A múlt árnyai - 24. fejezet

Ez a fejezet 16 éven aluliak számára nem ajánlott! De persze, úgyis tudom, hogy elolvassátok, mert anno én is így tettem volna. Viszont, én szóltam... :D


24. PRÓBÁLKOZÁSOK



ESTE FELÉ SIKERÜLT telefonon beszélnem Saoréval és Aidannal is, így kicsit megnyugodtam. Saore hangja erősnek tűnt és Aidané is nyugodtabbnak hangzott. Reméltem, hogy Carlisle gyors és hathatós segítsége miatt a vámpír-farkas ellentét is enyhülni fog majd. Jó lett volna, ha a családom és a majdnem családom – a gondolataimban már Cullenék számítottak az elsőnek -, békében el tudná viselni egymás társaságát, és nem kéne folyton ide-oda ingáznom közöttük, vigyázva, hogy egyiküket se sértsem meg semmivel.

A lefekvéshez való készülődés elvonta a figyelmemet a farkasokról végül. Vagy egy órán keresztül áztattam magam a zuhany alatt, többször is átdörzsölve minden egyes porcikámat, valamint átestem egy gyors epiláláson is. Ha egy átlagos fiúról lett volna szó, akkor is izgultam volna, hogy minden tökéletes-e rajtam, de így hogy egy kifinomult szaglású, látású és tapintású vámpírral készültem egy ágyba bújni, csak még jobban aggódtam minden miatt.

Végül előmásztam a zuhanyfülkéből, hogy felvegyem a pizsamámat, de a polc, ahová letettem, üres volt.

- Hol van a…? – kérdeztem volna Alice-től – ő volt ma a soros az őrzésemben -, de ahogy megláttam a szemeiben a csillogást, tudtam, hogy már megint sántikál valamiben. Kérdőn-bosszúsan pillantottam rá.

- A pizsamádat hiába keresed… - szélesedett ki a vigyora.

Tudtam, hogy mostanra az egész Cullen család – az élén Alice-szel – tud az Esmével és Tanyával folytatott beszélgetésemről, és arról, hogy min gondolkozom, de Alice honnan tudná, hogy pont ma estére tervezünk valamit. A képessége velem kapcsolatban nem működött, és nem tudtam volna elképzelni, hogy Edward elpletykálja bárkinek is a dolgot. De mindegy is volt, honnan jött rá… Ha ezzel a pizsamaelrejtéssel azt akarta ő is elérni, hogy ma ne történjen semmi köztem és Edward között, akkor elszámította magát, mert ha kell, én meztelenül végigvágtatok a folyosókon a hálóig!

- Add vissza! – szűrtem a fogaim között dühösen.

- Nem, nem – rázta meg a fejét Alice kuncogva.

- Hiába esküdtök össze ellenem, akkor is eljutok Edwardig még ma éjszaka, ha kell, az életem árán is! – pillantottam kihívóan a mézsárga szemekbe, mire Alice nevetni kezdett.

- Azt hiszed, meg akarom akadályozni? – Biztos voltam benne, hogy ha működnének a könnycsatornái, Alice most a könnyeit törölgetné. Ehelyett, csak a térdét csapkodta, miközben a kacaja betöltötte az egész fürdőszobát, és csilingelve visszaverődött a csempékről. – Drága, hiszen én voltam az, aki az iskolában egész nap rágta Edward fülét, hogy dobja már le az önként vállalt cölibátusát. – Összezavarodva néztem rá. Tegnap még én is úgy hittem, hogy Alice keze is benne van Edward enyhülésében, de akkor hol a pizsamám?

- Ha nem megakadályozni akarod, akkor mit? Hogy egy szál törölközőben lejtsek el a hálószobáig? – kérdeztem morcosan összeráncolva a szemöldökömet.

