.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. március 23., hétfő

A múlt árnyai - 12. fejezet

12. ÁTLAGOS NAPOK



ÉLETEMBEN MOST ELŐSZÖR sajnáltam, hogy beesteledett. Mikor Edward lefékezett velem a ház előtt, azt kívántam, bárcsak örökké tartott volna a délután. Mindig is szerettem a sebességet, de ez a fajta gyorsaság mindenen túltett. Főleg a biztonságérzet miatt. Egy motoron vagy autóban ülve azért bennem volt a félsz, hogy valami elromolhat vagy emberi hiba történhet, de Edward mellett – vagyis mögött – tökéletes biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy nem fog hibázni, és hogy nem történhet semmi olyan, amitől bajom eshetne. Így pedig csak és kizárólag az élvezetre koncentrálhattam. A szélre, az elsuhanó tájra, az illatokra, Edward közelségére. Főleg ez az utolsó volt a legerősebb érzet.

A ház felé tartva már éreztem, hogy Edward egyre feszültebb, de csak akkor fogtam fel, mennyire, mikor leszálltam a hátáról, és megláttam az arcát. A száját összepréselte és mélyeket lélegzett.

Megállt a tornácon egy pillanatra, keze a kilincsen nyugodott, de nem nyomta le azt.

- Valami baj van? – kérdeztem tőle, miközben beletúrtam a hajamba, hogy a széltől összekuszálódott tincseket megigazítsam egy kicsit.

- Próbálok elég önuralmat összeszedni, hogy betartsam a parancsodat – nézett rám komolyan.

- Menni fog – mosolyogtam rá. – Tudom, hogy szereted a testvéreidet.

- Nem is azzal van a gond… - sóhajtott fel, aztán végül kitárta az ajtót. Mint mindig, most is udvarias volt, és előre engedett.

Carlisle már hazaérkezett a kórházból, és Alice-t leváltotta Rosalie és Emmett. Volt egy olyan gyanúm, hogy mindketten szégyenkeznek a viselkedésük miatt, és jobbnak látják egy ideig távol tartani magukat Edwardtól – egyetértettem velük a délután történtek tükrében.

Esme sietett elénk, mikor megérkeztünk – az arca aggodalmas volt, és csak azután nyugodott meg, miután látta, hogy Edward és én is épségben vagyunk – azt hiszem, Edward esetében inkább a lelki épség miatt aggódott.

Az ebédlőbe lépve láttam, hogy Carlisle arca is elkomorul, ahogy rám néz. Felállt a székről, amin eddig ült, és odalépett hozzám. Az ő ujjai is végigtapogatták a nyakamat, de az érintése inkább orvosi célzatú volt, és teljesen más érzéseket váltott ki belőlem, mint Edwardé.

- Sajnálom. Már beszéltem Rosalie-val és biztosíthatlak róla, hogy többet ilyesmi nem fog előfordulni! – nézett rám komolyan.

- Tudom – feleltem. – De nem az ő hibája volt. Érthető, hogy hirtelen felkapta a vizet… - próbáltam mentegetni. Tényleg értettem, hogy miért lett annyira ideges, éppen ezért nem tudtam rá igazán haragudni. A régi életének és családjának egyik emléke tűnt el. Ha a helyében lettem volna, én sem tudtam volna higgadtan gondolkozni.

Edward mérgesen horkantott fel, és mintha valami olyasmit motyogott volna, hogy „Hihetetlen vagy…”.

- Köszönöm, hogy ilyen elnéző vagy – mosolyodott el Carlisle, majd kihúzott nekem egy széket az asztal mellől.

- Biztosan éhes vagy már… Hozok neked valamit! – simított végig Esme a hajamon, majd eltűnt a konyha felé vezető folyosón. Igaza volt, tényleg majd éhen haltam. Most kezdtem csak rájönni arra, Alice miért figyelt oda arra, hogy egyek, amíg beteg voltam. Itt, ahol csak vámpírokkal voltam körülvéve – akik sosem esznek -, hajlamos voltam én is teljesen elfelejteni, hogy ennem kéne, egészen addig, amíg valaki nem említette ezt, vagy nem kezdett hangos korgással követelőzni a gyomrom.

- Nos… - kezdte Carlisle. – Alice és Rosalie körülnéztek Port Angelesben. A vámpír nem tartózkodik a város területén, de követték a nyomait, és nagy a valószínűsége, hogy a Vancouver-szigeten időzik, és csak akkor jön át, ha áldozatot keres.

- De eddig csak két áldozat volt nem? Ilyen ritkán eszik? – szólt közbe Edward.

- Ti sem vadásztok minden nap… - pillantottam fel most első alkalommal, hogy megkezdtük a beszélgetést. Megfigyeltem már, hogy Cullenék jó ideig kibírják vadászat nélkül.

- A nomádok mások. Ők nem fogják vissza magukat. Esznek, amikor kedvük és lehetőségük van rá – magyarázta Edward.

- Enni valószínűleg a szigeten eszik – válaszolta meg Carlisle Edward kérdését, miután megkaptam a magyarázatomat. – Van ott pár erdős rész, ahol zavartalanul vadászhat. Port Angelesbe más áldozatokért jár át – Carlisle rám pillantott egy másodpercig, és tudtam, hogy a városban csak hozzám hasonló lányokat keres, akiken kiélheti a szadizmusát, amíg engem el nem kap. Próbáltam megzabolázni a borzongást, ami elindult a gerincem aljából.

Edward elgondolkozva nézett Carlisle-ra.

- Igen, azt hiszem, érdemes lenne megpróbálni – szólalt meg hirtelen. Beletelt pár pillanatba, míg rájöttem, hogy Carlisle gondolataira felelt. Bosszúsan ráncoltam össze az orromat, mire Carlisle elmosolyodott.

- Azt hiszem, Isabella tudni szeretné, mire gondolunk…

- Carlisle úgy gondolja, hogy ha kérünk egy kis segítséget, akkor figyelni tudjuk a parton azokat a helyeket, ahol átjöhet Port Angelesbe a szigetről, és ha szerencsénk van, el tudjuk kapni, mielőtt újra bántana valakit… - magyarázta Edward. – Van néhány ismerősünk, akik valószínűleg segítenének ebben.

- Ismerősök? – vontam fel a szemöldököm kérdőn. – Mármint vámpírok? – Edward bólintott.

- Jól van fiúk, most már hagyjátok, hadd egyen – jelent meg az ajtóban Esme egy tányérral a kezében. – Remélem, szereted… - mosolygott rám, miközben elém tette az ételt. Igazából, ha paradicsomos káposztát tett volna elém – ami a legundorítóbb étel, amit valaha ennem kellett -, akkor is megettem volna, csak hogy ne sértsem meg. De szerencsére, nem azt kaptam, hanem hamburgert, salátát és sült krumplit. Megköszöntem, és azonnal beleharaptam a hamburgerbe.

