.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. december 4., szombat

A múlt árnyai trilógia + Árnyékvilág 2. - Kígyók sziszegése ízelítő

Végre sikerült feltennem A múlt árnyai trilógia mindhárom könyvét letölthető változatban. :)


Ezen kívül, az Árnyékvilág már kapható ugye a könyvesboltokban és megrendelhető a Könyvmolyképző Kiadótól is. :) Én pedig úgy gondoltam, hogy ennek örömére adok egy kis ízelítőt a 2. könyvéből, az Árnyékvilág - Kígyók sziszegéséből. Az első fejezet elejét olvashatjátok lejjebb. :) Ajánlott csak azután elolvasni, hogy az Árnyékvilágot már elolvastátok, mert SPOILERES!!! Jó olvasást! :)


Peter:


Ahogy lenyomtam a kis templom hátsó ajtaján a kilincset, elkezdtem szédülni, és úgy éreztem, a helyiségből valaki kiszippantotta a levegőt. Csak arra tudtam gondolni, hogy mikor legutóbb meghoztam ezt a döntést, annak tragédia lett a vége. Mély levegőt vettem, aztán egy megkezdett tétova lépés után kifordultam a szobából. Egyszerűen képtelen voltam rá…

Szerencsére, mindenki el volt foglalva – ki a menyasszonnyal, ki egyéb előkészületekkel, így senkinek nem tűnt fel, hogy bevágtam magam a kocsimba, és a gázra tapostam. Nem gondoltam át, mit is teszek, egyszerűen csak úgy éreztem, el kell tűnnöm innen most azonnal.

Nem a felelősségtől féltem vagy az elkötelezettségtől, hanem attól, hogy hiába szeretem Julie-t, tönkre fogom tenni az életét. Sokkal többet érdemel, mint amennyit én nyújtani tudok neki.

A városba érve leparkoltam valahol, aztán kiszálltam az autóból és gyalog indultam tovább. A nyakkendőmet egy ideges mozdulattal lazítottam meg, mert úgy éreztem, megfojt. Az emberek furcsa tekintettel mértek végig – valószínűleg, úgy nézhettem ki, mint egy díszruhába öltöztetett felbőszített rinocérosz -, ezért kietlenebb városrész felé igyekeztem. Végigsiettem pár utcán, hogy végül egy sikátorban kössek ki.

Dühösen csaptam az öklömet a téglafalba, majd lehunyt szemmel nekidőltem.
Szerettem Julie-t. Tiszta szívből. Másképp, mint Marie-t, mert mikor őt megismertem még fiatal voltam, szenvedéllyel teli és heves. Lenni akartam valaki, le akartam tenni valamit az asztalra, hogy büszke legyen rám és arra, hogy a nevemet viseli.

Akkoriban kezdtem a menedzserkedést, és a munkát sokszor előbbre helyeztem, mint a feleségemet. Utólag persze, szörnyen bántam ezt. De azóta minden megváltozott. Én is.

A Julie iránt érzett szerelmem érett volt, valóságos, mély, igazi. Ő volt az első a fontossági listámon. Éppen ezért pontosan tudtam, hogy mire vágyik – hogy mi az, amit érdemel. Mégis képtelen voltam megtenni.

Egy idióta, vén marha vagyok… Hogyan hihettem, hogy ez működni fog? Hogy gondolhattam ezt az egészet? Csak tönkre teszem őt, ellopom a legszebb éveit, mert egy önző szemétláda vagyok!

A zsebembe nyúltam, és előhúztam onnan azt a kitépett újságcikket, ami a ma reggeli egyik bulvármagazinban jelent meg. A főcímtől vicsorba torzult az arcom.

Szerelem vagy érdekérzelmek? – A fiatal énekesnőt Adam Swanson középkorú menedzsere nyomta be a válogatásra.

Legszívesebben megfojtottam volna azt a firkászt, aki mindenféle mocskos dolgot összehordott a cikkben rólunk. Az nem is zavart volna, ha engem szidnak, de Julie-t… Ő nem ezt érdemelte. Annyira tehetséges és kitartó, mégsem fogják soha elismerni, csak azért, mert engem szeret.

