.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. október 9., péntek

A jövő reménysége - 20. fejezet

A fejezet korhatára 16 év!!!

20. PERZSELÉS



NAP VÉGÉN A FÜZETEMBE RAJZOLT minták végtelennek tűnő sorai mutatták, mennyire unom az egész iskolát. Csak ültem bent az órákon, és arra gondoltam, mi a fenét keresek itt, mikor akár gyakorolhatnék a mezőn, vagy lehetnék az öcsémmel is. Szinte bármi jobb lett volna, mint ez a felesleges agysejtrombolás. Fogalmam sem volt róla, hogy Edwardék hogy bírták újra és újra, ki tudja már hányszor elvégezni a gimnáziumot. Én már rég beleőrültem volna a sok monoton ismétlésbe – főleg a tökéletes memória birtokában, ami által nem csak a tananyagra emlékeztek, hanem arra is, hogy melyik nap mit viseltek a tanárok.

Az utolsó óra után elmásztam a mosdóig, megmostam az arcomat, ittam egy kis klóros vizet, és összeszedtem magam annyira, hogy legyen erőm visszamenni Pamelához a tanárok által aláírt papírral. Edwardékat dél óta nem láttam, amikor is az ebédlőben leültek az asztalhoz, aminél ültem. A tálcáján lévő ételt piszkálgatva Alice kifaggatott engem, mit keresek ott, míg Edward átható és bosszantóan zavaró tekintettel bámult engem, ami miatt alig tudtam pár falatot enni zavaromban. Utána már nem volt együtt óránk, így még inkább unatkoztam.

Amíg Pamela megtudakolta tőlem, hogy telt a napom – azt hazudtam neki, hogy jól -, azon járt az eszem, hogy vajon Edwardék megvárnak-e, vagy gyalog leszek kénytelen hazamenni. Mikor végre kiszabadultam a tanulmányi irodából, felszabadult léptekkel igyekeztem a mostanra már félig üres parkolóhoz.

Edwardék autóját megpillantva halvány mosoly futott át az arcomon, de mikor rájöttem, hogy ők még sehol sincsenek, kissé nyűgösen dőltem a kocsi oldalának. Ledobtam a lábam mellé a táskámat, összefontam magam előtt a karjaimat, és igyekeztem nem törődni a mellettem elhaladó diákok kíváncsi pillantásával. Még mindig borzasztóan idegesített, hogy úgy vizslatnak, mintha valami földönkívüli vagy egy kihaltnak hitt állatfaj utolsó példánya lennék. Reméltem, hogy csak pár nap kell nekik, míg megszokják a jelenlétemet, és utána abbahagyják a bámulásomat.

Hogy kizárjam a zavaró dolgokat, igyekeztem arra koncentrálni, hogy a mai délutánt Edwarddal tölthetem kettesben. Már a gondolattól is izgatott bizsergés járta át az egész testemet. Bármit is mondott Edward, túl makacs voltam ahhoz, hogy feladjam a tervemet az elcsábítására – és az a csók a szertárban csak még inkább feltüzelte a hormonjaimat. Kellett vennem pár mély levegőt, hogy lenyugtassam magam.

Mikor megláttam Russelt felém közeledni, lehajtottam a fejemet, és úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. Magamban imádkoztam, hogy ne jöjjön oda hozzám, de legnagyobb sajnálatomra, túl merész volt az átlag-tinédzserfiúkhoz képest.

- Szia! – hallottam meg a hangját.

- Szia! – köszöntem mogorván, hátha az majd elijeszti, de most nem jártam sikerrel. A válla felett átnézve körbepillantottam, hátha észreveszem a felmentő sereg közeledését, de Alice és Edward teljesen felszívódtak. Russel idegesítően toporgott előttem, amíg újra rá nem figyeltem.

- Én csak szerettem volna bocsánatot kérni, amiért olyan érzéketlen voltam – pislogott rám, bevetve a „hatalmas, bűnbánó kiskutyaszemek” trükköt.

- Semmi gond, el van nézve – vágtam rá gyorsan, hogy lekoptassam, de legnagyobb sajnálatomra, a megbocsátásomat biztatásnak vette, mert ő is nekidőlt Edward autójának – magamban felröhögve megállapítottam, hogy ha sikerül így tartanom, míg Edwardék megérkeznek, Russel halott ember.

- Ismered Cullenékat? – érdeklődött. Újabb fáradt sóhaj hagyta el a számat – a tapadós embereknél csak a hülye kérdéseiket utáltam jobban.

- Nem, csak a kocsijuk kézifékje nem volt behúzva, és muszáj kitámasztanom az autót, amíg ide nem érnek, nehogy elguruljon, és balesetet okozzon – mondtam el a monológomat teljesen komoly arccal. Egy pillanatig Russel úgy nézett rám, mint egy agyhalott, aztán kapcsolt, és kényszeredetten felnevetett.

- Tudod, vicces vagy… - vigyorgott rám. – Bár egy kicsit szokni kell a stílusodat – ismerte be, miközben a tekintete lejjebb csúszott a szemeimről. Bosszankodva húztam feljebb a felsőmet, mire elpirulva kapta fel a fejét. – Mint egy rózsa, gyönyörű és szúrós.

- Hát, a tövisek is benne vannak a csomagban. Akinek nem tetszik, az így járt – vontam meg a vállamat, és reméltem, hogy a negatív oldalam minél hamarabb elriasztja. Sajnos, túl kitartónak bizonyult.

- Szóval, honnan ismered Cullenékat? – érkezett újra a kérdés. Végigpörgettem a fejemben a lehetséges válaszokat – ők azok a vámpírok, akik megmentettek egy pszichopatától; a farkasfalkám szomszédai; az új családom -, de mindegyik túl sok magyaráznivalóval járt volna, így csak rövid és velős választ adtam.