Esme megvárta, amíg az első falatot lenyelem, hogy biztos legyen benne, ehető, amit készített, aztán megfogta Carlisle kezét, és maga után húzta az emeletre. Edward egy ideig engem nézett, majd idegesen összefonta a kezeit az asztalon.

- Futás közben gondolkoztam… - szólalt meg végül. A falat megállt a számban – rossz érzésem támadt.

- Miről? – kérdeztem meg, miután nagy nehezen lenyeltem az ételt.

- Nem kell félned tőlem – jelentette ki komoly arccal, én pedig örültem, hogy már nincs a számban semmi, mert tátva maradt.

- Már miért félnék? – nyögtem ki pár másodpercnyi csend után, ami alatt megpróbáltam rájönni, hogy mik lehetnének az okok – de egy sem jutott az eszembe.

- Tudom, hogy Jasper miket mondott… - sütötte le a szemét. Zavartan emeltem fel egy sült krumplit, csak hogy aztán piszkálni kezdjem vele a salátát.

- Nem mondott semmi olyat, ami miatt félnék tőled – vontam meg a vállam úgy, mintha teljesen hidegen hagyna a téma, de a szívem ezerrel vert.

- Nem tudsz jól hazudni… - mosolyodott el keserűen Edward.

- Nem is hazudok! – csattantam fel. Halkan felkuncogott. Morcosan haraptam le egy újabb falatot a hamburgerből, mintha szerencsétlen szemle dühített volna fel.

- Azt mondta, úgy tekintek rád, mintha a tulajdonom lennél… - A hangja rekedtes volt. – És azt is láttam, hogyan reagáltál erre – nézett fel rám. A szemeiből szomorúság áradt. – Tudnod kell, hogy ez ösztönös nálam. Nem akarlak birtokolni téged. Csak… Szeretlek a közelemben tudni, mert akkor biztonságban vagy. Nem tudom, miért, de… úgy érzem, hogy meg kell védjelek mindentől – a hangja fojtott volt az érzelmektől, én pedig éreztem, hogy a mellkasom egyre gyorsabban emelkedik légzés közben.

- Azt is mondta, hogy féltékeny vagy… - a hangom olyan halk volt, mintha suttogtam volna – de Edward a vámpírhallásával nagyon is jól hallotta, amit mondtam. Egy pillanatra lehunyta a szemét, aztán újra rám nézett.

- Jasper miatt csak szenvedni fogsz. Ő Alice-t szereti – felelte.

- De… én… nem… vagyok… szerelmes… Jasperbe! – nyomtam meg minden szót, hogy végre Edward is felfogja. – Örülök, hogy Alice-t szereti, és remélem, hogy ez örökre így is marad – mondtam határozottan, de Edward mégis kétkedve nézett rám. Kezdtem volna dühbe gurulni, mikor az emeletről hangos, magasan csilingelő kacagás hallatszott le. Érdeklődve fordultam a lépcső felé, amelyről Alice jött le még mindig hasát fogva a nevetéstől. Jasper mögötte haladt, az arca zavart volt. Mikor észrevettek az asztalnál, Jasper lehajtotta a fejét, Alice száját pedig még szívből jövőbb kacaj hagyta el.

- Mi ilyen vicces? – kérdeztem a széken fészkelődve, és automatikusan megtöröltem a számat, hátha egy odaragadt kajadarab okozta a még nagyobb derültséget.

- A férfiak… - nyögte ki Alice nevetve. – Annyira… vakok…

Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, de tökéletesen egyetértettem vele. Kezdett elegem lenni abból, hogy Jasper és Edward sem hisznek nekem. Nem is értettem, Jasper miért nem érzi, hogy Edward az, akibe szerelmes vagyok – nem mintha azt akarnám, hogy rájöjjön. Igaz, ha csak az érzéseket képes érzékelni, nem pedig azt, hogy ki felé irányulnak, akkor érthető, hogy még nem jött rá. Végül is, a kétszázas pulzust, pirulást és kábulást Jasper közelében is simán tudom produkálni, csak más okok miatt, mint Edward esetében. De… akkor is! Hát nem nyilvánvaló, hogy mit érzek? Mindig azt hittem, hogy nyitott könyv vagyok mindenki számára - lehet, hogy tévedtem. Vagy csak a vámpírok ennyire értetlenek…

- Na gyere, én vak érzőm… - ragadta kézen Alice Jaspert. – Hadd beszélgessenek – kacsintott a hátam mögött Edwardra. Meglepetten fordultam hátra. Edward a homlokát ráncolva meredt arra a pontra, ahol az előbb még Alice állt.

- Mi volt ez az egész? – kérdeztem tőle.

- Nem tudom… - rázta meg a fejét Edward.

- Ugyan már! Tudom, hogy olvastál a gondolataikban! – húzódtam közelebb a székkel.

- Alice szerint butaság, amit Jasper mondott neki, és másik elmélete van – kaptam a nagyon homályos választ.

- Mármint, mivel kapcsolatban? – kíváncsiskodtam tovább. Edward felpattant.

- Ezt… előbb át kell gondolnom – mondta inkább saját magának, majd kisietett az ebédlőből. Döbbenten bámultam utána.

Gyorsan megettem a maradék ételt, majd fogtam a tányért, és kivittem a konyhába. Fél perc alatt elmostam – miközben azon gondolkoztam, hogy vámpírok mellett milyen egyszerű a házi munka. Ezután egy hosszabb fürdőt vettem, ami igazán jól esett és ellazított, majd visszamentem Jasper szobájába.

Tétován pillantottam végig a polcokon lévő könyveken, végül levettem egy fejlődés-lélektani tanulmánykötetet, és elhelyezkedtem az ágyon. Mindig is érdekelt a pszichológia… Jó pár órát olvasgattam, és észre sem vettem, hogy mikor csukódtak le a szemeim.

A következő pár nap unalmasan telt. A nappalokat általában olvasgatással vagy tévénézéssel töltöttem, éjszaka pedig nyugtalanul forgolódtam, aztán mikor sikerült elaludnom végül, vagy rémálmok gyötörtek, vagy sikamlós álmok Edwarddal a főszerepben – egyiknek sem örültem. Reggelente pedig olyan voltam, mint egy zombi.

Negyedik este – vagyis inkább éjszaka, mivel hajnali kettőig forgolódtam, hátha el tudok aludni -, megkerestem Esmét, és visszakértem tőle az öcsémet. Arra gondoltam, hátha a közelsége megnyugtat, és különben is olyan kevés időt töltöttem mostanában vele, hogy már szörnyen hiányzott. Esme, vonakodva bár, de egy gyors pelenkázás után áthozta Edwardot Jasper szobájához.

Magam mellett a takaróból kialakítottam egy kis vackot neki, hogy biztonságban legyen, aztán mellé bújtam és lehunytam a szemeimet. Sokkal nyugodtabban aludtam úgy, hogy az ágynemű barackillata mellett az öcsém bőrének az illatát is magamba szívhattam.

