Charlotte kitöltötte a forró teát két bögrébe, aztán az egyiket Peter elé helyezte az asztalra. A fiú arca még mindig vörös volt a kinti hidegtől, és Charlotte úgy sejtette, csak az önuralmának köszönhető, hogy nem reszket látványosan.
Peter valami köszönetfélét motyogott, miközben összekoccantak a fogai.
- Azok után, milyen hősiesen megküzdöttél a fával, ez a legkevesebb – mosolyodott el Charlotte, majd leült a sarokban lévő székre. Ujjaival körbefonta a forró bögrét, kiélvezve az ujjaiban szétáradó hőt, és várakozóan fürkészte a zavart vonásokat. Bár a fiú azt mondta neki, hogy megmagyarázza, honnan is ismerte a másik bejáratot, Charlotte valahogy biztos volt benne, hogy nem szívesen beszélne erről a témáról. Már éppen kezdte feladni – rákényszeríteni pedig nem akarta a fiút ígérete betartására -, mikor Peter felsóhajtott és mesélni kezdett.
juj, milyen vagy! :D már megint ezek a függővégek! ááá... :) amúgy ha jól látom első vagyok! :D
VálaszTörlésvárom a következőt!
pussz
Meli
Jaj, akkor lehet, hogy mégis kiderül, viszonylag hamar? :D Várom a frisset! :D
VálaszTörlésÜdv.: ewoO
Nah.. nem is lesz olyan soká az a vallomás:)
VálaszTörlésNagyszerű:) Izgatott vagyok:)
Gyerünk Peter, nyögd ki hamar! ;))))
VálaszTörlésnagypn jó!még....
VálaszTörlésÉn is nagyon kiváncsi vagyok már arra a vallomásra!!:))))
VálaszTörlés