg viccelődve, mire hátat fordítva nekem elrohant a fák közé. Neki több időre volt szüksége. Akkor még nem gondoltam volna, hogy pont egy olyan ember fog segíteni neki feldolgozni azt, ami vele történt, aki korábban örömmel végzett volna vele és a többi Cullennel is. A Sors fintora.

- Mami, képzeld – rohant oda hozzám Isis és Edan izgatottan kicsi Edward kezét szorongatva. Növekedésben jóval megelőzték a nagybátyjukat, már nyolc-kilenc éveseknek tűntek. Bár a fejlődésük lassult a kezdeti ütemhez képest, mégis úgy éreztem, nőnek, mint a bolondgomba. – A nagypapa megígérte, hogy épít nekünk egy faházat oda – mutatott a kislányom egy magas tölgyre a Black ház kertjében. – Én rendezhetem be úgy, ahogyan akarom – húzta ki magát.

- Ez nagyon klassz – helyeseltem reménykedve. Jonathan felajánlotta Carlisle-nak, hogy dolgozhat a kis helyi kórházban és úgy gondoltam, ez és a faház talán egy kis időre eltereli a figyelmét majd. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mennyire.


A múlt utolsó nyílt sebe a Volturi üzenete után kezdett behegedni.

Esett az eső, mi pedig otthon töltöttük az egész napot. Emmett, Benji és Daniel egy új videójátékkal játszottak, és egymást túlharsogva bíztatták a saját harcosukat, míg Isis éppen azt próbálta kitalálni, milyen színűre legyen festve a faház belseje és színmintákkal nyaggatta a testvérét. Edant nem igazán érdekelte a dolog, de türelmesen végighallgatta a húgocskáját. Rosalie újdonsült barátjával és egyben amatőr pszichológusával mászkált valamerre, Alice, Jasper és Carlisle pedig tervrajzokat nézegetett a ház további átépítését tervezgetve.

Edward és én a verandára kitett hintaágyon üldögéltünk, és élveztük az eső kopogását a tetőn és a friss illatot, amit a szél hozott magával, de a nyugalmunk nem tartott túl sokáig. Edward egyszer csak felkapta a fejét, és tekintete a távolba meredt.

- Baj van? – kérdeztem azonnal aggódóan fürkészve az arcát.

- Itt a Volturi.

- Tessék? – kerekedett el a szemem. - Miért jöttek? – kérdeztem idegesen, mikor észrevettem, hogy Edward keze ökölbe szorult és reszket.

- Ajándékot hoztak… - pattant fel.

- Ajándékot? Várj, Edward! – siettem utána, ahogy beviharzott a házba. Mindenki érdeklődve kapta fel a fejét.

- Carlisle… - kezdte Edward halk hangon. – Elhozták nekünk Őt! – mondta, és mind tudtuk, kiről is van szó. Carlisle kezéből kiesett a toll, amivel a tervrajzra irogatott idáig, a tévéképernyőn pedig egy dallamot követően megjelent a Game over felirat.


Carlisle, Edward, Jasper és Emmett mentek a vendégeink elé, Rose, Alice és én itthon maradtunk a gyerekekkel. Mi is velük akartunk tartani, de Carlisle a fiúknak is csak nehezen engedte meg. Ebben szigorú és hajthatatlan volt. Miután hazajöttek, nem mondtak semmit, mi pedig nem kérdeztünk. Carlisle másnap reggel nekiállt berendezni és kicsinosítani a faházat Isisnek.

A gondolataimba merülve szinte észre sem vettem, hogy megérkeztem. Csak akkor torpantam meg, mikor észrevettem Carlisle-t. A földön térdelt a hófehér márványsír előtt, ujjai a követ simogatták.

- Sejtettem, hogy te fogsz utánam jönni – fordult hátra szomorú mosollyal az arcán.

- Alice pánikba esett. Azt hitte, hogy megszöktél – sétáltam oda hozzá.

- Azt soha – rázta meg a fejét. – Csak beszélni akartam vele… - siklott végig a mutatóujja a kőbe vésett feliraton: Esme Cullen. A legcsodálatosabb feleség és anya. A Szeretet, ami örökre összetartja a családunkat. – El akartam mondani, hogy… - akadt el a hangja. Letérdeltem mellé, és megfogtam a kezét.

- Mit?

- Hogy még mindig szeretem és iszonyatosan hiányzik – fordult felém az arany tekintet érzésektől kavarogva. – És hogy ennek ellenére most bármennyire is szégyellem, boldog vagyok – sütötte le a szemét. – Nem értem, hogy történhetett, észre sem vettem. Azt hittem, hogy sosem csitul majd az, amit itt érzek – tette a mellkasára mindkettőnk összekulcsolt kezét. – Aztán egyszer csak a hurrikánból vihar lett, majd zápor. És még mindig esik az eső szomorú dolgokat suttogva a fülembe, de…

- …már ott a szivárvány is – fejeztem be a gondolatot együttérző mosollyal az arcomon. – Carlisle – sóhajtottam fel, de a folytatással megvártam, hogy ismét felém fordítsa a pillantását. – Nem bűn, hogy gyógyulnak a sebeid. Nem bűn, hogy boldog vagy. Esme is ezt akarná. Biztos vagyok benne, hogy a ma ő is velünk örül. Nézd csak, hiszen süt a nap és a virágok... Nem gondolod, hogy ma valahogy szebbek, mint máskor? Mintha csak ő segített volna fentről, hogy szebbé tegye ezt az ünnepet – mosolyodtam el, mikor Carlisle szája felfelé szaladt. – Ha boldog vagy, mi is boldogok vagyunk, és Esme mindig is erre vágyott. Számára mi, a családja voltunk az elsők és legfontosabbak – simítottam én is végig a márványon, aztán kitöröltem egy könnycseppet a szemem sarkából.

- Azt hiszem, jobb, ha megyünk – vett mély levegőt Carlisle. – Alice még a végén idegösszeomlást kap.

- Igen, erre elég nagy az esély – nevettem fel, aztán elcsendesedve egy utolsó pillantást vetettem a sírra, majd felálltam. Arrébb sétáltam pár lépést, hogy Carlisle rendesen el tudjon búcsúzni, majd mikor egy csókot lehelt a tenyerére és a kőhöz szorította, lesütöttem a szemem.

- Rendben, mehetünk – lépett mellém.

- El sem hiszem, hogy a kicsi lányom férjhez megy – karoltam bele, miközben elindultunk visszafelé.

- Elhiheted, hogy számomra is legalább ugyanolyan hihetetlen – nevetett fel.

Csendesen mentünk vissza a házhoz, miközben újra azon elmélkedtem, hogy is sikerült idáig jutnunk. A csata után minden olyan kilátástalannak tűnt, de most, annyi szomorúság, gond és baj után, végre ismét láttuk a fényt mind.

- Ó, hála istennek! – emelte az ég felé a tekintetét Alice, mikor meglátott minket. Észre sem vettem, milyen sokáig voltunk el, de ezalatt az idő alatt felállították a székeket, az oltárt és nekiálltak a díszítésnek is. – Majdnem idegösszeomlást kaptam! – sietett oda hozzánk vádló tekintettel. Carlisle-lal egymásra pillantottunk, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. – Örülök, hogy ilyen jó kedvetek van, de most már igyekezzetek! Vagy azt akarjátok, hogy Isis úgy sétáljon az oltár elé, hogy ti sehol sem vagytok? – tette csípőre a kezét.

- Az nem lenne túl jó… - felelte Carlisle nyugodt hangon. – A szobájában van? – érdeklődött.

- Igen, már majdnem teljesen készen van. Most Rose sminkeli.

- Megyek, megnézem – indult el, de két lépést sem tett, Alice felháborodott tekintettel ragadta meg a karját.

- Arról. Szó. Sem. Lehet! – tagolta határozottan a szavakat. – Te most felmész a saját szobádba és felveszed az öltönyödet – adta ki az utasítást, majd felém fordult. – Te pedig követed a példáját, és ugyancsak felöltözöl végre.

- Oké, oké, megadjuk magunkat – emeltem fel védekezően a kezemet, aztán Carlisle-lal együtt elindultunk a bejárat felé. Még hallottam, ahogy Alice rákiált Danielre és Benjaminra, hogy rossz helyre akarnak akasztani valamit, aztán becsukódott mögöttünk az ajtó.

Megvártam, amíg Carlisle eltűnik a szobájában, majd halk léptekkel Isiséhez osontam. Ahogy kinyitottam az ajtót és beslisszoltam, elakadt a lélegzetem és könnybe lábadt a szemem.

- Istenem, de gyönyörű vagy! – sóhajtottam fel. Isis rám mosolygott az állótükörből, aztán megfordult. Pont annyi idősnek nézett ki, mint én, mégis gyereknek láttam még. Az én kicsi babámnak. Annak a pöttöm kislánynak, aki a mosógép tetején ül és sírva vallja be nekem a legnagyobb félelmét.

- Tényleg? Vagy csak azért mondod, mert az anyukám vagy? – simított végig a hófehér ruhán a női kéz reszketve.

- Esküszöm, hogy te vagy a leggyönyörűbb az egész világon – léptem elé, miközben szipogva próbáltam abbahagyni a sírást.

- Szerinted… Neki is tetszeni fogok? – harapta be az alsó ajkát, miközben Rosalie összepakolta a sminkkészletét.

- Ebben egy cseppnyit sem kételkedek – törölgettem meg az arcomat, de a könnyeim csak tovább záporoztak.

- Na, mami, ne sírj… - kuncogott fel Isis, aztán hozzám lépett, és megölelt.

- Csak óvatosan lányok… Nehogy elkenődjön a smink. Egy órás munkám van benne – figyelmeztetett Rosalie, de a hangja egyáltalán nem volt olyan fenyegető, mint Alice-é. Ahogy felpillantottam, ellágyulva pislantott rám. Bár nem volt saját gyermeke, megértette, mit érzek most.

- Nézd csak, mama, mit kaptam! – eresztett el hirtelen Isis, és izgatottan az ágyon lévő csomaghoz sietett. Ahogy a kezembe tette a szépen megmunkált és nagyon réginek tűnő ezüst nyakláncot, meglepetten pislogtam rá.

- Ezt meg ki küldte?

- Marcus bácsi. Azt írta, hogy egy olyan szép lány hordta ezelőtt, mint én, ezért nekem adja nászajándékba. Segítesz feltenni? – fordított nekem hátat. Marcus évente egyszer meglátogatott minket, mióta a régi Volturi megszűnt létezni. Talán hálából, amiért általunk megtudhatta az igazat, vagy csak mert Carlisle maradt az egyetlen, aki az előző életére emlékeztette. Minden esetre, mi mindig örömmel fogadtuk, mert ha nem segít akkor régen, Alice biztosan meghal és valószínűleg mi is.

- Nagyon jól áll – igazgattam el a láncot.

- Hűűűha. – Az ajtóból jövő hangra mind összerezzentünk, aztán nevetve fordultam meg. Edan, Edy és Phaidra – Aidan és Saore kislánya – kukucskáltak be a résen, mint az orgonasípok. Az én Edanem olyan nagyra nőtt, hogy lehagyta már Edwardot is, de lélekben még mindig gyerek maradt. Amikor csak tehette, ő vigyázott a testvéremre és Phaidrára. A kislány most öt éves volt, és a szülei igazi csodának tartották, ezért adták neki a fényhozó nevet.

- Hát ti meg, mit kerestek itt? Alice néni elfenekel mindannyiunkat, ha megtudja, hogy leskelődtök. Na, gyertek, gyertek be, mielőtt észreveszi – tereltem be őket a szobába.

- Gyönyörű vagy, húgocskám! – mérte végig csillogó tekintettel Edan Isist, miközben megfogta a kezét és megforgatta, mintha táncolnának. – Igaz, srácok? – nézett a két gyerekre, akik hevesen bólogattak. Phaidra apró kezével óvatosan érintette meg a menyasszonyi ruha fehér anyagát, mintha attól félne, hogy elpárolog az ujjai alatt, és tátott szájjal csodálta Isist.

- Ne pityeregj, mama, én veled maradok örökre – engedte el Edan a húgát, hogy hozzám lépve lehajoljon és egy puszit nyomjon az arcomra.

- Ah, ne bolondozz! – legyintettem meg a karját, de elmosolyodtam.

- Nem bolondozom – vigyorgott rám, miközben megigazítottam a nyakkendőjét.

- Neked nem kéne átöltöznöd? – szólt közbe Rosalie.

- Ó, dehogyis nem! – kaptam a fejemhez. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy még a hétköznapi ruhámban vagyok. – Na gyerünk, gyerekek, kifelé! – nyitottam ki az ajtót, és megvártam, amíg a kicsik és Edan kimennek. – Várunk odalent, és ne izgulj! – nyomtam még egy puszit Isis fejére, aztán én is elhagytam a szobát.

Kapkodva készülődtem, és mikor Edward megpróbált eltéríteni a célomtól egy csókkal, kizavartam a hálóból. Legalább olyan izgatott voltam, mintha a saját esküvőmre tartottam volna. Akkor régen, nem is volt időm igazán átélni a menyasszonystresszt a meglepetés-ünnepség miatt, így most extrán bepótolhattam ezt az érzést.

Ahogy elkészültem, még utoljára megszemléltem magam a tükörben, aztán lementem a kertbe. A vendégek már gyülekeztek, Alice pedig úgy pörgött, akár egy tornádó. Odamentem Benjaminékhoz, akik aggódva próbáltak kitérni az útjából azok után, hogy a készülődés során megkapták egy párszor a magukét tőle, amiért nem vették elég komolyan a munkájukat.

- Esküszöm, hogy mi csak öt percre ültünk le, hogy együnk valamit – dünnyögte Daniel, mire a fiúk helyeslően bólogatni kezdtek. – Tiszta megszállott… A fenébe, már megint erre jön… - próbált meg elbújni a testvére háta mögött, de hiába.

- Daniel, Benjamin! Azok a lampionok mindjárt leesnek onnan, igazítsátok meg őket! – mutatott Alice az egyik fa ágára, aztán már sietett is tovább. A fiúk fújtattak egyet. – Most! – csattant még a távolból a női hang, mire összerezzentek. Alig bírtam elfojtani a kuncogásomat.

- Szegények…

- Ennyit kibírunk, hogy tökéletes legyen Isis számára a nap – nézett Nate a barátai után. A két fiú Lupe segítségével megpróbálta teljesíteni Alice parancsát, de ahogy elnéztem a bolondozásukat, biztos voltam benne, hogy Benji a létráról leesve a földön fog kikötni. – És te, hogy vagy?

- Csodásan – mosolyogtam rá, miközben lesöpörtem egy porszemet az öltönyéről. – És Elicia? Ő nem jön el? – néztem körbe, de sehol sem láttam a lányt.

- Ki? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.

- A lány, akit elhoztál a kerti sütésre két hete – tájékoztattam összevont szemöldökkel.

- Ja, ő… - bólintott megvilágosodva. – Nem láttam azóta. Csak egy kaland volt. – Felsóhajtottam.

- Nem tetszenek ezek a kalandok – ismertem be, mire elvigyorodott.

- Féltékeny vagy?

- Nem – mondtam nagyon komolyan. Megköszörülte a torkát és zavartan félrenézett. – Találnod kéne már egy rendes lányt. Hosszútávra.

- Semmi szükségem rá – jelentette ki.

- Joshua is ezt mondta, aztán nézd meg most – intettem a fejemmel felé. Joshua boldogságtól csillogó szemekkel hallgatta a mellette álló nőt. Savannának hosszú, szőke haja, kék szeme volt és a harmincas évei közepén járt. Kicsit hasonlított Jade-re, talán Josh ezért is vésődött belé. Vagy azért vonzódott korábban Jade-hez, mert a sejtjeiben érezte, hogy valahol vár rá egy hasonló lány. Lényegtelen volt, hogy melyik az ok és az okozat, az egyetlen, ami számított, hogy most végre boldognak láthattuk.

- Én nem vésődtem be senkibe, nincs kényszer – felelte Nate legnagyobb szomorúságomra.

- Még eljöhet az az idő.

- Ha így van, minek kezdjek komoly kapcsolatba. De kétlem, hogy így lenne. Én már megtaláltam azt, akibe belevésődhettem volna, csak valaki megelőzött – pillantott Edward felé, aki Alice utasítására éppen még pár széket tett az eddigiek mellé.

- Ne mondd ezt! – ráztam meg a fejem. – Ez nem így működik.

- Honnan tudod? – nézett rám.

- Tudom és kész! – szisszentem fel dühösen. Nem Jonathanra haragudtam, nem is Edwardra vagy magamra. Leginkább a tehetetlenség bosszantott fel. Hogy nem tehettem semmit. Nem adhattam Jonathannak a szívemet, sem egy másik lány szívét, aki boldoggá tehette volna.

- Hagyjuk inkább ezt. Nem akarom elrontani a kedvedet, sajnálom – kaptam egy engesztelő puszit a halántékomra.

- Oké… - fújtam ki a levegőt a tüdőmből, miközben elkaptam Edward aggódó pillantását. Egy másodpercig azt hittem, hogy féltékeny, de aztán rájöttem, hogy valami más a baj. – Megbocsátasz egy pillanatra? – kértem elnézést Nate-től, aztán odasiettem a férjemhez.

- Mi az? – kérdeztem. Edward megfogta a kezemet, és félrehúzott a ház mellé.

- A Volturi az erdőben vár minket – felelte. – Szeretnék leróni a jókívánságaikat, és arra kérnek, menjünk eléjük mi ketten.

- Most? – kérdeztem izgatottan. – Alig egy óra, és kezdődik a szertartás. Nem tudok már átváltozni, és…

- Ha menni szeretnél, megoldom – vágott közbe Edward, és mikor bólintottam a karjaiba kapott.

- Alice most már tényleg ki fog borulni – motyogtam a férfivállba, miközben Edward rohanni kezdett velem. Válaszként egy halk kuncogást kaptam csak. Alig pár perc múlva éreztem, hogy lelassulunk, aztán mikor felnéztem, megláttam a három köpenyes alakot. Óvatosan megemeltem a ruhám alját, mikor Edward talpra állított, és a szívemmel a torkomban léptem közelebb.

- Hát eljöttél – mosolyogtam a legmagasabb vámpír felé. A fehér kezek felemelkedtek, és hátrahajtották a sötét csuklyát. – Jaj, Russel, úgy örülök, hogy látlak! – siettem elé, és átöleltem. Pár másodperc után zavartan tolt el magától, és láttam, hogy visszatartja a lélegzetét.

- Sajnálom, még mindig nehezemre esik visszafogni magam. Talán pár év még, és könnyebb lesz – mosolygott rám.

