- Sajnos, nem tudok semmi jót mondani. – Peter első gondolata az volt, hogy szól a doktornak, ebben az esetben a legjobb dolog az lenne, ha nem is mondana semmit, de visszafogta magát. Elvégre karácsony van, az orvos pedig csak azért volt ott, mert súlyos összegekkel támogatták hosszú ideje a kórházat.
- Mennyi idő?
- Nem lehet pontosan megmondani… Maximum két hónap.
- Szóval maximum. Rendben. Köszönöm, Doktor úr! – A fiú visszaindult az anyja szobájába és közben próbált nem gondolni semmire sem. Nem fogta fel a két hónapot, nem fogott fel semmit a mondatig, ami a kilincsre fagyasztotta a kezét.
- Szereted a fiamat, Charlotte? – szívdobogva várta a választ.
- Igen, asszonyom. – Peter megkönnyebbültem fújta ki a levegőt. Nem mintha nem tudta volna addig is, hogy Charlotte szereti, csak jó volt ezt hallani. Meglepte a lány bátorsága és az anyja kuncogása.
- Helyes. Ő is téged. – És mint egy zárszóra a fiú belépett az ajtón, mielőtt még az anyja több dolgot mondd el, mint amennyit szeretne, ha a lány tudna.
Fél órával később már a kórház előtt álltak, de Peternek még mindig az asztalon hagyott cetli jutott eszébe. Mit tenne, ha nem tudta volna meg, hogy van az édesanyja? Ha egyszerűen elment volna az együtt töltött idő nélkül? Charlotte apjával bármikor történhet valami, egy autó, egy tégla. Ezt nem hagyhatta.
- Charlotte, valamit meg kéne beszélnünk.
Elviszi az apjához??? Jajjj, legyen már holnap!!!!!!!!!!
VálaszTörlésTuti rá veszi, hogy menjenek el az apjához.Elvégre karácsony van.Aztán meg balhézik majd a drága papa...:(
VálaszTörlésSzerintem meg pont nem. Ez lesz Hesz bújtatott poénja, vagy happy endje, javíts ki majd ha tévedek. Bár ez úgyis csak napok múlva derül ki. Én hiszem, hogy ha nem is lesz tökéletes modorú az apja, legalább együtt lesznek, és ettől lehet szép egy karácsony.
VálaszTörlésVárom várom. Mikor lesz már holnap?
Jaj, és hallotta! :] Ez milyen aranyos volt. :]
VálaszTörlésÓ, és most akkor talán tényleg elmennek Charlotte apjához? Jaj, de várom. :D
Üdv.: ewoO