Varázslatos realitás 77. 78.

Mivel nem volt két napja friss, ezért ma két szösszt kaptok. :) A Gyógyító pilleszárnyakat pedig elkezdtem már írni, ha minden jól megy, akkor holnap lesz belőle friss. :)

Charlotte szórakozottan eszegette a pattogatott kukoricát, miközben a tekintete a tévére szegeződött, de nem sokat fogott fel a filmből. A kezdeti otthonos érzés után próbált nem tudomást venni Peter feszültségéről, de végül képtelen volt megfeledkezni róla. A fiú láthatóan nem érezte jól magát valami miatt. Valahányszor Charlotte megmozdult, még pislogni is elfelejtett. Mintha arra várt volna, hogy a takaró elől hirtelen előkerül egy nagykés, és Charlotte belevágja.

Hogy mi lehetett a gond, arra Charlotte egyszerűen nem tudott rájönni. Igaz, egy kicsit hideg volt, de ő annyira kellemesen érezte magát a fiú közelségétől, mint még soha. Talán, ő lenne az ok? Peter azért érzi kellemetlenül magát, mert vele kell lennie? Eddig úgy tűnt, jól megvannak, de Charlotte már semmiben sem volt biztos.

A film közepénél jártak éppen, mikor nem bírta tovább. Tudnia kellett, mi a gond.

- Valami baj van? – köszörülte meg a torkát, és a fiúra nézett. Pár másodpercig csak a filmszereplők beszélgetését lehetett hallani a tévében, aztán Peter felé fordult, a tekintetéből pedig olyasmi sütött, amitől Charlotte lélegzete elakadt.

Peter egyszerűen hülyén érezte magát. Soha, de soha sem fordult még vele elő. Ben - a bizonyos nagy szerelme után-, a folyamatosan fejét csóváló Peternek megmondta, hogy egyszer így fog járni. Persze a fiú csak nevetett ezen. Azt mondta, kizárt, hogy eltűnik a higgadtsága és kifordul önmagából egy lányért. Ő nem ilyen, képtelen lenne erre.

És tessék. Egy ágyon ült és ideges volt.

- Valami baj van? – hallotta Charlotte hangját. Nem mert oda nézni, egyszerűen azt gondolta, jobb lenne megsemmisülni, atomokra bomlani és eltűnni a levegőben.

Mikor végül a lány felé fordult, azt érezte, kiszakad a szíve a helyéről, mert ennyire gyönyörűt még sohasem látott. Nem értette, nem voltak gondolatai, valami tompa zúgást hallott csupán, és mielőtt feleszmélt volna, előre dőlt a lány felé.

Mikor rájött, mit művel, megrémült, és olyan lendületesen húzódott vissza, hogy lefordult az ágyról. A földön ülve elkapta a nevetőgörcs, és az járt a fejében, hogy vajon mikor válthattak szerepet a lánnyal? Mikor lett ő a béna és Charlotte a magabiztos?