.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. július 3., péntek

A jövő reménysége - 4. fejezet

Bocsánat, két dolgot muszáj kiírnom... Az egyik, hogy nagyon élveztem a mai napot, mert Freeb és Juca meglátogattak, és órákon keresztül beszélgettünk. :) Köszönöm nekik a szép délutánt. :) A másik, hogy holnap Szandi nyaralni megy, és hiányozni fog nagyon-nagyon, szóval, ez a fejezet külön még pluszban is az övé így búcsúként. Érezd majd magad nagyon jól! :)



4. HALÁLTUSA



AZT HITTEM, SOHA TÖBBÉ nem kell átélnem ilyen fájdalmat, de a tűz pont úgy marta végig a csontjaimat és ereimet, mint pár hete a barlangban. Sikítani akartam, talán, meg is tettem – nem voltam biztos benne. Hidegséget éreztem az oldalamnál, ezért megpróbáltam a lehető legközelebb bújni hozzá, hogy enyhítse a lángokat, aztán a hideg eltávolodott tőlem, és helyette valami puha vett körül – valami barack illatú. Könyörögtem a hűvösségnek, hogy jöjjön vissza, de csak apró érintéseket kaptam, amik mintha tapogatták, vizsgálgatták volna a testemet. Megfogták a homlokomat, aztán a szemhéjaim húzták feljebb, én pedig homályos foltokat látva próbáltam újra visszacsukni őket. Aztán a kutató érintéseket egy másik simogató kéz váltotta le.

- Isabella… - az angyali hang zokogott mellettem. Meg akartam érinteni a hűvös ujjakat, és el akartam mondani, hogy nincs semmi baj, de a görcstől, ami átvette az irányítást a testem felett, és a forróságtól, nem volt erőm bármit is tenni. Hallottam ahogy valaki azt mondja, nem tehet semmit, és a hang zokogása felerősödött.

Morogtam, mint egy vadállat. A testem próbált átalakulni, de nem sikerült neki. Mintha félúton megrekedtem volna a farkas és az ember között. A sejtjeim vibráltak – harcoltak a tűzzel. Egy apró szúrást éreztem a karhajlatomban, de még csak fel sem szisszentem – semmiség volt a többi fájdalomhoz képest.

A hangok azt mondták, hogy ettől kevésbé fog fájni, és bocsánatot kértek, amiért nem tehetnek többet értem, mintha az ő hibájuk lenne a szenvedésem. Nem tudtam, mennyi idő telt el, miközben a vér az ereimben forrásponton volt, a csontjaim pedig olvadt zselévé váltak. Az angyal végig mellettem volt, éreztem, ahogy fogja a kezemet. Ujjaim a rángások közepette erősen szorították, de ő mégsem engedett el. Hideg tenyere, mintha lassan lehűtötte volna a lángolást a karomban, és az éles sikolyok is, amik bántották a fülemet, egyre ritkábbak voltak.

Észre sem vettem, mikor szűnt meg a remegés. A testem egyszer csak nyugodtan feküdt, és bár a láva még mindig égetett, már visszavonulóban volt. Szinte éreztem, ahogy fokról fokra kúszik vissza a tagjaimból, mint egy hátrafelé araszoló kígyó. Az angyal egy pillanatra elengedett, én pedig riadtan kaptam utána, de hiába – csak a levegőt markoltam. Aztán ismét megjelent a vizsgálgató kéz. Zavart az illata és az érintése is – hallottam a saját halk morgásomat, ami figyelmeztette, hogy hagyjon békén. Aztán szép lassan a világ sötét lett…

Az égő fájdalom álmomban is elkísért egy darabon, aztán szép lassan elhalt, és csak a csend maradt.

Azt hittem, a szél susogása ébresztett fel, de ahogy a fejem kitisztult, rájöttem, hogy halk beszélgetést hallok. Csak résnyire nyitottam fel a szemeimet, és kimerülten szemléltem meg a még kissé homályos világot.

- Ez hihetetlen! Én ilyet még nem láttam! – Carlisle azonnal az ágyam mellett termett, és izgatottan pillantott rám, aztán felhúzta a szemhéjamat, és egy kis világító lámpával belevilágított.

- Ne! – próbáltam elhúzódni nyűgösen. Nem elég, hogy amúgy is kontúrtalanok még a dolgok, most még meg is vakítanak. A hideg kéz, megtapogatta a homlokomat, aztán Carlisle felkelt az ágyról, és mosolyogva Edward felé fordult.

- Túl van rajta… - Sűrűn pislogva néztem fel Edwardra én is. Az arca elgyötört volt – mintha ő maga is olyan fájdalmakat élt volna át az előbb, mint én. Fájdalmakat… - hirtelen rádöbbentem, miért néz rám mindenki megkönnyebbülve, mégis meglepetten.

- Élek – nyögtem ki a szívdobogásomat hallgatva, és megpróbáltam feljebb tornázni magam az ágyban. – Hogy lehet ez? – tapogattam végig magam, mintha csak meg akarnék győződni arról, hogy még tényleg minden tagom képes az érzékelésre, bizonyítva, hogy nem haltam meg.

- Fogalmunk sincs – rázta meg a fejét Carlisle. A szemeiben tisztán látszott a tudós mohósága, amely érteni akarja a rejtélyt.

- Annyira sajnálom, Isabella – ugrott oda hozzám az ágyra Alice – aki eddig a sarokból figyelte a történteket Emmettel és Rosalie-val -, és szorosan magához ölelt. Túl édes illata végigégette az orrom belsejét.

- Mit sajnálsz? – lapogattam meg a hátát, aztán eltoltam magamtól.

- Hogy elárultalak. Ha erősebb vagyok, akkor ez mind nem történik, és…

- Az egész az én hibám, nem a tiéd – szakította félbe Edward Alice szóáradatát. – Én… majdnem megöltelek. – Edward vonásai eltorzultak az önmaga iránti dühtől. Egy pillanatra rám nézett, aztán lendületes léptekkel kivágtatott a szobából. Azonnal mozdultam, hogy utána menjek, de Carlisle visszanyomott az ágyra.

- Még nem vagy elég erős.

- Semmi bajom – tiltakoztam arrébb lökve Carlisle kezét. A fejem már kitisztult, a látásommal sem volt gond. Az egyetlen, amit akartam, megnyugtatni Edwardot. Kicsúsztam az ágy szélére, de ahogy felemelkedtem, már szédültem is vissza. – Azt hittem, a farkasok hamar gyógyulnak… - motyogtam előrehajtva a fejemet, hogy megszűnjön a világ forgása.