Ez a gondolat amennyire felmelegítette a mellkasomat, éppen annyira el is keserített.

Nem értettem, hogy lehet az emberekben ennyi rosszindulat. Miért élvezik kéjesen, hogy egy ismeretlen, érző lényt bántanak a szavaikkal és tetteikkel… Amikor leírják a méregtől fröcsögő szavakat, valószínűleg, bele sem gondolnak, hogy hegyes tőröket vágnak velük mások mellkasába – a legtöbbször teljesen indokolatlanul.

Én pedig képtelen vagyok megvédeni Őt ezektől a tőröktől. Ha valódi kések repülnének felé, legalább eléjük tudnám vetni magamat – és boldogan meg is tenném -, de a szavak élétől hogyan menthetném meg? Egy gyűrű és egy papír nem fog semmit sem megoldani…

Csak egyetlen okos döntés létezett, de annak a gondolatától is olyan pánik fogott el, amilyet eddig egész életemben csak kétszer éreztem. Először, mikor Marie-t elvesztettem az autóbalesetben, aztán pedig, mikor úgy hittem, Adam sosem bocsát meg nekem, amiért miattam kellett apa nélkül felnőnie. Életem két legfájdalmasabb élménye volt, és egy harmadikat nem biztos, hogy túléltem volna.

- Hé, öreg! – A durva hangra felemeltem a fejemet. Egy huszonéves kis suhanc állt velem szemben. Fekete ujjnélküli pólót és farmert viselt, a fején pedig kék kendő volt. A tekintetéből láttam, hogy nem egy baráti csevegés miatt szólított meg.

- Előre szólok, jobb, ha még most eltakarodsz – morogtam rá. Inkább voltam amiatt bosszús, hogy megzavart a gondolataimban, minthogy valószínűleg, amiatt tette, hogy kiraboljon.

- Igazán? – röhögött fel. – Miért, ha nem teszem, mi lesz? – csillant meg a jobb kezében valami.

- Szétrúgom a seggedet! Egyébként, más semmi… - néztem a szemeibe.

A legtöbb piti kis tolvaj, ha szembeszálltak vele, nem merte használni a kését, hanem egyszerűen csak elszelelt. A kés pusztán egyfajta erődemonstrálásként kellett, mert az áldozatok többsége már a látványától is azonnal megadta magát.

- Add ide a tárcádat és az órádat, és akkor nem lesz baj! – intett felém a férfi, de a hangja megremegett az idegességtől. Ő is csak egy nagypofájú senkiházi…

- Vedd el, ha akarod! – nevettem fel, miközben az adrenalin elöntötte a testemet. Ahogy a támadóm előre lendült, oldalra kitértem előle, és a jobbommal akkorát adtam a képébe, amekkorát csak tudtam. Sosem hittem volna, hogy egyszer élvezni fogom, ha valakit megüthetek, de most így volt – a nyomás enyhült a mellkasomban, ahogy kiadhattam a dühömet és elkeseredettségemet.

Fiatalabb koromban bokszoltam, és Adam mellett is sokat tanultam a harcművészetekről. A filmjeiben volt pár harcjelenete, én pedig összeismerkedtem az edzőjével, és azóta is lejártam hetente egyszer hozzá a termébe. Julie mellett muszáj volt valahogyan fitten tartanom magamat, bár még így sem értem el azt az eredményt, amit szerettem volna.

- Na, feladod? – kérdeztem a harmadik pofon után, mert már kezdett sajogni az öklöm.

