.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. május 19., kedd

A múlt árnyai - 25. fejezet

25. ÚJ NAP



HIRTELEN NYILALLT BELÉM, milyen szégyentelenül is viselkedtem. Az pedig cseppet sem segített a zavaromon, hogy tudtam, valószínűleg nem csak Edward, de a ház összes lakója – kivéve az öcsémet, hála az égnek -, tudomást szerzett erről a vámpírhallásnak köszönhetően.

Pihegve dőltem neki Edward hűvös vállának, és nem mertem kinyitni a szemeimet. Mit gondolhat most rólam… Aprót rezzentem, mikor megéreztem az ujjait az arcomon. Végigsimított a halántékomtól az államig. Jó pár percbe beletelt, mire összeszedtem annyira a bátorságomat, hogy felnézzek, de Edward tekintetében nem láttam mást, csak gyengédséget. A mézarany szemek látványa nem igazán segített abban, hogy a légzésem visszaálljon a normálisra.

- Olyan gyönyörű vagy… - A mély, vággyal teli hangtól forróság öntötte el a mellkasomat.

Edward közelebb hajolt hozzám, és ajkaival megcirógatta az enyémeket. Illata bódító ködként homályosította el a tudatomat. Minden egyes alkalom, mikor elmerülhettem a tekintetében vagy megéreztem a mézes orgona illatot, olyan volt, mintha az álom és ébrenlét határán egyensúlyoztam volna. Szédültem, a világ színes és fényes lett, a hangok pedig eltompultak körülöttem – csak a szívem vad dobogását verte vissza a dobhártyám.

- Szeretlek. – A fülemben az ütem kihagyott egy pillanatra, hogy aztán olyan gyors ritmusra váltson, ami már szinte fájt. Féltem, hogy csak a fantáziám játszott velem, hogy csak a képzeletem hívta elő a fejemben ezt a szót. Elkerekedett szemekkel fürkésztem Edward arcát. Tényleg kimondta?

- Szeretlek. – Az ismétlés után kétségem sem lehetett. Az ő szája mozgott, az ő ajkai formálták a szavakat olyan gyönyörű kiejtéssel, amit egy mai embertől sem lehet hallani. Minden kétségem és szégyenérzetem tovaszállt, csak a bensőmet elöntő határtalan boldogság maradt.

- Én is szeretlek. – A hangom ugyanúgy reszketett, ahogyan én magam is. Csak akkor vettem észre a szememből árulóan kicsorduló könnycseppeket, mikor Edward az ujjaival letörölte őket. Nem tudtam, miért is sírok valójában, hiszen sosem éreztem még magam ennyire boldognak. Megfordultam, Edwarddal szembe, és a fejemet sírós kuncogással belefúrtam a nyakába.

Egész sokáig hagyta, hogy öleljem, aztán óvatosan eltolt magától. Elpirultam, mikor kinyúlt, és visszahúzta a vállaimra a hálóing pántjait. Eddig fel sem tűnt, hogy félmeztelen mellkassal simultam hozzá, és csak így utólag jöttem teljesen zavarba a tudattól.

- Késő van, aludnod kéne… - Edward arca egy kissé feszültnek tűnt, de nem értettem, hogy miért.

- Még nem vagyok álmos! – vágtam rá gyorsan és próbáltam elfojtani egy ásítást, ami épp kitörni készülődött – biztos voltam benne, hogy csak azért, mert Edward felhozta a témát.

- Holnap is lesz nap – mosolyodott el.

- És éjszaka? – csúszott ki a számon, mielőtt meggondolhattam volna, hogy mit is mondok.

- Igen, éjszaka is lesz – kuncogott. Gyengéd mozdulatokkal nyomott le az ágyra, aztán rám húzta a takarót. Vártam, hogy majd mellém bújik, mint általában, de az ágy végébe húzódott, és onnan figyelt engem.

- Nem jössz ide? – a hangom még a magam számára is kissé csalódottan csengett.

- Mindjárt… Adj időt, hogy… - Edward mintha a megfelelő szavak után kutatott volna az elméjében. - …lehiggadjak. – Elgondolkozva pillantottam Edward szemeibe. Mézsárgák voltak, vagyis jelenleg nem kívánhatta annyira a véremet, akkor meg miért…

- Ó! – nyögtem fel, mikor rádöbbentem, hogy mi a gond. Olyan szörnyen önző vagyok! Eszembe sem jutott, hogy amit én megkaptam, azt Edward nem. Lerúgtam magamról a takarót, és Edwardhoz csúsztam.

- Isabella… - elkapta a csuklómat, mielőtt megérinthettem volna a vállát. Beharaptam a számat, és szégyenlősen lehajtottam a fejemet.

- Segíthetnék… - motyogtam, miközben az arcom lángokban állt. Ha ő megtette értem, én is igazán megtehetem érte, bármennyire is arcpirító lenne a dolog. Éreztem, hogy Edward megemeli a karomat, és egy hűvös csókot lehel az ujjaimra.

- Feküdj vissza, és próbálj meg aludni! – helyezte az ölembe a kezem. – Mindjárt megyek én is. – Egy pillanatig tétován ültem csak, aztán visszabújtam a takaró alá. Egy kicsit hálás voltam Edwardnak. Nem voltam biztos benne, hogy képes lettem volna-e még valami olyasmit megtenni ma este, ami miatt holnap, valószínűleg nem merek majd senki szemébe nézni.

A vicces az volt, hogy Edward jobban ismert engem, mint én magamat. Tudta, hogy bár akarom, lelkileg még nem állok készen a szüzességem elvesztésére, és azt is, hogy akármennyire is szeretném viszonozni a gyönyört, amit nekem adott, valószínűleg, kényelmetlenül érezném magam a helyzettől. Bármennyire is felnőtt akartam lenni, néha még előtört belőlem valamiféle gyermeki tartózkodás a testiséggel szemben.

Fejemet a párnámba fúrtam, és próbáltam elaludni. Furcsa volt, hogy Edward nincs közvetlenül mellettem. Megszoktam már, hogy kemény mellkasa a hátamhoz szorul, karjai pedig a derekamra csavarodnak. Mint két puzzle darab, ami tökéletesen passzol egymáshoz. Csak azután tudtam végül elaludni, miután Edward mellém mászott. Nem jött olyan közel, mint általában szokott, de elég volt a tudat, hogy ott van alig pár centire tőlem, és vigyázza az álmomat.

Másnap későn ébredtem. Mikor kinyitottam a szemeimet, már sütött odakint a nap. Amióta a Cullen-házban éltem, alig párszor volt csak ilyen szép verőfényes délelőtt. Először örültem neki – amint kibújtam az ágyból, az ablakhoz léptem, és csak szívtam magamba a napsugarakat. Aztán, mikor Edwarddal kiléptünk a folyosóra, és Alice vigyorogva, Rosalie pedig morcos arccal várt ránk a falnak dőlve, rájöttem, hogy talán, a napsütés mégis csak rosszkor jött. Most az egyszer nem igazán volt a kedvemre való, hogy minden vámpír a házban fogja tölteni az időt. Jó lett volna, ha pár napig el tudok rejtőzni előlük, amíg a „három napig tart minden csoda” keretében másra terelődik a figyelem, és senki nem foglalkozik már az én szégyenletes nyögés-koncertemmel, amit tegnap este adtam elő.