- Hát, lehet, hogy az is izgató hatással lenne Edwardra… – gondolkozott el egy pillanatig Alice – én pedig egyszerre szörnyülködtem és pirultam fülig zavaromban. – De inkább arra gondoltam, hogy vedd fel ezt – kinyitotta a fürdőszobaszekrény egyik ajtaját, és elővett belőle egy halványzöld színű hálóinget. A gyomrom azonnal a torkomba ugrott.

Tudtam, hogy mit szeretnék, tudtam, hogy mire készülök, de csak most, hogy tárgyiasulva láttam a mai éjszakát döbbentem csak rá a tényekre: ma este, ha minden jól megy, olyan élményekben lesz részem, amikben még soha. Még ha nem is jutunk el a végéig most azonnal, akkor is…

- Hé, jól vagy? – Alice lelkes pillantása aggodalmassá vált. – Teljesen elsápadtál… Ha nem tetszik, van még egy csomó. Vettem egy párat, hátha válogatni szeretnél.

- Nem, nem, ez tényleg tökéletes – nyögtem ki. Valóban tetszett a hálóing – kivételesen Alice, bár érzéki darabot választott, de kevésbé provokatívat, mint amilyenre számítottam volna tőle.

- Akkor rosszul érzed magad? Biztosan napszúrást kaptál a parton… - Alice a kezét a homlokomra nyomta. Összerezzentem az érintése hidegségétől. – Nem, nem tűnsz melegebbnek, mint általában.

- Semmi bajom, Alice! – húzódtam hátrébb, aztán kivettem a kezéből a hálóinget. – Csak… kicsit ideges vagyok… - vallottam be.

- Ó! – Alice szája fülig húzódott. – Nyugi, minden csodás lesz! Na, öltözz át gyorsan! – fordított nekem hátat, hogy levehessem magamról a törölközőt. Lassú mozdulatokkal húztam magamra a rövid kis hálóinget. Alice nagyon előre látó volt, mert kaptam tőle egy hosszú köntöst is, hogy senki ne láthassa, mi is van épp rajtam. Mikor kiléptünk a fürdőajtón, hirtelen megtorpantam.

- Alice… - kezdtem olyan halk hangon, ahogyan csak tudtam. – A többiek is tudják, hogy én és Edward… szóval, hogy mi ma este… - Alice megrázta a fejét.

- Nem, csak azt tudják, hogy tervezitek, de azt nem, hogy már most.

- Te honnan…? – tettem fel a kérdést, ami már vagy egy negyed órája foglalkoztatott.

- Edward feszült, te ideges vagy, nem kell hozzá sok ész, hogy összetegyük a kettőt – vonta meg könnyedén a vállát. Klassz, szóval, szinte a homlokunkra van írva… Mély levegőt vettem, hogy egy kicsit lenyugtassam magam. Kínos lenne, ha az egész család tudna a dologról. Olyan… Olyan érzésem lenne tőle, mintha kukkolnának. Az is arcpirító, ha tudják, hogy már aktív szexuális életet élek, de az, hogy napra, szinte órára pontosan meg tudják mondani, mikor is vagyok együtt Edwarddal egyenesen kínos gondolat volt.

- Biztos, hogy csak te… - kezdtem, de Alice nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.

- Biztos. A többiek még reménykednek benne, hogy hagytok egy kis időt magatoknak felkészülni a dologra…

- Szerinted, szükségünk lenne még időre? – bizonytalanodtam el egy kissé. Azt tudtam, hogy Edward nem fog bántani, de vajon, más értelemben kész már erre a lépésre? Érzelmileg… Erre eddig még nem is gondoltam – hirtelen elszégyelltem magam az önzőségem miatt. Kitaláltam valamit, és addig nem tágítottam, amíg Edwardot rá nem kényszerítettem a dologra. Lehet, hogy nem is csak azért mondott először nemet, mert fél, hogy nem lesz elég önuralma? A kétségeim ezernyi kérdés formájában öltöttek gondolatot a fejemben, és kavarogni kezdtek.