- A vámpírméreg halálos a farkasokra. Isteni csoda, hogy életben vagy – fektetett le Carlisle. – Megvizsgálhatnám… a véredet? – köszörülte meg zavartan a torkát. – Talán, kideríthetnék valamit… Hogy hogyan…

- Persze, csak nyugodtan – nyújtottam ki a karomat felé. Egy másodperc alatt kirohant a szobából, és már vissza is tért az orvosi táskájával. Félrefordítottam a fejemet – még mindig nem nagyon bírtam a vér látványát. A csapolás alig pár percig tartott, és teljesen fájdalommentes volt – Carlisle kezei ügyesen dolgoztak.

- Most pihenj… - simogatta meg az arcomat. Rossz érzés volt, hogy a kedves gesztustól, ami a lelkemnek nagyon is jól esett, a bennem lévő farkas épphogy csak vissza tudta tartani a morgást.

- Mit tett Edward? – kérdeztem Alice-től, miután magunkra maradtunk a szobában. Még mindig az ágyon gubbasztott – bár most már a végében -, és bűnbánó tekintettel figyelt engem.

- Tessék?

- Mit tett Edward, amivel sikerült rávennie, hogy beszélj? – Alice arcizma megrándult, aztán mélyet sóhajtott.

- Mondott valamit, amitől megijedtem – vallotta be.

- Megijedtél? – vontam fel a szemöldökömet, miközben hátradöntöttem a fejemet az ágytámlának, mert még mindig kicsit forgott a világ. Alice lassan bólintott.

- Ő… Elhatározta, hogy ha nem találkozhat veled, akkor elmegy… Volterrába… - motyogta maga elé. – Láttam, hogy komolyan gondolja… Sajnálom, de nem hagyhattam, hogy… Kérlek, bocsáss meg! – Ha Alice tudott volna könnyezni, most valószínűleg, nagy könnyektől csillogó szemekkel nézett volna rám. A szavai értelmét emésztve bámultam magam elé, miközben az agyam zakatolt. A hülye tervemmel majdnem sikerült elérnem, hogy Edward meghaljon. Ha nem farkasként tépem szét, hát akkor máshogy kergetem a halálba… A fejemhez szorítottam a kezeimet, mert úgy éreztem, az agysejtjeim önkéntes kamikaze akcióba kezdtek, egyenként felrobbantva saját magukat.

- Jól vagy? – éreztem meg Alice érintését a karomon. Mély levegőt vettem, hogy legyőzzem a reszketésemet.

- Azon kívül, hogy egy idióta vagyok? – néztem fel rá fájdalmas képpel. – Hülyeség volt Edward előtt titkolózni, igaz? – kérdeztem.

- Nem tudom… Talán… - felelte Alice bizonytalanul. – Nem volt túl valószínű, hogy bármelyikőtök is távol tudja tartani magát hosszabb ideig a másiktól…

- Én csak meg akartam védeni… - haraptam be a szám szélét. – Nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz lesz. Beszélnem kell vele, mielőtt még belesüpped az önvádba… - próbálkoztam meg ismét a talpra állással. – Alice segíts, kérlek… - nyújtottam felé a kezemet. Jól jött, hogy a bennem lévő farkas a gyakorlások miatt már jól ismerte Alice illatát – így könnyebb volt ketrec mögött tartanom őt.

Alice átkarolt a derekamnál fogva, de megtartotta tőlem a pár centi távolságot. Alig botorkáltunk el a lépcsőkig, Edward már meg is jelent mellettünk, és dühösen nézett a testvérére.

- Megőrültél? Még nem kelhet fel! – kérte számon rajta a kérésem teljesítését.

- Beszélnünk kell – próbáltam nem törődni az izgatott csomóval a gyomromban, és igyekeztem megfegyelmezni a testem remegését.

- Még gyenge vagy… - Edward szemei aggodalommal teltek meg – hogy csak az egészségi állapotom miatt, vagy a beszélgetésünk témája is közrejátszott-e, azt nem tudtam eldönteni.

- Jól vagyok, kér… - kezdtem volna, mikor Edward és Alice is felkapták a fejüket, a család többi tagja pedig megjelent az előtérben. Tudtam, hogy mi okozta a felfordulást – értem jöttek a társaim. Hallottam, ahogy a mancsok dobognak a földön, aztán egy pillanatra csend lett, hogy emberi léptek vehessék át a helyüket. Szólnom kellett volna, hogy ne értesítsék Jonathanékat, de elfeledkeztem róla – riadtan pillantottam Edwardra. Már előre láttam, mi fog történi, és minden megint csak és kizárólag az én hibám lesz…

- Ha kiszakad a helyéből, megetetem veled, korcs! – csattant fel Rosalie hangja, miután az ajtó hatalmas csattanással kicsapódott, és öt dühös társam szélvészként bevágtatott.

- Mi történt? Jól vagy? – jött az első kérdés Jonathantól.

- Igen, minden rendben – bólintottam. – Nem történt semmi, csak egy kis baleset.

- Miféle baleset? – vonta össze a szemöldökét Nate, miközben Carlisle-ra nézett.

- Még nem mondtad el? – kérdeztem kissé megkönnyebbülve Carlisle-tól, aki nemet intett a fejével.

- Csak szóltam, hogy ne aggódjanak, itt vagy nálunk – felelte.

- Azt kérdeztem, miféle baleset történt! – csattant az Alfám hangja.

- Semmiség. Beszélni sem érdemes róla… - próbáltam elhallgatni a dolgot, mert tudtam, miféle következményekkel jár, de nem volt szerencsém.

- Hallani akarom, mi történt! – nézett a szemembe Jonathan, és tudtam, hogy ez egy olyan parancs, aminek nem mondhatok ellent, csak ha kivágom a nyelvemet – vagy még akkor sem.

- Találkoztam Edwarddal, és véletlenül… véletlenül vámpírméreg került a szervezetembe, de csak egy baleset volt – tettem hozzá kétségbeesett hangon. Láttam, hogy az összes quileute elsápad, és rémült arccal néz rám, mintha bármelyik pillanatban holtan eshetnék össze vagy vérengző vámpírrá alakulhatnék. – De semmi bajom. Carlisle nem tudja, hogy lehet, de hatástalan rám a méreg – próbáltam megnyugtatni őket.

- Ki által került a méreg a testedbe? – Vezetőm keze ökölbe szorulva feszült meg maga mellett. – Azt kérdeztem, ki volt az? – csattant fel parancsolóan, mikor nem válaszoltam. Beleharaptam a számba, hogy ne kelljen kinyitnom, de hasztalan volt.

- Edward… - a hangom olyan halk volt, hogy emberi fül nem is hallhatta volna. A szemeim megteltek könnyekkel. Elárultam őt valami mágikus kényszer hatására, pedig inkább sósavat kellett volna innom, hogy ne tudjak beszélni.

- Vége az egyezségnek! Megszegtétek! – Joshua elsötétülő tekintettel nézett Carlisle-ra.

