Meglepetés folytatása 2.

Mégis csak új bejegyzést írok, mert kicsit hosszú lenne egyben. :) Először is jöjjenek a pécsi taliról a beszámolók. Legalább is, amik eddig elkészültek.


Az enyém:


Azt hiszem, a tali leírását korábbról kell kezdenem, mint az a három nap, amíg valójában tartott. Számunkra már jóval korábban elkezdődött, hiszen egy csomó előkészülettel jár egy ilyen esemény megszervezése. Nagyon-nagyon hálás vagyok: Szandinak, aki végig segített, hogy a fő ajándék időben elkészüljön, és anyagilag is csak az ő érdeme, hogy végül sikerült valóra váltani a tervünket; Gabinak, aki a főajándék és a kisebb ajándékok tervezése miatt éjszakai műszakot vállalt, és várost járt velem; Timinek, akit személyesen még nem is ismerek, mégis éjszakákat és nappalokat töltött azzal, hogy a főajándék utolsó simítását elvégezze; Judytnak, aki az alapötletet adta, és a főajándék alapját elkészítette és anyunak, aki még nem ölt meg amiatt, hogy folyton csak az írással és az ehhez kapcsolódó dolgokkal foglalkozom.

Szóval, Szandival egy csomószor végigrohantuk a várost, hogy a fő ajándék elkészítéséhez megtaláljuk a megfelelő embereket, akik minőségileg és anyagilag is azt tudják nyújtani, amit mi elképzeltünk. Az utolsó pillanatig úgy hittem, hogy nem leszünk kész időben, és mikor már az idegbaj és a végkimerülés határán állt mindenki, és láttam Szandin is, hogy összecsapnak a hullámok felette, azon is gondolkoztam, hogy fel kéne adni az egészet, mert a barátaim fontosabbak, mint az álmom. De Szandi nem hagyta! Mint mindig, most is félretette önmagát, és addig harcolt és küzdött, amíg meg nem valósította az álmomat. A legjobb barát az egész világon!

Szóval, pénteken, úgy körülbelül 10-15 perccel az első olvasóim érkezése előtt lett meg a főajándék, és akkor éreztük Szandi és én is azt, hogy végre összeállt minden, és fújhatunk egyet.

Freeb és Juca voltak az első érkezők, utána négyen toporogtunk már a buszállomáson a többiekre várva. Szandi csinált egy táblát, hogy mindenki felismerjen (és ki volt akadva, amiért a nyomtató nem volt hajlandó Twilight betűtípusban nyomtatni, pedig egy csomót szórakozott vele), de nem nagyon volt szükségünk rá, mert az érkezők már messziről felismerték a Twilight-őrület csillogását a szemeinkben.

Végül megérkezett Csilla, „pécsi” Viki és „messziről jött vándor” Viki. :) Ezután egy kissé megilletődve mentünk át az Árkádba, és kellett egy kis idő, míg magunkhoz tértünk. Vettünk innivalót, és leültünk beszélgetni, míg meg nem érkezett a második turnus. Ági és Eszti, ahogy leszálltak a buszról, fényképezkedni kezdtek, mi meg messziről integettünk nekik a táblával vagy három percig, mire észrevettek. :)

Ezek után leültünk a váróban, és vártuk, hogy utolsó vándorunk, Reni is befusson. Közben nevetgéltünk, beszélgettünk, összeismerkedtünk a takarítónővel, aki egy kissé zizzent volt, de azért vicces. :D És annyira bírt minket, hogy mindenkit kizavart a váróból, mivel már felmosott, de nekünk megengedte, hogy bent maradjunk. Szóval, kibéreltünk egy egész várót, ami csak a miénk volt. :D

Végül megérkezett Reni is. Fura volt, mert vele beszélgettem már msn-en, és volt kint kis képe, ezért azt hittem, meg fogom ismerni, de élőben teljesen más, mint képen (teszem hozzá, nagyon szép, és a haja… ahh, gyönyörű hullámos). Szóval, a pénteki napi teljes létszámban játszani kezdtünk végül.

