.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2011. január 28., péntek

Gyógyító pilleszárnyak 14.

14. HEGYI OROSZLÁN



ÖSSZEVONT SZEMÖLDÖKKEL vizsgálgattam Edant, miközben Isabella a száját rágcsálva toporgott a küszöbön. Pontosan tudtam, mennyire aggódik. Nem csak a fia miatt. Ha Isis tényleg megtette – ivott a testvéréből -, akkor az utolsó tartógerendánk is megroppan. Jelen pillanatban leginkább az ikrek voltak azok, akik összetartottak minket, és ezt mindketten tudtuk.

Óvatosan döntöttem félre Edan fejét és megvizsgáltam a nyaki vénát bár biztos voltam benne, hogy Isis okosabb annál, semmint hogy látható helyről igyon. Igazából tudtam jól, hogy felesleges megnéznem, de amíg a nyakát tapogattam, nem kellett más, rejtettebb helyeken felfedeznem a szörnyű igazságot. Vagy a megnyugtatót… A bizonytalanság legalább reményt adott.

- Vesd le kérlek, a felsődet! – utasítottam. Edan morcosan fordult hátra.

- Anya, erre semmi szükség – jelentette ki. Isabella arca megkeményedett.

- Hallottad a nagyapádat, vesd le a ruhádat! – erősítette meg a kérésemet. Edan egy ideig farkasszemet nézett az anyjával, aztán nagyot sóhajtott.

- A húgom sosem bántana engem! – landolt a kék pulóver a földön. Megfogtam a vékonyka karokat, és megvizsgáltam őket, aztán a mellkasa és a háta következett. – Gondolom, a nadrágot is… - forgatta meg a szemét.

- Igen, kérlek – bólintottam. Az újabb vizsgálódást megkönnyebbülés követte. – Semmi… Tévedtem – ültem le és az ujjaimmal végigszántottam a tincseim között. Mintha ezer mázsányi kőszikla szakadt volna le a mellkasomról.

- Hála az égnek! – Isabella elsétált a mellettem lévő székig, aztán lerogyott rá. – Sajnálom, kicsim! – nézett fel Edanre pár perc múlva. Nehézkes mozdulatokkal kelt fel és összeszedte a földön heverő ruhadarabokat. – Gyere, öltözzünk fel… - intette magához a kisfiút.

- Egyedül is menni fog – pásztázta a földet Edan, aztán átvette a ruháit, és felvonult az emeletre. Isabella bűnbánóan követte a tekintetével.

- Sajnálom, az én hibám – ismertem be. – Nem is tudom, hogy juthatott ilyesmi az eszembe… - öntött el a szégyenkezés. Utólag tényleg fogalmam sem volt róla. Lehet, hogy Isis nagyon akaratos, az is biztos, hogy néha nehéz vele, de abban sosem lett volna szabad kételkednem, hogy szereti a testvérét.

- Én is elhittem – sütötte le a tekintetét Isabella. – Pocsék anya vagyok…

- Csak szereted a gyerekeidet és aggódsz értük. És tudod, hogy néha a jó gyerekek is tesznek rossz dolgokat. Nem vagy pocsék anya – biztosítottam róla. Halványan elmosolyodott, de tudtam, hogy nem sikerült meggyőznöm. Ahogyan magamat sem. Szerettem Isist, mégsem hittem benne. Pedig soha nem kételkedtem egyetlen gyermekemben sem, még azután sem, ha hibát vétettek.

Ahogy meghallottam a közeledő lépteket, feszülten rándultam össze. Hogy nézzek az unokám szemébe ezek után…

Nem kellett ezen sokáig tűnődnöm, mivel ahogy kinyílt az ajtó, Isis puskagolyóként lőtt ki, és felrohant az emeletre, anélkül, hogy egy pillantást is pazarolt volna ránk. Edward gondterhelt arccal sétált be hozzánk, aztán egy szó nélkül leült mellénk. Egy ideig csend volt, aztán Isabella végül nem bírta tovább.

- Mondd már el, hogy mi van! – csattant fel türelmetlenül. Nem hibáztattam. Én is pont annyira aggódtam, mint ő, csak nagyobb volt az önuralmam.

- Semmi.

- Semmi? – Isabella hangja a magasba szökött. Kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam. Nem igazán szerettem beleszólni a házastársi vitákba, de kínosabb lett volna felállni és kivonulni, mint mozdulatlan szobornak tettetni magam.

- Megígértem Isisnek, hogy nem mondom el. És betartom a lányomnak tett ígéretemet! Beszéltem vele, nagyjából minden rendben van, nem kell aggódnod – felelte komolyan a fiam.

Isabella arca egyetlen másodperc alatt váltott át halvány rózsaszínből pipacspirosra. Egy hatalmas elefánt képtelen lett volna agyontaposni, most mégis önkéntelenül behúztam a nyakamat. Edward ezzel szemben meg sem rezdült, mikor Isabellából kitört a szavak fortyogó lávája. Pontosan tudta, hogyan kezelje a feleségét.

- Legalább annyira az én lányom is, mint a tiéd! Jogom van tudni, hogy mi baja!

- Tudom – bólintott Edward.

- Tudod… - Isabella úgy préselte ki a szavakat a fogai között. – Akkor?