- Valami történt, hogy most már kettős felügyelet alatt állok? – érdeklődtem, miután Alice-szel és Rose-zal beléptünk a fürdőszobába. Megpróbáltam másra terelni a figyelmemet, és ténylegesen is izgatott a válasz.

- Hát, én vagyok ma az ügyeletes kísérőd – vonta meg a vállát Alice. – Rosalie pedig látni akarta, hogy élve és teljesen épen hagyod-e el a szobát.

- Mint láthatod, tökéletesen jól vagyok – tártam szét a karjaimat. Rose elhúzta a száját és közelebb lépett.

- Nem, nem látom – rázta meg a fejét. Értetlenül néztem rá. – Lehetnek rajtad külsérelmi nyomok és egyéb sérülések is, amik miatt bajod eshet, és el kell látnunk.

- De nem sérültem meg! – Utáltam, mikor valamit százszor kell elmondanom, és nem értik meg, márpedig Rosalie-n láttam, hogy úgysem fog addig békén hagyni, amíg meg nem vizsgálhat. Bosszúsan sóhajtottam egyet, aztán levettem magamról a köntöst. – Megengeded, hogy felvegyek valami fehérneműt esetleg, mielőtt sérülések után kutatsz rajtam? – néztem Rose szemébe. Valamiért a szégyenérzetemnek nyoma sem volt, ha feldühítettek.

- Igyekezz! Nem érek rá rád várni egész nap! – morogta, miközben ő és Alice is hátat fordított nekem. Gyorsan magamra rángattam a bugyimat, aztán levettem a hálóinget, és megpróbáltam minél rövidebb idő alatt a melltartómat is felvenni. Rosalie várakozás közben úgy fújtatott, mint egy felbőszült bika. Mintha a vámpíroknak nem lenne elég idejük, és öt perc várakozás olyan sokat számítana nekik…

- Kész vagyok! – közöltem. Rosalie azonnal hozzám lépett, és vizsgálgatni kezdett. Ahogy megemelte a karomat, hogy megnézze az oldalamat, felszisszentem. – Hé! Óvatosabban, a végén még miattad lesznek kék foltjaim! – Nagy meglepetésemre Rose morgott valami bocsánatkérés félét.

- Hihetetlen… - motyogta maga elé, miután a lábaimat is megvizsgálta.

- Látod, megmondtam – vettem fel a földről a köntöst. – Most már lezuhanyozhatok? – Rosalie zavartan pillantott Alice-re.

- Rose tudni szeretné, hogy máshol sem esett-e bajod… - forgatta meg Alice a szemeit.

- Másh… - Mikor rájöttem, mire gondolnak, hirtelen elvörösödtem.

- Nem, máshol sem esett bajom – feleltem, remélve, hogy ezt azért nem akarják leellenőrizni.

- Rendben – bólintott Rosalie, aztán az ajtóhoz lépett. Kinyitottam a zuhanyfülke ajtaját. – Isabella…

- Mi van már? – fordultam vissza szörnyen nyűgös arcot vágva.

- Örülök, hogy semmi bajod – felelte Rosalie, aztán elhagyta a fürdőszobát. Kissé döbbenten ráztam meg a fejem, aztán beléptem a fülkébe. A zuhany szörnyen jól esett, de arra, ami utána jött, nem voltam felkészülve. Mikor kiléptem egy törölközőbe bugyolálva, és megláttam Alice vigyorgó arcát, már tudtam, hogy valami szörnyűség következik. Igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy lelkesen követ a szemével. A mosdóhoz léptem, és gyorsan fogat mostam, aztán a hajamnak estem neki egy fésűvel.

- Isabella… - A rossz érzésem erősödött Alice hangsúlyától. Félve fordultam hátra.

- Igen? – Alice olyan cinkos pillantással lépett közelebb hozzám, mintha valami titkos megbeszélést tartanánk arról, hogyan szerezzük meg az uralmat a világegyetem felett.

- Milyen volt? – Próbáltam értetlen arcot vágni, hátha akkor békén hagy, de nem jött be. – Na, ugyan már! Csak néhány apró részletet… - könyörgött. Éreztem, hogy még a fülem is lángvörös lehet.

- Alice, ez magánügy. Én sem kérdezgetlek Jasperről – borzongtam meg, mintha a világ legsavanyúbb citromába haraptam volna.

- Pedig lenne mit mesélnem – szélesedett ki Alice mosolya. – Főleg a tegnap éjszakáról – kuncogott fel. – Az érzelmi állapotod jót tett Jazznek.

- Az érzelmi állapotom? Ó, te jó ég! – rogytam le a fürdőkád szélére, és az arcomat a kezeimbe temettem. Most már tényleg soha az életben nem nézhetek a Cullen család szemébe – főleg Jasperébe. Eszembe sem jutott, hogy a szexuális vágyaim kihatással lehetnek Jasperre.

- Szóval, nagyjából el tudom képzelni, hogy sikerült az estéd – folytatta Alice lelkesen, mintha észre sem vette volna, hogy épp azon gondolkodom, merre tarthatják az ásót, hogy eltemessem magam. – De mesélj egy kicsit! Edward jól viselkedett? Megtörtént az is? Milyen volt? – A sok kérdés mintha hatalmas hullámhegyként csapott volna össze a fejem felett.

- Alice, én ezekről… nem tudok beszélni… - ráztam meg a fejemet. Alice csalódott arcot vágott.

- Azt hittem, barátnők vagyunk…

- Azok vagyunk, persze! – vágtam rá azonnal. – Csak… sosem volt olyan barátnőm, akivel az ilyen… - gondolkoztam, milyen szót is használjak. - …bensőséges témákat megbeszélhettem volna, és… ez annyira új és furcsa nekem. – Ideges kis nevetés hagyta el a számat.

Egyfelől szerettem volna Alice-nek elmondani minden apró kis részletet, és hogy mennyire észveszejtően jó volt Edwarddal, másfelől, ha szemtől szemben erről kellett volna beszélnem vele, biztos voltam benne, hogy tényleg lángra kapnék, és hamuvá égnék. Szinte láttam magam előtt, mint egy látomást…

- Kell egy kis idő, míg megszokom, hogy neked tényleg bármit elmondhatok…- néztem nagy kérlelő szemekkel Alice-re. Nem akartam, hogy megbántódjon, vagy azt higgye, nem tartom a legeslegjobb barátomnak. Alice-nél jobb barátom sosem volt, szinte, már olyan volt, mint egy lelki társ vagy testvér, aki mindig az ember mellett áll, támogatja és segíti. Ő volt az, aki biztatott Edwarddal kapcsolatban, mikor még azt hittem, hogy semmi sem lehet köztünk, és aki Edward fülét is addig rágta, míg meg nem tört. Szörnyen hálás voltam neki, és kimondhatatlanul szerettem. Csak hozzá kellett szoknom, hogy van egy hozzá hasonló barátnőm, akinek tényleg bármit elmondhatok anélkül, hogy szégyenkeznem kéne.

