.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. március 24., kedd

A múlt árnyai - 13. fejezet

13. MINT A FILMEKEN



MINDIG UTÁLTAM A SÖTÉTET, főleg, ha még botorkálnom is kellett benne. Alice szerencsére, hamar rájött, hogy sokkal egyszerűbb és biztonságosabb, ha felkap, és karban levisz addig a bizonyos kocsiig. Beültetett az anyósülésre, aztán beszállt mellém. Az autó olyan halkan és simán indult, hogy szinte észre sem vettem, hogy már haladunk.

Aztán körülbelül két percre rá ugyanilyen halkan is állt meg.

- Lefulladtunk? – kérdeztem kissé morcosan. Jellemző, hogy akkor döglik be a kocsi, mikor már majd kilyukad az oldalam a kíváncsiságtól.

- Megérkeztünk – kuncogott fel Alice.

- Ne szórakozz velem! – nyúltam a szememet takaró kendő felé, de Alice elkapta a kezemet, mielőtt elérhettem volna.

- Hé, még nem veheted le! Hamarosan… Amint a fiúk megérkeznek… - felelte, majd mikor bólintottam, elengedett. Gondolkoztam azon, hogy megpróbálom hirtelen lekapni a szememről azt a vackot, de szinte biztos voltam benne, hogy Alice figyel engem, és gyorsabb lenne, mint én.

- Meddig kell még várnunk? – kérdeztem meg nyűgösen úgy körülbelül két percnyi csend után. Csodálkoztam, hogy Alice kibírja eddig szó nélkül – ő folyton csacsog.

Nem kaptam választ.

- Alice… - a hangom idegesről ijedtté vált. Csend. – Alice… - a kezeim automatikusan indultak meg a kendő felé, és most senki sem fogta le a kezem. Amint újra szabad volt a szemem, pislogva próbáltam visszanyerni a látásomat. Először minden homályos volt, aztán oldalra fordultam, ahol Alice-nek kellett volna ülnie, és a meglepettségtől elkerekedtek a szemeim.

- Edward? Mi folyik itt? – gyanakvóan néztem körbe. Alice pár méterrel a kocsi előtt állt egy hatalmas, a fák közé kifeszített fehér vászon előtt. Valamit piszkált egy állványon, aztán rám kacsintott, integetett, és mint a villám, elrohant.

- Azt hiszem, ki kell tekernem Alice vékony kis nyakát… - felelte elgondolkozva Edward. Értetlenül néztem rá. Dühösen szusszantott egyet, aztán magyarázni kezdett. – Alice azt mondta, hogy kocsikázni jöttetek – ami miatt már eleve majdnem megöltem -, de rosszul lettél. Ide rohantunk, beültem az autóba, hogy megnézzem, mi bajod, ő pedig ránk zárta az ajtót – felelte, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.

- Akkor csak két kérdés… - emeltem fel a kezemet kinyújtva a mutató és a középső ujjamat. – Egy: miért nem nyitod ki az ajtót? A jó életbe, szupererőd van! – hajtottam le a középső ujjam. – Kettő: miért akarna minket Alice egy kocsiba bezárni? – csuktam le a másikat is, és válaszra várva néztem Edwardra.

- Egy: ez a kocsi egyedi gyártmány. Előbb rágom le a karom, minthogy kitépjem az ajtaját – felelte halálkomoly arccal Edward, én pedig majdnem elnevettem magam. Férfiak… - Kettő: azt hiszem, Alice össze akart hozni nekünk egy randevút – szegezte zavartan a tekintetét a vászonra Edward.

Azt hiszem, szerencse, hogy nem volt Edwardnál fényképezőgép, mert mókás arcot vághattam – ami nem örültem volna, ha az utókorra marad… A döbbenet, sokk és izgalom keveréke ült ki a vonásaimra, és jó pár pillanatig meg sem tudtam szólalni. Mikor végre összeszedtem magam, nyeltem egy nagyot, mert a torkom teljesen kiszáradt.