- Biztosan így lesz. És… hogy vagy? – tettem fel a leghülyébb kérdést, amit csak vámpír hallhat. Mindketten felnevettünk és a vörös tekintet barátságosan simogatott végig.

- Jól. Én azt hiszem, elmondhatom, hogy igazán jól vagyok – bólintott. – Tudod, hogy amolyan vezetőféleség vagyok? – vigyorgott rám. – Én… A lúzer az iskolából, akit folyton piszkáltak. Ha tudnák…

- Igen, hallottam róla – mosolyogtam vissza.

Vladimir és Stefan, a két erdélyi vámpír csak időlegesen vállalta el a Volturi vezetését – nem akarták újra elkövetni azt a hibát, amit korábban. Áthelyezték a székhelyüket Volterrába, és maguk mellé vették Russelt, hogy kiképezzék vezetőnek, mert láttak fantáziát a képességében és látták benne az elhivatottságot.

Eleinte aggódtam, hogy Russel megfelelő-e a posztra, de úgy tűnt, Gianna a helyes úton tartja, és nem hagyja, hogy ugyanúgy elteljen a hatalomtól, ahogyan korábban Aro.

A Volturi új törvénye nyugtatott meg véglegesen, amit Russel talált ki a hírek szerint. A Volturi megtiltotta a nők és gyermekek gyilkolását minden vámpírnak, és előírta, hogy ha lehetőség van rá, akkor elsősorban bűnözőkből és idősebb vagy súlyos beteg emberekből kell táplálkozni. Persze, ez a törvény nem tett tökéletesen elégedetté, de reményt adott, hogy a vörös szemek mögött még ott van az a kedves, bohókás fiú, aki odacsempészte elém a matek háziját, csak hogy a tanár ne engem szidjon le.

- A doki jól van? – kérdezte Russel kizökkentve a gondolataimból.

- Carlisle? Igen. Igen, azt hiszem, hogy most már jól – bólintottam. – Túl van a nehezén, hála Isisnek.

- Ha el akarja fogadni az ajánlatomat, akkor még mindig áll.

- Nem hiszem, hogy bármelyikünk is el akarná felejteni Esmét – ráztam meg a fejem. – Fáj. De amíg fáj, addig ő velünk van – próbáltam megmagyarázni az okot, ami miatt Carlisle és mi is visszautasítottuk akkor régen Russel felajánlását. Esmét elfelejteni szentségtörés lett volna. Megérdemelte, hogy emlékezzünk rá, milyen jó és kedves volt, és szükségünk volt nekünk is az emlékére, hogy példa legyen előttünk arra, milyenek szeretnénk lenni.

- Nem igazán értem, de a ti döntésetek. Engem bármikor megtaláltok. És a nagyi? – lágyult el a márványarc.

- Carlisle megtalálta a legjobb öregek otthonát a számára. Van egy kis kertje, és havonta egyszer elmegyek hozzá.

- Köszönöm, nagyon hálás vagyok neked ezért – nyújtotta ki felém Russel a kezét.

- Igazán nincs mit – fogadtam el a gesztust. Edward a háttérben halkan megköszörülte a torkát. – Sajnálom, de lassan mennem kell – fordultam hátra. – Szeretnélek meghívni, de…

- Az nem lenne túl jó ötlet – húzódtak mosolyra a férfiajkak. – Megértem. Talán majd egyszer, ha már tökéletesen ura vagyok magamnak.

- Talán – ígértem meg. Bár mindketten tudtuk, hogy ennek az esélye elég kevés, mégis jó volt elképzelni, hogy egyszer majd úgy ücsöröghetünk egymás mellett újra, mint két átlagos barát.

- Ezt, kérlek, add át a lányodnak! – nyújtott felém egy kis dobozt. – És mondd meg az ifjú párnak, hogy legyenek nagyon boldogok.

- Köszönöm és átadom – vettem el az ajándékot.

- Légy jó, Russel! – emeltem intésre a kezemet. Russel bólintott, aztán visszahúzta a csuklyáját.

- Minden jót, barátnőm – hallottam még az anyag rejtekéből, aztán futni kezdett, két társa pedig utána iramodott.

Sóhajtva hagytam, hogy Edward ismét a karjába vegyen, és hála az égnek még pont időben értünk vissza a házunkhoz.

- Csak ügyesen – adtam egy csókot neki, aztán elfoglaltam a helyemet, miközben ő besietett a házba, hogy a lányát az oltárhoz kísérhessen.

- Meg fogtok ölni egyszer! – hajolt oda Alice hozzám morogva, aztán visszalépett a koszorúslányok közé.

- Bocsánat – suttogtam magam elé, de tudtam, hogy hallja, mert elmosolyodott.

Mikor felcsendült a nászinduló első üteme, biztató pillantást küldtem a vőlegény felé, aztán hátrafordultam, hogy láthassam a kislányomat. Minden vendég lélegzete elakadt, mikor kilépett a házból Edwardba karolva. Az apja mellett tényleg ő volt a leggyönyörűbb lény ezen a világon.

Könnyfátyolon át figyeltem, ahogy odaérnek az oltárhoz, Edward átadja a lányunkat a leendő férjnek, majd odasétál hozzám. Ahogy leült mellém, éreztem, hogy a hűvös ujjak összefonódnak az enyémekkel. Egy pillanatra felnéztem a kavargó mézaranyba, és a szívem olyan heves dobogásba kezdett, mint legelső alkalommal. Csak nehezen tudtam elszakadni ettől a tekintettől, de végül mégis visszafordultam Isis felé. A múlt árnyai között a jövőben reménykedve én megtaláltam a jelen boldogságát. Most már ő következik…

VÉGE
Megjegyzés: Bocsánat, hogy nem írtam le, ki lesz Isis férje, de ez fontos szál lesz a Carlisle szemszögű történetben majd, és így is kerek a trilógia. :) De a tippeket örömmel várom. :D
Megjegyzés 2.: Jövő hét pénteken jön a trilógia Carlisle szemszögből írt +1 kötetének, a Gyógyító pilleszárnyaknak az 1. fejezete. :) Aki 3 nappal korábban, vagyis már kedden el szeretné olvasni a fejezetet, az nézze meg a facebookra kiírt játékot itt: http://www.facebook.com/group.php?gid=127912600569915&ref=mf#!/group.php?gid=127912600569915&v=wall&ref=mf

84 megjegyzés:

  1. Szégyen, hogy pityergek? :(((((((

    VálaszTörlés
  2. Drága Adrienn!

    Ez volt életem legnagyobb, legjobb olvasás élménye, ezt teljes biztonsággal állíthatom.
    Végigpityeregtem az utolsó fejezeteket, de itt már tényleg nem bírtam magammal.
    Annyira tipikusan te vagy, hogy most is hagytál egy kis rejtélyt számunkra. Már csak ezért is várom a Carlisle szemszöget.
    Annyira rossz volt látni, hogy: VÉGE. :'( Ha nem írnál mást is, el sem tudnám képzelni mit fogok ezentúl olvasni. Te voltál az, aki mosolyt csalt az arcomra olvasás közben, aki mindig képes volt meglepetéseket okozni.
    Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a zseniális történetet.
    Sok szerencsét a továbbiakhoz. :)
    Puß
    Gitka

    VálaszTörlés
  3. Nem hiszem el, hogy vége!:(
    Az előzőkből ítélve még nem tudtam, hogy hozod ki belőle a happy endet, de tényleg meglett a jelen boldogsága!:)
    Most többet nem tudok mondani, mert még mindig a hatása alatt vagyok. Köszönöm, hogy ennyi élményt kaptunk tőled ennyi fejezeten keresztül!

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Először is gratulálok!
    Ha jól emlékszem A múlt árnyai negyedétől olvastam az írásodat, és sajnálom, hogy vége van, de örülök, hogy azért nem teljesen válsz meg a szereplőktől. Remélem azért nem csak Isis, kap szerepet a Carlisle szemszögű folytatásban.
    Viszont számomra kissé furcsa a párosítás (már ha jól gondolom a hogy ki Isis párja). Kissé morbidnak tartom, de tudom, hogy úgy fogod megírni a történetet hogy ez az érzés többször ne forduljon meg a fejemben, és imádjam a történet minden sorát.

    Köszönöm, hogy írsz nekem/nekünk!

    VálaszTörlés
  5. Nekem nagyon fog hiányozni a trilológia, mert nagyon sok kellemes percet töltöttem itt.Alig várom a Carlais szemszögéből írt fejezeteket.Mára már igazi, tehetséges írónő vélt belőled!

    VálaszTörlés
  6. Jajj, Spirit!

    Miért kell ilyen izének lenni? Miért nem írod le, ki a férj? Jó tudom, tudom... De akkor is! :( De jó lenne, ha én nyerném meg a játékot! Akkor én hamarabb tudnám meg, és persze lakat lenne a számon, mint neked :D De mondjuk amilyen balszerencsés vagyok, esélyem sincs rá. De hát a remény hal meg utoljára...
    Nagyon tetszettek a visszaemlékezős részek! :D Nem mintha a többi nem tetszett volna, de ezt így kiemelném :D Aztán a "Marcus bácsis" rész is tetszett :D Meg úgy alapjába véve az egész fantasztikus volt! :D Komolyan. Észrevettem, hogy most sokkal jobban át lehet venni az érzéseket! :D A boldogságot, a meghatottságot, stb. :D Szóval grat, nálam ez a fejezet elnyerte az eddigi legjobb fejezet címet! :D

    Pussz: Meli

    VálaszTörlés
  7. Bocsi az előbbi, egyszavas bejegyzésért, csak hát még sosem voltam első... de legalább most, így, az utolsó fejezetnél..

    Ebben a pillanatatban keresem a megfelelő szavakat, hogy leírjam, mennyi örömet, reményt, segítséget, támaszt nyújtott ez a trilógia, Isabella, a Cullen család, Isis, a kicsi Edan.. de nem tudom elmondani. Szavakkal képtelenség leírni. :)
    Köszönöm neked ezt a több, mint másfél évet, Spirit, nagyon sokat jelentett nekem. És tehetséges vagy, megérdemled, hogy valóra váljanak az álmaid. :)
    És legközelebb, a Carisle ficet, vagy akármelyik más fan-fictionöd, regényed, novellád, akármilyen eltérő, furcsa, meglepő, és kiszámíthatatlan lesz majd a történeted, a szereplők, szivesen olvasom majd. Remélem még sok meglepetéssel szolgálsz majd nekünk, és sok műved megszületésének lehetünk majd a tanui.

    És tudom, hogy az egész most nagyon nyálasan hangzott, és biztos hogy már nagyon sok embertől hallottad, de úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy egyszer végre én is begépeljem ezeket a sorokat.
    Köszönök mindent. Légy még sokáig velünk.. :)

    -----

    ÉÉs most a véleményezés az utolsó fejezetről. (bocsi a hosszú bejegyzésért. :D)
    Edward szinte semmit sem változott. És ezzel persze abszolút semmi gond sincs. A szavaidból azt vettem ki, hogy az önmarcangolós éne már kezd elpárologni, ami nagyszerű, persze, de azért hiányozni fog. :D
    És tudod Spirit, ez így nagyon nem ér, hogy még a trilógia végeztével is vannak olyan titkok, amikre még nem derült fény. :D
    Ki lesz Isis férje?? Először azt hittem, Nate, de aztán.. remélem a Carlisle ficben bevésődik valakibe. Megérdemelné.
    Jah, és nem emlegetted mi van Benjivel és Lupeval.. kérleeek, írj valamit róluk.. annyira kíváncsi vagyok!
    És Esme.. még most is megsiratom. Hatalmas könnycseppek buggyantak ki a szememből miközben azt a részt olvastam, amikor Carlisle a sirkőnél áll, és azt suttogja, hogy még mindig szereti Esmét. Nekem is rettentően hiányzik...
    És hiányoznak a !kicsi! ikrek.. annyira fura belegondolni, hogy már felnőttek..
    Mellesleg nagyjából hány év telt el a csata és az esküvő között? Az ikrek most milyen idősek? És a pici Edy?
    Örülök, hogy Russel jól van.. jó vezető lesz belőle. :)
    És ki Rose 'pszihológusa'? Vagy említetted és nem vettem észre? Nem tudom felidézni, hogy ki lehetett az. Vagy szándékosan nem írtad bele?

    És nagyon tetszett, ahogyan a régi emlékeket belecsempészted a szövegbe, mint például itt is, a bekezdés vége..:
    "- Istenem, de gyönyörű vagy! – sóhajtottam fel. Isis rám mosolygott az állótükörből, aztán megfordult. Pont annyi idősnek nézett ki, mint én, mégis gyereknek láttam még. Az én kicsi babámnak. Annak a pöttöm kislánynak, aki a mosógép tetején ül és sírva vallja be nekem a legnagyobb félelmét."
    Így még különlegesebb lett. :)

    És szeretem az Isabella-Edward párost. :) Bár az elején nehezteltem Rád, amiért elvetted tőlünk Bellát, de most már nem bánom. Tartson ki az új pár(ok) szerelme még nagyon nagyon sokáig. :)

    -----

    És örülök a netes talinak. Remélem ott tudok lenni, bár táncversenyem lesz, de igyekezni fogok. Nagyjából hány óráig fog tartani? Nem baj, ha később csatlakozok?

    Bocsi a szóáradatért, a sok kérdésért, (még talán életemben nem írtam ilyen hosszú bejegyzést), de azért remélem, néhány kérdésemre kapok választ.

    Mindent köszönök. :)
    Egy hatalmas rajongód.

    U.i.: mégegyszer köszönöm.
    U.i.2.: hogy mit? hogy megírtad ezt a ficet. élmény volt olvasni. köszönöm neked minden pillanatát.
    U.i.3.: bocsi a hosszú szövegért. :D

    VálaszTörlés
  8. Azt hiszem sejtem ki Isis párja. Mondjuk ahhoz hozzá kell még szoknom.
    Amikor azt mondtad happy end lesz a vége én hittem neked. Az utóbbi két részben is végig hittem abban, hogy happy end lesz és nem csalódtam.
    Már várom a pénteket. (Carlisle forever)xD

    VálaszTörlés
  9. Szóval, most erőt gyűjtöttem...
    Én úgy gondolom, hogy ez az epilógus méltó befejezése volt a trilógiának. Örömmel tölt el, hogy még olvashatunk a szereplőkről, így könnyebb a "búcsúzás"! :)
    Iszonyúan meg vagyok hatódva és már most hiányzik! Ugyan azt érzem, mint az utolsó saga könyv befejezésénél: Most hogyan tovább???
    Ez annyira jó történet volt, írásmódodnak és fantáziádnak hála azt hiszem, sosem unnám meg! :)

    Szívből köszönöm, hogy olvashattalak és remélem, a jövőben is lesz még részem elmerülni a világodban!
    (Jujjj, nagyon csöpögősre sikeredett!)

    Ragozhatnám reggelig, de a hozzászólások, a látogatók száma magukért beszélnek! :)

    KÖSZÖNÖM!

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  10. Drága Spirit!

    Sajnos be kell vallanom, eddig még egyetlen komit sem írtam. De most, hogy vége úgy éreztem nekem is meg kell szólalnom, s legalább a töredékét bepótolni annak amit elmulasztottam.
    Nyáron találtam rá a történetedre, és amikor megtudtam, hogy miről szól a A múlt árnyai, megdöbbentem. Nem tudtam elfogadni, hogy Bella meghalt. De úgy gondoltam, valamiért oka csak van annak, hogy ennyi olvasód van, te tudhatsz valamit.
    Aztán ahogy elkezdtem olvasni egyre jobban belemerültem, és rájöttem, hogy amit te tudsz, az fantasztikus! Beláttam, hogy Bella nélkül is lehet tökéleteset alkotni.
    Voltak olyan részek melyeknél folytak a könnyeim, s voltak melyeknél még a székről is leestem annyira nevettem. De minden részlet egy dologban megegyezett, csodálatos volt!
    Esme halálakor kissé elbizonytalanodtam, hogy valóban eljön-e boldog vég, de bíztam benned, és nem csalódtam. Hiszen még egy ilyen tragédia után is bekövetkezett, amit mindannyian vártunk, A jelen boldogsága. Bár azt hiszem, még kell egy kis idő amíg felfogom, hogy tényleg vége.
    Köszönöm, hogy mindezt megalkottad, és ezzel annyi ember életét tetted színesebbé.
    Puszi
    Naomi

    ui: szeretném megkérdezni, hogy mi volt Edward gyerekkori félelme, mert ez nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és úgy emlékszem, hogy ez nem derült ki, de lehet, hogy csak elfelejtettem:)

    VálaszTörlés
  11. Hello spirit!
    még most is potyognak a könnyeim... egyszerűen szörnyű hogy abbahagyod... én annyira szeretem.tudom hogy carlisle szemszögéből fogod írni a többit de az nem ugyanaz... vasárnap utazunk Angliába! onnan is követni foglak!

    VálaszTörlés
  12. Én úgy gondolom, h Isis vőlegénye Carlisle. :) Kicsit furcsa, de végül is nem rokonok. De ki Rosalie barátja? Biztos valamelyik farkas...
    Nate-ért megszakad a szívem, remélem, neki is találsz majd valakit, mint Joshnak. :D
    Alice persze hozta a szokásos formáját. :) Örültem Saore és Aidan kislányának, megérdemlik a boldogságot!