Másnap reggel – vagyis inkább dél körül már, sokkal vidámabban ébredtem, mint előző nap. Álomtalan álmot aludtam, így Edward édesen gyötrő álomképe sem zaklatott fel, és a testvérem közelségétől, ahogy kinyitottam a szemeimet, sokkal boldogabbnak éreztem magam.

- Hát, szia! Jó reggelt, pöttöm! – puszilgattam meg, miközben a kezével csapkodott, és olyan édesen kacagott, hogy attól lehetetlen volt nem vigyorogni. Gyorsan tisztába tettem, aztán felkaptam, és elindultam vele a konyha felé – közben brümmögtem, mintha valami repülő lennék, és forogtam vele néhányat.

- Szép reggelt! – suhantam el Edward és Carlisle mellett, akik épp akkor léptek ki Carlisle dolgozószobájából.

A lépcsőkön lelassítottam – nem akartam legurulni róluk, főleg nem az öcsémmel a karomban. A konyhában gyorsan melegítettem egy kis vizet, elkészítettem a tápszert, aztán Edward apró szájához helyeztem a cumisüveget. Amíg evett, azon gondolkoztam, hogy mit csinálhatnék a mai napon. Annyira tele voltam tettvággyal, hogy akár az egész Cullen-házat is kitakarítottam volna, ha nincs más lehetőségem. Viszont, tudtam, hogy kihez kell fordulnom, hogy ne a takarítás legyen az egyetlen választásom.

Amint Edward végzett az evéssel, Alice szobája felé indultam.

- Most pedig megkérdezzük Alice nénit, nincs-e valami ötlete, hogy mivel töltsük el a mai napot… - magyaráztam Edwardnak.

Felemeltem a kezemet, hogy kopogjak, de máris nyílt az ajtó, és egy vigyorgó Alice-szel találtam magam szemközt.

- Tudom, mi lesz a mai program – közölte velem, én pedig felkuncogtam. Alice és az ő szuper hallása – még kívánnom sem kellett, és már meg is kaptam, amit akartam. Legalább is, azt hittem…

- Szia, Jasper! – köszöntem, mikor Alice arrébb állt az ajtóból.

- Szia! – mosolygott rám halványan Jasper.

- Nos, Jaspernek most mennie kell… - csapta össze a kezeit Alice. Felhúzta az említettet a kanapéról, aztán a füléhez hajolt, és belesúgott valamit. Jasper összehúzta a szemöldökét.

- Biztos vagy benne? – kérdezte. Alice elégedett mosollyal az arcán bólintott. – Edward most már tényleg meg fog ölni engem… - sóhajtott fel Jasper, aztán egy csókot nyomott Alice szájára.

- Azt úgysem hagyom – felelte Alice, aztán kilökdöste Jaspert az ajtón, és becsukta utána.

Kicsit feszengve néztem körül az szobában, amiben ott járt rémálmaim tárgya. Szerencsére, az ágyat már kivitték valahová, így legalább azt nem kellett már látnom. Magamhoz öleltem a testvéremet, hogy egy kicsit megnyugodjak.

- És, mit fogunk csinálni? – kérdeztem gyorsan, hogy eltereljem a figyelmemet.

- Először is, letesszük ide Edwardot – vette ki a kezemből az öcsémet Alice, és a kanapén lévő párnák közé fektette. – Másodszor, hívjuk Rosalie-t, hogy segítsen – folytatta, mire a szemeim tágra nyíltak.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet… Mármint, Rosalie nem igazán bír engem… - toporogtam idegesen. Már láttam is előre a helyzetet, ahogyan zavart csöndben hallgatunk, mert egyikünk sem tudja, hogy mit mondjon a másiknak. Csak egy szó jutott eszembe erről: kínos. Márpedig, elég rosszul viseltem a kínos helyzeteket lelkileg és idegileg.

- Nyugi, nem lesz itt gond – felelte Alice túl lelkesen, és már nyitotta is az ajtót, hogy kiszóljon rajta Rosalie-nak. Alig két másodperc telt el csak, mire Rosalie megjelent az ajtóban. Megint sugdolózás következett, én pedig kezdtem úgy érezni, hogy talán, mégis inkább takarítanom kellett volna ma.

Összerezzentem, mikor Rosalie belépett a szobába, és körbejárt engem. Olyan volt, mint mikor egy ragadozó megszemléli az áldozatát. Próbáltam nyugodtnak látszani, de nem igazán volt ínyemre ez az érzés.

- Oké, csináljuk! – bólintott végül Alice felé. – Előkészülök, addig fürödjön le, és mosd meg a haját! – adta ki az utasításokat, majd a kanapéhoz sétált, felvette Edwardot a karjaiba, és eltűnt.

- Gyerünk! – ragadott meg Alice, és a fürdőszoba felé húzott.

- Tegnap mostam már hajat… - érintettem meg az egyik tincsemet, és az orromhoz húztam – még mindig barack illata volt.

- Nem baj, ma megint fogsz! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Alice. – Igyekezzünk, mert Rosalie dühös lesz, ha sokat kell várnia – vigyorgott rám, és belökött az ajtón. A kezembe nyomott egy orchidea illatú tusfürdőt, aztán közölte velem, hogy van tizenöt percem, hogy lezuhanyozzak, utána visszajön.

Tartottam tőle, hogy nagyon komolyan veszi azt a tizenöt percet, így gyorsan lerángattam magamról a ruháimat, megnyitottam a vizet, és beálltam alá. Végigdörzsöltem a testem a tusfürdős mosdószivaccsal kétszer is – vámpírok között jó, ha extrán higiénikus az ember -, aztán kiléptem a zuhanyzókabinból, és bebugyoláltam magam egy hatalmas törölközőbe. Éppen időben, mert ahogy rögzítettem a melleimen a törölközőt, kopogtatás nélkül nyílt az ajtó, és besietett rajta Alice és Rosalie.

- Még nem öltöztem fel – pirultam el.

- Nem is kell. Majd később… - legyintett Alice, majd a kezében lévő széket a mosdó elé helyezte úgy, hogy a támlája háttal volt a mosdókagylónak. – Ülj le! – tétovázva néztem rájuk, de tudtam, hogy hiába ellenkeznék. Annyira már kiismertem Alice-t, hogy tudjam, ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor onnan kalapáccsal sem lehet kiütni azt. És valamiért, Rosalie is elég lelkesnek tűnt ahhoz, hogy végül úgy döntsek, inkább saját akaratomból foglalom el a helyem, mintsem hogy erővel ültessenek le.

Miután leültem a rózsaszín székre, Rosalie hirtelen mellém lépett. Összerezzentem, ő pedig gúnyosan elvigyorodott.

- Nyugi, most nem bántalak…

- Ez igazán megnyugtat – ráncoltam össze a homlokomat.

Óvatosan megfogta a nyakamat, amin még mindig ott voltak halványan az ujjnyomai, és hátra hajtotta a fejemet a mosdó fölé. Először nem volt túl kényelmes, mert a nyakam jóval a mosdó pereme fölé ért, de aztán Rosalie az egyik kezét a tarkóm alá tette, hogy biztos támaszt nyújtson. Hálásan rámosolyogtam, aztán lehunytam a szemem.

