.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2010. december 22., szerda

Varázslatos realitás 75.

- Nem így hívják az anyádat? – Pam kérdésére Charlotte megdermedt. Az iskolai táborban egy gyenge pillanatában elég sok mindent elmondott a lánynak, akivel a véletlennek köszönhetően került egy szobába. Azt is, hogy az egyetlen, amit tud az anyjáról, az a neve. Aztán elmúlt az a két hét, és visszatérve a hétköznapokba és az iskolafolyosóra, Pamela úgy tett, mintha nem is ismerné őt. Persze, osztálytársak voltak, de más kasztba tartoztak. Távolságot kellett tartani. És ez egészen mostanáig működött is.
- Tessék? – Charlotte remélte, hogy csak rosszul hallott. Már órák óta rendezgették a régi évkönyveket az osztályfőnökük utasítására teljes csendben, és már nagyon éhes volt. Leesett a vércukorszintje, és emiatt csak képzelte, hogy Pam megszólalt. Igen, biztosan csak hallucinált.
- Erica Rise? Így hívják az anyukádat, nem? – ismételte meg a kérdést Pam eltörölve mindent reményt. – Nézd, itt a képe! – csúsztatta Charlotte elé a nyitott könyvet.
A világ forogni kezdett, Charlotte-nak pedig le kellett hunynia a szemét. Most láthatná annak a nőnek az arcát, aki megszülte. Az édesanyjáét. Aki elhagyta, akinek nem kellett, aki felől akár meg is halhatott volna.
Ahogy felpattant az asztaltól, az évkönyv hangosan puffanva esett a földre. Még hallotta Pam kiáltását, de nem foglalkozott vele. Úgy rohant hazafelé, mintha valaki üldözte volna, és csak a házuk előtt állt meg, hogy kifújja magát.
A torkát sírás fojtogatta, ahogy belépett a lakásba és meglátta Őt. Az apját. Azt az embert, aki a legtöbbször levegőnek nézte őt, mégis felnevelte, ellátta, és nem hajította el, mint egy kutyát, akire ráuntak. A kanapén aludt, mellette papírok. Valószínűleg munka közben nyomta el az álom. A pokróc, amivel korábban takarózhatott, most a földön feküdt.
Charlotte lábujjhegyen lopakodott oda mellé, és sokáig csak nézte az arcát. Annyiszor sírt az apja miatt, olyan sokszor fájt a szíve, mikor a férfi átnézett rajta, most mégis csak határtalan szeretetet érzett iránta. Tudta, hogy ez az érzés csak rövid ideig fogja átjárni, ezért gyengéden dédelgette magában.
Mikor már elzsibbadt a guggolástól a lába, óvatosan megfogta a pléd szélét, és betakargatta a férfit, aki mormolva fordult át a másik oldalára.
- Jó így? – Charlotte eligazgatta a takarót Peter és maga körül, aztán maguk közé helyezte a pattogatott kukoricát, és megnyomta a dvd-lejátszón a play gombot. Ahogy elindult a film, igyekezett arra koncentrálni, de képtelen volt rá. Egy férfi feküdt az ágyában. Mellette. Peter. Forróság járta át minden porcikáját a tudattól. Nem feszengő, kínos forróság, hanem kellemes, otthonos meleg. Mintha életük minden éjszakáját így, egymás mellett töltötték volna.

6 megjegyzés:

  1. szegény Charlotte... :( nem irigylem! de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
    aztán ez az aranyos jelenet Peter-rel :D
    de jó, hogy most az átlagostól hosszabb lett a "szösszenet"! :D Isteni jó lett! :D

    várom a következőt!

    pussz
    Meli

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó rész!Így vizsga előtt tökéletes, köszi!

    VálaszTörlés
  3. Hűha!Ez igen tartalmas lett!Nagyon jó!Csak így tovább!!!:)

    VálaszTörlés
  4. Extra hosszú! :) Hát.. Charlotte-nak nem volt valami könnyű gyerekkora. :( És szerintem is aranyos a vége. :D
    Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  5. Váó! Ez most hosszú szösszenet lett. Nagyon szépen köszönöm:) Én is sajnálom Charlotte-t,ugyanakkor csodálom is,mert erős "kislány" :) De azért : várj várj várj... az előző pillanatban még csak a konyhában eszegettek...most meg már az ágyban dvd-znek... Na az ilyeneket szeretem én kérem! :):D Haladunk,haladunk szépen lassan,de haladunk a kapcsolatuk kiépítésében :) ennek örülök:)

    VálaszTörlés
  6. Szuper hosszú volt, köszi! :)

    Csak egyet nem értek, hogyan került hirtelen egy vallomás után Charlotte mellé egy takaró alá Peter?! Tud valamit a mi Charlotte-unk! ;) :D :D

    VálaszTörlés