    VálaszTörlés
  13. Bár mostanában nemigen írtam hsz-t, azért olvastam minden fejezeted és most, hogy vége, a 3. könyvet is ki fogom nyomtatni. Remekül alakítottad a történetet, öröm volt olvasni minden sorát. Rajta keresztül egy kis bepillantást engedtél a lelkedbe, és nagyon szimpatikus, amit ott láttam. Gratulálok a mesterhármashoz, és kívánom neked, hogy mindig ilyen tiszta szívvel lásd a világot.
    Köszönöm neked az élményt: Negra

    VálaszTörlés
  14. Tisztelt Spirit!
    Egyike vagyok azon olvasóidnak, akik végigolvasták a trilógiádat és egyszer sem kommenteltek. Igazából nem is szándékoztam most sem ezen változtatni, de (és most bármennyire fognak is utálni a többiek) én nem vagyok elégedett a befejezéssel.
    Úgy vélem remekül írsz, hibák nélkül, lényegre törően, amit igazán csodálok benned.
    De a történetedet több helyen is megdöbbentett.
    Legelőször természetesen akkor, mikor egy kész történetet félig figyelembe véve kezdtél el fanficet írni. Ám az írásmódod annyira megfogott, hogy tovább olvastam.
    Vártam, hogy a lány vámpír lesz majd, aztán farkast csináltál belőle. Kicsit meghökkentett, komolyan elgondolkodtam, érdekel e a folytatás egyáltalán. De nem végzek fél munkát, ha egyszer elkezdek valamit, végig csinálom és ez igaz az olvasásra is. A második rész intrikáival jól eltelt az idő, bár ahogy Jade végezte, azzal sem értettem igazán egyet.
    Aztán jött, hogy ebbe a ficbe is kell egy gyerek. Ami nekem előbb sablonosnak tűnt... aztán teljesen kiakasztott az álterhességges szakasz. Egy 17-18 éves lány nem szokott ilyet érezni, bármilyen komoly is! De sebaj, mert jól elkaptad, hogy legyenek ikrek, és a nevek is találóak voltak. De a kislány hisztis viselkedése újra kiakasztott.
    Aztán ami végképp elkedvtelenített, az Volterra megtámadása volt, (amit mellesleg értelmetlennek találtam és) amiben ráadásul a főszereplők részt sem vettek, ráadásul egy olyan kedves személynek írtad meg a halálát, aki egyáltalán nem ezt érdemelte. (Rosalie-vel szemben pedig különösen nem volt fair a helyzet. Elvégre neki csak a szépsége volt.)
    Az epilógusod pedig teljesen elvette a kedvem. Egy epilógus lezárást jelent a szótáramban, és Te annyi kérdést hagytál nyitva, hogy nem hogy megnyugodtam volna, sokkal inkább felmérgesített a dolog. Tudom, hogy imádod a függővégeket, de hogy nem derült ki Isis férje, Rose "pszichológusa", valamint, hogy Jonathan nem kapott párt, az már - számomra legalábbis - több a soknál.
    Újabban komolyan elgondolkodtam azon, hogy kíváncsi vagyok e a +1 kötetedre. Nem mintha egy fő nagy veszteség lenne a több tízezres rajongói táborodhoz képest, de gondoltam, (mégha ellenérzéseket is váltok ki egyes olvasókból) ezt most le kell írnom.
    További sok sikert kívánok ettől függetlenül a munkádhoz.
    Giselle

    VálaszTörlés
  15. Hiper-szuper fejezet. Benne van a Top 5-ben!!:)
    Nagyon örülök Saore, és Aidan gyerekének, Russel-nak, És Josh-nak!! És ha jól vettem ki, akkor Benji-Lupe-nak is!!
    És azért nekem is lenne pár kérdésem..;)
    Az egyik, hogy ki Rose "pszihológusa"? Lehet h Isis férje? Erről jut eszembe: hogy lehet ilyet csinálni h még a VÉGE szó után is maradnak titkok??:)) Amúgy ismerjük mi egyáltalán Isis férjét, vagy Ő egy új szereplő lesz? (Ja, ez volt a második kérdésem;)) Mert ha ismerjük, akkor végigolvasom az egészet, és kiírom a szereplőket! De nagyon kíváncsi vagyok rá!!
    És persze még van egy csomó másik is, de lehet h már ezeket is leírták előttem, úgyh nem untatlak vele:D
    Na, szóval örülök is meg nem is, egyik szemem sír, másik nevet... De inkább nevetek, mert lesz még egy Carlisle-könyv, és majd annak a végén fogok sírni!!:'( :))
    Huhh, még soha nem írtam ilyen hosszú hozzászólást. Bocsi, ha hülyeségeket hablatyoltam össze... Mikre késztetett ez az utolsó (kezd eljutni az agyamig, h ez az volt) fejezet!!

    VálaszTörlés
  16. Spirit! közben elolvastam a hsz-eket és gondolkodtam... lehet hogy carlisle? de az nem. az túl morbid lenne.talán benji de ő bevésődött lupe-ba. nem tudom! segíts!
    Orsi

    VálaszTörlés
  17. szia ez csodálatos befejezése lett a trilógiának főleg a voulturi pálfordulása és új vezetői a 2 román és russel a férj sztem carsailes lesz gratulálok puszi

    VálaszTörlés
  18. Isis férje Carlisle lesz és pont. Hogy miért? Annyira rejtélyes ez az egész, ami az esküvőt körbeveszi, és hogy a vőlegény neve egyszer sem kerül előtérbe. És amikor Carlisle Esme sírjánál van, akkor is az jön ki, hogy Esme azt akarja odaföntről, hogy Carlisle boldog legyen, meg amikor C be akart menni Isishez, amikor sminkelték, akkor Alice majdnem ideggörcsöt kapott. Úgyhogy a titkos vőlegény Carlisle.... (Ha jól vezetem le az egész történet logikailag vezetem le)

    Nah, még jobban kifejtős hozzászólás majd este, mert bnőmnél vagyok és már ideges.

    Csók, CandUs

    VálaszTörlés
  19. ÚÚÚÚRRRISTENNNN!!!! Nem tudok még kommentet írni, talán majd holnap a fejezettel kapcsolatban, de...
    Carlisle az! Úristen, Carlisle az!!! Ilyen nincs... De van... De nagyon furcsa... Úristen...

    Elolvastam újra. És van egy csomó utalás rá. Alice aggódik, h Carlisle elszökött. Carlisle Esme sírjához megy, úgymond engedélyt és bocsánatot kérni, minta annak idején bizonyos szempontból Edward is tette Bellával, amikor megjelent Isa. Aztán Isabella megjegyzése, hogy el se hiszi, h a Isis férjhez megy, és Carlisle sejtelmesen megjegyzi, h ő se. Aztán ott van, h Isa írja, h csak Isis tartotta életben Carlisle-t. És amikor visszaérnek, Alice nagyon tiltakozik, hogy Carlisle bemenjen Isishez. A vőlegény nem láthatja a menyasszonyt.

    És még egy plusz érv, hogy nem jut eszembe más pasi az írásodból, aki lehetne, pedig tuti ismernünk kell. És ez téma lenne a Carlisle szemszöghöz is. Úristen!!!

    ÚRISTEN!!!!!

    VálaszTörlés
  20. Ha komolyan Carlise lesz a párja, akkor én kiakadok. Az már túl izé...

    VálaszTörlés
  21. Úgy gondoltam, hogy most az utolsó fejezetnél, ha már máskor nem is volt rá lehetőségem, írok mindenkinek külön választ. :) Szóval, ez most kicsit hosszú lesz. :D

    Gabriella: Egyáltalán nem szégyen, hogy pityeregtél, bevallom, mikor leírtam azt, hogy VÉGE, én is könnyeztem. Azért másfél év, az másfél év. :)
    Egyébként, talán azért is jutott eszembe a +1 könyv alapötlete, mert nekem is nehezemre esne megválni a karaktereimtől. Annyira a szívemhez nőttek, és nagyon hiányoznának. :)
    Nagyon köszönöm a szép szavakat, én is remélem, hogy még sokáig írhatok nektek. :)

    Gitka: Megtisztelő, hogy úgy gondolod, én adtam eddig a legjobb és legnagyobb olvasásélményt neked. :) Én köszönöm, hogy megoszthattam veletek a történetet és kíváncsiak voltatok rá. :)

    Bogi: Örülök, hogy számodra meglett a jelen boldogsága érzés, köszönöm. :)

    Pet: Nem, a Gyógyító pilleszárnyakban nem csak Isis kap majd szerepet. Mindenkit viszontláthatunk, aki a trilógiában főbb szereplő volt. :) Nem mondom meg, mi lesz a párosítás, de tudom, hogy mire gondolsz. :D Az tényleg morbid lenne, de Edward/Isára is ezt mondtátok anno, mert Isa Bella unokája volt. :) De majd meglátjuk, hogy igazad lesz-e… :) Köszönöm. :)

    Emese: Szerintem még távol állok attól, hogy írónőnek nevezhessem magam, ahhoz kell még 10-20 évnyi gyakorlás. :) De köszönöm. :)

    Meli: Azért nem írtam bele, mert ez így is teljes volt, és mert így marad izgalom a +1 könyvre is. :)
    Örülök, hogy ez a fejezet extrán hatott rád, és a legjobbnak ítélted, köszönöm szépen. :)

    Angeldia: Hű, nem is tudom, hogy kaptam-e már valaha ilyen hosszú hsz-t. :D Köszönöm. :) Ha máskor is kapok ilyet, nyugodtan beírhatod mindig, hogy hányadik a hsz-ed. :D
    Nagyon-nagyon boldoggá tesz, mikor elmondjátok nekem, hogy mennyit hatottam rátok érzelmileg. Azt hiszem, többek között ezért is éri meg írni. Mert tudom, hogy jó pár ember életébe hoztam boldog perceket. A mai napig nem értem, miért pont én vagyok az a szerencsés, akit megtiszteltetek és megtiszteltek a figyelmetekkel és a szeretetetekkel, mert nálam sokkal tehetségesebb „írók” is vannak a neten, de hálás vagyok azért, hogy nekem adott titeket az ég. :) Én is remélem, hogy még sokáig együtt leszünk mind, és rengeteg jó érzést adunk még át egymásnak. :)
    Isis férjéről, Nate-ről és a Benji/Lupe párosról a +1 könyvben bővebben is lesz szó majd. :)
    Egyébként, kb. 7-9 év telhetett el. Azért nem írtam konkrét évet, mert a +1 ficben dől majd el végleg, hogy mennyi idő is telt el pontosan. Attól függ, hogy tudom kifejteni majd, ami a köztes időben történt a Volturi csata után és az esküvő előtt. :)
    Az ikrek egyébként a végén 17 évesnek néznek ki, de alapból akkor 7-9 évesek. Pici Edy pedig 8-10 éves lehet.
    Rose pszichológusát direkt nem írtam bele, de szerintem, hagytam olyan utalást, amiből lehet sejteni. :) De a +1 könyvben erről is lesz majd szó. :)
    A netes tali addig tart majd, amíg kedvünk van maradni. :) És persze, nem baj, ha később csatlakozol, örülnék, ha jönnél. :)
    Köszönöm még egyszer a hosszú hsz-t, és drukkolok a táncversenyhez! :)

    Cherry: Örülök, hogy te sem csalódtál a happy endben a végén. :) És majd meglátjuk, hogy bejön-e a tipped, hogy ki Isis párja. :) Köszi. :)

    VálaszTörlés
  22. Szia!

    Most végigolvastam még egyszer és tudok talán normális kommentet írni. Nagyon szeretem az utolsó mondatot, ahogy összefűzöd benne a regények címét.-d

    Szépen elvarrtad a szálakat. Örülök, hogy Josh bevésődött, megérdemelte már. Arra lennénk kíváncsi, Natenek is lesz e szerepe a következő könyvben, mert ugye ő most szabadon maradt, és kíváncsi lennék, ő megtalálja - e és mikor a társát?

    És Russel: Örülök, hogy ő lett, már nem emlékszem, hogy rá gondoltam e, azt hiszem az erdélyiekre, de tényleg jó vezetőnek tűnik. Kíváncsi lennék, ki volt a másik testőr, mert azt mondtad, ő és két testőre szaladt el...Gianna lehetett az egyik gondolom, de most kíváncsi vagyok a másikra is. Most számomra ez a zöld festékfolt.

    Gondolkodtam azon, ki lehet a vőlegény, de .... ez húúú, ez abszlút eszembe sem jutott, pedig a lányok olyan Logikusan, értelmesen levezették, amit TE és elrelytettél előttünk, hogy ... hát furcsa, de érdekes. Kicsit morbidnak tűnik, de teljesen logikus.

    És ha már elmélkedünk, én Rose "pszichológusának" valamiért Leah-t gondolom, érdekes lenne.

    Most ennyi, és nagyon várom a folytatást.
    Nem búcsúzok, mert itt leszek továbbra is, és köszönöm, azt hiszem sokunk nevében ezt a rengeteg izgalmat, a sok rááldozott órát, hogy nekünk mindig volt mit várnunk, olvasnunk esténként.
    "Mert a fantázia megszépíti, megédesíti az életet"

    És persze, várom az Edward szemszöget... és nem lesz vége:-d

    Szeretettel

    Aranymag

    VálaszTörlés
  23. Naomi: Nem baj, hogy most írsz először. Nagyon örülök, hogy most úgy érezted, írnod kell. :) Sokan voltak úgy, mint te, hogy először ódzkodtak a történetemtől Bella halála miatt. Mikor elkezdtem írni A múlt árnyait, számomra is furcsa volt, hogy az unokája a főszereplő. :) Meglepett és nagyon jól esett, mikor az ellenérzések ellenére ennyien olvasni kezdték a történetemet és maradtak is, és örülök, hogy te is így tettél. :)
    Annak is örülök, hogy hatással voltak rád a fejezetek és hogy számodra is meg tudtam adni a jelen boldogságát az utolsó fejezettel. :)
    Edward gyerekkori félelme… A szüleivel ő a városban élt, de a nagyszüleinek volt egy kis birtoka egy búzamezővel, és a mező közepén állt egy madárijesztő, ami mindig mozgott a szélben. Edward pedig azt hitte, hogy életre kelt, és a madárijesztőtől fél gyerekkorában. :)
    Köszönöm még egyszer, hogy írtál nekem. :)

    Orsi: Ne sírj, drága! Én is szomorú vagyok, de sajnos, a végtelenségig sem lenne jó nyújtani, mert akkor ellaposodna a történet. Igyekszem majd, hogy a Carlisle szemszöget is megszeressétek legalább annyira, mint A múlt árnyai trilógiát. :) Jó utat neked, és köszönöm, hogy külföldről is olvasol majd. :)
    Előre nem mondom meg, ki lesz Isis párja, de köszönöm a tippet. :) Annyit elárulok, hogy Benji nem lehet, mert ő már bevésődött. :)

    Zafír: Majd meglátjuk, hogy igazad van-e. :) Rose segítője majd kiderül, hogy kicsoda, bár sejteni már lehet. :) Nate… Úgy éreztem, hogy most is tartanom kell magam ahhoz, hogy realista maradok. Ha mindenkit boldoggá tettem volna, az nem lett volna túl reális. De majd talán egyszer, Nate is boldog lesz. :) Alice már csak Alice marad. :) Saore és Aidan pedig megérdemelték a babát. :) Köszi, hogy írtál. :)

    Negra: Nagyon köszönöm a szép szavakat. :) Igyekszem megtartani a szívem tisztaságát, köszönöm. :)

    Giselle: Nem baj, ha nem tetszettek a történések, én ezt nem veszem negatív dolognak. :) Nem tetszhet mindenkinek ugyanaz, és egy olvasónak az a sorsa egy könyvnél és egy netes történetnél is, hogy elfogadja, nem az történik a regényben, amit ő szeretne, hanem az, amit az író lát a fejében. Én ezt láttam. :)
    Isis férje a folyatás miatt nem derül ki, de lényegtelen a trilógia szempontjából, hogy ki lett az, Rose pszichológusa megint csak lényegtelen a trilógia szempontjából szerintem. :) Ha Nate párt kapott volna, akkor pedig rózsaszín sziruptörténetet írnék, nem reálisat, márpedig én mindig törekedtem a realitásokra. :)
    Annak örülök, hogy szerinted a történések ellenére jól írok. Azt hiszem, ez a lényeg számomra. :) Köszönöm. :)

    Maycsi: Örülök, hogy bent van a fejezet a Top5-ben, köszönöm. :) A nyitott kérdésekkel kapcsolatban úgy éreztem, hogy nem tartoznak szervesen a trilógiához, így nem kell őket feltétlenül megválaszolnom benne. :) Isis férje természetesen olyan szereplő, akit már ismertek. :) Nem vagyok olyan gonosz, hogy megkérdezem, kire tippeltek, és nem is ismeritek. :D Köszönöm a hsz-edet. :)

    Névtelen: Jasper ott volt, csak nem volt most fontos szerepe. :) De a visszaemlékezésekben említettem egy párszor. :)

    Demon: Örülök, hogy tetszik az új Volturi. :) Nagyon köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  24. CandUs: Szép levezetés és logikus. :) Meglátjuk, hogy igaz lesz-e… :) Köszi, hogy írtál, és kérj a nevemben is elnézést a barátnődtől, amiért elloptalak téged tőle egy kis időre. :D

    Deszy: Ez is szép és logikus levezetés volt. :D És látom, kicsit kiakadtál (vagy felpörögtél?) tőle. :D Remélem, hogy tetszeni fog majd a +1 könyv. :) Köszönöm, hogy írtál. :)

    Névtelen: Az Edward beleszeret Bella unokájába ténynél is kiakadt mindenki, aztán látjátok, mi lett belőle mégis. :D De még semmi sem biztos, majd meglátjuk, mi lesz a +1 könyvben. :) Lehet, hogy csak direkt hagytam ilyen nyomokat, hogy totál félrevezesselek titeket. :D Hihi. :D

    VálaszTörlés
  25. Aranymag: Köszi, hogy megemlítetted az utolsóelőtti mondatot. :) Nate szerepelni fog majd a +1 könyvben, de még nem döntöttem el, hogy mi lesz a sorsa. Sok szál megvan a fejemben előre, de az övé még nem, úgyhogy erről nem tudok egyelőre mit mondani. :)
    A két testőr Russel mellett lényegtelen, hogy ki volt, ezért is nem írtam. :D Lehet, hogy az egyik Gianna volt, lehet, hogy csak két ismeretlen testőr. :) De vicces, hogy tényleg vannak az ember életében apróságok, zöld foltok, amiknek nincs jelentőségük, mégis piszkálják az ember fantáziáját. :)
    Mint mondtam, nem biztos, hogy Carlisle a vőlegény, de ha ő, az egyfelől tényleg morbid, másfelől először az Ed/Isa páros is az volt. :D Bárkit választottam vőlegénynek, remélhetőleg meg tudom úgy oldani a +1 történetet, hogy megszeressétek az Isis/egyelőre ismeretlen vőlegény párost, akkor is, ha először bizarrnak tűnik. :)
    Leah nem lehet Rose pszichológusa, mert itt már nem él. Az én történetemben ő és Seth nem lettek farkasok, szóval, megöregedtek, és Leah előbb halt meg, Seth még volt a ficemben, de mostanra már ő is meghalt szerintem.
    Örülök, hogy nem búcsúzol, remélem, senki sem. :D A trilógiának vége, de annyi történet van még a fejemben, hogy akár egy életen át tudnék írni nektek. :D Köszönöm, hogy velem voltatok és megírhattam nektek ezt a 3 könyvet, nekem is sokat adott lelkileg. :)

    VálaszTörlés
  26. Némi kis kommunikációs hiba lépett fel.:$ Ez nem azért van mert a géppel, vagy az internettel lenne problémám, hanem azért mert túl hosszú lett a kommentem.:D:$
    nem értettem, hogy miért írja ki, h. HTML-kódhiba:D aztán tovább olvastam, és rájöttem, h. kiakasztottam :OXD
    "Csak" 4 096 karaktert engedélyez...:D:$
    De én átmásoltam, h. mégis mennyi, és láttam, h. több mint 6 000 karakterről van szó.xD
    Szóval most két-három részletben fogom elküldeni a kommentemet..vagy inkább kisregényemet:DXD

    Drága Spirit!