- Ha elárulom most Isist, soha többé nem fog megbízni egyikünkben sem. Mikor később bajba kerül, nem mondja majd el. Nem lehetünk mellette. Nem segíthetünk neki. Egyedül lesz. Ha azt akarod, hogy így legyen, most azonnal elmesélem, miről beszéltünk – jelentette ki Edward csendesen. Isabella lélegzete egy pillanatra elakadt, és szinte láttam a fejében pergő képeket a jövőről. Lassan kiszaladt a feszültség a testéből, és kissé lenyugodott.

- Rendben. Igazad van.

- Sajnálom, szívem… - állt fel Edward, hogy magához ölelje. – Tudod, hogy elmondanám, ha megtehetném. Viszont… Van valami más, amiről tudnod kell…

- Micsoda? – kezdett megint gyorsabb dobogásba Isabella szíve.

- Edan, kérlek, gyere le! – fordult az emelet felé Edward. Pár pillanat múlva egy aggódó arcocska kukucskált át a lépcsőkorláton. A fiam intett neki, hogy jöjjön még lejjebb, mire Edan a küszöbig somfordált. Pár pillanatig csak nézték egymást, aztán a barna szempár ijedten kikerekedett.

- Elmondta? – cincogott a vékonyka hang, miközben csalódottság ült ki a gyermeki arcra. – Isis megígérte, hogy…

- Nem az ő hibája – felelte azonnal Edward. Kérdőn pislantottunk össze Isabellával, de ő sem tudott többet, mint én. – Kiborult, és így esélye sem volt elrejteni előlem.

- Megtudhatnánk, hogy miről van szó? Vagy ez is titok?

- Elmondod te, fiam? – adta meg a lehetőséget Edward.

Edan pár pillanatig csak állt lesütött szemmel, aztán bólintott. Lassú mozdulatokkal újra vetkőzni kezdett, mire Isabella felém kapta a fejét. Tudtam, hogy mire gondol, de biztos voltam benne, hogy teljesen átvizsgáltam Edant, és ha harapásnyom lett volna rajta, azt észreveszem. Ennek ellenére Isabella lesápadt, én pedig lélegzetvisszafojtva vártam a fejleményeket.

- Nem lesz baj – biztatta Edward, mikor már csak az alsónemű maradt az unokámon. Edan egy ideig nem mozdult, aztán hirtelen remegni kezdett.

- Edan! – Isabella ijedten tett felé egy lépést, de Edward karja sorompóként állította meg.

- Várj!

A reszketés egyre erősebb lett, aztán a változás olyan gyorsan következett be, hogy emberi szemmel képtelenség lett volna felfogni. Edan négykézlábra görnyedt, a végtagjai kicsit megnyúltak és vastagabbak lettek. Az arca kigömbölyödött, a füle pedig feljebb csúszott a fején, de az orra nem nyúlt meg úgy, mint a farkasoké. A testén homokbarna szőr nőtt ki, a fejét viszont fekete foltok tarkították. Mire az átváltozás befejeződött, rájöttem, hogy tátva van a szám. Ahogyan Isabelláé is. Egy apró hegyi oroszlánkölyök nézett szembe velünk.

- Mi a…? Hogyan? – kapta a fejét Isabella Edwardra.

- Alakváltó. Igaz, hogy a quileute-ok farkassá változnak, de csak mert annyira bennetek él a régi legenda. Egyébként bármilyen állati alakot választhattatok volna az első átalakuláskor – magyarázta a fiam.

Edan lomha léptekkel közelített meg minket, aztán megállt az édesanyja előtt és lehajtotta a fejét, mintha szégyellné magát. Isabella óvatosan guggolt le hozzá, hogy aztán lassan kinyújtsa a kezét, és megsimogassa a puhának tűnő szőrt a feje tetején.

- Miért nem mondtad el? És hogy nem vettük eddig észre? – telt meg önváddal a női hang.

- Valamiért jobban kontrollálja az átváltozást, mint egy fiatal farkas. Talán a vámpírgének lehűtik a farkasokra jellemező forrófejűséget… - mosolyodott el halványan Edward. Azt vártam, hogy Isabella majd felmordul a játékos piszkálódásra, de annyira lefoglalta a kisfia új alakjának megismerése, hogy valószínűleg nem is hallotta. – Az illata már megszokott a számunkra, Isisszel pedig jól tudnak titkot tartani – váltott át feddő hangnembe, mire a kis oroszlán lefeküdt, és a mancsival eltakarta az arcát. – Ezzel már anyád is próbálkozott nálam, de neki sem jött be… - nevetett fel Edward, aztán ő is lehajolt egy simogatásra.

Érdeklődve figyeltem a családi jelenetet. Ez igazán érdekes tudományos felfedezés volt. Tudomásom szerint ennyire fiatalon még sosem ment végbe átváltozás egyetlen la push-i farkas esetében sem, ahogyan az is kivételes esetnek számított, hogy Edan új alakot választott magának. De vajon miért az oroszlánt? És mivel járhat ez együtt?

