.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. július 29., szerda

A jövő reménysége - 9. fejezet

9. BESZÉLGETÉSEK



NAGYOT NYÚJTÓZKODVA ébredtem fel az esőkopogás hangjára a tetőn. Félhomály volt, így nem tudtam eldönteni, hogy még éjszaka van-e, vagy pedig csak a felhőréteg túl vastag, hogy átengedje a napsugarakat. Felültem a kanapén, és az első pillantásom rögtön a bölcső felé irányult, amiben az öcsém aludt – Edwardra mostanában annyit vigyázott Juliette, hogy beszereztek egy kisebb bölcsőt neki.

Halkan kimásztam a pokróc alól, amit fogalmam sem volt, ki terített rám – valószínűleg Juliette -, majd az ablakhoz mentem, és a fény felé fordítva megnéztem az órámat. Reggel hat óra volt. Sóhajtva néztem ki az esőbe, és a tekintetem megakadt a sötét körvonalon. Megdöbbenve kerekedtek el a szemeim. Még mindig odakint áll, és rám vár?

Még egyszer ránéztem az öcsémre, hogy alszik-e, aztán felkaptam a pokrócot, és az önzőségemet félretéve kirohantam az esőbe. Tudtam, hogy Jonathan nem fázhat meg egy kis esőtől, a testhőnk szerencsére, megmentett az ilyesmitől, de valószínűleg már elég fáradt lehetett. Előző nap járőrözött, aztán… Aztán kora este felébresztettem – pirultam el az emléktől. Most meg egész éjszaka itt álldogált.

- Megőrültél? Mi a fenét álldogálsz itt kint az esőben? Egész éjszaka itt voltál? – ömlött belőlem az ezernyi aggódó kérdés, miközben Jonathan felé közeledtem. Fürkésző tekintettel állt még mindig egyhelyben, teljesen szótlanul. – Gyerünk, befelé! – kezdtem el a háza felé tolni a mellkasánál fogva, mikor odaértem hozzá. Hagyta, hogy betereljem a száraz helyre, de még mindig egy mukkot sem szólt. – Esküszöm, nem vagy normális… - ráztam a fejemet, miközben a félig szétázott pokrócot Nate fejére terítettem, és kicsit lábujjhegyre állva dörzsölni kezdtem a haját.

Magamban morgolódva próbáltam meg ázott farkasból emberi külsőt varázsolni neki – szerencsére a mi fajtánk gyorsan száradt -, miközben rájöttem, hogy a szemei alatt tényleg mély karikák vannak a kialvatlanságtól, ahogy sejtettem. Hirtelen rám tört a bűntudat. Egy egész éjszakát hagytam szenvedni a gyerekes viselkedésem miatt, ahelyett, hogy érett felnőtt módjára – ahogyan ő is akarta -, esélyt adtam volna neki arra, hogy megbeszéljük a dolgokat.

- Sajnálom… - hallottam meg végül Jonathan hangját. A nyakába akasztottam a pokrócot, és leeresztettem a karjaimat.

- Én is sajnálom – vallottam be, mire egy értetlen pillantást kaptam válaszul. – Hogy nem hallgattalak meg este… - magyaráztam meg.

- Érthető… - sóhajtott fel Nate, aztán a kanapé felé pillantott. – Leülhetnénk és beszélhetnénk most?

- Persze – bólintottam. Éreztem, hogy az arcomba kúszik a melegség, de próbáltam természetesen viselkedni. Leültem a mutatott helyre, és hálás voltam Jonathannak, amikor helyet foglalva egy kis távolságot tartott tőlem. Most zavart volna a túlzott közelsége.

- Nézd… Mondhatnám, hogy ez nem fog megtörténni többet, és hogy sosem gondolok rád másképp, csak mint a falka vezetője és a barátod, de… Ha ezt mondanám, hazudnék – kezdte Jonathan és nyíltan a szemeimbe nézett. Tudtam, hogy most teljesen őszinte lesz velem, bármi is legyen az igazság. Egyfelől örültem ennek, másfelől féltem a következményeitől. – Nem tudom irányítani az álmaimat, és igen, gyönyörű nő vagy, vonzódom hozzád… Eddig ez nem volt tudatos, de így van. Férfi vagyok, van szemem, és működnek az ösztöneim.

Próbáltam tartani a szemkontaktust, de valahányszor úgy próbáltam nézni Nate-re, mint egy férfire, az előttem lévő kép, mintha darabjaira esett volna. Mint egy bizarr Picasso festmény. Meg akartam szólalni, hogy elmondjam, én mit érzek, de Nate nem hagyta, hogy közbe vágjak.

- Viszont, tudnod kell, hogy ettől függetlenül, tisztában vagyok a helyzettel. Tudom, hogy bevésődésed van, tudom, hogy ez mit jelent. És hidd el, vissza tudom fogni az ösztöneimet. Nem akarom elveszíteni a barátságodat… - hajtotta le a fejét. Hirtelen fontosnak éreztem, hogy két dolgot is tisztázzak vele.

- Én sem akarnám ezt… - ismertem be az első dolgot. – Viszont, nem pusztán a bevésődésem tart vissza attól, hogy viszonozzam a vonzalmadat. Mármint… - kezdtem gyorsan, mert láttam, hogy Jonathan arcvonásai bizonytalanná válnak. Megpróbáltam magam előtt felidézni férfiként őt, úgy, ahogy a bevésődésem előtt láttam, de csak homályosan sikerült. Viszont, arra tisztán emlékeztem, hogy vonzó férfi. – …igazán jóképű vagy, és kedves, és bármelyik nő összetenné a két kezét, ha megajándékoznád a szíveddel, de… Én szerelmes vagyok Edwardba.

- Én is ezt mondtam – értetlenkedett még mindig Nate. Elmosolyodtam.

- Nem. Én nem a bevésődés miatt szeretem Edwardot. Már a bevésődés előtt is szerettem. Annyira szerettem, hogy még a bennem lévő farkas is őt választotta első látásra – fejtettem ki neki, én hogy látom a dolgokat. Tudtam, hogy a többi farkas számára úgy tűnhet a bevésődésem, mintha valami átok egy vámpírhoz kötött volna, de nem így volt. Az emberi érzéseim legalább olyan erősek voltak Edward iránt, mint a bevésődésem okozta érzelmek.