Alice fürkésző tekintettel figyelte az arcomat egy ideig, aztán elmosolyodott és bólintott.

- Hát jó, akkor majd később elmesélsz mindent, mikor úgy érzed… - Alice visszasétált az ajtó mellé, és hátat fordított nekem, hogy fel tudjak öltözni. Nem hittem volna, hogy ilyen megértő lesz. Megint csak pozitívan kellett csalódnom benne.

- Kész vagyok! – szólaltam meg, miután begomboltam a nadrágomat is.

- Akkor mehetünk? – nyúlt a kilincs felé Alice. Elindultam felé, és mikor elhaladtam mellette, hirtelen elhatározásból a füléhez hajoltam.

- Edward fantasztikus volt, de még nem történt meg – súgtam neki, aztán lesütött szemekkel kiléptem az ajtón.

Edward a lépcső mellett várt rám, és azt hiszem, mikor észrevett engem, egy pillanatra felcsillantak a szemei – bár lehet, hogy csak én akartam így látni. Alice rávigyorgott, majd egy másodperc alatt lefutott a földszintre.

- Mmm… Finom az illatod… - mormogta Edward a nyakamba, miután magához húzott a derekamnál fogva. – Látom sikeresen túlélted Alice-t és Rosalie-t. Bátor vagy! – nevetett halkan. A lélegzetétől megborzongtam. – Gyere, menjünk reggelizni! – fogta meg a kezemet, és el akart indulni a lépcsőkön lefelé, de én mintha földbe gyökereztem volna. – Valami baj van? – nézett vissza rám.

- A többiek is lent vannak? – haraptam be a számat.

- Igen, úgy hallom… - felelte Edward. Tétován pillantottam rá.

- Nem… Nem ehetnék ma a szobámban?

- Nem fogják leharapni a fejed – mosolygott rám Edward.

- Te nem… vagy zavarban? – kérdeztem, miközben a korlátot kapirgáltam a körmömmel.

- Azok után, hogy miket hallottam évtizedeken keresztül, nem hiszem, hogy nekem kéne zavarban lennem. Vagy neked… - A szívből jövő nevetéstől gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Aztán Edward komolyabb arccal pillantott rám. – Előttem is zavarban vagy?

- Egy kicsit… - vallottam be.

- Pedig nem kéne… - simított végig az arcomon. Felnéztem rá, a tekintete gyengéden fúródott az enyémbe. – Szeretlek – a mosolya kiszélesedett. Még sosem láttam ilyen boldognak. Elkábulva hagytam, hogy egy csókot nyomjon a számra. – Gyere! – húzta meg gyengéden a karomat, hogy indulásra ösztökéljen.

Az alsó ajkamat harapdálva mentem a konyhába. Az illatokból tudtam, hogy valaki már reggelit készít nekem – valószínűleg rántottát és pirítóst. Mikor beléptünk, beigazolódott a sejtésem. Esme a tűzhely mellett állt, és egy fakanállal a tojást kavargatta a serpenyőben. Megfordult, és ragyogó mosoly ült ki az arcára.

- Szép reggelt! Csináltam reggelit – emelte le a serpenyőt, és az ételt a konyhapulton lévő tányérra kotorta.

- Köszönöm – motyogtam gyorsan, aztán leültem a pulthoz, és gyorsan enni kezdtem. Reméltem, hogy ennyivel meg is úszom ma a családdal való kommunikációt, de tévedtem.

- Szép reggelt, hugicám! – cammogott be Emmett vigyorogva. – Hogy aludtál? – érdeklődött.

- Jól – feleltem, miközben próbáltam minél mélyebbre süllyedni a tányéromban.

- Azt mondják, az emberek jobban alszanak kielégülten, igaz ez? – A falat a torkomon akadt, én pedig fuldokolva igyekeztem levegőhöz jutni. Aztán köhögve-nyögve próbáltam meg elhúzódni Emmett keze elől, ami a hátamat püfölte.

- Emmett! – Edward hangjára abbamaradt a bordáim porrá zúzása.

- Nyugi, nem ütöttem nagyot – huppant le mellém a székre az említett. – Nem igaz? – kacsintott rám. Elvörösödve kortyoltam bele abba a pohár vízbe, amit Esme szervírozott nekem aggódó arccal.

- Minden rendben? – kérdezte, miután visszaadtam neki a poharat.

- Persze – bólintottam, és megköszörültem a torkomat.

- Nos, nem válaszolsz a kérdésre? Tényleg kíváncsi vagyok! – erőltette tovább a témát Emmett. Segélykérően pillantottam Edwardra.

- Ha nem viselkedsz, megjárod – figyelmeztette a testvérét.

- Jól van, jól van. A vámpír már tudományos érdeklődést sem mutathat az emberi test működése iránt? – nevetett fel brummogóan mély hangon, mikor rám nézve észrevette, hogy hasonultam egy paradicsommadárhoz szín tekintetében.

Gyorsan belapátoltam a maradék reggelimet, aztán felpattantam.

- Kész vagyok! – jelentettem ki. – Köszönöm a reggelit.

- Nincs mit, örülök, ha ízlett – felelte Esme elégedett arccal, hogy minden egyes falat eltűnt a tányérról.

Mielőtt megállított volna Emmett egy újabb zavarba ejtő kérdéssel, gyorsan megragadtam Edward kezét, és magam után húzva kimenekültem a konyhából. Az előtérben a lépcsők felé akartam fordulni, de Edward megállított.

- Mi az? – néztem rá.

- Ne menjünk fel még… - kezdte somolyogva. Tudtam, hogy készül valamire, de ötletem sem volt, hogy mit akarhat.

- Tévézni akarsz? – kérdeztem, habár tudtam a választ, de a mai reggel után, nem igazán vágytam meglepetésekre. Épp elég sokkoló volt Rosalie, Alice és Emmett viselkedése.

- Te azt szeretnél? – érdeklődött Edward fojtott hangon, és mintha a lelkesedése egy kicsit alább hagyott volna. A nappali felé pillantottam. Jasper és Alice a kanapén ültek a televízió előtt egymást átölelve. Mikor meghallotta a hangomat, Jasper hátrafordult. Zavartan kaptam el a tekintetemet – tudni, hogy valószínűleg minden tegnapi érzésemet ő is átérezte, eléggé kínos volt.

- Nem, nem szeretnék – feleltem. Bármit is talált ki Edward, csak jobb lehet, mint feszengve ülni Jasperék mellett.

- Akkor jó – tért vissza Edward jókedve. – Gyere! – húzott a bejárati ajtó felé.

- Kimegyünk? – lepődtem meg. Edward nem igazán szerette, ha elhagyom a házat. Valamiért úgy gondolta, hogy idebent nagyobb biztonságban vagyok Dominic-tól. Gyorsan megpróbáltam másra terelni a figyelmemet, így Edwardra koncentráltam.