Ő is képes lesz a bevésődésre? Tud kommunikálni a többiekkel, annak ellenére, hogy oroszlán lett? Vajon miért lett belőle azonnal alfa – mert Black vér csordogál az ereiben, vagy mert más fajhoz tartozik az állati alakja? Abban biztos voltam, hogy alfa, hiszen ha beolvadt volna akármelyik itteni falkába, akkor már korábban tudomást szereztünk volna a helyzetről.

A bennem élő nagyapa gyönyörködött az apró, aranyos kölyökben, de a tudós azonnal meg akarta kapni a kérdéseire a választ. Isabella, mintha csak kitalálta volna a gondolataimat, aggódva emelte rám a tekintetét.

- Ez azt jelenti, hogy nem fog tovább öregedni? – jutott eszébe az a kérdés, ami eddig elkerülte a gondolataimat.

- Tudnom kéne, mikor változott át először… - feleltem.

- Két hónapja – hallottuk meg Isis hangját a lépcsők felől. Bűnbánó arccal markolászta a korlátot, és bár nekem válaszolt, nem nézett rám. – Sajnálom, Edan – kért bocsánatot valószínűleg azért, mert bármennyire is szerette volna, képtelen volt az apja előtt megtartani a titkot.

- Akkor továbbra is rendesen fejlődik – gondoltam végig a múlt hónapban mért adatokat. – De ha megengeditek, akkor kivizsgálom őt.

- És te, Isis? – nézett a lányára Isabella.

- Én nem tudok ilyet – biggyedtek le a cseresznyeajkak a csalódottságtól.

- De miért nem szóltatok azonnal? – Isis a bátyjára nézett engedélykérésként, és csak aztán válaszolt.

- Edan nem akart ezzel is terhelni titeket. A költözés így is eléggé felborított mindent, és… Nos, kicsit félt is… - rejtette el a tekintetét Isis előlünk a szempillái mögé.

- Félt? Mitől? – döbbent meg Isabella, de minket is meglepett a válasz.

- Hááát… - A tétovázásra a vékonyka oroszlánfarok finoman végigcsapott a padlón. – Most már úgyis mindegy, igaz? Elmondhatom? – kérdezte. Újabb farokcsóválás volt a válasz. – Edan különcnek érezte magát. Nem igazi vámpír, nem farkas, de most már tőlem is különbözik… Félt attól, hogy mit szóltok majd. Meg azt hiszem, kisebbségi komplexusa is van – csúszott ki Isis száján, mire vinnyogó morgás töltötte be a szobát.

Önkéntelenül rándult felfelé a szám a hangra. Tudtam, hogy a fiatal oroszlánok még nem hallatnak olyan mély morgást, mint egy kifejlett példány, de ez inkább aranyos volt, semmint ijesztő. Láttam a többiek arcán is a kényszerűen elfojtott mosolyt, nehogy megbántsák Edan érzéseit.

- Kisebbségi komplexus? Mert kölyökoroszlán lettél? – Isabella együttérzően dédelgette Edant, aki lehunyt szemmel, dorombolva bújt oda a tenyeréhez.

- Nem. Azért, mert… Hát… Ő is csak apa egyik kedvenc étele lett… – mondta el az öccse félelmeit Isis. Isabella ajkait halk szisszenő hang hagyta el.

- Hogy mondhatsz ilyet? – csattant fel. Isis összerándult, és megilletődve pislogott az anyjára.

- Nem én mondtam! Edan volt. Én próbáltam neki megmagyarázni, hogy ez butaság, de… Megígértette velem, hogy nem árulom el. A farkasok legalább nagyok, és az erejük felér egy vámpíréval, ő viszont csak egy kis vámpír nasi. Még csak nem is felnőtt oroszlán… Ezt is ő mondta! – tette gyorsan hozzá, még mielőtt ismét leszidták volna.

Amióta lejött a földszintre, most először pillantott rám, de azonnal tovább is kapta a tekintetét az öccsére, és elvörösödött. Újra eszembe jutott a faház és a memóriatörlés, amit rajtam végzett. Nem igazán értettem, mi történhetett. Mit törölhetett ki a fejemből… Talán…

A gondolat, hogy esetleg teljesen rossz irányba indultam a megfejtés nyomába, elbizonytalanított. Lehet, hogy nem is Isis tett valamit, hanem én? Hogy az én egyik ballépésemet törölte az emlékeim közül? De mit tehettem? Akárhogy kutattam a fejemben, egyszerűen képtelen voltam rájönni, mégis kínosan éreztem magam.

- Tudod… - szólaltam meg, csak hogy eltereljem a figyelmemet. – A farkasok valószínűleg azért olyan hatalmasok és erősek, mert emberként is felnőttek. Ha jól megfigyeled őket, a fiatalabb falkatagok farkasként is kisebbek. Ha nem állt meg a növekedésed – márpedig úgy tűnik, hogy nem állt meg -, akkor minél idősebb leszel, annál fejlettebb lesz az állati alakod. Meglátod, hipp-hopp hatalmasabb oroszlán leszel, mint egy igazi – biztattam. Edan nagy szemekkel pislogott rám, aztán lelkesen ide-oda csapkodott megint a farkával.

