.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. március 27., péntek

A múlt árnyai - 14. fejezet

14. HADITERV



MÁSNAP DÉLELŐTT vendégeink érkeztek. A kinyúlt alvós pólómban és sortomban ültem az ebédlőasztal mellett, és egy nagy bögre kávét kortyolgattam – amitől azt reméltem, hogy segít majd emberi külsőt öntenem. A hajam kuszább volt, mint egy szénáskazal, és a szemeim alatt lévő fekete karikák sem javítottak az összképen. Alice előttem ült, és bár az ő külseje tökéletes volt, mintha skatulyából húzták volna elő reggel, az arca legalább olyan fásult volt, mint az enyém.

Laposakat pislogva lökdöstem az asztalon a bögrét, miközben az agyam tiltakozott az ellen, hogy ilyen mesterséges koffeinlökettel zargassam – tiltakozása szörnyű fejfájásban nyilvánult meg. Nem törődtem vele, és nagy kortyokban gyorsan kiürítettem a bögrét – undorodó fintor ült ki az arcomra. Mindig utáltam a kávé ízét, csak és kizárólag akkor voltam hajlandó meginni, ha úgy éreztem, más már nem segíthet.

Alice sóhajtott egyet, kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit – reménykedve néztem rá, hogy végre megtöri a csendet -, aztán becsukta, és az ablak felé fordította a tekintetét.

Az éjszaka nagy részét azzal töltöttük, hogy tanácskoztunk – a maradék részt pedig azzal, hogy gyötrődtünk, mert semmi értelmes ötlet nem jutott az eszünkbe. Alice váltig állította, hogy százezer százalékig biztos benne, hogy Edward szerelmes belém. Én nem voltam ebben egyáltalán biztos, de ráhagytam a dolgot. Miután ezen a vitán Alice részéről túljutottunk, megpróbáltunk rájönni, hogyan értethetnénk meg Edwarddal, hogy nem tragédia, ha így érez – magamban mindig hozzágondoltam a feltételes módot, de Alice előtt kijelentő módban beszéltem Edward irántam való érzéseiről.

Az éjszaka folyamán felidéztem az összes hülye szappanoperát, amit az életem során láttam, de valahogy az azokban felhasznált női praktikák nem tűntek használhatónak. Ha nem lettem volna teljesen elkeseredve, akkor még röhögtem is volna azon a sok idiótaságon, amit a filmeken a nők kitalálnak azért, hogy megtartsák a pasijukat… Az életben egyik sem működne.

Éppen fel akartam állni, hogy kivigyem a kiürült bögrémet a konyhába, mikor Alice felpattant. A tekintete elhomályosult egy pillanatra, majd összerezzent.

- Mi az? Láttál valamit? – kérdeztem azonnal, félve attól, hogy valami baj fog történni.

- A barátaink, akikkel Carlisle beszélt… Jönnek… - felelte. – Szólok Carlisle-nak, mindjárt jövök! – száguldott fel a lépcsőkön. Mire észbe kaptam, a fél család az előtérben állt – kivéve Rosalie-t és Emmettet, akik odakint voltak őrségben megint.

Carlisle állt legelöl, mint a család feje, hogy elsőként köszönthesse a vendégeket. Mögötte Jasper és Alice egymás kezét fogva. Leghátul pedig Esme, karjaiban az öcsémmel. A pillantásom automatikusan Edwardra vetődött – ő jött le legutoljára a lépcsőről. Izgatottan vizsgálta Alice arcát. Aztán egy másodpercre felém fordult, vonásain döbbenet és fájdalom uralkodott. Végül szemei üvegessé váltak, és az ajtóra meredtek. Többet nem nézett rám.

Összezavarodva pislogtam magam elé, de mire végiggondolhattam volna, hogy mit is jelenthet Edward furcsa nézése, már nyílt is az ajtó. Elakadó lélegzettel figyeltem, ahogy szinte belebeg rajta négy nő és egy férfi. Mielőtt jobban megnézhettem volna őket, egyikük – a leggyönyörűbb közülük, hosszú, szőke haja közt eperszín tincsekkel -, gyorsan körbepillantott, és amint meglátta Edwardot, odasiklott hozzá. A gyomrom összeszorult.

- Edward! Olyan régen nem láttalak… - A hangja úgy csengett, mint ezernyi csengettyű, az arcán tisztán látható volt a lelkesedés.

- Igen, Tanya, rég volt… - Edward halványan elmosolyodott, és hagyta, hogy Tanya megölelje őt. A kezem automatikusan ökölbe szorult, körmeim a tenyerembe vésődtek. Az a pár másodperc, amíg a vámpírnő Edward nyakában lógott, egy örökkévalóságnak tűnt a számomra. Aztán végre Edward egy határozott mozdulattal eltolta magától.

Miután a vámpírnő továbblépett Carlisle-hoz is, hogy üdvözölje, végre el tudtam fordítani a tekintetem róla. Rajta kívül még három nő volt a klánban, egyikük hosszú, kukoricaszőke, másikuk aranyszőke hajú – szinte vonalzóval vágott egyenes frizurával, a harmadiknak pedig fekete tincsei között volt egy olívaszínű is. A férfinak szintén fekete haja volt olíva tinccsel – és úgy tűnt a hasonló kinézetű nő párja.

Ahogy Tanya Esme felé lépett, ijedten néztem a karjában lévő öcsémre. Hiszen, semmit sem tudok ezekről a vámpírokról… Aranybarna szemeik alapján az utóbbi időben csak állatvért ittak, ezt tudtam, de ki tudja, mennyire edzettek ebben… Ijedt lépést tettem a lépcső felé, de Esme rám pillantott, és mosolyogva bólintott, hogy semmi gond. Feszülten figyeltem, ahogy Tanya hozzá hajol, és egy másodpercre megöleli, aztán kíváncsian néz a testvéremre.

Tudtam, hogy Esme mellett nagyobb biztonságban van Edward, mint nálam, mégis az anyai ösztöneim – amik már rég kifejlődtek bennem, amióta csak az öcsém a világra jött –, azt súgták, hogy mellettem lenne a helye. Mikor Tanya végre ellépett Esmééktől, fellélegeztem.

- És ő biztosan a hasonmás… - fordult felém hirtelen Tanya. Irritált az, ahogyan nevezett.

- Isabella vagyok! – nyomtam meg a nevemet, és próbáltam határozottnak látszani.

- Igen, persze, Isabella – mosolygott rám. – Én pedig Tanya vagyok. Nagyon örvendek! – lépett felém, én pedig idegesen rezzentem össze. Cullenékban már megbíztam, tudtam, hogy soha sem bántanának, de azért nem voltam hülye. Pontosan tudtam azt is, hogy vámpírok között lenni életveszélyes, és a vendégeket még nem ismertem.

Edward keze azonnal lendült, és megragadta Tanya karját. Tanya értetlenül nézett rá először, majd keserűen elmosolyodott.

- Nincs semmi gond. Ők is olyanok, mint mi – szólalt meg mellettem Jasper. Olyan hirtelen termett mellém, hogy észre sem vettem, amíg nem szólt hozzám.

- Sajnálom, nem akartalak megijeszteni, csak üdvözölni szerettelek volna – biggyesztette le a száját Tanya, és Edward kezére pillantott, ami még mindig a felkarját szorította.

- Bocsánat – Edward udvariasan biccentett egyet, és visszahúzta a kezét.

- Nem ijedtem meg! – jelentettem ki, majd közelebb léptem Tanyához, és kinyújtottam felé a kezemet. Egy furcsa mosoly jelent meg az arcán – amolyan „Szerinted van, aki elhiszi neked, hogy nem rémültél halálra?” mosoly –, amitől legszívesebben behúztam volna neki egyet, aztán finoman megfogta a kezemet, és megrázta. Az érintése hideg volt.

A többiek óvatosan közelítettek felém – valószínűleg, nem akartak ők is megijeszteni -, pedig már inkább dühös voltam, mint rémült. Mindegyikükkel kezet fogtam, és bemutatkoztak. Kate volt a kukoricaszőke hajzuhataggal rendelkező vámpír, Irina az aranyszőke. Carmen és Eleazar pedig a sötét hajúak. Valamiért, őket tartottam a legszimpatikusabbnak – kedves volt az arcuk, és barátságosan néztek rám.

Carlisle mindenkit beinvitált az ebédlőbe. Esméhez léptem, és átvettem tőle az öcsémet, aztán hátra húzódtam az ablakhoz. Valamiért kényelmetlenül éreztem magam. Nem féltem – tudtam, hogy semmi bajom nem eshet -, csak én voltam az egyetlen emberi lény a szobában – az öcsémet kivéve -, ezért kívülállónak véltem magam.

