- Anyu, mi volt az, amit énekeltél?
- Semmi – sietett a nő a válasszal.
- De, Anyu…
- A Csendes éj – lépett be a konyhába a magas férfi.
- Honnan tudod, Apu? – nyílt kerekre a kisfiú szeme.
- Mindig azt szokta – mosolygott rá a családfő a feleségére, aki elpirult.
Peter emlékei között megpihent az a halk, szomorú hang. Sohasem kérdezte meg az édesanyját, mit jelentett neki meg az apjának az a dal.
Mikor meghallotta, ahogy a Jingle bellst dúdolja Charlotte, megértette. Csak figyelte a halk, vidám hangot és nézte a boldog félmosolyt.
- Mi az? – pislogott rá Charlotte.
- Csak gyönyörűen dúdolsz! – mondta Peter és egy puszit adott Charlotte orrára. Magában pedig fohászkodott, hogy örökre emlékezhessen arra a dalra és örökké mosolyoghasson Charlotte-ra, ha meghallja.
óóó:D*.* olyan cukik:))) elsőőőő:DDD
VálaszTörlésJaj ez nagyon édes volt. Csak nagyon rövid...
VálaszTörlésÜdv Arya
csatlakozom az előttem szólóhoz!mintha csak a saját páromat hallanám!
VálaszTörlésDe aranyos! :') Itt mosolygok folyamatosan a gép előtt, és egyszerűen csak az van bennem, hogy milyen jó, hogy boldogok és, hogy mennyire aranyosak.. :)
VálaszTörlésÜdv.: ewoO