- Tényleg azt hitted, hogy úgy tekintek majd rád, mint egy egyszerű ételre? – láttam meg Edward tekintetében a fájdalmat. Edan aprót rándult, mintha bizonytalanul meghúzta volna a vállát. – De hát, hogy hihetted ezt? Annyira okosak vagytok, de néha olyan butaságokat tudtok gondolni – csóválta meg a fejét Edward, aztán letérdelt, és egy finom mozdulattal magához húzta a fiát. – Felőlem akár kisegerek is lehettek, akkor is az én egérkéim lennétek – mosolyodott el. Az egyik kezével az oroszlánsörényt simogatta, a másikat pedig kinyújtotta Isis felé, aki azonnal az ölelésébe futott. – Bármit is tesztek, én és anyátok szeretni fogunk titeket. Ne akarjatok nekünk megfelelni, csak legyetek boldogok. Még akkor is, ha beleőrülünk az aggodalomba – motyogta nekik – bár inkább mintha Isisnek szánta volna az utolsó mondatait. – Na, most pedig sipirc fel az emeletre. Te meg, Edan, változz vissza, mert Alice nénéd egész este téged akar majd dögönyözni, ahogy a lelkesedését ismerem. – Az oroszlánszáj egy pillanatra elnyílt, aztán Edan felpattant a földről, és úgy iszkolt fel a lépcsőkön, mintha máris üldöznék. Isis nyomott egy puszit az apja arcára, aztán követte a testvérét.

- Beszélnünk kell Jonathanékkal erről. Megígértük, hogy minden fontos dologról informáljuk őket – szólalt meg Isabella, amint magunkra maradtunk. Sejtettem, hogy nem ez a legfontosabb teendő, ami eszébe jutott, de talán a legegyszerűbben megoldható.

- Majd átmegyek hozzá – vállaltam át a feladatot. – Úgyis meg kell beszélnem vele néhány dolgot a kórházi munkáról, amit ajánlott. Így minél előbb igénybe vehetem a labort is, és megvizsgálom Edant.

- Miért változott át ilyen korán? És meddig fog tovább fejlődni? – törtek elő a kérdések végül Isabellából, hogy aztán megállíthatatlanul zúduljanak rám. – A farkasok is egy ideig tovább nőnek, de aztán megállnak az öregedésben. Benjamin tizennégy éves volt, mikor átváltozott, de úgy néz ki, mintha húsz lenne. Mi van, ha Edan nem nő meg? Vagy megnő, de nem áll le ez a gyors fejlődés? Mi van, ha… - Ahogy Edward megszorította a női vállakat, Isabella hirtelen elhallgatott.

- Nyugalom – nézett a szemébe. A halk zihálás csak lassan csillapodott. – Nem lesz semmi baj.

- Tudom, csak… Tudom – csukódott le egy pillanatra a csokoládébarna szempár.

- Megyek, és megkérdezem, mikor vehetném használatba azt a labort – próbáltam megnyugtatni Isabellát. Bólintott, aztán hálásan rám mosolygott.

Ahogy végigsétáltam La Push-on, végig magamon éreztem a tekinteteket. Volt néhány férfi, aki tartott tőlem, de mivel próbáltam kedves arcot ölteni magamra, az emberek többsége csak érdeklődve tanulmányozott – a nők közül páran túl behatóan. Ha nem lettem volna az, ami, biztos, hogy elpirulok.

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy csak túl későn hallottam meg a hangokat. Azonnal megtorpantam, és vissza akartam fordulni, de már túl késő volt – Jonathan halkan káromkodva indult el az emeletről a földszint felé. Hogy engem hallott-e meg, vagy a nyitott ablakon át az illatomat érezte csak – a szél pont kelet felé fújt -, azt nem tudtam, de abban biztos voltam, hogy az én közeledésemet fedezte fel.

Kelletlenül mentem tovább, aztán megálltam a verandán. Jonathan alsónadrágban nyitott ajtót, és még mindig magában dühöngött. Zavartan megköszörültem a torkomat.

- Bocsánat, hogy rosszkor… Ha gondolod, visszajöhetek később is – ajánlottam.

- Már mindegy – vonta meg a vállát morcosan, aztán belebújt a kezében lévő pólóba. – Jöjjön be! – tárta ki előttem az ajtót.

Tétován léptem be, aztán követtem a nappaliba. Még mielőtt leülhettem volna a kanapéra, a lépcső megreccsent. Egy fiatal lány jött le az emeletről. Az ismerősnek tűnő bronzvörös tincsek kicsit ziláltak voltak, de legalább fel volt öltözve.

- Gondolom, már nem jössz fel – húzta el a száját, mikor meglátott. Jonathan biztosan nem a jólneveltsége miatt volt vele. Gyanítottam, hogy inkább a külseje fogta meg. Jobban mondva a bizarr hasonlóságok – vontam össze a szemöldökömet.

- Mint látod, vendégem van – mordult rá Nate. A lány még egy ideig mozdulatlanul állt a legalsó lépcsőfokon – mintha várt volna valamire -, aztán bosszúsan fújtatva vágtatott ki a házból.

- Tényleg sajnálom – ismételtem meg a bocsánatkérésemet.

- Nem számít – lépett túl rajta úgy, mintha egyáltalán nem érdekelné. Elég sok mindent láttam már ahhoz, hogy elfogadjam, de elég régimódi voltam, hogy ne értsem meg a helyzetet. Aprót ráztam a fejemen. Nem az én dolgom… - És miért jött, doki? – zökkentett végül vissza a valóságba a férfihang.