Amint mindenki elfoglalta a helyét, valahonnan előkerült egy hatalmas térkép, amit kiterítettek az asztalra. Carlisle azokat a helyeket mutogatta, ahol a vámpír átúszhat Port Angelesbe, aztán Jasper kifejtette, hogy szerinte, mely helyeken kéne őrséget felállítaniuk, hogy elkapják őt.

Nem nagyon tudtam odafigyelni a tervezgetésükre, mert a szemeim újra és újra visszatértek Tanyához. A könyöke alig két milliméternyire volt Edward karjától, és pont úgy dőlt előre a térkép felé, hogy kitűnő belátást nyújtott a dekoltázsába. Figyeltem Edwardot is, de úgy tűnt, ő észre sem veszi a lehetőséget, és egy pillantást sem pazarol a vámpírnőre. Ettől kicsit elégedettnek éreztem magam.

A pillantásom hirtelen találkozott Tanyáéval, a szemei furcsán csillogtak, aztán rám vigyorgott. Dühösen préseltem össze a számat, és nem fordítottam el a tekintetemet.

- Én vállalom a déli megfigyelőpontot – szólalt meg. Először azt hittem, hozzám beszél, mert még mindig nem szakította meg a szempárbajunkat. – Edward velem tarthatna… Legalább, nem unatkoznánk, amíg várakozunk… - Elképzeltem, ahogy átvetem magam az asztalon, és kikaparom a szemeit – persze, a valóságban esélyem sem lenne rá, de jól esett ez az álomkép.

- Edward velem jön – szólt közbe Alice. Tanya elfordította a tekintetét, és ránézett.

- Miért pont veled?

- Mert meg kell beszélnem vele valamit – vonta meg a vállát Alice egyszerűen, és lezártnak tekintette a témát. Tanya csalódottan pislogott vissza rám, én pedig nagy kényszert éreztem arra, hogy Alice nyakába ugorjak, és össze-vissza pusziljam őt.

A megbeszélés ezek után teljesen érdektelennek tűnt, és már Edward is nyűgösködni kezdett a karomban, így kisurrantam az ajtón, és a konyhába mentem. Betettem Edwardot az etetőszékbe, amit pár napja hozott haza Esme egy bevásárlás után, aztán nekiálltam a vízforralásnak. Ahogy felpillantottam a felső szekrény üveges ajtajára, hangosan felszisszentem.

Ó, hogy az a…!

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy még mindig úgy nézek ki, mint egy madárijesztő. A hajam tegnap este óta nem látott fésűt, és még mindig az alvós ruhám volt rajtam. A fenébe, a fenébe! Pont Tanya előtt kellett ilyen képet festenem magamról… Dühösen vertem a fejemet újra és újra a szekrényajtó fájához. Csoda, ha ezek után nem tart majd ellenfélnek? Ki hinné el, hogy egy olyan madárfészek fejű, toprongyos alak, mint jelenleg én, bármiféle hatással lehetne egy olyan félistenre, mint Edward? Persze, hogy úgy gondolja, szabad a pálya neki, és nincs, aki a céljai útjába állhatna.

A fejem ismét koppant a fán, majd az újabb ütésnél tompán és puhán puffant. Felnéztem, és egy konyharuha volt összehajtogatva a homlokom és a szekrény között, a kéz pedig, ami tartotta, Alice-hez tartozott.

- Majdnem a kezemet tettem oda először, de aztán rájöttem, hogy akkor annyi a koponyádnak – kacagott fel, én meg megborzongtam. – Miért bántalmazod magad?

- Miért nem szóltál, hogy öltözzek át gyorsan? Teljesen kiment a fejemből… - túrtam bele a hajamba idegesen. Alice értetlenül nézett rám. – Úgy nézek ki, mint akit most húztak elő egy mosógépből centrifuga után… - magyaráztam, miközben végigmutattam magamon. – Mit gondolhatnak most a vendégek? – húztam el a számat.

- Mármint, hogy mit gondolhat most Tanya? – húzta mosolyra a száját Alice. – Nyugi… A kusza külsőd kifejezetten szexi. Edward egy csomószor végigmért téged – csacsogta. Hitetlenkedve néztem rá.

- Felém sem pillantott – közöltem vele.

- Dehogy is nem! – vitatkozott. – Csak te épp Tanyával voltál elfoglalva… Meg Edward vigyázott, hogy ne vedd észre… - kacagott fel. – De az én szememet nem lehet átverni! – mutatott középső- és mutatóujjával a szemeire vidáman. Ráhagytam a dolgot, bár biztos voltam benne, hogy csak azért mondja, hogy felvidítson.

Nagyot sóhajtottam, aztán eszembe jutott valami.

- Csak egyszer láttam Edwardot rám pillantani, még mielőtt Tanyáék megjöttek – mondtam, miközben kikapcsoltam a hangosan csipogó vízforralót. A testvérem csapkodni kezdte az etetőszék lehajtható részét, hogy jelezze, éhes, és siessek már kicsit jobban. – Furcsán nézett rám. Olyan… fájdalmasan… - feszült meg az arcom. Alice hirtelen nagyon bűnbánó képet vágott, rajtam meg végigszaladt egy pánikhullám. – Mi az?

- Annyira a tegnap este járt egész végig a fejemben reggel… Nem igazán tudtam elterelni a figyelmemet, meg a vendégek miatt el is felejtkeztem róla… - magyarázkodott Alice, én meg hirtelen rádöbbentem, mit is akar ezzel mondani.

- Te hagytad, hogy Edward kiolvassa a fejedből, amit tegnap mondtam neked? – kerekedtek el a szemeim. Akkor ezért fordította el a fejét. Biztosan egy idióta libának tart…

Újra késztetést éreztem, hogy a fejem belevágjam valamibe, de aztán visszafogtam magam.

- Annyira sajnálom – nézett rám Alice könyörgően. Tudtam, hogy szörnyű lelkiismeret furdalása lehet, amiért a bizalmasan rábízott titkaimat az akaratán kívül kiadta. Nem is igazán rá haragudtam, inkább magamra. Az én hibám, hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen. Kellett nekem belesz… zúgni Edwardba…

- Nem tehetsz róla – sóhajtottam fel. Áttöltöttem a tápszert a cumisüvegbe, aztán a testvéremet a kezembe vettem, és etetni kezdtem.

- De… Talán, még jobb is így… - pislogott rám Alice félénken. Úgy nézhettem rá, mintha megőrült volna… - Így Edward már tudja, hogy mit érzel iránta, és átgondolhatja újabb szempontok alapján a dolgokat – magyarázta.

- Nem hiszem, hogy az érzéseim egy fikarcnyit is változtatnának a nézetein – ráztam meg a fejem. Hiszen, attól még ember maradok, bármit is érzek iránta… Miért gondolná meg emiatt magát?

- Talán… - vonta meg a vállát Alice. – Talán, mégis…

- Kérdezhetek valamit? – haraptam be az alsó ajkamat, mint mindig, ha zavarba jöttem.

- Persze.

- Tanya… Szóval, közte és Edward között volt valami? – sütöttem le a szememet az öcsém arcára. Alice felnevetett.

- Nem. Bár Tanya nem bánta volna a dolgot… De Edward mindig elutasította – mosolygott rám.

- Miért? Hiszen, olyan gyönyörű… - a hangom tele volt elkeseredéssel. Hogyan is versenghetnék valakivel, akinek egyetlen pillantásától minden férfi elkábul. Lopva megint belepillantottam a szekrény üvegébe – a látványtól bosszús sóhaj hagyta el a számat.

- Mi másképp látjuk egymást… És a magad emberi módján te is gyönyörű vagy – nyúlt ki Alice, és megigazított pár tincset a vállamon. Bár tudtam, hogy füllent, elpirultam.

- Talán… Beszélnem kéne vele… - pislantottam fel Alice-re.

- Mármint Edwarddal? – vonta fel izgatottan a szemöldökét.

- Hogy tisztázzuk a dolgokat… - magyaráztam. Bár úgy gondoltam, hogy ez lenne a legtisztább módja annak, hogy lássam, mi is a helyzet, a gondolattól is remegni kezdtek a lábaim. – De nem tudom, hogy lenne-e elég bátorságom elé állni… - vallottam be.

- Pedig lehet, hogy nem is rossz ötlet sarokba szorítani – gondolkozott el Alice. – Biztos vagyok benne, hogy Edward igyekszik majd a lehető legjobban kerülni téged. De nem hagyhatod, hogy beforduljon. Ha túl sokat gondolkozik, csak meggyőzi magát arról, hogy az a helyes, amit eltervezett.

- Még átgondolom, hogy elég bátor vagyok-e hozzá… - sóhajtottam fel.