- Ezt csak ti tudhatjátok – vonta meg a vállát Alice. – Na menj, Edward már vár! – lökdösött előre, de a lábaim, mintha ólomsúlyból lettek volna.

Mikor beléptem a szobába, Edward az ablaknál állt. Ahogy rám emelte a pillantását, próbáltam olvasni a tekintetéből, de nem igazán tudtam rájönni, hogy mi is az a furcsa csillogás benne. Talán, félelem vagy bizonytalanság? Tényleg a háta közepére sem kívánja ezt az egészet?

Elsétáltam az ágyig, a kezem tétován indult meg a köntös felé. Ahogy a földre hullott, mintha hallottam volna egy halk sóhajt Edward felől, de nem mertem felnézni rá. Felkuporodtam az ágyra, és vártam, hogy mit tesz, de semmi sem történt. Két perc után nem bírtam tovább, és felpillantottam.

Edward továbbra is az ablak mellett állt, de már teljes testtel felém fordulva, kezei hátranyúlva a párkányt markolták – az ujjai teljesen elfehéredtek. Ennyire kínzó lenne neki ez az egész?

- Ide… idejössz? – a hangom, mintha nem is az enyém lett volna – rekedten és halkan csengett.

- Megígértem – felelte Edward, engem pedig mintha gyomorszájon vágtak volna. Nem akartam, hogy csak azért vágjunk ebbe bele, mert kierőszakoltam egy ígéretet Edwardtól. Azt akartam, hogy azért tegyük, mert mindketten ezt akarjuk. Szeretni egymást, testileg-lelkileg.

Mire észbe kaptam volna, Edward már mellettem volt. Lassú mozdulatokkal mászott fel az ágyra félig fekvő, félig ülő helyzetbe. Egy másodpercig csak nézett engem, aztán felemelte a kezét. Ujjai hidegen és borzongatóan siklottak végig az arcomon, le egészen a nyakam tövéig.

Edward egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán közeledni kezdett felém. Az arca alig láthatóan megrándult, mintha szenvedne. Tudtam, hogy ha most hagyom megcsókolni magam, elveszítem az irányítást magam felett, és már nem fogok tudni tiszta fejjel gondolkozni – már most is nehezen ment.

- Ne… - a hangom elég határozatlanul csengett, de Edward hirtelen mozdulatlanná dermedt. – Ne, így… így nem akarom… - mély levegőt vettem, de ettől csak rosszabb lett, mert az orrom megtelt Edward hűsítően kellemes illatával. Gyorsan hátrébb húzódtam, és kicsúsztam az ágy szélére.

Edward összeszorította a szemhéját, ajkai egyetlen vékony vonallá préselődtek össze.

- Jó – nyögte ki végül. – Jó, így lesz a legjobb - a hangja határozottnak tűnt, de a tekintete, mintha csalódottságot tükrözött volna.

- Igen? – A sírás fojtogatta a torkomat.

- Igen. Jó, hogy időben rájöttél, hogy nem akarod – ült ki Edward az ágy másik szélére, nekem félig háttal.

- Tessék? – fordultam felé.

- Ha utána bántad volna meg, az rosszabb lenne.

- De én nem… - Sóhajtottam egyet. Feltérdeltem az ágyon Edward mögé, és megérintettem a vállát. Hirtelen felpattant, mintha megijesztettem volna, de az arcán egyáltalán nem láttam félelmet. – Edward… Sajnálom, én…

- Ne – emelte fel a kezét tiltakozva. – Megértem. Bármelyik normális ember visszarettent volna.

- Én nem rettentem vissza – néztem a szemébe. Pár pillanatig hitetlenkedve nézett rám, aztán értetlenség költözött a tekintetébe.

- Akkor miért…?