Élveztem, ahogy a kellemes hőmérsékletű víz átnedvesíti a hajamat, aztán megéreztem a méz és orchidea illatot a levegőben, ahogy Alice ujjai végigdörzsölték a samponnal a fejemet. Megnyugtató és kellemes érzés volt, ahogy a fejbőrömet masszírozta. Mikor végeztek, becsavartak egy törölközőbe, aztán némi dörzsölés után előkerült a hajszárító.

- Miért is csináljuk mindezt? – kérdeztem, miután a hajam száraz lett, és előkerültek a hajtűk és a fésű.

- Ó, csak szépségszalonosat játsszunk – nevetett fel Alice. Furcsa pillantást váltottak Rosalie-val, ami nem igazán nyugtatott meg. Eldöntöttem, hogy ha előveszik az ollót vagy a hajnyíró gépet, akkor sikoltozva kiszaladok, és menekült státuszt kérek Carlisle irodájában.

Szerencsére, erre nem került sor. Miután végeztek a hajammal – ami megjegyzem, jó sokáig tartott, vagy három órát vacakoltak a fejemmel -, átvezettek Rosalie szobájába. Meglepetten tapasztaltam, hogy egy új, még gyönyörűbb és hatalmasabb ágy áll ugyanott, ahol pár napja az előző romjait láttam még. Nem is hallottam, hogy felhozták…

Az ágyon már ott volt kiterítve egy fehér, szép szabású nadrág, és egy hozzá illő fehér – és eléggé kivágott – blúz, előtte pedig egy kényelmes és csinos fehér cipő. Kérni akartam fehérneműt is, de mire megszólalhattam volna, Alice kiszáguldott, majd vissza – mindezt alig pár másodperc alatt -, és a kezembe nyomott egy fehér, csipkés melltartó-bugyi összeállítást.

- Húsz perc… - mondta Alice, mielőtt Rosalie-val kimentek volna. Most már tényleg sietve rángattam magamra a ruhákat, mert tudtam, hogy a húsz perc, az húsz perc – félő, hogy utána félpucéran is képesek lennének lerángatni a többiek elé.

Rosalie kritikus szemekkel mért végig, miután visszajöttek, én pedig elvörösödtem, mint a paradicsom.

- Hát, legalább arcpirosítóra nincs szüksége… - pillantott hátra Rosalie Alice-re, én pedig még inkább zavarba jöttem. Kirúzsoztak, és a szempilláimon néhányszor végighúzták a spirált, aztán Rosalie megint megszemlélt. – Kész… - sóhajtott fel. – Remélem, hogy ezzel egy kicsit törlesztettem a múltkoriakért – pillantott a nyakamra. Aztán felkapott egy kis kerek dobozkát az asztalról, és hozzám lépett. – Ezt még eltűntetem – gyorsan egy pamaccsal felvitt valami testszínű púdert a nyakamra, és mikor belenéztem a tükörbe, nyoma sem volt a már sárgulni kezdő foltoknak.

- Köszönöm – mosolyogtam rá. – És most már megtudom, hogy mit fogunk csinálni valójában?

- Kocsikázni megyünk – jelentette ki Alice.

- Hova? – húztam fel a szemöldököm. – Nem mehetek be a városba…

- Emiatt ne aggódj! A közelébe sem megyünk a városnak – vigyorodott el Alice. – Menj, kérlek, nézd meg, hogy a fiúk kész vannak-e… - pillantott Rosalie-ra, aki bólintott, és már el is hagyta a szobát.

Érdeklődve fürkésztem Alice arcát. Kicsit féltem tőle, hogy mit talált ki, de bennem volt az egészséges kíváncsiság is. Türelmetlenül toporogtam – vámpírok az istenért, miért pont akkor nem tudnak sietni egy kicsit, mikor izgatott vagyok… Jó tíz perc is eltelt, mire Rosalie visszatért, és valamit Alice fülébe súgott – arra gondoltam, elárulom nekik végre, hogy mások előtt nem illik sugdolózni, de aztán visszafogtam magam.

- Akkor már csak egy dolog van hátra… - húzott elő a zsebéből egy kendőt Alice, és meglóbálta előttem. – Fordulj meg!

- Ne már… - nyögtem fel. Alice morcosan nézett rám.

Nagyot sóhajtottam, majd engedelmesen hátat fordítottam neki.

47 megjegyzés:

  1. Még nem olvastam el de nem is ez a fontos, hanem csak az h nagyon jó vagy!!!:)
    Mikor írsz h felkerült egy újabb fejezet már rá is kattintok, bekapcsolom a twilightos zenéimet és olvasom!!! CSak így tovább:P Érdekfeszítve várom a folytatást..és remélem lesz még sok fejezet!
    Na meeg amit nagyon várok az egy csók..
    puszika: Solei

    VálaszTörlés
  2. Ne mááár! Ez igazságtalanság, hogy itt abbahagyod!! Óvást nyújtok be és panaszt:D:D
    Gonoszság:D:D
    Tessék nagyon gyorsan -hipersebességre kapcsolva-folytatni!!!!!!!!! :D
    pusszi, Leia

    VálaszTörlés
  3. Ez nem ééér. Még többet akarok! MOST! XD

    Bocsi, csak ez jutott eszembe miután elolvastam. Csak egy kérdés. Miért itt hagytad abba? Megfogok örülni a folytatásig................

    Amúűgy ez a rész is nagyon tetszett. kiváncsi vagyok mit hozol ki ebből :)

    VálaszTörlés
  4. ajj megint csak a második lettem no nem baj tehát most az örületbe kergettél...:P de nem baj azért béke van, alig várom a következőt és megprobálok nagyon türelmesnek mutatkozni, tetszik hogy Rosalie kicsit normálisabb lett Isabellával főleg a múltkori után...a másik Edward annyira vicces és édes..jaj istenem..lehet hogy Isabella most lebukott, lehet hogy Edward kiolvasta a fejéből hogy Isabella belé szerelmes..nos a folytatásban kiderűl...

    VálaszTörlés
  5. áááá ez nem lehet igaz... pont a legjobb résznél:P ha csak vasárnap jön a következő fejezet, akkor egy olvasóval/rajongóval kevesebbet számolhatsz, mert addig megöl a kívácsiság :S Annyira kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a meglepetés:D Na de abba is hagyom az írást, olvasom az Edward elemzést :P

    VálaszTörlés
  6. Éljen, új fejezet! Már nagyon vártam! :D Mindjárt neki is lendülök az olvasásnak. Mindig lementem a mobilomra, ott olvasom.:)
    Szóval, ami a könyvet illeti, helyes, ha szavunkon fogsz! Tessék velnünk megosztani! :D Biztos jó sokan elolvasnánk! :D

    VálaszTörlés
  7. Azért figyeled, hogy még egy óra sem telt el és máris mennyien olvasttuk:D Imádom, imádom és imádom...remélem Alice azt találta ki amire gondolok és őszintén remélem, hogy működni fog...:)

    Ja és odáig vagyok a stílusodért.;D

    Heni

    VálaszTörlés
  8. óóóóóóóóóóóóóó ne máááááááááárrrrr!!!!

    csókot! csókot! csókot!