- Edan miatt. – A kérdő pillantás, ahogy mesélni kezdtem hitetlenkedővé vált. Mire a történet végére értem, Jonathan teljesen ledöbbenve meredt rám.

- Oroszlánkölyök? – kérdezett rá újra, mintha nem jól hallana.

- Igen – erősítettem meg. – Sok monda szól arról, hogy az alakváltók több állat képét is fel tudták venni.

- A mi mondáink csak farkasokról szólnak.

- Mert a farkas volt a törzs jelképe, és ösztönösen erre gondoltatok az első átváltozásnál. Edan, ha jól sejtem az apjára gondolt és… Talán az aprócska önbecsülése is hozzájárult tudatalatt a választásához – tippeltem meg az okokat. – A labor mennyire felszerelt?

- Az előző orvosunk nyolcvankét éves volt, mikor két hónapja visszavonult… Szóval, sejtheti… De megvannak még azok a műszerek, amiket ön hagyott még itt a kísérletezések idején. És a törzsi tanács is fel tud ajánlani némi pénzt a fejlesztésekhez.

- Erre nem lesz szükség. Majd én megoldom a fejlesztéseket – biztosítottam róla.

- A mi kórházunk, és nekünk is hasznos dolgokat fog ott kifejleszteni – jelentek meg ráncok Jonathan orrának tövénél.

- Ti adjátok az épületet és a farkas-tesztalanyokat a kísérletekhez. Ez is bőven sok. A pénzt inkább költsétek mondjuk az iskolára… Lehet, hogy egyszer az én unokáim is oda fognak járni – igyekeztem meggyőzni. Elgondolkozva nézett rám, aztán bólintott.

- Rendben.

- Szóval egy oroszlán… És tudja uralni az átváltozásait – hümmögött maga elé.

- Úgy tűnik. De ha nem tudná, akkor sem árthatna senkinek. Elég aprócska szegénykém… - ült ki együttérző mosoly az arcomra.

- Pedig nem jönne rosszul egy hatalmas oroszlán a falkában. Nem mintha nem lennénk így is elég erősek, de egy plusz katonát nem utasítanék vissza – fejtette ki a nézeteit.

- Talán majd pár hónap vagy év múlva, ha megnőtt. De ha a falkád tagjának akarod tudni, akkor számíts egy nagy meccsre Isabellával. Nem hiszem, hogy olyan könnyen elengedné a fiát a szoknyája mellől.

- Na igen, őt meggyőzni kemény menet lesz – nevetett fel öblös hangon Jonathan, és a beszélgetésünk alatt először felcsillant a szeme. – Elég makacs egy nőszemély.

- El kéne engedned – csúszott ki a számon. A mosoly leolvadt a férfiarcról.

- Fogalmam sincs, miről beszél – érkezett kemény hangon a válasz.

- Szerintem tudod – pislantottam a lépcső felé. – Isabella nem hülye, és ha ő látta volna meg a lányt… Lépj túl rajta, különben elveszíted teljesen.

- Tudom, hogy csak jót akar, doki, de ez az én dolgom. Maga csak törődjön a kórházzal és a laborral – állt fel Jonathan, aztán a fal mellett álló kis szekrényhez lépett, és kihúzta a fiókját. Felém hajított valamit, én pedig elkaptam. – A kulcsok a kórházhoz. Magára bízom a dolgokat, de ha segítség kell, nyugodtan szóljon – fordított hátat nekem jelezve, hogy lezártnak tekinti a beszélgetésünket. Megcsóváltam a fejem, aztán magára hagytam.

30 megjegyzés:

  1. Jajjjj, de örülök:):):):) Millió puszi, feldobtad az unalmasnak ígérkező estémet:)

    Viki

    VálaszTörlés
  2. Ó, te jó ég, mosolyogtam, kacagtam, elolvadtam... hihetetlenül szép estét adott nekem ez a fejezet, jó volt olvasni!
    Drea

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    ez nagyon édi lett! Edan mint kisoroszlán :D kis aranymazsola. Nekem eszembe se jutott, hogy más is lehet, mint farkas, pedig logikus. itt volt végig a szemem elött csak éppen nem vettem észre. Amúgy Edwardnak Emmett fertőzése van, hogy szinte megfenyegette Edan-t Alice dögönyözésével? Szegény gyerek jól ráhozta a frászt. Vámpír nasi :D Istenem! Vínyogva röhögtem rajta. Olyan édes és félt, hogy apucinak csak egy préda lesz. Igaza volt Edwardnak, hogy okosak de néha olyan butaságokat tudnak gondolni.
    Ez most a kedvenc fejezetem.
    Ejnye Jonatan, már szinte mindenki látja, hogy mindenkiben őt keresed, remélem eljön majd a te időd is.
    Már most várom a folytatást, de türelmes leszek, mint mindig.
    Puszi
    Syro
    ui: Amúgy Edan tényleg megére egy külön kis történetet, és szerintem Isis is :)

    VálaszTörlés
  4. szia ez nagyon jó edan nagyon édi oroszlán kölyök igazán váratlan fordulat de mi isis titka?
    puszy

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett!
    Te aztán megtudsz lepni, oroszlán?! Kreatív ötlet gratu :D Szegény kis kisebbségi komplexusos kis oroszlánom
    Imádtam és jó volt hogy Edan előtérbe került
    puszi
    Timi

    VálaszTörlés
  6. köszönöm az új fejezetet! ilyen fordulatot nem vártam.

    csak halkan kérdem: miért erőltetitek (ti irók, és a forditók) a hegyi oroszlán elnevezést? szerintem sokkal közismertebb a puma.