- Oké, oké, haver… - emelte fel védekezően a kezét. Az orrából csorgott a vér, azt hiszem, sikerült betörnöm. Megforgatva a szemeimet sóhajtottam fel. Tudtam, hogy ez lesz…

Ha a hülyéje előbb beismerte volna, hogy gyáva, megúszhatta volna sérülés nélkül és nekem sem fájna a kezem. Megvártam, ahogy elhátrál, aztán rohanni kezd, majd ismét a falnak dőltem. Hát, ez nem az én napom…

Ahogy hirtelen rezegni kezdett a zsebem, meglepetten rándultam össze. Előkotortam a mobilomat, és ránézve összeszorult a gyomrom. Adam keresett.

Julie valószínűleg, most már az idegösszeomlás szélén áll. Vár rám az oltár előtt, én pedig cserben hagyom őt. De ez csak pillanatnyi fájdalom… Később rájön majd, hogy jobb neki nélkülem.

Az egyetlen, amit sajnáltam, hogy idáig elhúztam az egészet. Már az elején megálljt kellett volna parancsolnom a vágyaimnak és az érzéseimnek, de egyszerűen képtelen voltam rá. Julie az életkedvévével, a vidámságával visszahozta a boldogságot a napjaimba. Hogyan is tudtam volna önként lemondani róla… Ugyanolyan lehetetlenség volt, mint megfosztani a tüdőmet a friss oxigéntől.

A telefonom ismét rezegni kezdett, ezúttal Julie számát kiírva. Gyűlölni fog. Azt hiszi majd, átvertem, kihasználtam… - remegett meg a kezem, aztán összepréselt szájjal vágtam zsebre a mobilt.

Tökéletes.

Minél jobban utál, annál könnyebben felejt el. Pár hónap és már csak egy rossz emlék leszek neki. Pár év és a nevemre sem emlékszik majd. Csak úgy fog emlegetni, hogy „a szemétláda, aki elhagyott az oltár előtt”.

És Adam? Adam vajon mit fog gondolni? Hiszen Camilla Julie legjobb barátnője…

A pánik hullámokban öntött el, és úgy éreztem, fuldoklom.

Zihálva hagytam el a sikátort, aztán egy bár felé indultam, amelynek a neontáblája az út túloldalán vörösen villogott. Csak azután néztem körül a helyiségben, hogy lehuppantam a pult mellé. Még majdnem üres volt, csak két férfi üldögélt a sarokban.

- Hozhatok valamit? – sétált oda elém a pultos. Alacsony, kövér férfi volt, de a hangja barátságosnak tűnt.

- Valami erőset… - hagytam rá a döntést. Teljesen mindegy volt, mit kapok, csak segítsen. Nem akarom érezni ezt a hideg ürességet!

- Nincs ahhoz még túl korán? – érdeklődött.

- Italt kértem, nem tanácsot! – mordultam fel. Minek kotnyeleskedik, mikor csak az a dolga, hogy kiszolgáljon?

Anélkül, hogy a pohárra néztem volna, felhajtottam az italt, amit végül elém tett. A lángok azonnal végigmarták a torkomat, én pedig felsóhajtva adtam meg magam nekik.

- Még egy ilyet! – intettem a poharam felé. Nem voltam egy alkoholista típus, de ez most kellett. Nagyon kellett…

- Rossz nap? – érdeklődött a pultos.

- Annál is rosszabb.

- Pedig úgy néz ki ebben az öltönyben, mint aki esküvőre készül… - mért végig, mire megfeszült az arcom. Idegesen vettem le magamról a fekete öltönyfelsőt, a mellettem lévő bárszékre hajítottam, aztán felhajtottam egy újabb pohár whisky-t.

Egy idő után kezdett elnehezedni a fejem, és már csak tompán emlékeztem arra, hogy valamiért rosszul kéne éreznem magam. Automatikusan emeltem a számhoz a poharat, és mikor nem jött egy csepp ital sem a számba, mérgesen mordultam fel.

- ’ég… - követeltem.

- Jobb lenne, barátom, ha mára befejezné – csóválta meg a fejét a pultos. Halkan felröhögtem, mert hármat láttam belőle, és így mókás volt az összemosódott mozgása. – Inkább menjen haza, az asszony már biztosan várja…

Az asszony… Igen, várt rám. Várt, de én nem mentem el. Egy szörnyeteg vagyok!

