.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. július 21., kedd

A jövő reménysége - 7. fejezet

7. MÉREG



EDWARD ÉRDEKLŐDŐ ÉS IZGATOTT szemekkel figyelt rám, miközben én próbáltam magamban megfogalmazni, mit is akarok mondani neki pontosan. Végül vettem egy mély levegőt, és belekezdtem, mert a halasztgatással maximum csak azt értem volna el, hogy a gyomrom még kisebbre zsugorodik össze.

- Először is, muszáj megtartanunk bizonyos távolságot… Legalább is egyelőre… - néztem fel rá. – Ha túl közel vagy hozzám, az… - próbáltam megkeresni azt a szót, ami ténylegesen leírja, mit is éreztem olyankor. - …felzaklat.

- Értem – bólintott Edward, de az arcán láttam, hogy nem teljesen úgy értelmezi a mondottakat, ahogyan én értettem. – A farkas benned nem bírja egy vámpír közelségét.

- Nem – ráztam meg a fejem. – Vagyis, igen… De nem csak ez a gond… - mélyet sóhajtottam, miközben Edward félrehajtott fejjel, kíváncsian fürkészte az arcomat, amit teljesen elöntött a pír.

- A vámpírok szaga… - önkéntelenül is elfintorodtam egy kissé. - …elég… furcsa. Olyan… túl édes, és… erőteljes. Égeti az orromat és a torkomat. A farkas bennem azonnal felismeri, és ösztönösen azt akarja tenni, ami a dolga lenne.

- Megölni minket – felelte Edward olyan egyszerűen, mintha azt jelentette volna ki, hogy süt a nap, én viszont megborzongtam a gondolattól.

- Igen, de… A te illatod más. Nem tudom, mitől, vagyis… - ráharaptam az alsó ajkamra. Valószínűleg a bevésődés miatt éreztem túl kellemesnek Edward illatát a körülmények ellenére is, de nem tudtam, hogy ezt a tényt elmondjam-e neki. Mi van, ha ez csak még jobban összezavarja a dolgokat? Ha Edward úgy hiszi majd, csak a bevésődés miatt van szükségem rá?

- Más? – Edward önkéntelenül is előrébb lépett, aztán hirtelen megtorpant, mikor rájött, mit tett, és várta, hogyan reagálok. Nem szóltam egy szót sem, csak újra elindultam a kis ösvény mentén, megelőzve azt, hogy elveszítem a fejemet.

- Ahelyett, hogy taszítana, inkább… vonz – vallottam be, miközben lehajtott fejjel a füvet figyeltem a lábaim mellett. Még mindig furcsa volt az új perspektíva, ahogy most láttam a világot. A fűszálak közötti apró élőlényeket, mintha nagyítón át néztem volna, csakúgy, ahogy a leveleken lévő apró mintákat. Minden nagyobbnak és sokkal részletesebbnek tűnt, mint eddig. Olyan dolgokat fedeztem fel, amiket még soha. Például, hogy a hangyák apró lábain miniatűr szőrszálhoz hasonló kinövések vannak, vagy a méhek szárnyára ragadt sárgálló virágport.

- Szóval, az én illatom kellemes a számodra? – zökkentett ki a mélázásomból Edward hangja. Nem tudtam, hogy válaszolhatnék úgy a kérdésére, hogy értse, miről is van szó, de én se jöjjek túlságosan zavarba tőle.

- Nagyon is – rúgtam bele egy kis kavicsba. – Túlságosan… felkavarja az érzékeimet – pislantottam fel rá kíváncsian, hogy érti-e, mire célozgatok virágnyelven.

- Ó, úgy érted, hogy…? – halkan megköszörülte a torkát, aztán ő is a föld felé fordította a fejét. Láttam, hogy a testtartása sokkal feszültebb lett, mint eddig, de nem értettem, hogy miért.

- Elég nehéz uralkodni olyankor a farkas énemen, mert minden erőteljes érzés, ami felkavar, előidézheti az átváltozást. Legyen az akár pozitív, akár negatív. A dühtől, és a túl nagy örömtől is megtörténhet, és elég csak egy pillanat, amikor a farkas erősebb bennem… - apró remegés futott át rajtam. – Nem akarok ártani neked. Belehalnék, ha a legkisebb karcolást is ejteném rajtad. Ez…

- Nehéz, igen, tudom – nézett rám. Bár nem láttam a fejébe, tudtam, hogy arra az időszakra gondol, amikor még törékeny ember voltam, és neki voltak ugyanilyen problémái az erejével. Most már meg tudtam érteni, miért akart eleinte távol tartani magától, és miért hitte úgy, jobb, ha elhagy. Együttérző pillantást váltottunk, ami egyik másodpercről a másikra váltott át valami másba. Éreztem, ahogy a forróság elönti a testemet. – Ahogy ez is nehéz… - Edward hangja rekedtesen csengett, miközben fekete szemei izzottak. Éreztem a mellkasomat épphogy csak épségben hagyó szívem lüktetését, és a fájó ürességet, amely az egész testemet kínzó lángokkal mardosta.

- Kérlek… - suttogtam. Csak ennyire futotta az erőmből jelenleg, és reméltem, hogy Edward megérti, mit szeretnék, és lesz elég ereje tiszteletben tartani a döntésemet – mert nekem nem volt elég erőm megszakítani a szemkontaktust. Az érzés, ami belülről elöntött, olyan erőteljes és lehengerlő volt, hogy egyszerűen képtelen voltam szembeszállni vele.

- Sajnálom – nyögte ki végül. Hirtelen mozdulattal fordított nekem hátat, és az egyik mellette álló fába vágta az öklét. A recsegés hangjától riadtan szállt fel pár madár a közelben. Lehunytam a szemeimet, és próbáltam újra normális ütemben lélegezni. Ahogy Edward is mondta, ez így túl megerőltető volt. Kellett valaki, aki kontrollál minket, ha elveszítenénk a fejünket. És ebből származott a második szabályom.

- Szeretném, ha Alice vagy Jonathan mindig a közelben lenne, ha találkozunk – szólaltam meg, miután úgy éreztem, működésbe lendültek annyira az agysejtjeim, hogy összehozzanak egy értelmes mondatot. – Ez a második szabályom.

- Ha így akarod… - felelte Edward. – Talán, így egyszerűbb lesz… uralkodni magamon. Még valami? – fordult felém. Az arca még mindig nyugtalannak és feszültnek tűnt, de talán, egy kis remény is csillogott a tekintetében.