- Nem! – a hangom kétségbeesett volt. Leráztam magamról Alice karját, és a korlátba kapaszkodva mentem le a többiekhez. Edward végig mellettem jött feszülten figyelve – gondolom, hogy elkapjon, ha le akarnék gurulni.

- Megharapott! – mutatott vádlón Edwardra Joshua.

- Nem, az én hibám volt! – mikor elértem Jonathanig, könyörögve kapaszkodtam a karjaiba. – Kérlek… Mi… csókolóztunk – pirultam el. – Én voltam óvatlan, csak megkarcolt véletlenül a foga. Az egész az én hibám! – próbáltam meggyőzni.

- Nem fogjuk bántani – hallottam meg a hangját. Hálásan vetettem magam a nyakába.

- Köszönöm. És a többiek? – jutott eszembe hirtelen, és visszatért a görcs a gyomromba.

- Megszegték a szerződést akár véletlen volt, akár nem. Tennünk kell valamit! – erősködött tovább Josh.

- Őt úgysem bánthatnánk Isabella miatt – intett a fejével Edward felé Jonathan. Hallottam már arról Juliette-től, hogy a farkasoknak védeniük kell egymás bevésődését is, de eddig nem voltam biztos abban, hogy ez egy vámpírra is vonatkozik-e. – A többiek meg tényleg nem tettek semmit, és a dokinak hálával tartozunk Saore miatt.

- Csodás! Miért nem alapítunk egy rajongói klubot a vérszívóknak, ha már a dolgunkat – vagyis, hogy megöljük őket – nem végezzük többé! – Joshua csak úgy fröcsögte a mérget magából. – Vagy tartsuk rögtön oda mi is a nyakunkat nekik! Talán, túlélnénk a mérget, ki tudja… - kezdett egész testében reszketni.

- Akkor sem innék a véredből, ha te lennél az utolsó élőlény a Földön, te bolhás dög! – Rosalie előrébb lépett, én pedig tanácstalanul pillantottam hol a farkasokra, hol Cullenékra. Hogy kavarhattam ennyire össze a dolgokat…

- Rosalie!

- Joshua! – Hangzott fel egyszerre Carlisle és Jonathan figyelmeztető hangja, mire mindkét érintett elhallgatott.

- Azt hiszem, nincs több keresni valóm itt. Visszamegyek járőrözni, annak legalább van értelme – fordított hátat nekünk Josh, és kirobogott az ajtón a szabadba. Aggódva pillantottam utána – tudtam, hogy mennyire felzaklathatta ez az egész azok után, ami a családjával történt, és most, hogy már biztonságban tudtam Edwardékat, csak a sajnálatom maradt vele szemben.

- Nem lesz gond vele – szólalt meg Jonathan. – Kifutja magát, és ugyanilyen morcos marad, csak kevesebb düh-vel – mosolygott rám. Halvány hálás mosolyt varázsoltam az arcomra. – Azt hiszem, nekünk beszélnünk kell – pillantott Nate Carlisle felé, aki a lépcsők felé mutatott, hogy mehetnek. – Addig maradjatok itt, és ne essetek neki senkinek se! – Kaptak utasítást a fiúk.

- Ez rátok ugyanúgy vonatkozik – pillantott Carlisle Rosalie-ék felé. Rose összeráncolta a homlokát, de tudtam, hogy szót fog fogadni. Hallottam, ahogy a két család vezetője a dolgozószoba felé tart, aztán figyelmem újra az előtérben állókra összpontosult.

Mindenki feszülten toporgott, én pedig túl fáradt voltam még ehhez a stresszel teli csendhez. Inkább egy másik sokkal gyomorszorítóbb beszélgetést választottam, amin tudtam, hogy jobb minél hamarabb túlesnem.

- Edward… - A megszólított azonnal rám kapta fekete, aggodalommal teli szemeit. – Beszélhetnénk? – kérdeztem. Kimért bólintást kaptam válaszként, ezért elindultam a konyha felé – az emeleten nem akartam Carlisle-ékat zavarni.

Megálltam a tálalópultnál, és bevártam Edwardot. Vámpír létére olyan lassan lépkedett, mintha épp a vesztőhely felé haladna, ahová a saját kivégzésre lett meghívva.

- Maradj ott, kérlek! – emeltem fel a kezemet, mikor mellém akart sétálni. Megtorpant, és lehajtotta a fejét. Szinte biztos voltam abban, hogy tudom, mire gondol épp. – Nem azért, mert félek tőled – biztosítottam róla. – Azért, mert nem akarlak bántani. – Keserűen felnevetett, és rám emelte a tekintetét.

- Eddig még mindig csak én bántottalak téged. – A hangja komoly volt és keserű. – Azt hittem, hogy most majd másképp lesz. Hogy elég erős vagy ahhoz testileg is, hogy elviseld a közelségemet, de tévedtem. Még így is képes vagyok veszélybe sodorni téged.

- Ezt a vonalat itt és most hagyjuk abba! – léptem egy lépést közelebb minden józaneszem ellenére. – Túléltem, nem igaz? Vagyis, elég erős vagyok. És én hibáztam, te semmi rosszat nem tettél. Azon kívül, hogy megfenyegetted Alice-t… Az nem volt túl szép… Főleg nem azzal, amit mondtál – ráncoltam össze a szemöldökömet. – Ha még egyszer csak megfordul a fejedben, hogy… Én… Én megyek, és megkérem a Volturit, hogy küldjön utánad!

- Bolond… - rázta meg a fejét Edward.

- Nem tréfálok! – néztem farkasszemet vele.

- Nem mondhatod komolyan… - nyelt egyet.

- Dehogy is nem! Még szép, hogy komolyan mondom! – tartottam továbbra is a szemkontaktust, miközben kezdtem egyre inkább elveszni az agyamra telepedő rózsaszín ködben. – Soha többé ne merészeld! – fordítottam el a fejemet, miközben próbáltam kitisztítani a gondolataimat. – Nem tudnék élni nélküled… - motyogtam magam elé.

- Elhagytál – Edward hangja nem volt vádló, csak szomorú hangon közölte a tényeket – legalább is, amikről ő tudott.

Összezavarodva kezdtem fel-alá sétálni. Csak zűr származott eddig a titkolózásomból, és minél jobban próbáltam megvédeni Edwardot magamtól, annál nagyobb bajba sodortam. Ez az egész terv egy hatalmas idiótaság volt…

- Nem hagytalak el… - álltam meg végül eldöntve a kérdést, bár fogalmam sem volt róla, hogy jól teszem-e. Bár jobban ment a farkas énem feletti uralom, még mindig voltak pillanatok, mikor elvesztem önmagam sötétségében. – Én csak… Azt akartam, hogy távol maradj tőlem, amíg nem tanulom meg, hogy lehetnél biztonságban mellettem, és nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán képes leszek-e megtanulni. Nem akartam, hogy hiába reménykedj… Úgy gondoltam, ha azt hiszed… hogy vége… akkor könnyebb lesz, míg távol vagyunk egymástól. – Idegesen pillantottam fel Edwardra, várva a reakcióját.