A Twilightból (honnan máshonnan :D ) mellékszereplők neveit írtuk egy papírdarabkára, amit felragasztottam sorban mindenki hátára. A lényeg az volt, hogy a többiek elmondása alapján ki kellett találnia az adott embernek, hogy ki is ő (vagyis, hogy kinek a neve van a hátára ragasztva). A játék ötlete egyébként, nem tőlem származik, hanem még előző nyáron a barátnőimmel játszottunk ilyet egy Harry Potter boszi talin. :)

Nagyon jókat nevettünk játék közben, főleg, mikor voltam olyan béna, hogy elszóltam magam, mert annyira meg akartam magyarázni, hogy Heidi biztosan szőke, mert a neve is német eredetű, és a német típusú ember szőke és kék szemű. :D Szóval, jó móka volt. :)

Játék után kimentünk és a váróterem után elfoglaltunk egy kiszáradt medencét is. Leültünk a lépcsőjére és csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk. És nagy meglepetésemre olyasmiket tudhattam meg a körülöttem lévőkről pár óra alatt, amiket általában az ember csak hosszabb ismeretség után mond el. Szóval, jó volt, hogy lelkileg egymásra tudtunk hangolódni. :)

Aztán a pécsieknek és a máshol alvóknak sajnos, menniük kellett, de Reni és „messziről jött vándor” Viki nálam aludtak. Már a buszon hazafelé jót beszélgettünk, aztán otthon hajnali 2-ig folytattuk. Végül Reni és Viki kidőltek, én viszont hajnali fél 3-kor úgy éreztem, hogy megfulladok a melegtől, és csak valamikor fél 6-kor tudtam elszundítani egy órácskára. Fél 7 körül, még mindig aludt mindenki, ezért nekiálltam New Moont olvasni az ágyamban (mi mást :D )

Reggel végül, mikor mindenki felébredt, nekiálltam krumplit pucolni az ebédhez (legalább is, az első adaghoz, mert végül 3 hatalmas bödönnyi készült), közben beszélgettünk, és szépen megvárattuk Szandit a buszmegállóban. :D Aztán ismét elindultunk a szombaton érkezők elé.

A tegnapról jól ismert arcok már vártak ránk a vonatállomáson. Amíg a vonatra vártunk immár együtt, játszani kezdtünk. A többieknek ki kellett tölteniük egy tesztet, ami alapján megtudhatták, hogy mi a totem állatuk. Ez jó móka volt, és később a totemek alapján osztottuk be csoportokba őket a társasozáshoz. Aztán megérkezett Anna, és egy négyes csoport, Franci, Virág, Sztellus és Gigi, majd befutott a vonat is Melindával, Zsanival és Diával, így már mind együtt voltunk tényleg. :)

Ezek után hazabuszoztunk, és anyukámra enyhe infarktust hozva bemasíroztunk a szobámba lepakolni. :D Én előre szóltam anyunak, hogy sokan leszünk, de tudni és látni, két különböző dolog volt. :D Szóval, a helyhiány miatt, levonultunk a házunk előtti kis parkocskába, vagy minek is lehetne nevezni a helyet… A lényeg, hogy volt egy nagy füves terület, mellette padok és játszótér. Levittünk egy csomó pokrócot, és leterítettük őket a fűbe. Amíg én és Zsani szaladgáltunk, ugyanis kiderült, hogy minden fontos dologgal elkészültünk időben, de az aprókat elfelejtettük – vagyis, nem volt elég műanyagpohár :D -, addig a többiek beszélgettek, és élvezték a friss levegőt. Aztán végre felfrissülhettek némi teával és szörppel.

Elvégeztük a totemállatos tesztet a később érkezőkkel is, majd Szandi összegezte, hogy ki melyik csoportba fog kerülni. Ezek után jött a fő játék. Egy teszt A múlt árnyairól és A jövő reménységéről. Nagyon vicces volt, mert némely kérdésnél láttam az arcokon, hogy arra gondolnak: „Ti ezt komolyan gondoltátok?” :D Tényleg nehéz teszt volt, de mindenki ügyes volt. És sajnos, az első három helyért nagyon komoly harcot vívtak, mivel csak fél-fél ponton múlt minden, és szörnyen sajnáltam, hogy csak egy fődíjunk van. :( Szívem szerint, az első három helyezett mindegyike megkapta volna a fődíjat.