- Én melletted vagyok, bárhogy is döntesz – mosolygott rám Alice, aztán kilibbent a konyhából.

Szerettem volna tudni, hogy mit gondol és érez Edward, de ha beszélnem kellett volna vele erről, valószínűleg úgy szedhettek volna fel ájultan a földről. Sosem tudtam igazán beszélni senkinek az érzéseimről – zavarba jöttem, ha ilyesmit kellett tennem -, ezt azt hiszem, apai ágon örököltem, de nagyon sokszor megbántam, hogy nem fejeztem ki szavakkal is a szeretetemet. Reméltem, hogy a családom tudta, mit jelent nekem, mégis így utólag zavart, hogy csak nagyon ritkán mondtam ki.

Felsóhajtottam.

Aztán Edward megpaskolta az arcomat kis kezével, én pedig ösztönösen rámosolyogtam.

- Szeretlek pöttöm, mondtam már? – susogtam neki, és adtam egy puszit az arcára.

Az emeletre mentem, hogy végre átöltözzek valami olyasmibe, amiben nem kell szégyenkeznem magam miatt, ha meglátnak, de mielőtt elértem volna a szobám ajtaját, kinyílt az orrom előtt Edward szobájának az ajtaja, és Tanya lépett ki rajta. Mikor észrevett, kéjes mosoly ült ki az arcára.

- Köszönöm az élvezetes beszélgetést, Edward! – szólt vissza, majd rám kacsintott, és elsuhant mellettem. Csak álltam ott sokkosan, miközben próbáltam összerakni magamban a képet. Edward szobája, Edward, Tanya, együtt… Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy berontok Edward szobájába, és kérdőre vonom, de egyfelől, az öcsém még mindig a karomban volt, másfelől mi jogon kérnék én bármit is számon Edwardon…

A fogamat csikorgatva mentem a szobámba. Letettem a testvéremet az ágyra, dühösen lerángattam magamról a ruháimat, aztán megfogtam az első ruhát, ami a kezembe akadt, és felhúztam. Magam előtt láttam Tanya önelégült arcát, és ettől őrjöngeni tudtam volna.

Tudni akartam, hogy mi történt köztük! Tudni akartam, hogy Edward mit érez irántam! Begomboltam a farmerem gombját, aztán felkaptam Edwardot, és Esme szobája felé rohantam.

- Vigyáznál rá egy kicsit? – adtam a kezébe az öcsémet, mikor ajtót nyitott. Az arca értetlen volt, de látta rajtam, hogy most nem akarok beszélni, így kérdések nélkül hagyott elmenni.

Nem akartam átgondolni a dolgokat, mert tudtam, hogy akkor csak meghátrálnék. Újra és újra felidéztem magam előtt Tanya arcát, hogy a mérgem elég erőt adjon. Kopogtatás nélkül téptem fel Edward ajtaját. Valószínűleg az utolsó pillanatban rájöhetett a lépteim zajából, hogy hozzá tartok, mert már az ajtóban állt.

- Beszélnünk kell! – a hangom magabiztos volt egészen addig, amíg Edward rám nem nézett. Abban a pillanatban, ahogy rám emelte borostyánszín szemeit, nem emlékeztem, hogy honnan volt bátorságom idáig eljönni. Mit képzeltem, mit mondok majd? Vagy mit csinálok? Legszívesebben kihátráltam volna, de akkor tényleg tiszta idiótának nézett volna. Most már késő…

- Nem hiszem, hogy lenne miről… - kezdte, de közbevágtam.

- Tudom, hogy olvastál Alice gondolataiban – jelentettem ki. Mintha valaki más beszélt volna helyettem. Egy bátrabb Isabella, aki képes volt elnyomni magában azt az Isabellát, aki azon gondolkozott, hogy fogja magát, és elszalad. – Tudom, hogy tudod, hogy mit érzek… - harapdáltam a számat, és a cipőmet vizsgálgattam. – És én is tudni akarom, hogy te mit érzel! – néztem fel rá. Oldalra hajtott fejjel nézett rám, az arcán keserű mosoly ült.

- Mint mondtam, nincs miről beszélnünk – jelentette ki. Úgy éreztem, mintha hasba rúgtak volna. Ez azt jelenti, hogy nincsenek érzései felém? Nem, Alice azt mondta, hogy ez nem igaz. Felnéztem Edwardra – egyenesen a szemébe -, és próbáltam nem elkábulni. A saját szájából akartam hallani szó szerint, hogy nem szeret.

- Nekem ez nem elég! – léptem beljebb, ő pedig automatikusan hátrált, mintha bármivel is árthatnék neki. Ha nem lettem volna felfokozott érzelmi állapotban, még viccesnek is találtam volna a jelenetet – a bárány szorítja sarokba az oroszlánt.

- Mit akarsz? – morogta a fogai közt Edward. Az arca olyan volt, mint egy maszk, én mégis láttam az idegességet a szemeiben.

- Hogy mondd ki! – követeltem, és még közelebb léptem hozzá.

- Mit? – a hangja fojtott volt. Vádlija nekiütközött a szoba bal felén álló, fehér kanapé szélének. Még közelebb léptem hozzá – nem a saját akaratomból, valami láthatatlan mágnes vonzott felé.

- Hogy nem érzel irántam semmit. – Féltem, hogy elájulok, de nem hagyhattam most futni Edwardot. Ha már idáig eljutottam, tudnom kell!

- Nekem erre nincs időm… - próbált meg Edward megkerülni engem, de nem hagytam. Persze, ha akart volna, egy mozdulattal arrébb helyez fél kézzel, de valamiért, mintha nem szeretett volna hozzám érni. Minél közelebb mentem hozzá, annál távolabb húzódott tőlem. Ez idegesített! Egészen a hátsó üvegablakig hátráltunk, míg végül ő az ablaknak feszült, én meg alig pár centire voltam tőle. Csak azért is!

- A vámpíroknak végtelen idejük van – néztem rá mérgesen, miközben próbáltam a célomra fókuszálni, és nem Edward gyönyörű arcára. – Mondd ki! Gyerünk! Mondd ki, hogy nem érzel irántam semmit! – akaratoskodtam, mint egy kisgyerek.

- Azt akarod? – a hirtelen hangszínváltozástól összerezzentem. Edward dühösen megragadott, és az ablaknak perdített. Két keze a fejem mellett nyugodott elzárva előlem az utat. – Azt akarod, hogy mondjam el, mit érzek? – az elfojtott dühtől feketén szikráztak a szemei.

- Igen… - suttogtam elhaló hangon.

- Azt érzem, hogy megőrülök, ha a közelemben vagy! – kiabálta az arcomtól alig pár centire. A szemeim rémülten vésődtek a tekintetébe. – Azt érzem, hogy megőrülök, ha nem vagy a közelemben! – Elakadt a lélegzetem. – Azt érzem, hogy meg kell védenem téged mindentől… – a hangja lehalkult, szinte összepréselt ajkakkal beszélt, mintha nehezére esne kimondani a szavakat. – És azt is, hogy szeretlek… - suttogta, én pedig éreztem, ahogy a forróság végigsöpör minden porcikámon. A lélegzetem elakadt, a szívem még sosem vert ilyen gyorsan. – De ez nem változtat semmin! – szorultak a fejem mellett ökölbe a kezei. – Mert tudod, mit érzek még? – Megráztam a fejem, mire a nyakamhoz hajolt, és mélyet lélegzett. Megborzongtam. – A véred illatát… Állandóan. Ahogy a családom is. És a többi vámpír, akikkel időről időre találkozunk.

- De ti nem bántotok, és mások sem mernek, ha velem vagytok… - próbáltam előkotorni valami érvet az elmémből, de túl ködösnek éreztem jelenleg.

- Nem csak erről van szó! - csattant fel Edward.

- Hanem miről?

- Erről! – csapott az üveg mellett a falba. Összerezzentem, és ösztönösen lehunytam a szemeimet. Mikor mégis oldalra néztem, egy hatalmas lyuk tátongott a falban. – Hogy szerethetnél valakit, aki egy simogatással megölhet? – a hangja megint dühvel teli volt.

- Nekem nem számít… - motyogtam. Edward megragadta a karomat, és átvonszolt a szobán. Próbáltam ellenkezni, de teljesen felesleges volt.

- De nekem igen – felelte, mikor már a folyosón voltam. Az ajtó hatalmasat dörrenve csapódott be előttem.