- Majdnem belehaltam… - suttogta maga elé, miközben tekintete ide-oda rebbent az arcomon. – Hogy lehetett volna ez így könnyebb?

- Nem tudom… Nem akartam, hogy kétszer veszíts el… - idegesen beletúrtam a hajamba. Már fogalmam sem volt, milyen magyarázatot adhatnék, mert minden érv, amit pár hete felsoroltam magamban, most ostobaságnak tűnt. Semmivel sem tudtam volna igazolni azt, amit tettem, csak azzal, hogy pillanatnyi elmezavarral küzdöttem a sokkoló események miatt, amik történtek velem.

Mielőtt észbe kaphattam volna, és a felszínre merülhettem volna az önvád mocsarából, két hűvös kar kulcsolódott a derekamra, és Edward úgy fúrta a fejét a nyakamhoz, mintha a léte múlna azon, hogy minél mélyebben tudja beszívni az illatomat. Éreztem a testem vibrálását – nőként és farkasként is.

- Edward… Túl közel vagy – figyelmeztettem. Lassan engedett el, mintha egy vonzó mágnestől próbálta volna eltépni magát.

- Rendben… - bólintott, és hátrált két lépést. – De maradj velem. Én nem megyek a közeledbe, amíg nem akarod, ígérem! Csak muszáj tudnom, hogy szeretsz és az enyém vagy – kérlelt.

- Tudod jól – sóhajtottam. A szám teljesen kiszáradt, a szívem pedig eszeveszetten vert.

- Mondd ki! – követelte.

- Szeretlek, és a tiéd vagyok – ismételtem a szavait egyes szám első személyben. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, és mikor újra felnézett rám, a tekintete sokkal élénkebb volt, mint előtte. Mintha a lecsukódó szemhéjak eltörölték volna a fájdalmat egy másodperc alatt. – De vannak szabályaim – tettem hozzá gyorsan. – A te érdekedben.

- Bármit elfogadok – bólintott. Ki akartam nyitni a számat, hogy sorolni kezdjem a feltételeimet, mikor meghallottam odakintről a vonyítást.

- Joshua – nyögtem fel, és Edward mellett elrohanva az előtérbe siettem. Épp akkor értem oda, mikor Jonathan lelépett az utolsó lépcsőfokról. – Mi történt?

- Megyünk, valami baj van – közölte az Alfánk, miközben felhangzott az újabb magas hangú ugatás a távolból. – Te itt maradsz! – parancsolta nekem. Először ellenkezni akartam, mert a tétova semmittevés, miközben egy társam bajban van, előre tudtam, hogy az őrületbe fog kergetni, de aztán mégis beleegyezően bólintottam.

Joshuának minél előbb segítségre volt szüksége, én pedig nem húzhattam az időt vitatkozással. Jonathan nem tartott még elég erősnek egy harchoz, és a sebesülésem után valószínűleg még inkább óvott volna tőle, ezért esélyem sem volt az engedélyére, hogy velük tartsak.

Idegesen figyeltem, ahogy a négy fiú kirohan a házból, és a nadrágjuk épségével mit sem törődve futás közben változik át farkassá, aztán eltűnik a fák között. Kiléptem a verandára, és a levegőbe szimatoltam, hátha megérzem, mi is okozta a felfordulást, de csak a szél által hozott esőillat járta át az orromat. Túl messze volt Joshua ahhoz, hogy tudjam, mi a gond.

- Ó, de hülye vagyok! – csaptam a homlokomra hirtelen. – Alice – léptem vissza a házba, ahol Cullenék épp azon tanácskoztak, vajon a farkasok segítségére siessenek-e, vagy pedig jobb, ha nem avatkoznak a dologba.

- Igen?

- Maradjatok a házban, kérlek…

- Miért? Ó… Rendben – értette meg a kérésemet Alice.

Becsuktam magam mögött az ajtót, aztán elsétáltam az erdő széléig. A testem megrázkódott, és lassan elkezdtem az átalakulást. Mikor végeztem, képek áradata öntötte el az elmémet. Aztán kitisztult a kavalkád, és az első kép, amit megláttam, egy fekete farkas volt, aki hatalmas erővel csapódott egy sziklának.

49 megjegyzés:

  1. Köszönöm, köszönöm, köszönöm :)

    A többit ha elolvastam
    Pet

    VálaszTörlés
  2. Spiritem drága! Nagyon szépen köszönöm, és igyekszem majd minden este emailt nézni :) Hiányozni fogsz nagyon, és a blog is, és már előre sajnálom hogy nem tudom elolvasni a sok hsz-t :)
    Szóval minden kedves olvasó, írjatok jóó sokat Spiritnek, minél több kérdéssel, mert akkor majd lefoglalja magát a héten :)
    Puszi és kitartást a hétre :) és puszi mindenkinek :) Szandi

    VálaszTörlés
  3. Imádom ezt a fejezetet, mint az összes többit.
    Remek író vagy ez nem kérdés.
    Lehet, hogy azért nem volt rá a hatással a méreg, mert már került a szervezetébe, és így végülis a szervezete már immunis lett rá, jó persze, az elsőnél nem ez volt a magyarázat, de talán ezért?
    Vagy ha nem, már nagyon kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a megoldása.
    Amúgy a fekete farkas az ki is volt a csapatban?
    És csak még egyszer is köszönni tudom, hogy megírtad ezt a fejezetet, és nem csak ezt a fejezetet, hanem a történetet, és már nagyon várom a folytatást. Köszönöm....:):D

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Úgy örülök, hogy így vagy úgy, de újra bevallották egymásnak, hogy nincs vége és szeretik egymást! Ez volt az egyik csúcspont. A Másik? Hogy a falka nem bántja Cullenéket... Talán egyszer szövetkeznek az idegen farkas(ok) ellen. Bár kiváncsi vagyok, mert akkor nem csak 1 idegen farkas van?
    Köszönöm az élményt! Fantasztikus lett, mint mindig!
    pussz

    VálaszTörlés
  5. De jó, de jó, de jó, nagyon köszi!!!!!
    Szuper lett ez a rész is. Annyira jó, hogy Edwarddal tisztázták a dolgokat. :) Féltem, hogy Edward a nagy önvádban elroha valahova és nem fognak tudni beszélni...
    És megint gonosz vagy, hogy így fejezted be, most izgulhatunk, hogy mi is ez a farkassal...
    Köszönet még egyszer! (Most ugye pofátlanság lenne megkérdezni, hogy mikorra várható a folytatás? ;)

    Puszi: Kata

    VálaszTörlés
  6. Szia.
    Nagyon jó lett alig várom a folytatást....