- Úgy terveztem – felelte, és kinyitotta előttem az ajtót. Kiléptem a verandára. A nap gyönyörűen sütött. Tökéletes nap volt egy nagy sétához, bár szinte biztos voltam benne, hogy Edward nem vinne túl messze a háztól. – Mutatok neked valamit. Maradj itt! – engedte el a kezemet Edward, aztán elindult a veranda széle felé. Hirtelen rájöttem, mit akar, és elakadt a lélegzetem. Napfény, Edward, vámpírok…

A nagyi leírta a naplójában, hogy milyen gyönyörűek a vámpírok napfényben, de a látvány túltett minden bejegyzésen. Ahogy Edward kisétált a napra, és felém fordult, hirtelen úgy éreztem, elsírom magam a csodálattól. Egy angyal, aki leszállt a mennyekből. Mintha ezernyi apró gyémánt lett volna a bőre alatt, mely vakító fénnyel vonta körbe őt. Lassú mozdulatokkal nyitotta szét az ingén a gombokat, én pedig alig vártam, hogy többet lássak belőle.

Fogalmam sincs, meddig figyeltem őt a káprázattól teljes önkívületben. A szemeim csak úgy itták a látványát. Biztos voltam benne, hogy ez a leggyönyörűbb kép, amit egész életemben láttam és még látni fogok, így minden egyes kis részletet a fejembe akartam vésni. Edward mellkasának fehérségét, a bőre márványsimaságát, az arcára kiülő mosolyt, a szeme csillogását, mely hihetetlen módon elnyomta még a napfény hatását is.

Hihetetlen volt, hogy ez az égi tünemény szeret engem. Fogalmam sem volt, mivel érdemeltem ezt ki, de hálát adtam a sorsnak, hogy nekem adta őt. Összerezzentem, mikor Edward hirtelen előttem termett. Az agyam még teljesen ködös volt, így szinte fel sem fogtam, hogy a keze a derekamra simul, és magához húz. Csak akkor jöttem rá, hogy a karjaiban vagyok, mikor az ajkát az enyémhez érintette, és a testemen végigfutott az ismerős bizsergés. Sóhajtva simultam hozzá, és mikor elhúzta a fejét, csalódottan nyögtem fel.

Aztán a talaj hirtelen kiszaladt a lábaim alól, és én nem értettem, mi történik körülöttem. Először azt hittem, hogy elájultam, de a szemeim még mindig nyitva voltak, és Edward arcára tapadtak. Aztán rájöttem, hogy Edward egyik karja a derekamat támasztja, míg a másik a térdhajlatomban pihen.

- Hová viszel? – kérdeztem elgyengült hangon. Edward újabb csókot nyomott a számra.

- A hálóba. Új nap, új próba. – A mosolya olyan gyönyörű volt, hogy ha akartam sem lett volna erőm tiltakozni. De egyáltalán nem akartam.

52 megjegyzés:

  1. Ez a rész is hihetetlenül jó nem tudom honnan szerzel ennyi jó ötletet, de örülök, hogy megosztod velünk. Már alig várom a folytatást.
    szuper ja és a könyved is érdekel, ha elkezded írni.

    VálaszTörlés
  2. Első hozzászolás...:-D

    Nagyon jóra sikeredett a fejezet, és végre kimondta neki, hogy "szeretlek". Olyan aranyos volt Edward. És Isabella szégyenérzete is elmúlt valamennyire. Emmett nagyon nagy azok a beszólások: "- Azt mondják, az emberek jobban alszanak kielégülten, igaz ez? " szétnevettem a fejem így éjjel a szomszédok nem tudom mit gondolhatnak :-D
    Új nap új próba.. tetszik:-P

    VálaszTörlés
  3. Lassú voltam megelőzek...:-D

    VálaszTörlés
  4. óóóóh, hát ez annyira aranyos fejezet volt:D ÉS olyan hihetetlen mértékben várom a 26.at hogy csak naxDxDxD:))
    Igen, Emmett, az Emmett:D Imádnivaló mackótetsvér, aki az emberi biológia érdekel:P Imádom őt is:P Hát Alicenek is nagggyon jó éjszakája lehetett, Isabella érzései amik felkorbácsolták Jaspert:D:D
    És én is olyan mééérhetetlenül kíváncsi vagyok mitn Alice:P
    És jó volt, hoyg Rosie "emberi" volt egy percre:D
    Na de a vége, hogy új nap új próba.... hát ez teljes mértékben... még vagy 10 fejit olvasnék:DD: IGAZ, hogy beérem a 26.al is egyelőre:P Mármint amennyiben olyan szuper gyors leszel mint Edward:D:D
    Imádlak:D: Imádom, ahogy írsz, szeretem olvasni, teljesen belemerülök:))
    pusszi és ha kell múzsulok (persze szigorúúúan Szandi után) a kövi fejezethez (oder: mutizok újabb Rob képeket:D:D)
    csók
    Leia

    VálaszTörlés
  5. Drága, drága Spirit!!!
    Ez nagyon, nagyon jó volt, igaz nem volt olyan túlfűtött mint az előző de nekem így is nagyon tetszett, de azt hiszem nem fog kimaradni Edward sem a jóból.:))
    Szeretem mikor ilyen lágyan írsz ez ennyira kellemes.Rosalie igazán aranyos volt, a maga módján.Emmet, hát őt egyenesen imádom mikor ilyen idióta és őszinte, ez annyira jó.Szeretem hogy ilyen lazának írod.Bár ő azt hiszem ilyen is.
    Szóval remélem most én vagyok az első és 100 szónak is egy a vége.
    Gratulálok
    Csak így tovább.
    (Ja tényleg és hogy sikerült a vizsgád?Voltál eszembe :) Remélem a köv. résszel nem váratsz minket ilyen sokáig :)) ?!)

    Üdv.
    Szallem

    VálaszTörlés
  6. Hát nem én voltam az első de majd legközelebb :))
    Ja és még egy megjegyzés a történethez: Tök jó hogy Edward kezd teljesen felszabadult lenni, szeretem az ilyen Edwardot is.És a vége a történetnek, az igazán jó így már nem kell feszengnie Bellának sem mert már a Szexi vámpír pasi is ráérez a dolog ízére!!!!!!!!!!
    Hajrá!!!
    Szallem:))))

    VálaszTörlés
  7. Szia Spirit!

    Csak mikor a merengőn írták, hogy milyen jó fanficed van, raktam össze a képet, hogy én már rég elmentettem az oldalad a kedvencek közé. =) Nagyon szeretem a történeted! Bár az elején kicsit kétkedve álltam neki, de pozitív csalódás ért! És ez a fejezet is megérte a várakozást! Alig várom a következőt, csak így tovább! =)

    Lana D.

    VálaszTörlés
  8. húúúh hát...:D tetszett.:D és nem tudom miért kellett volna Isabellának szégyellnie magát, teljesen normális, emberi reakciója volt... de örülök hogy oldódik... és Emett hozta a formáját a beszólással...:D tetszett ez is. ÉS az is, hogy Edward felenged végre.:D áááááááááhhhhh imádooomm (L)
    remélem a vizsgáid pedig jól sikerültek!

    maradok tisztelettel (:D)
    Dorotthea

    VálaszTörlés
  9. Ááááh, kétség nem fér hozzá, ez a fejezet lett az abszolút kedvencem A múlt árnyaiból! Emmettet egyszerűen meg kellett zabálni, Edward pedig..húúhh. Annyira jó volt olvasn az írásod,mert tényleg kikapcsolódtam,amíg olvastam. És ez a lezárás..zseniális! Nem tudom, hogy fogom kibírni a 26. fejezetig.. Szóval köszi az élményt!
    És én is remélem h jól sikerült a szigorlatod :)
    puszi: Fuka

    VálaszTörlés
  10. Szia!