    VálaszTörlés
  7. Boróka: Hogy a fordító, miért így fordította legelső alkalommal, azt nem tudom... Én azért a hegyi oroszlánt használom, mert ha pumát írnék, akkor az olvasók felének nem lenne egyértelmű, hogy azért változott azzá, mert Edward kedvenc kajája az. Nem mindenki tudja, hogy a puma azonos a hegyi oroszlánnal, sokáig én sem tudtam. :) Mivel az eredeti fordításban ez volt, zavaró lenne sokaknak értelmezés szempontjából, ha pumát írnék. :)

    VálaszTörlés
  8. Úh! Érdekes volt ez a fejezet! De szuper!!!!!:)
    Az én egyik kedvenc állatom is a hegyi oroszlán (a jegesmaci után)!!!! :)

    Ticuska

    VálaszTörlés
  9. EGY OROSZLÁÁN??!!! :-D
    Hát EZ eszembe sem jutott :-D
    Ugyan azokat a kérdéseket tettem fel olvasás és nevetés közben, amit később olvashattam Isatól :-D Ez Nagyon Jóó :-D
    Na és ez az Edward féle humor......nem bírtam a nevetéstől olvasni :-D Vámpír nasii.....hát eezz szupeer :-D
    Edan Olyan cukii!!! :-D
    Nate-et nagyon sajnálom:-( ......várom már, hogy lesz meg az Ő boldogsága is, amit REMÉLEK, hogy bekövetkezik :-)
    Jól megcsavartad megint a szálakat.....újabb kérdések merülnek fel, szerintem mindenkiben! :-D
    Kiváncsian várom, a kutatások eredményeit :-D
    A vizsgákra való tanulás közben jó kis pihi volt, Köszönöm :-D

    VálaszTörlés
  10. Jajj.már nagyon vártam a fejezetet.
    Annyira édes lehetett Edan. :)))
    üdv mindenkinek

    VálaszTörlés
  11. Nézzétek milyen cukorbogyó. :)

    http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://media01.couriermail.com.au/extras/galleries/special/animals/slides/Animal%2520Collection%25202007%2520puma%2520managua139.jpg&imgrefurl=http://media01.couriermail.com.au/extras/galleries/special/animals/slides/Animal%2520Collection%25202007%2520puma%2520managua139.html&usg=__7XEzu_d2A6nAPI3cAcFBEvuo9pg=&h=600&w=854&sz=38&hl=hu&start=0&sig2=oZJxD_tAwP8ciaDrt4DHmw&zoom=1&tbnid=g9JAWDB9y_Q5AM:&tbnh=114&tbnw=152&ei=3ipDTdfkDsnJ4AbJlqj0Dw&prev=/images%3Fq%3Dpuma%2Banimal%26hl%3Dhu%26biw%3D1280%26bih%3D535%26tbs%3Disch:1,isz:m&itbs=1&iact=rc&dur=334&oei=rCpDTYvaAtH-4Aai4fT5Dw&esq=11&page=1&ndsp=21&ved=1t:429,r:1,s:0&tx=87&ty=80

    VálaszTörlés
  12. Semmi gond, köszi, hogy kerestél képet, tényleg nagyon cuki. <3

    VálaszTörlés
  13. ez a kép... a linket érdemes megnézni!

    VálaszTörlés
  14. angeldia (facebookon: Dragin Dijana)2011. január 28. 22:34

    erre tényleg megérte várni. ;)
    csak ismételni tudom az előttem hozzászólók dicsérteteit, mert ez valami hihetetlen volt. szebbé tetted az estém.. sőt - a napom is. :)
    és most csak ezt tudom szajkózni: MÉG! MÉG! MÉG!
    Edanbe pedig azt hiszem, beleszerettem.. és hegyi oroszlán (vagy puma - ahogy itt olvastam). egészen kreatív ötlet. kellemesen megleptél. :)
    kicsit azért vártam, hogy a feltevés igaz legyen, mármint hogy Isis tényleg a testvéréből táplálkozik (tudom,kicsit gonosz vagyok :D), de azért el tudtam volna képzelni, hogy Edan még az ilyenfajta önfeláldozásra is képes lenne. mellesleg megnéztem a laura21 által belinkelt képet.. majdnem elolvadtam.. ;) ♥
    köszönöm, hogy ebben a fejezetben Edanen volt a hangsúly. szinte jól esett a lelkemnek.. :)
    és ez a sok kérdés, amit Carlisle tudományos énje felsorolt.. én is kíváncsi lennék a válaszokra.
    Isist pedig mindez ellenére még mindig nem tudtam megkedvelni. az Isis-Carlisle párost még úgyse.
    hiányzik Vania. :'( ♥
    még mindig abban reménykedek, hogy Jonathan valahogy majd Isisszel keveredik össze, bár erre szinte esély sincs..
    ééééés... természetesen már tűkön ülve várom a következő fejezetet. :) :P