    Először is: Végig sírtam az egészet! Még most is sírok!*könnyes szemekkel, szipogva ír*

    Másodszor: Nem tudom jól megfogalmazni, hogy mit is érzek most. Kérdezték a barátok is, hogy mért sírok. Én azt feleltem: Mert végtelenül meg vagyok hatódva.:')
    Próbáltam elmagyarázni, miért is pontosan.
    Próbáltam hasonlatot találni rá, hogy érthetőbb legyen.Nem tudom még most sem, hogy jó e.:
    "Olyan érzés, mintha egy csöpp baba cseperedését figyelnéd, és egyszer csak észbe kapsz: Már felnőtt, kiteljesedett, és itt a búcsú perce." Tudom, hogy nem egy-két évtized fejlődéséről van szó. De ez a másfél év...Mintha már nagyon régóta az életemben lenne A Trilógia. Mert számomra ez A Trilógia. Nagybetűvel.:) Csodálatos, gyönyörű,izgalmas,meglepő(,és egyben idegtépő is, ha a fejezetek végére gondolunk;)). Nagyon sokat kaptam ettől a történet sorozattól. Rengeteget. Imádtam olvasni. Csodálatos élmény volt, végig, az egész.Elejétől a végéig. Fantasztikus...leírhatatlan.:')
    Ez egy olyan történet, amit én személy szerint igazán nagyra méltónak gondolok. Igazán büszke lehetsz magadra, és persze(remélem mondhatom mindenki nevében) mi is büszkék vagyunk rád!:)
    Igazán gyönyörű történet.
    Lélegzet elállító,könny előcsalogató...fantasztikus, briliáns...próbálom megtalálni a legmegfelelőbb, legpontosabb jelzőt...de nem nagyon sikerül kifejezem magam:$
    Bevallom, nekem jobban tetszik, mint az eredeti. Először találtam meg az oldaladat. Te voltál aki bevezetett engem a blogok világába, amiért végtelenül hálás vagyok Neked Kedves.:)
    Nem tudom biztosan, de szerintem téged olvasunk a legtöbben.:D 532 olvasó. Fantasztikus, hogy ennyi embert tudtál, egy témával összehozni.:D

    Csak nézem a billentyűzetet magam előtt...Keresem a szavakat, de nem találom őket. Nem segítenek nekem jól megfogalmazni, mi is játszódik le most bennem.:S:/:$
    Az egyik felem, úgy érzi, most valaminek vége szakadt, de a másik felem..erőt merít, és bízik abban, hogy még nincs vége...hogy még folytatódik valahogy ez a csodálatos világ, amit körénk varázsoltál. Kisit szomorú vagyok, kicsit bizakodó.:)

    Viszont! Most is sikerült számomra valahogy odacsempészned azt a bizonyos függő véget!:D
    Nem azon a "szokásos" módon, hanem valahogy...olyan érzésem van egy kicsit, mint az előző kettő könyv végénél. Amikor tudtam, hogy most egy fontos szakasz lezárult..de tudtam, hogy még jön egy újabb rész, egy újabb varázslat, ami talán még jobban elvarázsol, mint az előző!:)
    *******
    Most eltelt egy kis idő..:D
    Magyaráztam a legjobb barátnőmnek h. mi a bajom..:D:S
    Leírtam neki..és egy pár gondolatot most átmásolok ide.:

    VálaszTörlés
  27. Úgy gondoltam bármi legyen is a félelme nem nevetem ki szegény Edwardot, de nem bírtam ki:)

    VálaszTörlés
  28. *******
    Most eltelt egy kis idő..:D
    Magyaráztam a legjobb barátnőmnek h. mi a bajom..:D:S
    Leírtam neki..és egy pár gondolatot most átmásolok ide.:
    Mosoly üzenete:
    *olyan fantasztikus érzelmek, küzdelem...amikor tudod, h. a határtalan, és tökéletes boldogságért harcolnak...
    *a szerelemért
    *az a fajta szerelem, amire mindenki vágyik
    *hogy megtaláld a tökéletes társat az élethez
    *szerelem és család kiteljesedése
    *de
    *tudod
    *azért
    *valahol
    *irigy vagyok
    *h. ők megtalálták a boldogságot
    *együtt,
    *békében,
    *családban,
    *nagy családban,
    *szerelemben
    *:'(
    *örökre!
    *:'(:'((U)
    *most
    *próbálom megfogalmazni, h. mit is érzek...
    *erre az oldalra találtam rá legelőször
    *az első blog volt...
    *másfél évig,
    *olvastam.
    *izgatottan vártam,
    *hogy mi lesz még
    *:):'(:'):K
    *mit fog kitalálni még?
    *mi történik Isabellával, és Edwarddal..a Cullen családdal, a farkasokkal
    *aztán jöttek a kicsik:K
    *ikrek
    *Isis és Eden :K
    *maga az a tény h. egyáltalán megfogantak,
    *hogy ikerpár,
    *két kis apró, csöpp kisbabák
    *aztán a harc...a boldogságért
    *Esme...:'(
    *a család anyukája
    *a család lelke..szeretete...összetartó ereje és boldogsága
    *meghalt...
    *:'(
    *nagyon megsirattam
    *tudom h.
    *nem tértem magamhoz,mikor elolvastam..
    *két fejezettel a vége előtt...
    *emlékszem:
    *itt ültem
    *és csak zokogtam
    *:'(
    *azt hittem Alice halt meg...(nem mintha ő nem számított volna)
    *Esme-re nem is gondoltam
    *azt vártam, hogy mikor ér oda Edwardhoz, és Isabellához
    *de...
    *nem ért oda...
    *megölte őt Aro:@:'(
    *nagyon sírtam miatta
    *pedig,
    *tudom:
    *h. nem valóság..
    *h. csak egy "buta könyv" az egész
    *de ez a "buta" könyv....
    *másfél évig az életem része volt

    Hát igen... kicsit zavaros az egész...de talán érthető.:)
    A barátnőm, a legjobb, akit nagyon nagyon szeretek,Ancsa, azt mondta, megérti, és tudja, hogy hatással van rám ez az egész. Azt mondta, csak magából kiindulva tudja ezt...egy könyv, egy film, és kész, vége, annyi volt...:D( a sírásra gondolt, hogy eltörik az a bizonyos mécses. Pedig ő nem szeret olvasni. Amit nagyon sajnálok, mert ha szeretne, biztos, hogy elolvasná ezt is, és ő is ugyan úgy sírna mint én. Nagyon hasonlítunk egymásra.Ő is olyan érzelmekkel teli mint én. És én, sírtam..végig..és nem csak ezen a fejezeten, mert hogy utolsó, hanem végig, az egész történeten, az egész felépítésén. Persze, ez így nem pontos.:D Voltak olyan részek is, amikor nevettem. Őszintén, tiszta szívemből.

    Nevettem,sírtam, izgatottan vártam, hogy mi lesz még. -Mi lesz a következő fejezetben? Mi történik majd, ezzel és ezzel a kedves szereplővel? -ezek a kérdések állandóan ott voltak bennem.:)

    Hát. Én megpróbáltam leírni, hogy mit is érzek..nem vagyok biztos benne, hogy sikerült teljesen visszaadni azt, amit igazán érzek...de talán a nagyja érződik, vagy nem is tudom...

    Minden esetre:
    -Gratulálok neked, ehhez a gyönyörű irományhoz.:D:D
    -Kívánom, hogy még több ehhez hasonlóval lepj meg minket.
    -Sok sikert kívánok a könyvedhez, amire már nagyon nagyon kíváncsi vagyok.:);)
    -Köszönöm, hogy ezt az élményt megosztottad velünk.:):)
    -Továbbra is olvasni foglak. Ebben biztos lehetsz.:D;):P

    Sok puszit és ihletet Neked, Drága Spirit.:):)

    VálaszTörlés
  29. Juj Spirit!!
    Én ezt a trilógiát idén nyárin kezdtem el olvasni, és onnantól mindíg írtam hsz eket, ha sírtam, ha nevettem mindíg megírtam..De itt?!Az egyik szemem sír a másik nevet a harmadik meg óbégat hogy vége.Vége?Vége! ajjj de Ha komolyan Carlisle lesz a völegény én olyan hátast dobok, hogy nagyon!!Mondjuk igen morbid lenne de én birom a morbid dolgokat...bár Esme után...Hát...mind1.Rád bízom te vagy az író én meg az olvasó:D
    Majd a furcsa részeknél becsukom a szememxDDDD

    Nah jo egyébként tényleg nagyon sajnálom hogy vége van..iszonyatosan szerettem a történetedet.Te vagy 3 kedvenc fanficijaimból 2 nek az írója.A jelen boldogsága trilógia és a Démoni érintés:)

    Sval szomorú vagyok, de boldog is:D

    Egyébként igen.,.hogy van az hogy befejezted a történetet és még így is annyi kérdés van...Jajjj Spirit!!!!:):D

    puszi
    Katarahh

    VálaszTörlés
  30. SIKERÜLT! megszenvedtem, de sikerült!:D:DXD
    Nem akartam kivenni, vagy változtatni rajta semmit.:D De sikerült, megküzdöttem érte,és ez így jó is.:):DxD

    Puszim:*

    VálaszTörlés
  31. Én inkább rose "testőrének" edan-t gondolom. valahogy így reális.a másik meg h ha carlisle úgy szereti isis-t mint az unokáját, akkor szerintem nem lenne gusztusa "gyereket csinálni" mert spirit így írtad le,pl amikor a volturinál voltak és aró azzal vádolta hogy egy hibrid fajt akart létrehozni.akkor is az unokájának hívta. én most tanácstalan vagyok... ki lehet az??

    VálaszTörlés
  32. Spirit egy olvasód biztos, hogy bepörögve, másról nem beszélve, fogja olvasni a +1 könyvet.
    1. Mert Carlisle.
    2. Mert jól írsz.

    VálaszTörlés
  33. " A múlt árnyai között a jövőben reménykedve én megtaláltam a jelen boldogságát. Most már ő következik…"
    Szép befejezés lett. :)
    Ezt alig lehet kibírni könnyek nélkül... :')
    Olyan szép volt...!
    Én ekőször Edan-t gondoltam Isis férjének...
    ♥♥♥♥♥♥♥♥♥
    ••••••••••••••
    Alig várom a következő történetet!!! :P

    VálaszTörlés
  34. Mosi: Megint csak hű! Mármint, a hsz. hosszúsága miatt. :D Köszönöm, hogy nem rövidítetted le, és hogy a blog macerássága ellenére elküldted nekem a teljes hsz-t. :)
    Te végigsírtad a fejezetet és a könyv szomorú részeit, én pedig a hozzászólásodat. No, nem bánatomban, hanem meghatottságomban. Örülök, hogy ennyire megszeretted a történetemet, hogy a szívedhez nőttek a karakterek, hogy aggódtál értük, velük nevettél, velünk sírtál és a gyászból is kivetted a részedet. Azért, hogy te és mások így érezzenek, megéri írni. Ez az, ami erőt ad nekem.
    Mostanában olyan nehéz, mert félek a jövőtől. Egyetem, munka, kötelességek… pedig nekem az írás az életem. És a hsz-eitek után, a hsz-ed után tudom, hogy bármi lesz, nem fogom feladni. Mert ezért megéri küzdeni. Ha 20 órában kéne dolgoznom, hogy megéljek, megérné a maradék 4-et arra fordítani alvás helyett, hogy írjak, mert az, amit adtok nekem, és amit ilyenkor úgy érzem, hogy adni tudok nektek, többet jelent, mint az alvás vagy bármi más.
    Tudom, hogy még rengeteget kell tanulnom, hogy igazi író lehessek és hálás vagyok a Sorsnak, hogy ennek ellenére már most nekem adott titeket, mert olyan hihetetlen erőt adtok, hogy el sem tudjátok képzelni. Tudom, hogy sokan nem hiszik vagy elcsépeltnek és nyálasnak tartják, de én tényleg, tiszta szívből szeretlek titeket.
    Köszönöm még egyszer a hozzászólásodat, megsimogatta a lelkemet. :)

    Naomi: Ez aranyos. :D Hát, igen… Edward is félt gyerekként valami butaságtól. De ez olyan édes tőle, nem? :D

    Katarahh: Örülök, hogy rátaláltál a blogomra és itt ragadtál közöttünk. :) És annak is, hogy ilyen hatással volt rád a történetem. :) Egyébként, én is imádom a morbid dolgokat. :D Izgalmasabbak, mint az elcsépelt, megszokott és elfogadott dolgok, nem? :D De még titok, hogy mi lesz. :) Köszönöm, hogy benne vagyok két írásommal is a top3-ban. :)

    Orsi: Edan lenne Rose lelki segítője? :)
    Carlisle, mint vőlegény… Tényleg elég nagy lelki változáson kéne átmennie ahhoz, hogy nagypapai érzésekből átforduljanak valami másba az érzései Isis iránt. De történt már ennél furcsább a valóságban is. :) De majd meglátjuk, hogy mi lesz a +1 könyvben. :)

    Cherry: Hihi, köszi. :D Örülök, ha bepörögtél a történet miatt. :D

    VálaszTörlés
  35. Kirmin: Örülök, hogy tetszik az utolsó mondat és hogy meghatódtál. :) Edan, mint Isis férje? :) Huh, szeretem a bizarr dolgokat, de a testvérszerelem szerintem, még Cullenéknek is sokk lenne. :D Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  36. SZIA!
    Ez nem a "VÉGE" és nagyon örülök neki.
    Eszembe jutott,és mivel egy HSZ-be sem írtam még(csak neked mailbe),hogy nem akartam elolvasni a történetet.
    Úgy érzem, most ezt ide le kell írnom.

    Amikor rátaláltam és elolvastam a bevezető szöveget, azt mondtam - ezt már nem, ez már nekem is sok.
    Már A jelen boldogságát írtad, amikor,ama bizonyos filmforgatást követő kritikai vita után, úgy döntöttem,ezt nekem el kell olvasni!Én erre a (nőre)írására kíváncsi vagyok!
    Kinyomtattam a letölthető könyveket és éjjel-nappal, vonaton, ágyban - lefekvés után,faltam a sorokat.Nem én vagyok az egyetlen aki a nyomtatott verziót olvassa. Kolléganőim kézről-kézre adják egymásnak, mint egy igazi könyvet. Mindenkinek nagyon tetszik!
    Igaz az egyik elhajította(de már azóta tovább olvasta)amikor Isabella farkassá változott.

    Az, hogy nem találjuk ki mi fog történni, hogy fog folytatódni a történet?-engem nem zavar.Hiszen, ha mindent kitalálnának az olvasók előre, az unalmas, egy bizonyos sémára íródott történet lenne.
    A függő végek - beindítják a fantáziámat és elgondolkodom - hogyan tovább? De tudom TE sokkal kreatívabb vagy mint én, azért is olvasom én a te történeted és nem fordítva.
    Izgatottan várom az Edward szemszöget,minden alkalommal,mert újra átélhetem,de kicsit mégis másként a történetet.

    Az utolsó fejezet:Meglepett!Sok - sok év telt el. Mennyi is? Teljesen mindegy.
    Hiába találgattunk(mint fentebb írtam is)Te vagy az író.
    Russel-t eltaláltam, ő volt a Volturi jelöltem,igaz a románok nélkül.
    Hogy ki lesz a férj? fogalmam sincs.
    Izgatottan várom a pénteket,mert szerencsém sosem volt.Előbb biztosan nem fogom olvasni.
    (Szandi remélem elégedett lesz az esküvővel?)

    Köszönöm annak az embernek, kinek kapcsán egy kicsit megismerhettelek,sőt a találkozó kapcsán sok csodás embert is.
    Ez most úgy hangzik,mint egy búcsú, vagy talán az is, a Trilógiától, de nem Tőled, és ez benne a jó!
    KÖSZI:zsuzsa

    VálaszTörlés
  37. Zsuzsa: Már a mailemben is írtam, hogy furcsa, de nagyon jó, hogy amiatt kezdtél olvasni tőlem, amiket a Robos találkozásokról és annak a bejegyzésnek a hsz-eihez válaszként írtam. Örülök, hogy az ottani reakcióim rávettek erre, nem azért, mert így lett még egy olvasóm, hanem azért mert megismerhettelek általa. :)
    Lehet, hogy ez furán fog hangzani, de... Tudod, nekem sosem volt igazi nagymamám. Anyu anyukájával, mikor gyerek voltam, nem nagyon tartottuk a kapcsolatot, most tartjuk, de azt sem tudja, hány éves vagyok vagy mikor van a születésnapom. Apu anyukáját szerettem, mert gyerekként mindig kedves volt velem, de nem Pécsett lakott, ezért nem láttam túl gyakran, és az utóbbi években teljesen elszakadtam sajnos tőle, mert az apám megtiltotta, hogy találkozzunk vele, pedig mi semmi rosszat nem tettünk soha, apu volt az, aki sosem volt igazi apánk. A mamám pár hónapja meghalt és még a temetésére sem mehettem el apa miatt. :( Nah mindegy, nem panaszkodni akarok, csak azt szeretném elmondani, hogy tudom, hogy még fiatal vagy ahhoz, hogy legyen egy 26 éves unokád, de apró gyerekként mindig olyan nagymamára vágytam, amilyen te vagy. :) Aki finom ebéddel vár, segít madárijesztőt csinálni, ha az kell az iskolába, de lélekben fiatal, és felnőve, tiniként megbeszélhettem volna vele mindent és együtt rajonghattam volna vele a Twilightért és Robért. :) Szóval, örülnék, ha lenne egy olyan nagymamám, mint te. :)
    Köszönöm, hogy támogatsz, hogy ennyire szereted a történetemet, hogy másokat is megfertőzöl ezzel az érzéssel. És legfőképpen köszönöm, hogy megismerhettelek. És igen, ez csak a trilógiától búcsú, egymástól semmiképpen sem. :) Köszönöm szépen. :)

    VálaszTörlés
  38. Szia!

    Tyűűűha. :) Nagyon jó lett, és hűűha, hogy tényleg vége... bár, azért a +1 könyv miatt nincs vége. :)

    Az nagyon tetszett, hogy ennyire összeolvadtak a farkas család és Cullenék, és hogy megoldották a la push-i életet. És örülök, hogy Saorénak lett végül gyereke. Talán lesz még szerepe a következő részben. :)
    És hát: szegény Rosalie, Emmett, Jasper, ... és mindenki... Annyira sajnálom, hogy nincs velük Esme. Boldog és mégis szomorú vége lett a történetnek. :(
    Egy csomóan mondták, hogy Carlisle lesz Isis férje. Nekem ez sosem jutott volna eszembe, viszont tényleg logikus indokokat mondtak itt az emberek... de Carlisle???????????? Nem igazán tudom elképzelni - hiszen Isis akkor is Carlisle unokája... Na, majd meglátjuk! :D Annyi biztos, hogy halhatatlanba kellett bevésődnie Isisnek, mivel ő nem mondhat le a saját halhatatlanságáról.

