A Karácsonyi ének… Peter elmosolyodott. Hihetetlen, hogy máris ennyi oldalt megtölt a történetük, pedig Charlotte csak a legszebb pillanatokat válogatta bele. Az első találkozás, az első sms váltás, a közös filmezés. Egyik lapon sem voltak ott a kellemetlen élmények, mint a lány apjával való találkozás vagy az, amikor megjelent Charlotte ajtajában bőgve, mert beteg az anyja.
És az üres lapok, a még üres lapok. Az annyira beszédes oldalak, amik többet mondtak el, mint amennyit az előttük lévők. A könyvecskének még a negyedét se tették ki az addigi emlékek, és Peter pontosan értette mi Charlotte mondatának a vége. Ez most a dolguk. Együtt lenni. A semmit feltölteni valamivel. Végre.
- Majd kitöltjük. Jöhet majd pár morzsa a mézeskalácsokból, meg szilveszteri szerpentin. Gyönyörű ajándék. Nagyon köszönöm, tényleg a legszebb, amit valaha kaptam. – Peter próbálta elhessegetni a nagyapjától kapott tollkészletek emlékét. – Boldog karácsonyt! – mondta végül és odahajolt a lányhoz, hogy megcsókolja.
Jaj de aranyos volt! Imádtam ezt a részt, ez az egyik legjobb feji.
VálaszTörlésÜdv: Arya
IGEN!annyira aranyosak!köszi!jó kezdése a napnak!
VálaszTörlésaaaaaaaaaaaj.. Mindig olyan jó helyen vágjátok el... az ember mindig izgul, hogy mit tartogat a következő rész... :) De pont ezért olyan jó! :)
VálaszTörlésJaj, olyan nagyon-nagyon-nagyon aranyosak!*-*
VálaszTörlésewoO