    Remélem ln is, hogy jól sikerült a vizsgád. Már nem emlékszem mi volt csak arra, hogy akkor megjegyeztem magamban. hogy de jó hogy én ezen a tárgyon már túl vagyok. :)
    A fejezet megint szuper volt. Imádom azokat a részeket, ahol Emmett hozza a formáját és annyira emberi, hogy az már vonzó.
    Az egész jó volt, de én még mindig arra biztatnálak, hogy tegyél bele a finom erotika mellé több emberi humort, mert jót tesz a történet folyamának és ha megfelelő helyre teszed elválasztja egymástól a megváltozott karaktert (még ha csak egy kicsit enged is meg a szégyenérzetéból).
    Remélem hamar kapujuk a következő fejezetett.
    Fel a fejjel és tanulj szorgalmasan, írj még szorgalmasabban! :)

    Nóra

    VálaszTörlés
  11. Megint Nóra vagyok bocs az előbbit nem néztem vissza de ilyen későn talán elnézhető egy két gépelési hiba.:)

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Hát őszintén, iszonyú jól írsz, de komolyan!! :) Minden eismerésem! Gratulálok! Kreatívan, nagyon olvasmányosan fogalmazol, viszed a mondatokkal az ember szemét :D Ahogy olvasom, egyre gyakrabban gondolok arra, hogy ez jobb, mint az eredeti :) És én is nagyon várom a folytatást, bár ez a vizsgaidőszak...

    Minden jót!
    Üdv: ZyZy

    VálaszTörlés
  13. Nos hát, most sikerült elolvasnom.... IMÁDOM!!! Még az előzőből sem tértem magamhoz, ez most csak fokozza a "kábulatot" =D=D
    Olyan aranyosak együtt!!! Jaj, egyem is meg őket! =D Tetszik, hogy végre Edward se vonakokdik a dolgoktól úgy, mint az elején!!! Nagyon jól összeraktad, mint az összes többit! =D

    Na de megint ez a befejezés... most rághatom a körmöm, hogyan tovább, bár sejtéseim vannak...
    Köszönöm az élményt! És nagyon-nagyon-nagyon várom a folytatást!!!!!

    VálaszTörlés
  14. Szia!
    Már egy jó ideje követem fokozott figyelemmel az írásod, és meg kell mondjam, hogy ez a legeslegjobb fanfic a témában, amit eddig olvastam! IMÁDOM! Nagyon jól írsz, csak így tovább!

    Remélem most nem kell 1 hetet várni a folytatásra!!! (mindig úgy hagyod abba, hogy még többet akarjak belőle!!!) Siess vele!
    Sok szerencsét a vizsgáidhoz!
    pussz: Linda

    VálaszTörlés
  15. szia hát nagyon jóóóóóóóóóó csak igy tovább egyszerüen nem találok szavakat nagyon jó bocs de nem tudok mást írni várom a következő fejezetet
    pusza Emi

    VálaszTörlés
  16. Szia!
    Kicsit késve bár, de elolvastam. Nagyon jó, szuper! Imádlak :D Tökéletes! Annyira kellett kuncognom/röhögnöm zavaromban - vagyis Isabella zavarában - hogy majd' megfulladtam. Tanulság: olvasás közben teázni életveszélyes :D

    Emmettől ilyen reakcióra számítottam, sőt, még talán kicsit pikánsabbra is :D Jasperre leszek még nagyon nagyon kiváncsi :D Neked köszönhető, hogy nagyon megszerettem Jazz karakterét! És a te Edwardod is kevésbé viselkedik 'idiótán' mint az eredeti.

    Egyszerűen szupeeeer! Imádlak, imádom az írásodat (írásaidat)!

    TE VAGY AZ EGYIK KEDVENC KORTÁRS ÍRÓM!

    VálaszTörlés
  17. Dorothea,Ilda,Detti2009. május 20. 10:34

    nagyoon szuper ez a fejezet is!:) infón jókat nevettünk az Emettes és Jasperes részen:)
    csak így tovább;) siess a kövi fejezettel:)

    VálaszTörlés
  18. Szia Spirit!
    Napirend előtti kérdés:) Hogy sikerült a vizsgád? Remélem jól.:)
    Na és most akkor a fejezetről. Nagyon tetszett. Alice nagyon Alice volt. Emmett, pedig nagyon Emmettesen próbálta egyszerre zavarba ejteni Isabellát és elviccelni a helyzetet. Nagyon tetszettek:) Edward nagyon jól kezelte a helyzetet szerintem.:) Arra azért kíváncsi leszek, hogy mikor lesz bátorsága szegény Isabellának Jasperrel szóba állni:) Ez azért tényleg elég kínos helyzet. Rosalie egy kicsit meglepett, hogy így reagált, de nagyon örültem, hogy megint mutatott egy kis kedvességet.:)

    VálaszTörlés
  19. Emett....köcsög XD( bocsánat, de 10 perce röhögök és csak ez a 2 szót ismételgetem :D)
    Új nap, új próba XD Edward nagyon bízik magában :D
    Nagyon várom a következőt :)

    VálaszTörlés
  20. Jujujujujjjjjjjjjj nagyon jó volt megint :D mindig csak jobb és jobb :D annyira várom már a következőt is :D

    VálaszTörlés
  21. Szia! Már reggel elolvastam, de nem volt időm kritikát is írni, de most bepótolom:))) Jaj, ez az egyik kedvenc fejezetem:) Edward most valahogy teljesen más lett, szóval vidámabb, felszabadultabb, boldogabb is:) És ettől az egész fejezet is vidámabb lett:))) Jó sok humor volt benne, ami nagyon tetszett:) Nahát!! Nem is gondoltam Jasperre. Hogy miket ki nem tudsz találni! Annyira cuki volt, amikor Edward azt mondta Isabellának, hogy szereti:) És a vége... jobb nem is lehett volna:) Új nap, új próba<--Ez nagyon aranyos:) Hajrá a folytatáshoz!! Juca

    VálaszTörlés
  22. Húúúúúúúú, Spirit!!! Ez fantasztikus volt! Annyira imádom!!! Emmett...ő igazán...Emmett-es...mást jelzővel nem is nagyon tudom illetni xD. Kezdek megbékülni Rosalie-val. Isabella-val sokkal rendesebb mint egykoron Bella-val volt. Alce...ő ugyebár hozta a szokásos formáját és ez nagyon tetszett. Edward-al kapcsolatban...én elképzeltem hogy hogyan fog folytatódni a 24. feji. Az elmémben próbáltam úgy rendezni az eseményeket hogy Isabellát kihozzam szorult helyzetéből (legalább is Edward-al szemben). És végül abban állapodtam meg hogy Edward úgy felizgul Isabellától hogy nem bír magával és, hát leteperi...(Szép éjszakájuk lett volna. xD) De végül nem vált be...:'( De nem baj, majd legközelebb... Úgyis tudom hogy te az elképzelésemnél sokkal fantáziásabban fogod megírni!!! Meg amúgy is! Úgy érdekesebb hogy nem történik meg minden már rögtön az elején...xD
    Nah jó! Befejeztem!!! Már igy is egy regényt pötyögtem ide...
    Millió smárrrr!!!!!

