Charlotte tudta, hogy az ilyen beszélgetések sosem kellemes témáról szólnak. Ha valaki azt mondja az embernek, valamit meg kell beszélnünk, már rég rosszul kezdődik. Valahogy azt is érezte, hogy Peter a reggeli kérdésére kapott válasszal elégedetlen. Fogalma sem volt, honnan tudhatott a fiú az apjával kapcsolatos dilemmájáról – talán azt az ostoba cetlit láthatta meg az íróasztalán -, de nem akart erről beszélni. Nagyon nem akart.
Peter megfogta a kesztyűs kezét, és magával vonta a kórház udvarából nyíló kis kávézó felé, valószínűleg azért, hogy ne fagyjanak halálra. Csak mikor odaértek, akkor vették észre a zárva táblát. Peter mormogott valamit a karácsonyról, meg hogy ilyenkor semmi sincs nyitva, aztán behúzta Charlotte-ot a kőlépcső melletti kis kiugróba, ahol legalább a széltől védve voltak.
- Mit szeretnél? – vacogta Charlotte. Peter közelebb húzta magához, és dörzsölni kezdte a kabáton keresztül a karjait, hogy legalább egy kicsit felmelegítse.
Nem tehetitek ezt velem...mégmégmég! most borzasztóan várom a holnapot mert nagyon kíváncsi vagyook!!
VálaszTörlésJaj, hogy lehet így befejezni?! :'D Nagyon-nagyon várom a holnapot! :D
VálaszTörlésÜdv.: ewoO