44 megjegyzés:

  1. ajjj:(:( Edward egy gyökér édes istenem...viszont anyira tetszet hogy a falnak szegeszte Izabellát...nagyon szeretem mikor iylen agresszív :) tényleg iszonyatosan jo fejezet, csak rá jöhetne már Edward hogy mit is akar igazából. :)nagyon várom a következőt

    VálaszTörlés
  2. aszta ku...vaaa:D--->bocs de csak ennyit tok hozzáfűzni és eszt most muszály volt:) nagyon várom a folytatást:)
    by:andy

    VálaszTörlés
  3. :OOOOOOOOOOOOOOOOO Edward: van neked normális eszed? ahogy mártírkodik:D miért kell minden férfinek játszani a szerencsétlen áldozatot? amúgy cefetül jó, a legjobb fejezet az összes közül éjjen éjjen éjjen!!!

    VálaszTörlés
  4. nem jutok szóhoz!!!!! Imádtam!! Izgatottan várom a folytatást!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  5. Elképesztően jó volt. A vége nagyon ütős lett, nagyon tetszett, hogy Edward végre kimondta,amit érez. Tényleg nagyon jól sikerült.:)

    VálaszTörlés
  6. Azt hiszem nem tudok többet mondani annál, mint amit már elmondtam neked, és amit láttál....de kellett egy fél órás séta a friss levegőn hogy a hisztériás rohamom elmúljon :D
    Azt mondom ez volt az eddigi legjobb, Tanyáék csak hozzátettek, és a vége.... HHHUUUHHHHHHH!!!!!

    Én teljesen megértem Edet, ő döntött, nélküle Isabellának is lehet teljes élete (mivel Bellánál is bevált, boldogan élt Jacob mellett), viszont Isabella kierőszakolta belőle az érzéseit, és hazudni nem fog. Azt is eldöntötte hogy közömbös marad és távolságtartóbb lesz Bellával, addig amíg vele kell lennie, míg megvédik, és utána elmegy. Szóval attól hogy most már mindenkinek tiszta ki mit érez, nem fog a nyakába ugrani és agyoncsókolni, mert tartja magát a tervhez... Milyen szerencse hogy Isabella rátermettebb makacsabb és kitartóbb mint Bella...és ráadásul ő a tökéletes partner Edward számára.
    Bocsi ezt el kellett mondanom :D:D

    VálaszTörlés
  7. Hát szóval, ez komoly volt, a vége nagyon ütős volt, nagyon izgatott lettem, nagyon-nagyon jóóó volt, csak így tovább :)

    VálaszTörlés
  8. szia :)
    én tegnap előtt találtam rá a blogra. amint volt egy kis szabadidőm, azonnal jöttem olvasni... iszonyatosan jól írsz :| komolyan:D imádom a történetet, és nem tudnék választani a fejezetek közül, melyik is a kedvencem... csak ismételni tudom magam... fantasztikus..:)
    csak így tovább(Y)
    várom a folytatást :]

    VálaszTörlés
  9. ez...ez...ez eszméletlen!!! alig várom a következő fejezeteket!!!

    VálaszTörlés
  10. Még sosem írtam, csak olvasgattam a művedet. De eddig tényleg ez volt a legjobb, szóval most igenis írok, hogy dicsérjelek :D Tényleg annyira jó :) Az a hideg futkározik a hátamon, ami a twilight saga közben szokott amikor ilyen Edward-(Isa)Bella rész van :D És meg kell mondjam, imádom ezt az érzést :D:D Tehát, írj gyorsan, mi meg gyorsan olvasunk :D Na?:)) Szóval sok szerencsét a további fejezetekhez, esetleg munkákhoz!!
    Puszil
    "just bella"

    VálaszTörlés
  11. Ez jobb mint az előző. :D:D
    A bárány falhoz szegezte az oroszlánt?? Ez annyira jó!
    Remélem Ed nem szúrja el mert akkor megőrülök.
    Hogy lehet valaki ennyire,ennyire...ááá hagyjuk!
    Ed szedd már össze magad és ne keress mindig kifogást,hanem legyél boldog!
    Grat mert jó lett!

    VálaszTörlés
  12. Hát ha az előző fejezetre azt mondtam, hogy azt tetsztett a legjobban, akkor azt kell mondanom, hogy ez még sokkal jobb volt, mint az előző. Egyszerűen hihetetlen mennyire jó vagy!!! Már az összes körmömet lerágtam :D Tiszta izgi az egész, és alig várom a következő fejezetet.
    Amúgy olyan jó, hogy megajándékozol minket a történeteddel, mert most, hogy véget ért a Twiight saga már csak ez maradt nekem, hogy várja m a következő fejezetet, hiszen olyan, mintha maga S.M. folytatta volna. Nem győzöm ismételni, mennyire ügyes vagy, és nagyszerűen használod a szavakat. Szóval mégegyszer gartula és csak így tovább!

    VálaszTörlés
  13. úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú..... (L)(L)(L)(L)

    VálaszTörlés
  14. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :D Hát ez eszméletlen!!! Ugye hamar folytatod? Úgy izgulok, hogy mi lesz már :D Létszi ne hagyj szenvedni!!! :)

    Puszi: Timi

    VálaszTörlés
  15. Jajj állati jó lett! Várom a következőt. És az Edward elemzést is :P

    VálaszTörlés
  16. csütörtökön kezdtem el olvasni és eddig hálistennek nem kellett várnom a kövi fejezetre,viszont most türelmetlenül várom a folytatást!!:) naagyon-naagyon tetszik!!(L) csak így tovább;)

    VálaszTörlés
  17. csatlakoznom kell a többiek véleményéhez, tényleg ez lett az eddigi legjobb fejezet. Bár Edward tök izé volt, de ez teljesen érthető, ha nem gy reagált volna, nem is ő lenne. Úgy sajnálom, hogy most még nincs meg az elemzése, de gondolom ebben az is közrejátszik, hogy egy kicsit gondolkodjon csak a drága olvasó is :)) Tanyaék felbukkanása tényleg jó húzás volt, bár én úgy érzem, hosszú távon még lehetnek ebből konfliktusok. Nagyon kváncsian várom a folytatást!
    Puszi: Dorkuci

    VálaszTörlés
  18. áá ez a fejezet is nagyon jóó!!:D:D
    Nagyon ügyesen írsz:)
    Bevallom amikor az 1. fejezetet olvastam azt hittem hogy nem fog érdekelni mert hogy ugye Bella meghalt...de aztán ahogy tovább olvastam egyre jobban tetszik Isabella karaktere mint Belláé és nagyon várom a folytatást:D Az pedig külön tetszik hogy nem jönnek rögtön össze, és hogy Edward egy kicsit még vívódik magával( persze nagyon várom hogy összejöjjenek csak jó lenne ha még elhúzódna egy kicsit ez az állapot:D)
    Mostmár állandóan ezen az oldalon vagyok fenn és egész nap ez jár az eszemben:D
    Plusz ahogy Alice karakterét leírod...nagyon megszeretteted velem.:)
    Szóval összegezve nagyon nagyon ügyes vagy simán eltudnám képzelni egy könyvesbolt polcán:D
    Bocsi hogy ilyen hosszan írtam:D
    És mégegyszer: nagyon várom a folytatáááást:D:D

    VálaszTörlés
  19. Íiii nagyon tetszik!!!!!!:D ez a hajat tépős befejezés valami szörnyű:) Bár igy még izgalmasabb már nagyon várom a folytatást:) Így tovább!!!!;)

    VálaszTörlés
  20. Nagyon jó lett a feji :) De a vége... az szörnyű pif... Hogy lehet valaki ennyire... hülye? Bocs de nem tudom magam jobban kifejezni... várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  21. Nekem is ez a fejezet tettszett a legjobban és várom a folytatást.
    SZINTI

    VálaszTörlés
  22. Hello!
    Hát, én is besorolok :) Egy újabb remek fejezet, nagyon tetszett! Annyira el tudom képzelni Isabellát, amint ott áll alvópólóban, kócosan- el is hiszem, h Edward jól megnézte :) Szerencse, h ilyen bátor, különben a mi drága mazohista oroszlánuk még képes lenne és elszökne a saját boldogsága elől. De komolyan, hogy lehet ennyire mazohista? Remélem, Alicék kitalálnak valamit.

    A Denali klán behozatala nagyon nagy ötlet volt. Carment, Eleazart és Kate-et nagyon megszerettem a BD-ben. Ugye behozod Garrett-et is? Őt is imádom és szegény Kate-et sem hagyhatod egyedül. A Cullen családban lévő párok után ez a két páros a kedvencem (mármint Carmen-Eleazar és Kate-Garrett).

    Tanya pedig kedves kis konfliktus forrás lesz. :) Nem bírom azt a nőt, már a Midnight Sun-ban idegrángást kaptam tőle. De szerencsére Edward sem kedveli (sanda gyanúm szerint Isabella sem :D ).