- Hívok egy taxit. Hol tartja az iratait? Kéne a címe… – Éreztem, ahogy egy kéz a ruháimat tapogatja, aztán elveszi a pénztárcámat, de nem érdekelt. Ha akar raboljon ki, mit számít… - Csak annyi pénzt veszek ki, amennyit leivott, plusz a taxira egy keveset. Tessék! – jött az újabb tapogatás, és a tárca visszakerült a helyére.

- Kösz’öm… - próbáltam valami hálafélét motyogni, de a nyelvem nem akart engedelmeskedni.

Mire legközelebb magamhoz tértem kissé, már a taxi hátsó ülésén ültem, és a világ sötét-fényes csíkként suhant el mellettem.

- Nehogy összehányja nekem a kocsit! – hallottam a figyelmeztetést a vezetőülés felől, aztán újabb filmszakadás következett.

A menyasszonyi ruha olyan gyönyörű volt Julie-n – lágy, fehér hullámokban omlott a földre az uszály. A haja kontyba volt fogva, az alakja tökéletes, királynői. Magamhoz akartam húzni egy csókra, de féltem megérinteni. Mi van, ha összetöröm? Ha elrontom? Mint egy kifinomult játékot, amivel ha nem bánsz elég óvatosan, akkor vége…

- Jöjjön már az istenért! – Az erős rángatásra nyűgös morgással válaszoltam. Vissza akartam térni az álomképhez, de valami nem hagyta. Vagy valaki… – Ébresztő, itthon van! – A hang elég dühösnek tűnt. Pislogva próbáltam ráfókuszálni a világra, aztán mikor nagyjából sikerült, kikászálódtam az autóból. Még a házfalig sem értem el, mikor az autó gázt adott és elhúzott. A fószer valószínűleg hálát adott az égnek, hogy nem koszoltam össze a hátsó ülést. Ami tényleg csodaszámba ment, mert a gyomromat, mintha centrifugába tették volna.

- A fan… frac… Fenébe! – nyögtem fel bosszankodva, mikor a zsebemet tapogatva nem találtam a kulcsaimat. Mély levegőt vettem, aztán újrakezdtem a keresést. Kellett vagy két perc, mire rájöttem, hogy hiába kutatok. A dzsekimben hagytam őket, ami a kocsimban maradt, mert nem akartam magammal vinni a templomba.

Dühös morgással szálltam be a liftbe és nyomtam meg a megfelelő gombot, aztán nekidőlve a fémfalnak lehunytam a szemem. Arra készültem, hogy majd a küszöbön töltöm az éjszakát, míg reggel nyolckor be nem enged a takarítónő, de ez a tervem megdőlt, mikor az ajtómat nyitva találtam.

- Adam, semmi ked… vem most besz’lni… - motyogtam, miközben belöktem az ajtót és bebotorkáltam. Biztos voltam benne, hogy ő az, és képtelen lettem volna most elviselni a szemrehányásait.

A hangos dörrenést először fel sem fogtam – a fájdalom csak egy pár másodperccel később jött. Döbbenten néztem le magamra, és mikor megláttam az ingemen átterjedő vörös foltot, elkerekedtek a szemeim.

Az erő hirtelen futott ki a lábamból. Még szinte fel sem fogtam, mi történt, máris térdre rogytam. A sötét sarokból egy alak lépett elő, a kezében még mindig ott volt a füstölgő pisztoly.

Először nem láttam az arcát, de ahogy közelebb jött, a szétcsúszott kép, ha homályosan is, de összeállt végül.

- Te? – nyögtem döbbenten. – M… miért? – Hitetlenkedve meredtem a gyilkosomra, de a választ már nem kaptam meg. A világ elhomályosult előttem, én pedig erőtlenül dőltem a padlóra.