    üdvözlettel: angeldia

    u.i.: TEAM EDAN! ♥
    u.i.2.: Spirit, ha beleegyezésed adod, ha megengednéd, akkor csinálnék egy TEAM EDAN csoportot facebookon. úgy érzem, tényleg megérdemelné, és nagyon sokan szeretjük. :)) ♥
    ha mégsem, akkor semmi probléma, csak gondoltam mindenekelőtt megkérdezem.. köszönöm válaszod. :))

    VálaszTörlés
  15. Dijana: Persze, ha van kedved hozzá, nyugodtan hozz létre csoportot. :) Megtisztelsz vele. :)

    VálaszTörlés
  16. Inkább én köszönöm! :)
    És mellesleg szólíts csak Diának. ;))

    VálaszTörlés
  17. Jaj, Edan! :) Olyan kis aranyos.. Szegényem félt, hogy Edwardnak csak kaja lesz.. Jaj, istenem, de drága.. :] Isis.. Kíváncsi vagyok, hogy mit mondott Edwardnak. Mármint, hogy a Carlisle-os dolgokat, vagy valami teljesen mást.. És én is remélem, hogy egyszer majd Nate ideje is eljön, megérdemelné.. :] Nagyon-nagyon tetszett a feji, várom a frisst. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  18. köszönöm a választ!
    irok egy e-mailt a kiadónak, vagy ha megtalálom akkor a forditónak, hátha egyszer valamikor javitott kiadásba puma kerül.

    VálaszTörlés
  19. Sziasztok!

    @Boróka:

    Szerintem, majdnem nyitott ajtókat döngetsz, mert a BD-ban Bosnyák Viki már Pumának fordította a hegyi oroszlánt. Az első három részben meg kb. 20 perces meló átírni az összes előfordulását(Rakovszky Éva az első 3 rész fordítója, ha érdekel). Annyiból viszont nem lenne szerencsés, hogy ugye szó volt arról valahol a könyvben, hogy ~mindegyik~ vámpír hasonlítani kezd, legalább is a vadászati stílusát tekintve, a kedvenvc kajájára. Ez meg elvenné a lion&lamb rész egyik legjobb szófordulatának a magyar nyelvű értelmét. Lehet, hogy ezért is lett hegyi oroszlán az első fordításban, nem pedig puma.

    @Spirit:

    Tudod, már nem is írok semmit, mert nem tudok. Büszkeséggel tölt el, hogyha virtuálisan is, de ismerjük egymást. Megtiszteltetés számomra, hogy már váltottál velem néhány szót privátban is. Hihetetlen és fantasztikus tehetséggel megáldott ÍRÓ vagy. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni amit csinálsz. Nagyon remélem, hogy egyszer személyesen is sikerül találkoznunk, mert ismerni akarom azt az embert, aki ilyen fantasztikus világokat képes felépíteni a szavakból.

    VálaszTörlés
  20. Ez a pumás fordulat engem is meglepett...:) Viszont én simán kinézem Edwardból, hogy soha többet nem eszik pumát szolidaritásból, ha kell. És én is találtam egy tündérmogyoró képet egy pumakölyökről, tudom hogy már más is linkelt be előttem, de nem bírom ki:
    http://gallery.site.hu/u/Asterix/Minde_allat_egyenlo/Pumakolyok.jpg.html

    VálaszTörlés
  21. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
    Valahogy ez volt a reakcióm!:D percekig csak sikítottam, és ...asszem sokkot kaptam:DXD anyuék meg csak bámultak rám, én meg csak felváltva sikítottam, és nevettem..xD visszagondolva elég inracionális, hisztérikus állapotban voltam, mikor olvastam az átváltozást és hogy a kicsi Edan egy cuki kis oroszlán lett!!:D:D:D:D
    Egy OROSZLÁN?!?:o:o
    el sem tudtam volna képzelni ilyesmit. annyira váratlanul ért, hogy egyszerűen nem voltam képes megnyugodni, miután felfogtam h. mi van:DxD
    na jó:D
    szóval.
    Örülök, hogy így történtek a dolgok. hogy Isis nem bántotta Edent:S igazából én is úgy voltam vele ahogy szerintem mindenki: nem hittem el hogy képes lenne rá, de ott volt a "mi-van-ha-mégis?:S"
    Isis szerintem elmondta az apjának hogy mi van. hogy többet érez Carlisle iránt mint "szabadna".
    Jonathan meg...:S kár h. nem képes túl lépni Isabellán.:S kicsit olyan Jacob-féle érzésem van vele kapcsolatban:D gondolom majd ha bevésődik végre, akkor minden rendben lesz újra közöttük.:) kiváncsi vagyok hogy ki lesz az de..hoppá! lehet h. Vania lesz az???:O:O
    na mind1 is.:D
    viszont arra is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Edan-nel:) remélem minden jól fog lesülni.

    Sok puszit és ihletet!:*

    VálaszTörlés
  22. Szia Spirit!

    Vártam, h az ikrek is farkasok legyenek, ezt természetes fordulatnak vettem, de h Edan hegyi oroszlán legyen!:) Nagyon édes lehet!