- Igen, van még egy dolog… - Fogalmam sem volt, hogyan kérjem meg arra, amire muszáj volt. Tudtam, hogyan fog reagálni, és azt is, hogy ebből nem vagyok hajlandó engedni. – Nem tudom, mennyire vagyok erős, ezért meg kell ígérned nekem valamit…

- Mondd csak! – Mély levegőt vettem, aztán kimondtam.

- Ha rád támadnék, ígérd meg, hogy védekezni fogsz. Hogy megvéded magad tőlem bármi áron! – hangsúlyoztam ki az utolsó két szót, hogy megértse. Láttam, ahogy az arcán végigfut a felismerés, aztán a döbbenet és a rettenet.

- Ezt nem kérheted tőlem! – nyögte ki olyan arccal, mint aki hányingerrel küszködik. – Én nem lennék képes bántani téged. Előbb végeznék magammal! – zihálva nézett rám, és a kezei megint ökölbe zárultak.

- Ha bántanálak, úgysem tudnék tovább élni – jelentettem ki határozott hangon. Edward nélkül az élet semmit sem ért volna. Már egy ilyen jövő gondolatától is olyan fájdalmat éreztem, ami elviselhetetlen volt. Karomat a hasam elé fontam, miközben azon erőlködtem, hogy ne rogyjak tehetetlenül a földre, és ne kezdjek el zokogni. Annak a lehetséges és borzalmas jövőnek a képei úgy pörögtek le a szemeim előtt, mint egy rémálom, amelyből úgy ébred az ember, hogy pár pillanatig nem biztos benne, melyik világ is a valóság.

- Isabella… - Edward tett egy lépést felém, de figyelmeztetően kinyújtottam a kezemet, hogy álljon meg. Leguggoltam, lehajtottam a fejemet, és próbáltam mélyeket lélegezni.

- Jól vagyok – feleltem végül, mikor a testemet rázó remegés alább hagyott. Tudtam, hogy más szempontból kell megközelítenem a dolgokat. Úgy, hogy Edward ne mondhasson nemet, és a szavát adja nekem. Óvatosan álltam fel, kissé ingatagon egyensúlyozva a lábaimon, de végül sikerült talpon maradnom. – Bízol bennem? – kérdeztem, miközben próbáltam a határozottság látszatát kelteni.

- Persze – vágta rá azonnal, aztán az arckifejezéséből ítélve rögtön rájött, hogy csapdába esett.

- Ha tényleg igazán bízol bennem, akkor miért ne esküdhetnél meg rá, nem igaz? Úgysem lesz olyan helyzet, amikor valóra kell váltanod – vontam meg a vállam. Igyekeztem úgy tenni, mintha nem lenne az egész halálosan komoly, pedig mindketten jól tudtuk, hogy szó szerint az.

- Ez nem olyan egyszerű… - Edward dühösen ráncolta össze a homlokát.

- De igen, az. Ha szeretsz és bízol bennem, megígéred, mert úgysem lesz következménye az ígéretednek. – Tudtam, hogy amit most teszek, az helytelen. Kijátszani Edward irántam érzett szerelmét, és megkérni, hogy ezzel bizonyítsa azt, kegyetlen dolog volt, és más esetben nem is tettem volna soha. De jelenleg a léte múlt azon, hogy mennyire tudok kemény maradni.

Láttam a bizonytalan gyötrődést a tekintetében, ahogy fel-alá rótta a köröket, miközben a lába alatti növények a lendület hevétől kifordultak a földből. Hirtelen állt meg előttem, mintha félne attól, hogy ha a pillanatnyi döntését nem mondja el azonnal, akkor a következő másodpercben ismét meggondolja majd magát.

- Legyen…

- Ígérd meg! – követeltem.

- Ígérem – mondta ki fogcsikorgatva, de a pillantása furcsa volt. Hallani akartam pontosan, mit is ígér, hogy tudjam, nincs kiskapu. Mikor kérdőn pillantottam rá, folytatta. – Meg fogom védeni magam tőled bármi áron.

- Rendben – fújtam ki a levegőt kissé megkönnyebbülve. – Akkor minden nap eljövök meglátogatni.

- Meglátogatni… - Edward elhúzta a száját. – Ez kéne hogy legyen az otthonod… - intett a fejével a Cullen ház irányába.

- Nem lehet. Még nem… - léptem egy kicsit közelebb hozzá. – De attól még itt – mutattam a mellkasomra. –, melletted van az otthonom. Igyekszem… Igyekszem minél gyorsabban tanulni. És minél gyorsabban hazajönni – tettem ígéretet én is Edward tekintetébe nézve, ami azonnal ellágyult.

- Én várni foglak minden egyes másodpercben, ha kell örökké. – Zavartan megköszörültem a torkomat, és elfordítottam a fejemet. Nem akartam ismét összezavarodni.

- Carlisle már vár… - szólaltam meg. – Vissza kéne mennünk – indultam el.

- Várj! – Edward kinyúlt felém, de észbe kapva azonnal vissza is húzta a kezét. Megtorpantam, és visszafordultam. – Nekem is van egy feltételem.

- Tessék? – kissé meghökkenve néztem rá.

- Nekem is lehet, így igazságos… - vonta meg a vállát lazán.

- Rendben – egyeztem bele kelletlenül.

- Szeretném, ha minden találkozásunkkor próbálkoznánk. Hogyha próbálnál mindig közelebb engedni. Néhány érintést. Ha… ha szólsz, hogy távolodjak el, megteszem. Betartom a szabályaidat – ígérte komoly arccal. – De ha gyakorolnánk, talán, gyorsabban fejlődnél.

- Ez túl veszélyes – ráztam meg a fejem, miközben elvörösödtem. Tudtam, hogy Edward most nem olyasféle próbálkozásra gondol, amilyet én kértem tőle anno még emberként, a testem és a gondolataim mégis egyből felidézték a múltat.

- Lesz felügyeletünk, és lehet, hogy eleinte veszélyesebb, de így legalább kevesebb ideig tarthat ez a veszély – próbált meg érvelni Edward. Zavartan a hajamba túrtam. Tudtam, hogy van igazság abban, amit mond, mégis a gondolat, hogy veszélynek tegyem ki, megrémisztett.

- Ezt még át kell gondolnom… - indultam el feldúltan a Cullen ház felé. A saját kis szabályaimat, ha csak rövid ideje fogalmazódtak is meg bennem, több időm volt átgondolni, de Edwardé hirtelen jött.

Edward követett engem csendesen, és nem követelt azonnali választ, így kissé megnyugodtam. Mikor beléptem az ajtón, Alice már vigyorogva várt a lépcső aljában.

- Felkísérem – pillantott Edwardra, aki bólintott.