    VálaszTörlés
  23. Ez nagyon nagyon jó lett. :D :D
    Gratula. :)
    Emmett és a beszólások tényleg nagyon viccesek voltak. :P:D
    Remélem hamar lesz új fejezet. :)
    Puszi: Polett

    VálaszTörlés
  24. Spirit! Ez a történet egyre jobb és jobb lesz:D Emmettet nem lehet nem szereteni, annyira jópofaxD Új nap, új próba. Így befejezni nem lehet! Nem fogok tudni koncentrálni semmire, amíg meg nem tudom, hogy folytatódik:D Siess!x]
    És remélem jól sikerültek a vizsgáid:D
    Puszi, Lou;)

    VálaszTörlés
  25. egyszerűen imádom(L)a történetet a szereplőket téged és mindenkit...jajj annyira jó! Új nap, új próba.(L)hajrá..szurkolok..:P és siess nagyon:D

    VálaszTörlés
  26. Istenem...OMFG...Ez oltári volt. Most végre végig tudtam olvasni az egész történetet és...hűűűűűűűű...várj felkaparom az állam. Nagyon jól írsz. Még folytatást. Úgy érzem már most megvannak az elvonási tünet első jelei. Várom a következő részt. Csak így tovább.
    Ezer cuppanos puszi a drága pofidra (Júj mindjárt elfolyok.) :-P

    VálaszTörlés
  27. hűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű

    VálaszTörlés
  28. Nagyon jól sikerült ez a feji is, de ez nem újdonság, mivel mindegyik hihetetlenül jó. Nagyon tetszett, ahogy leírtad Isabella reakcióit, a család viselkedését, főlet Emmet volt tök viccces :)
    Edward meg annyira aranyos, jó lenne, ha lennének a valóságban is ilyen férfiak. (lehet, hogy vannak, csak még én nem találkoztam ilyennel)
    Egyébként tényleg van érzéked ahoz, hogy a legjobb résznél hagyd abba. :) Már alig várom a folytatást. Remélem hamar jön.
    pussz

    VálaszTörlés
  29. Szia! IMÁDOM!!! Alig várom a folytatást!! Siess kérlek!! Mint mindig ez is FANTASZTIKUS lett!!! Csak így tovább. Puszi

    VálaszTörlés
  30. Ez jobb mint az eredeti:D:D
    a záróvizsgámra kéne készülnöm, de nem megy:D
    várom a kövi fejezetet, és addig is jókat mosolygok ezen a fejezeten:D
    köszönöm az élményt:D

    Üdvözlettel:
    Genevieve Beau Pre

    VálaszTörlés
  31. Szia. Én csak annyit mondok,hogy mint mindegyik fejezet ez is fantasztikus!!!!!Nagyon jó vagy!!! Amúgy hány fejezet lesz még??? Remélem még jó sok(hogy legyen mit olvasni...)
    Puszi:
    Petra

    VálaszTörlés
  32. Szia!
    Javasolnám, hogy kezdj el nagyon komolyan foglalkozni a saját könyved kiadásával, mert amennyiben továbbra is így, és ilyeneket írsz, akkora sikered lesz, mint Meyernek! (vagy nagyobb!) :-) Egyszerűen fantasztikus amit művelsz!!!
    Puszi: Viki

    VálaszTörlés
  33. Szijja.
    Hát mint mindíg most is csak azt tudom mondani hogy nagyon jól sikerült ez a fejezet is ez külön kedvencem lett:)nagyon vicces volt az Emmettes beszólás azon sokat röhögtem:D meg nagyon aranyosan voltak Edwardék is együtt:)
    Hát a lényeg hogy nagyon ügyes vagy nagyon várom a folytatást(azért frissítem óránként az oldalt bár tudom hogy még nem jön a kövi feji:S)
    Siess a folytival puszi:)

    VálaszTörlés
  34. annyira jó votl az a fejezet.néhol hangosan nevettem a kínos szitu miatt... két fiatal között a szex amúgy egy kicsit kényes téma hát még ha az egész család tud az ügyről... nagyon jól megfogalmaztad Iza érzéseit ezzel kapcsolatban igen szereti Edw, de még nem áll teljesen készen a dologra.nagyon érdekel hogy mit talált ki a napfényes napra EDw. amúgy a történetben milyen évszakot írunk ? Kimi.

    VálaszTörlés
  35. Oh My God!! Hát Isabella helyében én is elég kínosan érztem volna magam!! De jó hogy Edward nem volt furcsa nagyon!! Ez a hülye Emmett, hogy neki mindig be kell szólni valamit!! De azt hiszem mi ezért szeretjük! És a vége jaj olyan édes hogy jaj nem is tudok mit írni!! csak remélem hogy a következő fejezet is olyan részletes lesz mint az előző volt!!! Remélem tudod mire gondlok:D Alig várom a folytatást!!
    pusy

    VálaszTörlés
  36. EZ NAGYON-NAGYON JÓ RÉSZ!!!!
    ÍRTÓÓÓ JÓÓÓ!!!GRATULA!!!
    MÁR VÁROM A FOLYTATÁST!!! MIKOR LESZ????
    ÜGYESEN ÍRSZ!!!:):)

    VálaszTörlés
  37. Kedves Spirit!
    Nem akarok türelmetlennek tűnni, de mennyit kell még aludni a kövi fejezetig?:$:D:D:D
    Nagyon várom:D
    Egy kalappal a vizsgáidra, és jó írást:D:D
    Üdv

    VálaszTörlés
  38. Nagyon jó volt ez a fejezet is! Tulajdonképpen már mindent elmondtak előttem, nem tudok újat mondani... :) Naponta többször is megnézem, nincs-e valami frissítés, aztán általában újra elolvasom a legutolsó fejezetet, pedig inkább tanulnom kéne a vizsgákra. De ez valahogy jobban leköt...:D Edward-elemzés lesz valamikor? Én már nagyon várom!
    Üdv: Kati

    VálaszTörlés
  39. Szia!
    Remélem, a holnapi meglepi sok-sok olvasnivalót jelent!!! Már nagyon várom! Rengeteg érettségit kell a hétvégén kijavítanom, de ezt ha megszakadok sem hagyom ki! Ez lesz a pihi!
    Puszi: Viki :-)

    VálaszTörlés
  40. Szia!
    Tűkön ülve várom a holnap estét! Ugye a meglepi azt jelenti, amire gondolok.... ;)
    pussz
    Linda

    VálaszTörlés
  41. Na, hálistennek, mostmár nem kell pár óránként nézegetnem az oldalt:D:D:D:D
    Imádom ahogy írsz, csak így tovább!!!
    Üdv

    VálaszTörlés
  42. Húú, most megnyugodtam. Nem csak én nézegetem pár óránként az oldalt!xD azt hittem hogy esetleg, már az elvonási tüneteim jelentkeznek ilyen formában:D
    üdv, Lou:)

    VálaszTörlés
  43. huhh
    ..remélem a nagy nagy meglepi az azt rejti amit szeretném ha rejtene.. de ez gyanús*felhúzza a szemöldökét*.. mi van ha nem az amire gondolok hanem valami más ami valami meglepi de nem olyan amilyenre gondolok...
    huhh

    EZ GYANÚS! NAGYON GYANÚS..
    hmm.

