Ne feledkezzetek meg lejjebb a Gyógyító pilleszárnyak tegnapi fejezetéről sem. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, és hogy jelenleg nálatok Isis vagy Vania a befutó... :)
- Vettem egy háztömböt. Az enyém az a lakás, amit eddig béreltem.
- Hogy mit csináltál? – Ben szeme elkerekedett, Kat a kivárásra játszott. Úgy gondolta jobb nem megszólalni, amíg ki nem derül, miről is van szó. – Oké, hogy sok a pénz, amit havonta kapsz, de ennyire csak nem.
- Meghalt a nagyapám! – Peter szinte nevetve mondta a hírt.
- Jézusom!
- Semmi gond – nyugtatta meg Peter Katet. – Ez jó. Abból a pénzből vettem a háztömböt, amit kaptam. Ez jó dolog! Örüljetek!
- Peter… meghalt a nagyapád. Tudom, gyűlölt, meg te is őt, de meghalt.
- Soha többé nem bánt. Nem? – Kat szomorúan elmosolyodott, és rátette a kezét Peterére.
- Soha többet nem beszélsz vele. – Az eddig vidám fiú elsápadt és remegni kezdett.
Hirtelen megértette az egészet. Megértette pontosan, mi szakadt a nyakába, és már nem tudott feltétel nélkül boldog lenni. Egy korszaknak vége, ha szörnyű volt, akkor is vége. Már sohasem lesz lehetősége megvédeni magát. Már soha többé nem lesz meg a lehetősége sem annak, hogy elsorolja a nagyapja szemébe, mi mindent vétett ellene. Megértette.
Attól fogva, ha nem kellett, nem beszélt a házról. Tudta, hogy el fog jönni az időpont, amikor el kell mondania Charlotte-nak, hogy ott lakik ő is. De nem akarta. Kikerült minden olyan forrást, amivel házon belül jutott volna el a lányhoz.
És elérkezett a beszéd pillanata. Kezében a gőzölgő bögrével mesélni kezdett. Mindenről.
Elsőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő!!!!xD
VálaszTörlésVégre párbeszéd volt!!!
Biztos vok benne, hogy Charlotte megérti majd.... megértő és cuki lesz mint mindig....tessék máskor is némi párbeszédet írni!!!xD
AdrineXD
nagyon jó!!!
VálaszTörlésElég gáz, hogy erre nem gondolt Peter, hogy mivel jár az ha meghal valakinek a nagyapja. És az is gáz, hogy én meg úgy írok itt, mintha ez igazából is megtörtént volna! :S :D :D
VálaszTörlésGyerünk Peter, kérjük a story-t! :))
Tudod, fura, mert én meg totál megértem Petert. Ha csak bántást kap az ember gyerekkora óta valakitől, legyen az nagyszülő vagy szülő, akkor elég furcsa kettős érzelmek és lelki sérülések keletkeznek benne. Nekem van tapasztalatom ebben.
VálaszTörlésÉn sem úgy reagálnék valószínűleg, mint Peter, de teljesen megértem, hogy miért reagál így. Nem azért mert rossz ember vagy nincsenek érzései, hanem egyszerűen csak nem jött még rá arra, hogy hiába bánt egy anya, apa, nagyszülő, az emberben mégis marad egy fura szeretet az irányába. Ez nagyon bizarr érzés, és az embert iszonyatosan összezavarja. Az egyik pillanatban azt mondja, "gyűlölöm őt", a másikban azt, hogy "semleges nekem, nem érdekel, mi van vele", aztán pedig rájön, hogy "tőle kaptam az életet, az anyám/apám/nagyapám/nagymamám", és persze, aztán újra jön a gyűlölet, hogy "de ha a rokonom, akkor miért nem szeretett úgy, ahogyan kellett volna", és kezdődik minden előről. Ez egy érzelmi körhinta.
És csak idővel döbben rá az ember, hogy elvesztettem azt, akit gyűlöltem, semleges volt és mégis szerettem, és még csak azt sem tudom a képébe vágni, hogy mennyit bántott. Én már most félek ettől a rádöbbenéstől, pedig még el sem vesztettem azt a bizonyos embert. De előre tudom, hogy ezt fogom érezni, ha megtörténik.
Bocsánat, ez most így kijött belőlem, mert érzelmileg nagyon megértem Petert, és bármennyire is azt mondogatom én is, hogy nem érdekel, semleges nekem, mégis csak érdekel.
És most elmegyek aludni, mielőtt az egész lelkem lecsupaszítom. :D
Tetszett. :) Ahogy Peter rádöbbent, hogy mennyit is jelent igazából ez az egész. Szóval tetszett. :)
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Spirit csak csupaszítsd bátran én is megtettem :) Töredelmesen bevallom, például itt vagyok Peterben. Mikor az apám meghalt kifújtam a levegőt, elmosolyodtam és arra gondoltam, "soha többé nem bánt!" majdnem hasonló futott át az agyamon a nagyapám halálakor is. Vannak emberek, akikhez ezer szál fűz, ezek az emberek gyakran kegyetlenek velünk és az élet poénja, hogy lehetetlen őket igazán gyűlölni :)
VálaszTörlésJa, tényleg. Rémlik, hogy erről a házvásárlásról mintha olvastam volna néhány héttel ezelőtt...:))) Az előző résznél teljesen zavarba jöttem, hogy ugyan mit is kéne Peternek bevallania... (mostanában elég szita az agyam...:))
VálaszTörlésBiztos nagyon bensőséges beszélgetés lesz köztük. Kiváncsian várom!!
Hasonló kettősséget én is éreztem már. Én pl. iszonyatosan nem bírom az igazságtalanságot, a hazug embereket, de már volt olyan helyzet nem is egyszer az életemben, hogy mégis mellettük álltam ki, pedig jó párszor semmibe vettek már előtte. Viszont tudtam legbelül, hogy ez most velük szemben nem igazságos, így mivel tudtam, hogy számított a véleményem a helyzet megítélésében, így kiálltam mellette, mellettük.
VálaszTörlésTudom ez nem ua, mint azt feldolgozni, hogy elveszítünk valakit, de már párszor furcsáltam a bennem jelentkező kettősséget én is.
Tini koromban volt olyan is, hogy apukámmal iszonyatosan összevesztünk, annyira, hogy bár egy lakásban laktunk, mégsem beszéltünk fél évig egy szót sem egymáshoz. Eleinte gondoltam párszor arra, hogy milyen jó lenne ha nem lenne, de aztán egy következő pillanatban rájöttem, hogy mekkora egy ökör vagyok, hogy én nagyon is szeretem az apukámat és pont ezért tudok talán rá még jobban haragudni. És még lelkiismeret furdalásom is volt, hogy eszembe jutott az első gondolat.