    :D

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Hát most nagyon elszomorodtam, hogy lehet így abbahagyni?:)
    De legalább még Edward elemzése hátra van.

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Először is azzal kezdeném, hogy annyira nagyon aranyos volt, hogy úgy készítették elő Isabellát Rosalie és Alice, mint ahogy a Stephenie oldalára feltett változatában az eredeti Bellát az iskolabálra az első rész végén. Nekem ez nagyon nagyon tetszett. Persze az egész fejezet nagyon tetszett. De ezt különösen kiemelném.:)
    Az eleje is aranyos volt, ahogy Alice valószínűleg rájött, hogy mi folyik itt, nagyon illett a reakció a karakteréhez. És hát a vége. El kell kezdenem agyalni, hogy hova is vitték Isabellát. Erre nagyon kíváncsi vagyok. Mert hát ugye a fiúk is mennek, ha jól vettem ki, és az első gondolatom az volt, hogy bulizni mennek valahova, de Isabellát nem vihetik valami túl feltűnő helyre, mert keresi a rendőrség és Alice is azt mondta, hogy nem mennek a városba.
    Azt teljesen kizártnak tartom, hogy csalit csinálnának belőle, mert azt Edward úgysem hagyná.
    Említették a vámpír ismerőseiket, akiktől segítséget akarnak kérni és hát lehetséges, hogy oda igyekeznek, esetleg kocsival, ami szintén szórakozásnak számít az ő szemszögükből, egy kis száguldás.
    Ha futva mennének valahová és a szabadban terveznének programot, akkor a fehér ruha nem lenne túl előnyös ilyen szempontból.
    Na hirtelen ennyi jutott eszembe, majd még gondolkozom rajta. És alig várom a folytatást.:)

    VálaszTörlés
  11. Áááááááááá!!! Mi lesz velem a következőig? Te aztán tudod, hogy mivel vedd rá az embert arra, hogy elolvassa a folytatást... :-)
    A lényeg: bár nem szoktam ide írni, ez most szuper lett, még úgy is, hogy a sok-sok rejtélyen kívül nincs benne sokminden... De épp ezért tök jó!!! Csak így tovább!

    VálaszTörlés
  12. Jajjj remélem még ezen a héten meg tudod írni a köv fejezetet, mert állati jó lett :D Megöl a kíváncsiság! :)

    VálaszTörlés
  13. Új elmélet:
    Az biztos, hogy Alice valami kis hamisságot talált ki, mert Jasper azt mondta, mielőtt kilépett a szobából, hogy ezért Edward megöli. Úgyhogy biztosan valami összehozó turpisság van a dologban szerintem, ami elég aranyos, ha így részt vesz benne az egész család.:) Viszont ha jól gondolom, akkor lehet, hogy megpróbálják őket kettesben hagyni és az még egy elég vicces szituáció lehet, Edward biztos ki akarja majd tekerni először Alice kicsi kis nyakát.:) Csak azt nem tudom, hogy vajon hova vihetnék Isabellát autóval? De még gondolkodom rajta.

    VálaszTörlés
  14. egyre jobbak lesznek..:D..és már nem tudok mást írni, mint a többiek, hogy siess a folytatással, mert belehalunk a kíváncsiságba..

    VálaszTörlés
  15. NEM HISZEM EL!!! Mindig a legjobb résznél hagyod abba :D
    A címhez képest (Átlagos napok) ez a fejezet is fantasztikus volt!
    Már alig várom a folytatást, ami remélem, hogy minél hamarabb lesz.

    VálaszTörlés
  16. Szijó, az előző 2höz nem írtam hsz-t, de nem akarok ebből rendszert csinálni :) Nagyon klassz hogy máris ennyien írtatok, én örülök Adri helyett is :D És annak főleg, hogy mindenki olvassa az Ed elemzést is, oda kevesebb kritika érkezik és nehezebb megállapítani a látogatottságot.
    Nagyon szerettem ezt a fejidet is, tudod, szóval csak egyet mondok:
    "Na gyere, én vak érzőm..." :D
    Puszi

    VálaszTörlés
  17. Bulizni mennek?! Mindenki csókot akar a Bella - Edward párostól?! Ennyire tavasz van? :) Ez a fejezet is nagyon jó volt. Főleg hogy Alice és Bella hogy oltogatták már Edwardot meg Jaspert. Sztem ezen a fejezeten nevettem a legtöbbet. Egyre jobb és jobb lesz. Tudom hogy nemrég raktad fel ezt a fejezetet, de olyan péntek tájékára jön a 13. is? Wáov, a 13. fejezet? Hmm...baljós:)

    VálaszTörlés
  18. Létszi létszi létszi folytasd hamar! Meghalok a kíváncsiságtól!!! Annyira imádom, és azt is, hogy sok Jasper van benne ;) :D

    VálaszTörlés
  19. Ez nem ééér!! Pont itt kellett abbahagyni?? :D Megőrülök a kíváncsiságtól!! Nagyon tetszett ez a fejezet és remélem, hogy hiper-szuper sebesen folytatod!! :D

    Pusz: Noncsi

    VálaszTörlés
  20. Nha neee....itt abbahagyni:K Lécci nagyon gyorsan folytasd mert meghalok a kíváncsiságtól....am nagyon jól írsz!!Egyszerűen imádom!!!

    VálaszTörlés
  21. Szia, hihetetlenül jól írsz, nagyon bejön...:D Viszont amilyen gyoran csak tudod folytasd, mert nem bírom kivárni ...:D És csatlakozom az előttem írókhoz, nem igazság, h pont itt fejezted be...:P Csak így tovább!
    puszi Rachel

    VálaszTörlés
  22. Áh, annyira fepörgök a fejezet végére, könyörgöm CSÓKOT, mert fizikailag már fáj a hiánya:D
    Egyszerűen nagyszerű vagy.

    VálaszTörlés
  23. Szia!

    A múltkor névtelen 2 voltam, most írok nevet is :D Clytia vagyok, és imádom, ahogy írsz, komolyan! :) Nem is tudok most igazából mit írni, mert olyan igazságtalan helyen hagytad abba :P Mondjuk, ha meg nem itt fejezted volna be, akkor még nem lenne friss fejezet... Na mindegy :) Valamelyik véleményíró írta, hogy twilightos zene mellett olvassa a történeted, hát ezt ki kell próbálnom, szóval gyorsan jöjjön az a következő fejezet! :D (mondom én, aki lassabb a lajhárnál) Na mindegy, gratula, és csak így tovább!