- Edwarddal járok.

- Ó. – Hallottam ki a csalódott felhangot Russel hangjából. – Hát, engem a frász kerülget, valahányszor meglátom őt és a húgát – borzongott meg. Sértődötten löktem el magam a kocsitól. Az iskolába járó összes diák Edward és Alice kisujja körméig sem ér fel, mégis elkülönülnek tőlük, mint a leprásoktól. Még ha tudnák, hogy vámpírok, akkor érthető lenne, hogy ennyire tartanak tőlük, de így… Nem tudtam felfogni, miért nincs egyetlen ember sem az iskolában, akiben lenne elég mersz és kíváncsiság, hogy közeledjen hozzájuk. Bosszantott a tudat, hogy azok, akiket szeretek, kitaszítottként kénytelenek élni a mindennapjaikat. Persze, valahol eddig is tudtam, hogy ez így van, de látni rosszabb érzés volt.

- Kicsit különcök, mint ahogyan én is, de rendesek. Csak elég bátornak kell lenni ahhoz, hogy az ember jobban megismerje őket – szúrtam gonoszkodóan Russel önérzetébe. Russel testbeszédéből úgy láttam, hogy a döfésem találhatott, mert kihúzta magát, és felemelte a fejét.

- Igen, lehet, hogy igazad van – bólintott, aztán az iskola épülete felé pislantva hirtelen újra a földet kezdte bámulni, és idegesen rugdosta a betont a cipője orrával. Mikor felnéztem, hogy mi ennek a változásnak az oka, majdnem hangosan elnevettem magam. Edwardék közeledtek felénk emberi tempóban. A mézarany szemek villogva bámulták a Russellel alkotott kettősünket, és ez valamiért kellemes és elégedett borzongással töltött el.

- Sziasztok! – Alice halkan kuncogva köszöntött minket, miközben én is próbáltam visszafojtani a nevetésemet. Edward fél méterrel megállt Russel előtt, és olyan fenyegetően nézett rá, hogy én már lehet, hogy a helyében a mosdó felé futottam volna, nehogy összepisiljem magam. Ezzel szemben Russel szótlanul állt egyhelyben, és bár nem nézett Edwardra, el sem menekült.

- Russel és én épp a különcökről beszélgettünk – szólaltam meg, mire az említett fülei elvörösödtek. Azt hittem, hogy ez az a pillanat, amikor hátra arcot végez, és a lehető leggyorsabban eltűnik a szemünk elől, de legnagyobb meglepetésemre, végül felpillantott Alice-re és Edwardra.

- Igen, nos… Tudom, hogy mi eddig nem nagyon beszélgettünk… - köszörülte meg a torkát, miközben idegesen babrált a hátizsákja pántjával. – De a hétvégén lesz egy kerti party nálam. Nem nagy banzáj, csak néhány barát, és arra gondoltam… - motyogta, miközben elkerekedett szemekkel bámultam rá hitetlenkedve várva a folytatást. - …Szóval, eljöhetnétek mindhárman, ha van hozzá kedvetek. – Edward és Alice arca pont olyan meglepett volt, mint az enyém lehetett. Valószínűleg, ők sem számítottak rá, hogy Russelben van annyi merészség, hogy meghívja őket – nem hiszem, hogy valaha kaptak volna ilyen ajánlatot bárkitől is, abban is kételkedtem, hogy egyáltalán váltottak-e már pár szót valamelyik osztálytársukkal.

- Ez igazán… kedves – nyögtem ki megrökönyödve.

- Akkor eljössz? – pillantott rám túl lelkesen Russel, de ahogy Edward közelebb lépett hozzám, összerezzent.

- Elmegyünk. Mindhárman – válaszolt a kérdésre Edward, miközben a karját a derekam köré fűzte.

- Rendben, akkor… várlak… titeket – dadogta Russel, miközben le sem véve Edwardról a szemeit, hátrálni kezdett. – Sziasztok! – emelte intésre a kezét felém, aztán elinalt. Csodáltam, hogy eddig kitartott a bátorsága.

Vigyorogva ültem be az anyósülésre, miután Edward kinyitotta nekem az ajtót. Alice kecsesen belibbent hátra, miközben felváltva hitetlenkedett az előbb történteken, és rázta a nevetés Edward arcvonásait látva.

Edward egész úton nem szólt hozzám, bár nem igazán értettem, mi baja van. Nem tehettem arról, hogy Russel rám szállt – egy pillantással sem adtam jelét annak, hogy érdekelne –, és az is meglepett, hogy a szurkálódásomat a bátorságról annyira komolyan vette, hogy azonnal bizonyítani is akart nekem.

Dudorászva szálltam ki az autóból, mikor megálltunk a Cullen ház előtt. Alice leszakadt tőlünk, és csatlakozott a nappaliban üldögélő testvéreihez, miközben mi Edwarddal az emeletre tartottunk. Még mindig énekelgetve hajítottam a táskámat a kanapéra, aztán én is rávetettem magam, és onnan figyeltem az én morcos vámpíromat.

Edward precízen letette a cuccait a székére, aztán a hatalmas üvegablakhoz sétált, és merev tekintettel bámult ki rajta. Adtam neki egy percet, aztán felsóhajtottam. Még ha nem is csináltam semmi rosszat, úgy tűnt, muszáj lesz kiengesztelnem – nem mintha ez ellenemre lett volna.

- Nem akarsz idejönni hozzám? – érdeklődtem, de egyetlen arcizma sem rezdült, mintha szoborrá vált volna. – Hát jó, pedig egy kicsit melegem van… De ha nem jössz ide lehűteni, kénytelen leszek más módszerekhez folyamodni – vontam meg ártatlan tekintettel a vállamat, aztán egyetlen mozdulattal áthúztam a fejemen a felsőmet, és melltartóban végigdőltem a kanapén. Lelombozódva vettem tudomásul, hogy Edward még mindig felém sem néz. Megsebzett önérzettel keltem fel a kanapéról, hogy aztán visszarángassam magamra a blúzomat. – Russel már tuti rég letepert volna… – morogtam magam elé csalódottan. A következő pillanatban valami lesodort a lábamról, és hallottam a kanapé recsegő hangját.