    Nagyon kíváncsi vagyok, h adsz-e Isabellának képességet- ennek hamar ki kell derülni a mi kedves Eleazar-unk miatt.
    Azt mondtad, h még nem olvastad végig a BD-t, de most olyan kíváncsi vagyok, h kénytelen vok Spoiler-ezni a kérdésem *szégyelli magát* ( nem tudom, h tartasz-e már ott). Szóval most jön egy kis Spoiler, ha nem akarod elolvasni, ugord át.

    Bella képessége az, mint az az New Moon-ban kiderül, hogy képes kivédeni bármilyen mentális támadást. Nemcsak Edward nem tud olvasni a fejében, de sem Aro, sem Jane képessége nem hat rá. A BD-ben kiderül, h Kate-é sem (ha vkihez hozzáér, akkor azt meg tudja rázni egy pici elektromos sokk szerű valamivel, amit az agyából indít és átvezet a bőrén -ezért immunis rá Bella). Még Eleazar gondolatait is blokkolja. Az ő képessége az, hogy képes felismerni, ha egy vámpírnak képessége van és azt is pontosan érzékeli, hogy az illetőnek mi a képessége. Ő definiálja Belláét mentális pajzsként, ami az elméjét védi. Ezután tanulja meg Bella ezt kitejeszteni másokra, h a családját is megvédhesse.
    SPOILER VÉGE.

    Lenne néhány kérdésem is, például mi a szösz van Irinával? Azt írtad, hogy a New Moon-t odáig veszed figyelembe, hogy Bella leugrik a szikláról, de ezt Jacobbal teszi, ezért nem látja Alice. Laurent halála még előtte van, vagyis a farkasok (köztük Isabella nagyapja) megölték Irina szerelmét Isabella nagyanyja miatt.
    A BD-ben Belláék pont amiatt kerülnek bajba, hogy Irina bosszút akar állni. Most pedig itt áll szemben Isabellával és én valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy túlzottan barátságos érzelmeket táplálna iránta.

    A második kérdésem Victoriával és Riley-vel (Victoria új társa) kapcsolatos. Velük mi lett anno? Hiszen ők vadásztak a New Moon-ban Bellára. Őket is kinyírták a farkasok? (Remélem, igen).

    + egy apróság: meg fogjuk tudni Isabella szüleinek a nevét? Én spec. nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen nevet kapott Bella és Jacob fia.

    Az utolsó és leghosszabb kérdésem pedig az lenne, hogy Isabella ismer-e tudtán kívül vérfarkasokat ( a nagypapa barátait, vagy azoknak unokáit). Ha Isabella véletlenül farkasokkal találkozna (valahogy átkerül a határ túloldalára, vagy mit tudom én), akkor biztos, hogy felismernék a farkas-rokont, hiszen Jaspernek is rögtön feltűnt az érzelmi különbség.
    Abban biztos vagyok, hogy most is vannak La Push-ban farkasok, hiszen a vérfarkasok átváltozását a vámpírok jelenléte indítja be.
    Ezt tökéletesen végig lehet követni a sagában, és a te írásodra is ráillik.

    1, Amikor Cullenék (még Jasper és Alice nélkül) odaköltöztek Forks-ba, akkor lett vérfarkas Jacob nagyapja, Ephraim Black. Aztán a C. család elment (mert nem tölthettek túl hosszú időt egy helyen, az örök fiatalságuk egy idő után gyanússá vált volna), így Billy Black-ből nem lett vérfarkas.

    2, Cullenék (már Jasperrel és Alice-el) visszaköltöznek -> Sam-ből farkas lesz. (Közben Bella is megérkezik.) Aztán a James-es kaland alatt tovább bővül a falka- Jared, Paul, stb.

    3, Cullenék a rosszul sikerült szülinap után elmennek, de befut helyettük Laurent, Victoria és Riley, akik tényleg emberekre vadásznak. A falka létszáma felkúszik 10-12 főre. Kinyírják a 3 vámpírt, és Cullenék nem jönnek vissza ->így a következő generációból (Jacob és a többiek gyerekei) nem lesz farkas.

    4,Az első fejezetben azt írtad, hogy a Cullen család néhány évvel ezelőtt költözött vissza Forks-ba. Ergo, újra megjelentek a farkasok, korukból adódóan Samék unokái- vagyis Isabellával egykorúak nagyjából.

    5, Most megjelent a Denali klán is, meg a mi ámokfutó vámpírunk, aki emberre vadászik. Ebből következően biztosan megugrik a falka létszáma. (azt is érdekes megfigyelni, hogy ha olyan vámpír érkezik, aki embervért iszik, akkor mindig nagyobbat ugrik a létszám.)

    Vicces lenne, ha Isabellába is beleszeretne mondjuk Embry vagy Quil unokája. Bár Edward nem értékelné annyira :D, de szerintem nagyon jót tenne neki egy kis komolyabb féltékenység (úgy értem, komolyabb, mint amit Jasper felé érzett). Akkor talán ő is nekiállna küzdeni Isabelláért, ami nagyon jó lenne :).

    Már megint nagyon járt az agyam, ez lett az eredménye. Most igyekeztem jobban tagolni, hogy olvashatóbb legyen a szófolyam. Remélem az Edward elemzés is érkezik hamarosan.
    Köszönet: Arisa

    VálaszTörlés
  23. uhh áhh és még egyszer uhh azt hiszem ebből minden kiderült, hihetetlenül jó lett és már nagyon várom a következőt, szerintem ezzel nem vagyok egyedül :D
    "I was broken for a long time, but it's over now"

    VálaszTörlés
  24. Húhhh hát erre nem lehet mit mondani!♥♥♥♥♥ Egyszerűen ütős lett! Nagyon nagyon nagyon várom már a következő fejezetet! Már nehezen bírjuk!:))) Ez a fejezet még az előzőn is túltett. Sőt, eddigi talán legjobb fejezet, habár a kedvenceim az 1. és a 3. fejezet!:) De már ez is azok közé tartozik!

    VálaszTörlés
  25. Szuszooo: Edward csak védi azt, akit szeret. :D Persze, mi tudjuk, hogy Isabella mellette lenne a lehető legboldogabb, de azért érthetőek Edward indokai is. :)
    Igen, az ilyen szexisen agresszív Edwardot én is szeretem. :D

    Andy: Semmi gond. :D Legalább tudom, hogy sikerült úgy sokkolnom, mint ahogy szerettelek volna téged és a többi olvasót is. :D És ennek örülök. :D

    A*lice: Köszi. :D Örülök, hogy ennyire tetszett! :D

    Névtelen 1.: Klassz, hogy még a szavad is elakadt! :D Köszönöm. :)

    Drusilla: Örülök, hogy így látod. :) Én is örülök, hogy legalább Edward kinyilatkozásán túl vagyunk. :D Így jöhetnek a következő bonyodalmak! :D Köszönöm szépen! :)

    Szandi: A tegnapi kitörő őrjöngésed miatt már megérte megírni ezt a fejezetet. :D Még soha senkit nem láttam így sokkolódni és lelkesedni egy fejezetemért sem. Persze, lehet, hogy mások is ezt érezték, csak azt nem éltem át ilyen közvetlenül, mint veled. :D Szóval, klassz érzés volt! :D

    Miri: Örülök, hogy tetszett a vége. :) Köszönöm. :)

    Haley: Köszönöm a sok dicséretet! :D Örülök, hogy idetaláltál az oldalra, és hogy olvasod a történetemet. :) Remélem, hogy a folytatással is elégedett leszel. :)

    Dorotthea: Köszi. :D Látom, te is sokkolódtál! :D Klassz! :D

    Blanka: Hű, köszi. :D Nagyon örülök, hogy úgy hat rád az írásom, mint az eredeti Twilight regények. :D Remélem, hogy ez az érzés végig megmarad. :)

    Mellee: Igen, a bárányos-oroszlános mondatot nem hagyhattam ki. :D Az üzenetedet pedig átadom a fejemben élő Edwardnak. :D

    Brigitta: Nagyon-nagyon köszönöm, hogy újra és újra elmondod, hogy mit gondolsz a történetemről. :) Hidd el, nagyon jól esik hallani, főleg, mert mindig bizonytalan vagyok. :) Szóval, szükségem van az állandó biztatásra, és hálás vagyok, amiért ezt mindig megkapom. :)

    Névtelen 2.: Oké, nálad is működött a sokk. :D Klassz. :D

    Timi: Már dolgozom az új fejezeten. :) Remélhetőleg, holnap vagy holnapután felkerül majd az oldalra. ;) Örülök, hogy így várod a folytatást! :)

    Saccc: Jön majd az Edward elemzés is. :D Csak gondoltam, most hagylak kicsit elmélkedni titeket Edward viselkedésén. :D