    Üdv: Clytia

    VálaszTörlés
  24. Nahát most értem utol magamat az olvasásban,egymás után vagy 3 fejezet a Múltárnyaiból. És csak gratulálni tudok,ez egyre jobb,sőt...fantasztikus. Nagyon tetszik a történeted és már várom a következő fejezetet.
    Mikor írod meg?? Érdekel hova viszik Bellat! És mikor jönnek már rá hogy Bella Ed-be szerelmes??? Ááááááááááá,ez nagyon folytasd!!! :D:D:D

    VálaszTörlés
  25. Hű, hát, tegnap este csak néztem, és nem tértem magamhoz... Máskor napok alatt gyűlik össze ennyi hozzászólás, most meg pár óra alatt. :D Valahányszor frissítettem, mindig volt 1-2 új. :D Nagyon-nagyon köszönöm! :D Annyira lelkes lettem, hogy már tegnap este elkezdtem írni az új fejezetet, szóval, lehet, hogy nemsokára meglepi ér titeket. :) Éééés, lesz a meglepin belül is egy meglepim. :D

    Solei: Köszönöm szépen. :) Én is általában zenehallgatás közben írok. :) Már, ha a családomat épp nem zavarja a zene. :) Biztosan olvasni is klasszabb zenével, mert írni nagyon inspiráló. :) Igen, lesz még sok fejezet, és csók is előbb vagy utóbb. ;)

    Leia: Hát, óvásodat és panaszodat elutasítottuk... :D Vagyis én. :D Szeretem a függővégeket, bocsi... :D Egyébként, ha nem baj, itt reagálnék arra, amit a Merin írtál... Szóval, úgy döntöttem egy unalmas délutánon, hogy felteszem oda is, de csak egy pár fejezetet a reklám kedvéért. Lehet, hogy ez gonosz dolog, de így azok az olvasók, akik eddig nem tudtak az oldalamról, majd ide jönnek olvasni. :)
    A te/ti oldalatokra azért nem akartam, hogy feltegyétek rendesen, mert akkor nem lenne szívem szólni egy idő után, hogy bocsi, de tovább ne tegyétek fel, mert az olyan szemétség lenne, mintha kihasználtalak volna titeket, meg az oldalatok hírnevét (mert elég nagy van, amihez gratulálok! :) ).
    Viszont a Meri számomra arc és személy nélküli, mert nem ismerem a tulajt és így lelkiismeret furdalásom sincs, hogy reklámra használom az oldalt... *elpirulva pislog*
    Nah, és akkor vissza a kritikádra, csak ezt tisztázni akartam, nehogy rosszul essen neked... :)
    Amilyen gyorsan csak tudom, folytatom! ;) Pussz neked is. :)

    Nana: Bocsi. :D Tudom, hogy gonosz vagyok, de így legalább van miről gondolkoznotok és álmodoznotok. :D És remélem, hogy nem őrülsz meg addig, amíg meg nem érkezik a folytatás. :)

    Szuszooo: Én bírom Rosalie-t. Szerintem, csak megkeseredett, de azért nem rossz vámpír. :) És kicsit azt hiszem, lelkiismeret furdalása van, amiért Isabellára támadt, aztán ő meg megbocsátott neki egy szó nélkül azonnal. Ezzel kivívta egy kicsit a tiszteletét. :)
    Egyébként, Edward nem tud Isabella fejében olvasni. :) Tudod, a farkasvér miatt... De Alice fejében annál inkább. :)

    Angyal: Nyugi, vasárnapnál korábban lesz friss. :D Nem szeretnék elveszíteni egy állandó olvasót. :D Szerintem, ha minden jól megy, vagy ma este vagy holnap este lesz új fejezet. ;)

    Eszti: Hű, én még gépről is nehezen olvasok, mert kicsit rossz a szemem, de mobilról... :D De a lényeg, hogy olvasod. :) Csak azért vigyázz a szemedre. :)
    Köszönöm. Akkor, körülnézek a régi regénykezdeményeim között, hogy melyiket lenne érdemes folytatni, és megosztom veletek. :)

    Heni: Igen, látom a sok hsz-t. Meg is lepődtem rendesen. :D Mintha karácsony lenne, és kapnék egy csomó klassz ajándékot. :D
    Kíváncsi vagyok, hogy szerinted, Alice mit talált ki. :) Örülök, ha megosztjátok velem az elméleteiteket. :)
    És köszönöm szépen a stílusom nevében. :D

    Névtelen 1.: Ígérem, hogy nem sokára... ;)

    Isro: Remélem, az Edward elemzés kicsit felvidít. :) Ne szomorkodj, nem sokára jön az új fejezet. :)

    Drusilla: Igen, először gondolkoztam rajta, hogy jó ötlet-e valahogy úgy előkészíteni Isabellát, de aztán két ok miatt döntöttem úgy, hogy így írom meg. Az egyik, hogy az a rész kimaradt az eredetiből. A másik, hogy ha Alice kitervel valami olyasmit, amit most kitaláltam, akkor annak elengedhetetlen része az is, hogy rendesen felöltöztesse hozzá Isabellát. :) Örülök, hogy tetszett, hogy belevontam ezt a részt is egy kicsit. :)
    Azt a részt, amikor Alice felkacag az emeleten, Szandinak köszönhetitek, mert vele beszélgettünk Alice reakcióiról, mikor valamelyikünk eszébe jutott ez a kacagás... Azt hiszem, az enyémbe... De lehet, hogy Szandiéba. :D Annyira egymásra vagyunk néha hangolódva, hogy néha már nem is emlékszem, hogy melyikünk mondta azt, amit mondtunk. :D
    Köszönöm az elméleteidet. :) Megint nagyon érdekesek voltak. :) Az utolsó elméletedben, amit külön hsz-ben írtál a többitől... Van benne némi igazság... :) Majd meglátod. ;)

    Kisildikó: Hát, azért remélem, hogy függővég nélkül is tovább olvasná mindenki a történetet. :D Nem biztos, hogy mindig összejön az a függővég. :D

    Saccc: Igen, még ezen a héten lesz friss. :) Talán, kettő is. :)

    Borsy: Köszönöm. :) Igyekszem a folytatással, mert senki kíváncsiság általi halálát nem szeretném okozni. :D

    Brigitta: Pedig tényleg átlagos napok voltak a fejezetben... :D Cullenékhoz képest átlagosak. :D Köszönöm, sietek az új fejezettel. ;)

    Szandi: Köszönöm, hogy legalább annyira örülsz a hsz-eimnek, mint én. :) És hogy még mindig támogatsz, és nem untál rá az önbizalom-hiányom miatti bíztatásra és a ficem boncolgatására. :D Sok-sok puszi érte. :)

    Anett: Örülök, hogy sikerült megnevettetnem. :) Szerintem, péntek előtt is jön már az új fejezet, ha minden jól megy. :) És 13... Hmmm... Nekem a péntek 13 is mindig szerencsés nap szokott lenni. :D Remélem, hogy a 13. fejezet különösen tetszeni fog nektek. ;)

    Névtelen 2.: Igyekszem. :D Te se halj bele! :D Mi lesz velem, ha az összes olvasóm belehal a kíváncsiságba? :D

    Noncsi: És megőrülni se őrüljetek meg. :D Ígérem, hogy nagyon sietek. ;)