Egyébként a teszt után, elkezdtünk turnusokban feljönni, hogy mindenki megebédelhessen. Ahogy a többieken láttam, ízlett nekik a paprikás krumpli, volt, aki repetázott is. :) Szóval, anyu és az én szívem is örült, hogy mindenki jól lakott végül. :)

A második turnus evett éppen, mikor mindenki felsereglett, mivel esni kezdett az eső. A szobám iszonyú kicsi, de „sok jó ember kis helyen is…” alapon mind besereglettünk, és összehúztuk magunkat egy jó kis társasozáshoz. Pár nappal azelőtt Gabiéknál készítettük valamikor éjfél körülig, ha jól emlékszem, mind a táblát a társashoz, mind a bábukat, amik agyagból készült totemállatkák voltak. Mindig béna voltam a kézműves dolgokhoz, és először nem is akartam agyagozni, de a végén egész élveztem, és a medvémnek tényleg medve formája lett. :D A baglyom csőre mondjuk letört, és elég béna is lett, de hát, ez van… Viszont Gabi farkasa és sólyma, meg Szandi nyuszija nagyon klassz lett. :)

A társas egy amolyan kvíz, beugró és activity játék keveréke volt. Én nagyon jól szórakoztam az előadott kis jeleneteken, mutogatásokon és rajzolásokon. És mindenki nagyon ügyes volt. :)

Társas közben Szandi javította szegény a teszteket, utána pedig jött a díjkiosztó. Nem vagyok olyan ember, aki mások előtt ki meri mutatni az érzéseit… Ez azt hiszem, abból fakad, hogy eddig, ha megtettem, mindig kihasználták. :-/ Szóval, meglepett, hogy majdnem elsírtam magam… Egy hajszál választott el tőle. :D De mikor a hangzavar közepén közöltem, hogy a fődíj A múlt árnyai könyv alakban, és hirtelen síri csend lett, és Juca, aki első lett a teszten, és megnyerte a könyvet, könnyes szemekkel vette át tőlem… Nah, akkor a lelkem nekem is könnyezett. Nagyon meghatódtam, hogy vannak emberek, akik ennyire szeretik, amit csinálok. Ez számomra mindig meglepő, és mindig lélekmelengető. :)

Szóval, átadtam a könyvet (a többiek pedig gyönyörű könyvjelzőket és órarendeket kaptak, amiket Gabi csinált), pityeregtünk egy kissé, ki kívül, ki belül, és kiosztottam életem első autogramjait. :) Aztán elolvasta mindenki a személyre szóló üzenetét, és megint pityeregtek néhányan. :) Egy ilyen nagy társaságban óhatatlanul van pár ember, akiket jobban megismerek, mint a többieket, és nagyon sokat kaptam lelkileg néhány olvasómtól. Barátságot, tapasztalatot arról, milyen egy jó tanár, lelki kötődést, sőt, még azt is újra bizonyították nekem, hogy nem a külsőségek számítanak, mint például a kor, hanem az, hogy mit teszel, hogy viszonyulsz másokhoz, hogy jó ember vagy-e… Szóval, nagyon-nagyon sokat tanultam bizonyos emberektől (nem is egytől :) ).

Eredetileg egy városjáró játékot terveztünk estére, de az időjárás miatt változott a program, és inkább megnéztük újra a Twilightot. :) Klassz volt így együtt nézni, teljesen más, mint egyedül vagy kettesben. :) Nagyon sokat nevettem. :)

Aztán filmnézés után jöttek a stresszesebb órák, mert mintha beütött volna a balszerencse mennyköve, minden kezdett tönkre menni. :D A vécénk bekrepált, a falról véletlenül lejött a festék, és később még a videóm is kihúzta a kazettából a szalagot. :D Szóval, kezdtem kissé agyhalott állapotba kerülni a balesetektől és a fáradtságtól, és este 11 körülre már csak bólogatni voltam képes. :D

A nem nálam alvók hazamentek megint, kivéve Freebet, aki lekéste a buszát (teszem hozzá, nem az én hibám volt, én felelősségteljesen kikísértem időben a buszmegállóba :D ). Szóval, a 2. estére hat emberke aludt a szobámban (plusz én). Meg akartuk nézni a Death Note filmet, de a videóm, mint már említettem, meghalt, szóval, átkapcsoltam Animaxra, aztán az oldalamra fordultam, elszundítottam 10 percre, és mire felébredtem, és körbenéztem, már mindenki aludt, szóval, lekapcsoltam a tévét, és aludtam én is reggelig. Furcsa, mert sosem tudok úgy aludni, hogy mások is vannak a szobában, de úgy látszik, ha az ember jól érzi magát, attól is ki tud merülni teljesen. :)