- Itt megvárlak – mondta nekem, mielőtt Alice-szel elindultunk volna az emeletre.

Odafent kopognunk sem kellett. Ahogy az ajtó elé érkeztünk, az kinyílt, és Carlisle mosolyogva engedett be engem a dolgozószobájába. Alice intett egyet, aztán magunkra hagyott. Megálltam a küszöbön, míg Carlisle az íróasztala mellé sietett, amin most kivételesen nem iratok és könyvek halmaza állt, hanem inkább egy kis házi labor. A kémcsövek különböző színű folyadékokkal voltak tele, mellettük egy modernnek tűnő mikroszkóp állt, és még pár gép és műszer, amiről halovány lila gőzöm sem volt, mire valók.

- Ülj le, kérlek – mutatott Carlisle az egyik székre. Odasétáltam, és helyet foglaltam. – Igazán érdekes dolgokat találtam – szólalt meg, miközben felemelte az egyik kémcsövet, amiben a szaglásom alapján a vérem egy része volt. – Végeztem néhány vizsgálatot, és azt hiszem, rájöttem, miért vagyunk olyan szerencsések, hogy most itt állhatsz – mosolygott rám izgatottan. – Vehetnék tőled egy kis friss vért? – kérte az engedélyemet. Még ilyen lelkesen is megpróbált úriember maradni.

- Persze – nyújtottam felé a karomat. Próbáltam aprókat lélegezni, mikor közelebb jött hozzám egy tűvel és egy üres kémcsővel a kezében. Csak egy fél percig tartott maximum a művelet, ami alatt én félrefordított fejjel, a padlószőnyeg mintáit figyeltem.

Carlisle az asztalához lépett a véremmel együtt, egy kis pipettával felszívott pár cseppet belőle, és a mikroszkóp alatt lévő üveglapra csepegtette. Aztán a kezébe vett egy másik üvegcsét, ami átlátszó folyadékkal volt háromnegyedig megtöltve, és elvégezte vele ugyanezt a műveletet azzal a különbséggel, hogy ezek a cseppek nem egy tiszta üveglapra kerültek, hanem egyenesen a véremre.

Jó háromnegyed óra is eltelt csendben, aminek a vége felé már majdnem elaludtam. Azon gondolkoztam, hogy megkérdezem, szükség van-e még rám, vagy elmehetek-e végre, mikor Carlisle az órájára pillantott, aztán újra a mikroszkópba – immár sokadszorra -, és elkerekedett szemekkel nézett fel rám.

- Ez hihetetlen – szólalt meg, miközben újra ellenőrizte az óráját és a véremet.

- Mi történt? – kezdtem el nyugtalanul mocorogni a székemben.

- A véred… Mikor megsérültél, három óra huszonkét percre volt szükséged, hogy felgyógyulj. Aztán vettem tőled vért, hozzákevertem egy kis vámpírmérget, és az idő két óra tizennégy percre csökkent. A két vérvétel között pedig csak alig több, mint fél nap telt el, mégis rohamosan csökkent a kitisztulási idő… Talán, mert újabb adag méreg került a szervezetedbe, és ez gyorsított az ellenanyag termelésen – gondolkozott el Carlisle. A zavarodottságról nem sok mindent értettem abból, amit mondott, de annyit felfogtam, hogy még mindig immunis vagyok a vámpírok mérgére, és hogy a felgyógyulásom ideje egyre rövidebb lehet egy-egy vámpírharapás után.

- De mi lehet az oka annak, hogy rám nem hat? – kérdeztem, miközben előrébb dőltem a székben.

- Ez elég bonyolult, de megpróbálom elmagyarázni. Mikor… először került méreg a testedbe – kezdte, és hálás voltam neki, amiért nem mondta ki, hogy is történt mindez. -, épp akkor tartottál a farkassá alakulásod közepén. Az, hogy félig ember, félig farkas voltál akkor, összezavarhatott benned mindent teljesen, és a szervezeted a mérget úgy érzékelte, mint egy oltásban lévő gyengített vírust. Megtanulta legyőzni, és nem csak abban az egy esetben. Elraktározta az ellenanyag jellemzőit, és ha újra a méreg hatása alá kerülsz, képes megtermelni azt, és semlegesíteni a mérgezést. Úgy tűnik, egyre gyorsabban és gyorsabban. A végén, lehet, hogy teljes és azonnali immunitással rendelkezel majd – Carlisle átszellemült arccal nézett rám, bár nem értettem, miért ilyen lelkes. Persze, annak örültem, hogy egy gonddal kevesebb nyomja a vállamat, és Edward soha többé nem tud véletlenül megmérgezni, de miután ezt a kérdést lezártuk, nem tudtam, mi érdekes lehet még ebben a felfedezésben.

- Aha – bólintottam, és megpróbáltam nem kimutatni, hogy engem nem járt át a kísérletezés izgalma. Carlisle halványan elmosolyodott.

- Ugye, nem érted, hogy ennek milyen nagy jelentősége van? – kérdezte úgy, mintha egy kisgyerektől érdeklődne, hogy érti-e a számtan példát, mert ha nem, akkor szívesen segít benne. Megráztam a fejem. – Ha kinyerhetnénk a véredből az ellenmérget, és beolthatnánk a farkasokat, az előny lenne a számukra a harcban. Nem tudom, hogy lehetséges-e már átalakultakat levédeni, de a fiatal, először átalakuló farkasokon, biztosan segíthetnénk a jövőben – fejtette ki, hogy milyen nagy tervek járnak a fejében, én pedig elképedve és csodálattal hallgattam. Nem azért, mert rájött erre az egészre, hanem azért, mert vámpír létére hajlandó lenne az ellenségnek segíteni.

- Miért adnál előnyt nekünk? – kérdeztem még mindig kissé kábán.

- Mert ezzel megmenthetnénk egy csomó ártatlan életet. Azáltal, hogy a farkasok védettebbek lesznek, a hatékonyságuk is nőni fog, vagyis kevesebb emberből lesz táplálék – ült le velem szemben Carlisle. – Én hiszem, hogy nem kell embereket ölve élnünk. Hogy nekik is ugyanannyi joguk van élni, mint nekünk. Ha valaki át akar térni a mi életmódunkra, segítünk neki, de én az emberéletek védelmére esküdtem fel több szempontból is. Nekünk… - pillantott le magára széttárt kezekkel. - …nem is lenne szabad léteznünk már. Ez csak valami… tévedés. Ne értsd félre, nem bánom, hogy „élek”, ahogyan azt sem, hogy a családom többi tagja is létezik. Hiszem, hogy oka van annak, hogy itt vagyunk, és hogy ha helyesen élünk, akkor odafent megbocsátanak nekünk azért, amik lettünk, de a létformánk nem természetes.