- Mert nem akarom rád kényszeríteni – hajtottam le a fejemet. A bűntudat elöntötte a mellkasomat. – Kitaláltam valamit, és rávettelek, hogy megtedd. Önző voltam, és csak azzal törődtem, hogy én mit akarok és nekem mi a jó – tördeltem az ujjaimat kínomban, nehogy tényleg elbőgjem magam.

Edward visszaült az ágyra, és lefogta a kezemet. Ujjai finoman simogatták az enyémeket. Lélegzetvisszafojtva élveztem a bizsergést, ami megborzongatta minden porcikámat. Aztán az ujjak felemelkedtek az arcomig, és enyhe nyomással elérték, hogy az arcom balra fordítsam. A mézarany tekintet fogva tartotta az enyémet.

- Nem muszáj… - sóhajtottam, de kezdtem elveszíteni magam felett az irányítást.

- Tudom – húzta mosolyra az ajkait Edward, aztán végigsimogatta velük a számat. Mintha a két súrlódó bőrfelület között apró kis szikrák pattogtak volna. Mozdulatlan próbáltam maradni, hogy Edward helyzetét megkönnyítsem, de önkéntelenül hajoltam előre, és mire észbe kaptam, az ujjaim már a bronzvörös tincsekbe túrtak.

Edward azonnal lefejtette magáról a kezemet, és hátra húzódott.

- Ne mozdulj! – kérte. Újra megcsókolt, de hiába igyekeztem, rövid idő múlva az ajkaim elnyíltak, hogy mohón falhassák Edwardét. Ismét kihátrált a csókból.

- Ez így nem fog menni… - nyögött fel Edward. Megrémültem, mert úgy éreztem, felrobbanok, ha most abba kell hagynunk.

- Én jó leszek, ígérem! Csak próbáljuk meg újra! – a hangom szinte már könyörgő volt, de a szégyenérzetet elnyomta bennem egy sokkal erősebb érzés.

- Nem akartam abbahagyni… - mosolyodott el Edward. Éreztem, hogy elpirulok. – Csak túl izgága vagy - simított végig az arcomon. Elgondolkozva néztem körbe. Az ágy mellett még mindig ott hevert a földön a köntösöm – kötője kígyóként tekergett mellette. A fejemen átfutó gondolattól izgatottan megborzongtam. Nem tartottam túl valószínűnek, hogy képes leszek uralkodni magamon. A sors iróniája volt, hogy Edward a saját önfegyelmében nem bízott, miközben az enyém volt a gyengébb. Nem akartam neki még nehezebbé tenni…

- Edward… - szólaltam meg, és lesütöttem a szemeimet.

- Igen?

- Mi lenne, ha megkötöznéd a kezeim, hogy ne tudjak mozogni – hadartam el gyorsan az ötletemet. Edward felnevetett.

- Ne bolondozz! – húzott magához, és egy apró csókot nyomott a számra.

- Nem bolondozom! – térdre húztam magam, és határozottan néztem Edwardra. Minél többet gondolkoztam rajta, annál jobb ötletnek tűnt. Így én is nyugton maradok, és Edward helyzete is könnyebb lesz. – Kérlek! Amúgy sem tudnálak leállítani, ha nem akarod, és így biztonságosabb lesz az egész. Ezt akarod, nem? – Edward arcán bizonytalanság futott át. Tudtam, hogy ha most nem hagyom magam, akkor talán, képes leszek meggyőzni. – Gondolj csak bele… Ha nem tudok mocorogni, kisebb az esélye, hogy olyat teszek, amivel túllépném nálad a határt. Különben nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne érjek hozzád… - simítottam végig a száján – éreztem, hogy nyel egyet, és a tekintete egy pillanatra sötétebbé vált.

- De ez olyan…

- Bizarr? – kuncogtam fel, csak hogy leplezzem a zavaromat. – Mi nem az, velünk kapcsolatban? – vontam meg a vállam.

- Nem is tudom… - rázta meg a fejét Edward.