    Én is kíváncsi vagyok Rosalie pszihológus-barátjára. Na meg arra, hogy milyen lenne/lesz Russel vezetőnek... legutóbb, amikor olvastunk róla, meglehetősen fiatal gondolkodása volt még. :D Ezért egy kicsit furcsálltam a dolgot, de biztosan idővel megfelelő vezetővé érik.

    Egyébként később fogsz írni az elmúlt évtized történéseiről novellát? (Mondjuk Benji-Lupe-sat. :)) :)
    Várom nagyon a +1 kötetet. :)

    GRATULÁLOK ehhez a trilógiához!!!! :):):)

    Sajnos vasárnap én nem érek rá, de mindenkinek jó szórakozást/búcsúztatást! :)

    Kitti

    VálaszTörlés
  39. Drága Spirit!
    Hát ez... valami fantasztikus befejezés lett. :)
    Most megpróbálom szavakba önteni, amit éreztem az egész trilógia alatt, és amit érzek most, hogy vége lett, de előfordulhat, hogy egy nagy katyvasz lesz belőle. :)
    Igazság szerint az egész azzal kezdődött, hogy az egyik osztálytársam talált egy blogot, és abból elolvasott egy részletet, amit aztán én is elolvastam, és tetszett.
    Eleinte azt hittem, hogy ez egy Edward és Bella sztori, és elkezdtem olvasni az elejétől.
    De aztán, amikor rájöttem, hogy nem Bella a főszereplő, hanem az unokája, Isabella, akkor teljesen ledöbbentem, és nem volt kedvem tovább olvasni.
    Aztán pár nap múlva mégis rávettem magam, hogy tovább olvassam, mert rájöttem, hogy ez nem is biztos, hogy rossz. És természetesen nem bántam meg a döntésemet. :)
    Imádtam minden egyes sorát az írásodnak.
    Miután végigolvastam az összes fent lévő fejezetedet, tűkön ülve vártam, hogy olvashassam a folytatást.
    Sokat nevettem, és sokat sírtam. :) Sokszor a Te fejezeteid jelentették a nap végén a levezetést, lazítást, és élvezettel merültem el az általad megálmodott világban.
    A te blogod volt az első, amit elkezdtem olvasni, és most fájó szívvel válok meg a regénytől.
    Boldog vagyok, hogy a helyzet viszonylag rendeződött.
    Őszintén szeretnék gratulálni Neked, ehhez a csodálatos alkotáshoz, és egyben köszönetet is szeretnék mondani, azért, hogy olvashattalak. Egy élmény volt végigkísérni Edward és Isabella rögös életútját. :)
    Még egyszer köszönöm, és sok puszi!

    VálaszTörlés
  40. Nagyon örülök, hogy kb. két hónapja véletlenül összefutottunk az egyik oldalon és megtudhattam, hogy ilyen csodákat írsz! Emlékszem, hogy nekikezdtem a lemaradt részeknek és pár nap, illetve éjszaka alatt be is hoztam a lemaradást. Ez nem az én olvasási képességeimről adott számot, hanem arról, hogy egyszerűen nem bírtam kikapcsolni a gépet, illetve e mobilt! :)
    Nagyon-nagyon örülök én is, hogy olvashattam az írásodat és várom a Carlisle szemszöget, aminek szerintem gyönyörű címet adtál!

    A vasárnap nekem is jó lesz elvileg, és remélem gyakorlatilag is.

    Addig is VÉGE! :(( :)

    VálaszTörlés
  41. Szia drága!

    Elolvastam, aztán belekezdtem a kommentek olvasásába, mert egyszerűen nem tudtam mit is mondhatnék. Igazából még most sem tudom.
    *kibuggyan egy könnycsepp a szeméből* Na tessék, egész idő alatt nem írtam - na jó, picit elérzékenyültem -, most pedig mindjárt fogok.
    Én nem az elején csatlakoztam, már nagyon is a végén. Emlékszem, A jelen boldogsága 3. fejezeténél találtam rád, és mikor megláttam, hogy mi történt Bellával, nagyon kiakadtam rád. Többször is mondtam már neked, hogy akkor nagyon utáltalak! :D De a 34. rész, A rózsa amit először olvastam tőled annyira megfogott, és nem csak a tartalma miatt, hanem mert a Twilight sagá könyvei után olyan jó volt olvasni egy fogalmazásban és mindenben ilyenben hasonló történetet, hogy az leírhatatlan.
    Mindig vissza-visszanéztem és végül leragadtam nálad. Te voltál az első, akit olvasni kezdtem, aki megismertette velem a blogos világot és a Twilight fanficek világát. Tudod, már mondtam neked, hogy példakép is lettél, és nem csak nekem. :)
    A Twilight is és a Bel Ami forgatás is megváltoztatta az életemet, de nem szabad kihagynom a sorból a történetedet és persze TÉGED sem, hiszen nagyon sokat adtál nekem mind tudtodon kívül, mind tudatosan, amiért nagyon hálás vagyok, és maradok is örökre. Köszönöm! :)

    Na jó, tudom a történetről is írjak már valamit... :P

    Tudom, hogy tudod, hogy haragszom rád, amiért így alakultak a dolgok, és tudom, hogy Fummie most röhög a markába, amiért egyszer úgy is kinyírom Freebbel együtt. :D Ja, és téged is, szintén Freebbel együtt! XD
    Nem szerettem, hogy nincs Bella, kegyetlenség volt! Utáltalak! :P
    Isát szeretem, nagyon megkedveltem - de ki nem? - és örülök, hogy farkas lett és nem vámpír.
    A gyerek témánál végig kiálltam melletted, mert én is úgy gondoltam/láttam a dolgokat, ahogyan te.
    De, bár nem szeretem én se a rózsaszín nyálat, mégse tudom elfogadni, hogy így alakultak a dolgok. :( Tudom, Fummie megmondta, hogy te írod a történetet, nem is kértem, hogy írd át - bár igaz mondtam, hogy írd vissza Esmét, de ki nem? :P -, én egyszerűen elmondtam az én véleményem és ennyi. Nem igaz?
    Én nem voltam, és nem is vagyok oda Natetért, szóval majd lesz valakije, ha akarod.
    Rosalie-t szeretem, szóval rossz volt ezt olvasni most. :S Ahm, aki segít neki az szerintem Josh, az utalásokból, hiszen ő akart anno végezni velük vagy mi, most meg... de ez tök jó. :)
    Isis párja. Hehe... sokan írták itt a morbid dolgokat, ami persze az én elmémben is megjelent, de az már tényleg morbid lenne! :S Jó, persze annyi utalás van, meg hát a +1 könyvnek milyen jó alapot szolgáltatna, de hát ez tényleg... grr... szóval ettől eléggé kiráz a hideg. :S De te tudod, majd csak lesz valahogy, bár ahogy ismerlek azért te ennél sokkal furmányosabb vagy és nem adnál nekünk ennyi utalást, hogy csak úgy, ilyen könnyen rájöhessünk a plusz könyv fő szálára, ahogy te mondtad. Ez inkább szerintem félrevezető, de majd kiderül, kíváncsi leszek rá. :) Tőled már annyi mindent olvastam, hogy mondhatni már meg sem lepődök semmin - ami persze nem igaz. :P
    Edan, hát remélem ő is megtalálja a kedvesét, és ki tudja, lehet Aidan lánya lesz az, bár ez is túl egyszerű lenne. :P

    Jaj, nem jut most több az eszembe, szóval mára befejeztem, talán majd reggel még írok valamit, valami értelmesebbet, mert most még "sokk" alatt vagyok, szóval vissza se olvasom amit itt összehalandzsáztam, szóval bocsika, ha nagyon értelmetlen lett. *pirul*

    Köszönöm ezt a csodás időt, a sok szép élményt, a rengeteg boldog percet - meg azt is amikor bosszankodtam vagy éppen sírtam :P -, egyszóval KÖSZÖNÖK MINDENT! :D

    Szeretlek, hatalmas Quileute ölelés, millió csók, Kriszti

    VálaszTörlés
  42. Kedves Spirit!
    Hihetetlen,h lezárult ez a másfél év.Mert tényleg úgy érzem,h valami itt és most megszakadt.Nyilván ez abból adódik,h én iszonyatosan ragaszkodó típus vagyok és nem szívesen válok meg semmitől sem.
    Véletlenül tévedtem kicsivel kevesebb,mint másfél éve a blogodra,a bevezető után egyből kiléptem,mert butaságnak tartottam,h Bellát akarod helyettesíteni az unokájával.Egyik délután unalmamban mégiscsak visszatértem az oldalra és sokszor belegondolok,h mi lett volna,ha kimarad az életemből a ficed.Arra jutottam,h sokkal kevesebb lennék talán én is.Volt eset,amivel nem értettem,s még máig sem értek egyet,ilyen volt Jade,az álterhesség,egyáltalán a támadás a Volturi ellen,Esme halála.A történet ezen szálainál éreztem úgy,h túlságosan is az egyediségre,a Meyer-könyvek ellentétére helyezted a hangsúlyt.
    Úgy gondolok vissza a trilógiára,mint az a fic,ami magasabb színvonalra emelte ezt a műfajt,melyen sokszor nevettem,izgultam,bosszankodtam és olykor könnyeztem is.
    Egy mű vége mindig meghatározó,talán mert hiába élvezetes egy regény cselekménye,ha a végét elrontják,mindig arra gondolok vissza,h kár volt így befejezni,csorbát ejteni a megszokott színvonalon.Arra számítottam,h egy kis idő eltelik,de h évek...és mire visszatérnek,már felnőttek az ikrek,mitöbb,Isis férjhez megy...Kicsit sok volt nekem egyszerre.Isabella és Edward továbbra is együtt,harmóniában,tele szenvedéllyel,tőlük nem is vártam mást.Örülök,h Rose-nak sikerült megbékélnie a sorsával,bár kissé sablonosnak gondoltam,h a szépsége elvesztésével "büntetted",bár igy talán lehetősége nyilt másfajta erényeket megtalálnia magában,nem tudom.Abban reménykedtem,h Nate végre megleli a párját,de hát ahogy te is mondtad,az túlzóan cukormázjellegű lett volna.:)
    Russelen meglepődtem az embervér fogyasztása miatt,kedveltem őt,azt pedig,h ilyen mértékben korlátozták a nomád vámpírok táplálkozási feltételeit,kissé utópisztikusnak gondolom.Carlisle jelenete Esme sírjánál volt a legszebb része a fejezetnek,az ott elhangzottakat ki is szeretném írni az idézetes füzetembe.:)Edan-t kissé érettebbnek,komorabbnak képzeltem,de attól tartok,h Edward is ilyen lehetett fiatalabb korában,de őszintén remélem,h nem szándékozik örökké az anyukája szoknyája körül sündörögni.:P Igen nagy pazarlás lenne:D Meg sem lepődöm,h sok elvarratlan szálat hagytál nekünk,öröm lesz péntekig rágnom a körmöm*sunyi*
    Lenne egy kérdésem,mert nem igazán értem,h a +1 könyv,akkor most azt az időszakot dolgozza fel,ami a hazatérés után történt vagy az esküvő után játszódna?Csak mert említetted,h azért nem tudhatjuk,h ki is Isis férje,mert egyik fő szála lesz a +1 könyvek,viszont azt is mondtad,h Nate sorsát még nem döntötted el,majd kiderül,de ugyebár az meg csak az utolsó fejezet folytatásában dőlhetne el.Szóval,ez az ami nem tiszta,remélem értelmezhető amit írtam:D
    Felmerült,ugye,h akár Carlisle a vőlegény...nagyon remélem,h nem,mert most úgy gondolom,h attól fogva viccnek tartanám az egészet,mert hát mégis csak az unokája meg stb. Szerintem nem szügséges,h Carlisle egy új feleség által lelje meg ismét a lelki békéjét,ha már így alakultak a dolgok,nem kéne összeházasítani Isissel.Ellentétes érzések kavarognak bennem,a szívem tiltakozik a vége ellen,ugyanakkor az eszem tudja,h be kellett fejezni.
    Várom a Gyógyító pilleszárnyakat,talán könnyebb lesz a továbblépés és sok dologra fényderül,valamint ugye előtérbe kerülnek az Edward szemszögek,amiket imádok!:)
    Köszönöm,h olvashattam a Trilógiádata,a jövőben is a legjobbakat kívánom!
    Csók: Dena

    VálaszTörlés
  43. Ja,és iszonyúan furdal a kíváncsiság,h milyen nevet találtak ki az ikrek annak a kutyusnak,amit Isabella megígért a kislánynak:)
    Amúgy,én arra tippeltem,h Edward kiskorában a farkasoktól félt,de belátom,h a madárijesztő sokkal cikibb:D
    Na jó,megyek aludni,mert holnap istentudja hogy fogok vmi érdemlegeset csinálni:)

    Dena

    VálaszTörlés
  44. Drága Sprit!

    Ahogy írtad, én a történettel együtt sírtam, nevettem, és boldogságban úsztam, ugyan úgy ahogy a karakterek is.De most már biztos vagyok benne, 1000%-osan, hogy megérte küzdeni, hogy elküldhessem neked "szerény megjegyzésemet".:D
    Tényleg kiakasztottam ezt a "kis helyet", de hogy megkönnyezted a válaszomat, az már nekem is sok volt, mert megint elkezdtem sírni!
    Úgy látszik ez egy ilyen sírós nap(nekem legalábbis biztosan).:S:$

    Abban viszont megint csak sziklaszilárd vagyok, hogy neked tényleg az írás az életed.:) Valahogy nekem olyan személy vagy,(még így messziről,majdnem ismeretlenül is)akire tényleg illik ez a leírás: csupa szív, szeretetreméltó, és nem utolsó sorban, tehetséges.:)

    Írtad, hogy a hsz-ek erőt adnak neked, és hogy hálás vagy a Sorsnak, hogy mi vagyunk Neked.
    Én úgy gondolom, megérdemled ezt. Hogy itt vagyunk.Csodás dolgokat teszel értünk,és én úgy gondolom, az a minimum, hogy reagálunk, követünk, és figyelemmel kísérünk Téged.

    Félsz a jövőtől?
    Szerintem nem kell félned.:) Minden úgy lesz, ahogy annak lennie kell.Úgy van és lesz, ahogy azt Te szeretnéd. Biztos vagyok ebben. Hogy össze tudod majd hozni, az egyetemet, a munkát, és az írást, és abban is hogy biztos nem kell majd 20 órát dolgoznod, és a maradék 4 órát írnod.Biztos, hogy megtalálod a tökéletes harmóniát. Nem tudom ,hogy milyen terveid vannak, de én kinézem belőled simán, hogy egy nap majd a munkád, egyenlő lesz az írással.
    Úgy gondolom, mindent megteszel azért, hogy sikeres legyél,és ehhez mi csak asszisztálunk neked. Segítünk neked, még ha csak így, de melletted állunk. A családod, a barátaid: a szeretteid.

    írták mások, hogy juj ez túl csöpögős lett.:D
    Ha az övék az volt, akkor az enyém már áradat.:)

    Őszintén gondolom, és érzem ezt mind, amit ide leírtam neked, mert úgy gondolom, megérdemled, hogy tudj ezekről a dolgokról.:)
    Örülök neki, hogy még ha csak ennyivel is, de ösztönözlek, biztatlak Téged.

    Ui.:Soha életemben nem írtam még ilyen hosszú hozzászólást.:D:DXD
    Ui.2: még egy szívességet szeretnék kérni tőled, ha nem nagy kérés.:$:$
    Elküldenéd nekem mind a 3-om könyvet egy-egy dokumentumban?:) szeretném újraolvasni majd, de nem mindig van időm gép előtt ülni,és a telefonomon,meg mp4-emen szoktam olvasni az ilyen internetes könyveket újra.:D;)
    itt az e-mail címem:bafa@citromail.hu
    előre is köszönöm Neked.
    ui.3:én is megpróbálok vasárnap ott lenni chat-en.:D jó parti lesz, ebben megint csak biztos vagyok.
    Ui.4:ez megint nem lett egy rövid bejegyzés XD De úgy tűnik h. ez már a védjegyemmé válik.:D Ha Mosi ír, akkor az hosszú és tartalmas;):DXD

    Sok puszit és ihletet Neked Drága.:*

    VálaszTörlés
  45. Kedves Spirit!

    Köszönöm a fanficet szuper volt!
    várom a folytatást!
    Te amilyen fordulatos vagy lehet nem az lesz a vőlegény akire mindenki gondol na majd belátjuk!