- Jobbak vagytok, mint sok ember – vágtam közbe. Mindig úgy gondoltam, hogy valaki értéke nem attól függ, hogy minek születik – embernek, vámpírnak vagy farkasnak -, hanem attól, hogy a cselekedetei gonoszak-e vagy épp ellenkezőleg. Ahogyan az emberek esetében sem döntő az, hogy valakinek milyen a bőrszíne, a vallása, a nemi beállítottsága vagy hogy mennyi pénz lapul a zsebében. Csak és kizárólag jó és rossz ember létezik, és az, hogy melyik kategóriába kerülünk, a tetteinktől függ. – Nem hiszem, hogy természet ellen való lenne a létetek. Ha így lenne, nem is létezhetnétek. Pont olyan faj vagytok, mint bármelyik másik, vannak köztetek jók és gonoszak. Az, hogy mások vagytok, nem jelenti feltétlenül azt, hogy rosszabbak is. A kettő nem ugyanaz. – Az érvelésem legalább olyan szenvedélyesre sikerült, mint ahogy Carlisle a kísérleteiről beszélt. Ő, Edward, Esme, Alice és a többi Cullen… Ők voltak a legerősebb és legjobb személyek, akikkel valaha találkoztam. Az a gondolat, hogy Carlisle szerint nem is kéne létezniük, fájdalmas volt a számomra.

Carlisle az egész életét arra áldozta, hogy másokon segített, mégis úgy gondolkozott magáról, mintha valami bűnt követett volna el már csak azzal is, hogy egyszerűen létezik. Pedig mennyivel sivárabb és fájdalmasabb lett volna sok ember élete, ha ő nincs. Cullenék mind valamiféle pokolfajzatnak hitték magukat – még ha Carlisle hitt is a megbocsátásban és a megváltásban -, és nem vették észre, hogy valójában angyalok.

- Köszönöm – Carlisle szemeiben hálás szeretet csillogott, én pedig legszívesebben megöleltem volna. Furcsa, szívszorító érzés volt, kicsit olyan, mint mikor az édesapám pillantott rám. – Nem tudom, hogy igazad van-e, de jól esik, hogy így látsz minket.

- A családom vagytok – magyaráztam meg röviden. A szeretlek szó mindig is nehezen jött ki a számon, de reméltem, hogy ebből a három szóból megérti, mit is érzek az összes Cullen iránt. Hiába változtam át, és laktam most a farkasokkal, és hiába váltak ők is a családom részévé, nem tudták kiszorítani azt a családot, akit először választottam a saját akaratomból. Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a szeretet az egyetlen, amiből úgy lesz több, hogy minél több felé osztjuk. Hittem ebben, és épp ezért az én szeretetemből bőven jutott Jonathanéknak és Cullenéknak is.

Egy pillanatig az aranybarna tekintet az enyémbe fúródott, kellemes, meghitt melegséggel elöntve a szívemet.

- Segíthetek még valamiben? – kérdeztem végül.

- Igen, lenne itt még egy apróság… Szólnál kérlek az Alfádnak? Meg kéne beszélnünk pár dolgot a felfedezésemmel kapcsolatban.

- Persze – bólintottam.

- És Isabella… - szólt utánam Carlisle, mikor már a nyitott ajtóban álltam.

- Igen?

- Kérlek, még ne beszélj másnak arról, amit itt mondtam. – Olyan komoly tekintettel nézett rám, hogy tudtam, ez fontos.

- Rendben – egyeztem bele, aztán hirtelen eszembe jutott valami. Visszaléptem a dolgozószobába, és becsuktam az ajtót. Carlisle meglepett kíváncsisággal nézett rám.

- Valami baj van?

- Alice mesélt nektek az új farkasról, Jade-ről? – kérdeztem. Úgy éreztem, muszáj elmondanom Carlisle-nak, milyen rossz érzésem van Jade-del kapcsolatban, és szólnom kell neki, hogy legyenek óvatosak, amíg a környéken van.

- Igen, elmondta, hogy mit mondtál neki a telefonban.

- Valami nem stimmel azzal a nővel… Csak vigyázzatok vele, rendben? – néztem kérlelően Carlisle-ra. Egy pillanatra fürkészően vizsgálgatta az arcomat.

- Ha úgy gondolod, hogy veszélyes lehet, akkor vigyázni fogunk – felelte. Megkönnyebbültem fújtam ki a levegőt. Féltem tőle, hogy majd ő sem vesz komolyan, ahogy a farkasok sem tették.

- Köszönöm – mosolyodtam el. – Akkor további jó munkát! – léptem ki a folyosóra. Azt hittem, hogy majd Alice vár rám ott, ehelyett Jasper a korlátnak dőlve, kissé idegesen pislogott rám. Feszülten húzódtam a fal mellé. Alice, Carlisle és Edward illatát már úgy, ahogy megszoktam, de Jasper keveset volt az utóbbi időben a közelemben.

- Beszélhetnénk? – kérdezte, én pedig aprót bólintottam, de továbbra sem léptem közelebb hozzá.

- Miről lenne szó? – próbáltam könnyed hangot megütni, miközben az orrüregemet minden lélegzetvételnél végigmarta Jasper enyhén émelyítő szaga.

- Arról az új farkasról – intett a fejével Carlisle ajtaja felé. Szóval, hallotta…

- Jade-ről? Mi van vele?

- Mikor kint voltam a napokban vadászni, éreztem az illatát a területünkön, és… - Jasper elkomoruló tekintettel pillantott fel rám. – Azt hiszem, ismerem őt még régebbről. Még mikor csak ember volt. – Úgy éreztem magam, mintha megittam volna egy liternyi kávét éhgyomorra. Felélénkülve vártam, hogy Jasper folytassa, de mintha valami miatt nehezére esett volna megszólalnia, és a tekintetében szégyen csillogott.

- Hogy találkoztatok? – kérdeztem meg végül, hogy segítsek Jaspernek.

- Én… - Mély lélegzetet vett, aztán egyenesen a szemeimbe nézett. – Megöltem a vőlegényét.