    VálaszTörlés
  7. Igy azért most jó,hogy egy kicsit oldodik a feszültség (egyenlőre)Iza és Edward között.
    Nagyon várom én is a folytatást.

    VálaszTörlés
  8. jujj ez nagyon jó volt:D megint nagyot alkottál:D ezt imádtam:D nem tudják, hogy:D xD ez jó:D ez a kedvenc fejezetem ebből a könyvből:D imádom:D és együtt vannak:D <3 Edward és Isabella forevör<3 imádlak:D puszi:D

    VálaszTörlés
  9. Először is, Szandinak kellemes és napos pihenést, siess vissza.

    Spirit!
    Megint köszi. Nagyon "hepi" vagyok hogy Isabellának nem lett komolyabb baja. És örülök, hogy végre elmondta Edwardnak, hogy miért hagyta el, és annak is h. bellátta mekkora bakot lőtt. Remélem kiderül az is hogy tényleg immunis a vámpírméregre...

    Kíváncsi vagyok hogy Josht az ismeretlen farkas vagy egy vámpír vágta-e falhoz.
    Ez is egy elég izgi befejezés, de azért ezzel könnyebben kibírom mint a múltkorinál.

    Még egyszer köszönöm, hogy írsz nekünk

    Pet

    VálaszTörlés
  10. Ancsa girl a fekete farkas Joshua volt

    VálaszTörlés
  11. Állati volt szó szerint!

    Mikor jön a köv. ?
    Bells ^^

    VálaszTörlés
  12. Mindíg, egyre jobban izgatott leszek, hogy mi lesz a folytatásban. :)
    Egyrészt gondoltam, hogy így oldod meg, mit fog tenni Edward Isabellával. Elviszi hozzájuk, hogy Carlisle megvizsgálhassa, vagy talán ott a réten nem tud mit tenni, földbegyökerezik a lába, és kis idő múlva kiderül, Isabellának igazából semmi baja.Aztán nem is tudódik ki ez a "kis baleset"...:)
    Így nagyon nagyon tetszett, és mégjobb, hogy Isabella a Cullen házban kötött ki. Az Edwarddal való beszélgetésük nagyon átható volt.
    Viszont azt megkérdezném, hogy akkor Edward most megtudta, hogy Isabellának Ő a bevésődése?
    Rettentően várom a folytatást!!!
    sok puszi:
    Meszty

    VálaszTörlés
  13. ez nagyon jóóó volt mit a többi is!!!
    gyorsan a következőt lécci:DD
    Szandi jó szórakozást!!!
    remélem nem lesz komolyabb baja Joshua-nak!:(
    elképeztö hogy Isabella nem halt meg a méregtől!!:)
    imádom ahogy irsz!!!
    1000puszi:
    Emiii

    VálaszTörlés
  14. Szia! Remek fejezet, egyszerűen fantasztikus!!!
    Gratula, gratula és gratula!!! Mikor lesz következő fejezet? Ja igen és még egy kérdés!
    Ugye ki fog derülni majd hogy Isabella hogy élte túl a vámpírméreg okozta "halálos balesetet"????
    Puszi
    Kitty

    VálaszTörlés
  15. Drága Spirit, pont egy szusszanásni megnyugvást hagysz nekünk, semmivel sem többet! =D de ezért most ezer meg ezer köszönet! annyira... szívbemarkolóan (igen, azt hiszem ez a jó szó) írtad meg isabella és edward párbeszédét! pontosan érezni lehetett, hogy ez a távollét mennyire megviselte edwardot. örülök, hogy nem kell tovább nélkülözniük egymást, legalább is, perpill így néz ki a dolog =). bár még biztos kell egy kis idő, mire ismét közelebb kerülhetnek egymáshoz, fizikai értelemben. hát nem lesz könnyű! =) így utólag, elég kézenfekvő, hogy edward csakis így vehette rá alice-t, hogy elárulja isabellát. hogy ez miért nem jutott eszembe =D akkor most isabella tényleg immunis a vámpírméregre? ez a továbbiakban még nagyon jól jöhet! edwardnak kevésbé kell óvatoskodnia =D ugye majd kiderül, hogy miért is nem ártott isának a méreg? és sejtéseim szerint, az új farkas vágta falhoz josh-t. egyre inkább izgat a kiléte, és hogy mit akarhat itt! Szandinak nagyon kellemes nyaralást, neked pedig sok-sok ihletet az íráshoz, amíg ő távol lesz! =) hosszú hetünk lesz =(

    Lana D.

    VálaszTörlés
  16. Drága Spirit! Ismét nagyot alkottál. :) Nagyon örülök, hogy Isabellának végül nem lett semmi baja, de megint rághatjuk a körmünket, hogy ez miért van? :)Vajon Isa, már immunis lett a méregre...? Remélem a fekete farkasnak, vagyis Joshuának nem esik semmi baja és idejében oda érnek a fiúk, hogy segítsenek neki... Van egy sanda gyanúm, hogy az idegen farkas áll a dologban... :S Nagyon tetszett a fejezet és kíváncsian várom a következő részt! :) Nem utolsósorban, Szandinak kellemes nyaralást kívánok! :) puszii, fanee

    Ui.: Arról szeretnék érdeklődni, hogy a történetnek, amit most nyáron írsz, és úgy tervezed, hogy kiadatod, mi a témája? A tartalma úgy kb? Romantikus, kaland, dráma vagy? Tudsz valamilyen tájékoztatást adni ezzel kapcsolatban?
    Kíváncsi vagyok ám rá. :)

    VálaszTörlés
  17. Szia Spirit:) Fúú, amikor megláttam a piros betűket, nagyon megörültem, rövid ö-vel, de a fejezet végére meg hosszú ő-vel:D Mikor nyílik a diliház? Bár ez a függővég semmi, az előzőhöz képest, de... Hát, ez a megoldás tényleg benne volt a kérdezz-felelekbe, de valahogy elkerültük egymást:D Meg ez is, annyira alapvető, ez a Volterrás dolog, de nem jutott eszembe. Edward annyira cuki:) Ahogy végig Isabella mellett ment. Meg nagyon karakterhű lett, mint mindig. Carlisle tudásszomja, Rosalie beszólása:) Imádom:P És itt a vége: hát, nagyon menő lett:) "Edward, túl közel vagy..." Meg hogy ráparancsolt Isabellára, hogy mondja ki... jaj, annyira kis aranyos:) És tuti, hogy az idegen farkas, aki Isabellát nem bántotta, ő támadta meg Joshuát:( Szegényke. Azért ne bántsd nagyon! És mostmár az is tuti, hogy ez a farkas egy idegen:D Vagy lehet, hogy pofára fogok esni?:D És végre tisztázták is a dolgokat. Most már Isabella maradni fog a Cullen házban? Most nincs több kérdésem, de majd ha lesz, leírom. Csak már nagyon fáradt vagyok. És hiányzik a fincsi teád is:D Na majd holnap biztos lesz kérdésem:D Hajrá a folytihoz!! Puszi: Juca
    u.i.: köszi a délutánt, jól éreztem magam:)

    VálaszTörlés
  18. Szia Spirit!
    Nagyon jó volt ez a fejezet is. Alig várom a folytatást! :)
    Puszi,
    Kitti

    u.i.: Szandinak jó nyaralást!