- A bevésődés miatt túlmisztifikálod a dolgot. – Nem tetszett a Nate arcán felvillanó mosoly. Hasonlított arra, amit egy kisgyerek felé szoktak küldeni, mikor valami butaságot mond.

- Tudom, mit éreztem és mit érzek – makacskodtam. – Tudom, hogy azt hiszitek, hogy ez egy átok nekem, mert Edward vámpír. Tudom, hogy utáljátok őt. De ez nem átok. Már akkor sem találtam annak, mikor még ember voltam. Edwardot szeretem, csak őt akarom, senki mást. Bevésődéssel vagy anélkül – jelentettem ki határozottan.

- Nekem más a véleményem erről… - vonta meg a vállát bosszantóan nyugodt arccal Jonathan.

- Akkor jobb, ha megyek! – pattantam fel a kanapéról, de mielőtt elérhettem volna az ajtót, egy kar megperdített, és magához húzott. Az arcom belepréselődött a forró mellkasba.

- Ne, várj! Ne haragudj… - Nate hangja halk volt. – Egyszerűen csak bosszant, hogy egy… Edward Cullen miatt nincs semmi esélyem – morogta a fejem búbjának.

- Sajnálom – motyogtam. Jöhettem volna olyan közhellyel, minthogy hamarosan úgyis megtalálod azt, akit neked rendelt az ég, de tudtam, hogy ez szörnyen semmit mondó lenne. – Szeretlek… Mintha a bátyám lennél… - Éreztem, hogy Nate mellkasa rezegni kezd az elfojtott nevetéstől.

- Muszáj úgy, mint a bátyádat? A legjobb barát státusz még mindig jobban hangzik a tegnapiak után… - Elpirulva húzódtam ki a karok öleléséből. – Bocsánat, nem akartalak zavarba hozni… - emelte fel mentegetőzve a kezeit.

- Semmi gond… - ráztam aprót a fejemen. – Ó, majdnem elfelejtettem! – csaptam gondolatban a fejemre. A tegnap este történtek után minden egyéb dolog mintha elvesztette volna a jelentőségét egy időre. – Carlisle üzent neked.

- A doki? Mit akart? – vonta össze a szemöldökét meglepetten Nate.

- Talált valamit azzal kapcsolatban, hogy miért éltem túl a vámpírmérget… Majd ő elmagyarázza, én nem értek hozzá. De nagyon fontos felfedezésnek tűnt, ahogy elmondta. Immunitást adhat másoknak is.

- Felhívom – bólintott.

- Rendben – gondolkoztam el egy pillanatra, aztán döntöttem. – Nate…

- Hajaj, ha ilyen hangon kezdesz valamit, abból nem sülhet ki jó – nevetett fel, aztán mikor látta, hogy én nem mosolyodom el, elkomolyodott. – Mi az?

- Beszélnünk kéne még valamiről – sóhajtottam fel. – Néhány… levélről lenne szó.

- Miféle levelek? – ült vissza a kanapéra Jonathan. Követtem a példáját.

- A házam padlójában találtam őket, és… A dédnagyapámnak szólnak, Billynek. A nagyapám barátjának, Embrynek az anyja írta mindegyiket. Ők… Nekik… viszonyuk volt… - vörösödtem el, mintha csak én léptem volna félre. – Embry valójában Black volt. És ez azt jelenti, hogy…

- Hogy Joshua is Black – bólintott komoly arccal Jonathan. Csak egy kicsit volt meglepett, valószínűleg azért, mert már ismerte a pletykákat Embry lehetséges származásáról. – Hol vannak most azok a levelek?

- Elrejtettem őket – vallottam be zavartan, aztán rögtön mentegetőzni kezdtem. – Nem akartam eltitkolni őket, csak át kellett gondolnom, hogy mihez kezdjek velük.

- És miért nekem szóltál róluk? – Megzavarodva pislogtam magam elé.

- Mert… Mert megbízom benned. És mert úgy gondolom, te majd tudod, hogy mit kell tennünk – próbáltam meg magyarázatot adni.

- Joshuának joga van megtudni – jelentette ki határozottan Nate.

- És ha követeli magának az alfaságot? – haraptam be a szájam szélét.

- Ahhoz is megvan minden joga – feszültek meg Jonathan arcizmai. – De nem hinném, hogy Josh vágyna a hatalomra – mosolygott rám végül. – Ha már itt tartunk… - köszörülte meg a torkát. – Már rég meg akartam kérdezni, de úgy gondoltam, még nem jött el az ideje. Most viszont, azt hiszem, épp aktuális. Te is Black vagy… - nézett a szemeimbe.

- Te vagy a legjobb ember az alfaszerepre – feleltem magabiztosan. – Nekem elég, hogy követhetlek.

- Biztosan?

- Teljesen biztosan.

- Rendben. A leveleket át tudnád hozni? És ne aggódj miattuk. Majd én lerendezem Joshuával – mosolygott rám.

- Persze, áthozom őket. Akkor megyek, lehet, hogy az öcsém már felébredt – léptem az ajtóhoz. A küszöbről egy pillanatra hátrafordultam, és rámosolyogtam Jonathanra. Megkönnyebbülten viszonozta a gesztusomat.

Visszarohantam Danielék házához, de még mindenki aludt. Írtam gyorsan egy cetlit nekik, hogy köszönöm a vendéglátást éjszakára, aztán óvatosan a karomba vettem Edwardot – a kis álomszuszék észre sem vette, hogy megmozdítottam -, aztán a takarójával védve az esőtől őt, hazasiettem.

Ahogy beléptem az ajtón már éreztem a tojás és a pirítós illatát. A nappaliban álló hordozható kiságyba betettem az öcsémet, az ajtókilincsre akasztottam a vizes takarót, aztán ujjaimmal vizes hajamat fésülgetve a konyhába mentem. Jade a tűzhely előtt állt – ez volt az utolsó hely, ahol el tudtam volna képzelni, mivel nem nézett ki egy konyhatündérnek -, és a serpenyőben a rántottát kavargatta.

- Csináltam reggelit – öntötte egy az asztalon lévő tányérba a kész tojást végül. – Ülj le, egyél! – húzta ki nekem a széket. Elkerekedett szemekkel bámultam rá, és idiótának éreztem magam, amiért az ugrott be elsőre, hogy vajon milyen mérget kevert az ételembe.

- Te nem eszel? – érdeklődtem, miközben leültem az asztalhoz.