    Gitta

    VálaszTörlés
  46. Szia Spirit

    Hát nem tudom mit mondjak. Nagyon szépen megírtad a történetet. Bevallom egy kicsit elérzékenyülve fogtam hozzá. Olyan furcsa h téll ez az utolsó rész...
    Az egy kicsit meglepett h ugrunk az időben,de utána már megbékéltem vele:)
    Nagyon tetszett h azért voltak benne még visszaemlékezős részek is.
    Istenem szegény Carlisle...
    Olyan szomorú h elveszítette Esmét. Az nagyon tetszett h Isis miatt könnyebb volt feldolgoznia Esme elvesztését.
    Az is tetszett h nem költöztek el Forksból csak La Pushba. :D
    Nagyon örülök h végül Aidannak és Saorenak született egy lánya. Annak is h Joshua végül megtalálta a bevésődését. Csak azt sajnálom h Nate még nem találkozott azzal a lánnyal akit örökre szeretni tudna...Pedig azt hittem h a legvégén találni fog egy lányt, és többet nem szenved Isabella miatt...
    És a végén...Spirit nem hiszem el h nem írtad le h kihez megy férjhez Isis. Ez nem igazságos. *mostduzzog* XD
    Mindent egybevéve úgy gondolom, hogy ez a történet nagyon szép volt és legalább annyira jó mint a Twilight (ha nem jobban). XD
    Köszönöm h ilyen sok klassz élményben vehettem részt. Volt amikor sírtam és volt h megakartalak ölni a függővégek miatt XD, de azt hiszem megérte. Téll egy igazi remekművet alkottál. Garatulálok hozzá.
    Rem h egy nap nagyon híres író fog belőled válni. És ne feledd h nagyon sokan melletted állnak és szurkolnak (Köztük én is.)
    Puszi

    VálaszTörlés
  47. Szia

    Juj nincsenek szavak, nagyon nagyon jó vég lett.
    Kíváncsi vagyok ki Isis férje. Nagyon szép kerek történet volt és én is sírtam mert ez egy igazán csodás történet. Nagyon várom a jövő hetet, Carlisle szemszögéből furcsa lesz olvasni szerintem de még is jó mert megtudhatjuk hogy mi jár a mi kedvenc dokink fejében. És ez a vég hogy befogadták őket La pushba nagyon jó lett. Olyan kedves. Még egyszer csudás történet volt-lesz és nagyon szép másfél év volt.
    Puszi

    VálaszTörlés
  48. Tyű, de sokan írtak már ide. :D
    Tudom, hogy én már nagyon régóta nem tudom rávenni magam a komment írásra, de ezúttal megteszem. :D
    Hát, Isis férjével kapcsolatban jópáran Carlisle-ra tippelnek, amiben valóban van logika, de az nekem őszintén szólva már tényleg sok lenne. A fejezet elején nekem azonnal Nate ugrott be, de ebből is látszik, hogy a kikövetkeztetések, illetve tippelések nem nekem valók. :D
    Jómagam is szinte az elejétől kezdve olvasom a trilógiádat, de - és ezt most nem bántásból mondom - a vége felé nekem már valahogy kezdett ellaposodni a történet. Ettől függetlenül tovább olvastam, és habár véleményem szerint nem volt annyira kiemelkedő a lezárás, mint amilyenre számítottam, szokásodhoz híven jól fejezted be ezt a történetet. :) Az is tény, amit előttem is írt még valaki, hogy nem egy szokványos dolog ennyi rejtélyt hagyni egy regény végén, de ennyiből is különlegesebb így, hogy az olvasókat gondolkodásra ösztönzöd, és nincs a szájukba rágva minden. A lényeg: gratula! :D
    Azok után, hogy ennyi ideig olvashattuk a történeteidet (nem csak ezt, hanem a többi regényedet, novelládat is), illetve, hogy a Kreatív írásnak köszönhetően bizonyos szinten jobban megismerhettelek, elmondhatom, hogy igazán megérdemled, hogy valóra váljanak az álmaid, és hogy végre kézbe vehesd egy könyv változatú művedet is. :)
    Végül pedig: vigasztaljon az, hogy szerintem mások is félnek a jövőtől - mint ahogyan te is említetted az egyetemmel és a munkával kapcsolatban -, például nekem is állandóan gyomorgörcsöm lesz, akárhányszor a közelgő érettségire, illetve felvételizésre gondolok. Tudom, hogy egyelőre ez semmiség a te gondjaidhoz képest, de nekem már ezek is hatalmas dolgot jelentenek. :D
    Na jó, nem magyarázok többet. :D További sikereket neked. :)
    Puszi: Lulu

    VálaszTörlés
  49. Hát eljött a vége. Nem is tudom mit mondhatnék. Nem az elejétől fogva követem a történéseket a trilógiában, mert mikor elküldted a legelső e-mailed a team gangster csoportban, akkor úgy gondoltam, hogy milyen már az, hogy ennyire megváltoztatod a dolgokat. Valamint sosem voltam fanfic olvasó, viszont aztán elkezdtem szerepjátékozni, és rájöttem, hogy mennyire jó dolog olvasni mások játékát, és várni a folytatást. Így visszataláltam újra a ficedhez, és elkezdtem olvasni, úgy gondoltam, hogy egy esélyt megér. És tessék, itt voltam a végsőkig. Azt el kell mondanom, hogy ez a trilógia az első fanfic, amit elkezdtem olvasni, és máig ez volt az első számú fic, amit nagyon vártam mindig. Pláne azért is, mert van egy osztálytársam, aki ugyanúgy olvasta a fejezeteket, mint én, és tök jó volt, hogy megtudtam beszélni valakivel. Nem sokszor írtam hsz-t, talán csak akkor voltam aktív, mikor volt a hsz-s játék, de ettől függetlenül minden egyes fejezetedet elolvastam, és sírtam, nevettem, féltem és néha még el is hidegültem a regénytől. Sok mindennel nem értettem egyet, mégis bíztam abban, hogy valami fergetegest hozol ki belőle, s mit ne mondjak, nem kellett csalódnom. Bár nem éppen zártad le a trilógiát az epilógussal, és ezt megint csak sajnálom, mert nem hiszem, hogy fogom olvasni a Carlisle-os ficit, ezért jó lett volna pár dolgot megtudni, mint, hogy ki Rose legújabb barátja, és - ha jól értelmeztem -, akkor Emmett és Rose miért nem tudták helyre hozni a kapcsolatukat, illetve azt, hogy ki Isis férje, én Joshua-ra tippeltem, ellenben mint kiderült, nem Ő lett az. Bár visszagondolva elég abszurd, hogy rá gondoltam.
    Örültem, hogy elkezdtem a ficet, és nem tántorított el az sem, hogy az igazi Bella meghalt, a te Isad sokkal jobban bejött! Vége lett a trióligának, de itt van a Varázslatos Realitás, ami már így az elején is nagyon tetszik, szóval nem fogok eltűnni, ugyanúgy követője leszek a blognak.
    A ficed sokkal több, mint egy átlagos fic!

    "A múlt árnyai között a jövőben reménykedve én megtaláltam a jelen boldogságát."

    VálaszTörlés
  50. Szia, Spirit!

    Amikor el kezdtelek olvasni, nem gondoltam volna, hogy komoly függőséget okozol nekem. A legfurcsább az, hogy egy kicsit már meguntam a Twilightot, ficeket már egy jó ideje nem olvasok/írok, de a tiédet muszáj volt. És megérte. Imádtam minden egyes szavát, csodállak, hogy ilyen nagyszerűen vezetted a szálakat, és azt is, hogy egy ilyen elképesztően gyönyörű trilógiát hoztál össze.
    Elolvastam az elején lévő "beszédet" és elsírtam magam. Úgy kezdtem bele az utolsó fejezetbe, hogy könnyeztem, de aztán belemerültem és azt vettem észre, hogy mindjárt vége és... megint el kezdtem könnyezni. Annyira hihetetlen, hogy máris vége. Illetve, tudom, viszonylag régen kezdted el (mondjuk én csak A múlt árnyai felénél kapcsolódtam be), de mégis olyan gyorsan eltelt az idő.
    Nagyon szépen köszönöm, hogy megírtad, felraktad ide, és legfőképpen azt, hogy rátaláltam a blogodra. Várom Carlisle szemszögéből is, bár szerintem nagyon furcsa lesz úgy olvasni, de eszméletlen kíváncsi vagyok, ki Isis férje. Sokan tippelnek Carlisle-ra, de én nem hiszem. Ahogy CandUs leírta, úgy tényleg logikus, de szerintem Carlisle csak egy valakibe szerelmes mindörökké, az pedig Esme.
    Nagyon remélem, hogy még sok-sok történetet olvashatok tőled! Sok sikert a továbbiakban. :)

    Nickyy.

    VálaszTörlés
  51. Lenyűgöző volt!Egyetlen Meyer féle Alkonyat-könyv befejezése után sem éreztem ilyen szomorúnak mgam, hogy vége.Mikor elolvastam az utolsó mondatod, nem sírtam csak néztem magam elé és hihetetlen ürességet éreztem .Bár ez nem volt látványos érzelem-kitörés, sokkal mélyebb volt "a gyászom", mintha sírva fakadtam volna.
    Köszönöm Neked ezt a több, mint másfél évet!

    VálaszTörlés
  52. Szia!

    Hát ez remek befejezés lett. Nem pont olyan, mint vártam, de hát mit lehet tenni?! :)
    Kicsit hiányosnak gondoltam, hiszen nem tudtuk meg, hogy ki lett Isis férje. Viszont a pszichológusra másodszori elolvasásra rájöttem. Igaz előbb leírták, de nem onnan jöttem rá, hanem egy bizonyos mondatból: "Akkor még nem gondoltam volna, hogy pont egy olyan ember fog segíteni neki feldolgozni azt, ami vele történt, aki korábban örömmel végzett volna vele és a többi Cullennel is. A Sors fintora. "
    És ebből rájöttem, hogy csak Joshua lehetett az, hiszen bár más is megakarta őket ölni, de nem ennyire, mint ő. Viszont szerintem abban az időszakban átérezte Rose helyzetét, és ezért segített neki.
    A férjre szerintem nincs sok utalás. A kommentekben Carlislet említik sokan, na, de attól még, hogy Isis segített a lelki fájdalmakban, még nem biztos, hogy másként is tudnak egymásra nézni! Hiszen unoka és nagypapa kapcsolat van közöttük. Azért az már túl morbid, hogy hirtelen megváltoztak az érzések, és már másként is tudnak egymásra nézni. Lehet logika benne, de azért ennyire ne vigyük messze a szálakat. Az igazat megvallva én Emmetet is felvetettem, mint ötletet, hogy férj, de ő szereti Rosaliet, attól függetlenül, hogy mi zajlik le közöttük. Szóval ezt a röpke ötletet már el is felejtettem. További lehetőséget nem találtam. Mindenkinek van párja, aki lehetne, vagy akinek nincs, annak nem is kell (pl. Nate). Szóval még csak találni se nagyon tudok Isisnek párt. Egyáltalán mi ismerjük azt a szereplőt? Mert ha ezt elárulnád, akkor nem lenne annyira ködös az egész.

    Na, ez volt a találgatós rész.
    Nagyon megszerettem az egész történetet. Nekem a trilógia közül a második tetszett. Abban a Cullenékhez képest annyira reális volt pár dolog. Kicsit túlzásnak tartottam, hogy legyőzték a Volturit... Értem én, hogy csak így lehetett megakadályozni a veszteséget, de azért ez túl fantasy az Alkonyat világában. A Volturi azért lett a "főnök", mert olyan erősek, nem? Ha Isáék letudták őket győzni, akkor már más is megtehette volna.

    Mindegy. A fantasy részt kivéve, minden iszonyatosan tetszett. Izgatottan várom a Carlisle szemszöget! <3

    u.i.: Carlisle-n kívül még ki kap nagy szerepet? Isabelláék sokat lesznek benne? :)

    Puszi, Cintia.

    VálaszTörlés
  53. Esme...(hüppögős-orrfújós olvasás)
    Annyira sajnáltam Carlisle-t..nagyon kíváncsi vagyok a további történetre.:D
    Szokták mondani:"Egyszer minden jónak vége szakad"-nem igaz?
    ÖÖÖ remélem azért kapunk morzsákat Isis esküvőjéről,nameg a nászútról:DDD
    Pussz

    VálaszTörlés
  54. Szia Spirit!

    Nagyon köszönöm Neked, hogy ilyen sokáig olvashattam ezeket a történeteket! A vége nagyon érdekes, mert számomra nem teljesen epilógus, mert sok dolgot függőben hagytál! De ettől eltekintve nagyon jó volt ez a 3. történet is. Szegény Esme emlékét pedig megőrizzük!
    Carlisle-os történetre is nagyon kiváncsi vagyok, mert ilyen ficet még nem olvastam, ahol ő volt a főszereplő... De mindent el kell kezdeni! XD
    Azért az elvarratlan szálakra lesz válasz? Pl. Nate-nek lesz-e párja, ki Isis férje stb.

    Puszi
    Melka

    VálaszTörlés
  55. Szia Adri!

    Hát wow!!! Őszintén megvallva nem is tudom, hogy mit mondjak! De azt mindenképpen meg kell említenem, hogy beállok azoknak az olvasóidnak a sorába, akik végigkönnyezték az egészet! Egyrészt a tudat miatt, hogy utolsó fejezet, másrészt pedig a benne leírtak miatt. Engem főleg az Esme sírjánál lezajlott beszélgetés ríkatott meg! :(

    A feltételezések pedig... hát nem tudom! Olvastam, hogy többen Carlise-t tippelik Isis vőlegényének. Logikusan belegondolva már csak ő maradt, aki lehetne, hiszen a többieket - Nate kivételével ugye, de róla írtál, hogy nem vésődött be - már "eladtad". Szerintem viszont nagyon morbid lenne! Igaz, hogy Edward és Isa szerelme is furcsa volt eleinte, hiszen Bella unokájának és élete szerelmének kapcsolatáról van szó, de Edward és Isa mégiscsak közel egy korosztály! Isis viszont 7-8 éves, Carlise meg a húszas éveinek végén jár (ha jól emlékszem)! Hát nem tudom... megmondom őszintén, én nem tudnám elképzelni kettejüket együtt! Éppen ezért úgy gondolom, hogy nem ő lesz Isis férje!

    Minden esetre, bármi is lesz a trilógia tényleges befejezése, és bárhogy is fogom magam érezni magam utána, hihetetlenül boldog és hálás vagyok, hogy megírtad nekünk ezt a 101 fejezetet! És azért is, hogy a Twilight után, igaz Isa szemszögén keresztül, de ugyanúgy mint az Ő, Edward általad megálmodott múltjának, jelenének és jövőjének is részesei lehettünk!

    Köszönöm!

    Puszi,
    Szabina (Sabyna)

    VálaszTörlés
  56. Szia Spirit!
    Én csak annyit szeretnék mondani, nagyon szépen köszönöm, hogy olvashatlak és azért nem érzem magam szomorúnak nagyon, mert jön még a Carlisle féle folyti, meg ott van még a többi írásod is, amit egytől egyig imádok.
    Csak egyetlen kérésem van, ha nem muszály, sose zárd be a blogod kapuit, mert nagyon nagy veszteség érne mindannyiunkat!
    Sok puszi.
    T.J.Kriszta

    VálaszTörlés
  57. Szióka!
    A harc kezdete óta nem írtam hsz-t(bár nem igazán írtam sokat csak a A jelen boldogsága-hoz egy párat)vártam,hogy nagyot durranjon a VÉGE. Hát ez a rész is nagyon jóra sikerült,bár szerintem ezzel nincs befejezve,igazán nincs semmi konkrét dolog a harc óta.Január óta olvasom a trilógiát,és sok ismerősömet megfertőztem veled:).Voltak részek mikor sírtam,a hasamat fogtam a röhögéstől és volt mikor nem szerettelek:),(nem igazán értem miért pont Esme halt meg,bár nem tudtam volna választani a Cullenek közül)bár mindig bíztam abban hogy jó fog kisülni belőle.De az utolsó két fejezet sajnos nagy csalódás volt számomra,mint már írtam nincs befejezés,az utolsó rész szerintem bevezetés a Carlisle szemszöghöz.Nagyon remélem nem ő lesz Isis férje az nagyon morbid lenne(bár tudom,hogy nem vér rokonok de mégis csak a nagyapja).Hiányzott az is,hogy Rosalie miként viselte a szépsége elvesztését,mi történt a trónteremben meg szóval minden ami kimaradt.Az egész történetet IMÁDTAM csak ez a 36-37.fejezet:(!Remélem majd a Carlise szemszögből megtudjuk,és lesz méltó befejezése a trilógiának.(BOCSI nekem ez nem az kár,az utolsó két fejezet háááááát bocsi még egyszer de ez van,mindenki másként látja.)

    Köszike az élményt ami felejthetetlen:))!!!!!!!!
    Pusza Marcsi.

    VálaszTörlés
  58. Drága egyetlen Spirit!
    Nincsenek szavak rá, hogy milyen örömmel olvastam ennyi időn keresztül az írásodat:) Tényleg csodát műveltét, és köszönöm, hogy én is résese lehettem az élménynek!
    Az utolsó nagyon tetszett, bár nagyon kíváncsi lennék, hogy kivel lett jóban annyira Rose!És rendeződnek Emettel a dolgok? Jaj annyira sanálom, hogy így történt!
    Jó volt, hogy írtad , hogy Saoreéknek lett egy kislánya, ez tényleg kellett!
    És nagyon kíváncsi vagyok Isis férjére!Csak nem egy farkas?
    Először Russelre gondoltam, de aztán ő ott volt és el is ment...jaaj ezen még gondolkodni kell:):):)
    Már nagyon várom a Carlisle szemszöget:)
    Egyelőre ennyi, madj újraolvasva megint írok!
    Tényleg nagyon köszi mindent, csúcsjó volt ez a trilógia, meghatározó mindannyiónk életében szerintem, sokat adott és hát tökéletes volt...
    Sok puszi és jó pihit
    puszi
    Andi

    VálaszTörlés
  59. jaj ne mondd kérlek, hogy Carlisle az!Az szerintem nem lenne valami ízléses...remélem, nem így lesz. Mert unokájaként tekintett rá szerintem...áááá

    VálaszTörlés
  60. Kitti: Hát ilyen az élet is… Félig boldog, félig szomorú. Nem kaphatja meg mindig mindenki azt, amit szeretne. A lényeg, hogy nagyjából boldog életet éljen az ember, mert ritka az olyan tökéletes boldogság, mint Isáé és Edwardé. :) Ettől is lesz különleges az ő szerelmük és életük. :)
    Russel… Hát, még jó pár évtized, mire az erdélyiek átadják neki a vezetést. A vámpíroknál az, hogy csak rövid időre vállalnak valamit, azt jelenti, hogy pár évtizedre, 1-2 évszázadra. :D Úgyhogy van ideje arra, hogy teljesen felnőjön a feladathoz. :)
    Lehet, hogy írok majd novellákat… Még nem tudom… :) De megeshet, hogy jön az ihlet, és nem tudom visszafogni magam. :D
    Köszönöm. :)


    Hugi: Örülök, hogy a kezdeti döccenő ellenére ennyit jelentett neked végül a trilógia. :) Úgy tűnik, tényleg sokan vannak úgy, mint te. :) Örülök, hogy a párosítás ellenére nem adtátok fel teljesen az olvasást és végül hagytatok magatoknak időt és lehetőséget arra, hogy megszeressétek a történetemet. :) Nagyon köszönöm! :)


    Edi26: Én is örülök, hogy akkor és ott összefutottunk. :) Klassz volt az az este. :D És örülök, hogy elkezdted olvasni a történetemet és megszeretted. :) És köszi, annak is örülök, hogy tetszik a +1 könyv címe. :) Köszönöm szépen. :)

    Kriszti: Bár nem érdemlem meg, és ezt nem álszerénységből mondom, hanem tényleg így gondolom, de jól esik, hogy példakép lehetek számodra. Igyekszem megfelelni ennek a megtisztelő szerepnek. :) Az én életemet is megváltoztatta az a pesti két hét, és nagyon örülök, hogy megélhettem. Sokat változott a gondolkodásmódom, a lelki világom, az életem azóta. :)
    Azért ne bántsd Fummie-t és Freebet, és engem se utálj nagyon. :D Az én fantáziámban ennek így kellett történnie. :)
    Köszönöm, hogy írtál, és neked is nagy farkascsont-ropogtató ölelés. :)