    VálaszTörlés
  19. Imádtam, akár az összes többit!!!! és tűkön ülve várakozom!!! :D:D
    Köszönöm

    VálaszTörlés
  20. Szia Spirit!!!
    Állati jó volt ez a fejezet!!

    Mennyi ideig tartott amíg Isabella szervezete leküzdötte a mérget?? Csak mert nem nagyon jöttem rá :/ :D
    A változatosság kedvéért Edward megint machoizmus-ba süllyedt...De az a mi szeretett Edwardunk :D Pedig most szerintem nem volt oka rá: Isabella lépte át azt az óriási jelentősségű határt...Edward ellenkezni akart..de azért gondolkozunk...életünk szerelme éppen a szánk relytélyeit próbálja felfedezni...hogyan is tudnánk ellenálni a kísértésnek? :D
    Szerintem sokkal jobban járt Isabella hogy elmondta az igazat, mert így Edward fejében most már biztosan nem fog megfordulni a Volturi (mundjuk ezen sokat dobott Isabella kifejezése is)
    Nate ésszerűen viselkedett, azt hiszem Josuának soha sem jutott volna eszébe Carlisle hőstette.... :/
    És igaz...Edward tényleg nem harapta meg Isabellát...de ha nem szól közbe akkor a falka rögtön rávetette volna magát Cullenékra.
    Csak nem az idegen farkasunk döntött mégis úgy hogy megfitoktatja hogy mire képes??? De én mondjuk azt is el tudnám képzelni hogy Josh harapott először és az idegen farkas csak védekezett. De ugye ez még mind talány.... Majd Bine barátnőmmel újból Selock Holmes és Watson módjára következtetünk =D

    Puszi:
    <3Bella

    VálaszTörlés
  21. Hát hú és hű... Te aztán mindig tudod hol kell abbahagyni, hogy jó függővég legyen belőle. :) Rengeteg újabb kérdés vetődött fel a fejezet kapcsán. Például Isabella hihetelen felépülése. Erre nem tudok ésszerű magyarázatot találni. Az egyetlen tippem csak az, hogy a bevésődés miatt gyógyult meg, de ennek semmi értelme, úgyhog ezt a verziót rögtön ki is zárom. Ez annyira ellent mond a biológiának (mintha a vámpírok és vérfarkasok (jó, alakváltók) létezése nem mondana ellent a biológiának...). Azt hiszem erre választ fogunk kapni az elkövetkező fejezetek valamelyikében. Illetve nagyon reménykedek benne. :)
    A másik fontos kérdés, Isabella feltételei, de erre nem nehéz rájönni, csak egy kicsit Isabella fejével kell gondolkodni. :) Persze gondolom nyilván lesznek olyan feltételek, amire nem számítunk...
    A harmadik, és talán legfontosabb, hogy ki is támadt rá Josh-ra? Az idegen farkasra tippelnék... Először arra gomdoltam, hogy a farkas talán egy régi falka-tag (pl. Paul vagy Embry), akiről kiderült, hogy mégsem halt meg, mint azt gondoltuk... Hát most már nem tudom... összezavarodtam... Megint lesz min agyalni az álmatlan éjszakákon. :)
    Tetszett a fejezet, mint mindig. :)

    VálaszTörlés
  22. Hopp ez kimaradt: A fejezet közepénél arra is gondoltam, hogy most, hogy Isabella megsebesült Edward hibájából, talán Edward el akarja hagyni majd ugyan úgy, ahogy Bellát, de azt hiszem, erre mégse kerül sor, mivel képtelen elhagyni őt, és mert nem is akarja. Legalábbis én ezt szűrtem le. :)

    VálaszTörlés
  23. Szia Spirit!
    Hát ez megint csak isteni lett! Egyszerűen alig jutok szóhoz, de azért megpróbálom!
    Szóval, nagyon tetszett hogy Isabella le tudta győzni a vámpírmérget, ha csak ilyen kis mennyiségben is volt a szervezetében akkor is! Ez egy nagyon jó húzás volt!;)
    Az Edwardos rész is szupi lett, azért kíváncsi lennék mégis azokra a feltételekre...
    A vége viszont, valósággal sokkolt. Fekete bundájú farkas? Nem Nate bundája fekete? Jajj azt muszáj lesz visszaolvasnom, és remélem nem történik semmi komolyabb baja.
    De lenne két kérdésem is!
    1. Nate ugye Alfa meg minden, de úgy vettem észre, mintha egy kicsit szorosabb kapcsolatban állna Isabellával, mint a többiekkel. Mármint lehet hogy tetszik neki a lány?
    2. Josh elég... indulatos. Persze ez a farkasok természetéből adódhat, de ő különösen. Mi az ami miatt ennyire utálja a vámpírokat? Köze van a múltjához? Tudom hogy a farkasok és a vámpírok nincsenek túl jóban, de könyörgöm! Ők Cullenék, és nem bántanak senkit sem.
    Nagyjából ennyi lenne, és még egyszer köszi az újabb olvasási élményt!
    Puszi, Heidi

    VálaszTörlés
  24. Lana Heidi Dawson: Joshua szüleit is vámpírok ölték meg. És ha jól emlékszem kis farkasunk bosszút esküdött... valami ilyesmi röviden, tömören.
    Spirit: Nagyon örülök, hogy kitetted az új fejezetet, mindig olyankor rakod ki, mikor már nem is remélem:) Ez is nagyon-nagyon jó lett és sok sikert a következőhöz:) Most még nem találgatok... egyelőre... aztán majd ki tudja:) Na jó hétvégét mindenkinek! Puszika

    u.i.: Szandinak jó nyaralást és napos időket:)

    VálaszTörlés
  25. Ismét fantasztikus fejezet...várom a folytatást!!! És Spirit! Várom az infókat a pécsi taliról, már pár napja elküldtem a címem!:) ha nem nagy kérés légyszí dobj meg azzal a maillel!!! Mert már tűkön ülök!:D Köszike előre is!!:)Luna

