Varázslatos realitás 89.

Charlotte sápadt arccal lépett ki a szobájából. Legszívesebben élete végéig odabent maradt volna, de nem mert lógni az iskolából. Gyorsan a nyaka köré tekerte a sálát, aztán belebújt a kabátjába. Már azt hitte, hogy megúszta az apjával való találkozást, mikor a férfi feltűnt az előszobában. A tekintete kerülte lánya pillantását. Azok után, amiket a fejéhez vágott – még ha éppen nem is volt józan állapotban -, ez nem is igazán számított csodának.

Egy szót sem szólt, csak Charlotte felé nyújtott valamit. Az ajándéktasak annyira meglepte őt, hogy gondolkodás nélkül vette át. A férfi bólintott egyet felé, aztán megkönnyebbülten eltűnt a dolgozószobájában.

Vagy öt percbe telt, mire Charlotte magához tért annyira, hogy belenézzen a tasakba. A könyv remegett az ujjai között, mikor elolvasta a címét. Az egyetlen, akinek beszélt arról, hogy mennyire vágyik erre a regényre, az Mrs. Ewald volt, a szomszédban lakó öreg hölgy. Néha átjárt hozzá, mert aranyosnak találta a Hógolyót, Pamacsot, Turcsit és Kóbort, a néni macskáit és kutyáit, és mert sajnálta a nőt, aki legalább annyira egyedül volt, mint ő maga.

Az apja utánakérdezett, hogy mit szeretne, és megvette neki. Charlotte azonnal kitörölte a fejéből az összes sértést és bántást, amit rázúdítottak múlt este. Sokszor megtette ezt. Felejtett. De csak egy ideig működött a dolog, nem örökre.

- Beszélnem kell a lányommal. Különben is, ki a fene vagy te? – Charlotte azt hitte, hogy már túl van ezen. Hogy az apja már nincs hatással rá. Nem fél tőle, nem vágyik a szeretetére, nem bántja a sok tüske, nem is emlékszik rá. Erre fél év után megint itt áll az ajtajában, hogy visszahozza, amit el akart felejteni. A pánikját pedig csak fokozta, hogy Peter is itt volt. Ha rajta múlt volna, soha nem ismerteti össze a két férfit.

Peter eddig nem menekült el tőle valami csoda folytán, de az apja majd eléri, hogy el akarjon, ebben szinte biztos volt. Mindig csak fájdalmat kapott tőle, miért lenne ez most másképp? És mi mással bánthatta volna meg még jobban, minthogy elüldözi Petert…