.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. július 25., szombat

A jövő reménysége - 8. fejezet

8. JASPER



PÁR MÁSODPERCIG FEL SEM fogtam, hogy Jasper mit mondott, csak kiürült aggyal bámultam magam elé, mint valami zombi, aztán a szemeim elkerekedtek, és azt hiszem, még a szám is elnyílt. Persze, tudtam, hogy Jasper valaha nomád életmódot élt, de valójában szembesülni vele, furcsa és megrendítő érzés volt. Nem tudtam elképzelni, hogy azok a szégyentől lesütött aranybarna szemek milyenek lehettek vérvörösen.

- Hogy… történt? – köszörültem meg a torkomat, mert a hangom elhalt mondat közben. Jasper hátat fordított nekem, és a korlátba kapaszkodott – láttam, hogy az ujjai elfehéredve szorítják azt.

- Nem tudom, hogy ismered-e a történetemet… - szólalt meg végül halkan, aztán visszafordulva rám nézett.

Farkassá válásom óta most először néztem meg rendesen az arcát, és furcsállva akadt meg a szemem egy eddig sosem látott hegen a szemöldöke felett. Aztán a pillantásom lejjebb csúszott. A garbó, amit viselt, eltakarta majdnem az egész nyakát, de ahogy felemelte a fejét, hogy a szemembe nézhessen, az álla láthatóvá vált. A tüdőmbe szorult a levegő egy pillanatra. Hogy nem vettem észre eddig ezeket a sebhelyeket? És mikor szerezte őket? Ki bántotta? A védelmező ösztön, amellyel bármikor megvédtem volna a családom akármelyik tagját olyan erővel söpört végig rajtam, hogy megremegtem.

- Azt hiszem, ezzel megkaptam a válaszodat – mosolyodott el kissé keserűen Jasper.

- Mi… mi történt veled? – a szemeim kétségbe esve próbáltak a tekintetébe kapaszkodni, és nem a sebhelyeket bámulni.

- Ez is a múltam része. Már emberként is katona voltam, és miután átváltoztam, egy újszülött vámpírsereg egyik vezetője lettem. Sokat harcoltam. És a vámpírharapás az egyetlen, ami nyomot hagy rajtunk – dörzsölte meg az állát óvatosan. Próbáltam elnyomni a bennem kavargó érzéseket – sajnálat, rémület, együttérzés -, hogy ne bántsam meg Jaspert, de láttam az arcán, hogy feleslegesen próbálkozom. Ha az elmém jól le is tudtam zárni mások előtt, az érzéseim nyitott könyvként fedték fel magukat Jasper számára.

- Hogyan? – tettem fel újra a kérdést az eredeti témánkra vonatkozóan. Tudtam, hogy Jasper kertelés nélkül elmondja majd a teljes igazságot nekem. Bár törődött velem, nem olyan óvón, mint Edward, aki valószínűleg finomított volna a történet elmesélésén, hogy a lelkem érzékenységén ne ejtsen sebeket. Pedig fele annyira sem voltam törékeny, mint Edward hitte. Vettem egy mély lélegzetet, és kész voltam, mindenféle kiborulás és közbevágás nélkül meghallgatni, amit Jasper el akar mesélni.

- Éppen egy harc után voltunk, az újszülötteink nagy része elpusztult benne, Maria pedig új sereget akart csinálni – kezdett bele. Nagyot nyeltem, mert tudtam, hogy mit jelent az, amit hallok. Emberek megölését és átváltoztatását vámpírrá. – Vadászni mentünk éjszaka. Nem távolodtunk el túlságosan a rejtekhelyünktől, ahol már több hónapja éltünk, csak alig pár utcányira mentünk. Egy sikátoros résznél észrevettünk három férfit. Eléggé be voltak csípve, a beszélgetésükből azt vettük ki, hogy épp egy legénybúcsúztatóról tartottak haza. Aztán ketten elköszöntek, és másfelé indultak, a harmadik pedig egyedül maradt. Maria őt szúrta ki magának. Én a háttérben meghúzódva néztem végig, ahogy odamegy hozzá. Éreztem a férfi csodálatát, aztán a rettegését. Maria megharapta.

- Akkor nem is te ölted meg. – Magam sem tudtam, miért, de ettől fellélegeztem.

- Közvetve, igen. Ott voltam és hagytam – Jasper ellökte magát a korláttól, de végül nem jött közelebb hozzám. – Tudom, hogy milyennek látsz minket, Isabella. De meg kell értened, hogy van egy sötét oldalunk is. Carlisle és Alice az egyetlen, aki közülünk sosem ölt embert. De mi, többiek… Akárhogy is nézzük, és akármennyire is nem szeretnéd tudatosítani magadban, gyilkosok vagyunk bármilyen életet is élünk most. A bűnöket, amiket elkövettünk, nem másíthatjuk meg. Vagy elfogadjuk őket, vagy beleőrülünk. Más választásunk nem nagyon van.

- Tudom… - haraptam be az alsó ajkamat.

- Miután Maria lecsapott, magunkkal vittük a testet a búvóhelyünkre, és vártuk, hogy átváltozzon, mikor pedig ez megtörtént, elkezdtem kiképezni az újszülöttet, akit mint kiderült, Scottnak hívtak – folytatta Jasper a történetet. – Rá egy hétre elvittem vadászni magammal, és a véletlennek volt köszönhető, hogy belebotlottunk abba a nőbe, Jade-be. Az eltűnt vőlegényét kereste. Papírokat ragasztgatott ki a házak falára a leírásával, és megkérdezett minden útjába kerülő embert, hogy nem látták-e. Én nem ismertem, nem tudtam, hogy kicsoda, de Scott ráismert az illatára. Őt akarta.

- Hogy menekült meg? – szorult össze a torkom. Hirtelen eltűnt a lelki szemeim elől a meztelen, kihívó tekintetű Jade, és megjelent egy összetört nő arca, aki kétségbeesve kutat a férfi után, akit szeret. – Azt mondtad, akkor még ember volt… És két vámpír ellen… - összerándult a gyomrom.

- Szerencséje volt.

- Szerencséje? – kételkedve néztem Jasperre.

- Valószínűleg már elkezdődött nála az átváltozás korábban – kipirult volt, remegett és izzadt, mintha valamiféle láz gyötörné. Attól a háztól nem messze bujkáltunk, ahol lakott, így hónapokig ki volt téve a közelségünknek. – Kaptam meg a magyarázatot. – Mikor Scott rátámadt, az lehetett a végső lökés. Még sosem láttam azelőtt ilyesmit, csak mondákat hallottam, azokat is főleg vérfarkasokról, nem alakváltókról, így miután végignéztem az átváltozást, elmenekültem. Nem volt kedvem összetűzésbe keveredni egy vérfarkassal. Scott pedig nem jött többé vissza…

- Jade… Jade megölte a vőlegényét? – a megdöbbenéstől a hangom, mintha magasabban szólt volna, mint általában.