    VálaszTörlés
  26. Tényleg nagyon jó fejezet. Örülök, h Edward meg Isabella tisztázták a dolgokat, már az elején nem értettem, h minek a titkolózás. Ugyan miért ne sikerülne neki megtanulni uralkodnia magán? A többieknek is sikerült. :)
    Ja a farkasok, Nate nagyszerű vezető, komolyan, olyan jól kezeli ezt a helyzetet Isabellával is, pedig nem lehet könnyű. Viszont arról nem lehet tudni, h a többi farkas kinek a leszármazottja? Mert ugye Seth unokái Daniel meg Benji, de a többi 3 farkassal mi van? Vagy írtad már, és én nem figyeltem?
    Rosalie beszólásai, tiszta Breaking Dawn feeling. :D

    VálaszTörlés
  27. Szokásosan szuper fejezet lett! Köszönöm hogy ilyen hamar jött:D
    Tényleg a legalapvetőbb dologra nem gondoltam. A Volturira. De mikor olvasok, annyira a bűvkörödbe kerülök, hogy nem nagyon maradnak felhasználható gondolataim. Jó értelemben, persze:D
    Az idegen farkas nem hinném, hogy valamelyik régebbi farkas lenne (Paul, Embry stb.) mert akkor mi haszna lenne abból, ha Josh-t bántaná? Mikor Isabellát csak szemügyre vette, vagy mi. Hacsak nem Josh támadt rá valamiért. De neki is mi oka lett volna egy ismeretlen farkasra rátámadni, mikor nem tud róla semmit sem. Az idegen pedig lehet hogy csak önvédelemből verekedett mégis, mivel Josh egy kicsit túlfűtött volt, és amúgy is elég indulatos...:P De Spirit úgyis kibogózza a szálakat a kövi fejezetekben:D

    Megint egy függővég...mikor nyit a bolondokháza?XD

    Egy kérdés:ameddig Szandi nyaral, addig nem lesz új feji sem? (csak mert ugye ő szokta átolvasni mielőtt felteszed, és ő a múzsád:D)
    Jó nyaralást Szandi sok napsütéssel!:)
    Puszi, Lou:)

    VálaszTörlés
  28. "Őt úgysem bánthatnánk Isabella miatt." No, ehhez lenne egy kérdésem. Azt már mondtad, hogy Alice nem árulta el Edwardnak azt, hogy ő Isabella bevésődése. És mikor Edward ezt hallotta Jonathan-tól, akkor ezt hogy értette? Azt, hogy "Biztos azért, mert Isabella szerelmes belém...", vagy elgondolkozott rajta, hogy miért mondták ezt? Semmit sem sejt erről az egészről? És Isabella mért nem mondja el neki? :) Juca

    VálaszTörlés
  29. Lana Heidi Dawson! Joshua bundája fekete, és szerintem azért sem lehetne Jonathan az, akit megtámadtak, mert ők még nem is érhettek oda, és Isabella csak azt látta, hogy EGY fekete bundájú farkas csapódott a fához, egyrészt. Másrészt, Jonathan nem egyedül, hanem Benjivel és a többiekkel sietett Joshua segítségére. :) Gondoltam leírom :P Juca:)

    VálaszTörlés
  30. Szia!

    Azt hittem, nem bírom ki, h itt legyen a folytatás, de tévedtem... bár nem tuttam este elolvasni, azért kibírtam. :)

    Sajnos újra munkára fogtam az agyam... Mitől is lett Isabella immunis? Van egy olyan sejtésem, h Dominickal függ össze, ugye?
    Remélem, Szandi utazása ellenére is lesz kérdezz-felelek. Bár tudom, úgy nem az igazi...

    És annyira tetszenek a farkasok, Josh olyan, mintha Leah lenne, csak ugye rosszabb, mivel fiú. :D (Ezért elnézést kérek minden esetleges fiú/férfi olvasótól!)

    Nem mondom, h siess a következővel, mert tudom, h ezzel nem siettetnélek, úgyis tudod, h epekedve várjuk... :D

    Na, asszem bejefeztem.

    Puszi

    VálaszTörlés
  31. Fantrasztikus volt! :D Nagyon tetszettt!
    Viszont néztem az aloldalt is és abba már vagy egy hónapja nem írtál semmit... pedig Edward szemszögéből is nagyon várjuk a történteket!!

    VálaszTörlés
  32. ez egyszerűen eszméletlen volt! olyan jó, hogy Edwardék megint együtt vannak :D
    így befejezni??? most egész nap azon fogok izgulni h mi lesz!
    lécci siess a kövivel!!! :D:D
    pusz Viki

    VálaszTörlés
  33. Szia!

    Ez egyszerűen fantasztikus lett, mint mindig.
    Isabella túlélte a mérget. Ugye, Carlisle kideríti miért és h ez az immunitás örökre szól?
    Végre, "kibékültek"! És Edward nem süllyes önvádba. De most nem jött rá, hogy ő a bevésődése Isanak a fiúk gondolataiból? Vagy nem figyelt annyira?
    Josht az idegen farkas vágta a sziklához? Remélem, nem fog sok gondot okozni az idegen farkas, ha ő volt.
    Siess a folytival!!!

    Szandi, neked jó nyaralást és szórakozást kívánok!

    Puszi: Szandra

    VálaszTörlés
  34. Szia!
    Én 3 nap alatt olvastam el a Múlt árnyai első fejezetétől egészen idáig az írottakat. Nagyon ügyes vagy, eszméletlenül jó a történet. Szerintem most nyálasnak fogsz tartani, de én a Múlt árnyai uccsó fejezeténél majdnem elsírtam magamat. Gratulálok!!! Minden elismerésem...
    Mikor jön az új rész??

    VálaszTörlés
  35. Szia

    elöször is gratula a fejezetért,fantasztikusan irsz!!!
    A megfogalmazásod meg a leírások...nagyon...írói :P :D Teljesen,mintha az egyik híres író könyvét olvasnám! Sőt,izgalmasabb! Jártál valami féle írói oktatásra vagy ilyesmire? Vagy csak magadtól tudsz igy?

    Másodszor: mi van az aloldallal? Pontosabban az Edward szemszögéből írt történetekkel? Kíváncsi lennék,mit csinált,amíg Isabella a farkasoknál volt!!

    Harmadszor: Most hogy nyár van,most is ugyanígy folytatod a történetet vagy esetleg tartasz szünetet is? (annak nagyon nem örülnék :P:D )

    Amugy ,előre kigondoltad már a Jövő reménysége összes történését meg nagyjából a fejezeteket vagy útközben találod ki? És mi a helyzet a 3.kötettel?

    Mikor lesz újabb rész???