Elég korán ébredtem, mivel Freebet ki kellett kísérni a buszhoz (most már elérte), aztán Renivel beszélgettünk, amíg a többiek aludtak. Végül, mikor mindenki magához tért, elmentünk várost nézni, és valamiért a város nevezetességében… Na kitaláljátok? Nem, nem a Székesegyház, nem is a Sétáló utca vagy a Lovas szobor… Hanem a McDonald’s-ban kötöttünk ki. Itt mindenki evett egy jót, aztán az utcán hangosan Twilight zenéket hallgatva leszökdécseltünk a buszállomásra, ahol szomorúan elbúcsúztunk először „messziről jött vándor” Vikitől. És felszedtük pécsi báránykáink egy részét. :)

Aztán átmentünk a vonatokhoz, ahol meg Melindától, Zsanitól és Diától vettünk könnyes búcsút, és azon elmélkedve hangosan, hogy ha a vonat kerekét kilyukasztanánk, vajon, tovább maradhatnának-e velünk, megröhögtettük a kalauz bácsit. :D

Végül átmentünk az Árkádba megint, hogy találkozzunk két mosolygós lánykánkkal Ágival és Esztivel, és rózsaszín báránykánkkal, Csillával. Itt megint beszélgettünk egy csomót most már sokkal fesztelenebbül, mint pénteken az ismerkedésünk elején, és kiderült, hogy egész komoly barátságok szövődtek (nem igaz, Csilla, Juca és „pécsi” Viki? :) ).

Elbúcsúztunk délután két mosolygós lánykánktól is. Ők annyira édesek voltak, tényleg mindig mosolyogtak, és nekem is mosolyognom kellett tőlük. A mosoly ragadós. :)

Aztán megint megszálltuk a várót, és Juca eldöntötte, hogy átalakítjuk és beköltözünk néhány Porshe és Volvo társaságában. :D Dőltünk a nevetéstől, ahogy ismertette lakberendezési terveit. Imádtam őket! :D Aztán sajnos, mennie kellett neki is, így a beköltözés elmaradt.

Végül Renitől is el kellett köszönnünk. Ez volt a legszomorúbb, mert tudtuk, hogy itt akkor most vége… Legalább is, a talinak. A barátságunknak nem, és az emlékeket is megtartjuk örökre. :)

Szóval, én rettenetesen élveztem mindhárom napot, nagyon sok embert megismertem, néhányukat jobban, mert több időt töltöttünk együtt. De mind igazán szeretni valóak, édesek voltak, és mindenki hagyott hátra valami szép emléket. :)

Például sosem felejtem el, mikor Twilight nézés közben Anna megkérdezte, hogy emlékszem-e a nevére (tudni kell rólam, hogy pocsék a névmemóriám, és örülök, ha a sajátom eszembe jut), és én emlékeztem rá. És láttam a szemében, hogy ez jól esik neki. :) És képzeljétek, minden itt lévő nevét tudom. :D Ami tényleg csoda, mert aki ismer, tudja, hogy ebben nem vagyok jó… Nem azért, mert nem figyelek másokra, hanem mert tényleg feledékeny vagyok. De mint látható, mindenki maradandó élményt okozott nekem, mert megjegyeztem a neveteket. :D

Zsani, aki megköszönte műanyagpohárért rohanás közben, hogy írok, és erőt adok neki ezzel. :)

„Messziről jött vándor” Viki, akitől tanultam arról, milyen jó tanárnak és jó embernek lenni. :)

Reni… Mosolygós mégis szomorú szemű, magát kocósnak nevező, de gyönyörű hajú plüssnyuszi, akit az ember néha jól megölelgetne. :)

Dia, aki feldobta a sétánkat a buszállomás felé egy kis zenével, és akinek nagyon szép haja van szintén. :) És vicces volt reggel begubózva az ágyneműjébe. :D Mint egy kis átalakulásra készülő pillangó.

Melinda, aki olyan sokat tud a ficemről, és annyira érdeklődő, és mindig feldob az elméleteivel és a kérdéseivel. :)

„Pécsi” Viki, akivel azóta már kétszer is összefutottam, és bár eleinte csendes volt, a tali végére teljesen kinyílt, és nagyon megkedveltem. :)

Juca… Huhh, nem is tudom, mit írhatnék róla. :D Mindig mosolyog, mindig megnevetteti az embert. Érdeklődő, elméletgyártó, kérdezősködő kis kíváncsi. :) Nem lehet nem imádni! :D

Anna is kicsit zárkózott volt tali elején, de aztán rátalált önmagára. Szandi azt mondta, hogy ő volt a külön kedvence (Zsani és Dia mellett), és szerintem is nagyon édes lányka. :)

Eszter és Ági… Mint már írtam, mosolygós kismanók, akikre ránéz az ember, és jó kedve lesz. Nem csodálom, hogy Csillából előjöttek az anyai ösztönök. :)