- Nem tudom, mi történt. De ha Scott el is pusztult, az a nő csak egy vámpírt ölt meg önvédelemből. Nem ő ölte meg a vőlegényét, hanem Maria és én – keményedett meg Jasper arca.

- De… - közbe akartam vágni valami mentséggel, ami bizonyította volna, hogy Jasper nem tehet az egészről, de nem hagyta.

- Nem kell mentegetned. Tudom, mit tettem, és elfogadtam a múltamat. Ha te nem tudod elfogadni… megértem, de ne álltasd magad – kérte komoly arccal. Elgondolkozva fúrtam a tekintetem az övébe. Vajon, ha Cullenék nem állnak ilyen közel hozzám, másképp látnám őket? Ha az én vőlegényemet ölte volna meg Jasper, képes lennék megbocsátani? Lenne valami, ami miatt úgy érezném, nem hibás? Nem… gyilkos? A válaszom egyértelmű nem volt. De ez mind nem számított. Mert ismertem őket. Láttam, milyen életet élnek most. Láttam az őszinte megbánást rajtuk. Tudtam, hogy ha visszacsinálhatnák az egészet, akár az életük árán is megtennék. A szeretetem irántuk eltörölte a bűneiket a számomra. És bármennyire is szörnyen hangzott ez egy kívülálló számára – Joshua valószínűleg az ereit vagdosta volna fel, ha hallja a gondolataimat -, tehettek a múltjukban bármit, sosem tudtam volna gyűlölni őket. Sosem voltam vallásos, de most megértettem azt, amit egyszer nagyon régen hallottam egy pap szájából – a szeretet: megbocsátás.

- Elfogadom. – Jasper szemei ettől az egyetlen szótól megteltek szeretettel, én pedig biztos voltam benne, hogy helyesen döntöttem. Próbáltam összerakosgatni a kirakó darabkáit a fejemben, és végiggondolni, hogy mihez is kezdhetnék azzal az információval, amit Jaspertől kaptam. Aztán hirtelen belém nyilallt egy kellemetlen gondolat. – Jasper… Gondolod, hogy Jade felismerne téged? Hogy tudhatja, hogy itt vagy?

- Arra gondolsz, hogy miattam jött ide? – vonta fel a szemöldökét Jasper.

- Valami nem tetszik benne… És ha… ha bosszút akar állni? Ha… - idegesen haraptam be a számat. A bosszúja teljesen jogos lett volna, mégsem hagyhattam, hogy Jaspernek vagy valamelyik Cullennak baja essen. Egyszerűen nem tehettem.

- Nem hinném, hogy felismerne… Elég zavaros lehetett számára az a pár pillanat – gondolkozott el.

- Azért…

- Vigyázok magamra – mosolygott rám. – És próbálom nem felhívni magamra a figyelmét.

- Én pedig igyekszem kideríteni, hogy mit tud – bólintottam magamban elkönyvelve a feladatomat. Egyre biztosabb voltam abban, hogy Jade még sok gondot fog okozni, és ettől ideges lettem. – Most mennem kell… - pislantottam a lépcsők felé.

- Várj! – Jasper keze kinyúlt, és elkapta a karomat. Éreztem, ahogy az önkéntelen reszketés végigfut rajtam, aztán mintha elöntött volna a nyugalom. A farkas bennem egy felfüggesztett kötélen egyensúlyozott, és jelen pillanatban csak Jasper képessége volt az, ami az emberi tudatomat nem engedte lezuhanni a mélybe. – Köszönöm. – Tudtam, hogy a történetére mutatott reakcióm miatt hálás nekem. Rámosolyogtam, de meg is könnyebbültem, mikor elengedett. Furcsa érzés volt ez az ellentét. Egyfelől ingerelt a vámpírillat, másfelől vágytam volna Cullenék közelségére. Hogy Esme és Carlisle puszit adjon a fejem búbjára, mint régebben, Alice megszorongasson, Jasper megajándékozzon néhány kézfogással vagy simogatással, Emmett pedig óvatosan oldalba lökjön, ha valami viccesre akarja felhívni a figyelmemet. Rosalie volt az egyetlen, akivel semmi sem változott, mert ő azelőtt is megtartotta a távolságot testileg is tőlem.

A legnehezebb dolgom viszont Edwarddal volt. Ahogy lementem a lépcsőkön, és megláttam, hogy még mindig ugyanott vár rám, ahol az érkezésemkor ott hagytam, legszívesebben a nyakába vetettem volna magam, hogy addig csókoljam, amíg csak bírom szusszal. De persze, nem tehettem… Ehelyett lassú léptekkel haladtam felé, miközben próbáltam kontroll alatt tartani a vágyaimat.

- Jól vagy? – kérdezte aggodalmas arcot vágva.

- Persze, miért ne lennék… - kezdtem, aztán rádöbbentem. – Te hallgatóztál! – csattantam fel, mire bűnbánó képet vágott.

- Önkéntelen volt… Nem tehetek róla. Jasper gondolatai csak úgy kiabáltak felém – védekezett.

- Tudod, azt hiszem, örülök, hogy az enyéimben nem tudsz olvasni. Ez szörnyen zavaró… - vágtam grimaszt. – Mi az? – kérdeztem bizonytalanul, mikor Edward mélyen a szemembe nézett, és mintha valamit ki akart volna olvasni belőle.

- Semmi – rázta meg a fejét, és sóhajtott egyet. – Ugye, maradsz még?

- Szerintem, már keresnek a többiek… Csak a lányoknak mondtam, hogy ide jövök.

- Csak még egy kicsit… - lépett előrébb Edward, mire én önkéntelenül hátrálni kezdtem. Hirtelen izgató kép kúszott a fejembe, és tényleg örülni kezdtem annak, hogy a gondolataim el vannak zárva jó mélyre. Egy természetfilmben láttam hasonlót. A nőstény folyton kitért a hím útjából, hogy ingerelje, és aztán az egyesülés még szenvedélyesebb legyen. A testem egy bizonyos ponton fájóan lüktetni kezdett, mivel a mi esetünkben csak a kitérés történhetett meg, a kielégülés nem.

- Nem lehet – ráztam meg a fejem.

- Alice a nappaliban van, figyel ránk, ahogyan kérted… - próbálkozott tovább Edward. Nagyot nyelve pillantottam segélykérően a nappali felé, de Alice a tévét bámulta merően. – Gondolkoztál az én kérésemen?

- Én… Még nem igazán volt időm rá… - mutattam az emelet felé.

- Kérlek, egyezz bele – Edward lágy, könyörgő hangjától megremegtem. Mintha hipnotizált volna, automatikusan bólintottam, anélkül, hogy átgondoltam volna a dolgot. Közelebb jött annyira, hogy az még ne legyen túl zavaró, de elérhessen engem, és óvatosan kinyújtotta a karját felém. Hátam a lépcsőkorlátnak feszült, és ledermedve vártam, hogy mire készül. Ahogy az ujjai végigsiklottak a felkaromon libabőrös lettem. A mélyfekete tekintet beleolvadt az enyémbe. Hallottam, hogy kapkodva veszem a levegőt, de nem tudtam visszafogni magam. Olyan volt, mintha az idő megállt volna, és csak mi ketten lebegnénk egy elektromossággal teli szobában. Biztos voltam benne, hogy ha lenne elég erőm lenézni a karomra, akkor látnám az apró szikrákat pattogni kettőnk bőre között.