    Dorothea: Igyekszem, hogy most se kelljen sokat várnod. :) Örülök, hogy eddig tetszett. :) Köszönöm. :)

    Dorkuci: Igen, nem is Edward lett volna, ha nem így viselkedett volna. :) És az Edward elemzést többek között, pont azért nem tettem fel, amiért mondtad. :D Ez egy olyan fejezet, ami után jó elmélkedni, és gondoltam, hagyom ezt nektek... :)
    Tanya pedig azért kellett a történetbe, hogy Isabellában felkeltse a küzdeni vágyást, és legyen elég bátorsága vallomásra késztetni Edwardot. :) De még lesznek vele egyéb konfliktusok is, ezt jól látod. :) Viszont, megnyugtathatok mindenkit, nem megyek át szappanoperás szerelmi háromszögbe. :D Én szeretem, hogy Edward passzívan reagál Tanyára. :D Ebből is látszik, hogy milyen különleges pasi... *álmodozik* :D

    Névtelen 3.: Igen, van egy olyan sejtésem, hogy sajnos, sokan azonnal elrohannak az oldalról, amint meglátják, hogy Bella Jacob felesége lett, és már mindketten meghaltak... Pedig aki nem rohan el, az általában utána végleg itt ragad, ahogy látom. :D Örülök, hogy veled is ez volt a helyzet. :)
    Mivel próbálok nagyon valóság-, karakter- és eredeti könyvhű maradni, ezért muszáj nyújtanom egy kicsit az Edward-Isabella szerelmi kibontakozást. :) Ha rögtön egymásnak esnének, akkor a karakterekhez nem megfelelően viselkednének, plusz, mi lenne abban az izgalom? :D
    Alice... Ó, imádom! És örülök, hogy ti is szeretitek őt! :)
    Köszönöm, és ne kérj bocsánatot, amiért hosszan írtál! :D Imádom, ha hosszan írtok nekem! :D

    Dyna: Köszönöm. :) Nagyon igyekszem a folytatással! ;)

    Angyal: Nem hülye, csak Edward. :D Ő ilyen... És logikusak az érvei, ha tiszta fejjel átgondolja őket az ember. :) Csak hát, nő legyen a talpán, aki Edward mellett tiszta fejjel tud gondolkozni. :D

    Szinti: Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :)

    Arisa: Ó, imádlak! Olyan zseniális kérdéseket tettél fel, hogy váh... Imádlak! :D És ebből tudom azt is, hogy milyen sokat gondolkozhattál a történetemen. :D
    Először a kérdéseidre válaszolnék, aztán majd az általános kritikádra. :)

    1. Ha úgy döntök, hogy egyszer átváltoztatom Isabellát, akkor adok neki képességet, és igen, hamarosan ki is fog ez derülni. :)

    2. Irinának fogalma sincs, mi történt Laurent-nel. Ezt végiggondoltuk Szandival... (körülbelül fél napig elmélkedtünk ezen. :D )Szóval, azt, hogy Laurent-t Jacobék ölték meg, Bella, Jacobék és Laurent tudta. Laurent ugye, halottként nem mondhatta el, kik voltak a gyilkosai, Jacob és a többi farkas nem is ismeri Tanyáékat, így ők sem mondhatták el, meg ha ismernék is őket, nem beszélnének velük. Bella pedig szintén sosem találkozott Tanyáékkal az eset után. Az eredeti történetben Tanyáék csak és kizárólag a Cullen családtól tudhatták meg, hogy mi történt Laurent-nel, mert miután visszajöttek, Bella elmesélte Edwardnak és a többieknek. Itt viszont, Edward és a többi Cullen nem jöttek vissza, Bella nem mondhatta el nekik, hogy a farkasok tépték szét Laurent-t, ezáltal, senkitől sem tudhatták meg ezt. Vagyis, azt hiszik, hogy eltűnt, és kész... Ennyit tudnak az egészről. Ezért Irinának nincs oka haragudni se Isabellára, se Cullenékra. :)

    3. Victoriát az én verzióm szerint, Jacobék még azelőtt széttépték, hogy újszülött hadsereget gyárthatott volna. :)

    4.

    5. Ezen a kérdésen is órákat tanakodtunk Szandival egy pár napja. :D Pont azokat a kérdéseket tetted fel, amiket mi fanatikusokként már jó alaposan kiveséztünk. Annyira jó! :D Mármint, hogy ugyanúgy jár az agyunk! :D
    Miután Jacob feladta a farkas létet, és elköltözött Bellával, hogy családot alapítson, még egy ideig visszajártak La Push-ba Billyhez, de mikor Billy meghalt, Jacobék is elmaradtak. Így Isabella sosem járt La Push-ban, és nem ismeri az ottani embereket, csak meséket, mítoszokat hallott róluk.
    És igen, vannak most is farkasok La Pushban. Jacob ugye, feladta a farkasságot, megöregedett és meghalt. Mivel Victoria újszülöttjei sosem léteztek, ezért a farkasok száma is kevesebb volt, így Jacobon kívül csak Sam, Paul, Embry, Quil és Jared változott át. De ők később mind bevésődtek, így ők is feladták végül a farkaslétet, mikor a vámpírok eltűntek a közelből, és megöregedtek, meghaltak a szerelmeikkel együtt.
    Samnak és Emilynek született egy fiuk, aztán a fiuknak is egy fia, vagyis az ő unokájuk most az Alfa. Rajta kívül még 2-3 farkas van, akik szintén az unokák közül kerülnek ki. Majd lesz róluk bővebben szó a történetben, addig lényegtelen, hogy mi a nevük meg stb. :D Meg még nem is találtam ki. :D
    Most viszont, hogy újabb vámpírok jöttek a környékre, újabb átváltozások is lesznek, így megnövekedik majd a farkasok száma megint.

    Hú, imádtam a kérdéseidet! :D Még, még, ha eszedbe jut! :D

    És akkor az általános dolgokra a válaszok... :)

    Örülök, hogy tetszik a Denali klán megjelenésének az ötlete. :) Hogy behozok-e más vámpírokat, az attól függ, hogy hogyan alakul a fejemben a történet. :) Majd meglátjuk... Most így előre nem ígérek semmit, mert nem tudom még, hogy a szereplők hogyan irányítják majd a kezemet. :D

    Tanyát én sem bírom. :D Viszont, szörnyen imádom azt, hogy Edward rá sem bagózik. :D Egy szappanoperában tuti az lenne, hogy Edward úgy tesz, mintha szerelmes lenne Tanyába, csakhogy Isabellát megmentse magától, és annyira jó, hogy nekem nem kell ilyen klisékről írnom, mert egyáltalán nem illenének a karakterekhez. :D

    Fuh, nagyon-nagyon köszönöm a kérdéseket és a hosszú kritikát! Élvezet volt olvasni és válaszolni is rá! :D


    És mindenkinek köszönöm, hogy írtatok, és hogy még mindig ennyi biztatást kapok tőletek! :) Ezer hála és köszönet! :)

    VálaszTörlés
  26. Jaj...

    Arisa: Kimaradt a 4. pont véletlen. :D Bocsi... Szóval, Bella és Jacob fiának a neve: Charles William Black. Isabella édesnyjának lánykori neve pedig Holly Page.

    És közben érkezett még két hsz-em is. :D

    Névtelen: Örülök, hogy ennyire tetszett! :D A következő már készül. ;)

    Estee: Klassz, hogy téged is sokkolt! :D És örülök, hogy bekerült a kedvenc fejezeteid közé. :D Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  27. Szia!
    Én ma találtam rá erre oldalra, és miután elolastam az első fejezetet, nem bírtam megállni, hogy a többi 13at ne olvassam el :D Pedig be akartam osztani :D nem akartam elolvasni egyszerre, mert tudtam, hogy ez lesz velem... :D most alig bírom kivárni, még jön a következő :)
    És hát hadd gratuláljak, annyira-de-annyira jól írsz, és nagyon jó a történet!!! Élvezet olvasni :D Főleg így, hogy már kiolvastam a BD-t is, és teljesen magam alatt voltam, hogy nincs tovább... De lám, rátaláltam a fanficedre, és áááááá :D:D
    Nagyon gratulálok mégegyszer, és csak így tovább, ne hagyd abba :P
    Niki

