Charlotte egész nap ideges volt. Ki akarta élvezni, hogy végre igazi karácsonya van, de képtelen volt rá. Apró kaviccsal a gyomrában ébredt, ami az órák múlásával először dombbá, majd heggyé nőtte ki magát.
- Mehetünk… - igazgatta el halk sóhajjal a kezére húzott zöld kesztyűt, amit előző nap vett magának. Peterrel azt tervezték, hogy először beugranak a kórházba az édesanyjához, aztán összefutnak Katékkel, hogy Peter odaadhassa a barátainak szánt ajándékokat, végül Charlotte lakásában töltik a szentestét kettesben.
Már a Peterrel közös ünneplés is épp elég ok volt arra, hogy aggódjon és izguljon, de erre még rátett egy lapáttal a fejében újra és újra felhangzó mondat: „Várni foglak szenteste!”
Nem akart erre gondolni, el akarta felejteni, mégis felderengett előtte a kanapén ülő apja képe, ahogy az órát lesi, vajon Charlotte mikor érkezik már meg. Persze az is lehet, hogy már rég elfelejtette az egész beszélgetésüket, és egyáltalán nem is várja őt.
Halk sóhaj hagyta el a száját, miközben a lakáskulccsal megpróbált beletalálni a zárba, de még mielőtt sikerülhetett volna, Peter keze megállította.
szia!
VálaszTörlésAjjj olyan rövid volt én ilyenkor mindig arra gondolok hogy még még még!! :D
várom a holnapit kivi vok mi lesz ezzel a karácsonyosdival:)
puszi
Katarahh
inkább élvezze C. a karácsonyt, ne agyaljon az apján...
VálaszTörlésa végén még hozzá is elmennek, de ahelyett hogy várná a lányát, biztos jó részeg lesz.
nagyon jó!peter megfogja neki mondani, hogy még az is belefér, s hogy ne féljen elkíséri!együtt úgy is könnyebben szabadulnának!!!
VálaszTörlésJaj, de várom már a közös karácsonyt! :]
VálaszTörlésÜdv.: ewoO