A négyes csapat, Franci, Sztellus, Gigi és Virág… A társasozásnál nagyon klasszak voltatok. :) Élveztem nagyon, remélem, ti is. :)

És végül, de nem utolsó sorban, Csilla. Mint már mondtam, ő volt a legkellemesebb csalódás, mert amit az első percben vártam, annak pont az ellenkezőjét kaptam. :) És ennek nagyon-nagyon örültem. :)

Azt hiszem, befejezem lassan, mert már egy kész fejezetnyi lett ez a beszámoló. :D Örülök, hogy megismerhettelek titeket, jól éreztem magam, és tényleg nagyon sokat kaptam és tanultam tőletek. :)

Ó, még valami. Köszönöm azt a sok ajándékot, amit hoztatok nekem. :) A párnával azóta is együtt alszom. Az elefánt kint áll a polcomon, hogy szerencsét hozzon. A könyvet már elkezdtem olvasni. A tollal folyton dicsekszem, mert benne van az írói nevem monogramja, és megfogadtam, hogy azzal adok majd autogramot, ha valaki még esetleg szeretne tőlem. :D A rajzok és képek pedig a szobám díszei lettek. :) Nagyon örültem mindegyiknek. :)

Legyetek jók, és remélem, hogy a következő talin találkozunk megint! :)
Spirit Bliss



Vikié:


Hát ez itt az én beszámolóm. Elkezdtem írni, de még nem tudom mi lesz belőle, nekem az írás sosem volt az erősségem. Tudom, mit szeretnék, de leírni nem olyan egyszerű, én csak olvasó vagyok, de az 100%-osan, azt hiszem.

Nos az első nap, egy hosszú véget nem érő utazással kezdődött, óriási melegben. Természetesen olyan, mint légkondi, ha volt is a buszon, nem vettem észre, mégis jó emlékeim vannak az utazásról! Az élet furcsa fintora, hogy mikor azt várod, hogy egyedül ülsz végig 5 és fél órát, és olvashatod egyik kedvenc íród könyvét (Agatha Christie), akkor félúton beszélgetőtársad akad. Baján a buszmegállóban, jól megérdemelt fagyim eltűntetése közben, valaki megkérdezte, hogy „A pécsi busz ugye onnan szemből indul?”. Szó szót követett, és egyszer csak kiderült, az egyik 6 évig általam is tanított diákom édesanyja áll előttem. Mohácsig csak úgy repült az idő, szegény könyvem meg lapulhatott a táskám fenekén! De nem bántam! Aki a hétvégén megismerhetett, állíthatja, hogy imádok dumálni, főleg, ha kellemes a társaság! :)

Így érkeztem meg Pécsre, ahol a buszból kitekintve egy kis csoportot vettem észre, s rögtön tudtam, hogy Ők azok!, s nem kell tovább aggódnom, helyben vagyok! Lekászálódtam a buszról, s settenkedve, orvul hátulról támadtam, és közben reménykedtem, hogy valóban Ők legyenek! Mázlim volt, elsőre eltaláltam! A meglepetés hatása alatt, egy gyors bemutatkozás, szépen sorban: Spirit Bliss, Szandi, Csilla, Freeb, Juca, és a kör Vicky-vel zárult, ha emlékezetem nem csal.

Rövid beszélgetés után eldöntöttük, hogy rögtön szomjan halunk, így átmentünk az Árkádba. Kívülállók számára úgy nézhettünk ki, mint akiknek gőzük sincs, mit akarnak, s lehet, hogy először ez valóban így is volt! A találkozás öröme, kicsit elfedte agyunk, s logikus gondolkodás, és megfontolás hiányában fel – le – fel utaztunk a mozgólépcsőn (hogy mindenki számára érthető, és elképzelhető legyen: emelet – földszinti bolt – emelet – székek), amit személy szerint nagyon élveztem, :) akár a gyerekek :).

Nem kell mondanom, hatalmas beszélgetésbe kezdtünk, mindenki egyszerre, mindent tudni akart, és szerintem csuklottak az otthon maradottak! Esztit és Ágit vártuk, akik a buszról leszállva vad fotózásba kezdtek, s hatalmas integetések és karjelzések után csatlakoztak hozzánk.

