Varázslatos realitás 98.

Peter az első kávéját szürcsölte és a képet tanulmányozta, amit az éjszaka festett. Nem tudta volna megmondani, hogy tetszeni fog-e a lánynak vagy sem. Fogalma sem volt arról, hogy milyen Charlotte ízlése, de ha Kat azt mondta, adja neki a képet (ha már ő ihlette), akkor neki akarta adni.

Letette a bögrét az asztalra és nekilátott felkutatni a barna csomagolópapírt. Mindig tartott belőle egy raklapnyit a lakásában.

Mikor végzett a becsomagolással, már éppen indult volna ki a lakásból, amikor rájött, a tegnapi ruháját viseli, lassan nem borostás, hanem szakállas és nem mosott fogat.

Miután tisztának és kellőképpen jólfésültnek minősítette magát, a lépcsőn leszáguldozott Charlotte-hoz, de teljesen hiába. Vagy negyed órán keresztül csöngetett, de a lány nem nyitott ajtót.

A képet a falnak támasztva felrohant a lakásába, és gyorsan papírra vetett egy üzenetet:

Ezt a képet bocsánatkérésnek szánom a viselkedésem miatt, ha nem tetszik, csak fordítsd a fal felé és tűzzél rá jegyzeteket!

Peter

Ui.: Ha nincs más programod, nem töltenéd velem a karácsonyt?

Borítékba tette a rövidke levelet, ráírta, hogy Charlotte-nak, majd ismét lerohant a lépcsőn és a kötözőzsineg meg a papír közé csúsztatta az üzenetet.

Egyet hátralépve szemlélte az ajtó mellett hagyott csomagot. Mint a filmekben, állapította meg magában mosolyogva. Mikor visszaért a lakásába, hirtelen kibírhatatlan fáradtság lett úrrá rajta. Ruhástul aludt el a kanapéján.