A karácsony három napja alatt több ajándék és olvasni való is vár rátok, mert a Télapó úgy gondolta, ti vagytok a világon a legjobb és leghűségesebb olvasók, és megérdemlitek, hogy elhalmozzunk titeket meglepetésekkel. :) Úgyhogy nézzetek fel időről időre, mert bizonyos időközönként érkeznek az ajándékok. :)
Először is itt van egy Árnyékvilág novella. :) Az Árnyékvilág olvasói klubban nemrég úgy lehetett nyerni egy példányt az Árnyékvilágból, hogy írhattatok egy-egy novella alapötletet nekem, és akinek alapötlete a leginkább tetszett a klubtagoknak, az nyerte meg a könyvet. Emellett én magam kiválasztottam egy novella alapötletet, amelyet megírtam nektek ajándékba. :) Akiét nem választottam, az se szomorkodjon, mert lesznek még ünnepek, amikor jól jön egy-egy ajándékötlet. ;)
Az ajándéknovellát Frittmanné Petrekanics Angélának ajánlom, mert övé volt az alapötlet. :) Valamint, annak az olvasómnak, aki szívesen olvasott volna egy novellát az igazi barátságról. :)
Az első karácsony
Mire észbe kaphattam volna, Julie kivette a kezemből a bőröndömet, becipelte a nappaliba, aztán visszarohant értem, és mintha én is valami csomag lennék, húzni kezdett maga után. Az arcán hatalmas vigyor ült, és tartottam tőle, hogy az érkezésem előtt megivott vagy öt liternyi kávét.
- Jaj, úgy örülök neked! – ültetett le a kanapéra, aztán lehuppant mellém, mintha már ezer éve ismernénk egymást, és nem csak aznap reggel találkoztunk volna először, mikor eljöttem megnézni a lakást. – El sem hiszed, milyen unalmas egyedül lakni… De végre itt vagy! – Halálra váltan merevedtem meg, ahogy a nyakamba vetette magát, és szorosan magához ölelt. Nem voltam hozzászokva az ilyen közvetlen gesztusokhoz, főleg nem olyan emberektől, akiket alig ismerek.
- I… igen, itt vagyok… - motyogtam, hátha a hangom majd kizökkenti ebből a furcsa állapotból, de nem igazán jártam sikerrel. Némi szorongatás után persze elengedett, de továbbra is úgy viselkedett, mint Taz, a tazmán ördög – nem megevett mindent, hanem csak képzeletbeli szélvihart kavarva pörgött.
- Délelőtt, miután aláírtad az albérleti szerződést, berohantam a városba, és vettem egy üveg bort – emelt fel az asztalról egy üveget és két poharat. Tiltakozni akartam, hogy én nem igazán iszom alkoholt, de annyira lelkes volt, hogy végül meggondoltam magam. Pár korty nem fog ártani… - És csináltam sütit is – nyomott az orrom alá egy tányért, amin ismeretlen eredetű, barna izék voltak. Gyanakodva fogtam meg az egyiket, és óvatosan leharaptam belőle egy apró falatot.
- Ez… igazán finom – próbáltam nem fintorogni, de szerencsére Julie akkor sem vette volna észre, hogy a süteménye pocsék, ha a szeme előtt köpöm ki a padlóra. Mintha egy teljesen más világban járt volna. Csacsogott, mesélt, nevetgélt, én pedig pár óra és két pohárnyi bor után azt vettem észre, hogy egész jól érzem magam a társaságában.
Egyetlen dologban nem voltam biztos, hogy képes leszek-e nyugodtan dolgozni majd mellette anélkül, hogy folyamatosan zavarna. A festés volt az életem, és hiába kedveltem valakit, ha akadályozott, mikor éppen elkapott az ihlet. Próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot, és kiélvezni, hogy végre nem kell egyedül töltenem egy estét.
***
Éppen porszívóztam, mikor Julie hazaérkezett. Hatalmas szatyrok voltak a kezében, így anélkül is tudtam, hogy vásárolni volt, hogy a zúgástól hallottam volna, mit is mond. Széles kézmozdulatokkal kezdett magyarázni, és már majdnem felnevettem a néma pantomimjáték láttán, mikor hirtelen előhúzott az egyik szatyorból egy üveggömböt. A lassan szálingózó műhó egy gyönyörű, régies városkát szitált fehérré. Egy elzárt Paradicsom, amit nem szennyezett még be az emberi gonoszság. A porszívó csöve kiesett a kezemből, és anélkül, hogy egy szót szóltam volna Julie-hoz, a szobámba rohantam.