- Egy randevú? – kérdeztem halk hangon.

- Nem kell félned – préselte össze a száját Edward, miközben a vásznon peregni kezdett egy régi, fekete-fehér, romantikusnak tűnő film első pár képsora. -, ez valójában nem egy randi. Csak Alice fejecskéjében. Nem tudom, honnan a fenéből vette ezt az ostoba ötletet – hagyta el egy halk morgás a torkát.

- Ostoba ötlet… - motyogtam magam elé sértetten. Edward keze megszorította a kormányt. Valószínűleg idegesítette, hogy kénytelen velem maradni. – Hát persze… – a vászonra néztem, ahol egy férfi éppen virággal állt az általa imádott nő ablaka alatt, és valami vidám, szerelmes dalt énekelt, ami jelen pillanatban kifejezetten irritált. – És akkor most meddig fogunk itt ülni? – néztem Edwardra dühösen, mikor az ablakban lévő nő egy csókot dobott szív szerelmének.

- Gondolom, amíg véget nem ér a film – pillantott rám Edward, és ő is legalább olyan dühösnek tűnt, mint én – csak épp más okból. Ő szabadulni akart a kocsiból, engem pedig idegesített, hogy annyira nem szeret még csak velem sem lenni, hogy ennyire zavarja a társaságom. – Alice utána értünk jön. Vagy, ha van egy kis esze, küld valaki mást, hogy engedjen ki minket – villantak meg sötéten Edward szemei.

- Remélem, nem felejtetted el, hogy nem bánthatod a testvéreidet miattam… - figyelmeztettem. – Alice-t meg főleg nem!

- Miért pont Alice-t nem? – érdeklődött Edward, az arcán enyhült a feszültség.

- Mert igaz, hogy néha kicsit túl kotnyeles, de mindig jót akar. És mert a barátom – feleltem, aztán elpirultam – a hasam hangosan megkordult. Edward felkuncogott, én pedig gyilkos pillantást vetettem rá.

Aztán megmozdult, én pedig figyeltem, hogy mit csinál. Hátrafordult, és a hátsó ülés alól előhúzott egy fehér szatyrot.

- Mi az? – A hangom kíváncsian csengett.

- Alice soha semmilyen részletről nem felejtkezik meg. Ha a szimatom nem csal, pattogatott kukorica és kóla – emelt ki a szatyorból egy dobozt és egy üveget Edward, majd mindkettőt felém nyújtotta.

- Köszönöm – vettem át őket. A dobozt letettem magam mellé az ülésre, és megpróbáltam lecsavarni a kupakot a kóláról. Edward vigyorogva nézte, ahogy erőlködöm – aztán intett a kezével, hogy adjam oda neki. – Nem kell, köszönöm! Megy egyedül is! – makacskodtam, és nekifeszültem az üvegnek.

Jó egy percig semmi sem történt, azon kívül, hogy elpirultam és jócskán sérült az egóm – közben Edward alig bírta visszafojtani a kuncogását, szemeit a vászonra szegezte, de láttam, hogy a válla rázkódik. Aztán halk sziszegés hallatszott, és a hirtelen felbugyogó kóla úgy tört ki az üvegből, mint a láva egy tűzhányóból. Felsikkantottam, és próbáltam távolabb tartani magamtól az üveget.

- Mit csinálsz? – kapott a kezemhez Edward, és visszafelé tolta – én a ruhám további károsodását akartam megakadályozni, ő pedig a kocsi üléshuzatának a szétázását. Persze, ő győzött – fenébe a vámpírerővel!

- Ne már! A blúzom! – nyöszörögtem, miközben a kólaárvíz lassanként alábbhagyott.