54 megjegyzés:

  1. megint nagyon jót alkottál! gratuláloook! várom a folytatást ;) PuSz-pUsZ

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Úgy látom majdnem sikerült Mindenkit beelőznöm! Mona gyorsabban kattintott! :-) Szuper ez a rész, érdemes volt várni rá! Nagyon tetszik ahogy Carlisle lassan kikövetkezteti, miért él még Isabella, és hogyan segíthet ezzel a farkasoknak. De a letagadhatatlanul legjobb és legizgalmasabb dolog a mai fejezetben, az utolsó csavar Jasper és Jade lehetséges kapcsolatával! Rettentően várom mi lesz még ebből!
    Puszi: Viki (July)

    VálaszTörlés
  3. nagyon jó lett:) tetszik az egész történet:) de mindig a legizgibb részeknék hagyod abba.:S:D

    VálaszTörlés
  4. jesszus!!! ez de drámai volt:D
    a végén már tökre izgultam h mi lesz:D nagyon tetszett:D ...hogy ebből mit hozol még ki:D
    de a levelekről még mindig semmi xD meg fogok már őrülni xD
    Gratula:D imádom ahogy írsz:D
    várom a kövit:P puxx

    VálaszTörlés
  5. Ez gyomron vágott hirtelen! de nem értem...ha jól emlékszem Jasper kb most 100-110 éves vagyis Jade nem miatta változott át-ő már farkas volt akkor. Akkor Jade vadászhat Alice-re-bár tom h nem követed Meyert. A levelekfről még mindig semmi?!

    VálaszTörlés
  6. Igaz nem régen olvaslak, de amint megtaláltam ezt a történetet, azóta rendszeresen. Nagyon jó. Könnyen érthető, átélhető, ami szerintem manapság igen sokat számít. Csak így tovább:) de a levelekről most sem esett szó... ááááááá

    VálaszTörlés
  7. Szia Spirit!
    Ohh... már megint egy kis talány! Ez állandó lesz nálad? Ha egy rejtélyt feloldasz, alkotsz egy másikat? :D
    Még a végén megőrjítesz... és mehetek a bolondok házába.
    Nagyon tetszett Edward és Isabella párbeszéde! Edward feltétele legfőképp! ;) Kiváncsi vagyok mit fogsz kihozni ezekből a "próbálkozásokból". :P
    Hát Jade-ről meg végképp nem tudom már mit gondoljak... (attól tartok semmi jót) Talán valamiféle bosszúra készül?
    Várom az újabb kérdezz-feleleket is!
    Pussz

    VálaszTörlés
  8. WOW!!! DEJÓÓÓÓ

    Tudtam én, hogy bűzlik a csaj.. tehát ezért jött vissza? Bosszúállás?

    Amúgy nagyon jó volt a tudományos rész is, nem tudok belekötni :D

    VálaszTörlés
  9. Hát ez igen.... Egy rejtély mínusz, egy függővég plusz, és a levelekről még mindig nem tudunk semmit.
    Gratulálok, nagyon jó lett

    VálaszTörlés
  10. eszméletlen jó lett! (:
    azt a levelet meg mondd már el:D annyira piszkálja a csőrömet, hogy mi lehet benne:D
    puszi, jóéjt

    VálaszTörlés
  11. Ez a fejezet is iszonyatosan jó lett!Újabbnál újjabb fordulatok!XD
    Nem tudom hogy ezek hogy pattannak ki a fejedből de nagyon irigyellek :-)
    Csak gratulálni tudok és sürgetni téged hogy hamar rakd fel az új fejezetet!
    A vége nagyon izgalmas lett
    Ha valamikor tényleg sikerül kiadatnod a könyved én biztos meg fogom venni!

    VálaszTörlés
  12. Wáááá úr isten megint függővég... Te aztán tudod hogy kell ébren tartani valaki érdeklődését. Most aztán nem csak a felvételi miatt izgulhatok (de legalább ez elvonja a figyelmem arról).
    Az Isabella immunis-dologra még fennáll az elmélet, amit barátnőm alkotott, tulajdonképpen ez még inkább megerősített benne.
    És a vége... hát arra most csak ennyit tudok mondani: áááááááá
    És most, hogy kitomboltam magam, jöhetnek az elméletek. :) Nem tudom Jasper mikor volt katona Maria (így hívták?) seregében. De vagy akkor ölte meg Jade vőlegényét, vagy akkor amikor Charlotte-tal és Peterrel volt már csak hármasban. Az utóbbira tippelek. Jasper épp vadászott, kéznél volt Jade vőlegénye, megölte. Aztán Jade-re is rá akart támadni, de Jade akkor változott át. Talán az ő szervezetébe is belekerült a méreg, és úgy. Vagy ez túl komplikáltnak tűnik? Lehet, hogy nem került bele a szervezetébe, de szerintem Jasperrel függ össze az átváltozása. Aztán Jasper elfutott vagy nem tudom. Arra tippelek, hogy Jade azért jött vissza, mert bosszút akar állni Jasperen.
    Szóval ez az elméletem. :) Amúgy a fejezetet imádtam, érdekes volt. :)
    Ja és kérdés: ígértél kérdezz-feleletet... az jönni fog, vagy nem? És ha igen, akkor mikkor várható?

    VálaszTörlés
  13. Lehidalok XD eltaláltam a h Isa mért immunis XDXDXD én zseni vagyok esküszöm
    Viszont megőrjítesz minket a levelekkel :D
    u.i.: Imádom Esthert ^^

    VálaszTörlés
  14. Ú basszus végigfutott rajtam a hideg :D Hát Spirit, gratulálok, ez nagyon jó lett(megintxD) És örülök, hogy Ed és Isa végre tudtak beszélni:) de mostmár elmondhatná neki azt is, hogy bevésődött :P A vége tényleg drámai lett, ledöbbentem és csak annyit bírtam kinyögni, hogy WTF? :D
    so, várom a következőt már nagyon!
    puszi ;)

    VálaszTörlés
  15. Szia!:) Képzeld Spirit, ma Csillánál voltunk, a Viki meg én, és egyfolytában az oldaladon frissítettem:D Arra gondoltunk, hogy Szandi mozgosítsa már magát!!! Meg persze szegény párjára is gondoltunk ám:P Örülsz, Szandi?:D
    Jaj, Edward milyen kis cuki:P Hát, én is ezekre a feltételekre gondoltam, de a te érveid 100x jobbak voltak:D És Edward érvei... hát. Bárcsak nekem mondta volna:P Én rögtön igent mondtam volna:DNo, azért jók vagyunk Fummieval és lanával, mert mi is erre tippeltünk, mármint erre az Isabella mért immunis dologra:) És imádtam Carlisle-t:P Annyira kis tudós, és izgatott:D Mondhatnám azt is, hogy carlislos:)Na de Jasper! Hát ez totálisan kiverte a biztosítékot! Azt hittem kiugrok az ablakon. Mondtam én, hogy azért nem tudjuk kitalálni, hogy Jade miért van itt, mert még nem tudunk róla elég infót. De ez! Szóval falkát akar alapítani, és bosszút akar állni a férje miatt! A kis...! Na de azért Jasperre is kíváncsi vagyok. No, ma se fogok nyugodtan aludni... Amúgy megjött a Porsche. Mikor költözködünk a váróba? Jó volt lecsekkolni ezt a fejit, de most megyek nasizni;) Ügyes vagy:) Puszi neked, és Szandinak! Juca

    VálaszTörlés
  16. am nagyon jó lett...és ez a relytéj jasperrel és jade-del.alig várom má a folytatást.am mikor lesz a következő rész fenn???szupi lett!!!