Az ajkaim elnyíltak, a lábam pedig automatikusan lépett egyet Edward felé. Ebben a pillanatban nem akartam mást, csak megcsókolni. Vadul, szenvedélyesen, azzal sem törődve, hogy esetleg újra át kell élnem a méreg miatt pár órányi szenvedést.

- Isabella… - Alice vékony ujjai a vállamon nyugodtak, Edward pedig visszahúzta a kezét. Halk morgást hallatva húzódtam el Alice érintése elől, és nagy ívben kikerülve Edwardot feltéptem a bejárati ajtót.

- Várj! – Edward hangja kétségbeesettnek tűnt. Ő maga is tudta, hogy átlépte a határt, ha a szabályaimat nem is szegte meg, és bele is egyeztem a dologba. Manipulált engem. Megtorpantam a verandán, de nem fordultam vissza. A karom még mindig bizsergett, és apró kisüléseket okozott más testtájaimon is.

- Holnap találkozunk – szólaltam meg remegő hangon, hogy tudja, visszajövök. Még hallottam a halk sóhajt, ami elhagyta a száját, majd gyors léptekkel az erdő felé indultam. Annyi gondolat és érzés kavargott bennem, hogy megint úgy éreztem az agyam túltelítődött. A levelek, az Edwarddal kötött egyezség, az ő feltétele, Carlisle felfedezése és végül Jasper és Jade. Ez mind túl sok volt ahhoz, hogy egyedül helyre tudjak tenni mindent. Nem tudom, miért, de a lábaim automatikusan Jonathanhoz vittek. Talán, mert benne bíztam a legjobban, vagy mert Carlisle azt mondta, csak neki szóljak az immunitásomról, és így kézenfekvő volt, hogy a többi dolgot is vele beszéljem meg.

Épp sötétedni kezdett, mikor visszaértem La Pushba, és mint mindig, most is kopogás nélkül léptem be a házba, ahol Nate lakott. Valahogy elmaradt ez a szokás, mivel úgy jártam-keltem Jonathannál, mintha otthon lennék. Az ideköltözésem idején a napjaim nagy részét nála töltöttem, mert szinte állandó felügyeletre volt szükségem, és a lelkemnek is jól esett, hogy nem voltam egyedül. Általában, csak aludni mentem vissza a saját házamba.

Lábujjhegyen osontam be az előszobába, mivel tartottam tőle, hogy Jonathan az esti járőrözés után épp az igazak álmát alussza, és nem akartam felébreszteni, ha így van. Az első utam a konyhába vezetett, de az üresnek bizonyult, aztán átmentem a nappaliba, végül az emeleti háló következett. Halkan nyomtam le a kilincset, és először csak a fejemet dugtam be a kis résen.

Nem tévedtem. Jonathan az ágyon feküdt szétvetett tagokkal, és halkan horkolt. Elmosolyodtam, és már épp visszacsuktam volna az ajtót, mikor észrevettem, hogy a takarója félig a földön lóg egy üres tányér fölött – amiben nemrég még makaróni lehetett, ha a szaglásom nem csalt -, és Jonathan minden mozdulatánál egyre lejjebb csúszott egyenesen bele a zsírba.

Óvatosan lépkedtem az ágyhoz, és két ujjal megfogtam a takarót, hogy megmentsem a koszolódástól.

- Isabella – a halk nyögés megállított mozdulat közben. Azt hittem, Jonathan felébredt, de mikor felnéztem, a szemei még csukva voltak. Megráztam a fejem, mintha valamiféle hallucinációt akarnék elkergetni. Lehajoltam, hogy a tányért is felvegyem, mikor a takaró Jonathan forgolódása következtében megint a földre zuhant. Bosszúsan egyenesedtem fel, de abban a pillanatban le is dermedtem. Jonathan egy szál Ádám kosztümben feküdt előttem, és már a takaró sem fedte egyáltalán. Ez még nem is lett volna gond, mivel átváltozáskor már láttam az összes fiút pillanatokra meztelenül, ahogyan ők is engem, viszont a helyzet jelenleg teljesen másképp állt – szó szerint. – Isabella… - Az újabb nyöszörgéstől és a látványtól éreztem, ahogy az összes vér az arcomba fut. A tányér csörömpölve esett ki a kezemből, hogy aztán vagy három darabra essen szét a földön. – Mi a…? – Nate a szemeit dörzsölve ült fel az ágyban, és látszott, hogy még nincs teljesen magánál – ezzel pedig nem volt egyedül. Lassan hátrálni kezdtem az ajtó felé, és már majdnem a küszöbnél tartottam, mikor az álmos tekintet rám talált. – Isabella? Mit…? – kezdte, aztán lenézett önmagára, és mintha fejbe vágta volna a felismerés. – Ez nem az, amire gondolsz… - nyögte. Olyan gyorsan fordultam sarkon, és rohantam ki a házból, mintha üldöznének. Igazából, fogalmam sem volt, mit érzek vagy miért menekülök. Fel vagyok háborodva, dühös vagyok, rémült vagy csalódott? Talán, mind egyszerre? Az egyetlen, amiben biztos voltam, hogy most nem vagyok képes beszélni Jonathannal egy szót sem.

Amióta csak megismertem, úgy néztem rá, mintha a bátyám lett volna. Valaki, aki óv, odafigyel rám, segít és akiben megbízhatok. Sosem gondoltam rá másképp, még a bevésődésem előtt sem, és azt hittem, hogy ő is a húgaként szeret. Ez az egész kiborító volt. Mintha elvesztettem volna valamit, ami eddig az enyém volt.

- Hol van Edward? – zihálva csaptam ki Juliette-ék házának az ajtaját, és azonnal az öcsémet kerestem. Nem a futás merített ki, inkább a feldúltságtól nem kaptam rendesen levegőt.

- Mi történt? – Daniel úgy ugrott fel az asztal mellől, mintha attól tartana, hogy egy egész vámpírhorda üldözött eddig.

- Semmi – feleltem olyan hangon, mint egy sírós ötéves.

- Mi a baj? – érkezett a kérdés majdnem szó szerinti ismétlése Juliette-től, aki épp akkor jött le a lépcsőn az öcsémmel a karjában, és aggódó értetlenséggel meredt ránk.

- Fogalmam sincs róla – rázta a fejét Dan. – Én is pont ezt akartam megtudni.

- Isabella? – Juliette mellém sietett, de én nem szóltam egy szót sem, csak ráztam a fejemet. Aztán odakintről is meghallottam a nevemet. Jonathan futva közeledett a ház felé. Becsaptam az ajtót, és belülről nekifeszültem, mintha ez távol tudná tartani őt.