    VálaszTörlés
  28. Szia! :)
    Kicsit lemaradtam a véleményírással, ami tűrhetetlen amellett, hogy te szinte ELKÉNYEZTETSZ minket! Két napon belül két új fejezet! Ráadásul milyen két fejezet! CSODÁLATOS vagy! Huh, kicsit sok lett a felkiáltójel igaz? :D
    Azt hiszem tényleg nem panaszkodhatok, hogy elsieted a dolgokat. Az a csók megvolt, de nem ért. Nem számít. Ha majd mind a ketten tudatában lesznek a jelentőségével, akkor már igen. De haladjunk sorban. Azt már nem is mondom, hogy mennyire láthatóvá tudod tenni a jeleneteket, azt hiszem, az előző fejezetben éreztem át azt az izgalmat, amit Izabella is érezhetett miközben Aliceék öltöztették. Talán ezért hiányoltam egyetlen apró részletet ennek a fejezetnek az elejéről. Bella szemén keresztül látunk, vagyis inkább nem látunk, de azért fülünk még van. Tudom tiszta szőrszálhasogató vagyok, de amikor Alice végül kiszállt a kocsiból és Edward ült be helyette, nem kellett volna legalább egy ajtócsapódást hallanunk? Plusz amikor a lezár az autó akkor is van valami minimális kis hang. Vagy ez ilyen szuperszónikus autó? :D Nesztelen.
    Viszont a két alapvető kérdést azt feltetted és ezért nem tűnt a helyzet abszurdnak, mert egy vámpírt tényleg nem lehet csak úgy bezárni valahová, de végül is ügyesen rámutattál arra, hogy Edward mégiscsak férfi és kötődik az autókhoz. Másrészt szerintem ő sem nagyon tiltakozott volna az ellen, hogy Bellával legyen együtt egy kicsit, hogy a közelében tudja. De azt hiszem ezt maximum, csak magában jegyezte meg.
    Miközben ezt írom, úgy olvasom tovább a fejezetet, és azt kell mondanom, hogy tökéletes volt, nem tudok mást mondani, ugyanúgy kiemelhetném Bella kis bénázását és az Aliceszel való párbeszédét. Nekem személy szerint nagyon tetszett az, hogy végül Izabella nem leteremtette Alicet, hanem zokogásban tört ki, ahogy a benne dúló feszültség legyőzte. És innentől ne mtudok mit mondani, minden a helyén volt.
    Egész volt a 13. fejezet.
    És akkor most jön a 14. fejezet
    Azzal kezdeném ami most jutott eszembe, most koppant. Olyan érdekes, Izabella ugyanazokat a szavakat használta, mint amit a nagyanyja mondott Edwardnak a kocsiban, amikor köntörfalazás nélkül beszéltek arról, hogy Edward hogyan találta meg Port Angelesben és hogy ő végül is egy vámpír. Ugyan ezeket a szavakat mondta: „Nekem nem számít mi vagy… Nekem nem számít” Tudom, mert pont ma olvastam újra azt a részt :D Nem tudom, ez nálad szándékos volt, vagy csak úgy jött? Mert Edwardnak ez még egy kegyetlen hasonlóság lehet. Szegény fiú :D
    Amúgy a fejezet végét már vagy 8-szor elolvastam, és nem vagyok képes több értelmes szót kinyögni. Mindig elillannak az értelmes gondolatok, ha a fejezet végéhez érek. :) Ügyesen és szépen írtad meg, és örülök, hogy Bella harcra kész, nem adja fel, tesz azért, hogy elérje, amit akar. Igaz itt van Tanya de nem aggódok, sőőőt, ez még jobban felkeltette Bellában a harcolni akarást, és annak is örülök, hogy nem áll szándékodban ilyen romantikus klisékhez és sablonokhoz folyamodni.
    Kész, elfáradtam egyszerűen nem tudok többet mondani, izgatottan várom az új fejezetet és csoda, hogy egyáltalán ennyit sikerült írnom, mert az első reakcióm a többiekéhez hasonlóan a: Húúú! Áááá! Wáóóóó! Aztaaaa! És egyéb hasonló indulatszavakat foglalta magába :D
    Üdv: Nimol

    Ui: Megjegyezném itt zárójelben, hogy szinte egész nap a te oldaladon lógok, folyton nyitva van ez a kis blog, amikor bekapcsolom a gépet. Nem tudom miért, amikor valószínű, hogy nem lesz új fejezet, de valahogy mindig az az első, hogy feljövök ide.

    VálaszTörlés
  29. Hopsz! Romantikus helyett igazából szappanoperaszerűt akartam írni. Szóval jó, hogy nem áll szándékodban ilyen szappanopera szerű klisékhez folyamodni :D

    VálaszTörlés
  30. Nem tom, hogy Ti hogy vagytok vele (sorry, nem olvastam el, hogy mit írtatok), de nekem ezzel a "Nem mert bánthatlak!" szöveggel kapcsolatban annyira deja vu érzésem van! :)

    Imádom ahogy írsz! :D Várom a folytatást!!!

    VálaszTörlés
  31. húúúú, Nagyon ügyi vagy. nekem is nagyon tetszik.Komoly az a rész amikor a falhoz löki Isabellát. Nagyon szenvedélyesre sikerült. Azt kell, hogy mondjam, hogy Edward semmit nem változott, legyen az az eredeti történet vagy ez. Ugyanolyan mártír alkat. De ez nem baj. Isabellában tetszik, hogy bátor, a nagyanyja szerintem sose csinált volna ilyet.:D A kis Edward meg nagyon édes benne. Amilyen érzékletesen leírod a babás részeket is, látom magam előtt a picit.Imádom a babákat, szóval ez még egy jó pont. Tudod 10ből 20 pontos a történeted. Mint mindig.;)Gratulálok mégegyszer, várom én is a folytatást! Truska

    VálaszTörlés
  32. Bocsi, hogy eddig nem írtam, de mostanság csak annyira volt időm hogy elolvassam, utánna meg rohanhattam is.
    Ez a két fejezet nagyon tetszett, főleg a mostani. Azt hiszen hogy a legjobbak közé került ez az írás amit 16 évem alatt olvashattam.

    Várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
  33. Szia:),

    miután az egészet egyben olvastam el
    (az először olvasott 14. fejezet után totál rákattantam:P)
    el tudom végre mondani a véleményem:)
    Ami tetszett: az egész
    Ami tipikus magyar volt benne- és csak ezekről tudtam volna megmondani, hogy nem az eredeti sagát olvasom, az a kajaleírás és a takarítás rész:)
    a paradicsomos káposzta és a húsleves bukott el nálam (meg a tápszer:P), és az, amikor Izabellának takaríthatnékja van:) ez a 2 tónus echte magyar szokás:)
    (+1: A 13. fejezetben nagyon kínos az a bezárt kocsi, sehogysem tudom elképzelni, hogy egy halhatatlant ilyen erővel csak így meg lehet tréfálni:P
    Több hibát nem észleltem:P

    Mindent összevetve nagyon tehetségesnek tartalak, és alig várom a folytatást:D

    VálaszTörlés
  34. Niki: Örülök, hogy tetszik az írásom. :) Azt hiszem, pozitív a történetemre nézve, hogy nem bírtad abbahagyni, és végigolvastad a már fent lévő fejezeteket. :D Az új fejezet nem sokára felkerül, remélem, hogy így nem kellett túl sokat szenvedned a várakozástól... :)
    Nekem még visszavan a BD utolsó két fejezete. Nem merem elolvasni őket, mert nekem mi marad utána? :D Nem lesz mit olvasom... Szörnyű... :-/

    Nimol: Igen, van, hogy nagyon könnyen megy az írás, és két nap alatt két fejezetet is megszülök, és van, mikor teljesen megakadok. Ilyen volt tegnap is... Egy kicsit mélypontra kerültem, és úgy éreztem, hogy innen nem lehet folytatni. :D De hála Szandinak, most már minden oké. :D Hajnali fél 2-ig segített nekem, hogy kimásszak a gödörből. :D Ezer hála neki ismét... :)
    Egyébként, most jöttem csak rá, hogy milyen nehéz is lehet Meyernek, és ezért még jobban tisztelem. Olyan történetet írni, amiben a szereplők hallása, látása, szaglása tökéletes szinte, emberfelettien gyorsak és erősek, plusz még ott vannak a külön képességek is... Hát, elég macerás mindezeket figyelembe venni. :D
    Az autó ajtaja és zárja... Igen, mikor írtam ezt a fejezetet, én is gondolkoztam ezen, de aztán azért lett hangtalan az autó, mert egyfelől Isabellát így jobban meglepte a személycsere, másfelől meggyőztem magam, hogy 60 év épp elég volt az autógyáraknak, hogy feltalálják a hangtalan zárat az autók ajtajára. :D És ha sokba is kerülnek az ilyen autók, Cullenék tuti beszerzik rögtön az első elkészült példányokat. :D Szóval... Igen, az autó direkt teljesen hangtalan. De ha zavaró, akkor még utólag belejavíthatok... :)
    Egyébként, az összes eredeti könyvvel való hasonlóság, amit csak észrevesztek (mint itt pl. Isabella "Nekem nem számít..." mondata), teljesen tudatos és szándékos a részemről. Hiszen a történetem alapsztorija is a deja vu-re épül. Isabella minden régi sebet felszakít már a létezésével is. Szóval, igen, ez szándékos. :)
    Igen, Isabella más, mint Bella. Isabellában több az erő ahhoz, hogy harcoljon Edwardért (akár Tanyával szemben is). Őt a gondok csak még elszántabbá teszik, és nem adja fel. :)
    Örülök, hogy a fejezet vége rád is ilyen sokkos hatással volt. :D
    Az utóiratod pedig nagyon megtisztelő a számomra. :) Köszönöm. :)