    VálaszTörlés
  17. Oké, most ráfogom a melegre, hogy nem figyeltem eléggé. De azért ha kislyányom (ne rémüldözzön senki, igazából nem a lányom :P) hazajön a nyaralásból mégegyszer megköszönöm neki, amit Isabella immunitásáról mondott. :)

    VálaszTörlés
  18. Szia Spirit! :)
    Nagyon vártuk már az új fejezetet, Juca tényleg nagyon be volt már sózva!:) Annyira szerettük volna a Csillánál együtt elolvasni, de nem jött össze. Így most msnen beszéljük ki, hogy mit is gondolunk a fejezetről, holnap pedig folytatjuk személyesen!:D Olyan jó, hogy még ma elolvashattam ezt a fejezetet, bár lehet, hogy jobb lett volna csak holnap olvasni, mert akkor jobban tudnák aludni. Mondanám, hogy gonosz dolog ilyen függővéget hagyni (mert az is), de megértem, mert így legalább mi is elgondolkozunk a dolgon, és csak még jobban várjuk a folytatást. Nagyon tetszett, hogy Edward is előállt egy feltétellel (hiányoltam volna, ha csak úgy belemegy a dologba minden kikötés nélkül, valahogy nem olyannak ismertük meg). Érdekes lesz majd a próbálkozás.:D
    Tetszik a magyarázatod Isabella gyógyulásával kapcsolatban is, én is valami hasonló dologra gondoltam. Nagyon sajnálom, hogy ebben a fejezetben nem tudtunk meg semmit a levelekről, mert már nagyon kíváncsi vagyok. De sebaj, itt van még egy rejtély. Jasper és Jade... nem tudom, mit gondoljak, erre még aludnom kell egyet. :)
    Ismét nagyszerű fejezetet írtál, köszönet érte, Szandinak pedig azért, hogy átnézte. Már nagyon várom a folytatást!
    Puszi, Vicky

    VálaszTörlés
  19. Sziasztok :D Jajj Juca, kis drága vagy :D Sajnálom, hogy a mai afterpartyról már lemaradtunk Spirittel... és sry a várakozásért, amint hazaértem nekiültem bétázni, és ment is fel a feji :) Köszi a türelmet...:D De csak hogy tudjátok, miért nem került fel hamarabb a friss feji: mert a lakásba került fel az új függöny amit ma vettem :D
    "Jó volt lecsekkolni ezt a fejit, de most megyek nasizni" wáááááá :D:D:D:D:D:D:D:D
    A váró pedig, szólni kell a "barátnőnknek", hogy takarítson ki alaposan mire megyünk ;)

    No és mit szóltok Jasperhez? Még engem is meglepett Spirit :D

    Puszi mindenkinek, Szandi

    VálaszTörlés
  20. :D Jól van Szandi! Pedig azt hittem, hogy megtámadott egy különlegesen ótiásira nőtt csótány:D Na jó, a hatás most se maradt el, megint tiszta libabőr vagyok:S Új függöny? Wow:) Amúgy lesz grillpartym, amire el KELL jönnötök:) Mindenki díszvendég:D Anyám már meg is engedte:) Jasper! Tök durva! Fincsi volt a nasi:) Juca

    VálaszTörlés
  21. Hehe, nem, hál'istennek nem láttam azóta csótányt, semmilyen méretben sem :D Grillparty? Csúcs, ott a helyünk, csak előre dumáljuk le az időpontot, mert tudod...itthon most twilightmentes napok vannak :D:D
    És hogy ne legyek teljesen off, szóval még óriási meglepetések lesznek a regényben, szóval hajrá mindenki, forogjanak azok az agytekervények :D

    Jah és mindenki aki a talin volt, pls, küldje el a képeket amiket csinált, felkerül egy albumba, szóval ide a képekkel ;)
    Szandi

    VálaszTörlés
  22. JÉZUSOM!!!
    Milyen gonosz vagy! A legjobb pillnatban vége a fejinek!!! Lécci siess mert nem bírom sokáig!! Zombiként fogok ülni a gép előtt és addig várok amíg nem lesz friss :D
    Na puszi : Bella

    VálaszTörlés
  23. Fummie igen én is Maria-ra emlékszem de lehet hogy nem :D amugy sztem valószínőbb hogy nem a seregben ölte meg hanem mikor már csak hárman voltak ... hmmm... érdekes lesz ez a falkaalapítós sztori, kiváncsi vagyok mi lesz belőle:D
    Fummie egyénként köszönjük a tudós ismerősödnek a bárányhimlős hasonlatot:D én igy sokkal jobban felfogtam xD...
    jaj én annyira sajnálom hogy nemtudtam menni talira:( de anyukámnak meg sem mertem említeni:S igyis eléggé kiborítottam az új barátommal és itthon már meg sem merek szólalni :S szóval ez egy hosszú sztori ...:S majd rem lesz még jó sok és arra majd tudok menni:)
    pussz

    VálaszTörlés
  24. Helló, ismét remekművet alkottál!! :D Jasper az meg hú, meglepett, bár miközben olvastam gondoltam hogy Jade-ről akar majd beszélni Isával!!! Ami pedig Bella immunitását illeti gondoltam hogy valami ilyesmi lesz, ami miatt immunis lett a méregre!! Na gratula és sok puszi!!!


    ui: Mikor fog kiderülni a levelekkel kapcsolatos "titok"???? Már nagyon kiváncsi vagyok!!!!
    Kitty

    VálaszTörlés
  25. Olvasgatok, nagyon örülök egy Edward-Isabella beszélgetésnek, mégjobban egy Carlisle féle kutatásnak, majd a történet végére érve, hallok egy hangos koppanást az asztalom felől. Megdöbbnve jöttem rá, hogy az állam. Mondom: Neeeee. Ilyen függővég nincs. De van. :D Tapsvihar, ismét. puszii fanee