- Nem akarok beszélni vele, kérlek! – könyörögtem. Ha külső szemlélőként láttam volna magamat, biztosan szégyent éreztem volna a gyerekes viselkedésem miatt, de jelenleg úgy éreztem magam, mint egy rémült kislány, akinek most először mondták el, hogy is lesz a kisbaba valójában.

- Menj fel! – nyomta a kezembe Juliette Edwardot, majd a lépcsők felé lódított egy óvatos lökéssel.

Egyenesen a fürdőszobába mentem, és magamra zártam az ajtót. Hallottam, a dörömbölést az ajtón, aztán a halk hangokat. Jonathan követelte, hogy engedjék fel hozzám, Dannél még az alfai hatalmát is bevetette, de Juliette az útjukat állta, és közölte, hogy előbb szét kell tépniük, ha az emeletre akarnak jutni – elhatároztam, hogy valamivel ezt meg fogom hálálni neki. Persze, a fiúk azonnal meghátráltak. Jonathan felkiáltott párszor, hátha jobb belátásra térek, aztán morgolódva hagyta, hogy Juliette kitessékelje a házból. Megkönnyebbülten fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.

- Isabella, én vagyok az… - hallottam meg a halk kopogtatást és Juliette kedves hangját. Tudtam, hogy egyedül van, ezért elfordítottam a zárat. – Elment. Azt üzeni, hogy muszáj beszélnie veled. Elmondod, mi történt? – csukta be maga után az ajtót, aztán leült a kád szélére.

- Nem tudom… - motyogtam magam elé.

- Összevesztetek valamin? – próbálkozott.

- Nem, én csak… Rájöttem valamire, és… - zaklatottan felsóhajtottam. – Volt már veled olyan, hogy azt hitted, tudod, valaki mit érez irántad, de kiderült, hogy teljesen mást? Mi van, ha én nem akarom azt a másik érzést? Mi van, ha elvesztem emiatt azt a valakit? – Hirtelen rádöbbentem, hogy ez az, amitől ilyen hülyén viselkedtem. Ha kiderülne, hogy Jonathan tényleg érez irántam valami többet, akkor elveszíteném őt, mert nem tudom viszonozni. Szükségem volt Jonathan baráti szeretetére, és önző módon haragudtam rá, amiért lehet, hogy lerombolt mindent, ami köztünk felépült eddig.

- Az a baj, hogy tetszel Jonathannak? – Juliette hangja mosolygós volt, és mikor rákaptam a tekintetemet, láttam, hogy tényleg somolyog.

- Te… Te tudtad? – kerekedtek el a szemeim.

- Szerintem, mindenki tudta. Kivéve téged… és Jonathant – vonta meg a vállát.

- Már hogy ne tudta volna? – csattantam fel. Edward nyűgösen mocorogni kezdett a karomban.

- Biztos vagyok benne, hogy fel sem fogta, hogy néz rád – vonta meg a vállát Juliette. – Egyszerűen csak ösztönösen vonzódik hozzád. Ebben semmi tudatos nincsen. Jonathan egy egészséges, jó ízlésű férfi, te pedig egy gyönyörű, fiatal lány vagy.

- De… Én nem tudok ezzel mihez kezdeni! – kétségbe esve kezdtem rázogatni az öcsémet, hogy megnyugodjon, de valószínűleg átvette az én hangulatomat, mert halkan nyöszörögni kezdett, és a szája sírásra konyult.

- Szerintem, nem is kell kezdened vele semmit.

- Akkor csak tegyek úgy, mintha Jonathan nem rólam fantáziálna? – borzongtam meg. Valahányszor megpróbáltam elképzelni magam abban az álomban, nem éreztem mást, csak zavart és ürességet.

- Beszéld meg vele – tanácsolta Juliette. – Biztos vagyok benne, hogy utána mindketten jobban érzitek majd magatokat.

- Nem akarok beszélni vele – biggyesztettem le a számat durcásan.

- Hát, a felnőtt lét azzal jár együtt, hogy megteszünk olyan dolgokat is, amiket nem akarunk. Ez már csak sajnos, így megy… - sóhajtott fel. – Hidd el, jobb lesz utána – biztatott.

- Inkább majd holnap – tértem ki a felelősség elől. – Fáradt vagyok, és csak butaságokat mondanék. Holnap beszélek vele – ígértem inkább saját magamnak, mint Juliette-nek.

- Rendben, ha így látod jónak…

- Juliette… - szólaltam meg bizonytalanul pár percnyi hallgatás után.

- Igen?

- Itt alhatnék ma az öcsémmel? Szerintem, Jonathan odakint les rám… - pislantottam a kis ablak felé. A távolban tisztán kivehető volt egy magas, fekete sziluett.

- Persze, gyere, megágyazunk odalent – intett a fejével Juliette. Igaz, hogy a kanapé nem volt a legkényelmesebb fekvőhely, de legalább egy éjszakára még száműzhettem a felnőtt és felelősségteljes énemet.

65 megjegyzés:

  1. Huh, nem találok szavakat. Erre nem számítottam, maximum, hogy Joshuával lesz vmi, de hogy Nate-tel!!!
    Hihetetlen vagy, csak így tovább.:D Nagyon várom a következőt.
    Amugy a levelekről mikor tudun k meg többet?Már nagyon kiváncsi vagyok rá.

    Szabina

    VálaszTörlés
  2. Ez vicces volt. :D Ha Isabellanak nem kell Nate, nekem lepasszolhatja, odavagyok a farkasokért. :D

    VálaszTörlés
  3. Wow, hát gondoltam, hogy Nate-nek tetszik Isabella, de azt azért soha nem hittem volna, hogy Isabella így fog rájönni... :PPPP Nagyon komoly!! Fantasztikus vagy Spirit!! :)

    VálaszTörlés
  4. Hát ez igazán... *még mindig fetreng* Bocsánat, de úgy felröhögtem a helyzet állásán. *röhög*
    Hát ez nagyon tetszett. És amikor majdnem megcsókolta Edwardot, az annyira... hűűű *keresi a szavakat* imádtam.
    Na jó, az elméletem most befuccsolt, de gondolkozok újon Jade-del kapcsolatban. Biztos vagyok benne, hogy nem jó szándékkal jött. Nem csak Isabellának nem tetszik benne valami, hanem a lányoknak is, és ez szerintem jelent valamit.
    A levelekkel kapcsolatban sem jutottunk előrébb, és van egy olyan érzésem, hogy most egy ideig nem is fogunk... kár.
    Ja és egyszer majdnem belekötekedtem a történetbe, aztán rájöttem, hogy az nem is hibás, úgyhogy nem volt belekötekednivalóm. :P
    Na jó, most ezen a Jde-es ügyön fogok gondolkodni egy jó darabig. Érdekes volt Jasper története... Arra gondoltam, hogy Jade talán nem ölte meg a vőlegényét, és... és nem tudom mi, ezt még át kell gondolnom. :D
    És bejelöltelek iwiw-en, ha nem baj.
    És szia Zafír! :D

    VálaszTörlés
  5. Woof, woof Fummie béjbi! :D
    Arra én is gondoltam, hogy jade nem ölte meg a vőlegényét... de nem hiszem, hogy volt annyi önkontrollja.

