Varázslatos realitás 60.

Bocsánat, hogy csak most, de megkaptam az Árnyékvilág teljes javítását, és egész nap azon dolgoztam, de még most sem vagyok kész. :D Pedig holnap délelőttre végeznem kéne vele... :D Szóval, megyek is vissza dolgozni, jó olvasást! :)

Kat mindig tudta, mit kell mondani. Vagy nem. Bennek volt egy nagy szerelme, akit Melanie-nak hívtak, gyönyörű volt és okos. Ez utóbbit Kat és Peter először nem akarták elhinni, de minél több időt töltött velük Melanie, annál inkább megértették Ben érzelmeit. Aztán egy este felöntöttek a garatra együtt, és Kat túlzásba esett.

- Figyu, Melanie, oltári nő vagy, és a mi Benjaminünk mindent odaadna, ha végre megmutathatná neked a lakását!

Soha többé nem ivott velük Melanie. Hogy maga a megjegyzés volt sértő számára, a tolakodás, ahogyan előadta Kat, vagy azt gondolta, hogy Ben tényleg csak az ágymelegítőt látja benne, azt sohasem tudták meg. Onnantól kezdve Kat szájkosarat kapott, és csak józanon engedték beleszólni a dolgokba.

Mikor elmondta Charlotte-nak, hogy Peter mit gondol, a fiú úgy gondolta, a barátnője némiképp túlzásba esett. Morogva kavargatta a kávéját, nem elég, hogy Kat zavarba hozta, ki tudja, mi járhat Charlotte fejében. Aztán felpillantott, és meglátta Charlotte kipirult arcát, csillogó szemét. Láthatóan örült annak, amit a másik lány mondott neki.

- Viszlát, Kat, jó olvasást! – mosolygott rá a fekete hajú boszorkányra, aki egy kacsintás után távozott. Mire kettőt pislogott Peter, már Charlotte-tal kettesben ült az asztalnál, és fogalma sem volt arról, mit kellene mondania.