Kis csapatunk ezek után bevette magát a váróba, majd Reni érkezése után izgi „Találd ki, hogy ki vagy!” játékba kezdtünk. Mindenki egy papírra írt nevet kapott, melyen egy mellékszereplő neve volt olvasható, ezt a hátadra ragasztotta Adri, majd a többiek leírásai alapján kellett kitalálni, hogy ki vagy Te! És, hogy a játék ne legyen olyan egyszerű, nem várt nehezítést kaptunk! :) Megjelentek a takarítók! :) Azt hiszem mindannyian megkedveltük a jó humorú takarítónőt, aki azzal a csatakiáltással jött be, hogy „táskákat a székekre, lábakat a magasba!”, s velünk nevetett, bár fogalma sem volt arról, hogy mi mikor min rötyögünk, és míg mindenkit kizavart, bennünket hagyott tovább játszani. 10 körül jöttünk ki a váróból friss levegőt szívni, bár a tracsparti folytatódott, míg a gonosz buszmenetrend nem szólt bele a fantasztikus programunkba! :( Búbánatosan ment Mindenki haza, a másnapi viszontlátás ígéretével! :)

Ági és Eszti Csillánál, míg Reni és én Adrinál kaptunk szállást. Örömmel vettem, hogy Reni és Adri sem az a csendesebbik fajta, így hajnal 2-ig beszélgettünk, én legalábbis akkor ájultam be. Sajna ez már a korral jár!

Reggel megismerkedtünk Adri nagyon kedves anyukájával, majd elindultunk begyűjteni a csapat másik felét. Irány a vasútállomás! Ott már az előző napi csapat teljes létszámban várta Annát, Gigit, Francit, Sztellát, Virágot, Melindát, Zsanettet és Diát!

Még ott a peronon jött a következő feladat, ahol megtudhattuk melyik állat a legjellemzőbb ránk, a farkas, a medve, a sólyom, a nyúl és a bagoly közül. Ekkor még csak sejthettük, hogy ez a következő nagy játékhoz kell, ennyit ugyanis sikerült kihúznunk Adriból és Szandiból. Érdekes módon megint kilógtam egy kicsit a sorból (először természetesen a korom miatt– ezért a pár szóért pedig ki fogok kapni :) ), mert két állat jellemzői is igaznak bizonyultak rám. Na kitaláltátok már? Súgok egy picit, két ellentétes tulajdonságokkal rendelkező állatról van szó. Az egyik a farkas, a másik a nyúl. Az egyik apró, a másik hozzá képest óriás. Az egyik kedves és izgága, a másik félelmetes, mégis nyugodt! Ezek után mondja rólam valaki, hogy egyszerű eset vagyok! :)

Miután mindenki megérkezett, betámadtuk Adriék lakását! Szegény anyukája csak annyit látott, hogy 18 cserfes nő letámadja lánya szobáját, miközben csak annyit hall, hogy Csókolom!, Csókolom! …, és a sornak nem akart vége lenni. Gyors lepakolás, és irány a park, a hűs árnyékot adó lombok alá!

Jött a fő feladat, egy 48+1 kérdéses teszt, Adri történetéből! Hááát! Nem mondom, hogy könnyű volt! Az idegen nevekkel mindig bajban vagyok, de azért, mint utólag kiderült, annyira azért nem is sikerült rosszul a tesztem! Utána kisebb turnusokban megindult az ebédelés (Isteni parikáskrumpli, amit köszönünk szépen Adri anyukájának!), s sajnos a nem várt vihar is megérkezett közben. Felszorultunk Adri szobájába, ahol kezdetét vette a következő nagy játék.
Adri és Szandi, Gabi barátnőjük segítségével, külön Twilight-os táblajátékot készítettek. S lássatok csodát, a bábuk a fent említett 5 állatot formázták! A reggeli játékunk után 5 csoportba lettünk osztva, s így voltunk egy-egy csapat a társashoz. Én Annával és Ágival együtt kerültem a nyuszi csapatba, mert a reggeli beosztáskor túlsúlyba kerültek a farkasok! :) Úgy képzeljétek el a játékot, mint az Activity-t, csak egy játéktáblával megspékelve. Dobás után léptünk a táblán, majd kaptunk egy feladatot, és a helyes megoldásokért pont(ok) jártak, majd a végén a legtöbb pontot elért csapat nyert. Nem unatkoztunk, a frappáns feladatokkal gyorsan telt az idő. Pl.: találjatok ki egy párbeszédet a következő mondatok felhasználásával, majd adjátok elő; vagy mi a kakukktojás, mond meg miért, stb. A farkasok nyertek, de az összes csapat állíthatom, fergetegesen jól érezte magát!

