Charlotte a fűben ült, és figyelte az alsónadrágos srácokat. Úgy ugrabugráltak és rázták magukat, mint egy eszelős. A gólyatáborban már mindenki be volt csiccsentve – a többség rúgva is -, kivéve őt. A lányok visongva és füttyögve bíztatták az alkalmi sztriptíz táncosokat. Egyikük felpattant és szájon csókolt egy magas, barna hajú fiút, akit akkor látott életében először. Úgy falták egymást, hogy Charlotte azon gondolkozott, hogy nem fulladnak bele egymás szájába.
Egyszerűen nem értette a lányokat. Látszott rajtuk, hogy teljesen be vannak gerjedve. Újra és újra végigmérte a félmeztelen fiúkat, de semmit sem érzett. Az égvilágon semmit. Vajon vele van a baj?
Ahogy Peter ujjai hozzáértek, miközben feltette a nyakláncot, Charlotte-on mintha elektromos áram cikázott volna végig. Érezte, hogy a nyakán a pihék vigyázzba állnak, és ettől elpirult. Biztosan Peter is észrevette. Visszatartotta a lélegzetét, mert attól tartott, hangosan zihálni kezdene még a végén. Mi üthetett belé? Hiszen Peter csak segít neki felvenni az ajándékát. Ennyi. Semmi erotikus nincs ebben, mégis…
Charlotte zavartan vette tudomásul az alhasában lévő nyomást, ami egyszerre volt ijesztő és izgalmas.
- Meg is vagyunk… - Peter hangja egyenesen a sejtjeibe hatolt. Végigvibrált tőle minden egyes porcikája. Meg akart fordulni, meg akart szólalni, de mintha földbe gyökerezett volna a lába.
ááá!nagyon jó+pontosan azt érzi, amit én is minden egyes alkalommal a barátom mellett!annyira jók vagytok!még,még,még!
VálaszTörlésJaj, ez is milyen jó lett!*-* Nem bírok betelni vele. :D Várom a következőt.
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Tényleg nagyon jó kis fejezet volt. Csak legyen a kövi még hosszabb.
VálaszTörlésÜdv: Arya