    VálaszTörlés
  6. ***röhög******

    Na ez az amire nem számítottam...:)...(Edward meg ne tudja Nate érdekében :) )
    Lehet h megkövezel de ez a feji kicsit hasonított az Eclipse-ben lévö fejezetre...a Jasper-es rész...De ha Jade nem tudott Jasper-ről akkor miért jött??

    Érdekesség: Nagyon sok J-vel kezdödö nevet használsz..:)(Jade, Josh...) Ez csak most tűnt fel....
    Pusz

    VálaszTörlés
  7. Na jó, most már nem bírom ki. :D Mi ez a woof, woof béjbi? :D Ez honnan jött? :D Ezen elmélkedem, mióta először olvastam tőletek. :D

    VálaszTörlés
  8. Kanga: Nem kövezlek meg. :D Pedig próbáltam a lehető legtöbbet változtatni rajta. Itt pl. Isabellának egyedül mesél, és nincs jelen a család, csak a lényeget mondja el, nincs a mesélésében párbeszéd, mint az eredetinél, és szégyelli magát mesélés közben, mert míg Bella nem állt túl közel hozzá, addig Isabella véleménye és reakciója számít Jaspernek. :)

    VálaszTörlés
  9. Woof, Woof Zafír! :P
    Amúgy lehet, hogy nem volt annyi önkontrollja, de ha szereti... áh most nem tudom.. ezen még gondolkozok...
    Spirit, egy Jake-es avataron volt rajta. Woof, woof béjbi! :D:D

    VálaszTörlés
  10. Van egy fórum, jó kis hely. :) Lana berakott egy bannert, ez áll rajta: Jacob. Stop panting. It's turnin' me on. Woof, woof baby! :D Erre én átvettem ezt, mert tök tetszett, és most ez a falka köszönés. lol :D

    VálaszTörlés
  11. Óóóó, köszi a választ, így nem fogok éjszaka ébren forgolódni, hogy mit is jelenthet. :D

    VálaszTörlés
  12. Na jó, avataron, de banneren is lesz, mert Brainie csinál nekem. :P

    VálaszTörlés
  13. Falka köszönés... én elvileg háremtag vagyok.. mondjuk ha tehetném farkaslány is lennék... de egyszerre mindent nem lehet. :D

    VálaszTörlés
  14. Szandi érdeklődik, hogy hol lehet megnézni ezt a Jake-es avatart... :D

    VálaszTörlés
  15. Jah megkérdezhettem volna én is :D:D:D

    VálaszTörlés
  16. http://besttwilighters.com/forum/index.php
    ez a fórum
    és az én avatarom. :)

    VálaszTörlés
  17. Igazából csak Lanával meg Fummieval köszönünk így, de a többieknek is tetszik. Én is lehetnék háremtag. :D

    VálaszTörlés
  18. Helyes, mi vagyunk a Team Bella. :D

    VálaszTörlés
  19. Lehet, ezek után Team Jonathan leszek. :DD

    VálaszTörlés
  20. *röhög* Én meg Team őőő Edward maradok XD

    VálaszTörlés
  21. Akkor ezennel megalapítom a Team Jonathan-t! :D
    Micsoda ünnepélyes pillant. :D Nate, én vagyok az első rajongód. :D
    Amugy Bliss, a te fanfic-ed nagy imádatnak örvend a rajongóktol rajongóknak fanfic topicban. :)
    Figyeljétek az aláírásom! :D

    VálaszTörlés
  22. woof woof béjbik!!! =D
    Zafír, kíváncsi leszek arra a bannerre XD
    Fummie, a helyzet "állásán"? hm...hát igen... én is nevettem, de aztán..szegény Nate hogy érezheti most magát... =D de egyébként mi a fenét fog mondani Isabellának? mert nem hiszem, hogy azt hogy, "hát figyelj, tetszel, meg minden, de ne is törődj vele!" viszont nem is tagadhatja le... hmm.. nagyon várom! =D
    Jade meg.. wow.. meg Jasper...woow... Spirit, hogy voltál képes ezt mégjobban megkavarni?! =D bámulatos vagy...! asszem lassan kifaggatom Fummie-t, és én is belekezdek az elmélkedésbe ^^ Lana

    VálaszTörlés
  23. Belépek, ha nem kell otthagynom a másik két teamet. :D:D

    VálaszTörlés
  24. Az biztos, hogy a kapcsolatuk sehogy sem lesz már a régi. Nate-nek kellene egy bevésődés, mondjuk én. :D

    VálaszTörlés
  25. Dehogy kell! Éljen a bigámia! :DD Woof woof Lana béjbi! :*

    VálaszTörlés
  26. Elképesztően jól kevered a szálakat! És annyi remek megoldást találsz arra, ami pl. az eredetiben nem tetszik, meg a változtatások is nagyon találóak!

    Lenne egy kérdésem... Alice miért állította le Isabellát? Nem láthatta, hogy rossz történik, hiszen Nem látja Isabella jövőjét. Akkor miért? Na mindegy!

    Amúgy szerintem Jade-nak mindenképpen valami terve van. Az nekem az elején sem volt kérdés, hogy Jasper miatt jött-e vissza! Nem tudom, úgy éreztem, hogy nem ez az oka!

    Még az előző fejezethez nem írtam, de itt akkor most emgjegyzem. Nem tudom, hogy még a legutolsó hozzászólásomnál, hogy jött le Isabella immunitásának az oka, de különben ezt akartam kihozni. Vagyis amit te is magyarázatnak adtál, én is erre gondoltam. Csak leírni valahogy nem jött össze!

    A levélre pedig én is kíváncsi vagyok.
    Köszi ezt a fejezetet! Várom a következőt!

    VálaszTörlés
  27. Csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm ezt a fejezetet. Pont jókor érkezett...
    Egyáltalán nem számítottam rá, de örülök neki, mert így legalább kicsit elterelte a gondolataimat.
    (Nagy F1 és Massa rajongó vagyok és ez a mai baleset...teljesen kész vagyok.)
    M.S.

    VálaszTörlés
  28. Ajj de jó XD

    A csajokhoz hasonlóakat tudok én is csak mondani. Naggggyon elkezdtem röhögni azon a hálószobás részen. Nem is tudom, hogy kit sajnáljak jobban :D
    Egyet kell értenem Kangával, ezt ha Edward megtudja, leszz Nate-nek nemulass.

    És Jade tényleg bűzlik.. de nagyon...

    A levelekről meg jó lenne megtudnii valami közelebbit...

    M.S.! Én is nagy F1-fan vagyok, bár Massa nem a favoritom, de nagyon megijedtem, amikor néztem, ami történt :S Remélem azért jól van. Miután bevágódott a gumifalba, és nem mozgott, kicsit jött rám az infartus...