Julie…


22 megjegyzés:

  1. Te idefigyelj...!
    Ha ez a könyv nem jelenik meg nagggggyon sürgősen, a karjaim is elfogynak majd, mert nem fogok megállni a körmeimnél a falkaparásban!
    Szóval, egy-kettő, igyekezni, mert nyomorékká teszel!
    Tessék a fenyegetést komolyan venni!
    És igen, muszáj minden mondat végére felkiáltó jelet tennem! Mert negyed éjfélkor egy ilyen félfejezet olvasása után ezt asszem megtehetem!

    VálaszTörlés
  2. ÁÁÁ... Ez nem szép dolog.... Először is iszonyú boldoggá tettél, hogy lesz folytatás, majd ezzel az ízelítővel kergetsz minket az őrület határaira. Te jó ég! Mennyit kell még várni, hogy válaszokat kapjunk. Mellesleg nagyon remélem, hogy Peter nem lesz annyira idióta, hogy ennyire ellelkizi a dolgot és szépen oltár elé áll a végén Julieval. Nagyon ajánlom neki.
    Tudom, hogy kicsit korai kérdés, de mikorra várható a könyv? Hogy állsz vele?

    VálaszTörlés
  3. És lezárva a !-es szakaszt:
    Stephanie lesz az? Ismerjük egyáltalán?
    És még egy kérdés: megírsz majd kisebb részeket az Árnyékvilágból más szemszögből is? Pl. Peter szemszögéből azt, amikor rátalál a végén Adamre, v. Julie szemszögéből, amikor egymás után hozzák be a kórházba a barátait, ő meg egyedül van ott egészségesként - mmint felnőttként, Jossie-t most nem számítottam.
    V Jossie szemszögéből bármit, mondjuk amikor először találkozik Camillával?
    Szal vmi olyanra gondoltam, ami még Adam és Cam sztorija, de egy külső szemszögből. Mert gondolom, a második könyv Peterről és Julie-ról fog szólni.
    De milyen már, h nem jelenik meg az oltár előtt! Ne már!
    Ok, leálltam a !-kel, de ide kellettek. :)
    És lehet, h mégsem Stephanie lesz az, nem hinném, h ismételnél... Te nem az a másolós fajta vagy. Még az is fölmerült bennem, h esetleg a felesége lenne a pisztolyos. Tom, h már meghalt, de nálad sosem lehet tudni... :P
    Pusz

    VálaszTörlés
  4. Bocsi... :D Igyekszem a könyv megírásával, ha minden jól megy, akkor tavaszra kész leszek, utána pedig csak a kiadón múlik, hogy mikor jelenik meg, de ha látják a lelkesedést, akkor remélhetőleg hamar. :)

    Lehet, hogy majd írok más szemszögből novellákat, de ha valakinek van ihlete hozzá, nyugodtan megpróbálkozhat ilyesmivel, mert nekem elég kevés az időm. :) Maximum ünnepekre, ajándékként tudnék ilyesmiket írni. :)

    A tettesről nem mondhatok még semmit, de izgi lesz, azt megígérhetem. :)

    VálaszTörlés
  5. Á, ez tényleg kimeríti a kínzás fogalmát!!!!
    Nagyon izgalmas bevezető rész, én is nagyon várom a folytatást! A cím is nagyon tetszik, a kígyók szieszegése gondolom, a firkászokra vonatkozik, de ki tudja, nálad mindig van valami másodlagos jelentés is.:)
    Kisildikó, szerintem kizárt, hogy Stephanie lenne a merénylő, őt remélhetőleg jól bezárták egy elmegyógyintézetbe, azok után, amit Adammel és Cammel művelt... Nekem első olvasásra úgy tűnt, Julie nevét megszólításként mondja Peter, de aztán belegondolva, akármilyen mérges is Peterre, amiért otthagyta az oltár előtt, azért csak nem lőné le, szerintem...
    Spirit, nyugi, egy pillanatig sem kételkedünk, hogy izgi lesz-e. :)
    Remélem, gyorsan megjelenik!