Míg mi játszottunk Szandi „kis magányában”, hatalmas zsivaj közepette kijavította a tesztjeinket is, s jöhetett az eredményhirdetés. Mindenki nagyon klassz órarendekből, és könyvjelzőkből válogathatott (Köszönjük szépen Gabinak!). Bár a fő szenzáció a teszt nyertesének ajándéka volt!
Látnotok kellett volna a győztes arcát, na meg a többiekét, mikor Spirit Bliss a saját ficét nyomdailag bekötve, kész könyvként, átadta Jucának! Csak ámultunk! Juca könnybe lábadt szemekkel, ezt most én is úgy írom le, kérte meg Adrit, hogy dedikálja neki! S ezzel kezdetét vette valami, amit Szandinak, Szandi testvérének és Gabi barátnőjüknek köszönhetünk, hogy Hujder Adrienn alias Spirit Bliss aláírta első könyvét! :)

A nap azonban nem ért itt véget, volt közös Twilight filmnézés is, ami nélkül nem lett volna igazi a tali! Jó volt kibeszélni, pisszegni, hogy most figyelj, ez a legjobb rész, meg húúúzni, és jókat nevetni a magyar szinkronon! (Remélem ezzel senkit nem bántottam meg, de azt kell mondjam, hogy szerintem az eredeti sokkal jobb!) Az estének megint a menetrend vetett „részben” véget, csak a vidékiek maradtak, na és szegény Freeb, aki lecsúszott a buszáról. Bár mi örültünk neki! :) Bocsi Betti! :)

Az előző estéhez képest megszaporodtunk, így 7-en aludtunk Adri szobájában. Bliss elbeszéléséből tudom, hogy egyszer csak azt vette észre, hogy mindenki az igazak álmát alussza, szó szerint kidőltünk! Reggel eljött a pakolás ideje, de azért nem adtuk fel, hogy az aznapi program is meglegyen, rövid városnézést tettünk a batyuinkkal, fényképezéssel, és kajálással egybekötve. Utána én voltam a soron következő bomlasztó, s rövid, de tartalmas búcsúzkodás után, felszálltam a buszomra. Akármennyire is úgy tűnik írásomból, hogy itt vége a kicsit sem teljes történetnek, ez közel sincs így!

Azóta is rendületlen olvasom, és frissítem Spirit Bliss oldalát, követelem Freeb folytatását, és röviden levelezek Renivel alias Mismouth-al Harry Potter ügyben, van aki pedig felvett már msn-en, s remélem ez a jövőben is így marad! Igaz, épp hogy csak hazaértem, már azt kívánom, bár egy évvel öregebbek lennénk, (Pedig nekem ez már nem olyan jó! :) ) és újra találkozhatnék a most megismert, akkora már „ezeréves” barátaimmal!

További szép nyarat MINDENKINEK!

Puszi: Viki (July)



Melindáé:


Mi hárman vágtunk neki Kiskunfélegyházáról a "nagy útnak"! Nagyon megszállottnak kell ugyanis lennie annak (azoknak), akik elindulnak és 6 órát képesek utazni a nagy találkozásért...Nos, mi elég elszántak voltunk, és megérte! Csodálatos volt ez a 2 nap, jó érzés volt olyan emberkékkel találkozni, akik tudják miről beszélünk, ha azt mondjuk TWILIGHT-SAGA vagy Forks. :) Kissé megilletődve kerestük szombat délelőtt az állomáson ránk váró kis csapatot... és milyen sokan összejöttünk! Azt hiszem kb húszan lehettünk. Bár a sok névvel először gondban voltunk, de pár órával később már nagyon jól éreztük magunkat.

Miután elbuszoztunk Spiritékhez és lepakoltunk, letelepedtünk a ház előtti parkban (ez már úgy 11 után lehetett). Először egy rövidebb tesztelős feladattal beosztották az újonnan érkezőket egy-egy csoportba. A csoportok mind egy-egy totemállat neveit kapták: farkas, medve, nyúl, sólyom és bagoly... Én a "sólyom"-csapatba kerültem.

Jucával, Renivel és Esztivel jó kis csapat voltunk, délután a társasjátékban 2. helyen végeztünk (mint kiderült, a csapatokba osztás ugyanis ezért kellett).

De visszatérve a parkhoz, még megcsináltuk a NAGY RAJONGÓI TESZTET is! :D Szandi és Spirit elég "elvetemültek" voltak ahhoz, hogy a Múlt árnyai-ból a legapróbb részletre is rákérdezzenek! 48 kérdés volt, és még azt is tudni kellett (volna)milyen színű Rosalie-ék szobája, és hogy hívták Isabella kutyáját... :S Én elég hűséges olvasónak tartom magam, na de ezek azért rajtam is kifogtak! ;) Az eredményekre várni kellett...

Addig is megebédeltünk. Nagyon köszönjük Adri anyukájának a fáradozását! Nem lehetett egyszerű ennyi emberre főzni, és úgy általában elviselni minket. Mire mindannyian végeztünk, az idő is viharosra fordult... (akárcsak Forks :) )

Aztán jött egy speciális társasjáték: a játékmezőket ugyanis Spiriték készítették nem kis munkával... na és a feladatok? Azok is szuperek voltak. Sokféle feladat volt, de mind valamilyen formában az Alkonyathoz, pontosabban Stephenie Meyer 4 könyvéhez kapcsolódott. Volt mutogatás, rajzolás, körülírás, műveltségi (értsd: tudod-e? jellegű) kérdések, na és a legviccesebb, a monológírás! Ebből elég poénos történetek születtek! :D

Mire a társasjátékkal végeztünk, "Örök-Múzsa" Szandi kijavította Spirit regényéhez kapcsolódó tesztet. Az eredmény elég szoros lett. Az a fránya fél pont!! :( Ugyanis ennyi kellett volna, hogy én legyek a második első helyezett! De sebaj!Majd legközelebb! ;) Juca könnyes szemekkel vette át a nagy-nagy főnyereményt: A Múlt árnyai-t könyv formában! (jajj, mennyire irigyeltelek JUCA :) ) De megérdemelted! Mindenki kapott ajándékot, többféle könyvjelző közül lehetett választani, melyeken a MÁ-szereplői voltak. Én, második helyezettként két ajándékot is választhattam. Ezen kívül mindenki egy Twilight-os órarendnek is örülhetett (ezt a társasjátékban elért sorrend szerint választhattuk ki). Ja, és a legfontosabb! A társasjáték bábuit, melyek az adott totem állatot ábrázolták, saját kezűleg készítették szervezőink!Nem kis munka lehetett! (nagy volt az öröm, mikor kiderült, hogy el is vihetjük ezeket a figurákat XD)

Ezután jött az autogramvadászat (Spirittől), e-mail cím- és msn cím-csere (mindenki mindenkitől)... :D

Ekkorra szépen "be-Alkonyodott", akinek mennie kellett, az elköszönt, a többiek Alkonyat filmnézésbe kezdtek (természetesen feliratosan!). Mi néhányan a konyhába fészkeltük be magunkat beszélgetni.

Közben, ahogy annak lennie kell Murphy is dolgozott: elromlott egy-két dolog: wc tartály, a szép új konyhai fal lekarcolódott... az utolsó dolog Spirit videója volt, úgy éjfél felé. :( De ez nem szegte jó kedvünket!Miután mindenki elköszönt, aki nem Spiritnél kapott szállást, illetve pécsi volt, próbáltunk előkészülni az alváshoz (öten voltunk végül + szállásadónk egy szobában). Bár éjfélkor még bőszen hajtogatta a többség, hogy ő márpedig nem szándékozik aludni, úgy 1 óra tájban már mindenki mélyen aludt (végül még eggyel "szaporodtunk" is, ugyanis Freeb lekéste az utolsó buszát). Szóval ennyit a "sokáignemalszunk"-ból, reggel 7 óra tájban ébredeztünk...

Mi még beiktattunk egy kis városnézést, mielőtt hosszú órákra vonatra nem kényszerültünk. Velünk volt Szandi is, aki rengeteg fotót készített. (Ugye mi is láthatjuk majd őket??) Az utolsó pillanatban ültünk vonatra, addig hülyültünk még az állomáson... :D XD

Nagyon köszönjük a lehetőséget, hogy itt lehettünk, az ingyen szállást, a programokat és a nagy-nagy lelkesedést, ami áthatotta az egész hétvégét! Nagyon élveztük mind a hárman ezt a találkozót! (bár a 12 óra utazásról lemondtunk volna...)

Remélem a következőre is lehetőségünk lesz eljönni! Puszilunk Spirit innen a távolból:

Melinda (Dia és Zsani)


És a taliról az eddig elküldött képeket itt taálhatjátok: http://picasaweb.google.com/nevramiel/SpiritBlissTwilightTali2009?feat=directlink#