    Dena: Én úgy gondolom, hogy nem az egyediségre és a Meyer-könyvek ellentétére törekedtem az említett helyeken, hanem arra, hogy valósághű legyen, amit írok. Meyernél bevallom, unalmas és életszerűtlenül rózsaszín szirupos volt számomra, hogy nem merte felvállalni, hogy igen, a jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok, és igen, a jó emberek is bármikor meghalhatnak, és emberek alatt értek halott, vérszívó embereket és szőrös farkasembereket is. :D
    Köszönöm, örülök, hogy úgy gondolod, a történetem emelte a fanfiction, mint műfaj színvonalát. :) És sajnálom, hogy a végével nem voltál teljesen elégedett, de az én fejemben így folytatódott a történet. :)
    A +1 történet az után kezdődik, hogy Cullenék hazamentek Volterrából a harc után, és valószínűleg az esküvő utánig fog tartani. Mármint, még az esküvő és pár utána lévő esemény is benne lesz. :) Szóval, benne lesznek a Volterra utáni, de az esküvő előtti előzmények, és benne lesznek az esküvő utáni történések is. :) Így kiderülhet az is, hogy mi lesz majd Nate-tel. :)
    Isisék kutyusáról egyébként még lesz majd szó a +1 könyvben. :D És igen, a madárijesztős félelem vicces és kicsit ciki. Nem csoda, hogy Edward nem mondta el. :D
    Köszönöm szépen, hogy írtál, és remélem, hogy a Gyógyító pilleszárnyak elnyeri majd a tetszésedet. :)

    VálaszTörlés
  61. Mosi: Nagyon köszönöm a szép jelzőket, és hogy biztatsz. :) Igazán jól esik. :) Remélem, hogy a próféta beszél belőled, és tényleg nem kell tartanom a jövőmtől. Jó lenne nem csak élni ezt az életet, hanem boldogan élni, és azzal foglalkozni végig, amit igazán szeretek – az írással és veletek. :) Persze, elküldöm neked a könyveket. :) Köszönöm még egyszer. :)



    Gitta: Köszönöm szépen. :) Meglátjuk majd, hogy mennyire vagyok furmányos. :D


    Névtelen: Nem feledem és nagyon szépen köszönöm. :) Örülök, hogy tetszett a befejezés és meg tudtál békélni az időbeli ugrással. Próbáltam enyhíteni ezen a visszaemlékezésekkel, és úgy látszik, hogy sikerült. :) Még egyszer köszönöm. :)


    Alice: Szerintem is kedves, hogy a farkasok ennyire megbékültek Cullenékkal. Így most már tényleg egy nagy családot alkotnak. :) Örülök, hogy tetszett az egész történet, és remélem, hogy a Carlisle szemszöget is megszereted majd. :) Köszönöm szépen! :)


    Lulu: Nem tudom, én mikor megírtam, nem éreztem túl rejtélyesnek a végét, hanem úgy éreztem, hogy igen, nem derül ki minden, de amik nem derülnek ki, azok lényegtelenek is a lezárás szempontjából. :) Nem hittem volna, hogy ennyire kíváncsiak lesztek olyan apróságokra, minthogy ki segített Rose-nak. :D De jó, hogy kíváncsiak vagytok, mert ez azt jelenti, hogy tényleg szeretitek a karaktereket. :)
    Én is örülök, hogy jobban megismerhettelek, és nem, egyáltalán nem semmiség a te gondod az enyémhez képest. :) Mindenki gondjánál van nagyobb, az enyém sem olyan egetrengető, mint mondjuk az, hogy egy csomó ember éhezik és hajléktalan vagy súlyos beteg. De az embernek nem szabad másokéhoz viszonyítani a gondjait. A lényeg, hogy saját magad számára probléma, és jó kibeszélni. Kell is, hogy az ember elmondhassa valakinek, akkor is, ha utólag már csak apróságnak tűnik. :)
    Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál és a jókívánságokat is. :)


    Sheaes: Örülök, hogy elkezdted olvasni végül a történetemet, végig itt voltál és megszeretted. :) Sajnálom, hogy a titkok téged is bosszantanak. Tényleg nem gondoltam, hogy akkora titkok lennének, hogy bárkit is ennyire érdekeljenek. :D De hogy összességében azért elégedett voltál, az engem is elégedetté tesz. :)
    Megkérdezhetem, hogy a Carlisle szemszöget miért nem fogod olvasni? :) Bocsi, csak kíváncsi vagyok, hogy meguntad a Twilightot vagy valamin nekem kéne javítanom, ami elvette a kedvedet. :)
    Köszönöm, hogy az olvasóm maradsz, és annak nagyon örülök, hogy a Varázslatos realitást ennyire megszeretted. :) Nagyon a szívemhez nőtt a mi kis szösszenet-regényünk, úgyhogy ez külön öröm számomra. :)
    Köszönöm szépen, hogy írtál. :)


    Nickyy: Bevallhatok valamit… De csak így négyszemközt. :D Imádom a Twilightot, tényleg sokat adott nekem, de egy kicsit én is meguntam az eredetit. :) A ficeim mások, azokat szinte már teljesen saját történetnek tekintem, mert annyira hozzám nőttek a saját karakterek és az eredetieket is sikerült úgy megformálnom, hogy szerintem, nagyjából hűek az eredetihez, mégis számomra szerethetőbbek. Remélem, számotokra is. :)
    Köszönöm, hogy ennyi szépet írtál a történetemről, örülök, hogy ennyire a szívedhez nőtt. :) Remélem, hogy a Carlisle szemszöggel még sok meglepetést tudok majd okozni nektek, és azt is szeretni fogjátok. :) Köszönök mindent! :)

    VálaszTörlés
  62. Névtelen: Huh… Mikor elkezdtem a történetet, fel sem merült bennem, hogy egyszer ennyit fog jelenteni másoknak. Tudom, mit érzel. És igen, a belső gyász nagyon mély, de remélem, hogy a Carlisle szemszög és a többi írásom enyhít kicsit ezen számodra is. Nekem is hiányozni fog a trilógia… Én köszönöm nektek ezt a másfél évet. Ez volt életem legszebb időszaka. Hálás vagyok érte! :)



    Cintia: Érdekes ötlet lenne Emmett is vőlegényként, de nem hiszem, hogy valaha képes lenne elhagyni az ő angyalát. Akkor sem, ha évekig morcos vele. :) Rosalie és Emmett kapcsolata is kicsit előtérbe kerül majd a +1 könyvben, de azt hiszem, nem árulok el titkot és mindenki sejti, hogy Rose és Emmett összetartoznak, bármi is történt. :)
    De igen, ismeritek azt a szereplőt, aki Isis férje lesz. :)
    A Volturi… Nem, nem tudták volna mások legyőzni őket. Hiszen másoknak nem volt ott Russel, Gianna, Isis képessége. Ez a 3 képesség kellett ahhoz, hogy az erős Volturit meg lehessen gyengíteni annyira, hogy elgyőzhetővé váljanak, és ez korábban másoknak nem adatott meg. :) Szóval, szerintem, reális, ami történt a végén. :)
    Örülök, hogy várod a Carlisle szemszöget. :) Igazából, szerintem, mindenkinek lesz szerepe a +1 könyvben. Persze, nem kerül be mindenki mindig mindegyik fejezetbe, de ugyanúgy előtérben lesz mindenki, mint a trilógiában. Csak most nem Isa szemszögéből, hanem Carlisle-éból. :)
    Köszönöm, hogy írtál. :)


    Kismolly: Én is sajnálom Carlisle-t, de ennek így kellett lennie. Örülök, hogy kíváncsi vagy a Gyógyító pilleszárnyakra, és hmmm… Lehet, hogy majd kaptok morzsákat a nászútról. :D Köszönöm. :)


    Melinda: Én köszönöm neked, hogy végigolvastad mindhárom könyvet. :) És örülök, hogy én lehetek az első, aki Carlisle szemszöget fog olvastatni veled. :D Remélem, hogy tetszeni fog. :) És persze, el lesznek varrva az elvarratlan szálak. :)



    Sabyna: Látom, mindenki ellenérzésekkel viseltetik az Isis/Carlisle párosítással szemben. :D Nem tudom… Én bírom a morbid dolgokat, és ennél morbidabb esetek is történtek már a valóságban is. :) De majd meglátjuk, mi lesz, még semmi sem biztos. :)
    Én köszönöm neked, hogy itt voltál végig és elolvastad a történetemet. :) Köszönöm szépen. :)


    T.J.Kriszta: Remélem, hogy sosem kell bezárnom a blogomat. Ígérem, hogy én mindent megteszek, hogy így legyen, mert nektek írni maga a nagybetűs Öröm. :) Nagyon szépen köszönöm! :)


    Marcsi: Sajnálom, hogy nem tetszett az utolsó két fejezet, de hát, mindenkinek más az ízlése. :) Én úgy gondolom, hogy lezártam minden fontos kérdést, hiszen Isa és Edward voltak a főszereplői a 3 könyvnek, és az ő életük sínre került és nem is siklik már ki míg világ a világ. :) Az apró mellékkérdések nem tartoznak a trilógiához szervesen. :) Még akkor sem, ha kíváncsiak vagytok a válaszokra. :)
    Remélem, hogy a Carlisle szemszög megadja majd neked azt, ami az utolsó két fejezetből hiányzott számodra. :)
    Köszönöm. :)


    P. Andi: Örülök, hogy valami olyat hozhattam létre, ami tényleg hatással volt sokak életére. Nem tudom, hogyan nőtte ki magát a ficem ennyire, de igazán boldoggá tesz. :) A feltett kérdésekre választ kaptok majd a +1 könyvben. :) Köszönöm, hogy írtál. :)

    VálaszTörlés
  63. Sziasztok!
    Remélem nem haragszol meg Spirit,de szeretnék neked és az összes olvasónak a figyelmébe ajánlani egy szintén Twilight-os trilógiát Freeb tolmácsolásában!! Google:Karnyújtásnyira a boldogság 1.könyv a Végzetes találkozás,2.könyv Karnyújtásnyira a boldogság és a 3.könyv Halhatatlan remény ez még nincs befejezve.A történet a 20.század elejére repít vissza mikor Carlisle meghozza élete legnehezebb döntését....Edward átváltoztatását.A fiú egy idő után nem bírja az apja által választott életet és elhagyja Carlisle-t és Esmét,mint az eredeti könyvben....De egyik éjszaka valaki megrendíti addigi monoton életvitelét,megismerhetjük benne a 7-éves Bellát.Persze a törzs is és a Volturi is szerepet kap benne!A történet végigköveti az eredeti könyveket és azokkal párhuzamot s eltéréseket állítva a fanfictionban.(Jó olvasást:))
    Remélem nem haragszol majd rám de rád is így találtam Nikita ajánlásában.

    Még egyszer köszike az élményt(BOCSI)!!
    Pusza Marcsi

    VálaszTörlés
  64. Persze, természetesen megkérdezheted, hogy miért nem.
    Sosem volt kedvencem Carlisle, bár semmi bajom vele, de inkább azt mondanám fő oknak, hogy már nem annyira csigázza fel a természetfeletti dolgok az érdeklődésemet, ezért is szerettem meg annyira a szösszeneteket, mert az valós, és velem is bármikor megtörténhet :):)
    Az írásoddal semmi bajom nincs, szóval ne hidd azt, hogy miattad nem fogom olvasni :)

    VálaszTörlés
  65. Marcsi: Semmi gond. Freeb a barátom, nálam kezdte el publikálni anno ezt a történetét, kint is van a bannere meg a saját történetének az ajánlója, és nagyon megérdemli a reklámot. :)

    Sheaes: Köszönöm, hogy válaszoltál, megnyugodott a lelkem, hogy akkor nem az én hibám. :D Megértem az érzéseidet, mert kicsit én is ezt érzem. :) Valahogy elvesztettem a fantasy iránti érdeklődésemet mostanra én is. Azt hiszem, túl tömény dózist kaptam belőle az utóbbi időkben. :D A ficeim az egyetlenek, amiket szeretek, mert hát, ők mégis csak az én gyermekeim. :D
    A Varázslatos realitás ötlete is azért született meg bennem, mert szeretnék elszakadni a fantasyktől és megmutatni, hogy a valóság is lehet fantáziadús és érdekes. :) És hogy a szépirodalom is lehet szórakoztató, nem csak maga a szórakoztató irodalom. :)
    Szóval, köszönöm a választ és remélem, hogy a Varázslatos realitás egészében is elnyeri majd a tetszésedet, és annak a búcsúztatóján (ami remélhetőleg még messze van) is ott lesz majd a hsz-ed. :)

    VálaszTörlés
  66. Kedves Spirit!
    ELég rég írtam neked, bár korábban rendszeres kritikaíró voltam, bocsánat érte... Valahogy kezd nálam alábbhagyni a Twilight-láz (szerintem vagyunk így egy páran) és mindig akad más dolga az embernek, de azért a sztoridat továbbra is követtem fejezetről fejezetre.
    Voltak részek, amik nem tetszettek, és voltak, amik nagyon, ezeket most nem részletezem. A triológiából egyértelműen a Múlt árnyai a kedvencem. :)
    A befejezés kettős érzéseket vet föl bennem, valahol szomorú érzés, hogy vége, de jól megoldottad, hogy tényleg boldogok legyenek Esme elvesztése ellenére is. A nyitva hagyott dolgoknak örülök, és várom a folytatást is. Meg vagyok róla győződve, hogy Carlisle lesz Isis vőlegénye, ami első hallásra nagyon bizarr ötletnek tűnik, de jobban belegondolva, végülis nem vérrokonok, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog átalakulni kettejük kapcsolata ebbe az irányba, és hogy a többiek mit szólnak majd ehhez...
    És végül: hatalmas köszönet mindenért, sokunknak okoztál rengeteg kellemes percet az írásoddal!
    Puszi:
    Kata

    VálaszTörlés
  67. KI LESZ ISIS FÉRJE?
    Valószínű sokára fog kiderülni(az elejtett célzásokra gondolva).
    Mivel késve érkeztem a chatre és Te már sehol sem voltál, más kérdésem nincs.
    Hihi, hihi:):):):)
    KÖSZI:zsuzsa

    VálaszTörlés
  68. nah végre eljutottam idáig, hogy komit írjak :'D
    áhh.. el sem hiszem h ennek is vége. :(
    tudom h mindenki ugyanazt írja, de ha ck annyit írnék h egyet értek XY-nal az úgy nem lenne okéés.
    szóóval... én is nyáron találtam rád.a Benina blogján való "...Nem harcolunk egymással." kiírást látva kezdtem keresgélni, és nagy szerencsémre meg is találtalak.amikor elkezdtem olvasni és leesett h Bella már meghalt, akkor az elején voltak kétségeim, amik teljesen alaptalannak bizonyultak. :)
    abból a szempontból jó, hogy ck ilyen későn találtam Rád, h nem kellett minden egyes fejezet után egy hétig izgulnom hogy vajon mi lesz a folytatás, és miután befejeztem egy "könyvet", rögtön jöhetett a következő. :D
    ez a törénet is azok közé tartozott, amit ha tehettem reggeltől estig olvastam, azzal keltem és feküdtem (szó szerint).
    nagyon megszerettem ezt a történetet. hihetetlen mennyiféle érzelmet át tudsz adni.Voltak részek amikor pityeregtem, volt amikor majd lefordultam a székről xD , és volt amikor már híján voltam körmeim egy részének (persze ck képletesen).
    ezt a fejezetet is megkönnyeztem, főleg amikor Carlisle Esme sírjánál volt, és a végét is... :'( olyan szép a befejezés, és az nekem is tetszik, hogy beletetted mind a három rész címét.
    ezen Markus-bácsis dolgon mosolyognom kellett. :)
    azért Emmettéket sajnálom, remélem idővel helyre jön minden közöttük.
    a Carlisle-Isis szitu egy kicsit bizarr és morbid ... de te tudod :D
    Edan oylan édes volt a végén...tökre magam elé tudtam képzelni. remélem ő is megtalálja a párját :)
    TEAM EDAN (Y)
    köszönök mindent
    nagyon jó volt a ma délután.köszi a válaszokat é s a játékot... ésés majd vmikor megkapjuk az egészet???(mm a chat.és msn-beszélgetést)O.O
    remélem lesz még ilyen =)

    (...hát most hirtelen ennyi jutott eszembe, de ha vmi fontosan kihagytam /ami valószínű/, majd pótolom)
    puszi.és.ölelés
    Macy*-*

    VálaszTörlés
  69. Azok kedvéért akik nem tudtak vasárnap ott lenni a chat-en felrakod ide a legfontosabb/ érdekesebb kérdésekre a választ?
    Biztos sok érdekeset kérdeztek és kiváncsi lettem volna a válaszokra, de családi programom volt. :(

    VálaszTörlés
  70. hát :) gyönyörű befejezése lett egy fantasztikus történetnek :)) nagyon tetszett :) köszönöm, hogy megosztottad velünk!

    nem akarok nagyon nagy butaságot írni, de miért jutott az az eszembe, hogy akár Carlisle is lehet Isis új vőlegénye?:) vagy ez azért nagyon fura lenne? mindenesetre a kis hang felütötte hangját a fejemben..:)

    mégegyszer köszönöm, hogy elolvashattam!
    üdv
    Hmm

    VálaszTörlés
  71. Sziasztok!

    Kedves Spirit!

    Elutaztam 4 napra, és reggel óta most kapcsoltam be a gépem, és ímélek helyett ide jöttem először, hogy amiről lemaradtam, elolvassam.
    Olyan dolog történt meg, ami eddig soha.
    Olvasás közben kimentem kajáért.
    FELÁLLTAM, és itthagytam..:(

    Visszaültem, és olvastam tovább.
    Aztán leírtad, hogy vége. És néztem, hogy höh???
    Így? Nekem ez nem vége. Nekem az nem a vége, hogy alig derül ki bármi is.
    Értem, hogy jön a következő könyv, de akkor ez nem egy trilógia lezárása.

    Sok kérdésem lett. Engem az nem zavar, hogy Nate agglegény még, de hogy nem derül ki, mennyi idővel vagyunk távol, hogy ki a vőlegény, mi lesz Emettel és Rose-zal, hogy mi van Alice-cel és Jazzel, hogy ki Rose pszichodokija, hogy mi van a pici Edwarddal, azon felül, hogy valaki vigyáz rá, és még ezer kérdés, ami számomra befejezetlen.

    Tudod, hogy imádom az írásaid, de ez nekem most "nem jött át".
    Sajnálom:(

    És azt is, hogy nem zártad le.
    Az nem "VÉGE", ha nem varrod el a szálakat..

    Akkor a dolog 4 részes, és nem 3.
    És ennyi.. Nem??

    Szóval én most picit csalódtam:(
    Nagyon vártam, izgultam, volt mikor sírtam, volt mikor megdöbbentem, nevettem, toporzékoltam, vagy nem értettem velem egyet.
    de szerintem ez most csalódás..