- Kérlek… - sóhajtottam. Edward bizonytalanságtól gyötrődő arccal nézett rám.

- Ha… meg is teszem… Nem kapkodunk – jelentette ki végül. – Nem tudom, mekkora az önuralmam, és… azt sem hiszem, hogy készen állunk arra. – Tiltakozásra nyitottam a számat, de nem hagyta, hogy megszólaljak. – Bármennyire is akarjuk, az nem jelenti, hogy készek is vagyunk megtenni. Ha azt akarod, hogy folytassam, türelmesnek kell lenned – kérte. Egy pillanatig az arcát fürkésztem, aztán bólintottam.

- Rendben. Lassan…

- Rendben – kelt fel az ágyról Edward, én pedig ösztönösen a keze után kaptam. – Nyugalom, csak keresek valamit, amivel kordában tarthatlak… - jegyezte meg Edward ugratva, miközben csibészes mosoly ült ki az arcára. Tettetett bosszúsággal dugtam ki rá a nyelvemet.

Edward kinyitotta a szekrényt, és kutakodni kezdett. Aztán alig fél perc múlva előhúzott valami lilát – nem láttam pontosan, hogy mit -, és a háta mögé rejtve visszajött az ágyhoz. Tudtam, hogy hallja a szívem eszeveszett dörömbölését, miközben ismét mellém ülve végigsimított a vádlimon. Az érintése puhatolózó volt, egyfajta teszt, hogy mennyit bír ki, és én mennyit bírok. Ahogy az ujja elérte a hálóing szélét, és alá bújva végigsimított a combomon, be kellett harapnom az ajkamat, hogy ne nyögjek fel hangosan. Előre dőltem, hogy megcsókoljam őt, de ismét hoppon maradtam.

- Ezt tényleg nem ússzuk meg enélkül… - sóhajtott fel, és meglengette az orrom előtt az egyik vékonyabb sálamat.

Más esetben biztosan elszégyelltem volna magam a türelmetlenségemért, de most nem érdekelt semmi. Azonnal megfordultam, és a hátam mögött összekulcsoltam a kezeimet. Ijesztő volt, de egyben izgató is, ahogy megéreztem Edward kezét és a sál anyagát a csuklómon. Azt vártam, hogy majd összekötözi őket, de csak simogatott – végig a karomat, libabőrt hagyva maga után.

Éreztem, ahogy közvetlenül mögém térdel. Vádlija óvatosan összeszorította a térdeimet úgy, hogy ne tudjam megmozdítani őket. Hátratett kezeim az ingén át kőkemény mellkasához nyomódtak. Hideg közelségétől úgy éreztem, hogy lángok nyaldossák a testemet. A lélegzetem elakadt egy pillanatra, mikor Edward hűvös ujjai félrehúzták a hajamat szabaddá téve a nyakam hajlatát. Ajkai lágyan érintették a bőrömet – a mély sóhaj, ami elhagyta a száját, életem legizgatóbb hangja volt.

- Nem fogsz megkö…? – próbáltam feltenni a kérdést, de a lélegzem elakadt, ahogy a hálóing pántja Edwardnak köszönhetően lecsúszott a karomon. A nyakam után a vállam következett a kényeztetésben.

A testemen hőhullámok futottak át a combjaim közé koncentrálódva végül. Edward szája és ujjai, mintha mindenütt ott lettek volna. Reszkettem, miközben hol elfelejtettem lélegezni, hol kapkodtam a levegőt. Mindennél jobban szerettem volna megérinteni Edwardot, érezni a bőre márványsimaságát és hidegségét. Ujjaim önkéntelenül megmozdultak a hátam mögött, végigsimítva Edward ingén. Próbáltam megkeresni a szegélyét, hogy aláfurakodva, legalább egy kicsit megérinthessem őt.

- Isabella… - hagyta el figyelmeztető sóhaj Edward száját, miközben hideg lehelete végigcirógatta a hátamat.