    Judyt: Igen, igen, ahogy fentebb is írtam a deja vu érzése fontos ebben a történetben. Ez is érzékelteti ennél a résznél, hogy bár Isabella más, mint a nagyanyja sok mindenben, és bár szereti Edwardot és Edward is szereti őt, a helyzet mégis csak ugyanaz. Isabella ember, Edward pedig vámpír. Vagyis az alapfelállás, az alapkonfliktus semmit sem változott. :)
    Köszönöm, nem sokára kész az új fejezet. ;)

    Truska: Köszi a pontokat! :D Hát, Edwardot próbálom olyannak megírni, mint az eredetiben. Isabella esetében viszont éreztetni akarom a különbségeket is. :) Mint például, ahogy te is írtad, a bátorsága. :)
    A babákat én is imádom, szóval, még számíthatsz majd aranyos részekre. :D

    Nana: Semmi gond. :) Örülök annak is, ha kicsit késve írsz. :)
    Örülök, hogy bent vagyok a legjobbak között nálad. :D Köszönöm. :)

    Nau: Félig egyetértek, félig nem. :D A paradicsomos káposzta nem tipikus amerikai étel... Ez igaz. :) De számomra ez az az étel, amire ha ránézek, a hányinger kerülget. :D És nem jutott eszembe olyan az USÁ-hoz kapcsolódó étel, ami ennyire undorító lehetne... de ha mondasz, vagy valaki más mond ilyet, szívesen átjavítom a paradicsomos káposztát. :)
    A húslevest szerintem, az USÁ-ban is adják a betegeknek... Én legalább is, egy csomó olyan nem magyar könyvet olvastam és filmet néztem, ahol a beteg húslevest kapott. :)
    A takarítás meg szerintem, egyáltalán nem magyar szokás a nőknél. :D Szerintem, a világon mindenhol szokás, hogy ha egy nő ideges, akkor porrongyot vesz a kezébe, és takarítani kezd, vagy porszívózik, vagy felmos, vagy mosogat stb. :D Bella is az eredeti könyvben egy csomószor takarított (mosogatott, kádat súrolt stb.), mikor valami baja volt, vagy épp zavartak voltak a gondolatai. :) És nézd meg a Született feleségek című sorozat Bree-jét. :D Nah, azt hiszem, ő a tipikus példa arra, hogy ha a nő boldogtalan, akkor takarít. :D
    A 13. fejezet... Én simán elhiszem, hogy Alice be tudta zárni a kocsiba Edwardot. Először is, Edward figyelmét teljesen lekötötte az, hogy mi lehet a baja Isabellának. Másfelől, nem egy ellenséggel volt (mert akkor gondolom, jobban figyel), hanem a testvérével, akiben megbízott, és eszébe sem jutott, hogy valami cselre készülne. A kocsiajtót pedig, egy apró gombnyomás bezárni... Szóval, számomra ez teljesen reális és hihető. :) Az meg, hogy utána Edward nem tépi le a kocsiajtót, még inkább hihető, mert mindenki tudja, hogy imádja az autókat (ebben olyan, mint a többi férfi). :D
    Köszönöm, örülök, hogy ezeken kívül tetszett a ficem. :)

    VálaszTörlés
  35. Én még annyit hozzátennék az ajtófeltépős dologhoz, hogy Edward ráadásul nem is akart annyira megszökni a helyzet elől.... ergo jó kis kifogás volt neki hogy félti az autóját, és közben ha máshogy nem de tudat alatt örült a helyzetnek (ahogy az Ed elemzésből is kiderül). Ha például felülkerekedne benne a vérszomj, akkor tuti inkább csinálna aluminiumkockát a kocsiból, mintsem hogy bántsa Isabellát...

    Arisa hsz-hez még annyit fűznék hozzá hogy tényleg nagyon örültem én is a kérdéseknek, mert így beigazolódott hogy nem hiába szántunk sokszor fél napokat a gondolkodásra hogy pontosan akkor mi hogy is van :D

    Spirit: ha nem lett volna a tegnapi (mai ;)) döntő mélypont, akkor is szívesen maradtam volna :) Bármikor máskor is szívesen! Puszi
    Szandi

    VálaszTörlés
  36. sajnos csak késve tudok írni...esküvőn voltam..de ez nem fontos..:D
    a lényeg, ez a fejezet a legeslegjobb már egy csomószor elolvastam szóval remélem hamar lesz folytatás és persze Edward elemzés, mert így csak gyártom az elméleteim...aztán mind elvetem szóval kíváncsi vagyok te mit találtál ki...:D

    VálaszTörlés
  37. Halli! Na szóval: 1. marha jó, imádom, nem bírom kivárni a kovetkezot, 2. mikor lesz Edward jellemzés? Kivancsi vagyok rá, hogy mit miért csinál? Hogy lehet ennyire utodott??? Tiszta pasi, na mind 1, még 1X gratula hozzá, tényleg tehetséges vagy! Pussz,

    VálaszTörlés
  38. Hali! Péntek óta nem volt netem, szóval csak most tudtam elolvasni ezt a fejezetet. Na végre! Isabella és Edward is a sarkukra álltak és megmondták a másiknak hogy mit éreznek a másik iránt. Végre, végre, végre! De Ed mekkora egy tuskó már...De azért nagyon cukik voltak :). Mikor jön az Edward elemzés? Azt olvastam hogy a 15. fejezet ma este jön. Akkor mára várhatő a 14. elemzése is esetleg? please...

    VálaszTörlés
  39. Borsy: Ó, az esküvők klasszak! :D Remélem, hogy nagyon jól érezted magad. :)
    Örülök, hogy ennyire tetszett ez a fejezet. :) A következő és az Edward elemzés is most került fel pár perce. :)

    Kata: Szegény Edward... :D Mindenki lököttnek tartja, pedig szerintem, teljesen érthető, amit csinál. :D Az Edward elemzés felkerült. :)
    Köszönöm, neked is pussz. :)

    Anett: Jaj, szegény. :-/ Remélem, hogy most már nem lesz gond a neteddel. :-/
    Igen, végre, legalább az érzéseiket tisztázták. :D Ha más még nem is változott. :)
    Minden, amit kértél, pár perce felkerült az oldalra, jó olvasást hozzá! :)

    VálaszTörlés
  40. Áááá.. nagyon, nagyon jó....!!!!

    VálaszTörlés
  41. Úristen!*-*(LL) Azt hiszem most jutottam el arra a szintre, hogy másra sem tudok gondolni, csak az írásaidra, ez a fejezet jobb volt, mint az eddigi kedvencem, sőt.. Ez az új kedvenc fejezetem, és komolyan mondom lassan már én is elfelejtek levegőt venni, ha még sok ilyet olvasok.*-* Egyszerűen nem lehet abbahagyni. Egész éjjel ezt olvastam, és nem is vagyok álmos. Nincs is időm álmosnak lenni, mert minden gondolatom a ficed körül forog, de nem bánom.*-* Hú.. Nem nagyon tudok most értelmeset írni, csak ezerszer, meg ezerszer leírni, hogy mennyire nagyon tetszik a történet..(LL) Üdv.: ewoO

    VálaszTörlés
  42. szia!
    nagyon tetszenek az írásaid, csak tegnap kezdtem olvasni őket, de naponta amennyi az időmbe belefér csak olvasok ^^
    csak így tovább ;)

    VálaszTörlés
  43. Ez a fejezet... egyszerűen imádtam!!! Természetesen a legjobban azt, mikor Isabella váratlanul összeszedi magát és benyit Edwardhoz. Imádtam edward reakcióját, mikor nem bírta tovább és bevallott mindent, hogy ő is érez iránta valamit, de ez nem jelent semmit..
    vagy mikor alice bocsánatot kér mert elfelejtette eltereln ia gondolatait. teljesen át tudtam érezni, hogy mit érezhetett ott isabella... és most, hogy megjelent Tanya is... tetszik, ahogy próbálkozik edwardnál, aki szonte levegőnek nézi :D

    VálaszTörlés