    Sajnálom, de nagyon, és tényleg:(

    Várom a Carlise-os írásaid, és remélem nem haragszol rám:(

    További sok ihletet, és jó írást!
    Panka

    VálaszTörlés
  72. Kedves Spirit!

    Ez az első hozzászólásom, de most szeretném megköszönni Neked a Trilógiát.
    Nem a te ficeidet olvastam először, de többször hallottam Rólad, azonban mikor láttam, hogy nem egészen a Twilightot írod, új szereplőid vannak, nem kezdtem el olvasni. Aztán idén nyáron mégis visszataláltam, és nagyon örülök, hogy egyben olvashattam a könyveket, mert nem bírtam volna mindig egy hetet várni a következő részig. Egyszerűen nem bírtam letenni! Számomra felülmúlod az összes többi ficírót, akit olvastam. Nagyon hasonlít a stílusod Meyer-éhez, de a történéseid nekem valósághűbbek, mint nála, és a karaktereid is összetettebb személyiségek. Elnézést az összehasonlítás miatt, de egyrészt a téma adja, másrészt Meyer könyveit faltam úgy, mint a Tieidet.
    Nem sokat tudok Rólad, de azt igen, hogy fiatal vagy, ezért külön gratulálok, hogy olyan érzelmeket, történéseket is megrázóan valóságosan írtál meg, amikről még nem lehet saját tapasztalatod (nekem sincs mindenről, de teljesen átéltem). Nevettem, sírtam és főként izgultam.
    A végét nagyon vártam, és kettős érzéssel fogadtam, mikor több évvel később játszódott, de a visszaemlékezések kitöltötték azt az űrt. Nekem tetszik, hogy Esmét ölted meg, elvégre a nagyszülők mennek el előbb, bár megszakadt a szívem Carlisle-ért. Azonban, ha Isis férje Carlisle lenne, hát…, tőlem kicsit idegen, de bízom Benned, úgyhogy biztos olvasni foglak. Az tuti, hogy ez sok konfliktust okozna mindenkinek, és Te szereted ezt megoldani, szóval nagyon várom.
    Kérlek, azért Edward szemszögéről se feledkezz meg, azt is nagyon szeretem.
    Köszönöm, hogy ingyenesen lehetővé tetted az olvasást, bár ezt biztosan megvettem volna, ott kell lennie a polcomon, hogy bármikor beleolvassak!
    Kívánok további ilyen kreatív alkotást, sok szabadidőt, és megérdemelt sikereket a későbbiekben!

    Pálinka

    UI: megtalálom valahol könyv formában a Jelen boldogságát? Kérlek, írd ki ide
    UI2: a barátnőmnél beajánlottalak, és szintén elveszett , nem bírja abba hagyni az olvasást
    UI3: külön gratulálok, hogy szép magyarsággal, helyesen írsz, ezt sok netes íróról nem lehet elmondani

    VálaszTörlés
  73. Drága lelkem!!!

    A meglepim, amit azt hittem jól kitaláltam, az összefoglaló lett volna számokra lebontva, hogy mennyi ideje szórakoztatod a népet a fejezeteddel!!!:D:D Hát ez most nem jött össze!:D:D (ott van a piros betűs részben!!)

    Imádtam a befejezést! Főleg a szivárványos hasonlatot!!!(L) meg Saore kislányát!! annyira édes lehet!!!meg az utolsó mondatot! jaj, ez az utolsó mondat már régóta ott motoszkál a fejedben???

    Tényleg örülök, hogy ilyen teljes és szép lett a vége. Nem baj, hogy lógva hagytál egy csomó mindent, és sztem egy írót ez éltet, a függővég:D És valljuk be az olvasót is, még ha a körmét rágja ezerrel is a nép.:D:D

    Hidd el mazohisták vagyunk.:P

    Köszönöm, hogy megismerhettelek, hogy megismerhettem az írásod, köszönöm, hogy elindítottál egy úton, amitől sikerült nekem feldolgozni néhány mély lelki traumát, azzal, hogy példádból okulva én is írni kezdtem. Nem leszek sose olyan tehetséges, olyan elhivatott író, mint te vagy, de jó érzés csinálni! Köszönöm, hogy elkezdted, hogy példát mutattál!:)

    Több mint másfél év. Emlékszem, mikor rátaláltam a ficedre, mindig rohantam haza a suliból és ittam a szavakat, a már fennt lévő fejezeteket, és azt mondogattam magamban , hogy még még még!

    nevettem- pl mikor Benji, legurult a dombról, olvadoztam- mikor a kis Edward csinált valami tündérit, rágtam a körmöm, mikor összehoztál egy őrült függővéget- mert az olyan jó...- és tényleg jó:D:D a ficeddel álmodtam, mikor nem tudtam hova tenni a történéseket. kerestem a bérgyilkos telefonszámát, mikor valamelyik főfő szereplőt bántottad.:D depis lettem, mikor a kicsik megszülettek, aztán megint olvadoztam, mikor elkezdtek felnőni.:)

    Megannyi érzés, megannyi gondolat. Biztos csupa hülyeséget írtam odafönn, és fogod a fejed a barokk körmondataimon.:D Nyugi én is fognám, ha rávenném magam az újraolvasására.:D:D Még mindig fáj a fejem előrebocsátom.:D

    Szóval rengeteg mindent kaptam tőled, egy remek barátot, sőt barátokat, bátorságot és mindent.:)

    Köszönök mindent! Nagyon-nagyon köszönöm!!!

    nagyon szeretlek!!!:):):)

    puszi,
    Truska

    ui: csak, hogy Truskás legyek:

    2009. február 13 12 óra 20 perc ( csak Fummie kedvéért:D) Megalakul a blogod.:D:D

    "Felszakadt sebek, emlékek és egy lány, aki szörnyen hasonlít a nagyanyjára...
    A múlt árnyai pedig elnyelnek mindenkit."

    Hidd el, a mindenki, az tényleg MINDENKI.:D

    ui.ui: erről jut eszembe, elküldöd nekem az szülinapi ajándékot, amit tavaly kaptál tőlem? azt a kis összefoglalót? mindig elfelejtem!! most bízom benne, hogy lesz hatása.:D:D:D

    ui.ui.ui: Lőjetek már le!! PÉCSI TALISOK! valaki figyelmeztessen, hogy küldjem körbe a képeket.:D:D MEG csináljak élménybeszámolót, bár lehet, hogy lecsúsztam róla...:(:$:D:D

    na pusziiiii

    VálaszTörlés
  74. Szia!
    Jó kis befejező rész lett, csak én sajnálom Edant, hogy ő egyedül van még, olyan kis elesett...Amúgy olvastam pár hsz-t, hogy ki lehet a titokzatos férj, s Carlisle nekem sose jutott volna eszembe, az már túl cukrosbácsi feelinget árasztana...
    És gratulálok a Varázslatos realitás c. írásodhoz is. Kezdetben nem tartottam vmi nagy számnak, de mostmár egyre jobban megszeretem, s mellette külön öröm, hogy mindennap van, de a kedvencem még mindig a Démoni érintés;) puszi Kati

    VálaszTörlés
  75. Szia!

    A blogger meg en vegre fegyverszünetet kötöttünk egymassal, es ujra enged kommentet irni :)

    Kicsit visszanyulnek, ha nem gond.
    Amikor a 35. reszt olvastam, melynek a vegen rejtely, hogy Alice el vagy sem, biztos voltam benne (szinte biztos), hogy nem ö az. Rosszabb elöerzetem volt, de nem tudtam volna megmondani, hogy ki az.
    A 36. fejezetben Esme halala megrenditett, de nem igazan birtam felfogni, hogy mi is törtent, igy par nap mulva ujra elolvastam, de akkor sem voltam kepes megsiratni. Feltettem magamnak a kerdest, hogy miert, de nem jöttem ra a valaszra egeszen a 37. fejezet vegeig.
    Most mar tudom: ennek igy kellett törtennie. Meg nyaron azt mondtad, hogy nagyon utalni fogunk, de ez nem igaz :) Sajnalom Esmet, es most, amikor Carlisle ott allt a sirnal, ejtettem erte par könnycseppet, de megis tudtam, hogy minden rendben van. Szeretteink elvesztese szörnyü dolog, de attol meg az elet megy tovabb, es nem szabad a könnyekbe beletemetkezni.

    A mostani fejezet melto befejezese volt a trilogianak. Bar, bevallom öszinten, hogy szerintem Isis joval több szerepet kapott, mint a testvere, es emiatt kicsit olyan elnyomottnak ereztem Edant. Igazabol ö meg most is nagy rejtely szamomra.

    Az esküvö... direkt nem akartam elolvasni a hozzaszolasokat, de egy dolgog megakadt a tekintetem. Carlisle, mint a leendö ferj? Mar csak a gondolata is megremit. Probaltam emesztgetni a dolgot, es nem tudom elfogadni. Olyan, mintha a nagyapjahoz menne felesegül. Nem tudom, hogy ki lehet az, lehet, hogy tenyleg ö, de valahogy nem tudom elfogadni, nem all össze nekem a kep :)

    Russel igazi meglepetes volt szamomra. Tudtam, hgoy ö nem az az "allatveren is megelek" fajta, de ez jobb is igy. A regi Volturibol Marcus mindig is kedvenc volt, örülök, hogy olvashattam rola.

    Kivancsi vagyok, hogy ki a gyogyir szegeny Rosalie lelkere, meg mi van a farkasokkal.

    Igazabol nem tudok, es nem is fogok elbucsuzni töled, mert a közös ut, amin Te, es mi, az olvasoid lepkedünk, biztos vagyok benne, hogy meg nem ert veget. Egy törtenet lezarult, amiert nagyon halas vagyok, mert egy elmeny volt olvasni, de meg ott a könyved, a Demoni erintes, Edward szemszög :)

    Remelem azert ki tudod hamozni a lenyeget :)

    Köszönet minden egyesz szoert, nevetesert, könnycseppert, izgalomert, amit adtal nekünk.

    VálaszTörlés
  76. Szia Spirit,

    Ez egy nagyon szép történet, sajnálom, hogy vége.

    Bár kicsit többet olvastam volna a kis Edwardról és kíváncsi vagyok Rosalie "pszihológusára".

    Nem hiszem, hogy Carlisle lenne Isis férje, mert akkor nem Esme sírjához rohant volna az esküvője napján, vagy ha mégis akkor más szavakkal fejezné ki magát.

    Tetszik, hogy Russel volturi tag lett. Most akkor Marcus hatalom nélküli nomád vámpír lett, vagy benne van még a Volturiban?

    Várom a Carlisles részt és remélem, hogy minden kiderül és Nate is talál magának párt. Kíváncsi vagyok milyen élete lesz a kis Edynek, mi lesz belőle felnőttként.

    Nati

    VálaszTörlés
  77. Kedves Adrienn!
    El sem hiszem hogy vége!:( Még mikor elkezdtem olvasni nem is gondoltam arra hogy vége lesz egyszer.Csak élveztem a történetet,azt ahogy átélhettem amit a szereplők is átéltek.Voltak sírós részek voltak egészen vidámak is.Egyszerűen fantasztikus jó író vagy!!:D Örülök hogy még régen egy kedves ismerősöm felhívta rád a figyelmem!:) Örök hála neki és én is akinek csak tudom elmondom hogy van egy lány,aki valami eszméletlenül ír!:D A világ minden lakójának tudnia kellene rólad és olvasnia is kellene téged!:D Remélem még több sikerekben lesz részed az életed folyamán,hiszen te igazán megérdemled!!:D Nem sok ember van a földön aki ennyire önzetlen,barátságos,jószívű,rendkívüli,életvidám,kedves,segítőkész....és még sorolhatnám!!!:D:D:D
    Egy kicsi a fejezetről:
    Ez a feji is mind mindegyik nagyon jó lett!Örültem mert végre (majdnem)mindenki boldog és helyreállt a rend.Viszont épp ugyan annyira sírtam is.:) Annyira átjött minden érzelem.....ahhh....készen vagyok!:) És még Nath sem lépett túl Bellán:( Mi lesz vele?Pedig annyira megérdemli a boldogságot:( Valami biztos hogy kell hogy legyen,így nem lehet vége:|


    Ha lehetséges én szeretném megvenni mind a 3 könyvet!!!:D:D:D

    És persze alig várom az Árnyékvilág-ot is!!!:D:D Dedikáltatni is szeretném ha nem gond!!!:D:D:D

    pussz
    S.Judit

    VálaszTörlés
  78. Oké, hogy már egy hete elolvastam, de csak most van időm írni, szóval most írok. :D Tehát: ettől csodálatosabb befejezést nem is írhattál volna.*_* Úristen. Az utolsó előtti mondatba meg bevésődtem. :'D <3 És hát igen.. Esmét én sem akarnám elfelejteni Cullenék helyében. Jaj, annyira gyönyörű volt. És tudod mit? Érdemes volt hinnünk benned, hiszen tényleg elhoztad a jelen boldogságát. :') Jaj, még most is belekönnyezek ha a 'VÉGE' feliratra gondolok, de sebaj. Jön a Carlaisle fic. Csak olyan furcsa, hogy egyszer egy szép napon bekapcsolódtam, majdnem egy teljes könyvnyivel le voltam maradva, és aztán egyszer csak beértem a többieket, és együtt izgultam mindenkivel, hogy mi lesz a következő fejezetben. Aggódtam a szereplőkért, éreztem az örömüket, osztoztam bánatukat, és ha nekik fájt valami, akkor nekem is belehalt egy részem. És most ennyi csodálatos emlék és ennyi eltelt idő után vége. Oké, tudom, Carlaisle fic. De az mégis más lesz.. Soha nem felejtem el azokat az élményeket, amiket olvasás közben éltem át. Köszönöm, hogy olvashattam, és a továbbiakban is maradok hű rajongó. :)
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  79. Na, bocs, h eddig halogattam, de érnie kellett ennek a fejinek.
    Szóval:
    Így, h már olvastam a C. szemszög 2 fejezetét és most ezt is újraolvastam, szinte biztos vok benne, h C. lesz Isis férje. Az a 'szinte' azért van ott, mert nálad senki semmiben nem lehet biztos...
    Rose barátjának először Marcust gondoltam, de aztán írtad, h...
    Hohó! Esetleg Jade? Ő is ki akarta nyírni őket... És nekem már nagyon hiányzik a sztoriból. Bár lehet, h amiért Josh már bevésődött, nem is akarod visszahozni a sztoriba...
    Visszatérve C-hoz és Isishez:
    Nehéz lenne elfogadni, h ők ketten együtt legyenek, de logikus.
    Most, h olvastam a C. szemszögből kettőt, kezd hiányozni Isa gondolkodásmódja. Egyénként ugye majd ezt a fejit is olvashatjuk Carlisle szemszögéből? (Ez asszem csak egy kicsit mondott ellent az előző mondatomnak, de nem baj... XD)
    Russel mint vezető... Hát, furi ötlet, de jó választás. :)
    Asszem ennyi lenne.
    Pusz

    VálaszTörlés
  80. Szia!
    Ígértem, hogy írok ide, úgy hogy most itt vagyok.
    Az utolsó fejezeteket végigkönnyeztem. Borzasztó volt, hogy Esme meghalt, hisz annyira imádtam már Meyernél is, de nálad... Sírtam. Carlisle-t annyira sajnálom, de ahogy látom az idő telik, és a sebek beforrnak. Lesz még esélye a boldogságra :-)
    Isis férjhez menetele érdekes, kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a férje, bár ahogy téged "ismerlek" fogadjunk, hogy valaki olyan, akire nem is számítottam.
    Majd megyek és elolvasom a Carlisle-os szemszöget is, de majd csak ha lesz elég időm. Azért azt szeretném még leszögezni, hogy nem igazán a kedvencem a Twilight-saga, de ez az alternatív történet, bocsánat, trilógia egyszerűen teljesen megfogott. Köszönöm, hogy olvashattam, és majd az Árnyékvilágot is el fogom olvasni :-) Le a kalappal előtted, igazi író vagy :-)
    Puszi,Detti

    VálaszTörlés
  81. Szia Spirit!
    Én egy olyan olvasó vagyok aki eddig nem írt kommenteket,ezért széggyellem is magam.Csak egyszerűen nem volt rá idő.Amúgy fantasztikusak az írásaid!!Az elején elgondolkoztam hogy végig akarom-e olvasni úgy hogy tudom hogy Isa farkas lett.Én úgy gondolom az életben mindenkinek van egy esélye ahogy neked is :) Nem bántam meg hogy elolvastam,mert élvezetesés nagyon jó volt.Olyan rész is volt ahol én is meghatottan gyászoltam Carlisleval,de olyan is ahol meg együtt örültem Edwarddal és Isabellával.De sajnos negatív kritikával is szolgálhatok. =( Giselleval egyetértek hogy a vége pontatlan.Én nagyon kíváncsi lettem volna Rose újdonsult barátjára,de ez nem derült ki ugyebár..akkor a másik ami nem tetszett az volt,hogy nem derült ki Isis férje.Ne érts félre nem bántam meg hogy elolvastam minden nagyon tetszett,sőt ha a vége nem lett volna függő vég akkor mondhattam volna hogy ez a történet egyszerűen tökéletes.Ezen kívül az írásaid tökéletesek,hibátlanok.Látszik hogy okos,művelt ember vagy.Semmi gond,mindenkinek más ízlése van.Van aki inkább a függő véget szereti,de van olyan is aki nem igazán.Szóval még annyit hogy NAGYON-NAGYON sok gratuláció.:D Sok sikert az írásaidhoz.Remélem az álmaid valóra vállnak.
    Viszlát Spirit!

    VálaszTörlés
  82. Írok még egyet ide. AMiben megerősítem a századjára felvetett tippemet miszerint tudom ki lesz Isis párja (tudom, hogy sokan tippelnek rá rajtam kívűl, d emindegy)
    ,,A múlt árnyai között a jövőben reménykedve én megtaláltam a jelen boldogságát. Most már ő következik…"

    ,,- Igen, egyelőre… De ha megtudja, hogy Carlisle eltűnt, akkor biztos, hogy kiborul. – Kellett pár másodperc, mire felfogtam a hallottakat."

    ,,- Arról. Szó. Sem. Lehet! – tagolta határozottan a szavakat. – Te most felmész a saját szobádba és felveszed az öltönyödet – adta ki az utasítást, majd felém fordult. – Te pedig követed a példáját, és ugyancsak felöltözöl végre."

    ,,- El sem hiszem, hogy a kicsi lányom férjhez megy – karoltam bele, miközben elindultunk visszafelé.

    - Elhiheted, hogy számomra is legalább ugyanolyan hihetetlen – nevetett fel."

    Idézetözönömnek ezennel vége, de már megint kezdek felpörögni.

    VálaszTörlés