    VálaszTörlés
  26. Szia Spirit!!! Nagyon tetszett az új fejezet!:D Már tényleg tűkön ülve vártuk a csajokkal(Vicky+Juca), hogy fent legyen! Csak a leveles dolgot én is hiányoltam!:) Legalább még tovább fúrhatja az oldalunkat:D De viszont Jaderől megtudtuk ezt a nem elhanyagolható infót!:D Köszi és puszi: Csilla alias Luna

    VálaszTörlés
  27. Szia!!
    mi van már azokkal a levelekkel??? Megöl a kíváncsiság... Bár megpróbáltam összerakni a dolgokat, nem igazán stimmeltek a dolgok... De te úgyís jobban tudod mi fohg történni nem igaz? (És vissza is élsz vele rendesen...) Szóval nagyon tetszett, csak... elhiszem hogy kell az a két lépés távolság Edwarddal, de mégis... nem mehetne már egy kicsit KÖZELEBB?
    A Jades dolognak a végén nagyon örülök, csak annak nem hogy abba hagytad... De nem baj... már megszoktuk :D Vagyis ez is része annak, hogy miért szeretünk ennyire.
    Na hát nézz oda mennyit dumálok... nem is húzlak tovább.. Aztán jöjjön ám a következő!
    Soksok pusssssssz
    Másik Zsani

    VálaszTörlés
  28. Wáó!! Érdekes rész volt... :) A vége nagyon odaváág! xD Nagyon várom/várjuk a folytit!!! :D:D

    VálaszTörlés
  29. hűű dejóóó.:D
    na eljutottam idáig is, hogy a legutolsó fejezet van fent, mármint abból a szempontból hogy nemtudom tovább olvasni. eddig az előzőket olvastam és mindig mentem továbbb-tovább, és nemtudtam mien lehet arra várni hogy mikor lesz már folyt!!:S:D:D na mostmár tudom! ééés nembírom kiiiii. :)
    nagyon jó feji volt!
    hú én nemtudok ilyen elméleteket gyártani mint a többiek.. najó van egy pár de azok nem valami jók.:D szóval várom hogy miis fog itt kiderülni :P

    VálaszTörlés
  30. nagyon jó lett:D aligvárom már a folytatást:D Remélem minél elöbb lessz:D

    VálaszTörlés
  31. úristen, ebből még nagyon-nagyon nagy galiba lesz.... =DD egyébként, milyen rendes már Carlisle-tól, hogy be akarja oltani a farkasokat =) meg ez az Isabella-Edward dolog... ha tényleg minden nap találkoznak, akkor jócskán kapunk majd izgi részeket! =D kíváncsi vagyok Isabella hogy bírja majd... Lana

    VálaszTörlés
  32. uuhhh már megint milyen vége lett!!!!!NEEEEEE nem teheted ezt ilyen jo résznél abbahagyni:(:(
    már nagyon várom a kövit siess siess mert nagyon jo:):)!!!!!!!!!!! Szia Reni.

    VálaszTörlés
  33. Spirit megint nagyot alkotottál!:D
    A feltételek tetszenek:D És jó, hogy Edward nem hagyja magát, és neki is van feltétele.:D
    Am. Jade akkor azért jött vissza, hogy Jasperen bosszút álljon? Mert ha jól emlékszem, akkor az volt, hogy mikor először beszélt Jade meg a farkasok a házban, akkor mondta el (azt hiszem) Josh Jade-nek hogy Isabella "barátai" vámpírok. És akkor Jade még nem tudta hogy pont Jasper van Forks-ban. Csak arra gondolhatott, hogy ha vannak farkasok, kell lennie vámpíroknak is a közleben. Vagy valahogy kinyomozta, hogy Jasper itt van? Vagy kihagytam valami fontosat?:D
    A levelekről mikor tudunk meg többet?:D
    Köszi ezt a fejezetet Neked, és Szandinak is:D
    Puszii, Lou:)

    VálaszTörlés
  34. Nagyon tetszett!!!
    Én nem is tudom, hogy hogy tudod kitalálni ezeket bölcseleteket, amik Isabellában megfogalmazódnak. Nagyon ügyes, és kreatív vagy.
    Jasper utolsó mondata után sz.tem tuti, hogy Jade bosszúból jött ide. Biztos izgi lesz.
    Már alig várom a folytatást!
    Csak így tovább! Nagyon jó vagy!
    pussz

    VálaszTörlés
  35. jajj! IMÁDOM! végre megtudtuk, hogy mik is a szabályok, és fogadja el Isabella Edward szabályát. Igy kvittek lennének. :) Húúú, amit Carlisle mondott, az meg egyszerűen hihetetlen :D Ezt irtad le egyszer, hogy van egy olvasód, aki ilyen genetikai dolgokkal foglakozik és ő adott egy ötletet, amit még nem mondasz el? Ez lenne az?:D ÉS tényleg a leveleket ird már le légyszi. Fúrja az oldalamat. Nagyon tetszett ez a fejezet. Ügyi voltál, mint mindig:D Puszi <3

    VálaszTörlés
  36. nagyon jó ez a feji is,akkor ha Jasper megölte Jade vőlegényét,érthető Jade gyülölete,kiváncsi vagyok mi lesz ebből...

    VálaszTörlés
  37. Nagyon jó lett a függövéget már a sajátodnak mondhatod XD mikor lesz a következö feji??

    VálaszTörlés
  38. Szio Spirit!

    Az jutott eszembe mikor a Jövő reménysége 5. fejezetét olvastam,h talán Jade azért jött valami oknál fogva vissza,h maga mellé állítsa a farkasokat és megölje Cullenékat,ezért érezte Isabella,h a lány szándékaival valami nem stimmel.Viszont így már indítéka is van rá,nem igaz?Érdekes és kellemetlen beszélgetés elé néz Isa és Jasper.:)Remélem azért ennek a nőszemélynek nem sikerül a fiúkat teljesen az ujja köré csavarni és nem kerül sor esetleg a falka szétszakadására.Még az érdekelne nagyon,h hogyan is végzett Jazz Jade vőlegényével,vajon mi miatt ölte meg?lehet,h jazz hibázott egy vadászat során,de lehet más okból kifolyólag.
    Várom a folytatást! Dena

    VálaszTörlés
  39. Sziasztok!! :)))

    Hihi, nem bírtam ki, muszáj írnom ide is. :) Rájöttem Bliss, hogy tőled tanulom én ezeket a csúnya függővégeket, bár nagyon is jó őket írni. :D :$ De, amikor olvasom sokkal rosszabb... és idegesítőbb. :P

    Eh, és még mindig kitartok a elméletem mellett Jade-ről. Sőt, most már meg tudtam - elvileg, ha nem más bújuk elő ebből -, hogy miért akarja elcsábítani a falkát, azon belül is egy emberkét... Vagyis farkaskát. :D A bosszú sok mindenre ráveszi az embert és szerintem Jade igen is jól tudta, hogy Jasper a közelben tartózkodik, mert !határozott! céllal jött La Pushba. És ez neki pont kapóra jön, ennyi farkas egy helyen, sőt még innen is származik. Vagy a vőlegénye volt olyan személy, akivel még meglepsz minket... Hm... :D

    Imádtam Isabella és Edward beszélgetését, és Carlisle viselkedését, s amiket mondott magukról. Hogy mikre nem képes... Örültem, hogy Isabella olyan szépen megfogalmazta az érzéseit a Cullen család iránt.