- Ezt akarod? Hogy valaki leteperjen? Erre vágysz? – Edward rajtam feküdt, ujjai a csuklómra fonódtak, az arca pedig olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a hideg, borzongató leheletét a bőrömön.

- Azt akarom, hogy te teperj le! – feleltem, mikor magamhoz tértem annyira, hogy beszélni tudjak. A tekintete olvadt mézzé változott a szavaimra. – Kívánlak, és elegem van az önmegtartóztató életmódból, mikor már semmi okunk rá – biggyesztettem le morcosan a számat.

- Van okom arra, hogy még várok. – Edward hangja komoly volt. – Elhiheted, hogy nekem sem könnyű… Főleg, mikor így viselkedsz… - a tekintete egy másodpercig elidőzött a számon, aztán visszatért a szemeimhez.

- Akkor legalább mondd el, hogy mi az oka. Akkor könnyebb lenne türelmesen várnom – sütöttem le a tekintetemet, miközben a szívem eszeveszetten dobolt a torkomban.

- Ha elmondanám, oda lenne az egész - rázta meg a fejét. Bosszúsan fordítottam oldalra a fejemet. Éreztem a hűvös ajkakat az arcomon, de próbáltam nem átadni magam a kábulat ködének. – Kérlek, Isabella… Csak még egy kicsit legyél türelmes, és utána megadok neked mindent, amire vágysz – hajolt a fülemhez. Felsóhajtottam, mikor megéreztem a fülcimpámon az apró csókot.

- Ez így nem ér… - nyöszörögtem. – Ez már emberkínzásnak számít…

- Csak törlesztek – mormolta Edward a nyakamba. Az ujjaim megfeszültek, ahogy a nyelve nedvesen végigsiklott a verőerem mentén.

- Mit?

- Russelt.

- Hé, én nem csináltam semmi rosszat! – tiltakoztam. Kiszabadítottam a csuklómat Edward szorításából, és a karjaimat a nyaka köré fontam. – Nem tehetek róla, hogy még morcosan is ellenállhatatlan vagyok. – Edward kuncogásának rezgéseit éreztem a kulcscsontomon, ahol a szája járt épp.

- Ez kétségtelen – adott igazat nekem. – Még mindig meleged van? – emelte fel a fejét, és kissé ködös tekintetét az enyémbe fúrta, miközben a keze végigsimított a combom külső felén.

- Miért? – Próbáltam nyelni egyet, de teljesen ki volt száradva a szám.

- Mert talán, mégis megszabadulhatnánk ettől a felsőtől - futottak végig a fehér ujjak a dekoltázs kivágásának mentén. – Ha már úgysem takar semmit…

- Ezt nem értem… - A légzésem a duplájára gyorsult, így Edward keze alatt zihálva emelkedett fel-le a mellkasom. – Azt mondtad, hogy…

- Az, hogy nem adhatok meg mindent, nem jelenti azt, hogy nem adhatok semmit sem. Már, ha te is akarod – nézett rám bizonytalanul. Kínomban majdnem felnevettem a kérdésére. Nem értettem, hogy kérdezhet ilyen butaságot – ez után sóvárgott a testem, majdnem azóta, hogy utoljára megkapta a kielégülést. Megpróbáltam felnyomni magamat, miközben Edward legördült rólam feloldozva a teste bilincse alól, és kérdő pillantással figyelte a megmozdulásomat. Ahogy ülő helyzetbe kerültem, az ujjaim azonnal befutottak a blúzom szegélye alá, és remegő kezeim miatt egy kissé ügyetlen mozdulattal megszabadítottak a ruhaanyagtól.

- Mindjárt meggyulladok – szólaltam meg reszelős hangon, miután visszafeküdtem. – Gyere, hűts le, kérlek! – nyújtottam felé a kezemet. Nem hazudtam, tényleg úgy éreztem, hogy a testemben az eddig apró lángocskák most a magasba csaptak, és vágytam a borzongató kéjre, ami segít őket eloltani.

Ahogy Edward újra fölém gördült, a lábaim automatikusan a csípőjére fonódtak, és kezemet a hajába fúrva húztam le magamhoz. A következő pár perc – vagy talán, volt egy óra is, nem tudtam, mert az időérzékem teljesen elveszett – érintések és érzések kavalkádjába fulladt. Mindketten csókoltuk és simogattuk a másikat, ahol csak értük, miközben megszabadítottuk egymást jó pár ruhadarabtól.

Edward ágyéka megint keményen nyomult hozzám, félreérthetetlen bizonyítékaként, hogy legalább annyira kíván engem, mint én őt. Ez a tudat, csak még jobban felizgatott. Ahogy a hideg ujjak elindultak lefelé az oldalamon, hogy végül elérve a fehérneműm szélét, megpróbáljanak alá furakodni, rájöttem, hogy most nem ezt akarom. Ha nem is szeretkezhettem Edwarddal még ténylegesen – valami számomra ismeretlen okból kifolyólag -, azt akartam, hogy mindketten élvezzük az együttöltött pillanatokat.

- Ne! – fogtam meg Edward csuklóját megállítva még azelőtt, hogy az önuralmam határát túllépve megadjam magam az önzőségnek.

- Valami rosszat tettem? – merevedett meg a fölöttem lévő test azonnal.

- Nem, csak most nem így akarom – feleltem, aztán feljebb emeltem a fejemet egy apró csókra, majd a farkaserőmet bevetve és Edward figyelmetlenségét kihasználva hirtelen átgördítettem magunkat felcserélve a helyzetünket. - Így szeretném – mozdítottam meg a csípőmet hozzádörgölve a testem legérzékenyebb pontját Edward keménységéhez. Mindketten egyszerre nyögtünk fel.

Már felkészültem Edward szokásos tiltakozására, de helyette a két hűvös tenyér a derekamra simult, és újra maga felé mozdított. Csak pár ilyen ringatózást bírtam ki ülő helyzetben, aztán előrehajoltam, és reszkető karokkal támaszkodtam meg Edward mellkasán. A hozzám simuló hideg bőr ellenére éreztem az apró verejtékcseppeket kiülni a homlokomra, miközben az erős kezek egyre gyorsabb ütemet diktáltak.

Zihálva igyekeztem megtartani magam, mialatt végigcsókoltam a hófehér mellkast, ami szintén őrült ütemben emelkedett és süllyedt az érintéseim hatására. Lehunytam a szemeimet, és elképzeltem, milyen érzés lenne, ha a testünk tényleg összeolvadhatna, ettől a képzelgéstől pedig a bizsergés az egész testemből a combjaim közé koncentrálódott.

- Isabella… - Edward halk nyögésére néztem fel. A tekintete éjfeketén csillogott, és biztos voltam benne, hogy már ő is olyan közel jár a gyönyörhöz, mint én. Még előrébb dőltem karjaimat a feje mellé téve, hogy a szemébe tudjak nézni. Az ágyékom őrült gyorsasággal súrlódott az övéhez. Vadul kapott az ajkaim után, mintha a további léte múlna azon, hogy megkóstolhassa őket.

Vágyakozva nyöszörögtem az alhasamban keletkezett furcsa nyomástól. A cselekedeteimet már csak egyetlen ősi ösztön vezette, amely pontosan tudta, mire van szüksége a testemnek. Szélesebbre tártam a combjaimat, és erősebben nyomtam a kéjes érzést okozó pontot Edward férfiasságához. Az alteste hirtelen megemelkedett, és morgó hang szakadt fel a torkából. Éreztem a bugyimat kissé átáztató langyos érzést, ami jelezte nekem Edward élvezetét, aztán hirtelen jött a színes robbanás. A testem görcsösen feszült meg, és a levegőt kapkodva próbáltam meg oxigénhez jutni. Edward kezei igyekeztek megtartani, miközben rángatózva ziháltam a gyönyör utórezgéseitől, nehogy leessek a keskeny kanapéról.

Csak lassan csitult a mindent elsöprő érzés. Aprókat remegve fúrtam a fejemet Edward vállába, hogy kifújjam magam.

- Istenem, ha már ez ilyen, milyen lehet, mikor tényleg… - sóhajtottam, miközben a gondolattól újra megborzongott a testem.

- Ne is mondd! Ha másba nem is, abba lehet, hogy bele fogok halni – nevetett fel karcos hangon Edward. – Ez annyira… - kereste a megfelelő szót rá. Felemeltem a fejem, és ránéztem.

- Megrázó – fejeztem be a mondatát. – Mintha meghalnál, kitárulna előtted a mennyek kapuja, azután valami visszarántana a földre.

- Pontosan – bólintott, aztán apró csókot lehelt a számra. Visszafeküdtem, és hallgattam Edward most már egyenletes légzését.

- És mikor? – húztam végig a mutatóujjamat a tökéletes bicepszen, ami rándult egyet az érintésemtől.

- Mit mikor?

- Mikor tapasztaljuk meg, hogy milyen, mikor igazán együtt vagyunk? Meddig kell még várnom? – pislantottam újra fel türelmetlenül. Edward hangosan kacagni kezdett. – Na, most meg miért nevetsz ki? – ráncoltam össze a homlokomat.

- Épp az előbb elégültél ki, és már most arra gondolsz, hogy mikor kaphatsz még többet? – vonta fel gúnyolódva a szemöldökét.

- Hát, most mit mondjak… Belőled sosem elég – vigyorodtam el. Felsikkantottam, ahogy hirtelen a hátamra kerültem, de Edward csókja elhallgattatott.

- Nem sokára, ígérem! – Szédülni kezdtem, ahogy a tekintete magába szippantotta az enyémet, aztán meghallottam a keserű sóhajt, ami elhagyta az ajkait. Kérdőn fürkésztem a vonásait, amíg meg nem adta a magyarázatot a hirtelen jött búskomorságára. – Besötétedett. – Felültem az ágyon, és kipillantottam az ablakon – eddig észre sem vettem, hogy már tényleg lement a nap. – Gondolom… Haza kell menned – Edward hangja nem tűnt túl boldognak, és nekem sem volt kedvem magára hagyni.

- Itt maradok éjszakára – jelentettem ki.

- Nem lenne gond belőle a farkasoknál?

- Majd felhívom őket, és megkérem Juliette-et, hogy az öcsém hadd aludjon nála – akartam visszabújni Edward mellé, mikor hangosan megkordult a gyomrom. – Ó, a fenébe! – nyögtem fel. Utáltam ezeket az ostoba testi szükségleteket – csak rabolták az ember idejét azoktól a dolgoktól, amiket csinálni akart.

- Gyere, zuhanyozunk egyet, aztán kapsz valamit enni – mosolyodott el Edward. Fogalmam sincs miért, de ő szerette az esendőségeimet, és mindig úgy nézett rám egy-egy emberi reakció után, mintha a világ legszerethetőbb tulajdonsága lenne.

Hagytam, hogy felhúzzon az ágyról, és rám adja a ruháimat, aztán megvártam, hogy ő is felöltözzön. Kellemetlen lett volna, ha most szembetalálkozunk valakivel a folyosón, de szerencsére, kínos események nélkül eljutottunk a fürdőszobáig. Jól esett újra megszabadulni a nyirkos, testemhez tapadó anyagoktól.

Az amúgy húsz perces zuhanyzásom, Edwarddal egy kabinban állva, másfél órára nyúlt – megint csak hálát adtam a farkas testhőnek, ami nem engedte, hogy kihűljek idő előtt -, és újra olyan gyönyörben részesültem, ami egyszerre elégítette ki a vágyaimat, és tett még türelmetlenebbé a folytatást illetően.

Éppen kiléptünk a fürdőszobából, mikor Alice dühösen suhant el mellettünk, kisebb szélvészt okozva. Kisöpörtem a hajamat az arcomból, aztán kérdőn pislogtam Edwardra. Éppen meg akartam kérdezni, mi történt, mikor Jasper ugyanolyan gyorsasággal haladt el mellettünk. Edward megfeszülő izmokkal pillantott utánuk.

- Mi folyik itt? – vontam össze kérdőn a szemöldökömet.

- Jasper megőrült! – morogta Edward.

- Kicsit bővebben, ha kérhetném! – szusszantottam bosszúsan. Edward fürkésző tekintettel nézett rám.

- Inkább nem mondanám el, mert amilyen őrültségekre vagy képes néha, még a végén azonnal helyeselni kezdenél – rázta meg a fejét eltökélten.

- Ez nem ér! – csattantam fel, miközben csípőre tettem a kezeimet – ez valószínűleg hatásosabb lett volna, ha épp nem egy szál fürdőköpenyben állok, mezítláb a folyosó kövezetén, de így Edward hajthatatlan maradt. A magasba emelte a fejét, és nagyot szippantott a levegőből.

- Maria a nappaliban van Emmettékkel. Te menj le a konyhába, és egyél valamit – utasított, pedig már igazán megtanulhatta volna, hogy ez a hozzáállás nem engedelmességet, hanem pont hogy lázadó érzést vált ki belőlem.

- Nem akarok. Tudni akarom, hogy mi folyik itt! – tiltakoztam.

- Csak pár perc, és megyek utánad.

- De mit csinálsz? – követelőztem tovább a választ várva.

- Vagy megfojtom Jaspert, vagy megpróbálom lebeszélni Alice-t arról, hogy ő tegye meg – felelte dühös hangon, miközben a húga szobájának ajtaját fixírozta. Biztos voltam, benne, hogy épp a képességét felhasználva hallgatja ki a bent lévők gondolatait. – Még nem döntöttem el.

30 megjegyzés:

  1. Teeeeeeee!
    Emberkínzásból és írásból kitűnő!
    Addig csigázol, amíg bele nem halok... Még mindig nem tudom pontosan, hogy Jade mit szeretne, hogy Edward és Isabella miért nem fexenek még le, és egyébként is, mi lesz Saoréval? Lesz-e majd gyereke?
    Na meg amit Edward mond: "Vagy megfojtom Jaspert, vagy megpróbálom lebeszélni Alice-t arról, hogy ő tegye meg"... Vajon miről van szó? Sztem Mariához van köze. De akkor is, ilyet mondani... Amúgy is virágos kedvemet fokoztad ezzel a mondattal. :D
    Kívánok neked (és mindenkinek) olyan jó kedvet, mint amilyen nekem van! Nagyon jó érzés! Most csak arra vágyok, h mindenkinek ilyen jó kedve legyen!!! :)
    Pusz

    VálaszTörlés
  2. Jajj,. nagyon jó volt ez a Fejezet:))
    Betegségemre gyógyírszerű:D:D

    'Nagyon szeretem, ahogy írsz, mert élvezem, hogy nem tudni egyből, mi fog következni:) Bonyodalmak, szerelem, izgalom, némi erotika... ez a jó könyv titka:)!!! Élvezzük, kacagunk és sírunk rajta, s lerágjuk a körmünket:) Nos, a tied többynire ilyen:D:D szeretem olvasni', és vááárom a következő fejezetet:)))
    ez mehet ajánlásba drága_D!!!
    csak nekd megjegyzés:D végre, hogy Isabella leküzdötte a farkasát,és EDwarddal ismét közelebb kerültek egymáshoz:)) Annyira tipikusan emberi reakció ez a vááárakozás:D: DE: nőből van, s ki kell használni a lehetőségeket:_D ez a két dolgo nagyon tetszett:D mármint a próbáloozásai -felső/melege van, és a zuhi:D MEG Russel is..xDxD h meghívja őket..:D:D naggyon komoooyl:P Mike 2:D
    Jah é fentihez csatolandó: ide tbb bonyodalmat nem kérek, csak megoldásokat:D:D
    puszillak:))

    VálaszTörlés
  3. Szia! Fúú. Na végre! Köszi, hogy teljesítetted az előző fejezetben leírt kívánságomat, hogy még több mellbemarkoló rész legyen:D Szuperül teljesítetted. Az elején az a rész nem tetszett, amikor Isabella bunkó volt Russel-lel. Az nem is volt isabellás. Mondjuk ha valami köcsögről lett volna szó, és ezt a "kitámasztom az autót" beszólást használta volna, akkor azt mondanám, hogy poénos, de ez egyáltalán nem volt az. Isabella bunkó volt, és erre nem ok az, hogy Russel rányomult. Máshogy is elküldhette volna a francba. Russel pedig megdöbbentő volt. EZ a meghívás! Mondjuk kíváncsi vagyok. Tuti lesz ott valami gond. Viszont arról még nem is írtál, hogy hogy néz ki ez a fiú. Jóképű, vagy gáz? Szerintem Jasper baja az lehetett, hogy mivel érezte Isabella és Edward érzéseit, és gondolom Maria közelében volt, hát, kicsit talán rámászhatott erre a hülye ribancra, tudtán kívül. Nem biztos, de nekem ez ugrott be. Erre logikus lenne Alice dühe, és Edward megfojtani akarása is. Fúú, az erotikus részek nagyon... erotikusak lettek:D Kár, hogy nem raktam fel a vérnyomásmérőt:S Egyszer komolyan fel fogom rakni:D És ennek már épp itt volt az ideje. Jajj, meg is van bocsátva, hogy nem volt benne Nate:D:D Itt tördeltem az ujjaimat:D Most nagyon fájnak:P És még a második könyvben meg fog történni a dolog? Na jó, ez így nem értelmes, szóval: a másdik könyvben fog megtörténni a dolog, alias szex?:D Grat megint! Puszi: Juca

    VálaszTörlés
  4. Ahhhjjjjjj!!!!!!!! Nagyon jóó lett! Egyszerűen imádom <3 megint kitettél magadért Spirit!:D
    Várom a foytatást:D
    pussz
    Barbee

    VálaszTörlés
  5. ÚÚÚúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiisssssttttttttttteeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeennnnnnnnnn!!!!!!!!!!!!!!!! Huuuuuuh......Hát na kezdjük az elejéről. Szegény Isa-t megsajnáltam, hogy így unatkozik. (megérte, ha ilyenre kellett várni)Russel, nagyon bátor, és kitartó.:D És ahogy Isa próbálta lekoptatni. xD xD Vicces volt, szívesen megnéztem volna. xD Alice. Mit csinálhatott Jazz?:S Az tuti, hogy Mariaval vlamit. Nem hiszem, hogy megcsalta volna, azt valahogy nem tudom elképzelni. Vagy ki tudja...Edwrad és Isabella...wáóóó. Hát így leírni egy ilyen erotikus részt. Úgy dobog a szívem, és remegő kezekkel írok most.Hol is van a kedves párom? Megyek megkeresem...jó este elé nézünk.;) Puszi, szia.

    VálaszTörlés
  6. Szia Spirit!
    Most azt hiszem a legtöbben fellélegeztünk...végre ismét az erotikáé a főszerep!!!:D Izzasztó sorok voltak!!! Kellett ez már nagyon azt gondolom. Az is tetszik, hogy megismerhetünk egy új szereplőt Russel személyében...várom azt a bizonyos party-t!!:D Viszont most már tényleg ott tátong az a bazi nagy lyuk az oldalamon a Jades ügy miatt! Amikor Isabella Edwarddal van nekem annyira emberi még mindig...ilyenkor egyáltalán nem azt érzem hogy egy farkas...De ugye most már lesznek farkasos részek is mert bármilyen tüzes is ez a fejezet hiába, nem hazudtolhatom meg a rajongásomat...:D Millió puszi Luna

    VálaszTörlés
  7. Úristen! Úristen! Úristen! Úristeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeen!!!!!!!!!!
    Ez nem ér, ez egyszerűen már tényleg emberkinzás.! felment az adrenalimszintem.. Már a hajamat tépem.. Spirit! Ezt most nem tudom, hogy fogom kibirni. Megyek a nyugtatóért. hihetetlen jó volt...

    VálaszTörlés
  8. De jooóóóó volt, végre sok Isabella és Edward, ez már nagyon kellet!!!
    Nagyon várom a kövit, és reménykedem benne, hogy nem kell sokat várni, de ha kell hát kell...
    Pusszancs:
    Detti

    VálaszTörlés
  9. Jó volt a feji, végre egy kis "akció"! :D Amúgy nekem Isabella egyre kevésbé szimpatikus. Az öccsével alig foglalkozik, meg tök bunkó volt Russel-lel is, akit még csak nem is ismer. Ráadásul olyan mindenlébenkanál is, neki mindenről tudnia kell.
    Hiányoznak a farkasok! :( De mi mást írhatna egy vérbeli farkaslány? :D
    Woof woof mindenkinek! :)

    VálaszTörlés
  10. áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá szóval nem rossz...:):):):):)
    ÁÁÁÁ király lett a fejezet, tudom, hogy nem mondog újat, de szükségem van arra, emg gondolom neked is, hogy újra és újra leírjam minden feji után, hogy nagyszerű volt :):):)
    Hát igen...a várva várt Ed-Isa rész, köszönjük Spirit:):):)
    A vége pedig...nyilván Mariaról van szó, valamit megtett vagy tenni fog Jasper, és a többiek ellenzik, de Isa nem ellenezné...kajálásról lehet szó?? vagy mégsem?
    na jó, ma csak ennyi jött...
    További jó munkát neked(vagyis nektek), puszi
    és köszi és ennyi...
    Andi

    VálaszTörlés
  11. Ez egy zseniális rész lett! Imádom a fogalmazásod!
    Folytatást!

    VálaszTörlés
  12. Hát ezt imádtam. :D Isabellát meg egyre jobban imádom. Most is sikerült a kedvenc mondatom kiidézned. :D Persze ez nem azt jelenti, hogy az volt a kedvenc jelenetem, de az a mondat tetszett benne legjobban. Imádom Isabellát, amikor ilyen, mert legtöbbször én is ilyen vagyok, és imádom az iróniát is. :D:D
    A kedvenc jelenetem egyértelmű, hogy melyik volt. Naná, hogy a korhatáros rész. :D Erre már csak ennyit tudok mondani: még még még :D:D

    VálaszTörlés
  13. na ezek után hogy a fenébe aludjak el?XD
    iszonyú jó rész lett mint mindig :D
    és már megint függővég....nem igaz:D
    és szerintem is valami Mariaval lesz...sztem Alice megtudta hogy Maria rányomult Jasperre...de úgyis megtudjuk majd
    puszy:Niky

    VálaszTörlés
  14. Hm... a végén a megfojtósdit nem tán az indította, hogy Jasper el akarja kísérni Alice-t a Russel-féle partira? :o Kíváncsian várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  15. Tyűűűha iszonytosan, fantasztikusan, irtózatosan jó fejezet lett. Hmm..első kérdés talán, hogy miközbe Isabella ennyire elvan Edwardékkal eközben Jade, és afalka mi jót csinál?:D És Alice miért haragudott meg ennyire Jasperre?:S Mariaval akart csinálni valamit? Vagy már meg is történt? Vagy látott valamit a jövőbe? Mondjuk ha engem megcsalnának, biztos először a csaj fejét tépném le, aztán a pasiét, szóval nem tudom mi lehet.xD (megint függővég xD) Olyan jóóóó, hogy volt sok Laudis rééééész!!!:D Ajjj úúúgy imádlak érte.:D Hmm...ahogy Russelnak beszólt.xD Szerintem jól megoldotta...xD És az érzéki jelenet...Végem volt. Meghaltam, kiakadt az EKG. Adrenalin az egekbe, szemek kocsányon lógtak, zihálás, hideg futkosás a hátamon...minden volt.xD Már annyira rájuk fért a kielégülés...és igen Isabella nő, a zuhanyzást is megoldotta, és a kis telhetetlen még többet akar...xD Hát Edwardból sosem elég.:D És miért kell még várni a szexel?:( De a sok várakozás biztos megéri, 100%-ig biztosra veszem, hogy nem fogunk csalódni, és nagyon szépen lefogod írni a szerelmük beteljesülését.:DCsak győzzük kivárni.;)

    VálaszTörlés
  16. Drága Spirit!
    Ezek után csak annyit tudok írni,hogy MÉG,MÉG,MÉG....ÓÓ leírhatatlan,amit érzek,teljesen a hatása alatt vagyok.
    Ha a kiadók elolvassák csak egyetlen fejezetet,sztem nem kell bizonygatni,hogy miért is lenne jó ha kiadnák a könyved.:)
    Imádom!!!
    A részhez kapcsolódóan pedig,annyira helyesek Edwardék amikor így "kínozzák" egymást. :)
    Kíváncsi vagyok Maria milyen galibát okoz a Cullen családnak
    Hálás vagyok Neked,hogy újra ízelítőt adtál isteni tehetségedből.
    Armanda

    VálaszTörlés
  17. Gratule , eddig meg nem irtam , de ez a resz annyira jo lett , sztem jo lenne , ha kiadnak a konyved ! Nyero !Mar a hajamat teptem annyirta kivancsi voltam mi kovetkezik (na azert nem annyira ), en mar nagyon varom qa kovetkezo reszt ! Elkepeszto . hogy attudod adni a karakterek erzeseit az olvasoknak !
    Megegyszer gratula !
    GothicPrincesse

    VálaszTörlés
  18. Kedves Spirit!
    Ez a Fejezet is fantasztikus mint az összes többi!!!
    Sajnos az írásaidból sosem elég!
    A barátnőm hívott este, hogy fent van az új fejezet, már nem tudtam a géphez ülni szóval egész éjjel alig aludtam az izaglomtól.
    De most elolvastam és csak dícsérni tudom!!!
    Már van pár tippünk, hogy mi lehet a folytatás, ha nem bánod én kifejtem a kedvencemet:
    -Szerintem Isabella rendkívül erős érzelemhullámai elérték Jaspert és Ő nem tudott uralkodni magán. Sajnos csak a Maria volt a közelében ezért Őt teperte le, Alice rajatkapta őket, hogy csókolóznak vagy valami hasolnó és teljesen bepipult.
    Ha így lesz akkor Russel buliján Alice biztosan fel fog szedni valami srácot, hogy a Jasper idegesítse és a végén teljes dráma lesz a buli pedig katasztrófálisra sikeredik.-
    De van még más ötltünk is, ha nem tanulunk arra megy el az idő, hogy a történet lehetséges folytatásait elemezgetjük.
    Mert tényleg fantasztikus! Mindig meg tudsz lepni! Ha nem sírok akkor pirulok. :)
    Viki

    VálaszTörlés
  19. Spirit, ugye megkérhetünk arra, hogy amikor visszajeleznek a könyvkiadótól, mi is kapjunk hírt, mert mi is veled izgulunk!! Személy szerint nagyon kiváncsi vagyok, Köszi ha igen
    pusz és sok sikert
    Nóra

    VálaszTörlés
  20. Halihó:)

    Nagyon tetszett ez a feji is, mint rendesen az írásaid:) Szerintem Jasper nem csalta meg Alicet, valami mást csinált... Edward mondta Isa-nak, h "Inkább nem mondanám el, mert amilyen őrültségekre vagy képes néha, még a végén azonnal helyeselni kezdenél"- és szerintem Isa nem helyeselné, h Jasper MARIA-val megcsalja ALICE-t... na nemm... biztos, hogy nem.. tuti:) Na pussz mindenkinek és neked, Spirit a puszi mellé gratula a fejihez.

    VálaszTörlés
  21. Szia. Nagyon tetszik a történet, eddig is olvastam csak sose szántam rá magam arra, h írjak...Na jelentem ez most megtörtént :D Kiváncsi vagyok mit tett Jasper:) Am tényleg emberkínzás amit Edward tesz isabellával:D Én se bírnám:P
    Am szeretnélek megkérni vamire. Kiváncsi lennék h ki az a srác akit te elképzeltél, mint Jonathan. Ha tudod a nevét, megírnád nekem erre az e-mail címre? kicsimano@citromail.hu
    Előre is köszönöm. Pussz:Csillu:)

    VálaszTörlés
  22. Szia Spirit!

    Ez eszméletlen jó lett!!!
    Kilyukad az oldalam, míg meg nem jön a kövi rész...
    Miért nem szexel vele Edward "rendesen"?
    Nem kellett volna Ed-nek kicsit bővebben kifejtenie az érzéseit ezzel kapcs.? Hisz a könyv szerint nem volt társa sosem, és még szűz volt, nem?
    Rose-Em fejezettel mizu?

    Ha van időd, légyszi válaszolj nekem!
    -A-

    VálaszTörlés
  23. Szijja

    Eszméletlen lett!!Mindig ilyen fejezetek kellenének:P:P:D

    "N"

    VálaszTörlés
  24. Meghalok, meghalok, meghalooook. Hát ilyen fenomenális, észveszejtően jó fejezetet. Mééééég ilyeeeeeeeeettttttt!!

    VálaszTörlés
  25. Wááá *.*
    Úristen Spirit, ez nagyon király lett :D
    Annyira hiányzott már, hogy végre legyen Isa és Ed réssz..<3
    És ez a fejezet annak a jele, hogy Isabella már 100% osan eltudja nyomni a farkaslétét, és ennek nagyon nagyon örülök.:P
    Csatlakozok a többikekhez..még szeretnénk ilyet, minél hamarabb ;)
    Sok puszi: Flohh

    VálaszTörlés
  26. Szia Spirit!
    Már nagyon vártam ezt a részt és nem okozott csalódást. :) Igaz, ahelyett, hogy fogynának a rejtélyek, egyre csak szaporodnak. Mit tervezhet vajon Edward, ami miatt mindenképpen várni akar még? Én továbbra is a lánykérésre tippelnék, de ez nagyon kézenfekvő lenne, és te mindig meglepsz minket. :) Az jutott még eszembe, hogy ez a titkos terv összefüggésben lehet esetleg azzal, hogy még a Múlt árnyaiban, mielőtt Dominic másodszor is elrabolta Isabellát, Edward nagyon pusmogott valamit a családdal meg Tanyával, amire még azóta se derült fény. (Annyit elárulsz, hogy összefügg-e a két dolog? Okosabbak úgysem leszünk tőle, mert arról se tudunk semmit. ;)
    A végén meg egy újabb talány: mi lehet az a dolog, amiért Alice és Edward mérges Jasperre, de Isabella lehet, hogy helyeselné? Itt már tippem sincs, úgyhogy siess a folytatással!
    Puszi és ezer köszönet:
    Kata

    VálaszTörlés
  27. Nagyon-nagyon gyors válasz a kérdezőknek, mert mindjárt lefordulok a székről. :D De mindenki másnak is köszönöm az érdekes hozzászólásokat. :)

    Nóra: A könyvkiadással kapcsolatos hírekről folyamatosan tájékoztatlak majd titeket. :)

    Csillu: A google-ban találtam a képet, és nem tudom a srác nevét, de valaki egyszer már leírta itt, hogy ki ő... Talán, a Tuti gimiben játszott, azt hiszem... Aki tudja, légyszi, írja meg újra, mert ha vissza kéne keresnem azt a hsz-t régről, tuti itt őszülnék meg. :D Köszönöm. :)

    Aithra: Edward itt is szűz, és ki fogja majd fejteni a nézeteit erről. Valamint, nem sokára az is kiderül, hogy miért nem teljesedhet még be igazából a kapcsolatuk. :) Csak még egy kis türelmet kérnék tőletek, és mindenre fény derül. ;)
    A Rose-Emmett novellára, talán, most hogy kész lettem a saját regényemmel, lesz majd időm... :) Már csak az ihlet kéne hozzá. :D Szerintem, őket a legnehezebb megfogni karakterként. Vagy legalább is, tőlem ők állnak a legtávolabb valamiért...

    A.Kata: Nagyon ügyes és okos gondolat ez a Tanyás pusmogás teória. :) Lesz köze hozzá annak, hogy Edward miért nem akar még ténylegesen együtt lenni Isabellával. :) Ennél többet sajnos, még nem mondhatok. :D

    Nah, és most megyek aludni, mert tényleg leájulok a székről. Jó éjt mindenkinek! :)

    VálaszTörlés
  28. Ó, nagyon örülök, hogy bejött a tippem. :) Nem mintha ezzel most előrébb lennénk... :) De ezek szerint hamarosan fény derül a titokra, már nagyon fúrja az oldalamat. :)
    Így viszont pláne nem gondolom, hogy lánykérésről vagy esküvőről lenne szó, azt még akkor biztosan nem tervezte Edward (bár nála nem lehet tudni, amilyen kis konzervatív :))) De mért kellene ahhoz Tanyával pusmogni?
    Kíváncsian várom a folytatást!
    Puszi:
    Kata

    VálaszTörlés
  29. Ez nagyoooon jó:)
    Nekem egy iwiw-es rajongói klub küldött egy üzit h. milyen jó ez az oldal, ezért én is elkezdtem olvasni. És mivel eddig folyamatosan olvastam, nm volt időm hozzászólást írni... De ez huhhhh:D
    Nah így tovább!!!
    Maya

    VálaszTörlés
  30. Mint mindig, most sem érdekelt a korhatár.^^:$ Imádtam.. Végig görcsben volt a gyomrom.:D Az a részletesség, ahogy leírod.. Egyszerűen nem találok szavakat.. A befejezés meg..*-* Gyorsan folytatom, amíg még nem szólnak rám anyumék.:'D Szegények már teljesen ki vannak, hogy éjjel-nappal (szó szerint) csak a gép előtt ülök, és olvasom a ficedet, vagy ha épp nem, akkor pedig szimplán csak áradozok róla.:D Az osztálytársaim közül sokan nem szeretik a Twilightot, úgyhogy már ők is a plafonon vannak az új mániám miatt.:D Valahogy az az érzésem, hogy nem szimpatizálnak azzal, hogy be nem áll a szám.xD Nem tehetek róla..:I :'D Na, puszi: ewoO

    VálaszTörlés