    (kezdem magam beleélni Poirot bá' helyébe:D)

    VálaszTörlés
  44. Szia! Erre a fejezetre, csak annyit tudok mondani, hogy nagyon aranyos:D Várom a folytatást, meg a meglepit. Nekem is vannak ötleteim, de nem az mint a többieknek:D
    Puszi

    VálaszTörlés
  45. Már alig bírok várni.. a kis türelmem kezd elfogyni a szemeim pedig lecsukódni:)

    VálaszTörlés
  46. Szia!Először is imádom az írásaid!!Jobban tetszik mint a new moon, a könyvet le is raktam:P
    másodszor:Nem illik ilyet kérdezni,de meddig kell még várni a köv. részhez?

    VálaszTörlés
  47. Névtelen 1.: Hát, én sem tudom, honnan szerzem az ötleteket, csak úgy jönnek. :) A saját könyvemből már kész van majdnem 100 oldal wordben, szóval, haladgatok. :)

    Eila: Örülök, hogy aranyosnak találtad őket. :) Emmett pedig… Hát, ő ilyen kis zavarba hozós. :D De vicces és szeretjük. :) Köszönöm. :)

    Leia: Klassz, hogy minden karakter tetszett ebben a fejezetben. :) És köszönöm a képeket, tényleg segítettek. :D Szóval, ha máskor is vannak ihletet adó képeid, ide velük. :D Köszönöm, én is imádlak! :) Pussz. :)

    Szallem: Hát, nem lehet minden fejezet túlfűtött. Ez nem egy erotikus regény, csak egy regény, amiben van szó az erotikáról is. :) Örülök, hogy kellemesnek találtad a fejezetet. Ez most egy viccesebb, kedvesebb fejezet volt. :)
    Hű, az a baj, hogy már nem emlékszem, hogy melyik vizsgára is gondolsz… :D Sajnos, kicsit késtem a válaszadással, és azóta már több kisebb vizsgám is volt. :) Volt, amelyik jól sikerült, volt amelyik rosszabbul, de hát, ez van… :)
    Azért Edward nem szabadult fel teljesen, de igen, ebben a részben igazán boldog és felhőtlen volt. :)

    Lana D.: Igen, az előzetes alapján tuti sokan elijedtek a ficemtől, de eddig mindig azt hallottam vissza, hogy aki mégis belekezdett, az pozitívan csalódott, és ennek nagyon örülök. :) Köszönöm szépen! :)

    Dorotthea: Igen, Isabella tényleg teljesen emberien reagált, de ez volt az első szexuális élménye, és érthető, hogy ilyenkor még szégyenkezik egy kicsit az ember. Én legalább is, nagyon szégyenlős vagyok. :)
    Hát, a vizsgákkal haladgatok… Mondjuk úgy. :D De köszönöm, hogy érdeklődsz te is. :)
    Tisztelettel? Hű, hát, nem tudom, hogy kiérdemeltem-e bármiféle tiszteletet is, de köszönöm. :)

    Fuka: Örülök, hogy sikerült kikapcsolódnod a fejezet olvasása által. :) A szigorlat elméleti része jól ment, a gyakorlati kevésbé. :) De ezen már nem stresszelem magam. :D Puszi neked is. :)

    Nóra: Ha a szigorlatra gondolsz, akkor finnugor volt, ha másik vizsgára, akkor nem tudom pontosan melyikre gondolsz, mert több is volt. :D
    Hát, én igyekszem elég sok humort belecsempészni a történetbe, de mindig illik az adott részhez. :) De ebben most szerintem volt elég, vagy nem? :D
    A szorgalmat az íráshoz garantálhatom, a tanuláshoz kevésbé, de igyekszem. :D

    Zyzy: Hű, köszi. :D Azért az eredetinél nem jobb, de jól esik, hogy ilyesmiket írsz. :) Örülök, hogy tetszik, és köszönöm a dicséretet. :)
    Neked is minden jót! :)

    Próba: Hihi, lehet, hogy nekem is vámpír erőm van, csak épp én nem a szépségemmel kábítok (azzal sajnos, nem tudnék, mert nem létezik :D ), hanem az írásaimmal. :D Igen, Edward szép lassan olvadozik. :)
    Én köszönöm, hogy olvasol és írsz nekem! :)

    VálaszTörlés
  48. Linda: Ó, nagyon-nagyon köszönöm! :) Igaz, én ismerek még 2 csodás Twilight ficet, amiknek szerintem, a közelében sem vagyok, de jól esik, hogy szerinted ez a legjobb. :) Köszönöm és igyekszem mindig a folytatással! :)

    Emi: Nekem ennyi is elég. Már annak is örülök, ha tudom, hogy tetszett. :) Pussz. :)

    Mismouth: Igen, enni-inni és másokkal egy szobában tartózkodni a ficem olvasása közben életveszélyes. :D
    Jasperről hamarosan lesz megint szó, csak türelem. :) Örülök, hogy megszeretted. :)
    Kedvenc kortárs író? :D Ó, hát, köszönöm! :) *elpirul zavarában*

    Dorothea, Ilda, Detti: Nagyon klassz, hogy így együtt olvassátok infón. :D Mármint, leendő tanárként, ejnye, órán olvasni? :D Íróként viszont, hű, köszi, tök jól esik. :D Kezdek skizofrén lenni egy kicsit… Hol tanárként, hol diákként, hol íróként, hol olvasóként gondolkozom… :D
    Örülök, hogy sikerült megnevettetnem titeket. :) Köszönöm. :)

    Drusilla: Nem tudom, melyik vizsgára gondolsz. :D Volt egy pár… :D A többség jó lett, néhányból majd megyek UV-re, de semmi gond. :) Köszönöm az érdeklődést. :)
    Örülök, hogy karakterhűnek találtad a szereplőket. Rose néha tud kedves is lenni, csak hát, az alapszemélyisége tüskés, mint a neve is. :D Jasperrel tényleg nehéz lesz ezek után beszélni… :) És igen, Edward most jól állt mindenhez. :) Örülök, hogy tetszett. :)

    Blanka: Hát, Emmett már csak Emmett. Szereti, ha Isabella zavarba jön miatta. :) Nem, Edward nem bízik magában, csak szeretne örömet okozni Isabellának, és talán, kicsit pozitívabban látja a jövőt most már. :)

    Niki: Köszönöm, örülök, ha felül tudom múlni önmagam szerinted. :)

    Juca: Köszönöm, hogy az időhiány ellenére írtál nekem. :) Igen, azt hiszem, Edward most először látja pozitívan a jövőt, ezért olyan felszabadult és boldog. :) Örülök, hogy tetszettek a humoros részek, és hogy a vége is jól sikerült szerinted. :)