    Niky: Köszönöm. :D Remélem, hogy te is életben maradsz, különben hogy olvasod el a folytatást? :) Meg amúgy is... Nem szeretnék senkit megölni a függővégeimmel. :D

    Rachel: Hát, az élet már csak ilyen... Nincs igazság... :D Azért remélem, hogy megbocsátotok nekem a következő fejezet után. ;)

    A*lice: Majd meglátom, mit tehetek, hogy elmúljon a fájdalom. ;) Köszönöm. :)

    Clytia: Örülök, hogy most már nevet is tudok kötni hozzád. :) Köszönöm, és sietek, hogy kipróbálhasd a zene melletti olvasást. ;)

    Mellee: Köszönöm. :D Már nekiálltam az új fejezetnek tegnap este. :) És szerintem, Edwardon kívül már mindenki tudja, hogy Isabella szerelmes belé. :D És Isabellán kívül már mindenki tudja, hogy Edward szerelmes belé. :D Mókás dolog ez... És még mókásabb, hogy sokszor az életben is ilyen vakok vagyunk. :)

    Még egyszer köszönöm mindenkinek! :) Nagyon sok erőt és örömet adtok nekem! :) Mondtam már, hogy imádlak titeket? Ha nem, akkor most mondom: Imádlak titeket! :) És nagyon-nagyon hálás vagyok nektek. :)

    VálaszTörlés
  26. Szió!

    Muszáj kommentet írnom, mert fantasztikus volt. Nagyon jól írsz és a záró sorokkal ébren tartod az olvasó kíváncsiságát.
    Elég sok fanfic-et olvastam a neten, de csak 2-3 sztorit keresek meg szinte napont. Az egyik a Tiéd :D
    Csak gratulálni tudok.
    Az Edward elemzéseket is mindig elolvasom. Mintha egy külön történet lenne, amolyan Midnight sun a lényegre összpontosítva.

    Felcsigázva várom a folytatást :D

    VálaszTörlés
  27. Jaj, a nevemet nem küldte el.
    Nikita voltam :D

    VálaszTörlés
  28. Nikita: Először is, köszi, hogy utólag név szerint is bemutatkoztál. :) Mindig örülök, ha külön névvel tudom illetni azokat, akik megtiszteltek a kritikájukkal. :)
    Nagyon jól esik, hogy számodra ilyen kitüntetett szerepe van a történetemnek, és benne vagyok abban a 2-3 kedvenc ficben. :)
    És örülök, hogy te is olvasod az Edward elemzéseket. :)
    Igyekszem a folytatással, most is azt írom épp. ;)
    Köszönöm, hogy írtál! :)

    VálaszTörlés
  29. Hogy látod? Ma még kész lesz? *kíváncsi, kérlelő szemmekkel bámúl*

    VálaszTörlés
  30. Alicre értettem csak kimaradt :P *nagggy boci szemek*

    VálaszTörlés
  31. Hát a vége megint szuper izgi lett! Hihetetlen, hogy minden fejezetet úgy fejezel be hogy az ember szétizgulja az agyát, hogy mi lesz. :D Azért nem bántam volna ha Edward és Izabella kicsit romantikáznak az erdőben. Már alig várom, hogy végre kialakuljon közöttük valami. De nem baj, így is jó, majd bepótolod. :D Irtó kíváncsi vagyok, hogy hova mennek. De komolyan hihetetlen, hogy mindig a legjobb résznél fejezed be. Már kezdem megszokni. :P Már tiszta függő lettem, mindennap feljövök az oldaladra! Alig várom a folytatást, remélem minél hamarabb kész lesz.

    VálaszTörlés
  32. Nana: Hát, ha nagyon belehúzok, akkor talán, kész lesz még ma... De csak max 10-11 órára... Igyekszem. :)

    Szuszooo: Oké. :D

    Anicica: Hát, kíváncsi leszek, hogy a most következő fejihez mit szóltok. :D Azért írom ilyen gyorsan, és akarom feltenni egymás utáni napon, mert szörnyen érdekel, hogy mi lesz a reakciótok. Szóval, írok, írok, és igyekszem. :)
    És köszi, örülök, hogy tetszett ez a fejezet. :)

    VálaszTörlés
  33. Szia!
    Újabb nagyszerű fejezet, ám újabb utálatos függővég is *mérges* Annyira örülök, hogy írod Edward szemszögéből is, így legalább megtudhatunk olyan kis részleteket is, hogy Alice mit mondott gondolatban neki - bár sejtettem,hogy ilyesmit. na igen, a pasi logika és a vakság :))
    Várom a folytatást!
    Puszi: Dorkuci

    VálaszTörlés
  34. Legalább valamit megtudtam a következő fejivel kapcsolatban. Na akkor colát ide, meg pop-cornt, és 12-ig elfoglalom magam valami filmmel :P De ha nem lesz feji az sem baj, legalább hasznossan töltöttem az estémet :P Bár anya sztem az alvásnak jobban örülne xD
    Nagyon várom a fejit :P

    VálaszTörlés
  35. Hát Spirit Bliss, úgy látom elég gyorsan terjed a hír hogy fantasztikus a ficed...annyi a hozzászólás, hogy nem győzöm olvasni...szép kis rajongói tábor gyűlt itt össze. De ez mind a saját érdemed...tényleg lenyűgöző minden egyes fejezet!!!! Nálam jelenleg az első helyen áll(sz)...ez az is bizonyítja, hogy naponta kb 6x nézem meg az oldalt hogy tettél-e fel újabb fejezetet, vagy érdekességet... és ez még mind semmi...Ha délelőtt vagy kora délután kerül fel, munka közben kénytelen vagyok elolvasni, mert nem bírnám ki estig. Ez elég "beteges", de hát IMÁDOM!!!! Szinte még hozzászólás sincs, de én már olvasom... :) Aztán úgy gondolom h inkább nem írok megjegyzést, úgyis ugyanazt tudnám írni, mint a többiek...csak jót...s aztán mégsem bírom ki h ne dícsérjelek :):)
    Valahogy azt tudom elképzelni a folytatásról hogy egész véletlenül Ed és Bella kicsit "összemelegedik" Alice (és Rose) jóvoltából:):) Kiváncsi vagyok, nagyon-nagyon...