- Nyugi, nem tettem bele ciánt – nevetett fel, mire elpirultam. – Egyszerűen csak nem vagyok éhes – huppant le mellém. Óvatosan beleszúrtam a villámat a tojásba, és a számhoz emeltem. – Nem aludtál ma este itthon. – Ez inkább kijelentés volt Jade részéről, mint kérdés. – Miattam?

- Nem, dehogy is – ráztam meg a fejem. Tényleg az volt az igazság, hogy tegnap este óta eszembe sem jutott Jade ittléte.

- Figyelj… - szólalt meg fél percnyi csend után. – Én nem akarom feldúlni az életeteket. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy honnan származom, és… Olyan régóta vándoroltam már. Jó lett volna megpihenni egy kicsit – sóhajtott fel. – De látom, hogy nem szívesen látsz itt se te, se a lányok. Szóval, elmegyek. – Megállt a villa a számban, és a tojás, mintha méreg nélkül is megkeseredett volna.

- Elmész? – nyeltem le a falatot erőszakkal. Lehetséges lenne, hogy mégis csak tévedtem? Hogy a féltékenység beszélt belőlem? Talán, Jade nem is olyan rossz… Talán, csak magányos. Mint amilyen én is voltam, amikor Forksba keveredtem. Akkor Cullenék befogadtak, és segítettek rajtam, én pedig csak úgy elkergetnék valakit, akinek családra van szüksége…

- Igen, így lesz a legjobb. – Két érzés kezdett harcot bennem, és fogalmam sem volt, melyik is fog győzni. Az egyik énem ujjongott, amiért Jade elmegy, hiszen a megérzéseim azt mondták, ha marad, valami rossz fog történni – féltettem Jaspert és a többi Cullent. A másik viszont, még mindig látta maga előtt azt a magányos nőt, aki elveszítette a szerelmét, és aki most lehet, hogy csak azért jött, hogy családra leljen.

- Nem kell elmenned. – A terv összeállt a fejemben. Ahogy letettem az evőeszközt, fémes koppanást hallatott a tányér szélén. – Tudom, hogy kissé… Elutasító voltam. De… Ismerd be, hogy te sem kezdtél nálam túl fényesen – húztam el a számat.

- Egy vámpír a bevésődésed… - borzongott meg Jade. Vettem pár mély levegőt. Tudtam, hogy teljesen normális a hozzáállása – legalább is, egy farkas csak szélsőséges esetekben viszonyulhat másképp a vámpírokhoz, mint amilyen az enyém is volt.

- Cullenék mások. Ha megismernéd őket… - vetettem fel az ötletet, és kíváncsian vártam, hogy reagál rá. Ha mégis Jasper miatt jött ide, akkor igyekezne a közelébe kerülni…

- Megismerni? – Jade úgy nézett rám, mintha megőrültem volna. Egyre biztosabb voltam abban, hogy tényleg nem Jasper miatt jött. Viszont attól még felismerheti, kivéve, ha távol tartom őket egymástól. Ez pedig menni fog, ha Jade és Jasper is a határ nekik való oldalán marad. – Figyelj, nem okozok gondot nektek, és nem támadok rájuk, de hidd el, jobb, ha nem hozod őket a közelembe – torzult el az arca egy pillanatra. – Ha el tudod fogadni, hogy én nem tudom ezt megérteni, és nem akarok a közelükben lenni, akkor maradok, ha nem… Akkor tényleg jobb, ha elmegyek. Sajnálom, de az elveimen nem tudok változtatni.

- Nem kell elmenned – ismételtem meg magam. – Ennyi erővel az összes társamat száműzhetném La Push-ból. Ti ezt nem érthetitek, mert túl… - két kezemet nyújtott ujjakkal elhúztam a fejem két oldalán a szemellenzőt jelezve. A farkasok nem ismerték Cullenékat, csak általánosítottak. És a csőlátásuk miatt nem is vették a fáradtságot arra, hogy megpróbáljanak változtatni a látásmódjukon. – Attól még, hogy nem értesz meg engem, nem muszáj haragban lennünk. Ha nem sértegetsz többé…

- Igyekszem – mosolyodott el Jade.

- És… Ha megesküszöl nekem, hogy magadra is kötelező érvényűnek veszed az egyezséget, amit a farkasok kötöttek Cullenékkal. Amíg nem bántanak senkit a jövőben – hangsúlyoztam ki a szót, hogy a múltbeli események ne befolyásolhassák az ígéretet. -, addig te sem bánthatod őket! – néztem Jade szemébe. – Esküdj meg, hogy betartod ezt, bármi is történik! – Elgondolkozva nézett vissza rám egy fél percig, aztán bólintott.

- Rendben – állt fel sóhajtva, és felém nyújtotta a kezét. – Megesküszöm neked a becsületemre, hogy betartom a quileute-ok szerződését a vámpírcsaláddal. – A szemébe nézve hittem, hogy komolyan gondolja, viszont csak remélni tudtam, hogy nem tévedek hatalmasat azzal, hogy bízom a szavában. Abban mindenesetre biztos voltam, hogy le kell ülnöm Jonathannal ismét, hogy megbeszéljünk pár óvintézkedést, amely Cullenék biztonságát szavatolja majd. Elfogadtam a felém nyújtott kezet, és biccentettem.- Akkor jó étvágyat! Én kimegyek sétálni egy kicsit…

- Esik az eső – közöltem Jade-del a nyilvánvaló tényt.

- Az nem baj – vonta meg a vállát. – Nem vagyok cukorból – felelte, aztán kisétált a házból. Az ablakon át figyeltem, ahogy elindult a Joshua háza felé vezető ösvényen. Gyorsan belapátoltam a tojást, aztán elmostam a tányért, és a szárítóra helyeztem.

Rápillantottam Edwardra, aztán felmentem az emeletre, lezuhanyoztam és átöltöztem. Még mindig nedves hajjal léptem be a szobámba, hogy magamhoz vegyem a leveleket. Edward párnáján lehúztam a zipzárt, elővettem a borítékkupacot, aztán becsúsztattam a nadrágom derékrészébe félig.

Mire végeztem, az öcsém már ébredezett, és gügyögve próbálta meg felkelteni a figyelmemet. Apró kezeivel négykézlábra küzdötte magát, és hatalmas barna szemeivel figyelte, ahogy közeledek felé.