    VálaszTörlés
  36. Szia Spirit! A fejezet fantasztikus:D
    Edward pedig piszok volt szegény Aliceszel hogy halálra rémitette de a cél mint tudjuk szentesiti az eszközt.Szerintem Dominik miatt lett immunis a vámpir méregre mivel szerintem valahogy megmahinálta a genetikáját, de ez az én feltevésem.A másik farkas dologban nekem van valami furcsa mintha valaki hiányozna a régi csapatból de azthiszem újra olvasom azt a részt mikor bemutatkoznak a farkasok.A másik lehetőség hogy valahol balkézről gyerek született. Isabella akkor a Cullen házban marad vagy visszamegy a faluba? Ja és a másik farkas nem lehet hogy Isabella közelébe akar férkőzni mivel valami kötödése van hozzá? Nem bevésődésre gondolok hanem arra hogy családi kötelék van köztük.Lehet hogy butaságokat írók kérlek nézd el nekem kicsit fáradt vagyok.:)Szandinak jó pihit kivánok:)Te pedig légyszi formáld a következő fejezetet mivel nagyon várom a további szálak fonodását:D
    Puszi és köszönöm a fejezetett és a kérdéseimre a válaszokat.:D
    R.E

    VálaszTörlés
  37. Huh Spirit! Mikor először elolvastam a címet, megijedtem... Jaj - gondoltam - mi lesz itt??!! De aztán végigolvastam, és nagy kő esett le a szívemről, hogy nem lett senkinek semmi baja!
    Ismét egy jó kis fordulatos, romantikus fejezetet hoztál össze nekünk!! Köszönjük!:)Ezt is imádom, hogy a többit! :) És persze alig várom az új fejezetet!!
    Puszi

    VálaszTörlés
  38. Szia! Nagyon jó lett ez a fejezet is! Imádom! Kérlek siess a folytatással, mert jövő hét után megyek Amerikába, és akkor nem fogok tudni olvasni:( Nagyon várom a következő fejezetet. Csak így tovább. Puszi

    VálaszTörlés
  39. húúú..Ez is isteni rész volt...várom a folytatást már nagyon:)
    De az idegen farkasunkra gondolva....Valahonnan ez az ötlet jött: Nem lehet,hogy a farkas az egy igazi vérfarkas,úgy értem mint a BD-ben amit Aro mondott...de aztán eszembe jutott h azok csak teliholdkor változnak át nem? de ahogy te is megírtad...mióta követed te Meyert?..:D mind1...a másik ötletem meg az h nemlehet h ő valahonnan a quilute-ok(asszem így kell írni:D) leszármazottja ő is...csak valahogy elment a törzstől....vagy nemtudom...:D na mind1 jó írogatást...puszi szió:)

    VálaszTörlés
  40. NAh ez megint nagyon jó lett, ahogy frissítettem az oldalt már itt vlt a következő, annyira jó. Jöjjön hamar a következő!
    És komolyan kérlek hogy ne hagyd abba mindig a legjobb résznél,kérlek. :D
    Ez megint nagyon jó lett!
    ÉS AZ AHOGY KIBÉKÜLTEK az valami eszméletlen jó lett!
    Grat

    VálaszTörlés
  41. Nagyon jó, nagyon jó!! :) Nagyon tetszik. Csak az a baj, hogy mindig ilyen izgis résznél hagyod abba. :( :D Gratulálok, és hamar a folytatást!
    Polett

    U.I.: Te olvasol más fanficeket?

    VálaszTörlés
  42. Jaj Édes Spirit!!!
    Ez annyira jó volt!! Olyan jó hogy végre újra együtt vannak!! jaj most tök izgulok hogy ki az a másik farkas!! Alig várom a folytatást!!
    Imádlak!!
    pusy

    VálaszTörlés
  43. So Spirit nagyon sajnállak és irigyellek is ennyíh feladat (jutalom: ennyíh dicséret)
    Nekem két elméletem van az immunitás felöl
    1. A Breaking Dawn adta az ötletet h ott azt mondták h Sam és Jackob falkája nem vérfarkas hanem alakváltó na persze ezt mindenki tudja de arra akartam kilyukadni h én úgy toom h csak vérfarkasokra van halálos hatással a méreg persze így vannak megválaszolatlan kérdések
    2. Pedig csak azz h vagy immunis v csak kevés méreg jutott a szerveztébe a karcolással

    Utána valaki olyat kérdezett h Ed nem-e tudja hogy Isa bevésődése? Amikor Jonathan levédte Edwardot akk nyílván a bevésödésen járt az esze neki is és így Ed számára ő is csak 1 nyitott könyv úgyhogy sztem már tudja hogy mi is ő Isabella számára persze a szerelmén kívül amit már persze bevallot xD

    Én nem sietettlek Spirit de nagyon várom a kövit mint mindenki puxx

    VálaszTörlés
  44. Nekem is van egy elméletem az immunitással kapcsolatban.
    Isabella úgy változott át vérfarkassá, hogy közben a vámpírrá alakulás is megkezdedődött és szerintem ezzel kapcsolatos...csak még azt nem tudom, hogy hogyan:D Namindegy, várom a következő fejezetet:)

    VálaszTörlés
  45. Spirit, Spirit!!!
    Annyira jó hogy vagy!!! és hogy írsz nekünk!! nem is tudom mi lenne velem nélküled!!:D:):)
    nagyon jó ez a fejezet!!! habár nem csak ez hanem az egész történet!!:):)
    nagyon tetszik:D!!!
    De Isabella mért nem engedelmeskedett abban, hogy ott maradt a végén a Cullen házba???
    nem akarok várni a folyttásig. én most akarom tovább olvasni!!!:):D
    de persze kivárom én is:)
    és mégegyszer gratula hozzá!!
    Nór@

    VálaszTörlés
  46. Juj, én most aggódom Josh-ért:(
    Tudom, hogy a többség nagyon "erőszakosnak", vagy legalábbis túl indulatosnak tartja, de nekem valamiért ő az egyik kedvencem. Biztos a védelmező, együtt érző női énem teszi XD

    Nagyon jó fejezet volt, Spirit!
    Várom a következőt.
    Puszi
    Chi

    VálaszTörlés
  47. Húúúúúú ez eszmélet len jó fejezet volt még most is le vagyok döbbenve! WOW :D

    VálaszTörlés
  48. IGEEEN!!!
    El sem hiszed, mennyire örülök, hogy végre monrmálisan beszélt Edwarddal. már kezdtek elvonási tületeim lenni;-)
    Nagyon tetszett, folytasd!!!!
    Másik Zsani

    VálaszTörlés
  49. Olvastam egy előző kommentben egy olyan gondolatot, hogy Isabella immunissága Dominic miatt van. Ez nekem is megfordult a fejemben.. Meg van még egy csomó dolog is, amin elgondolkodtam.. Azt hiszem, ahogy téged eddig megismertelek, érdekesebb lesz a folytatás, mint amire számítok.:P Na, megyek. Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés