.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. május 27., szerda

A múlt árnyai - 26. fejezet

16 éven aluliaknak nem ajánlott... Csak a rend kedvéért írtam ki, nem mintha bárki figyelembe venné szerintem. :D Tinédzser magamból kiindulva, biztosan nem. :) De én szóltam... :)


26. BARÁTSÁG



ZIHÁLVA PRÓBÁLTAM MEG normalizálni a légzésemet. A lepedő kissé kellemetlenül ragadt a testemhez, ahogy hátradőltem. Edward ebben is szerencsés volt, még az olyan pillanatok után, mint amiket az előbb átéltünk sem verte ki a veríték – ugyanolyan tökéletesen nézett ki, mint bármikor máskor. Hátradőlt mellém, holott tudtam, egyáltalán nem érez fáradtságot, és átható tekintettel, leplezetlenül bámult engem. Elpirulva álltam egy ideig a pillantását, aztán a plafon felé fordítottam a tekintetemet.

Az utóbbi hat napban szinte ki sem mentünk a szobából – igyekeztem nem elmélkedni azon, hogy vajon mit gondolhat rólam a Cullen család többi tagja. Edward egyre magabiztosabb volt, és egyre többet engedett meg. Az utolsó három alkalommal már egyáltalán nem fogott le, és meg is érinthettem őt. Az egyetlen, amibe nem egyezet bele, bárhogy is kértem őt, hogy én is tényleg örömet okozzak neki.

- Ne nézz így rám! – kértem, miközben kezeimet az arcom elé szorítottam a „ha én nem látom őt, ő sem lát engem” struccpolitika elve alapján.

- Hogyan? – hajolt közelebb, és az ujjaim között kikukucskálva láttam, hogy vigyorog. Bosszúsan szusszantottam fel.

- Hát így! Pontosan tudod, hogy miről beszélek! – motyogtam a tenyeremnek. Edward megfogta a csuklómat, és egy finom mozdulattal szabaddá tette az arcomat.

- Nem tudok másképp nézni rád, mikor olyan gyönyörű vagy – felelte, és a szemei megint attól a zavaró áhítattól csillogtak. Le kellett hunynom a szemeimet, hogy ne kábuljak el teljesen, de a hűvös illat, ami Edwardból áradt még így is próbára tette a józanságomat.

- Te vagy a gyönyörű, nem én – feleltem, miután újra felnéztem rá. Elmosolyodott, aztán egy röpke csókot nyomott az ajkaimra.

- Nekem nem. – Bal keze végigsiklott az oldalamon. Csiklandósan felkuncogtam. A telefon hangja zavart meg minket egy újabb próbálkozás elkezdésében. Edward morgolódva gurult le rólam, hogy aztán egy másodperc töredéke alatt a földön heverő nadrágja zsebéből előhalássza a mobilját.

- Mit akarsz? – A mogorva hanghordozás alapján szinte teljesen biztos voltam abban, hogy Jonathan vagy valamelyik quileute van a vonal másik végén. – Veled akar beszélni – nyújtotta a telefont felém Edward, majd az ablakhoz sétált, és hátat fordítva nekem kibámult rajta.

- Igen? - Mikor meghallottam a mély hangot, meglepetésemben elkerekedtek a szemeim. – Szia, Joshua! Mit… Mit tehetek érted? – próbáltam meg kinyögni egy értelmes mondatot.

- Jonathan megkért, hogy hívjalak fel – közölte gyorsan, gondolom azért, nehogy azt higgyem, hogy magától megkeresne. – Azt akarja tudni, hogy holnap esetleg ráérnél-e átjönni… Juliette meg szeretné mutatni a házat, és Saore is szörnyen lelkes. Aidan úgy gondolja, hogy jót tenne az állapotának, ha beszélgethetne veled egy kicsit, eléggé… megkedvelt – morogta úgy a szót a telefonba, mintha valami bűnös dolgot kellett volna kiejtenie a száján.

- Hogy érzi magát? – kérdeztem.

- A vérszívó doki nem mesélt semmit? – A gúny szinte sütött Joshua hangjából. Egy pillanatra elszégyelltem magam. Annyira lefoglaltak mostanában az új, érzéki tapasztalatok, hogy igazából nem is beszéltem Carlisle-lal. Csak annyit tudtam, amennyit Edward elmondott nekem. Ő volt az, aki néha lement a konyhába felhozni valami ennivalót a számomra, és olyankor tudott pár szót váltani a többiekkel. Nekem csak annyit mesélt, hogy Saore-t hazaengedték, de továbbra is ágynyugalomra van ítélve.

- Nem beszéltem vele mostanság. Tudod, sokat dolgozik. Emberéleteket ment! – A dühtől, amit Josh kiváltott belőlem és a lelkiismeret furdalástól, amit amiatt éreztem, hogy Edwardon kívül másra nem is gondoltam mostanában, olyan könnyedén ment a füllentés, hogy még magam is meglepődtem rajta.

- Csak kiegyenlíti a számlát, amit a fajtája csinált – vette fel a kesztyűt Josh.

- Cullenék nem bántanak senkit! – feltérdeltem az ágyban, mintha nem csak a hangommal, de a testemmel is védenem kéne a családomat.

- Már! Kérdezd csak meg a sebhelyeset, vagy a nagydarabot, de akár a szívszerelmed is tudna mesélni róla, hogy milyen is az embervér! – fröcsögte a mérgét a kagylóba Joshua. Edward felé pillantottam, láttam, hogy egész testében megfeszül.

- Az más volt! – csattantam fel. Bella nagyi naplójából pontosan tudtam, hogy Edwardnak volt egy időszaka, amikor emberekre vadászott. De csak és kizárólag bűnözőkre! Ki tudja, hány másik jó ember életét mentette meg, akik ezeknek a mocskoknak az áldozatai lettek volna.

- Más? Csak azért, mert a hormonjaid nem bírnak magukkal, ha a pióca közelében vagy? – Joshua már ordított, amitől én is csak még idegesebb lettem.

- Holnap reggel kilencre ott leszek, és cseszd meg! – kiabáltam vissza, majd kinyomtam a telefont. Úgy éreztem, forr bennem a düh, egész testemben reszkettem. Azt sem vettem észre, hogy Edward visszajött az ágyhoz, és leült mellém.

- Jól vagy? – érintette meg a vállamat, mire összerezzenve húzódtam hátrébb. Egy pillanatig csak vörös karikákat láttam a haragtól. Lehunytam a szememet, és mire ismét felnéztem, már kitisztult a kép.

- Igen, persze – bólintottam végül. Edward a lepedőre szegezte a tekintetét – még mindig feszültnek tűnt. A látványától valahogyan azonnal eltűnt belőlem minden harag, és csak az iránta való aggódás maradt.

- Amit a… fiú mondott, igaz – szólalt meg végül olyan hangon, amitől úgy éreztem megszakad a szívem. Kinyújtottam a kezemet, és végigsimítottam Edward arcán. Ahogy felnézett rám, szinte sütött a tekintetéből az önutálat.

- Tudom, hogy mi az igazság – feleltem. – És szeretlek – húzódtam közelebb hozzá. Azt akartam, hogy tudja, a múlt semmit sem számít. Biztosan éreztem, hogy ő jó és tiszta lélek. Bármit is tett régen, nem fogok ítélkezni felette, mert nem érthetem, milyen vámpírnak lenni. Fogalmam sem volt róla, hogy ha én egyszer átváltoznék, vajon lenne-e elég önuralmam, hogy ne öljek embert, még abban sem voltam biztos, hogy arra lenne-e, hogy csak a bűnözőknek menjek neki. Edward volt az egyik legerősebb személyiség, akit az eddigi életem során megismertem. Azt hiszem, őt csak Carlisle előzte meg.

- Nem is vagy kíváncsi a részletekre? – vett mély levegőt felkészülve arra, hogy most vallania kell.

- Nagyjából tudom a részleteket – mosolyogtam rá félénken. – Tudod, a napló… - motyogtam. Kicsit elszégyelltem magam, amiért egy könyvből olyan titkokat olvasok ki, amiket lehet, hogy mások nem szívesen kötnének az orromra.

- Ha akarsz valamit még tudni, vagy… - kezdte Edward, de az ujjaimat a szájára helyezve elhallgattattam.

- Tudom, hogy szeretsz, tudom, hogy szeretlek. Ennyi nekem bőven elég. – Hozzá hajoltam, és puhatolózó csókot nyomtam a szájára. Mikor láttam, hogy nem fog elhúzódni tőlem, magammal húztam, miközben hátradőltem az ágyon. Ajkai finoman kóstolgatták az enyémet, miközben kezeim meztelen mellkasát simogatták. Elégedettséggel töltött el, hogy már tudtam, hol kell megérintenem ahhoz, hogy halk sóhajt csaljak ki a száján.

Nem tudom, mi ütött belém, talán, Edward túl sokáig hagyta, hogy csókoljam, vagy el akartam űzni a feje felől a múlt árnyait, de az ujjaim a mellkasáról lesiklottak a hasára, és ott sem szándékoztak megállni. A hideg kéz az utolsó pillanatban állított meg.

- Mit csinálsz? – Edward zihálva húzódott el tőlem.

- Szeretnék örömet okozni… - motyogtam kissé szégyenlősen. Ez a pár nap elég volt ahhoz, hogy megszokjam Edward testi közelségét és nagyjából leküzdjem a zavaromat előtte, és nem értettem, miért ne tehetném meg. Ha abban nincs semmi rossz, hogy ő gyönyört okoz nekem, akkor abban sem lehet, ha én teszem neki. És abban is biztos voltam, hogy tökéletesen ura tud maradni önmagának.

- Erre semmi szükség – rázta meg a fejét.

- Nem azért tenném, mert szükséges, hanem azért, mert akarom – haraptam be az alsó ajkamat, és óvatosan megmozgattam a csuklómat Edward finom, de határozott szorításában, mert kezdett megmerevedni.

- Bocsánat – engedett el gyorsan, és bűnbánó pillantást vetett rám.

- Nem okoztál fájdalmat – ráztam meg gyorsan a fejem. Utáltam, mikor Edward saját magát marcangolta. Főleg, mert tudtam, soha az életben nem ártana nekem. Teljesen biztos voltam benne, hogy előbb tenne kárt saját magában, mint bennem.

Kezemet újra a mellkasára helyeztem – éreztem, ahogy az ujjaim alatt megrándulnak az izmai.

- Kérlek, csak próbáljuk meg… - Mivel Edward nem felelt, úgy döntöttem, hogy ezt beleegyezésnek veszem, és a kezem ismét elindult lefelé. Mikor megérintettem az alsónadrágján keresztül, furcsamód semmi szégyenérzetet nem éreztem, csak izgatottságot. Edward szemei kissé sötétebb aranyszínt vettek fel, és mintha elfojtott volna egy nyögést.

Eszembe jutottak Tanya tanácsai, így a tekintetemet folyamatosan Edwardéba fúrtam, miközben beszéltem hozzá. Ujjaim befurakodtak a vékony szövet alá. Mindkettőnk lélegzete elakadt, mikor tényleg megérintettem a férfiasságát. A teste megfeszült, egy pillanatra lehunyta a szemeit, és halk morgást hallatott.

- Nézz rám, Edward! – kértem. – Kérlek, nézz rám! – Enyhe aggodalom futott át rajtam. Féltem, hogy csak szenvedést okozok ezzel Edwardnak. Végül is, fogalmam sem volt róla, hogy mekkora erőfeszítésébe kerülhet kordában tartania a vámpír énjét. Lehet, hogy sokkal többe, mint amekkora gyönyört okozok neki.

Beletelt pár másodpercbe, mire felnyitotta a szemeit. Egy pillanatra megijedtem, mert az előbbi aranybarna szempár helyett egy majdnem szurokfekete nézett velem szembe.

- Edward, minden rendben? – kérdeztem kissé rekedten. „Az is jó, ha sokat beszélsz hozzá, ha a nevét mondod. A név emberivé tesz. Segít elnyomni a vámpírt a tudatunk mélyén.” Szinte hallottam Tanya hangját a lelki füleimmel. – Edward! Edward, jól vagy?

- Azt hiszem… - érkezett meg végül a válasz. Megrázta egy kissé a fejét, és mintha az írisze halványabbá vált volna. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet.

- Szeretlek, Edward! – susogtam neki, miközben megmozdítottam az ujjaimat. Furcsa érzés volt, de egyben izgató is. Edward odalent teljesen merev volt, és ugyanolyan hűvös, mint a teste bármely másik pontján.

Halványan elpirultam, de jelenleg csak az foglalkoztatott, hogy Edward gyönyörű arcán a koncentrálás mellett megjelent a nyílt elragadtatottság is. Eddig szorosan összepréselt ajkai elnyíltak, és mélyről jövő nyögés hagyta el őket. Könnyű volt betartani, amit Tanya mondott, mert egyszerűen, ha akartam volna sem tudtam volna elfordítani a tekintetem róla. Olyan volt, mint egy angyal.

A kezem mintha ösztönösen tudta volna, mit kell tennie, hogy Edwardnak örömet okozzon. A légzése akadozóvá vált, az oldaláról a hátára gördült, és megvonaglott. Arrébb mozdultam én is, hogy kényelmesebben hozzáférjek, és továbbra is fent tudjam tartani a szemkontaktust. Legszívesebben megcsókoltam volna, de nem akartam elrontani semmit. Összeszorított fogai közül egyre sűrűbben hangzottak fel nyögések és morgások – mintha az emberi és a vámpír énje is élvezte volna mindazt, amit vele teszek.

- Isa… Isabella – nyögte, és a keze megindult az enyém felé. Aztán, mintha hirtelen meggondolta volna magát, hátralendült a karja, és az ágy fémrácsa nyikorogva felsikoltott, ahogy megmarkolta. A csípője felfelé lendült, hangos, torokhangú nyögést hallatott, a kezemet pedig valami folyadék öntötte el. Nem volt olyan hideg, mint Edward teste, de annyira meleg sem, mint ahogy azt arról a bizonyos emberi testnedvről olvastam valahol. A fémes hang hirtelen pattant egyet, aztán Edward teste ernyedten pihent ismét az ágyon. Elhúztam a kezemet, és próbáltam semmit sem összekenni, bár leginkább most Edward hogyléte érdekelt.

- Edward? – szólaltam meg.

- Rendben vagyok… - felelte halkan. Mintha mázsás súly szakadt volna le a mellkasomról. Tudtam, hogy működni fog a dolog, de azért egy apró kis félelem ott motoszkált bennem, mi van, ha tévedek. Előre hajoltam, és megcsókoltam.

- Azt hiszem, eltörted az ágyamat… - kuncogtam fel, miután Edward felült.

- Nem, én porrá morzsoltam az ágyadat – nyitotta szét a markát Edward – az arckifejezése cseppet sem tetszett nekem. A vasrács tenyeréből kilógó két része egymástól elválva leesett a lepedőre, míg a tenyerében lévő rész fémforgácsként hullott alá.

- Mindegy, aludni még lehet rajta. Meg mást csinálni is… - próbáltam meg elviccelni a dolgot.

- Egy hajszálon múlt, hogy most nem a csontjaid maradékát látom. – Edwardon borzongás futott végig.

- Ugyan – legyintettem.

- Először a csuklódat akartam megragadni, hogy megállítsalak, mielőtt… - Edward arcizmai fájdalmasan húzódtak össze. – Ezt nem kellett volna… - pattant fel, és idegesen járkálni kezdett. – Ezt soha többé! – motyogta inkább magának, mint nekem.

Sóhajtva az ágy szélére csúsztam, hogy az éjjeliszekrényből előkeressek egy papír zsebkendőt, de Edward megelőzött. Elém térdelt, és törölgetni kezdte a kezemet – mintha azzal akarta volna megszüntetni a bűntudatát, hogy megtisztít engem az állítólagos bűne nyomaitól. Pedig semmi rosszat nem tett, csak fogalmam sem volt róla, hogy értethetném ezt meg vele. Egész végig észnél volt annyira, hogy ne bántson engem, az a hülye ágy meg kit érdekel!

- Edward… - szólaltam meg, mire megállt a keze, és megfeszült az egész teste.

- Sajnálom, ígérem, hogy soha többé nem történik meg – mentegetőzött azonnal.

- Ilyet ne ígérj, mert igenis meg fog! – húztam el a kezemet. – Nem történt semmi. Ép és egészséges vagyok, és nem hagyom, hogy megint bezárkózz a felesleges lelkiismeret-furdalás miatt.

- Nem tudod, miket beszélsz! Felfogod te egyáltalán, hogy mit tehettem volna veled? – csattant fel dühösen Edward. Biztos voltam benne, hogy nem felém irányul a mérge, hanem inkább önmagára haragszik.

- Bármelyik percben tehetnél velem valamit – feleltem, mire elsápadt – eddig nem is hittem volna, hogy lehet még ennél fehérebb is.

- Úgy… úgy gondolod, hogy veszélyben vagy mellettem? – A hangja tele volt fájdalommal.

- Nem! Nem, nem gondolom úgy! Pont ez az! – sóhajtottam fel kissé bosszúsan. Mikor fogja már végre megérteni? – Melletted vagyok a legnagyobb biztonságban. Bármelyik percben tehetnél velem valamit, bármikor egy legyintéssel megölhetnél… - Edward halkan felszisszent, és elfordította a fejét. - …de tudom, hogy soha nem ártanál nekem! Te azt látod, hogy egy hajszálon múlt az épségem. Én azt látom, hogy bármilyen nehéz is volt, nem ártottál nekem. Erős vagy. Nem csak testileg, lelkileg is. Bízom benned, mert tudom, hogy ha most felvágnám az ereimet, neked az lenne az első dolgod, hogy megmentsd az életemet, bármennyire is szomjas vagy. És tudom, hogy te is tudod ezt itt bent – tettem a mellkasára a kezemet a szenvedélyes szónoklat után. Lehet, hogy a szíve már nem vert és nem pumpált vért az ereibe, de biztos voltam benne, hogy ettől függetlenül nagyon is él és érez.

- Túl jó vagy ahhoz, hogy észre vedd, egy szörnyeteg vagyok – helyezte a tenyerét a kezem fölé.

- Túl jó vagy ahhoz, hogy észre vedd, nem vagy szörnyeteg – kontráztam rá.

- Ez akkor is túl… veszélyes. Túl intenzív és… - Elmosolyodtam.

- Élvezetes, mennyei és elsöprő? – suttogtam lehajolva a füléhez. Hallottam, hogy mély lélegzetet vesz, végül bólintott egyet. – Akkor miért ne élhetnéd át újra és újra? Azt akarom, hogy boldog legyél.

- Én boldog vagyok akkor is, ha neked okozhatok örömet. – Ujjai alig érintve engem fogták körbe az arcomat, és egyenesen a szemembe nézett. Tudtam, hogy igazat mond, és ettől még jobban szerettem. – Nincs semmi szükség arra, hogy kockáztassunk. Ha százhatvan évig kibírtam, ezután is bírni fogom – vonta meg a vállát.

- De én nem – jelentettem ki határozottan. – Tudod, nekem is örömet okoz, ha neked élvezetet adhatok, és erről az örömről túl önző vagyok lemondani. – Legnagyobb megelégedettségemre, a hangom pont olyan határozott volt, mint amilyennek szántam.

- Ezt még… át kell gondolnom… - állt fel Edward.

- Úgyis mindig elérem, amit akarok – léptem oda hozzá, és miközben egy csókot nyomtam az ajkára, végigsimítottam az ágyékán – egy halk, de elégedett szusszantás lett az érintésem eredménye. – Azt hiszem, itt az ideje egy zuhanynak… Most az egyszer neked sem ártana – vigyorogtam rá. A zavarom valamiért mindig kezelhetőbbnek tűnt, ha Edward bizonytalansága miatt erősnek és határozottnak kellett lennem. – Gyere, kell valaki, aki megmossa a hátam… - nyújtottam ki felé a kezemet. Egy pillanatig tétován fürkészett engem, de aztán elfogadta. Lehajoltam a földön heverő köntösömért, és felvettem. Edward közben, mintha egy pillanatra elmélázott volna.

- Azt hiszem, ki kell hagynunk mégis csak ezt a közös fürdőzést – súgta a fülembe, miközben segített megkötni magamon a köntösömet.

- Ah, ne már! Maradi vénember – dugtam ki rá incselkedve a nyelvemet. Próbáltam viccel elütni a dolgot, mert tartottam tőle, hogy ha hagyom Edwardot távolságot tartani most, később nehezebb lesz újra feloldanom. Nem akartam, hogy megint visszahúzódjon a csigaházába önmagát emésztgetve. Mire ezek a gondolatok végigfutottak az agyamon, arra eszméltem, hogy a falhoz szorítva állok Edward arca pedig alig egy centire van az enyémtől.

- Te pedig egy akaratos kislány vagy. – Edward ajkai óvatos mohósággal megkeresték az enyémeket. Kissé elkábulva pislogtam fel rá. Ez volt most az a reakció, amire a legkevésbé számítottam. – Viszont, most tényleg nem lehet…

- Miért? – nyögtem ki pár pillanatnyi szédelgés után.

- Tanyáéknak el kell menniük – felelte.

- Tanya elmegy? – Tudtam, hogy gonosz dolog, de valamiért rögtön sokkal felhőtlenebb kedvem lett. Edward megértően elmosolyodott.

- El. De előtte még meg kell beszélnünk valamit…

- Mit? – vontam fel a szemöldökömet. Cseppet sem tetszett a gondolat, hogy Edwardot és Tanyát egy szobában hagyjam egyedül. Nem mintha nem bíztam volna Edwardban, de ismertem Tanya módszereit. Kihasználja az utolsó másodpercet is, hogy valamivel felidegesítsen. Tanyával kapcsolatban különös kettős érzéseim voltak – egyfelől, tudtam, hogy nem rosszindulatú, másfelől tudtam, hogy a játék kedvéért sok mindenre képes.

- Hallottad már azt a mondást, hogy aki kíváncsi, hamar megöregszik? – érintette meg az orromat.

- Köszi – fordultam ki az öleléséből. Már kezdtem volna elfelejteni, hogy minden egyes nap, amit emberként töltök öregedéssel is jár, miközben Edward örök időkig maga marad a tökéletesség. Az ágy mellé léptem, és felvettem a földre szóródott ruháimat. Amolyan kényszercselekvésként elkezdtem összehajtogatni őket. Megfeszültem, mikor a hideg karok a derekam köré kúsztak.

- Tudod, hogy Tanya egy cseppet sem érdekel… - Hideg csókot éreztem a fülem mögött – borzongva hunytam le a szememet.

- Tudom – feleltem. Edward vagy nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy mi a bajom. Mosolyt erőltettem az arcomra, aztán megfordultam. – Menj mosakodj meg, aztán beszélj Tanyával.

- Biztos? – Edward tétován pillantott rám, mint aki nem tudja, mit is tegyen.

- Teljesen biztos – bólintottam. – Utána én is elmegyek zuhanyozni, felfrissülök, és kezdhetünk újra gyakorolni – vigyorogtam rá. – Tudod, holnap úgysem lesz rá időnk…

- Igen, a farkasok… - húzta el a száját Edward. – Sietek! – nyomott egy csókot a számra, aztán elhagyta a szobát. Tudtam, hogy valamelyik Cullen valószínűleg őrt áll az ajtóm előtt. Amióta Edwarddal testileg is közelebb kerültünk egymáshoz, tapintatosan az ajtó másik oldaláról vigyáztak rám - fülüknek a vékony fadarab úgysem jelentett túl sok akadályt.

Abban a pillanatban, ahogy magamra maradtam a mosoly leolvadt az arcomról, és a gondterheltség ráncainak adta át a helyet. Edwarddal együtt lenni maga volt a mennyország, és nem akartam, hogy valaha is vége legyen. Már megfordult egy párszor a fejemben a dolog, de eddig mindig elhessegettem a gondolatot. Vámpírrá válni elég rémisztő gondolat volt. Nem azért, mert attól féltem, elveszíteném a lelkemet, ahogyan Edward hiszi – biztos voltam benne, hogy téved, és Carlisle-nak van igaza -, hanem azért, mert nem tudtam, hogy kezelném a vérszomjamat. Persze, Cullenék biztosan nem hagynák, hogy bárkinek is ártsak, de belegondolni, hogy ez mivel járhat… Ha rátámadnék Alice-re, Esmére, Carlisle-ra vagy ami a legrosszabb, Edwardra – megborzongtam.

És az öcsém… Egy évig biztosan nem mehetnék a közelébe. Egy év alatt annyit nőne… Talán, el is felejtene engem, hiszen, olyan kicsi még. Úgy éreztem, mintha a lelkem két felé szakadt volna. Az egyik ember akart maradni, hogy láthassam felnőni az öcsémet és senkit se bántsak még véletlenül sem, a másik viszont örökre Edwarddal akart maradni fiatalon.

Halk kopogtatás hallatszott az ajtón. Odamentem, és résnyire kinyitottam. Alice kedves mosollyal az arcán álldogált a küszöbön. Mikor meglátott egy pillanatra elbizonytalanodva fürkészett – megpróbáltam eltűntetni a gondok nyomát az arcomról.

- Mit tehetek érted? – kérdeztem barátságos hangon.

- Edward üzeni, hogy szabad a fürdő – közölte.

Miközben átvonultunk a folyosón, a hátamban éreztem Alice pillantását, de nem szólt semmit. Beálltam a zuhanyfülkébe, a gondolataim pedig nem akartak nyugodni. Szörnyű érzés volt, hogy választanom kell a testvérem és a szerelmem között. Talán, ha tudnám, hogy az öcsém biztonságban van, akkor könnyebb lenne… De ha nem maradhat a közelemben, akkor kire bízhatnám?

A quileute-ek vajon elvállalnák az öcsém felügyeletét, amíg én leküzdöm az ösztöneimet? Jelenleg biztosan szívesen látnák őt, de vajon, akkor is még a rokonuknak és barátjuknak tartanak majd, mikor már nem ember leszek? Mennyire számíthatok majd rájuk vámpírként?

A szappan kiesett a kezemből, és hangosan csattantva zuhant a zuhanytálcába, hogy aztán végigcsúszdázzon rajta keresztben.

- Isabella, minden rendben? – kiabált be Alice.

- Per… persze, semmi baj. Csak leesett a szappan – feleltem gyorsan, nehogy Alice legyen olyan túlbuzgó testőr, hogy rám nyisson.

Sokkoló volt ráébredni, hogy az utolsó pár percben már nem feltételezésként gondoltam az átváltozásomra, hanem egyszerű, elkerülhetetlen tényként, de amint erre rájöttem, mintha meg is könnyebbültem volna. Tudtam, hogy mit akarok, már csak azt kellett megterveznem, hogy tudom mindezt úgy megvalósítani, hogy az mindenkinek a lehető legjobb legyen.

Ahogy kiléptem a hideg csempére, déjá vu érzésem lett. A fürdőszobában eddig már elég sok fontos beszélgetésen estem át.

- Alice… - szólaltam meg, miután felöltöztem.

- Igen? – Alice érdeklődve pillantott rám.

- Ugye, a barátom vagy? – kérdeztem. Tudtam, hogy nem helyes sarokba szorítanom őt, de abban is biztos voltam, hogy csak így tudom rávenni arra, amit tenni készültem.

- Persze. Valami baj van? – lépett közelebb hozzám. Megráztam a fejem.

- Bármit megtennél értem? – tettem fel a következő kérdést.

- Mi történt? – Alice arcára látható ijedtség ült ki. – Edwarddal van valami gond? Megsérültél, miközben…?

- Nem, nem, dehogy is! – tiltakoztam azonnal. – Csak válaszolj a kérdésemre!

- Bármit megtennék érted, amivel nem ártok a családom többi tagjának – felelte. Reméltem, hogy a terveimet nem sorolja a kivételek közé. Vettem egy mély levegőt, aztán kimondtam, mit szeretnék, lesz, ami lesz.

- Változtass át vámpírrá!

55 megjegyzés:

  1. Haha.. szuper... fordulatos :D naggyon jóó :) (soft porno) :D de szeresselek, vártam már nagyon, és kiváncsi leszek majd a reakciókra. Alice-éra, Edwardéra, meg mindenkiérte. És természetesen utána a megoldásra. Pusszantalak!

    VálaszTörlés
  2. aztamindenit, na így elsőre kb ennyit sikerül kinyögnöm... :D hát ez áhh komolyan erre nem lehet szavakat találni, (L)Spirit(L) :D istenien írsz:P

    VálaszTörlés
  3. Megint nagyon jó lett. NAgyon ügyi vagy. És remélem hamar lesz folytatás, kiváncsi vagyok mi lesz még és a farkasokkal is.

    Nóra

    VálaszTörlés
  4. Te aztán tényleg tudod, hogy hogyan kell megfogalmazni az ilyen "helyzeteket", hogy azok szépek legyenek!!!
    Amúgy szerintem Edward nem normális, mi az, hogy ha "160 évig kibírtam akkor ez után is bírni fogom? haha:D na majd meglátja...:D
    nagyon örülök, hogy a BD-ban érzett hiány után "egy kicsit" beláthatóbban is megörvendeztetsz minket:D:D:D

    puszzziii:
    Meszty :)

    VálaszTörlés
  5. Ismét szuper lett, amit írtál! Annyira édesek együtt! Kiváncsi leszek a család reakciójára... És hogy mi lesz Edward öcsivel...
    Csak így tovább! Ne várass minket sokáig a következő fejezettel!!
    Linda :)

    VálaszTörlés
  6. csodáááááááás!!! =)

    nagyon nagyon nagyon jó a sztori és Isabella nem olyan gyökér, idegesítő és hülye, mint Bella. Imádom!

    1 pici megjegyzés: ' déjá vu'
    (bocsi, franciás vagyok)

    Na várjuk a folytatást!!

    Puszikácskákákák

    Pampamm

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Jajj, ez a fejezet is nagyon jó volt, mint mindig :) De gyűlölöm a függővégeket, megőrjítenek. Erre most ez... Nah, dohogok tovább magamban, és várom a folytatást.
    Puszi,
    Dorkuci

    VálaszTörlés
  8. hű.... MÉG! MÉG! MÉG! MÉG! MÉG! Tök jó, hogy végre Edward is kapott egy "keveset" =D
    Köszönöm az élményt!! Várom a folytatást, hogy mi lesz Alice válasza, bár sejtem! =DDDD

    VálaszTörlés
  9. Szia Spiritem!

    Húúú, nem igazán tudok megszólalni. Bátor vagy! Nagyon:) Vis csak magamból indulok ki. Szal ebből is látszik, hogy te egy igazi író vagy! minden megközelítés a másik nem szemszögéből is:) Minden elismerésem:)

    Pampammal egyetértek. " déja vu"

    Ha nem haragszol/haragszotok elmagyarázom, hogy miért:)

    Déjá azt jelenti már. A vu pedig azt hogy láttam.'Már láttam'
    A vous, amit te írtál is ugyanolyan kiejtésű, de azt jelenti, hogy ti( T/2).(gondolom a voulez vous-ból indultál ki)

    Bocsi, hogy itt osztom az észt, csak olyan jó, hogy tudok valamit franciából:D( harmadik éve tanulok franciát, de kb ennyi a szókincsem, na jó kicsit több:)) Igazság szerint meg leplezni akarom a zavaromat ezután a fejezet után:D:$

    Csak így tovább! Puszi, Truska

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. jó volt, köszi
    :D flugi

    VálaszTörlés
  12. Húúúúú de király!!!! Na jó, ez egy kicsit ovodás megjegyzés volt de ez volt az első gondolatom miután elolvastam ezt a fejit. Hihetetlen jó lett, még mindig ez a kedvenc ficem, és az is marad minden bizonnyal!!!! Sok sikert a filytihoz! Pusszancs!!!!

    VálaszTörlés
  13. *bocsi elirtam. 'Sok sikert a folytihoz!'

    VálaszTörlés
  14. Jaj, Istenem... annál a mondatnál, ahol benne volt, hogy múlt árnyai, ott majdnem elsírtam magam. Eddig nem is igazán figyeltem rá, csak a fejezetek tartalmára, de most... annyira szép! Olyan jól oldottad meg:)Ilyen fordulat! Apám, hát mindig meglepődödök:)Mármint hogy Isabella vámpírrá akar válni. Most aztán jó nagy lépést tettél a történetben:P Edward tuti ki fog akadni:D Ott nagyon nevettem, amikor Isabella azt mondta Joshnak, hogy "...és cseszd meg!" Mondjuk igaza volt, de akkor is. És most már tök sokszor csókolózik Edward és Isabella:) Annyira aranyosak:) Meg te is! Köszi az élményt! Hajrá a folytatáshoz. Juca

    VálaszTörlés
  15. elragadó,hihetetlen,tökéletes.

    ez a véleményem a fejeztről :D

    VálaszTörlés
  16. szia!!
    nagyon jó ez a fejezet is mint a többi!!!imádom!!én ligeten lakok és szívesen elmennék egy pécsi találkozóra!!!remélem meg tudod szervezni!!:DD
    csak így tovább!!!siess a fejezettel léci már alig várom addig még párszor elfogom olvasni ezt!!!!
    bye-bye
    emese

    VálaszTörlés
  17. Egyre jobb és jobb:D Minden fejezettel felülmúlod saját magad(amit már szinte alig akarok elhinni, mert amit írsz az már felülmúlhatatlan) és annyira,de tényleg annyira jól írsz, hogy azt elmondani nem lehet:D
    Na és most a fejezetről. Szuper jó lett:D Ízlésesen tudsz megfogalmazni olyan dolgokat is, mint "az"xD és annyira jó az egész:D Isabella mint vámpír. Hát, reméljük így lesz...:P De addig, ahogy téged ismerünk még jó pár fordulat fog bekövetkezni:D Nagyon várom a folytatást:D
    Sok sikert!(bocsi a kisregényértxD)
    Puszi, Lou:)

    VálaszTörlés
  18. Hát, ez egyszerűen nagyon szuper lett. :)) Imádom!!
    További sok sikert!

    Polett

    VálaszTörlés
  19. Szia!
    Hát csak az előttem szólókhoz tudok csatlakozni!Nagyon,de nagyon jó lett ez a rész is!És hát Edward is megkapta,amit megkaphatott!:-P
    Várom már nagyon a következő fejezetet!!
    Ezt már 4xer olvastam el! :D
    Csak így tovább!!! ;)

    VálaszTörlés
  20. Szia.
    Fanatasztikus mint az eddigi összes többi.
    Edward is "megkapta a magáét" XD.
    És Alice válaszára is kivi leszek.
    Am csak egy snassz és egyszerü kérdés: nincs kedved megirni Edward szemszögébő?Kivi lennék rá.

    VálaszTörlés
  21. úhh!! ez nagyon jó!!! ilyen folytatásra nem számítottam!!! nem bírom ki a folytatásig....:D:D:D
    túl hosszú lesz ez a pár nap!!!:D:)
    nagyon ügyes vagy!! le a kalappal előtted!!!:):D

    VálaszTörlés
  22. Halihóó!! Oh atya úr ég!! Ez annyira édes!! Annyira szeretem Edwardot!! Ez annyira . nem is találom rá a szavakat! Úgy írtad meg ezt az egyíütlétet hogy még én is belepiruétam de tetszik ahogy megírtad! Edward annyira szenvedélyes érzéki és szexi. Alig várom a folytatást!! Imádlak!! pusy

    VálaszTörlés
  23. Hello! IMÁDLAK!!! Nagyon jó lett ez a fejezet is. Végre Edward is kapott valamit:D Kíváncsian várom mi lesz Alice válasza. Légyszíves siess a folytatással* nagyon, nagyon, nagyon szépen néz és közben a szempilláit rebegteti* . Sok sikert a könyvedhez is. Puszo

    VálaszTörlés
  24. Tényleg jó kis fejezet volt! Fordulatos! :)
    Egyébként semmiképp nem szeretnék beleszólni a dolgaidba, sem pedig kioktatni arról, hogy mit és hogyan írj, (hiszen fantasztikus a történet és minden egyes fejezet, plussz hihetetlenül tehetséges is vagy!!! :)) csak én már picit hiányolom, hogy a "gonosz vámpírt" a sztoriból.. Jó lenne már vmi izgi kis harc vagy ilyesmi. ;) De ez csak az én személyes véleményem. És nem negatív kritikaként írtam, nehogy félre értsd!
    puszi: Fuka

    VálaszTörlés
  25. Szia Spirit!
    Megint nagyon jó feji volt:) Isabella és Edward még mindig aranyosak. Kíváncsi vagyok, hogy mit akarhat Tanya. Ez a hirtelen vámpírrá változás ötlet és ahogy neki szegezte szegény Alicenek a kérést, eléggé ütős végkifejlet volt.

    VálaszTörlés
  26. Bocs, hogy csak ehez a fejezethez írok kritikát, de nemrég találtam rá a blogodra. Annyira megtetszett a történeted, hogy egyhuzamban kiolvastam az egészet XD Ötletes, fordulatos és szépen van megírva. Csak gratulálni tudok hozzá :) Már nagyon várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  27. ejha! - Edy végre 160év utána "sexelt" néha sajnálom szegényt de csak néha mert ő csinálja saját magának. remélem most rájött hogy miből maradt ki és rászokik a dologra... -elv a vámpiroknak nem kell fürdeni vagy mégis? a farkas vezért nem igazán értem persze magyráztad hogy az ő szülei is de talán nézheten tovább a szőrős orránál :) ui-én pécsen járok suliba.. tali szept-be.. ha sikeres lesz a félévem :) :)

    köszönöm hogy olvashatom várom a köv részt...

    kiri

    VálaszTörlés
  28. Szia!

    A négy könyv olvasása után döntöttem el: nem olvasok fanficet a témában... Aztán egy kedves barátnőm átküldte a linket, néhány hete. Egy ideig meg sem mertem nyitni a könyvjelzőket, ahova mentettet. Végül elolvastam. Nem tudok elszakadni. Naponta 10x biztos nézem, hogy frissítettél-e. Egyszerűen... gratulálok! Eszméletlen! Nem tudok belekötni :D Örülök, hogy vmi teljesen mással álltál elő, mint a fices oldalakon lévő írók. Kitűnsz a többi közül, elég magasan. Imádom olvasni, tényleg csak gratulálni tudok! Egyedi, és megismételhetetlen, ötletes, és szépen fogalmazott. A stilisztika (az én legnagyobb gyengém) is végig teljesen jó, olvasó barát. Hihetetlen vagy!!! Elvarázsolt az egész! Sok sikert a továbbiakhoz!

    p.s.: A te történeteden felbátorodva elkezdtem többet is olvasni, de nagy csalódás volt, hozzád képest!

    Lilian

    VálaszTörlés
  29. Sya kedves Spirit Bliss nekem nagyon tetszett ez is mint a többi egyszerűen fantasztikus volt az összes... :D

    Csak egy kérdésem lenne az aloldaladon mikor jön a Végzetes találkozásnak a következő fejezete ? :O

    Mert az is nagyon tetszett :D

    ...Sztike...

    VálaszTörlés
  30. Kedves Spirit!
    Hűűű, egy hotdog magazinon találtam rá a ficedre, és azóta folyamatosan olvasom. Fantitasztikusan írsz. Olyan jól fogalmazol!
    Most bátorkodtam oda, hogy üzit írjak:). Szeretnék neked gratulálni, sikerült rávenned arra, hogy naponta többször is meglessem az oldalad.
    Kíváncsian várom a következő fejezetet. Azt szeretném kérdezni, hogy a 26. fejezetnek lesz-e Edward szemszögéből való leírás? Annyira jó lenne *.*
    Köszönöm, hogy ilyen szép írásokkal ajándékozol meg minket!

    Puszi: Bogi

    VálaszTörlés
  31. Nagyon jó volt...mindig várom a folytatást!

    +Amúgy nem is tudtam h Pécsett élsz...a Vogavadászatot nem láttad? Ott voltam énis...amúgy tudom h nem itt kéne ieneket írni de nem tudtam hova máshova írhatnék:P
    Üdv: Solei

    VálaszTörlés
  32. nagyon jól írsz persze ezt már sokan mondták teljesen egyett értek a többiekkel már vagy háromszor olvastam végig és csak isten tudja még hányszor fogom várom a következő fejezetet puszi Becky

    VálaszTörlés
  33. Szia Spirit :)
    Egyetértek Fukával....kcisit én is hiányolom már az izgalmas részeket....nem mintha ez nem lenne az :D....csak mégis :)
    Amúgy nagyon jól írsz!Gratulálok :)Sok sikert az egyetemhez :)...és további jó írást :) Várjuk a fejleményeket :)
    Üdv: MatyóGIRL

    VálaszTörlés
  34. Szióka!! :)
    El sem hiszem, hogy ennyire jól írsz.. nagyon várom már a folytatást.. Remélem, abban is sok jó, és izgalmas rész lesz.. Komolyan mondom, lételemem az, hogy olvassam az írásaidat.. Sok sikert a továbbiakhoz, és köszönöm neked, hogy vagy!!!
    Pusszancs
    Kékmacska

    VálaszTörlés
  35. Nagyon izgi és szendvedélyes volt ez a fejezet. Hát igen, ismét ez a befejezés.... :)
    Kíváncsi vagyok mit szól majd Alice Isabella ötletéhez, bár szerintem visszautasítja. De nálad soha nem lehet tudni :)
    Remélem jól sikerül a házi dolgozatod. Sok sikert az egyetemhez is!
    pussz

    VálaszTörlés
  36. hát...nem tudom hogy mit mondjak (pozitív értelemben)Azt hiszem száz százalékig meglepte Alice-t Isabella kérése...:)
    Alig várom a köv. fejezetet!:)
    Ja és sok sikert a házi dolgozatokhoz, és az az egyetemhez is természetesen!!
    Puszi: Bella

    VálaszTörlés
  37. Siess a következő fejezettel nagyon alig várom/várjuk =)
    És természetesen ez a fejezet is nagyon jó volt!
    Csak így tovább!
    Pusz: anna

    VálaszTörlés
  38. Szia!
    Szeretnék egyben véleményt írni az eddigi fejezetekről, mert csak nemrég tévedtem erre, de áldom a szerencsémet amiért idetaláltam!
    Nálam ugyanazt a hatást érted el, mint bármelyik könyv a sorozatból, nem tudom abbahagyni az olvasást, egy délután-este alatt elolvastam az addig meglévő 25 fejezetet. Egyszerűen lenyűgöz!
    Első olvasatra egy kicsit furcsának találtam az alapötletet, de 1-2 fejezet után már rabul ejtett!
    Ez a fejezet pedig... hát nem is tudom mit mondhatnék, egyszerűen szuper!
    Nagyon várom már a következő fejezetet is, amikor bekapcsolom a számítógépem első dolgom, hogy megnézzem, van-e már folytatás! :)
    Pécsett lakom és nagyon remélem, hogy sikerül összehoznod a tálkozót, mert nagyon szívesen elmennék!
    Sok sikert a további fejezetekhez és az egyetemhez egyaránt!

    Vicky

    VálaszTörlés
  39. Szia!
    Nagyon jo a töri ilyen jot még nem is olvastan nagyon tehetséges vagy de komolyan:)
    Azt irtad ki hogy vasárnap vagy hétfő este jön akövi rész de......szeritnem már csak holnap azaz kedden lesz fenn mert ma(hétfön)már 23:05 van és még nincs fenn.
    Pedig igy lefekvés elött elolvastam volna:)
    Jo kis esti mese lett volna:)
    Köszi a részeket és igy tovább szia reni.

    VálaszTörlés
  40. akkor szorítok a holnapi dokihoz :) minden jót! :) szép álmokat!

    VálaszTörlés
  41. Szia!
    Hú csak egyet tudok mondani: fantasztikus!!!!!
    Nem gondoltam volna hogy ilyen jól írsz és ezek az utolsó fejezetek teljesen elgondolkodtattak. "Te tényleg remek írónő vagy" ez volt az első gondolatom miután elolvastam a történet legutóbbi fejezeteit! Nem hittem volna hogy ilyen remek művet olvashatok majd tőled! Sajnos most látom, hogy dokihoz kell menned, remélem jobban leszel, mert már napok óta várom a folytatást, és remélem minnél hamarabb felrakod a 27. fejezetet! Az utolsó mondat egyszerűen tökéletes, miután elolvastam az volt az első szavam: "még". Nálam igen ritka hogy így reagálok mivel én elég kényes vagyok az ilyen romantikusabb történetekre, mert a legtöbben akik írnak, a legtöbbször el szokták rontani a történet cselekményét (már elnézést ezektől a személyektől) vagy nem tesznek bele fordulatot! DE TE!!!!
    Hát igen remélem hogy később meggondolod, hogy véglegesen is ezzel akarsz-e foglalkozni, mert én nagyon ajánlom neked ezt a műfajt! Én biztosan megvenném az összes könyvedet!:D
    Ja igen és jobbulást kívánok!!!!! :) :)
    Kitty

    VálaszTörlés
  42. Szia!
    Hm nekem ez elég fura...mármint hogy Isabella ennyire elhanyagolja az öccsét. Nem hiszem, hogy valaki tényleg ilyen egyszerűen képes lenne lemondani a saját testvéréről. Elég rég említetted meg a kicsi Edwardot a ficben:( Szerintem ez így nem jó, mert olyan, mintha nem is szeretné már,és a nagy Edward milliószor fontosabb lenne neki. Isabella úgy tűnik, túl nimfomániás lett ahhoz, hogy foglalkozzon olyan apróságokkal is, mint egy kisbaba, ha helyette Edwarrdal is hancúrozhat.-.-

    VálaszTörlés
  43. Hűűűűűűű Spirit...
    csak egy pillanat...összeszedem a gondolataimat...szóval, annyira...az, mármint hihetetlenül jó (ez nem épp az a szó amit keresek). No mindegy, szóval annyira jól fejezed ki magad, annyira szépen és választékosan, nem mellesleg szinte lehetetlen, hogy az olvasó ne élje át azt amit Isabella érez. Oh my god/ Oh mi dios, szóval...azt hiszem még párszor elolvasom, had csorogjon a nyálam. Imádom ahogy írsz. Nem gondolkodtál még könyvkiadáson? Egyik ismerősöm most adott ki könyvet. Az igazgatónő azonnal megkérte, hogy meséljen róla. És még valami ,azta mindjárt én is regényt írok, szóval mikor lesz ez a találka pécsen, mert szivesen elmennék, ugyanis pécsi vagyok csak az a gond, hogy nem tudom mikor megyek el angliába. Na aloha, nagyon várom a következő fejezetet.

    VálaszTörlés
  44. Mismouth: Hát, azért remélem, hogy nem pornó, még ha soft is. :D Nem annak szántam, hanem egy szép erotikus-szerelmes jelenetnek. A lényeg itt is az érzelmeken van, nem pusztán a testiségen, mint egy pornóban. :P Örülök, hogy tetszett, a folytatás már fent van. :)

    Sunbeam: Azt hiszem, bóknak vehetem, hogy elakadt a szavad. :D Köszönöm. :)

    Nóra: Köszi. :) A farkasokról már olvashatsz is az új fejezetben, ami alig pár perce került fel. ;)

    Borsy: Köszönöm. :)

    Meszty: Örülök, ha sikerült tényleg szépen megírnom ezt a fejezetet. Igyekeztem. :) Nagyon nehéz erotikus jelenetet írni ízlésesen, így ezeken nyüglődtem azt hiszem, a legtöbbet. :D Szóval, klassz érzés, ha tetszett. :) Pussz. :)

    Aminata: Köszi. :)

    Linda: Hát, most se a családról, se a kicsi Edwardról nem lesz szó egy ideig… Jönnek a pörgősebb fejezetek. :) De remélem, hogy azok is tetszeni fognak. :)

    Pampamm: Hihi, örülök, hogy Isabella jobban tetszik neked, és egyetértek a jelzőkkel, amiket az eredeti Bellára aggattál. :D Köszönöm, hogy kijavítottad a hibám. :) Sajnos, én angolt és németet tanultam (vagyis, elvileg, csak nem tanították rendesen :P ), szóval, nem tudok franciául. :) Pussz-pussz neked is. :)

    Dorkuci: Hát, ha ezt a függővéget nem szeretted, akkor mi lesz a 27. fejezet végén… :D Pussz. :)

    HuCaK: Hát, Edward eddig is többet kapott, mint amiről álmodott valaha. :) Ez csak a hab volt a torta tetején. :D Alice válasza valószínűleg sejthető… Meg már fent van az új fejezet, amiből ki is derül. :D

    Truska: Hű, örülök, hogy ezt mondod, mert szörnyen nehéz férfi szempontból bizonyos dolgokat megírni. :D Mármint, hogy róluk írni bizonyos dolgokat… Hogy mit érezhetnek, hogy reagálhatnak bizonyos dolgokra stb. :) Érdekes, izgalmas, de nehéz. :)
    Köszi neked is a francia órát. :D Örülök, hogy figyeltek, és kijavítotok. :) Pussz. :)

    Flugi: Én köszönöm. :)

    Isabella Black: Ugyan, dehogy óvodás! :) Az első gondolatok és érzések mindig a legjobbak, mert tökéletesen tükrözik, hogy mit érzett az olvasó olvasás közben. Szóval, bírom, mikor csak úgy kijönnek belőletek az indulatszavak és egyéb érzelmeket kifejező mondatok. :D
    Nagyon köszönöm, én is remélem, hogy ki tudom érdemelni továbbra is a kedvenc fic címet. :)

    Juca: De jó, hogy valaki észrevette a múlt árnyai-s utalásomat. :D Örülök, hogy tetszett. :) Hát, Josh néha szemét tud lenni, Isabella meg bizonyos okok miatt hamar felkapja a vizet. :D Szóval, ennyi szerintem, még belefért, és Josh megérdemelt egy Cseszd meg!-et. :D Igen, ez a vámpírrá akarok válni dolog elég nagy előre lépés. Hogy mi sül ki belőle? Hát, majd meglátjátok. :) Én köszönöm neked, hogy olvasol és írtál. :)

    VálaszTörlés
  45. Haley: Ó, köszönöm. :) Igazán szép jelzők. :)

    Emiii: Köszönöm. :) Igen, mindenképpen lesz tali, csak még a részleteket kell kidolgozni. De valamilyen formában meg lesz tartva. :) Mármint, hogy Abaligeten laksz? :) Az klassz. :) A nagypapám anno sok-sok évtizede szálloda igazgató volt ott, mikor még anyu kislány volt. :) Én csak párszor voltam ott, de nagyon szép hely, és anyunak sok élménye származik onnan. :)

    Lou: Hű, hát, köszönöm. :D Örülök, hogy mikor azt mondjátok, hogy még felül tudom múlni magam. :D Remélem, hogy tudok még majd meglepetéseket okozni nektek. :) Igen, hát, az ilyen témákról is lehet szépen és ízlésesen írni, és szerintem, ilyen formában jobban is tetszik nektek, olvasóknak, mintha túl naturális és szókimondó lennék. :) Hát igen, még lesz pár fordulat, főleg, hogy jönnek az izgalmasabb fejezetek. :D
    Ugyan, ne kérj bocsánatot, annyit írsz nekem, amennyit jól esik. Én imádom olvasni a hsz-eiteket! :)
    Pussz neked is. :)

    Polett: Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)

    Doryka: 4x? Hű, és nem untad meg? :D Hát igen, Edward egy kicsit részesülhetett a testi jóból is a lelki után. :) Örülök, hogy tetszett a fejezet, köszönöm. :)

    Eszmi: Hű, hát, egyszer majd, ha lesz időm rá, akkor talán, megírom Edward szemszögéből is ezt a fejezetet. :) Vagy majd valami ünnepre ajándékként. :D Köszönöm szépen. :)

    Nor@: Örülök, hogy ilyen türelmetlenül várjátok a folytatást mindig. :D Köszönöm szépen. :)

    Petra: De jó, hogy ilyen hatással volt rád ez a fejezet. :D Hát igen, Edward tökéletes… *olvadozik* Én is imádlak! Pussz :)

    Nessie: Az új fejezet már fent van. :) Tudom, sokat kellett várni rá, de remélem, megérte. :) Abból kiderült Alice válasza is. :) Köszönöm szépen, a saját könyvemmel is haladgatok szépen. :) Puszi. :)

    Fuka: Hát, azt hiszem, megkaptad az új fejezetben azt, amit hiányoltál. :D Azért kellettek most a nyugisabb, romantikusabb fejezetek, mert ez már az utolsó pár fejezet, ami viszont szörnyen akciódús lesz, és akció közben nem lehet túlságosan romantikázni, szóval, az Edward-Isabella romantikus szálat előtte ki kellett bontakoztatnom. :) Remélem, azért nem untátok nagyon a nyugisabb fejezeteket sem. :D Pussz neked is. :)

    Drusilla: Tanya… Hát, majd kiderül később. :) Az ütős végekben pedig jó vagyok. Azt hiszem. :D Legalább is, mindig azok miatt panaszkodtok. :D Mármint, jó értelemben, azt hiszem… :) Tudom, hogy ti is élvezitek őket valójában. :D

    Miwako1985: Örülök, hogy idetaláltál. :) Köszönöm szépen a szép jelzőket, remélem, hogy a folytatás is tetszeni fog, és hogy még írsz nekem máskor is. :)

    Kiri: Hát, érthető, hogy Edward nem akarja/akarta kockáztatni se Isabella, se anno Bella életét pár másodpercnyi gyönyörért. Igaz, hogy a szex jó dolog és élvezetes, de azért ha az egyik oldalon a szex van, a másikon pedig az örök lelkiismeret-furdalás, hogy megöltél valakit (aki mellesleg életed szerelme) közben, háááát, szerintem, sem érné meg. Szóval, én értem, hogy miért fogja vissza magát. Bár tény, hogy sokkal több önuralma van, mint saját magáról hiszi. De szerintem, érthető, hogy miért fél kockáztatni. :)
    Nem, a vámpíroknak nem kell fürdeniük alapból, mivel nem izzadnak. De ha valami kosz kerül rájuk, mondjuk, beleugranak egy nagy mocsárba, akkor azért az nem jön le csak úgy magától… Ahogy a testnedvek sem tűnnek el varázsütésre Edwardról. :) Szóval, nem kell nap mint nap mosakodniuk, hacsak nem koszolják össze magukat valamivel konkrétan. :) Meg, azért ők is élvezhetik a pancsolást csak úgy minden tisztálkodási cél nélkül. :D
    Joshua nem a vezér. :) Jonathan az Alfa. :) Egyébként, Josh is megenyhül majd, csak hát, szörnyűségeken ment át, és kell valaki, aki segít neki ezeket feldolgozni. :)
    Melyik suliba jársz? :) Klassz, hogy ennyien itt laktok Pécsett, vagy itt tanultok. :) Akkor remélem, találkozunk majd. :)
    Én köszönöm, hogy olvasod. :)

    VálaszTörlés
  46. Lilian: Hű, hát, nagyon köszönöm! :D Nagyon örülök, hogy az én ficem tetszett, és nem csalódtál benne. :) Szörnyen jól estek a szavaid. :) Igazából, én is így vagyok vele… Mármint, össz-vissz két olyan Twilight fic van, amire azt mondhatom, hogy hűha! Muszáj tovább olvasnom, vagy megőrülök. :D Szerintem, a legtöbb Twilight ficcel az a baj (legalább is, nekem az a bajom velük), hogy nem karakterhűek, és eltérnek a vámpírvilág törvényeitől, amit Meyer alkotott. A szereplők néha olyanokat csinálnak, amiket a valódi karakterek sosem tennének, és engem ez szörnyen fel tud idegesíteni olvasás közben, ezért általában pár fejezet után abba is szoktam hagyni őket. :D Amit tudok ajánlani neked még (ez itt a reklám helye :D ), az a Kamaszkorom utolsó nyara és a Végzetes találkozás. Számomra ez a két fic az, aminek a folytatását izgatottan várom mindig. :) De azért remélem, hogy megmaradsz az én ficem olvasásánál is. :D
    Tényleg nagyon köszönöm, amiket írtál! :)

    Sztike: Hű, hát, az a baj a Végzetes találkozással kapcsolatban, hogy elég sokáig tart lebétázni egy fejezetet, és mostanában nem nagyon van időm rá. :-/ Viszont, úgy, hogy nem tökéletes (mármint helyesírási és nyelvhelyességi szempontokból), nem szeretném feltenni az oldalra a folytatást (igen, maximalista vagyok :D ), de ha a bétázatlan verzió is érdekel, akkor a Merengőn megtalálod a folytatást. Oda Freeb feltette az összes eddig elkészült fejezetet. :)
    Köszönöm szépen, hogy írtál. :)

    Bogi: Örülök, hogy te is rátaláltál az oldalra. :) És annak is, hogy ennyire megfogott a ficem. :) Köszönöm szépen! :) Edward szempontú fejezet nem tudom, hogy lesz-e a 26-osból… Ha lesz rá időm és ihletem, akkor talán… Nem ígérek előre semmit. :D De úgyis tudjátok, hogy figyelembe veszem a kéréseiteket, és olykor-olykor kaptok valami meglepit. ;)
    Én köszönöm, hogy megajándékoztok engem a hozzászólásaitokkal! :) Pussz :)

    Solei: Vogavadászat? Az meg mi? :D Lehet, hogy láttam, csak nem tudom, mi az… :D
    Köszönöm, örülök, hogy tetszett a fejezet. :) És nyugodtan írhatsz ide bármit, ami az eszedbe jut. :)

    Becky: Hihi, köszi. :D Csak olyan sok újraolvasás után rá ne unj. :D Puszi neked is. :)

    MatyóGIRL: Hát, akkor a te kívánságod is teljesült, ami az izgi részeket illeti. :) Néha ez is kell, néha az is. :D Most meg majd a sok izgalom miatt a nyugisabb részeket fogjátok követelni. :D Köszönöm szépen! :)

    Kékmacska: Hű, akkor muszáj tovább írnom, nehogy nekem valami bajod legyen. :D Én köszönöm neked (és a többi olvasómnak), hogy van. :) Nélkületek én sem lennék. :) Pussz :)

    Brigitta: Nálam tényleg sosem lehet tudni. :D Főleg azért, mert van, hogy egyik percről a másikra meggondolom magam valamiről. :D Néha még magam is meg tudom lepni. :D Köszönöm. :) A házi dolgozatról még nem kaptam visszajelzést, de csak elfogadta a tanár… Remélem… Két teljes napot dolgoztam vele, szóval, ajánlom neki! :D Pussz neked is! :)

    VálaszTörlés
  47. Bella: Ó, igen, Alice szörnyen ledöbbent. :D És szegénykém meg is ijedt a nagy felelősségtől. :) Köszönöm szépen! :) Puszi :)

    Gpanna: Köszönöm, igyekszem, igyekszem. Mindig igyekszem. ;)

    Vicky: Én is áldom a sorsot, amiért téged is erre terelt, üdv itt! :) Hű, hát, jól esik, hogy annyira tetszik a ficem, mint az eredeti könyvek, és hogy ennyire élvezted az olvasását, és várod a folytatást. :)
    Még egy pécsi lányzó! :) Nagyon örülök, hogy ennyien vagytok itt is. :) Örömmel és szeretettel várlak téged is majd a talira. :)
    Köszönöm szépen! :)

    Reni: Köszönöm szépen. :) Igen, késtem, szörnyen sajnálom. :-/ Az a hülye házi dolgozat elvette két teljes napomat teljesen értelmetlenül, mert nem érzem, hogy okosabb lettem tőle. :P De sajnos, az egyetem már csak ilyen. Egy csomó felesleges dolgot kötelező megtennünk és megtanulnunk. Nem igazán értem, hogy miért, de ez van… :P Remélem, hogy többször nem kell késnem, mert mindig alig várom, hogy írhassak, feltehessem a fejezetet, és láthassam a reakciótokat. :)

    Reka.nagelova: A dokit túléltem, köszönöm szépen. :D

    Kitty: Hű, hát, nagyon szépen köszönöm! :) Igyekszem a legjobbat kihozni magamból, és bár még nem vagyok olyan jó író, mint amilyen szeretnék lenni, de megpróbálom kiérdemelni azt a sok dicséretet, amit kapok tőled/tőletek. :)
    Igen, a fogam (meg a másik fogam helye) most már jobban van. Még majd kell mennem a fogorvoshoz, de legalább nem fáj. :) Köszönöm, hogy te is érdeklődsz az egészségi állapotom iránt. :) Aranyosak vagytok, hogy erre is figyeltek. :)
    Hát, örülök, hogy a romantikus történetekhez való viszonyod ellenére szereted a történetemet. :) Amúgy, igen, én is allergiás vagyok néhány dologra, mondjuk, ha már a 2. fejezetben összejönnek a főszereplők meg ilyesmi. :D Szóval, megértelek. :D Bár, ha jól van megírva valami, akkor sok mindent élvezni tud az olvasó. :)
    Ó, én véglegesen ezzel akarok foglalkozni. Ezen nincs mit meggondolnom. :) 13 éves korom óta tudom, hogy író akarok lenni. :) Csak hát, ebből nehéz megélni, főleg Magyarországon. Főleg, egy olyan lánynak, mint én, akiből hiányzik a törtetés, nincs protekciója és még az önbizalma is hiányos. :D De mindenképpen író akarok lenni, és ezzel akarok foglalkozni. :) Csak mellette jó, ha az embernek van biztos állása is, hogy ne haljon éhen. :)
    Hááát, az első könyvem, remélhetőleg, hamarosan megveheted. :) Köszönöm szépen! :)

    VálaszTörlés
  48. Névtelen 1.: Aranyos, hogy így előtörtek belőled az anyai érzések. :) Viszont, meg tudom magyarázni, hogy miért is van így a történetben. :) Egyfelől irodalmi okok miatt, mivel nem lehet mindig minden szereplőt szerepeltetni, főleg, ha az egy passzív szereplő (mint a kicsi Edward is, mert hát, még kisbaba, és nem sok mindent tud csinálni, amivel túlságosan felpörgethetné a főszálakat :) ).
    A második ok, hogy Isabella nem az anyukája Edwardnak, hanem a testvére. Imádja az öccsét, törődik vele, bármit megtenne érte, ahogyan eddig is, ha kell meghalna érte, de neki is élnie kell a saját kis életét. :) Gondolj csak bele, ha van egy kistestvéred, te sem töltöd vele életed minden percét, mert ott az anyukája, aki vigyáz rá. A fic esetében pedig ott van Esme és Rosalie, akik legalább annyira vigyáznak rá, mint a saját édesanyja tenné. :) És Isabella tudja ezt. :)
    A harmadik ok, amiért most inkább az erotikus szál került előtérbe… Nos, ennek köze van a végkifejlethez. Nem árulhatok el túl sokat, de oka van annak, hogy Isabellában túlpezseg most a szexualitás. :)
    A negyedik dolog, hogy Isabella nem csak Edward miatt akar átváltozni vámpírrá, hanem azért is, mert tudja, hogy vámpírként meg tudja ölni Dominicot, vagyis, meg tudja szüntetni azt a veszélyt, ami a testvérét is fenyegeti. Dominic egyszer már majdnem megölte a kicsi Edwardot, és Isabella, mivel akkor még ember volt, nem tudott volna ez ellen semmit sem tenni, ha Dominic úgy dönt, hogy tényleg végez a kicsivel. Viszont, ha vámpír lesz, igaz, hogy egy évig nem láthatja kb. a testvérét, de legalább tudja, hogy biztonságban van, és senki sem bánthatja többé, mert elkapná Dominicot és végezne vele.
    Szóval, Isabella még mindig szereti az öccsét, de közben a saját életét is éli. Szerintem, ez így normális és egészséges. :) Remélem, megérted az érveimet és sikerült meggyőznöm. :)

    Wildpunkcat: Aloha? Hmm… Van egy fogadott húgocskám, aki pont ezt az elköszönést szokta használni… Hmmm… És még a hsz-ed stílusa is hasonló az övéhez. :D Ez vicces. :)
    Örülök, hogy ennyire hatással volt rád ez a fejezet. :D Imádom, mikor az élményektől hirtelen azt sem tudjátok, mit írjatok. :D
    De igen, gondolkoztam már könyvkiadáson, sőt, épp most próbálkozom vele. :) Ha sikerrel járok, majd szólok. :)
    A tali valószínűleg július elején lesz, de a pontos időpontot még egyeztetni fogjuk. :) Hamarosan elkezdem a konkrét terveket kidolgozni, és szólok majd, ha már megvan az időpont. :) És hű, még egy pécsi olvasó. :D Egyre többen lesztek. :D

    Jah igen… Ha az a pécsi lány, aki kedden valamikor 3 óra körül 3-as vagy 6-os busszal (már nem emlékszem, melyikkel utaztam) ment Kertváros felé, a forgó rész mellett ült egy egyes széken, és az ölében egy szatyorban a New Moon könyv volt, olvassa a blogomat, akkor a forgóban álló lány, aki olyan áhítattal bámulta a könyvét, én voltam. :D Vicces lenne, ha tényleg olvasná a ficem… :D

    VálaszTörlés
  49. szia sprit!
    nem én ligeten lakok ez egy kicsi falu komló mellet! nagyon várom már a talit!sies a 28. fejezettel lécci! mégegyszer nagyon jól irsz nehogy abbahagyd!!
    sziaa

    VálaszTörlés
  50. Emiii: Ó, Liget, értem. :D Bocsi, nem nagyon vagyok tisztában az összes környéken lévő várossal és faluval. :) És a kötődések miatt rögtön Abaliget ugrott be. :)
    Én is várom a talit. Remélem, találkozunk majd. :)

    VálaszTörlés
  51. Juj,juj juj. Csak nem rég kezdtem olvasni és egy nap elolvastam az egészet!!!
    Nem bírok várni, annyira jó!!!!:)
    Kérlek mond meg, hogy mikor lesz következő feji, csak, hogy tudjam, hogy még mennyit kell kibírnom!!! Alig bírom ki....
    puszi: Anita

    VálaszTörlés
  52. nagyon jó lett...fúúú csak ennyit tudok írni nem ébredtem fel a kábulatból.Minden nap feljárok ide hogy megnézem mikor lesz új fejezet!!!Várom az estét hogy ezt is elolvashassam!!Ügyes vagy és még ennyit...MÉG...MÉG...MÉG *bociszemek*

    VálaszTörlés
  53. A lélegzetem is elállt (megint :D). Egyszerűen imádtam minden egyes részletét.:) Kiváncsi vagyok, hogy te hogy képzelted el, Alice válaszát.:P Van egy tippem, de mindjárt folytatom az olvasást, és kiderül.:P Puszi: ewoO

    VálaszTörlés