    Isabella Black: Rosalie talán, azért más Isabellával, mint Bellával volt, mert Isabella más, mint a nagyanyja. Ugye, anno Rose-t az zavarta, hogy Bella túl könnyen feladta volna azt, amire ő annyira vágyott, az emberi életét. Eddig Isabellával kapcsolatban erről szó sem volt… Eddig… :D És az is összekapcsolja őket egy kicsit jobban, hogy mindkettejüknek volt egy szörnyű élménye (Rosalie-nak a vőlegényével, Isabellának Dominic-kal).
    Hihi, jó kis fantáziáid vannak. :D Sajna, nem így történt a ficben, de szerintem, érdemes kivárni, hogy bármi is történjen, nem kell elkapkodni a dolgokat. :)
    Neked is millió pussz. :)

    Polett: Örülök, hogy tetszett és viccesnek találtad. :) Köszönöm. :)

    Lou: Szóval, tényleg fejlődöm? :D Ennek örülök. :D Emmettet tényleg nem lehet nem szeretni. :) Azért, ugye, semmi fontostól nem vontam meg a koncentrációdat? :) Köszönöm, pussz. :)

    Borsy007: Köszi. :D Én is imádlak téged és a többieket is. :)

    VálaszTörlés
  49. Wildpunkcat: Klassz, hogy ennyire tetszett. Imádom, mikor ilyen lelkesek vagytok! :D Neked is pussssz. :D

    Névtelen 2.: Azt hiszem, ezt vehetem bóknak. :D

    Brigitta: Hát, én még sosem találkoztam olyannal, mint Edward. Még csak hasonlóval sem. Sajnos. Pedig milyen jó is lenne… De kezdem azt hinni, hogy ilyen férfi nem létezik. Mármint, nem vámpír (arról mindig is tudtam, hogy nem létezik :D ), hanem ennyire mélyen és kitartóan szeretni tudó. *sóhajt* De azért, ne adjuk fel lányok, hátha mégis… :)
    Igen, értek a függővégekhez. :D Bocsi… :D Pussz. :)

    Nessie: Köszönöm, ígérem, mindig sietek! :) Pussz neked is. :)

    Genevieve Beau Pre: Hű, azért annál nem hiszem, hogy jobb, de köszi. :D Azért készülgess a záróvizsgára is, drukkolok! :) Én köszönöm, hogy olvasol! :)

    Petra: Hát, még kb. 6-7 fejezet lesz, ha minden igaz… :) De utána rögtön jön a 2. könyv is. :) És aztán a 3. Szóval, lesz mit olvasnotok még egy jó darabig, ha nem unjátok meg időközben. :D Puszi. :)

    Viki: Köszönöm. :) Most tényleg komolyan foglalkozom a saját regényemmel is. :) Bár azt kétlem, hogy olyan sikerem lehetne, mint Meyernek. Egyfelől, nem tartom magam annyira tehetségesnek, másfelől ez itt Magyarország, ahol igazából csak a celebek és egyéb számomra elég gusztustalan emberek lehetnek igazán híresek… Sajnos. Bár a remény hal meg utoljára. :) Viszont, engem már az is boldoggá tesz, hogy ti olvastok engem, és kitartotok mellettem most már hosszú hónapok óta. :) Nagyon köszönöm, pussz. :)

    Zsuzsi: Hihi, hát, óránként tényleg nem éri meg frissíteni, de jól esik, hogy ennyire türelmetlenül várod a folytatást. :) Klassz, hogy sikerült megnevettesselek, ennek örülök. :) Köszönöm, pussz. :)

    Kimi: Tavasz van épp a történetben. :) Bár, ez Forksban semmit sem jelent. :D Itt így is csak néha van napsütés. :D
    Igen, a szex tényleg kényes téma, ha kezdő az ember, így meg főleg. :D De hát, vámpírok között mi nem furcsa és bizarr… :) Az ember minden mozdulatát hallják szinte, elég rémisztő. :D
    Örülök, hogy téged is sikerült megnevettetni. :)

    Petra: Igen, tudom, és hát, olyan részletes lett, de ne szokjatok nagyon hozzá, mert ez nem erotikus regény. :D Csak ez is kellett bele. :) De lassan jön a többi izgalmas szál is, amiket még ki kell fejtenem. :)
    Örülök, hogy tetszett! :) Pussz :)

    Nonó: Nagyon-nagyon köszönöm. :) Folytatás remélhetőleg a hétvégén. :)

    Névtelen 3.: Hát, ha türelmetlen vagy, az csak azt jelzi nekem, hogy élvezed a ficemet, szóval, csak nyugodtan. :D A következő fejezet a hétvégén jön, ha minden jól megy. :) Köszönöm szépen! :)

    VálaszTörlés
  50. Kati: Azért tanulj is néha. :D De örülök, hogy ennyire leköt a ficem. :) Igyekszem a folytatással, hogy ne kelljen annyit feleslegesen megnézned az oldalt. :) Edward elemzés… Hát, ha lesz rá időm… Sajnos, most még nincs. :-/ Azért remélem, hogy a fejezeteknek is örültök. :)

    Viki: Igen, sok-sok olvasni való volt a meglepi. :) És utólag már írtad, hogy sikerült a javítással és az olvasással is végezned. :D Tényleg ügyes vagy! :) Pussz neked is! :)

    Linda: Csak sejtem, hogy mire gondoltál, de még nem az volt a meglepi. Azért remélem, hogy élvezted. :)

    Névtelen 4.: Bocsi, hogy nem írtam ki előbb. :D Köszönöm. :)

    Lou: Hát, elképesztő, hogy tényleg óránként feljöttök az oldalra, hogy lesz-e friss. :D Nem semmik vagytok! :D

    Névtelen 5.: De mire gondoltál? :D Bár sejtem, de akkor te is tévedtél. :) Viszont, remélem, hogy tetszett a meglepim. :)

    Truska: És a te ötleted mi volt? :D

    Névtelen 6.: Hááát, bocsi… Néha kicsit lassan mennek a dolgok… Nézd el nekem. :)

    Névtelen 7.: Hű, hát, nagyon köszönöm! :) Tényleg nem hiszem, hogy jobb lenne a ficem, mint az eredeti, de örülök, ha így gondolod. :) A következő rész már fent van, a legújabb pedig remélhetőleg a hétvégén jön. :)

    VálaszTörlés
  51. Most már tényleg úgy érzem, hogy Edward felhőtlenül boldog.:) És ez jó.:) A többieket is nagyon bírtam, Alice nem kíváncsiskodott?:o Ez új, de annál jobb.:D Nem tudok most sem mást írni, azon kívül, hogy piszkosul tehetséges vagy, és ez a fejezet is hatalmas volt.*-* Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  52. Hát ez nagyon tetszett.....Kicsit ciki lehetett amikor leesett Isabellának hogy Jasper mondent érez....És Alice és Rose vizsgálata....Emmett kérdései. Hát ez nagyon tetszett.Csak így tovább.Gratulálok.

    VálaszTörlés