    VálaszTörlés
  6. Spirit, én voltam szombaton egypár könyvesboltban, de seholsem találtam a könyved. Megkérdeztem az 1- ik dolgozót és azt mondta , h miután a honlapon jelezték, hogy lehet kapni, utánna 2 héttel érkezik Meg a könyvesboltokba.

    VálaszTörlés
  7. Nna, szép kezdet! Az oltár előtt otthagyni valakit...?! Hajjaj... Rendesen meg kell majd dolgozni érte mindenkinek (főleg neked:), hogy az legyen majd a vége, amit szeretnénk:))

    Örülök a folytatásnak:)) Talán jövő karácsonyra azt is megkaphatjuk... Persze mi könnyen beszélünk, mert 2 perc alatt elolvassuk azt, amin mások hónapokig dolgoznak...

    Nagyon remélem és bízom benne, hogy sokakhoz eljutnak majd a könyveid és azzá válsz majd, amivé szeretnél válni. Persze nem lenne baj, ha a sokadik megjelent könyved után is ilyen kedves és szerethető maradnál emberileg is mint most:) (nem mintha elmondhatnám magamról, hogy ismerlek, de az az apró szelet, amit megmutattál magadból az abszolút szimpatikus) Csak így tovább!!:)))
    Többet, ígérem, nem fogok ömlengeni, de ezt azért szerettem volna elmondani neked:)
    Puszi:ggizi

    VálaszTörlés
  8. A.Kata: Bocsánat a kínzásért. :D

    Névtelen: Nekem fogalmam sincs, hogy működik ez az egész. :D Mármint, hogy mikor kerül ki a könyv a könyvesboltokba, melyik könyvesboltokban lehet megkapni meg hasonlók... :) De lehet, hogy pár hét... :) Érdeklődjetek, és ha valaki talált már valahol a könyvből az szóljon, légyszi, hogy mindenki tudja, hogy most már tényleg kint vannak a boltokban. :)

    Ggizi: Én reménykedem benne, hogy már nyárra a könyvesboltokban lehet. :) Igyekszem a megírásával, és a többi a kiadón múlik. :)
    És nagyon igyekszem, hogy ne változzak meg rossz irányba. Szeretnék mindig emlékezni arra, hogy honnan indultam és mennyi mindent köszönhetek nektek, és ez olyasmi, amit nem hiszem, hogy képes lennék elfelejteni. Annyi szeretetet kaptam, hogy az mindig emlékeztet arra, milyen hálával tartozom nektek. :)
    Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  9. Drága Spirit!
    Hát ez valami irtózatosan jó! :D
    Eszméletlen milyen jól tudsz játszani az emberek idegein, de szerintem ezért is szeretünk annyian :)
    Még az első könyvet nem olvastam el, de már alig várom, hogy a kezembe foghassam, és olvashassam. Ahogy magamat ismerem egy, max két nap alatt meglesz :)
    Azonban biztos el tudod képzelni, hogy ha már az első részt ennyire várom, akkor ez után a kis részlet után hogy várhatom a második részt?
    Úgyhogy sok-sok ihletet kívánok a könyvhöz (ha még nem írtad meg teljesen).
    Puszil hű rajongód: Hugi

    VálaszTörlés
  10. ÚRISTEN!*_* Hát remélem az elkövetkezendő hónapokban rengeteg időd lesz, mert ezt muszáj, hogy minél előbb befejezd!*_* Fú.. Hát bocsi, de nem tudok túl sok értelmes dolgot írni ilyen állapotban.*_*
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  11. Hűűű... :-o először azt hittem, amikor a végén volt a "Julie...", hogy Julie a volt tettes, aztán rájöttem, hogy azt (valószínűleg) csak gondolta... Remélem, ezt is minél hamarabb olvashatjuk! :)