- Szép reggelt, prücsök! – köszöntöttem, mire vigyorra húzódott a szája. – Megéheztél? – érdeklődtem. Kiemeltem Edwardot a kiságyból, tisztába tettem, aztán kivittem magammal a konyhába. Az etetés most már rutinmunkának számított, így gyorsan végeztünk vele. – Tudod mit? Átmegyünk, odaadunk valamit Jonathannak, aztán meglátogatjuk Esmét és Rosalie-t, rendben? – mondtam el az aznapi terveimet. Biztos voltam benne, hogy Esméék nagyon hiányolják az öcsém társaságát, és ha már én úgyis minden nap átjárok, miért ne vihetném magammal a testvéremet is, hogy boldoggá tegyem őket.

Az egyik kezemben Edwarddal, a másikban egy ernyővel visszasiettem Nate-hez, de ahelyett, hogy csak úgy átadtam volna a leveleket, aztán tovább mentem volna a Cullen házba, ahogy terveztem, végül úgy alakult, hogy meg kellett várnom Jonathant, aki Carlisle meghívására velünk tartott.

Kissé idegesen lépkedtem a határ felé – miközben legalább az eső elállt. Az én gondolataim le voltak zárva Edward előtt, de Jonathan fejéből simán kiolvashat mindent, ami tegnap este és ma reggel történt. Nem akartam, hogy a két fiú egymásnak essen, és esetleg még az egyezség is felbomoljon. Főleg most nem, hogy itt volt a Jade-probléma. Az egyezség volt az egyetlen, amivel visszatarthattam őt a bosszútól, remélve, hogy farkasként legalább olyan szavatartó, mint bármelyikünk. Úgy döntöttem, hogy a kérdést Nate-nek majd csak később vetem fel, nem akartam még jobban felzaklatni magam az Edwarddal való találkozás előtt, nehogy valami gond legyen. A gyomrom már fájt egy kissé, mire elértük a tornácot. Cseppet sem lepődtem meg azon, hogy Edward már ott várt rám – valószínűleg messziről hallotta, hogy közeledünk a házhoz. Az arca elsötétült, ahogy Nate-re nézett, de nem szólt egy szót sem.

- Felmegyek a dokihoz – közölte Jonathan köszönés nélkül, majd meg sem várva Edward beleegyezését, benyitott a házba.

- Hol van Alice? – néztem körbe. Az egyezségünk szerint a közelben kellett lennie.

- Itt vagyok – hallottam meg a csilingelő hangot valahonnan a fejem fölül. Alice a szobája ablakában lógott félig kihajolva, és vigyorogva integetett felém.

- Szia! – intettem vissza neki. – Szólnál Esmének és Rose-nak, hogy hoztam egy kis meglepetést? – emeltem feljebb a karomban az öcsémet.

- Már nem kell szólni nekik… - nevetett fel Alice.

A bejárati ajtó kinyílt, és Esméék siettek ki rajta. Pár lépésnyire megtorpantak tőlem, mivel ösztönösen hátrálni kezdtem előlük.

- Sziasztok! – köszöntem próbálva minél kevesebbszer levegőt venni, bár az, hogy odakint voltunk, és nem bent a házban, egy kicsit könnyebbé tette a helyzetet.

- Örülünk, hogy látunk titeket – mosolygott rám kedvesen Esme. Rosalie is bólogatott, de nem vette le a szemét a testvéremről.

- Megkaphatjuk? – nyújtotta ki felém a karjait mohón. Edward odalépett hozzám, gyorsan átvette a kicsit a kezemből, és átadta Rose-nak.

- Köszönöm – tátogtam oda Edwardnak. Esme és Rosalie szagához is éppúgy hozzá kellett még szoknom, mint Jasperéhez. Egyikük sem volt még annyi ideig a közelemben, mint Alice, Carlisle vagy Edward, így velük még nehezebben ment az egy légtérben való tartózkodás.

- Hálásak vagyunk, amiért elhoztad – szólalt meg Esme, majd adott egy puszit az öcsém homlokára, aki önfeledten rugdalózva vigyorgott, mintha érezte volna, hogy haza érkezett. – Akkor… magatokra hagyunk titeket – mosolygott Edwardra, majd mindhárman bementek a házba.

- Én azért még itt vagyok, szóval, legyetek jók! – hallottam megint Alice hangját odafentről. Akár egy őrangyal… Edward morcos pillantást vetett rá, mire visszahúzódott kissé, nagyobb magánéleti teret hagyva nekünk.

- Leülünk? – mutatott a lépcső felé Edward. Bólintottam, majd helyet foglaltam az egyik fokon. Edward tétovázva pillantott rám, majd végül leült ugyanannak a lépcsőfoknak a másik oldalára.

- Milyen éjszakád volt? – Bárki más egyszerű kérdésként értelmezte volna a mondatot, de én kiéreztem belőle azt a kis felhangot, amitől az idefelé úton tartottam.

- Valószínűleg úgyis tudod, nem igaz? – hunyorogtam rá. Az éppen oszlani kezdő felhőréteg mögül egy pillanatra előtűnt egy napsugár, ami egyenesen a szemembe világított.

- Csak azt, hogy mi történt. Azt nem, hogy te hogy érzed magad tőle…

- Ó… - nyögtem fel. – Igazából… Nem tudom. Mármint, most már azt hiszem, minden oké.

- Nem fog próbálkozni – pillantott a ház felé Edward Jonathanra utalva. – Kivéve persze, ha te is úgy akarnád…

- Dehogy is akarom! – csattantam fel.

- Mert nincs más választásod? – Edward kérdése tele volt bizonytalansággal. Hát ezt is tudja már…

Mély levegőt vettem, aztán ismét ránéztem. A napsugár végigsimogatta a hófehér bőrt a lépcsőn támaszkodó alkarján, vakító gyémántokat varázsolva alá. Egy pillanatra elakadt lélegzettel, megbabonázva néztem az izmok fényjátékát, aztán óvatosan kinyújtottam a kezemet. Edward megmerevedett mellettem, és csak akkor hallottam egy halk sóhajt, mikor az ujjaim elérték őt. Éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a mellkasomból, és magamban azon rimánkodtam, hogy Alice adjon még pár percet, mielőtt leállít.