    Hát a levelekről még nem szólok, lassan gondolom kiderül majd. :)

    Puszi! :))) Persze várom a folytatást. :D

    VálaszTörlés
  40. Majd elfelejtettem: Szandi, hajrá a csótányok elleni küzdelemben. :S:D Brrr...kiráz tőlük a hideg is.:D

    VálaszTörlés
  41. Tudom, hogy nem szép pont itt ilyet kérdezni, de Freeb, Tőled mikor várhatunk új fejezetet? *elbújik*

    VálaszTörlés
  42. Valaki írta, hogy Jasper még csak 100-110 éves, de nem. Legalábbis a Meyer könyvből úgy vettem ki, hogy időseeb Edwardnál, de Carlisenál fiatalabb. Csak sokáig másokkal élt.

    Nagyon tetszik a történet! Gratulálok! Nagyon jól írsz!!! Nagyon kiforrott!

    VálaszTörlés
  43. Öhm... Hát ezt leginkább Blisstől kellene kérdezni, Fummie. :D Ugyanis a fejezetek készen vannak, csak Bliss még át akarta bétázni, de nincs ideje. Ha esetleg érdekel, akkor a 7. fejezetem kritikáinál megtalálod a másik címet, ahol fenn vannak a fejezetek. :)

    VálaszTörlés
  44. Jasper korára reagálnék egy kicsit, a félreértések elkerülése érdekében :) Szóval ha jól tudom, Jasper 1863ban változott át vámpírrá, Meyer regényében több mint 140 éves. Spirit regényében viszont közel 60 év eltelt Meyer idejéhez képest, szóval Jazz itt már bőven a 200-as éveit tapossa...de bocsi Spirit nem akartam előválaszt adni, lesz kérdezz-felelek rovat megint, amiben jobban le lesz írva minden.

    Freeb: thx a bíztatást, a tali óta nem láttunk egy csótányt sem a ház környékén, szóval reménykedünk *gyorsan lekopogja*
    Puszi Szandi

    VálaszTörlés
  45. bocsi Freeb de elküldenéd a másik cimet mert nem találom a 7.fej.kritikáinál(reggi64@citromail.hu)köszike

    VálaszTörlés
  46. ÚÚú, ez írtó jó!!:D:D
    jajj alig várom már,hogy Isabella és Edward együtt legyenek végre!!!:):)
    sok kell még addig???:D
    Gratula hozzá, mert nagyon tetszik!!!:):D

    VálaszTörlés
  47. Regi elküldöm itt, Bliss biztos nem haragszik. Ha valakit még érdekelne netalántán: itt a Végzetes találkozás merengős címe.

    http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=49477

    Örülök, hogy érdeklődtök iránta és olvassátok. :) Ha van valami negatív, pozitív véleményetek la, nyugodtan írjátok meg nekem! :)

    Ó, és bocsánat Bliss, hogy itt "reklámozok". :$
    Puszi, sziasztok! :)

    VálaszTörlés
  48. TEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
    JUJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJJ!
    HŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ!
    Úristen! De az nagyon! :-)
    Értelmesebbet majd később, 1nlőre sokkot kaptam.
    Pusz

    VálaszTörlés
  49. Jaj Freeb, én a merengőn olvaslak, és arra értettem. Azt hiszem, ezt bele kellett volna írnom... :$ Na jó, ezt inkább ott kéne folytatni...

    VálaszTörlés
  50. Ó, bocsi Fummie... Mindig azt hiszem, hogy az itteni fejezetekről kérdeztek. :$ :D Meg nem emlékeztem, hogy a te nevedet láttam volna kritikában, és automatice azt hittem itt olvasod.

    Elnézést. :$Már mentem is. :D pusz

    VálaszTörlés
  51. Szia!
    nagyon jó lett ez a fejezeted is:)
    mikor jön/jönnnek a következő rész/részek??:D
    remélem hamar:)
    puszi

    VálaszTörlés
  52. Szia Spirit!

    Nemrég találtam meg és olvastam el az egész történeted és imádom! Nem is lenne fontos kérdésem, csak apróságok, nem tudom mások kérdezték-e már ezeket. Meg fogunk tudni valamit Isabella múltjáról, életéről, iskoláról(mert elvileg még kéne járnia, nem?)? Edward anno minden apró részletet tudni akart Belláról. Ja és az edward elemzést nem folytatod? Vagy csak én nem találom tovább a 16. fejezetnél? üdv, Ninna

    VálaszTörlés
  53. bocsi, 18. fejezet. Ja és nem volt korai kicsit h Cullenék visszajöttek? Szerintem 60 elég kevés, van aki még élhet azok közül akik régen fiatalok voltak, és a pletykák is fent maradhattak a furcsa családról. A kórházban és az iskolában az adminisztráció is ott van. Ninna

    VálaszTörlés
  54. Ejha.. Mindenre gondoltam már Jade-del kapcsolatban, de az a Jasperes dolog teljesen letaglózott.:O Hogy lehet már így befejezni?! :'D Örülök, hogy később kezdtem az olvasást, és nem kell a következő fejezetre várnom, mert beleőrülnék.:'D Mondjuk még mindig jobb, mintha nem írtad volna oda, hogy mi van Jasperrel, mert akkor már tényleg nagyon-nagyon gonosz lettél volna.:P Szeretünk ám, amiért megírtad ezt a csodálatos történetet.:D Mostmár azért haladok az olvasással, lassan talán beérem a többieket, most úgyis jön a téli szünet.:) Csak akkor sajnos nem tudok olvasni, mert mamáéknál nincs net, és ott leszek.:( Mármint az jó, csak az nem, hogy addig nem tudok olvasni.:( Nem baj, addig talán végzek a könyvvel, amit olvasok, hogy utána újult erővel tudjam imádni a fejezeteidet.:'D Sok puszi: ewoO

    VálaszTörlés