    VálaszTörlés
  29. Szegény Nate! Milyen gáz lehetett neki...:$ De nagyon felnőttesen viselkedett, hogy azonnal meg akarta beszélni hogy is "áll" a dolog.:D
    Isabella cselekvése is teljesen normális volt szerintem:D
    Am megnyugodtam hogy Jasper mégsem ölte meg Jade vőlegényét, vagyis nem teljesen ő volt az.... Érdekes a történet, kiváncsi vagyok, Jade-nek tényleg a bosszú-e az oka hogy visszajött.:D
    1 megjegyzés: 2 napig nem volt gépem, és majd szétvetett a feszültség, hogy mi lesz, ha pont /most/ rakod fel a köv fejit? És láss csodát, ma raktad fel, és ma kaptam vissza a gépecskémet(L)xDD
    beállok a levelekről-tudni-akarok-már clubba=)
    Nagyon-nagyon jó fejezet volt:D
    Puszi, Lou:))

    VálaszTörlés
  30. Nem írtam még ide, de most vhogy kikívánkozik belőlem a kérdés... miért Nate? Nate-ről irogattok, de nem Josh...?! áh xD *Bijjuss kissé szét van csúszva xD*

    VálaszTörlés
  31. Bijjus, nem, Nate pucérkodott.... =D
    és a nagy izgalomban el is felejtettem írni, hogy tetszett, hogy Edward azért is próbálkozik! ^^ Lana

    VálaszTörlés
  32. Spirit! Akkorát röhögtem ezen a Johnatános jeleneten!:D Vízuális típus lévén láttam magam előtt a jelenetet! Én is elszaladtam volna!:D Jade meg szerintem nem nyírta ki a vőlegényét...még gondolkodom mit is keres itt, de már van elméletem! Majd Jucával meg Vikivel megvitatjuk!:)Puszi Luna

    VálaszTörlés
  33. Nagyon jó lett ez is, itt röhögtem magamban a monitor előtt :D:D
    Amúgy most lehet hogy hülyeséget kérdezek, és lehet hogy figyelmetlen voltam, de ugye még nem derült ki hogy Dominic csinált-e valamit Isabellával a barlangban? Vagy igen? :$

    VálaszTörlés
  34. Hihi, hát én is jót röhögtem. :D Ugyanis én is vizuális típus vagyok... :D Örültem, mikor megláttam, hogy új feji van, mert nem is tudtam róla. :( Bliss, hol lehet elérni végre téged??? :(

    Jade. Áh, már nem tudom mit gondoljak. Tartom magam előző elméletemhez, de még mindig nem tudok rájönni a részletekre, és annyira frusztráló. Már éjszaka is ezen godolkodom. :D Szerintem a lehetséges vőlegény személyét kellene "megvizsgálni", de egyelőre ötletem sincs. Valakinek esetleg? :D


    /Úh csajok ez a mai F1 jó is volt, meg nem is. A kedvencemvan az első helyen, de Massa... Úgy megijedtem, ő a másik kedvenc... Szóval várom a futamot. /

    No puszi! :D

    VálaszTörlés
  35. Áh, én már totál bele vagyok keverdve... Nate pucérkodott... téll xD de azt hiszem nem tudok olvasni sem... jobb lesz ha szépen fogom magam és elolvasom az egészet elölről xD /Bijjuss/

    VálaszTörlés
  36. Asszem csatlakozom a Team Jonathan klubhoz :D Basszus Spirit *mégmindigröhög* ez kész volt :D Nagyon jól leírtad, végig röhögtem az egészet. És ez a Woof Woof béjbi ez meg nagyon nagy :D
    Szóóval gratula ehhez is(mindig csak ismétlem magam de hát ha mind ilyen jó :P) nagyon állati lett és siess a kövivel :P
    Pusza (L)

    VálaszTörlés
  37. Áhh ez nagyon jó volt,jót röhögtem rajta xD Én még régebben gondoltam rá hogy talán Nate-nek tetszik Isabella de aztán mintha az egyik hsz-ben azt mondtad volna hogy csak úgy szereti mint a húgát..:D
    Nagyon örültem hogy ma tetted fel a fejit mert holnaptól szombatig nem leszek itthon,és nem bírtam volna ki új feji nélkül:D

    Am Luna lehet hogy igazad van és talán a vőlegény nem is hallt meg..hmm hát majd kiderül:D

    Szóval megint nagyon jót alkottál Spirit jó sok váratlan dolog történt most ebbe a fejezetbe;)
    Szombaton jövök addigra tuti lesz friss:D
    puszi Zsuzsi:)

    VálaszTörlés
  38. úristen!!! xD hát ez nagyon nagy volt! fú vajon Nate mit álmodhatott?? xD én is csatlakozom a vizuális táborhoz. olvastam-olvastam és egyszer csak felröhögtem xD
    szokás szerit nagyon jó volt.
    igen ezen és is gondolkoztam, hogy Alice miért szakította félbe a majdnem csókot?
    és akkor most mi van Jade-del? ő most hol van? Isa házában?
    lehet hogy Nate-nek Isabella lesz a bevésődése?

    pusz
    dorma

    VálaszTörlés
  39. Igen én is az vok:P
    öööö...én meglapítom team Josh-t:)
    (nem azért de én azt hittem ő jár így Nate helyett:) )

    Woof, Woof béjbik!
    (ez akkra...!:))

    VálaszTörlés
  40. Ááááá,végre kibújt a szög a zsákból.:)Elég vicces volt,h Nate még magyarázkodni is akart!De mit is mondhatna ezek után?Annyira egyértelmű:)Azért kicsit kínos lenne,ha mondjuk sor kerülne egy kisebb összezördülésre,ha ez Edward fülébe jut:)A falka nehéz helyzetbe kerül,mivel nem bánthatják Edwardot, Jonathan meg ugyebár az Alfájuk...Azért kicsit megsajnáltam Jade-et,nem lehetett könnyű élete.Lenne egy kérdésem Spirit.Megítélésed szerint személyiséged,saját élményeid mennyire befolyásolják Isabella jellemét?Hasonlítotok?Csak mert szerintem,ha valaki egy bizonyos személy szemszögéből ír egy történetet,akkor nem tud maradéktalanul elvonatkoztatni saját énjétől.Bocsáss meg,h bátorkodtam feltenni ezt a kérdést,de nagyon érdekel...Természetesen nem kötelező választ adnod,csak kíváncsi vagyok,mert már egy ideje a ficeddel kelek-fekszek.:D(az élményeken természetesen nem azt értem,h esetlegesen vámpírokkal és farkasokkal teli helyen élnél,bár nem lenne rossz:D pl. Isa régebbi élményeire gondolok...)