- Ha nem lennék bevésődve, akkor is téged akarnálak csak… - feleltem, miközben végigcsúsztattam a mutatóujjamat a karján egészen a tenyeréig. A forróság az ujjbegyemből felfutott a vállamig, hogy ott szétválva egyszerre melegítse fel az arcomat, dobogtassa még gyorsabban a szívemet, és okozzon fájó szorítást az alhasamban. – Elmondtam Jonathannak is, ahogy láthattad. Annyira erősek voltak az érzelmeim, hogy még a farkas is téged választott – néztem fel a kezeinkről a most épp sötétarany tekintetbe. Az ujjaink egymásba fonódtak, és most először éreztem úgy, hogy a bennem lévő farkas erőfeszítés nélkül mászott vissza az általam kreált ketrecbe, hogy kiélvezhessem Edward közelségét.

52 megjegyzés:

  1. Végre, a levelek! Grat Fum, Lana és Juca, kitaláltátok! :) Szerintem Jade jól színészkedik, és akkor is forral valamit. Nate meg igazi úriember!"Most meg egész éjszaka itt ÁLLdogált."
    Team Jonathan! :DD

    VálaszTörlés
  2. Hát hűűű és hááá és izé...
    A fejezet elejét végigröhögtük Zafírral. Szegény Nate egész éjjel kint ÁLLt. *röhög* Túl sokszor használod a fejezet elején az állni szót, én meg mindre asszociáltam. *fetreng*
    És amikor megtudtam a leveleket. Hát majdnem körbeugráltam a szobát. Annyira tudtam tudtam tudtam. Wííííííííí
    Ami Jade-et illeti, kezdem megkedvelni... Lehet, hogy van valami terve, de egyre bizonytalanabb vagyok ebben... hmm, nem is tudom. Ezen még gondolkozni fogok egy darabig.
    És a vége meg... egyszerűen imádtam. Lefogadom a következő fejezetben első bekezdésében Alice már ott fog állni mellettük és szúrós szemmel fog nézni. :D
    Imádtam a fejezetet, mint mindig :)
    Ja és Woof woof béjbik :P

    VálaszTörlés
  3. Ja és a fejezet vége gyönyörű, de tényleg. Woof woof béjbibogyó a la Lulu! :D
    Spirit, azokat a mondatokat nekem meg Fum-nak címezted? *röhög*

    VálaszTörlés
  4. Ezt sem tartom kizártnak. XDXD

    VálaszTörlés
  5. Végre megtudtuk, hogy mit rejtenek a levelek :) Az elejét énis végig röhögtem. Egész éjjel kinn ÁLLt az esőben:D Vajon nézte azt, ahogy Isa alszik? :D Jade-t meg kezdem megszeretni:) Te minden szereplőt meg tudsz velünk szerettetni :) És végre a farkas ketrec mögé került:D juhééé * ugrál, nevet* Megint nagyot alkottál. Puszillak :)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Spirit!

    Szerintem remekül oldottad meg az Isabella és Edward közti nehézségeknek csökkenését. Annyira jó lett.

    Nem tudom, de Jade-del még mindig vannak fenntartásaim, valahogy akkor sem stimmel valami vele! Hiszen ha 3 csajszinak is rossz érzése van, az csak nincs ok nélkül, mert míg Isabella a féltékenységre gondolt, hogy amiítt nem szimpatikus, de ilyen prolémája nem lehetne a többiknek, na mindegy.!!!!!

    Kíváncsi vagyok, hogy végül, hogyan fogod megoldani! :)

    VálaszTörlés
  7. Kérlek nézzétek meg és kommenteljétek. Spiritnek köszönhetően én is elkezdtem egy fic-et. Örülnék, hogyha elolvasnátok az enyimet is, és írnátok hozzá valamit.

    http://twilightsagafanfictions.blogspot.com

    köszönöm

    VálaszTörlés
  8. Szia Spirit!
    Úgy örülök!! Végre kiderültek a levelekkel kapcsolatos dolgok, Jonathanék is megbeszéltek mindent Isabellával, és hát Edwarddal is alakulnak a dolgok... Úgyhogy HAPPY vagyok! Köszönöm Neked! Sikerült ma örömet szerezned, és asszem nem csak nekem! :D
    Kiváncsi vagyok Joshua hogyan fogadja majd a hírt... Vajon lenne alfa? Újabb témán lehet elmélkedni... :P És ez a Jade-dolog... hmmm... Már fogalmam sincs mit akarsz kihozni belőle! De így jó! Úgyis mindig meglepsz...
    Pussz

    VálaszTörlés
  9. Szia Spirit:)
    először is grat, a fejezet jó:) mint mindig:)
    és grat még azoknak akik kitalálták a levelek tartalmát;) ügyik vagytok:D
    amugy én már azt is el tudom képzelni Jade-ről hogy nem is gonosz csak mi hittük azt és nincs is semilyen terve xD:D de mondjuk az ellenkezője sem halt még ki belőlem xD:DxD
    úgy örülök h végre sikerült elfojtani a farkast:) tök jó:P
    és át Nate szegény egész éjjel kinn ÁLLdogált xD:D sajnálom xDxDxDxD:D:D:D:D de helyzet ÁLLása végülis jó lett XDXDXD:D
    puxx:D

    VálaszTörlés
  10. Sziasztok!
    Végre a levelek!:D Elég sokan kitalálták mirpl is van szó:D Ebből is látszik mennyire tekeregtek azok az agytekervények:D
    Nagyon jól megcsináltad az Isabella-Nate beszélgetést, meg az Isabella-Edwardosat is:D Nate téll egy gentleman:D
    Jade-del pedig egyre bizonytalanabb vagyok. Ezt szeretnéd kihozni ebből a fejezetből, hogy utána még nagyobbat koppanjunk, mikor kiderül hogy mégse olyan ártatlan?xD:D Mert most én is Isabellával együtt kezdek bízni benne, és a vőlegényét vesztett nőt látom benne, nem a bosszúálló farkast. De ki tudja? Te mindig meglepsz minket:D
    Na sziasztok (vagy inkább Woof Woof béjbik? Ez tényleg nagyon nagyxD)
    Puszi mindenkinek:D Lou:)

    VálaszTörlés
  11. Hali Spirit! Nah valemennyire csak igazam volt!!!:D Nagyon tetszik ez is, mint a többi...:)
    Nem sokára már küldöm az ajándékodat Spirit!!!:)
    puszi

    VálaszTörlés
  12. aww a levelek nmeetudom, de szerintem ez kissé jake-bella-edward háromszög hatvan évvel későbbi mása de nagyon jól szövöd a szálakat spirit!! :)

    VálaszTörlés
  13. IGAZAM VOLT!!!!!!! Sejtettem(reméltem :) ) h Billy-é a levek!!!!!!!!

    Jade...biztos lesz vele még valami, mert mosd derült ki h Jasper ölte meg a vőlegényét...itt lesz még valami!!!!
    PUSSSS

    VálaszTörlés
  14. Már egy ideje nem jutottam el a véleményírásig, és most is csak annyit tudok mondani, hogy fantasztikus a történet! Meglepett Jade viselkedése, azért még sejtek mögötte valami hátsó szándékot, de ki tudja.

    VálaszTörlés
  15. Jah, amúgy eddig nessa néven szerepeltem errefelé, csak közben let egy blogom^^

    VálaszTörlés
  16. Sziaaa! :))

    Hű, annyira tetszett ez feji. :D tényleg sokszor van benne az ÁLL... :D És én mindig röhögök... :D

    De nagyon tetszett, ahogy megoldottad a beszélgetést. És, hogy Isabella mit gondol a bevésődésről. Nate, fú egyre jobban tetszik. :D Mert nagyon aranyos, jó barát és alfa is.:) (Mellesleg a kép istök jó a karakethez. :D)

    Jade... Ajj, direkt bizonytalanítod el az embert, most megint nem tudom, mit gondoljak róla. Egyrészről biztos, hogy van valami hátsó szándéka. Mégiscsak első megérzésből adódóan. :D De így, hogy megtudtuk mi történt vele a múltban... Ahogy Fummie mondta, még én is gondolkodok ezen... :)

    Szuper lett a feji, várom a kövit. :)
    Puszi!!4

    VálaszTörlés
  17. Sziasztok!
    Hogy mennyi piszkos, ne adj Isten "perverz" fantáziájú olvasód van Spirit! Nem is gondoltam... Én nem számoltam, hányszor van benne az ÁLL szó! :D
    Szerintem Te sem direkt használtad ezt a szót, vagy tévedek? :P
    XDXD

    De érdekes, ha már ennyien megjegyezték! :D

    VálaszTörlés
  18. Szia Spirit!
    Nagyon klassz lett ez a rész is! Ez most egy kicsit nyugisabb fejezet, rendeződött néhány dolog, és nem jött újabb bonyodalom. :) Nagyon szép a lezárás is. :)
    Jade nekem is gyanús még továbbra is, bár sikerült elbizonytalanítanod...

    VálaszTörlés
  19. Nagyon jó lett....
    Végre kiderült a leveles dolgog.
    Nekem még mindig nem tetszik Jade... Csak nekem tűnt fel az hogy a beszélgetés után egyből Joshoz indult?
    "Az ablakon át figyeltem, ahogy elindult a Joshua háza felé vezető ösvényen"
    Spirit, kérlek ne hagyd hogy Nate sokáig magában ÁLLdogáljon, keríts neki valami belevaló csajt :)

    A vége az valami fantasztikus volt, ahogy leírtad azt az érintést...

    Nagyon várom a kövit.
    Szia

    VálaszTörlés
  20. Kedves Nikki!

    Nem szeretnélek megsérteni, vagy ilyesmi, távol álljon tőlem. De most már ez a második olyan hozzászólásod a "történethez", amiben csak a saját ficedet reklámozod, Blisséről egy szót sem ejtesz. Ha ő ihletet meg, az elismerő számára, de nem ott lenne a helye a reklámnak.

    Ha megkérnéd Blisst, biztos vagyok benne, hogy kirakná az oldalra a linket, nem kell a kritikába írnod. Ha mégis oda írod, az sem baj, csak akkor írj pár szót az aktuális fejezetről is. :) Bocsáss meg, de nem tartom ezt vele szemben fernek, hisz ő azon dolgozik minden nap szinte, hogy mi szórakozhassunk, hogy új fejezetet olvashassunk, s te még csak egy szót sem szólsz róla. Pedig én - de leginkább Szandi -, nagyon jól tudom, hogy mennyit dolgozik egy fejezeten, s mennyi idejét elveszi. Sőt magam is tudom, hogy a jó munkához idő kell, mert én is írok. Még sem reklámozom a kritikáknál a sajátomat. Egyszer előfordult, de akkor is mellékelten csak.

    Beszélj Blissel, tudom, hogy érzékeny lelkének rosszul esik az "üres" kritika. :)

    És elnézést, ha olyat mondtam, amivel megbántottalak.

    Freeb

    VálaszTörlés
  21. Nagyon jó lett ez a fejezet is,jajj annyira tetszett amikor Iza ki állt az érzései mellett.Miért ment Jade Joshua háza felé,lehet éjjel elolvasta a leveleket?na majd kiderül..

    VálaszTörlés
  22. Juca!!!

    Ha olvasod a fejit és a kritikákat, remélem ezt is fogod! :)

    Remélem azért jól telik ott Franciaországban az idő. Puszillak! :))))

    VálaszTörlés
  23. Itt az első vidi:D http://www.youtube.com/watch?v=h8NWunwkevI remélem tetszik nektek, nagyon átlagos, este volt..nem volt több ötletem sajnálom. De talán tetszeni fog nektek...:)

    VálaszTörlés
  24. Nagyon nagyon szuper lett az egész. Az is, hogy Edward és Isabella végre megint közel kerülhetnek egymáshoz, meg a levelek is.:)
    Puszi

    VálaszTörlés
  25. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  26. Nah, most már nekem is muszaj lesz írni... a múlt árnyain a múlt héten 3 nap alatt rágtam át magam, és imádtaaaaaammmm!!!!!!!!!!
    És azóta pedig minden nap feljövök, h megnézzem, van-e új fejezet.. jah, és nagyon sok Graattttuuuuuuu, h megcsináltátok a könyvet!!!! mármint kinyomtatattátok :)))))
    A fejezet vége meg... áhh.. a többiek már minden szépet elmondtak :P ilyenkor úgy sajnálom szegény Edwardot.. :( nem lehet Isabellával.. meg szegény Isabella is... :(
    Remélem a végére megoldódik! Gyorsan legyen új fejezet! Alig vároooom :)

    VálaszTörlés
  27. Sziaaa!
    Remek feji, nagyon tetszik! Mondjuk én azért egy kicsit féltettem Isabellát attól a reggelitől, amit Jade készített... Végülis attól hogy bohóckodik, hogy "nem tettem bele ciánt!", miért ne tehetett volna bele mégis? Ez a legjobb elterelő hadművelet! Am sztem forral valamit, és csak színészkedik.
    A végén az Edwardos befejezés nagyon gyönyörüen fantasztikusan lélegzetelálító volt (komolyan sztem nem is vettem levegőt, amíg olvastam), csak az volt vele a baj hogy vége volt.. :)
    Nagyon várom a következőt!
    Puszy
    Másik Zsani

    VálaszTörlés
  28. Én azért sajnálom hogy Jonathannak nincs eséje Isabellánál...de az a fejezet is olyan jó volt !!! Izgatottan várom a folytatást!!!