    Egyébként köszönöm a felvilágosítást, h a puma és a hegyi oroszlán azonos. Legalább ma is tanultam valamit:) Meg kicsit átértelmeződik bennem pár dolog.

    Lehetséges lenne, h Isis pillangóvá változzon? Nem lenne vmi nagy akcióhős, de egy 5 m magas pillangó már elgondolkodtató. Elnézésedet kérem ezért az agymenésért, de emlékszem, h vmikor írtad, h szereted olvasni, h mi jár az olvasóid fejében, és hát az enyémben most konkrétan ez, szal bocsi, h ezt most végig kellett olvasnod, és ezzel raboltam az idődet.

    Natet nagyon sajnálom, remélem a Gyógyító pilleszárnyakban ő is megtalálja a társát, ha már A jelen boldogságában nem tette, de végül is legrosszabb esetben megmarad dögös alfának. Összejöhetne Vaniával, de valószínűleg, ha ez az elkövetkezendő 10 év alatt nem következik be, az után sem fog.

    Imádtam az egész fejezetet! Köszi a sok Edant meg mindent!

    Puszi
    Naomi

    VálaszTörlés
  23. Szia Spirit!

    Csúcs ez a fejezet!Nagyon édi lehet az átváltozott Edan!Szinte láttam magam előtt olvasás közben!
    Nate-nek én is drukkolok.Remélem neki is szánsz valami jót a történet végén.Habár úgy emlékszem, hogy a 3.könyv végén egyedül van az esküvőn.Ja, és a komikban úgy írtad, hogy realista vagy, tehát nem lesz mindenkinek happy end.Báris így rémlik.Most jut eszembe, hogy a 3. könyv végén nem is említed Vaniát.Tehát, lehet, hogy ő is menyasszony???De kié?
    Egyébként hány fejezetesre tervezed ezt a sztorit?

    Sok-sok ihletet!
    U.i.: Varázslatos realitásból mikor lesz friss?

    VálaszTörlés
  24. Sziasztok!

    Váratlan átváltozás, egy kis bizalom hiány, rengeteg kérdés, amira a válasz még várat magára, poénok és sejtések. Volt ebben a részben minden amit csak egy kiéhezett olvasó kaphat.
    Imádnivaló volt ez a fejezeted is. A lányom egy hétvége alatt elolvasta mindhárom könyvedet és azt kérdezte, honnan találtam rá erre a remekműre??!! Én erre azt válaszoltam, hogy nekem is lehetnek még jó felfedezéseim attól, hogy elmúltam XXX.

    Várom a következőt, illetve mindenből a következőt!

    Én is sok-sok múzsát és csókjaikat kívánok neked!

    VálaszTörlés
  25. Szia Spirit!

    Hűűű-ha!!!
    Nem is tudom... Az igazság az, hogy én kicsit idegenkedek ettől a "másságtól", amit az oroszlánság jelent Edan számára. Azt sejtettem, hogy előbb-utóbb ő is átváltozik és a falka tagja lesz, de így sok minden másként alakul(hat). Kezdve ott, hogy elég furi lesz a farkasok között, nem? Mármint emiatt nem fog tudni teljesen beilleszkedni, vagy legalábbis nehezebben.
    De ezzel csak én vagyok így, és ahogy Téged ismerlek, hamar eloszlatod ezt az ellenérzést. Azt már megtanultam, hogy semmit sem bízol a véletlenre és szerintem később ennek fontos jelentősége lesz! :)))
    Nath: SZEGÉNY!!! Én is nagyon szurkolok, hogy végre túllépjen Isán és bevésődjön!
    Isis: Ilyen kicsi létére máris komoly fejtörést okoz a férfiaknak! Mi lesz még később! :)))
    Carlisle határozottan gyógyulgat, csökken a gyász érzése, mert ebben a fejezetben nem jutott eszébe Esme. :)

    Nagyon várom a következőt!

    Puszi: Gabriella

    VálaszTörlés
  26. Szia Spirit!

    Számomra egyértelmű volt,hogy Isis nem bántja Edent, de erre nem számítottam. Tetszik, hogy az ikreknek külön világuk van, amiben titkolóznak, csak nem értem, Edward hogy nem hallotta a gondolataikat. De tegyük fel, hogy jól tudják elrejteni őket...
    Viszont, hogy Edward nem mond semmit Isabellának, én sem nyaggatlak, hogy írd meg a párbeszédet, de az Edward-Isis társalgást nagyon szívesen olvasnám! Hiszen nem csak Carlisle-ról volt szó, és megígértette az apjával, hogy nem mondja el, de cserébe gondolom, neki is meg kellett ígérnie valamit... Mondjuk, hogy nem goldol úgy a nagyapjára, vagy nem is tudom. Nehéz lehet ezt betartani, kíváncsi lennék, Edward hogy reagált erre.
    Szóval nagyon várom a következőt, mondhatnám, mint 15 éve a Dallast péntekenként :)

    Köszi, gratula:
    Pálinka

    VálaszTörlés
  27. Ja, és a többieknek üzenem: Nate Isis esküvőjéig biztos nem vésődik be, emlékezzetek vissza!
    Én is sajnálom, de ez van.
    Pálinka

    VálaszTörlés