- Vesd le… Kérlek… - könyörögtem, és ujjaim még mindig próbálták megtalálni a céljukat. A kéz, ami eddig a csípőmön nyugodott, hirtelen elengedett. Mire észbe kaptam, már Edward jéghideg mellkasa simult hozzám hátulról. A karom még mindig mozgásképtelen volt, de ujjaimmal óvatosan megérintettem. Éreztem, hogy megfeszül a hátam mögött, de nem húzódott el. Keze visszatért a derekamra, és finoman megszorította azt. Hallottam, hogy az ő légzése is kapkodóvá válik, annak ellenére, hogy az oxigén nem volt számára létszükséglet.

Megpróbáltam hátra fordítani a fejemet felkínálva az ajkaimat Edwardnak. Meglepetésemre nem ellenkezett. Finoman kóstolgatott engem, vissza-visszahúzódva, valahányszor elragadtattam magam. A baj csak az volt, hogy én ennél sokkal többre vágytam. Az egész testem sajgott a vágytól, és nem volt elég az enyhítésére az, amit kaptam. Sőt, csak még inkább feltüzelt, hogy aztán enyhülés nélkül felemésszen. Mocorogva próbáltam közelebb préselni magam Edwardhoz. Halk morgás hagyta el a száját és a teste megfeszült mögöttem – éreztem, ahogy az ágyéka kőkeményen nekem feszül.

Egy pillanatra zavarba jöttem, aztán valami kellemes érzés öntött el. Nem csak testileg, lelkileg is. Edward kíván engem – most már nem csak reméltem ezt, hanem biztosan tudtam. Nem bírtam ki, hogy ne mozduljak ismét hátra.

- Isabella! – Edward mindkét karja szorosan a derekamra fonódott, hogy lefogjon. Hallottam, hogy legalább úgy zihál, mint én.

- Sajnálom… Saj… Sajnálom… - nyögtem ki, majd vettem pár mély lélegzetet. – Folytassuk. Kérlek! – hátrafordítottam a fejem, ahogy csak tudtam, és a tekintetem Edward szemébe fúrtam. A szorítása enyhült körülöttem. Ajkával újra a vállamra hajolt. Az élvezettől félredöntött fejjel nyöszörögtem, miközben becézgetett.

Edward illata, csókjai és érintései épp elegek voltak ahhoz, hogy úgy érezzem, megőrülök a kéjes kíntól, ami az egész testemet átjárta. Szégyentelenül felnyögtem, mikor Edward hideg tenyere a mellemre feszült. Pontosan bele illett, mintha csak mintára tervezték volna.

Edward hűsítő közelsége ellenére apró izzadtságcseppek jelentek meg a homlokomon. Tudtam, hogy mire vágyom, csak azt nem tudtam, hogy közöljem vele. Kielégülést akartam. Oldalra fordultam Edward füléhez, hogy ne kelljen a szemébe néznem, mert akkor biztosan nem mertem volna megszólalni.

- Kívánlak… - a hangom rekedt volt. – Nem bírom tovább, kérlek…

- Lassan… - motyogta Edward a nyakamba figyelmeztetően, miközben keze masszírozni kezdte a mellem. Kétségbeesetten próbáltam valami észérvvel előállni, mert a satuba szorított combjaim közötti lüktetés már szinte elviselhetetlen volt. Ha szabadok lettek volna a kezeim, nem lett volna önuralmam ahhoz, hogy ne érintsem meg magam. Felnyögtem a gondolattól.

- Akkor… másképp… - kérleltem. Edward egész testében megmerevedett. Azt hittem, mindent elrontottam, és azonnal közli, hogy ennyi volt mára. Reszketve vártam, hogy kimondja az ítéletet.

