- Hazudós… - mosolyodott el Charlotte, de egy egész szikla esett le a mellkasáról. Ha nem is volt igaz, amit Peter mondott – hogy is lehetett volna, mikor ő maga is tehetséges festő, és körül van véve egy csomó művésszel -, azt kiérezte a hangjából és látta a tekintetében, hogy tetszik neki az ajándék. A maga egyszerűségével és bénaságával együtt. Mint mikor szeretünk egy embert, akinek tökéletesen tisztában vagyunk a hibáival, de azokkal együtt is el tudjuk fogadni.
Peter végiglapozta a könyvet, megszemlélve azt a pár oldalacskát, amin még volt valami. A Karácsonyi ének kinyomtatott és beragasztott képeinél megállt, és az ujjai végigsimítottak a papíron. Charlotte arca hirtelen forróvá vált. Olyan tökéletesen emlékezett arra az estére, amennyire csak az emberi emlékezet megőrizhet egy igazán tökéletes csókot.
- A többi üres… - mondta ki végül. Nem merte hozzátenni, hogy még. Csak remélte. Minden hittel, ami csak kitelt egy hivő hitetlentől.
Annak ellenére, hogy nem különösebben vonz az átlagos páros, ez az egypercesfüzér nagyon izgatja mindig a kíváncsiságomat. Charlotte és Peter karaktere nekem nagyon tetszik, az esetlenségük is kellemes és a történetvezetés is remek. Bejön, hogy pillanatról pillanatra van megírva a sztori, hogy érezhető az érzelmi hullámzásuk és bizonyosságuk is egyszerre.
VálaszTörlésBevallom, az Árnyvilágot nem olvastam végig, mert nem tetszettek a karakterei, valahogy Twilight-utórengésnek tűnt és ez teljesen elvette a kedvem az olvasástól, ezért ezt a sztoridat is csak ímmel-ámmal követgetem, nem az elejétől, de egyre nagyobb lelkesedéssel.
nagyon édesek!nagyon jó!
VálaszTörlésNaná, hogy még! Annyi sok boldog emlékük lesz, hogy nem is lesz elég neki egy könyv, és punktum! :D Jaj, olyan aranyosak. :')
VálaszTörlésÜdv.: ewoO