    Dena

    VálaszTörlés
  41. halljátok:D ez nagyon durva XD woof, woof, béjbik?:D kiráály XD egyébként én nagyon-de nagyon sokáig team edward voltam, de mostanában inkább vagyok team jacobos:D:D olyan aranyos. *.* Nate h akar beszélni vele? bocsánatot kér a történtekért?...:D mellesleg sztem Nate nem fog bevésődni Isabellába, mert Isabellának már ott van élete értelme: Edward!:D Egyébként még mindig tök jó a fic!^^
    Woof, woof béjbik! :D

    VálaszTörlés
  42. Erről beszéltem! Itt a nagy csavar, ami miatt MINDENKI imádja ezt a történetet, és azt várja, mikor kapja a folytatást! Imádom, hogy én is vizuális típus vagyok, így sikerült irulva-pirulva végig olvasni a fejezetet! :D Remélem, pozitívan hozod ki szegény Nate-et, s megmarad a barátságuk, mert nagyon csípem a karakterét! Esetleg sűrűbben írhatnál ilyen „lányok komoly dolgokról beszélgetnek” részt, mert eszméletlen tetszik. Amúgy Jaspernek nagyon jól áll, amikor marcangolja magát, és Isabella érzései is tökéletesen átjöttek a leírásodból. Csoda lett volna természetesen, ha ezt Edward nem hallgatja ki! :-) A fokozatosság elvét szerencsénkre most sem sikerült teljes mértékben Edwardéknak betartani, bár, hogy miért szólt közbe Alice, azt hiszem, kiderül a következő részekből, ugye?! Jade-el kapcsolatban meg az az érzésem, hogy amennyire utáljuk most szegényt, a végen olyannyira fogjuk szeretni, vagy sajnálni őt.
    Na majd kiderül! :-)
    Puszi: Viki (July)

    VálaszTörlés
  43. Teljesen egyetértek Monával. A bevésődés az az, hogy megtaláljuk életünk legmegfelelőbb párját (ehh.. úgy beszélek, mintha a valóságban is lennének farkasok... aztán ki tudja :P)
    Szval... Ha Isabellának Edward a bevésődése, akkor NEM lehet Nate-nek Isabella, mert a bevésődés kölcsönös dolog.

    (de sztem ezt már Spirit is leírta párszor...)

    Amúgy nagyon érdekes gondolat, hogy Jade lehet, hogy mégsem ölte meg a vőlegényét... Most meg ezen kattogok... :D

    VálaszTörlés
  44. szija spirit... már mikor lekezdted írni a töténetet azóta olvasom (nagyon tetszik)... csak eddig büdös tetű módon lusta voltam írni XD háth ez van.. de mostantól fogok, jókislány leszek :D
    szóóóval, ez a rész nagyon tetszik... szegény Isabella.. úgy röhögtem az alvós szobás résznél
    "teljesen másképp állt - szó szerint.-" háth wez akkora :D:D
    És Egyet értek Mismouth-al... tényleg nem lehet bevésődés mert az kölcsönös dolog..(csak ugy szerelme mint Jake-nek volt Bella /az eredeti történetben/)
    Ésa levelekre én is kíváncsi leszek hogy mi lehet az... hmmhmm
    pusz: ivi

    VálaszTörlés
  45. wáááááá....húúúúú....!imádom ezt a részt (is) XDXD pusszantás mindenkinek!

    VálaszTörlés
  46. Nagyon jólett ez a rész de azért remélem nem lesz olyan hogy majd későb be fog neki jönni azt azért nem szeretném...........huhh......csak maradjon edwardnál:)!!!!!!!/Esz/

    VálaszTörlés
  47. Hú, ez a fejezet nagyon jó lett! Nate álma (hm :D) azon meg végig röhögtem! :D Jasper (hú megnyugodtam), de jó hogy nem ő ölte meg Jade vőlegényét, nagyon reménykedtem benne, hogy máshogy fogod megoldani!!!
    Na puszi
    Kitty

    VálaszTörlés
  48. Jaj, ez a Nate dolog nagyon jó! De azért én is sajnálom őt, ha Edward véletlenül megtudja...:)

    A másik meg nagyon jó, hogy most Izabellának vannak szabályai, hogy ő nem bírja Edward közelségét! De mi van Edwardal, ő már ennyire "immunis" Izabellára?
    Meg azt vettem észre, hogy Edward nagyon türelmes vele. Ha jól emlékszem Izabella nem volt ennyire az...ő mindig próbálkozott!XD
    Remélem hamarosan lesz valami köztük! Ha érted mire gondolok...:D

    Aztán olvastam feljebb, hogy valaki azt kérdezte, hogy Alice miért avatkozott közbe!Mivel nem láthatta,hogy valami rossz fog történni, mert nem látja Izabella jövőjét. Arra gondoltam, hogy talán Edward jövőjét látta. De az övét se láthatta,ha Izabella a közelében van, nem?

    Várom folytatást! Puszi.Anita

    VálaszTörlés
  49. http://twilightsagafanfictions.blogspot.com/

    Kérlek nézzétek meg.

    VálaszTörlés
  50. Szia!
    Kicsit elmegyek nyaralni és mire visszajövök rögtön kapok két ilyen szuper fejezetet is:) Ez olyan jó volt. Nagyon tetszettek:) Puszi

    VálaszTörlés
  51. Hmmm... már megint lenyűgöztél! Csak nehogy Edward rájöjjön erre a Nate-es dologra, mert akkor behúzhatja (fülét)-farkát(!)... XD
    Nagyon örülök hogy legalább Edward és Isabella "próbálkozak", csak azt remélem, hogy nem válik be a tippem Jade-del kapcsolatban (ezt inkább megtartom magamnak)...
    De látom a levelekkel még húzol minket... :)
    Nagyon tetszett, és alig várom a kövit!!!!
    Soksok pusssssszy
    Másik Zsani

    VálaszTörlés
  52. Sziasztok csajok! Udvozletemet kuldom Franciaorszagbol:) Annyira bena ez a billentyuzet! kinszenvedes minden egyes szo! No de egy Juca sose adja fel:D Spirit bazi jo lett a feji:D Annyit rohogtem:D Utalom ezt a Maria csajt:S Szegeny Jasper! Viszont orulok, hogy Jade nem Jasper miatt van itt. Mar a nyaralasom alatt is gyarthatom az elmeleteket:@ Kosz Spirit!(gunyosan mondom) Olyan arik voltak Ed es Isabella:) Barcsak lett volna csok:) De igy izgisebb:) Jonathan! Rohadt jo lett:D Akkorat rohogtem, mint Csilla:D Juliette nagyon kedves:) Kezdek kijonni a beketuresembol. Egyreszt ez az atok billentyuzet, masreszt a levelek. Mikor tudunk meg valamit??? Leirnam az elmeleteimet, de itt van mellettem egy ablak, es nagy kenyszert erzek arra, hogy kiugorjak rajta ettol a billentyuzettol. Egy valamit azert megkerdezek:
    Amikor Isa azt mondja, hogy orul, amiert Ed nem tud olvasni a gondolataiban, es azt valaszolja, hogy semmi, marmint Edward, akkor hazudik, igaz? Mert elkepzeltem, hogy Ed furcsa kepet vag. Gondolom, ha Isa ennyire izgatott Ed kozeleben, akkor nem igazan tudja nagat kontrollalni, vagyis neha a mentalis pajzsat tudatan kivul felhuzza, nem? Es szerintem is Nate jol nez ki, es mivel Csillaekkal farkas partik vagyunk, lehet, hogy ot valasztanam:D Persze nem lehet, mert ott a bevesodes, deee...:D Ed is jo pasi.
    Udvozlet mindenkinek, kulonosen: Spirit, Szandi, Csilla es Vicky:) Millio puszi nektek, hamarosan megyek haza, es talalkozunk:) Alig varom:) Persze itt is jo, de legjobb otthon:P Juca

    VálaszTörlés
  53. Jaj, Freeb kimaradt, neki is sok puszi. Es meg az is:D, hogy itt van Franciaorszagban a konyved Spirit:D Azt olvasom minden nap;) Juca

    VálaszTörlés
  54. Szijó Juca!
    Sajna Spirit nete vacakszik, úgyhogy megkért, hogy én tolmácsoljam az ünezetét neked:
    "Puszilom, örülök, hogy tetszett a fejezet, és megtisztel, hogy még nyaralás közben is a könyvemet olvassa. :) És hogy várjuk vissza, de addig is érezze jól magát nagyon. :)"

    Persze én is puszillak, és ha jó idő van, akkor futás kifelé, nehogy a számítógép előtt ücsörögj! :)
    Puszi Szandi

    VálaszTörlés
  55. Szia Spirit!!
    Nagyon nagyon jó lett ez a fejezet is, ááááááááá egyszerűen imádom!!
    Jól megkavartad dolgokat, de így csak még jobb lett!!
    Nagyon várom a folytatást.
    P.s: Asszem én Team Jonathan leszek!! Jó hogy Zafír megalapítottad ezt a team-et.
    Puszi, Rowan

    VálaszTörlés
  56. Waoo!!
    Hát ez komoly volt!
    Megnyugodtam hogy Jasper nem úgy ölte meg Jade vőlegényét!! Jaj szegény Edward és Isabella! annyira várom már hogy újra összejöjjenek úgy!:D
    Jaj szegény Johnatan!! Annyira édes volt amikor Isabella után futott!
    jaj hát várom a folyt.
    imádlak
    cup

    VálaszTörlés
  57. De arik vagytok:) Koszonom az uzenetet:) Az ido: meleg van, de most beborult az eg:S Amugy jol erzem magam:) Szandi, nagyon kedves toled:P Remelem nincsenek csotanyok:/:D Majd csak hetfon jovok haza, de utana johet majd a grillparty;) Puszi: Juca

    VálaszTörlés
  58. Szia Spirit és Szandi!
    Sikerült megörvendeztetnetek az új fejezettel! Nyaralás közben rátapadni a PDA-ra nem túl szép látvány... Szerintem még a nyálam is csorgott, mikor megláttam, hogy van új fejezet!!! :P

    Na... először is érdekes volt ez a Jasperes-dolog. Szerintem Jade akkor is valamilyen konkrét céllal érkezett, ami szerintem csak bosszúállás lehet. Valahogyan kideríthette, kifigyelhette (?) Jaspert/Jasperről dolgokat... (tehát ismerheti, annak ellenére, hogy Jasper azt hiszi nem láthatta) még ha ez most nem is nyilvánvaló. Az Edwardos-Alices rész nekem sem tiszta... Azt még értem, hogy Edward próbálkozott, de Alice? Látott valamit, hogy történni fog? Mert Edward jövőjét még láthatta... vagy most mi van??? Ezt majd tisztázd már kérlek!
    Jonathan "álmán" pedig nagyon jól mulattam... Én is vizuális típus vagyok, úgyhogy csak röhögtem, mint egy idióta! :D
    Kiváncsi vagyok mi lesz Jonathannal, hogy bír majd Isa-val beszélni... Ja és a levelek! Remélem hamarosan sorrakerülnek végre!
    Pusszantás nektek!
    Mihamarabb a következőt!

    Ui: jók lettek a beszámolók! :D

    VálaszTörlés
  59. Hello!
    Juca, nem azóta nem láttunk csótányt, szal reménykedünk :)
    A grillpartyról majd még beszéljünk ha visszajöttél, mert nekem a 7.-e tuti nem jó (évforduló) és így a 8.-a is necces...

    Melinda, ti merre nyaraltok? Annyira édesek vagytok, hogy nyaralás közben is olvastok, ráadásul ekkora lelkesedéssel :D
    Én nem válaszolok semmire, meghagyom Spiritnek a lehetőséget :D, szóval majd a kérdezz-felelek rovatból megtudtok talán pár infót :)
    Puszi Szandi

    VálaszTörlés
  60. ÚÚÚr ég!!Ez nagyon durva!!Hát erre szerintem nem számított senki!És pont Jonathan?kissé fejbe vágott,de aztán a végén amikor átgondoltam,rájöttem h. tényleg gyanítottam valamit (amikor Isabella megkérte Nate-et h. vigye el magával őrjáratra)akkor sejtettem h. ebből még lesz valami ,de azt hittem ezt csak én képzeltem.XD és most amikor itt járok az oldalon és látom a képeknél Nate-et mindig elkap a röhögés XDXD,de nem azért mert csúfolnám vagy ilyesmi,szerintem ez nagyon édes!!(A)Jasper-ről meg csak annyit h. én sem hibáztatnám! Imádom ezt az oldalt és mindent amit írsz kedves Spirit! Sok oldalt néztem át,éhezve valami újra amíg nem raksz fel egy-egy újabb fejezetet,de egyszerűen nem találtam ehhez foghatót.A többi mind olyan nevetségesen rossznak tűnik a te írásaid mellett!Azt kívánom hogy sikerüljön kiadatni könyvként is ezeket a remek sorokat!!Csak így tovább!!Sok-sok puszi neked!!

    VálaszTörlés
  61. Ohh, ez isteni!
    Fantasztikusan írsz, és imádom minden egyes fejezetedet. Eddig nem tartottam magam nagy Edward/BELLA fannak, de amikor Jasper (mellesleg ő a kedvencem, így nagyon örültem, hogy nálad több szerepet kap, mint Meyernél) azt mondta, hogy ISABELLA az igazi Edwardnak, na ott egy picit elszontyolodtam, de akkor is IMÁDOM! (és neked hála egyre jobban birom a farkasokat! :P) Könyörgök mondd, hogy mingyárt lesz friss! * *

    VálaszTörlés
  62. Sziasztok!
    Tegnap találtam rá a Múlt árnyaira, a Jövő reménységére és a Jelen boldogságára egy Twilight-os keresgélés közben, és elmondhatatlanul tetszik:) Mivel még nem vagyok túlságosan "otthon", valaki elmondaná milyen gyakran kerülnek fel fejezetek? (Mert már nagyon várom a következőt:D) Előre is köszi a választ:)
    Noncsi

    VálaszTörlés
  63. Hoppá, Jonathan!!!:O :)

    eTruska

    VálaszTörlés
  64. Ejha..:D Szegény Jonathan.. Én azért sajnáltam.. Ciki lehetett neki..:'D Bár azért röhögtem.xD Na, most rendet kell raknom a szobámban, de most először fogok sietni vele, hogy minél előbb olvasni tudjam.:D Na, puszi: ewoO

    VálaszTörlés