Charlotte-nak először fogalma sem volt arról, mit is kéne tennie. Csak becsukta az ajtót, aztán beljebb húzta a lakásba Petert. Először a konyhába akarta vinni, ám végül úgy döntött, hogy jobb, ha ágyba fekteti.
Még sosem látott senkit ilyen állapotban, de visszagondolt arra, ő mire vágyott volna a gyenge pillanataiban, ha van mellette valaki. Melegre, pihenésre, nyugalomra és legfőképpen arra, hogy szorosan átöleljék, és biztosítsák arról, hogy nem lesz semmi baj. Hát ő is ezt tette…
Mivel a lakás hideg volt, így jól bebugyolálta Petert a takarójával, aztán mellé csusszant, és átölelte. Meg akarta tudni, hogy mi történt, de nem mert rákérdezni. Majd ha akarja, úgyis elmondja. Most még amúgy is túl zaklatottnak tűnt ahhoz, hogy beszéljenek. Talán, ha megnyugodott egy kicsit…
A keze kedveskedve simogatta a férfiarcot, ami nedves volt a könnyektől. Peter már nem sírt, csak nézte őt. Szomorú, fáradt tekintettel. Mint akiből kiszippantották a lelket.
- Veled vagyok… - suttogta Charlotte a „minden rendben lesz” helyett. Ez sokkal igazabb volt, mint bármi, amit mondhatott volna.
Nagyon szép, én is ezt tettem volna a helyében! csak így tovább, nagyon ügyik vagytok!
VálaszTörlésMÉG!!!
Ez olyan jóóó!! Ilyenkor nem kellenek szavak, csak ott kell lenni...
VálaszTörlésEz milyen szép lett.*-*
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Szipp szipp:)
VálaszTörlésDe komolyan..
Hát igen...
VálaszTörlésAz embernek sokszor egy ölelés mindennél többet tud adni...
Nem kellenek szavak, nem kell beszélni, csak megölelni a másikat, és mellette lenni...
Nagyon örülök, hogy Charlotte nem erőlteti, hogy "jajj, mi a baj..."
Ha megnyugszik, úgyis elmondja...
Nagyon várom a folytatást!
Nagyon ügyesek vagytok lányok!!!
Gratulálok!
Ez egy nagyon szép kis rész volt! :( :)
VálaszTörlésVár vár vár:)
VálaszTörlésSziasztok Lányok!
VálaszTörlésNem akarok kötekedni, de azt ígértétek, hogy naponta lesz friss a szösszből. Utoljára vasárnap volt.
Legutóbb (jó régen), amikor írtam Spiritnek, mikor több, mint egy hónapig nem volt se Edward szemszög, se Leah története, hogy miért nincs, akkor azt a választ kaptam, hogy abba is hagyhatja, nem muszáj írnia...
Na mindegy.
Dorcs, ilyet sosem írtam. Már csak azért sem, mert képtelen lennék abbahagyni. Félre értelmezted. Azt írtam, hogy nem tudok mit tenni. Ha ihletem van valamihez muszáj megírnom a történetet. Tudom, hogy sok mindent írok egyszerre, de nem tudom elfojtani az írás kényszerét. Abbahagyhatnám az egyik történetet, hogy a többire több időm jusson, de akkor azokkal szúrnék ki, akik pont azt a történetet szeretik, és ezt sosem tenném!
VálaszTörlésTudom, hogy vannak késések, de nem tudok tenni ellene. Ez van sajnos. Valaki vagy el tudja fogadni, és úgy gondolja, hogy megéri kivárni a fejezeteket, vagy nem tudja elfogadni. Nem tudok mit tenni. Ami a fejemben kavarog, azt meg kell írnom, és nem hagyom egyik történetet sem abba, mert az nem lenne fair. Így marad az, hogy remélem, hogy türelmesek és megértőek lesztek. Ez végül is nem a munkám, nem kapok pénzt érte, hanem a hobbym, szórakozás. Amint kényszerré válik, megszűnik szórakozás lenni, és annyira szeretek írni, hogy nem hagyhatom, hogy kényszerré váljon idővel, csak hogy pontosan legyen friss. Az nektek sem lenne jó, mert meglátszana a fejezeteken. És hát, még így is gyorsabban frisselek, mint sokan. Vannak netes írók, akik havonta vagy 2-3 havonta frissítenek egyetlen történetet. Tudom, mert régen én is ennyit vártam egy-egy kedvenc történetem frissére, mikor még volt időm a neten olvasni. :) Ennyit pedig sosem várattalak titeket.
Úgyhogy türelmet és megértést kérek tőletek. Ez az egyetlen, amit tehetek.
Egyébként magánokok miatt van a szösszből csúszás, nem a többi írásom miatt, és a felelősség közös Esztivel. Hol neki jön közbe valami, hol nekem. Sajnálom, hogy várnotok kell, tudom, hogy ez rossz, de remélem, hogy megéri kivárnotok a frisseket. :)