    VálaszTörlés
  29. Örülök, hogy rendeződtek a dolgok Nate-el, és tetszik, hogy kezd Jade is pozitívabb szereplővé válni, úgy ahogy azt éreztem. Igaz, hogy a levegőben akkor is ott lóg, hogy még okoz egy-két problémát a jelenléte, de szerintem nem direkt csinálja. Amúgy meg ragyogó ötlet volt a kis Edwardot átvinni a Cullen-ekhez, általa könnyebben feldolgozhatja Isabella az új helyzetet. Alice nagyon édes, ahogy őrködik, de hiányolom kicsit Emmett-et, és én is örülnék, ha Nate-nek találnál valakit! Nekem tetsző folytatást írtál, várom a következőt!
    Puszi :-)

    VálaszTörlés
  30. Elégé jó fejezet...nem is eléggé hanem nagyon Spirit, csak igy tovább extra kiváncsi vagyok a következőre!!!:D/swimesz/

    VálaszTörlés
  31. Csak hogy tudjátok hivatalosan megalakult a Team Nate! :D Aki akar csatlakozhat. ;) Én vagyok az alapító, Fummie az alelnök, és Deszy is csatlakozott már. :)
    Jelmondatunk: Team Jonathan! Mert neki minden jól ÁLL! (L) :D

    VálaszTörlés
  32. háhá, a levelek... na jó nem írom le... de, mégis!! tudtam!!! =DDD
    Nate... hát szegény, én azért sajnálom =( tök reménytelen a helyzet... =(
    aztán... nem tudom, nekem ez a Jade még mindig nem... szerintem eléggé agyafúrt, és tuti, hogy csak a farkasok bizalmába akar férkőzni. nem tudom elképzelni, hogy azért írtad volna bele a történetbe, és "hoztad volna haza" hogy sziplán még egy taggal bővükjön a falka... na majd meglátjuk.
    ééésss a vége! jajj istenem, imádomimádomimádom!! =D Edward felsóhajtott, csak mert Isabella hozzáért.. egyem a szívét ^^ jó is, hogy kiderült ez a Nate-es dolog, így legalább kicsit megint közelebb kerültek egymáshoz! =) Lana

    VálaszTörlés
  33. Hu,most is remek fejezetet hoztál nekünk össze! Köszönjük!:)
    Nagyon tetszett,hogy Nate ott várakozott egész éjszaka...:)
    Viszont van egy dolog,ami nem hagy nyugodni! Kicsit félek,hogy Nate nem adja fel a dolgot könnyedén,annak ellenére,hogy Izának bevésődése van! Nyugtass meg Spirit kérlek,hogy nem találsz arra semmilyen módot,hogy kialakuljon egy Edward-Bella-Jacob-hoz hasonló szerelmi háromszög!!! Mert én azt nagyon nem szerettem az eredeti könyvben sem...:S
    Anita

    VálaszTörlés
  34. Megnyugtatlak. Nem lesz szerelmi háromszög. Én is utáltam az eredetiben. :P Jonathan nem szerelmes Isabellába, pusztán férfi, Isabella pedig egy gyönyörű nő, szóval, csak vonzódik hozzá. Ez, ha nem lenne Edward, akkor továbbfejlődhetne valami többé, de van Edward. És csak Bella olyan idióta hülye liba, hogy Edward mellett képes egy másik pasi után is vágyódni. :P Isabella normálisabb. :) Neki csak és kizárólag Edward van. :)

    VálaszTörlés
  35. És Edward kell :D:D
    csak kiegészítettem Spirit mondatát :D

    Jah és ez a Team Nate, mert neki minden jól Áll hát kész :D:D:D:D
    *röhög már 10 perce*

    VálaszTörlés
  36. Drága Spirit, ne haragudj, hogy az előző néhány fejezethez nem írtam kritikát, csak le vagyok lassulva főleg a melegtől:$ Am nagyon jó:D Nate egy szerethető figura:)ÉS egy nagyon jó alfa, na arra kíváncsi leszek, mi lesz Joshua-val. NAgyon nagyot szólt, hogy mi van a levelekben:D Jó ötlet:D Csak nem ezt is megálmodtadXD?
    Tök jó, hogy Edward meg Isabella kicsit tartja a távolságot:D szal így sokkal borzongatóbb(pozitív értelemben), hogy meg kell állniuk a másik közelségét:D
    Am szöget ütött a fejemben egy kérdés:$ Szóval, ugye olvassuk, hogy a farkasok milyen sokat esznek, meg külön házuk van, de nem dolgoznak, mégis hogy tudják fenntartani a házukat, és ilyen sok ételt szerezni, vamn valami pénzforrás? Gondoltam azért kérdezem meg, mert minden apróságra szokott lenni magyarázatod:D De ha csak úgy, az sem baj:D
    Csak így tovább,
    Puszi,
    Truska

    VálaszTörlés
  37. Na jó Jade 100x100%-ig tervez valamit és ez tutti biztos és nekem is feltünt az a Joshuához menetel és tán Pet írta h lehet h elolvasta a leveleket am ez is nagyon jó lett mint mindig és legalább most nem akkora a függövég vagy a gondolkozási lehetöség nem azt mondom h nincs de legalább nem annyi mint szokott na mindegy elég volt belöle kívánok ezernyi sok ötletet puxx^^

    VálaszTörlés
  38. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hát ez lenyűgöző...Jade még biztos kavar valamit, de biztos megtudjuk hamarosan...
    Nagyon örültem a végének...
    Annyira jól le tudod írni, hogy hihetetlen, mennyire beleélem magam...Még az előző kötetben is...annyira lehetett érezni minden fájdalmat...
    Először azt hittem, hogy a levelek reggelre eltűntek a párnahuzatból...de így oké...Jade meg Josh....hmmm:):)
    De Jade akkor is gyanús....
    ÁÁÁÁ nagyon várom a következőt:):)

    VálaszTörlés
  39. Bine! Átköltöztünk egy másik fórumra! Gyere te is, mert a farkaslányok hiányolnak! itt a cím: http://besttwilighters.com/forum/index.php
    Woof woof béjbi! :)
    Bocsi Spirit, hogy itt!