    VálaszTörlés
  12. Jaajneee!
    Peter! Először mérges voltam rá, aztán megsajnáltam aztán megint mérges... Jaaj és szegény Julie.!:( Remélem nem lesz nagy gond!
    Azért remélem nem akarsz kínozni minket tavasz-nyárig! Ugye kapunk néha-néha egy részletet?:(
    Jajj ezt nem bírom!
    És nem írtam még neked, de gratulálok az Árnyékvilághoz, elolvastam és nagyon tetszett!(neten olvastam, de meg fogom venni a könyvet mert a kedvenceimet szeretem lapozgatni is:)) IMÁDOM! Kedvenckedvenc.!♥♥♥
    Maycsi

    VálaszTörlés
  13. SZIA! Úgy szoktuk:még,még,még. Én most erőszakosabb vagyok. Akarom,akarom,akarom. Nagyontetszik...:D Peter már elsőre nagyon szimpi volt,Julie meg főleg.
    Ígértél olyat,hogy átírt, vagy módosított rész az Árnyékvilágból. Én azt szeretném kérni karácsonyra! Lehet???:D
    KÖSZI:zsuzsa

    VálaszTörlés
  14. Szia!

    Tudom h. nem ide vág, meg minden..
    De kukkants be hozzám légy szíves:)

    http://mosialomvilaga.blogspot.com/2010/12/dijd.html

    Sok puszit, és ihletet:*

    VálaszTörlés
  15. Szia! Bookline-on még csak Benina könyve van fent, Libri-n már az Árnyékvilág is előrendelhető. De sajnos csak előrendelhető :((( Ha boltban is járok, nem csak online keresek, és rábukkantam, azonnal szólok!
    Gratulálok a bemutatóhoz, és a könyvhöz is.
    Drea

    VálaszTörlés
  16. wow.. nem tudtam semmit a 2. részről de most nagoyn meglepődtem és természetesen örülök is! jó, lássuk be nem egyszerűen örülök, kirörően boldog vagyok. könyvesboltban én is jártam de még sajna nem lehet kapni. ohh viszont karácsonyra biztos megjelenik... ha törik ha szakad még ebben az évben megszerzem!!

    VálaszTörlés
  17. Hali!
    Elolvastan a Kigyó sziszegését. Hát nem igazán tudtam leteni. nagyon izgultam,de nem számítottam arra hogy ki az aki Pétert meglőtte.
    Nagyon jó lett. Imádtam az utolsó sorig. Szeretem olvasni az írásaidat. A ketté hasadt szívet is.
    Hát várom mi lesz a következő amit olvashatok itt a neten, vagy megvehetem az üzletben.
    Sok sikert a többihez is. Én maradok lelkes olvasód.
    Kitty

    VálaszTörlés
  18. Szia.
    A jelen boldogsága eltávolításra került sajnos így nem tudtam letölteni.Ha valakinek esetleg sikerült legyenszíves elküldeni nekem a pribek81@freemail.hu.Köszönöm szépen.Egyébként szuper ez az oldal.

    VálaszTörlés
  19. Szia.
    A jelen boldogsága eltávolításra került sajnos így nem tudtam letölteni.Ha valakinek esetleg sikerült legyenszíves elküldeni nekem a pribek81@freemail.hu.Köszönöm szépen.Egyébként szuper ez az oldal.

    VálaszTörlés
  20. Szia nekem is a jelen boldogsága kellene. Igaz hogy már 9 alkalommal olvastam a sorozatot de új telefonom lett és el tűnt az utolsó könyv és már nem tudom le tölteni. El tudnád küldeni???
    zakkant2001@citromail.hu
    Köszi ^>

    VálaszTörlés
  21. Szia!
    Engem egy másik könyv érdekelne A jelen árnyai. Meg szerettem volna venni pdf formátumban, de sehol nem találtam, viszont mindenképpen el szeretném olvasni. Mivel nem Magyarországon lakom más formátumban nehezen vagy nem jut el hozzám a könyved. Tudsz nekem segíteni esetleg, hol találhatom meg, vagy van e valamilyen más mód rá hogy elolvashassam?
    Köszönöm szépen,
    Nikolett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt kihagytam hogy ha esetleg nem itt hanem e-mailben kapnék választ, az e-mail címem: varga.nikolett1993@gmail.com. :)

      Törlés