- Azt akarod, hogy…? – a hangja mély volt, ahogy megszólalt. Minden zavarom ellenére felemeltem a fejem, és a szemébe néztem. Alig pár másodpercig pillantottam csak az aranysárga íriszbe, mégis szédülni kezdtem, és a lélegzés még nehezebben ment, mint addig – pedig előtte is már épp hogy nem hiperventilláltam.

- Kérlek – nyögtem. Edward szemei elsötétültek. Ahogy a keze őrjítően lassan megindult lefelé a derekamon, le kellett hunynom a szememet, és hátrahajtottam a fejem a vállára. Éreztem, ahogy a combjai engednek egy keveset a szorításon, így végre kissé enyhült a nyomás a legérzékenyebb pontomon. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel és ösztönösen előrébb nyomtam a csípőmet, várva egy másfajta nyomást, ami végre megszünteti a lángokat a testemben.

A hosszú ujjak, amiket úgy szerettem, óvatosan végigsimítottak a combomon, feltűrve ezzel a hálóingem szegélyét. Magamban áldottam Alice-t, amiért a fehérneműmet is eltűntette a pizsamámmal együtt, mert így Edward hamarabb megérkezett a céljához. Mindketten egyszerre nyögtünk fel.

Mint minden tinédzser, én is már érintettem meg magamat, de az teljesen más érzés volt, mint ez. A hideg ujjak olyan kéjes érzést okoztak, amilyet még sosem éreztem. Nem tudtam uralkodni magamon, a torkomat hangos nyögések hagyták el – nem érdekelt, hogy ki hallja, az sem érdekelt, hogy utána hogyan fogok Edward szemébe nézni, csak a lüktetés számított.

Az óvatos simogatás teljesen feltüzelt. Edward szája után kaptam, és mikor nem hagyta túl sokáig csókolni magát, az állát és a nyakát ízlelgettem. Az enyhülő szorításban teljesen kitekeredtem. A csípőm apró köröket írt le, a mellkasom Edward tenyerébe nyomtam, a gerincem ívbe hajlott és kicsavarodott, ahogy a számmal megpróbáltam minél többet elérni a hófehér nyakból és vállból.

Nyüszítő hangot hallattam, mikor a jeges ujj egy olyan ponton érintett meg, amitől az izmaim hirtelen összerándultak, és sírni tudtam volna, mikor Edward keze hirtelen megállt, és abbahagyta a simogatást. Kétségbeesett tekintettel pillantottam fel.

- Fájdalmat okoztam? – Az arca riadt volt. Beletelt pár pillanatba, mire értelmezni tudtam a kérdést.

- Nem, nem, ez… Ne hagyd abba… - leheltem elhaló hangon. Mintha egy örökkévalóságot kellett volna várnom a pokol lángjaiban égve, mire Edward keze újra megmozdult. Végigsimított ugyanazon a ponton, amin az előbb, mire a sikoltás és nyögés egy furcsa keveréke hagyta el a számat.

Ráharaptam az ajkamra, és folyamatosan levegő után kapkodtam. Az alhasam kemény volt, ahogy megfeszítettem magam, a combjaim remegtek. Aztán hirtelen, mintha villámcsapás ért volna. Olyan apró izmok kezdtek veszett rángatózásba a testemben, amikről eddig azt sem tudtam, hogy léteznek. Nem hallottam mást csak a fülemben a vér zúgását. A combom összeszorítottam, ahogy csak tudtam, közéjük préselve Edward kezét. Különböző színek szikráztak a szemeim előtt, aztán hirtelen egy pillanatra minden elsötétedett. Mintha megjártam volna a mennyországot, aztán alázuhantam volna.

Reszketve próbáltam lélegzethez jutni, miközben még mindig valahol a valóság és az ájulás határán egyensúlyoztam. Csak akkor tértem teljesen vissza a valóságba, mikor Edward keze kicsúszott a combjaim közül. Abban a pillanatban elöntött a szégyenérzet, és visszarántott a realitásba.