    VálaszTörlés
  40. áhhh először amikor olvastam, fel se tűnt, hogy hányszor van benne az áll...:):):)

    VálaszTörlés
  41. Szia Spirit!
    Utazásból hazatérve egyszerre olvashattam 2 fejezetet. Az előző és ez is nagyon tetszett! Végre kiderült, hogy miről szólnak a levelek, bár már hallottam Juca elméletét, szóval így nem ért meglepetésként. Nagyon jól sikerült a Nate-es rész :D Egyre szimpatikusabb lesz ez a srác. Jade-ről még mindig nem tudom, hogy mit gondoljak, túl egyszerű lenne, ha nem lenne semmi hátsó szándéka azzal, hogy hazajött. Nem olyannak ismertelek meg, aki nem ír bele még egy csavart! :) Nagyon szurkolok, hogy Alice hagyja kibontakozni az "eseményeket", és ne lépjen közbe túl hamar!
    Már nagyon hiányzik egy jó kis fejezet elemzés Csillával és Jucával, van mit bepótolnunk :)
    Nagyon várom a következő fejezetet!
    Puszi,
    Vicky

    VálaszTörlés
  42. Már régen ajánlották nekem ezt az oldalt, és úgy döntöttem, belekezdek, és hát nem tudom abbahagyni...az eddig meglévő részeket gyorsan elolvastam, és hát mit mondhatnék...tökéletes:):):)
    Egyáltalán nincs olyan érzésem, hogy koppintva van az eredeti regényből, mert annyira jól tudod csavarni a szálakat, hogy mindig meglepsz valamivel, és hát profi munka...
    Jade tuti kavar valamit, és biztos lesz valami Josh és közte...:)
    Nate jó srác, de örülök neki hogy nem lesz szerelmi háromszög, mert az az eredetiben sem bírtam...plusz szenvedés...kinek kell?
    Te nagyon tehetséges vagy, Spirit bliss:):):)
    Van benne minden ami kell...romantika, humor, és tetszik, hogy nem csak a párkapcsolat, hanem mindenféle emberi kapcsolat szerepet játszik benne...testvér, szülő-gyerek, baráti meg minden...nekem nagyon bejön, úgy ahogy van...
    Nagyon várom a következő fejezetet!!!!!

    VálaszTörlés
  43. Hello SPIRIT!!! Tök jó lett ez a rész is csak nem tom most mi van Josuával és Jeaddel?És mi lessz Nate -el? Harcol majd Isabelláért?

    VálaszTörlés
  44. Mikor lessz következő rész?


    kérdezte : Fanka
    amm kérhetek tőled 1 msn címet?:D

    VálaszTörlés
  45. Szia Spirit!
    Bocsi hogy eddig nem írtam de a gépem megbetegedett és meg kellett mahinálni.
    Nagyon jók lettek a fejezetek és várom a következőt. Szerintem Jade lesz a következő probléma forrás.Valamire készül de ez még a jövö zenéje.Natnek adsz majd párt a folytatásban vagy ez még titok?:D
    Josh meg nem hiszem hogy annyira alfa akarna lenni de lehet hogy én tévedek. Az alfasághoz túl forrófejü:)
    Hú akkor Isabellának van egy unokatesója és már ott a család:D
    Spirit csak egy szereplőt hiányolok kicsit Emmettet. Ő merre jár mostanában?
    Elment valahová?
    Köszi mindent és hogy elviseled a sok kérdésemet:D
    Üdv R.E

    VálaszTörlés
  46. hali!
    Én spec örültem a Nate-s jelentnek. Nate marha jól néz ki, nem is értem hogy tud csak haverra gondolnirá (oké tudom edwardba szerelmes,de akkoris). Najó inkább az én perverz fantáziám :D
    Szóval örülnék még pár cikis jelentnek; a betolakodó szöszit meg torlaszoljuk el az utból, ha kellemetlenkedik:)
    Amúgy nagy fan vagyok, szinte mindennap felnézek, hátha van friss. Bár ezaz első hozzászólásom (*pirul-zavarban van*). Szóval várom a folytatást! /pink5

    VálaszTörlés
  47. A bevésődés miatt nem tud úgy nézni Nate-re...

    VálaszTörlés
  48. Szia spirit!
    Imádom az írásodat. Mindig izgalmas és magával ragadó egyszerűen függővé tesz.:)
    Alig várom a következő fejezetet:D

    Lukci

    VálaszTörlés
  49. kérlek nézzétek meg és kommenteljetek. Spiritnek köszönhetően én is elkezdtem egy fic-et, persze tudom, hogy nem lett olyan jó,mint ez :) de örülnék, hogyha elolvasnátok az enyémet is, és írnátok hozzá valamit :)

    http://twilightsagafanfictions.blogspot.com/


    köszönöm

    VálaszTörlés
  50. tulajdonképpen jó feji volt... de az elején az a sok "áll"... hát...XD és pont itt abbahagyni, mikor már történne valami... nagyon tudod, hogy kell "pattanásig feszíteni az idegeket"... ügyi vagy ^^ pussz

    VálaszTörlés
  51. Húha.. Jade feltűnően kedves volt.. Gyanús.. Nagyon-nagyon gyanús..xD Na, de most komolyan.. Tényleg túl kedves volt.:O Kiváncsi leszek..:P

    VálaszTörlés
  52. Hey, girls! :D
    Jár még erre valaki?
    Én még csak néhány napja kezdtem el olvasni A múlt árnyait, és eddig mindent magyon-nagyon imádtam benne, bár volt egy-két szóismétlés, de olyan elenyésző, hogy szerintem csak az én kritikus elmém vette észre őket. :D
    Am az senkinek sem tűnt fel, h Jade csak a quileutok (asszem, így írjuk) szerződését "vette magára"? Ezzel még trükközhet, ha arra kerülne sor. Bár az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen bizalmatlan...
    Puszpá: Gen.

    VálaszTörlés