A következő órák, napok teljesen kiestek. Fogalmam sem volt, mióta is festek, csak akkor álltam le néha, mikor szundítottam pár órácskát, és mikor időről időre észrevettem egy-egy szendvicset vagy egy csésze kávét a mellettem lévő kisasztalon. Gyanítottam, hogy Julie hozta be nekem őket, mert bár nem vettem észre, amikor belopakodott, a szellemekben még mindig nem hittem. Azokban pedig főleg nem, akik szendvicset tudnak készíteni.
Ahogy az utolsó ecsetvonás is a helyére került, lenyugodtam. Hátrébb léptem a vászontól és végigmértem a művemet.
- Ez gyönyörű lett… - Julie álmélkodó hangjára meglepetten fordultam hátra, aztán elpirultam.
- Köszönöm. – Nem voltam hozzászokva, hogy a tanáraimon és az osztálytársaimon kívül mások is lássák a műveimet.
- Gyere, én is mutatok neked valamit… - fogta meg Julie a kezem, aztán kihúzott a szobámból.
Először tiltakozni akartam, mert még csupa festék voltam, de mikor megláttam a nappalit, nem csak a lélegzetem, a szavam is elakadt.
A nappali sarkában egy hatalmas fenyőfa állt teljes karácsonyi díszben pompázva, az ablakokra papírhópelyhek voltak ragasztva, az asztal pedig nem csak hogy meg volt terítve, de roskadozott az ételek alatt – sütemények, pulyka, hal és egyéb ünnepi ételek illata szállt a levegőben.
- Ezt mind… te…? – nyögtem teljesen ledöbbenve. Festés közben teljesen kiment a fejemből a karácsony, és eszembe sem jutott, hogy valamivel készülhetnénk. Anyuéknak már napokkal ezelőtt feladtam az ajándékokat postán, ennél többet pedig nem terveztem az ünnepekre.
- Hát, az ételeket inkább hozattam. Gondoltam, nem mérgezlek meg az első karácsonyunkon… - harapta be Julie az alsó ajkát, és azt fürkészte az arcomon, mit is szólok a meglepetéséhez. Hihetetlen volt, hogy mindezt úgy hozta össze egyetlen nap alatt, hogy észre sem vettem – abban biztos voltam, hogy előző este még nem volt sem fa, sem semmi más, mert a fürdőszobába menet az azért mégis csak feltűnt volna.
- Köszönöm – rebegtem hálát, de nem csak Julie-nak a csodás vacsoráért és a lakás feldíszítéséért, hanem a Sorsnak is, amiért az utamba terelte a tökéletes lakótársat. – Boldog karácsonyt! – öleltem meg Julie-t.
Nem tudom, hogy van-e, aki az olvasói klubban még nem olvasta őket, de vannak még plusz novellák az Árnyékvilághoz, és felkerült az Árnyékvilág második könyvének, a Kígyók sziszegésének is a teljes első fejezete (Peter és Julie szemszög is). Ezeknek a linkjeit is kiírom, hátha valaki még nem találkozott velük. :)
Árnyékvilág novellák:
Árnyékvilág - Kígyók sziszegése 1. fejezet:
Békés és Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek! :) Nem sokára jön a többi ajándék is! ;)
Jaj, ez nagyon aranyos. :')<3 Boldog karácsonyt mindenkinek!:)
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Á, dejó, tökéletes ajándék!!!! Imádom az összeset :) Boldog Karácsonyt neked is!
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Boldog karácsonyt nektek! :)
VálaszTörlésKöszönöm! BOLDOG KARÁCSONYT!!!!!
VálaszTörlésez olyan jó lett! :D köszönjük! :)
VálaszTörlésegy kicsit magamra ismertem Julie-ban. :) mi igaz, hogy nem visszük nagyon túlzásba a karácsonyi dekorációt, de amíg nincs fent az asztal dísz és nincs feldíszítve a fa, addig nem nyugszom! :D de mint látható, kész vagyok vele, máskülönben nem lennék itt :D
tudom, hogy már vagy 50-szer "elmondtam", de megteszem itt is! :D
BOLDOG KARÁCSONYT!
Jajj nagyon tetsztt.... :)
VálaszTörlésNagyon szupi volt és köszi, hogy kitetted a "régebbieket" újra! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszettek a régiek és az új is! :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésJJJJAAAJJJJ nekem! Ez a töri fantasztikus... Pár órája találtam a blogobra: már beléptem facebookon a csapatba, és azon gondolkodok mikor tudnám megvenni a könyvedet:D Még csak az alaptörit ismerem, semmi részletet, mégis ezen jár az agyam.üstökösként robbantál be az életembe, én meg fetrengek a robbanástól.
Tudom h siker leszel, mivel rengetegen szeretnek. És nem mellesleg olvasok pár törit, de az egyik bejegyzésedre jött 90 kömitol lehidaltam:D Gratula
De a hírnév mellet ne feledkezz meg rólunk sem:P
Már most imádlak Millio Puszi Andi