    VálaszTörlés
  36. Elkészült a 13. fejezet, most bétázza Szandi. :D Nem sokára felteszem. ;) Utána pedig válaszolok majd az új hozzászólásaitokra. :) Csak gondoltam, várjátok már a híreket az új fejezetről, szóval, szólni akartam, hogy mindjárt jön. ;)

    VálaszTörlés
  37. Júúúj:) Imádlak!!! Akkor a filmnézést lassacskán felfüggesztem :P

    VálaszTörlés
  38. Hát mivel még nemirtam kritikát igy ugyláttam a 12.fejezetnél már azért illő lenne csakhát az a baj hogy nem tudom mit irjak.....fantasztikus a story dehát eszt már bisztos tudod szóval nem is tudnám ragozni mert nemvagyok valami fogalmazos tipus igyhát annyit irok hogy irtóra várom a folytatást és tud ha nem is irok minden fejihez de abban bisztos lehetsz hogy elolvasom és nagyon tetszik:) nos sok ihletet kivánok(vagy h irják):D
    by:andy

    VálaszTörlés
  39. Jupiii....izgatottan várom:D

    VálaszTörlés
  40. Szia! :)
    Nemsokára itt van az új fejezet, de muszáj most kritikát írnom, mert most vagy soha és kész :D Mert ha jön a következő fejezet, akkor már nem ugyanaz, ha utána, az elolvasása írok ide.
    Újra meg újra felmerül bennem, hogy talán te vagy az egyetlen magyar Twilight fanfic író, aki megérdemelten kap ennyi figyelmet. Alkotsz is valamit, tényleg szól valamiről a regényed, felmerülnek benne gondolatok, amiket az ember magában megválaszolhat. Nincsenek semmit mondó üres párbeszédek, még az ilyen lezserebb helyzetekben is ott az élet a sorok között mögött, amitől elhiszem, hogy ez megtörténhet. Például a karakterek jellemének fejlődése. Amit már sokan említettünk, meg tudod szerettetni az emberekkel Jaspert, akiről sokat nem tudtunk meg az eredeti kötetekben, ugyanez igaz nagyjából Esmére, meg úgy mindenkire. De akit szeretek nálad az még Alice.
    Nekem kifejezetten tetszik, hogy még Bella is és Edward is csak téblábol, egyikük sem tudja hogy akkor most mi is van köztük. Nem szeretem, maikor az írók már a 3. fejezetben összehoznak egy csókot és már le is van lőve a poén. Az egész romantikában az a legjobb, amikor még semmi sem biztos, amikor a két ember csak közeledik egymáshoz, és az azokból adódó kis afférok tudnak viccesek lenni, azok a lopott pillantások. Huh, szóval én kifejezetten értékelem, hogy nem sieted el a dolgokat és kérlek mások buzdítására se tedd meg, hogy felgyorsítod a lépteiket egymás felé, mert ez most így jó, ahol van és kész. :)
    Amúgy ezzel a fejezettel kapcsolatban kicsit vicces volt a paradicsomos káposztásos rész. Nekem legalábbis. Mert halál komolyan ebédre nálunk paradicsomos káposzta volt a kaja. XD :D És nem értek egyet Izabellával, mert én szeretem! :D Mondjuk, lehet hogy kinézetre tényleg kicsit undorító, de csukott szemmel meg lehet enni :D
    Aztán ami még tetszett ebben a fejezetben a Bella Edward beszélgetés. És én ezért a beszélgetés miatt mondtam, hogy nem kell még ide csók, hát annyira jó ez a kis bizonytalanság, olyan szépen átjött minden kis érzelem. Komolyan, áh, nem vagyok már képes fogalmazni, amikor tudom lehet itt vár a rám a következő fejezet! :D Inkább elszaladok megnézem van-e már, aztán ha eszembe jut az amit mondani akartam, akkor még visszajövök ehhez a fejezethez.
    Üdv: Nimol

    VálaszTörlés
  41. Nos várjuk akkor a másik regényedet is, meg persze ennek folytatását is!:DDD Na jó, nem vagyunk ennyire telhetetlenek, báár...XD
    Egyébként még tegnap éjjel elolvastam ezt a fejezetet. Húhh hát nem semmi csavarokat viszel a történetbe. Rosalie hirtelen milyen jó fej lett. :D
    Örültem, hogy van benne Carlisle. Nekem ő a kedvencem!:))))
    Egyébként a mobilról olvasás tök jó. Ezen olvastam ki a New Moont, Eclipset és a Breaking Dawnt, és most a te ficedet.XD

    VálaszTörlés
  42. Először is, meg vagyok hatva, amiért ennyire várjátok az új fejezeteket, és ennyi hozzászólást írtok nekem bíztatásképpen. Nem tudom elégszer megköszönni. :)

    Dorkuci: Igen, az Edward elemzésekből sok minden kiderül. :) A 13. fejihez meg még inkább szükségetek lesz rá. :D Remélem, hogy tetszeni fog. :)

    Angyal: Ha elolvasod a 13. fejezetet, rájössz, hogy miért nevettem el magam, mikor kólát és pop-cornt kértél. :D

    Jorand: Igazán megtisztel, amiket írtál, és nagyon jól esik. :D És nem baj, ha ugyanazokat írod le, amiket mások, attól még írj, ha úgy érzed, írnod kell. :D Minden egyes kritikának nagyon örülök, mert azokból tudom, hogy még mindig tetszik, amit csinálok. :)

    Andy: Köszönöm szépen. :) Örülök, hogy számíthatok rád olvasóként. Nekem elég, ha tudom, hogy olvasol, és örömet okoz neked a történetem. :)

    Nimol: Azért remélem, nem csalódsz majd a 13. fejezetben. :D Adtam az olvasóknak valamit, de szerintem, úgy adtam meg azt, hogy nem siettem el ezzel együtt sem semmit. :) Csak még inkább összezavartam szegény Edwardot és Isabellát. :D Szóval, a lassú tempó megmarad ezek után is, csak épp újabb zavaró tényezőt iktattam be. :)
    És nagyon megtisztel, amit a hsz-ed elején írtál. :) Nem tudom, hogy hogyan érdemeltem ki ezt a sok rajongót, mert én nem érzem magam ennyire jó írónak, de nagyon hálás vagyok, amiért itt vagytok, és szeretitek a történetemet. Tényleg, nem is tudok szavakat, amikkel igazán meg tudnám köszönni. Remélem, hogy érzitek... Váh, és most már könnyezem is... :D

    Eszti: Rosalie-nak lelkiismeret furdalása van, ezért próbál kevésbé utálatos lenni. :) De azért szúrkál még így is, ahol tud... :D
    Köszönöm. :) Amint lesz valami saját írásos megosztani valóm, megmutatom nektek mindenképpen. :)

    VálaszTörlés
  43. Én Szinti vook és szerintem a többiek nevében is mondhatom hogy naonjó író vagy. És csak tudd én is elolvasom az összes fejit és naon teccenek remélem nem haragszol hogy nem írok minden1-es után mondjuk ezt tényleg naon sajnálom. és ne felejtsd el tényleg....nagyon....jó...író...vagy!!!
    XDXD nyomatékosanXDXDXD

    VálaszTörlés
  44. Nem, nem baj, ha nem írsz mindegyik fejezethez. :) A lényeg, hogy tudom, hogy olvasod. :) Köszönöm. :D

    VálaszTörlés
  45. Kiváncsi vagyok, mit talált ki Alice.:P Amúgy ez is nagyon jó, bár most nem fejtem ki bővebben, sietek olvasni.:P Azt hiszem egyre mohóbban falom a fejezeteket.. Úgy érzem már én is bizton hívhatom magam függőnek..Sőt!xD Mégegyszer nagyon ügyes vagy, szia: ewoO

    VálaszTörlés