Edward, miután megnyugodott, hogy az autójának semmi baja nem esett, nevetni kezdett. Először arra gondoltam, hogy fogom a maradék innivalót, és direkt ráborítom az ülésre, de aztán elvetettem ezt az ötletet – ha be vagy zárva egy szűk helyre egy vámpírral, ne tedd próbára a türelmét…

- Tudod… - szólalt meg még mindig kacarászva. -, …ha most igazi randin lennénk, azt hiszem, a legszerencsésebb pasinak érezhetném magam – pillantott az arcomra, aztán figyelmeztetően lejjebb pislantott.

- Hé… - Elvörösödve fontam a melleim elé a karomat – az sem érdekelt, hogy így a blúzom ujja is foltos lesz. Felsóhajtott.

- Várj… - Edward megfogta a pulóvere alját, és egy mozdulattal áthúzta a fején. – Tessék, vedd fel ezt! – nyújtotta felém, miközben elfordította a fejét, és kifelé bámult az ablakon. Hálásan vettem át tőle a felsőt, és ráhúztam a szétázott blúzomra. Megborzongtam – Edward keze pedig már nyúlt is a műszerfal felé, és egy gombnyomással bekapcsolta a fűtést.

A helyzettől kissé idegesen dőltem hátra, és próbáltam az arcszínemet visszaváltoztatni az eredeti tónusúra. Ösztönösen a kukoricás doboz után nyújtottam a kezem – a frusztrált helyzetekben segített, ha evéssel terelhettem el a figyelmemet -, de még mindig nem voltam teljesen magamnál a zavartól.

Sikerült szerencsésen meglöknöm a dobozt, ami megbillent. Felnyögve kaptam utána, de Edward keze gyorsabb volt – csak pár szem kukorica pottyant le. Aztán felnézett a szemembe, és hirtelen mindkettőnkből kitört a nevetés. Hihetetlen volt, hogy ennyire béna lehetek…

Előre görnyedtem a nevetéstől, és levegő után kapkodtam. Mikor végre lenyugodtam, és felnéztem Edwardra, a szemei csillogtak – a szívem dörömbölni kezdett. Mintha egy percre megállt volna az idő. Csak bámultam rá, miközben a szám kiszáradt, a bőröm pedig bizsergett – ő pedig viszonozta a pillantást.

Aztán hirtelen elfordította a fejét – fájdalmas ürességet éreztem.

- Alice rá fog kérdezni, hogy tetszett a film… Nézned kéne egy kicsit, hogy tudd, miről szól – mondta Edward.

Egy pillanatra lehunytam a szememet, aztán visszahajtottam a fejem az üléstámlára, és látszólag a vászonra koncentráltam. Valójában fogalmam sem volt róla, hogy milyen képek peregnek előttem. A szívem még mindig majd kiugrott a helyéből – közben pedig szégyelltem magam, amiért ennyire nem tudok uralkodni az érzéseimen és a vágyaimon. Edward biztosan egy hülye libának tart.

Körülbelül háromnegyed órát ültünk teljesen szótlanul egymás mellett. Ez alatt az idő alatt lenyugodtam és teljesen ellazultam. Visszanyeltem egy ásítást és próbáltam nyitva tartani a szemeimet. Odakint már majdnem teljesen besötétedett. Végül győzött az ólomsúly.

Nem aludtam el teljesen – félálomban voltam. A testem teljesen lenyugodott, de a tudatom még homályosan érzékelte a külvilágot. Hallottam, ahogy a filmben felhangzik egy újabb szerelmes dal, és éreztem a hűvös szellőt, ami végigsimogatta az arcomat. Aztán a simogatás lejjebb haladt az ajkaimra, majd valami kemény, mégis lágy hidegség vette át a helyét. Borzongás futott végig a gerincemen, ami teljesen magamhoz térített. A szívem megint vad ritmusba kezdett, az ajkaim szétnyíltak. Felemeltem a karom, hogy megérintsem Edwardot, de a kezeim csak a levegőt találták. A szemeim felpattantak. Edward a helyén ült, szemei mereven kifelé bámultak a vászonra. Annyira valóságosnak tűnt az előbb, hogy sírni tudtam volna a csalódottságtól. Percekig csak néztem rá, de ő nem fordult felém.

Alig vártam, hogy vége legyen már a filmnek, mert úgy éreztem megfulladok. Mindketten a vászon felé néztünk, de az én gondolataim teljesen máshol jártak. Vajon Edward észrevette azt a buta mozdulatot, amivel magamhoz akartam húzni? Sejti, hogy miről álmodhattam? Oldalra pislogtam, és láttam, hogy összeszorítja a száját, és ráncolja a homlokát – biztos voltam benne, hogy ő sem a történetre összpontosít, hanem gondolkozik valamiről.

Az utolsó fél óra kínszenvedés volt – legszívesebben sikítottam volna. Aztán végre leperegtek az utolsó kockák is, én pedig megkönnyebbülve lélegeztem fel. Vártam, hogy majd történik valami – Alice megjelenik, vagy Edward mond valamit -, de minden csendes volt.

Edward felé fordultam, de még mindig ugyanúgy ült mozdulatlanul – azt hiszem, még csak nem is lélegzett.

- Edward… - szólaltam meg halkan. Összerezzent, mint aki most ébredt fel egy nagyon mély álomból.

- Igen? – a hangja rekedt volt, és nem nézett felém.

- Vége a filmnek – feleltem. A vászonra pislogott, mintha csak most vette volna észre a tényt, amit az előbb közöltem.

- Vége…

Meg akartam kérdezni, hogy Alice miért nem jön már, vagy most mihez kezdünk, de nem mertem. Volt valami nagyon furcsa Edward viselkedésében, amit nem értettem. Ha belelátott volna a gondolataimba, és biztosan tudná, hogy miről álmodtam, akkor érthető lenne az elzárkózása, de nem tudja a képességét használni rajtam, hacsak… A szívdobogásom kihagyott egy pillanatra.

Én sosem beszéltem álmomban, de a nagyi és apu is hajlamos volt rá. A fél életemet odaadtam volna azért, hogy biztosan tudjam, nem most kezdtem-e el ezt a szörnyen kínos szokást, csak azért, hogy égessem magam… Istenem, mondd, hogy nem örököltem ezt, és nem most jött ki rajtam!

Összeszorult mellkassal próbáltam meg csendben maradni, miközben magamban könyörögtem Alice-nek, hogy jöjjön már. Edward közben többször is felmordult, és egyszer, mintha a keze megindult volna az ajtókilincs felé.

Csak alig negyed óráig tartott ez a film utáni szenvedés, mégis úgy éreztem, hogy már órák óta ülünk egymás mellett körülvéve ezzel az idegőrlő feszültséggel. Aztán végre kitárult a kocsiajtó, és friss levegő ömlött be a belső térbe.

- Nos, milyen volt a film? – hallottam meg Alice csacsogó hangját. De még mielőtt válaszolhattam volna, Edward kipattant az autóból. Féltem, hogy – a tiltásom ellenére - bántani akarja Alice-t, ezért amilyen gyorsan csak tudtam, átmásztam a vezetőülésre, aztán kikászálódtam én is a szabadba.

Mire szétnéztem, már csak Alice-t láttam. Lebiggyesztett ajakkal pislogott a fák közé, aztán rám nézett.

- Annyira sajnálom… - suttogta. Először le akartam szidni, amiért ilyen helyzetbe hozott, de a szemeiben lévő szomorúság miatt elfelejtettem minden felé irányuló dühömet. – Azt hittem, sikerülni fog.

Valamit mondani akartam, de mintha a légcsövem összeszorult volna. Hirtelen tört ki belőle a feszültség zokogás formájában, és mire magamhoz tértem, már Alice karjában voltam.

- Szörnyen sajnálom… - motyogta a fülembe, miközben a hátamat simogatta. Borzasztóan szégyelltem magam, amiért így elhagytam magam, de jól esett, hogy könnyek formájában megkönnyebbülhetek egy kicsit. És mivel Alice már úgyis valószínűleg mindent tudott az érzéseimről Edward iránt – különben, miért szervezte volna ezt a randinak szánt katasztrófát -, teljesen lényegtelen volt titkolóznom vagy megjátszanom magam előtte. Lehunytam a szemeim, és csak élveztem, ahogy a keze a hajamat és a hátamat simogatja nyugtatóan.

- Nem a te hibád, hogy nem szeret… - feleltem elhaló hangon. – Te mindent megtettél – nevettem fel keserűen.

- Honnan veszed, hogy nem szeret? – tolt el magától annyira Alice, hogy az arcomba tudjon nézni. Zavartan emeltem fel a kezem, hogy letöröljem a könnyeimet.

- Nem elég az, hogy úgy rohant el, amint kinyílt a kocsiajtó, mintha üldöznék? – remegett meg az alsó ajkam a sírástól, így ráharaptam. Alice eltöprengve nézett megint a fák közé.

- De mi történt az autóban? – kérdezte Alice, miközben visszaterelt a kocsihoz, és beültetett az első ülésre úgy, hogy a lábam kint volt a szabadban.

- Bénáztam egy csomót… -hajtottam le a fejem. – Csináltam egy kisebb árvizet a kólából – mutattam a pulóverre, és vártam, hogy Alice nevetni kezd, de ehelyett együtt érző pillantást vetett rám. – Aztán majdnem kiborítottam a kukoricát is, aztán… - A vibráló pillantás emlékétől elpirultam.

- Aztán? – nógatott Alice a folytatásra.

- Én elkábultam tőle… - sütöttem le a szemeimet. Alice leguggolt elém, és gyengéden megérintette a kezemet. Annak ellenére, hogy hideg volt a bőre, az ujjaimat az övé köré fontam. – Utána teljesen bezárkózott – ugrottam át az álmom elmesélését. Nem hittem, hogy az fontos lehet, és kínos lett volna erről beszélnem. – Biztosan nem akar megbántani azzal, hogy elmondja, nem érez irántam semmit, és ezért nem is akart beszélni velem – teltek meg a szemeim megint könnyekkel.

- Én nem hinném, hogy ez a helyzet – rázta meg a fejét Alice. Elgondolkodva fürkészte az arcomat. – Nem tudom, mi történhetett, de érzem, hogy Edward kötődik hozzád. Szeret téged. Ez olyan nyilvánvaló. Ahogy az is nyilvánvaló volt, hogy te szereted őt.

- Tévedsz… - ráztam meg a fejem.

- Én sosem tévedek – ráncolta össze az orrát Alice, aztán sóhajtott egyet. – Ha engem kérdezel, Edward épp úgy gyötrődik, mint te.

- Már miért gyötrődne? Azon kívül, hogy órákat kellett eltöltenie velem egy kocsiba zárva, és nem tudott elmenekülni előlem… - próbáltam viccelődni, de a hangom keserű maradt, bármennyire is próbálkoztam.

- Képzeld csak bele magad az ő helyébe – kérte Alice. – Több, mint hatvan évig szerette a nagyanyádat, most pedig irántad érez ilyesmit…

Igaza volt Alice-nek. Ez bizarr volt… Valakit csak azért szeretni, mert hasonlít az előző szerelmünkre. Összeszorult a szívem attól, hogy Edward csak a hasonlóságok miatt szerethet, ha egyáltalán érez valamit irántam.

- Nem akarom, hogy azért legyen velem, mert hasonlítok a nagyira. Én nem vagyok ő – jelentettem ki. Alice idegesen szusszantott egyet.

- Honnan vetted ezt a hatalmas butaságot? Én nem erről beszéltem!

- Hanem, miről? – zavarodtam össze.

- Arról, hogy szeretett valakit és most mást szeret. Úgy érezheti, mintha elárulná azt az első szerelmet – magyarázta Alice.

- Ó! – nyögtem ki. Ez még sosem jutott eszembe… De íme, Alice mondott még egy okot a hosszú „Miért lehetetlen az Edward iránt érzett szerelmem?” listámra.

- Ezen kívül… Edward nagyon szenvedett, mikor elhagyta a nagymamádat, de… Azért tette, mert úgy hitte, mellette, egy vámpír mellett, nem lehetne boldog. Mindenek elé helyezte B… Bella boldogságát – mondta ki a nagymamám nevét Alice, és az arca megrándult a fájdalomtól. – És a helyzet most ugyanaz a szemében. Ember vagy, aki jobbat érdemel nála. Miért zavarna össze a saját érzéseivel, ha aztán úgyis el kell hagynia… - A gondolattól, hogy Edward elmegy, és többé nem látom, mintha a szívem kiszakadt volna a helyéből, és csak egy űr maradt volna a helyén. A szabad kezemet átfontam a hasam előtt, mintha átölelném saját magam.

- El fog menni… - suttogtam magam elé sokkosan. Alice az állam alá nyúlt, és megemelte a fejem.

- Nem feltétlenül.

- De hát, most mondtad, hogy semmi sem változott, és igazad van! – a hangom kissé hisztérikusan csengett.

- De igen, változott. Ahogy te is mondtad: Te nem Bella vagy!

- Nem értem… - ráztam meg a fejem, és egy újabb könnycsepp folyt végig az arcomon.

- Bella beletörődött Edward döntésébe, de neked nem muszáj. Küzdj érte! Szüksége van rád! – Alice könyörgő szemekkel nézett rám. – Olyan… Olyan, mintha az igazi bátyám lenne. Mindig is Edward volt a legközelebb hozzám a testvéreim közül, és… borzalmas látni, hogy halott a tekintete is. – Reszketni kezdtem Alice arcának a látványától. Biztos voltam benne, hogyha tudna sírni, most az ő könnyei is potyognának. – Kérlek, ne add fel!

- Segítesz nekem? – szorítottam meg az ujjait. Nem tudtam még, hogy mit is kéne tennem, de abban biztos voltam, hogy szükségem lesz Alice lelki támogatására.

- Persze, bármiben, amiben csak kell! – mosolyodott el Alice olyan ragyogóan, hogy attól nekem is halvány mosoly ült ki az arcomra. Megborzongtam.

- Ó, menjünk gyorsan haza, mert még megint megfázol! – ugrott fel Alice. – Csússz át! – kérte, majd mikor teljesítettem, beült a vezető ülésre. Beindította a kocsit, és körülbelül öt perc múlva már a garázs előtt álltunk.

Mindketten csendesen, elgondolkozva sétáltunk a ház felé. Mikor beléptünk az ajtón, Esme sietett elénk. Az arca aggodalmas volt.

- Jól vagytok? Mi történt? – kérdezte.

- Persze, semmi gond – bólintott Alice.

- Edward… Úgy jött haza, mint… mint akkor… - tördelte a kezeit idegesen Esme. – Beszéltem hozzá, de észre sem vett. Aztán csak felment a szobájába, és azóta sem jött ki.

- Egy kicsit kiborult, de… megoldjuk – intett felém Alice a fejével. Esme rám nézett, kinyújtotta a kezét, és végigsimított az arcomon, majd bólintott.

- Csak óvatosan… - kérte, aztán felsietett az emeletre.

Lelkiismeret furdalásom volt, amiért Edward – és közvetve Esme is – miattam szenved. Nem akartam egyedül maradni éjszakára, és igaz, hogy az öcsém mindig megnyugtatott, de most olyasvalakit akartam magam mellett tudni, akivel beszélni tudok, és aki meg tud ölelni, ha kiborulnék megint.

- Alice…

- Igen?

- Tudom, hogy te nem szoktál aludni, de… - kezdtem, mire hirtelen átölelt.

- Szólok Jaspernek, hogy ma veled alszom – suttogta a fülembe, aztán felrohant a lépcsőkön.

39 megjegyzés:

  1. De jóóó, jókor néztem fel! Már alig várom, hogy elolvassam! :)))

    VálaszTörlés
  2. Olvasom olvasom....mindgyárttt:Dés utána irok megint:P

    VálaszTörlés
  3. Tudsz mindent, IMÁDOM&IMÁDLAK! Nagyon élveztem hogy egész nap erről dumáltunk, teljesen beleéltem magam Isabella és főleg Ed boncolgatásába! Köszönöm, hogy megszépítetted a napom, és hogy elterelted a figyelmem a foghúzás fájdalmairól... Puszpusz!

    Jah és mégvmi: "- Edward… Úgy jött haza, mint… mint akkor… - tördelte a kezeit idegesen Esme. – Beszéltem hozzá, de észre sem vett. Aztán csak felment a szobájába, és azóta sem jött ki."

    Az este további részében pedig a mondat okozta sírhatnékomat kell elfeledtetned! :P

    VálaszTörlés
  4. ááá tök rossz kedvem lett... annyira jó a rész, csak túl élethű így estére :):( félelmetes mennyire jó vagy
    gratula neked:D

    VálaszTörlés
  5. jah és az Ed elemzést ki ne hagyjátok, mert fontos infókat tartalmaz :)

    VálaszTörlés
  6. Elolvastam! Imádom! Majdnem bejött az elméletem! :D

    VálaszTörlés
  7. Szuper:P Imádlak!!!(megint)Na de megyek, mert szerintem 1 perc és kidőlök:) De legalább elolvastam. Remélem, hogy a folytatást is olvashatom 2-3 napon belül:)

    VálaszTörlés
  8. Fuuu hát én nagyon szomoru leszek ha megint bele kell gondolnom hogy ez az idiota Edward elakrja hagyni élete szerelmét.Ez most tényleg olyan minthogyha kapott volna egy második lehetőséget a bldogságra, de ő nem akar élni vele, mert még mindig azt hiszi hogy ő rossz de kérdezem én akkor miért kinálják fel neki tálcán a boldogságot hogyha ő vacilál rajta hogy lemondjon e róla...de mindent összevetve nagyon tetszett ez a fejezet, és szerintem mindenre gondolt mindenki kivéve az autós mozira. Pedig annyira kézenfekvő meg nem is, mivel az egy tök régi dolog, és ugye a Cullenek is "régiek". Alice-t nagyon szeretem az ábrázolásodban, és nagyon elszomordtam mikor Edwardról beszélt. Nagyon átélhető volt. Siess a kövivel. :) gratula

    VálaszTörlés
  9. Jááj... most olvasom a 12. fejire a kommentet... tényleg: cola és pop-corn :P Örülök, hogy te nevettél egy jót:) Én a feji végén 1 picikét elszomorodtam :( De sebaj, jön a 14. fejezet (majd valamikor), és remélem minden kividul...

    VálaszTörlés
  10. Ez a fejezeted is isteni:D Szegény Isabellát azért sajnáltam....de csak lesz majd jobb;-)
    Télleg naon jó lett...és izgalommal várom a folytatást(K)

    VálaszTörlés
  11. Holnap mindenki hsz-ére külön válaszolok majd, most csak annyit, hogy mindenképpen olvassátok hozzá az Edward elemzést, mert úgy világosabb lesz minden. :) És remélem, hogy nem csalódtatok nagyon... :D És köszönöm az eddigi kritikákat, meg a leendőeket is így előre. :)

    VálaszTörlés
  12. Hát nekem így is elég világos...:) Ááááááá.....Hhhhhmmmmm...... :):)

    VálaszTörlés
  13. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  14. Na majd inkább egybe írom. Először is nagyon tetszett a feji. Nagyon aranyos ez a vívódás. Egyik sem látja a fától az erdőt, csak Alice. Olyan aranyos. :) Viszont ha Alice nem rejtegeti a gondolatait, akkor most Edward kiolvashatja a kis randi utáni beszélgetést Alice fejéből és akkor végre rájön, hogy Isabella nagyon is kedveli. Nagyon izgi. Meg Edward vívódása is nagyon jó az elemzésben.:)

    VálaszTörlés
  15. Clytia vagyok, és még mindig lusta regisztrálni :P
    Viszont ez a fejezet is isteni volt :D Imádom, imádom és azt hiszem, imádom... :) Most már zenével hallgattam, és tényleg szuper :) Na, nem ömlengek, biztos tudod, mennyire jól írsz :))) Grat!

    VálaszTörlés
  16. Szia! Imádom! Nincsenek szavak rá. Be kéne szereznem egy szinoníma szótárt :D Ugye hamar lesz a következő, mert megőrülök, és azt nem akarhatod :D
    Puszi: Timi

    VálaszTörlés
  17. Nekem ez a fejezet tetszett eddig a legjobban. Volt benne minden: humor, romantika, könnyek....
    IMÁDOM!!!
    Már alig várom a folytatást!

    VálaszTörlés
  18. Ugye nem kell sokat várni a következőre? Ugye, ugye?? Létszi létsziiii :)

    VálaszTörlés
  19. Ezt is imádtam!!!! Mikorra várható a kövi? :P És...kiváncsi vagyok, hogy mikor csattan el végre az első csók Isabella és Edward között!!! :D

    VálaszTörlés
  20. Az elemzésből télleg sog szaftos dolog derül ki. Azért Ed mekkora egy izé(nem jut eszembe az a szó). Bella félálomban ő meg megcsókolja. Hát az eszem megáll. :) Ez a fejezet is nagyon jó lett ja és nagyon gyorsan fel is került. A 13. fejezetet nem rossz értelemben mondtam annó.
    Csak így tovább! Jó munkát! :)))

    VálaszTörlés
  21. Most akadtam rá ezekre a nagyon jó "kis" fanfic-ekere, és isteni vagy! o.O nagyon jókat írsz, és ez a fejezet, nameg a többi. :) Gratula neked. :) Várom a folytatást! :D

    VálaszTörlés
  22. Hülye, hülye Edward. Most komolyan, a pasik hogy lehetnek ilyen vakok??? Nagyon jó volt ez a rész is, mint mindegyik, nem is tudok mit mondani. Csak így tovább!
    Puszi,
    Dorkuci

    VálaszTörlés
  23. Oh.. elolvastam. Úgy volt, hogy csak ma fogom, mert tegnap korán akartam aludni, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy elolvashatom. És jól tettem. Az egyik legjobb fejezet! Hihetetlen jó! Ki se találtam volna, hogy Alice ezért viszi el kocsikázni! :D Nagyon várom már a következő fejezetet!:)

    VálaszTörlés
  24. Szia! Nagyon-nagyon ötletes. Én sem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle.Biztos voltam benne,hogy Edwarddal kapcsolatos, de azt nem tudtam,hogy mi lesz.Mindig meg tudsz lepni. Ez a gyorsaság, hogy két napon belül két fejezet. Az előzőre még reagálni sem tudtam, amikor felraktad ezt. Bearanyozod a napjaimat. Már alig várom a következőt.Ügyes vagy! Köszönöm neked:D Truska

    VálaszTörlés
  25. Ó, nagyon, nagyon tetszik! Alice olyan aranyos a végén: "Szólok Jaspernek, hogy ma veled alszom"! És Edward -már csak ő nem tudja (vagy nem meri elhinni), h Isabella szerelmes belé. :) Remélem, még lessz idejük kibontakozni, mielőtt szembekerülnek azzal az ámokfutó vámpírral. Már kora délután elolvastam a fejezetet, de csak most lett időm a kritika írásra. Ennek következtében egész délután a fic-en gondolkoztam és azt hiszem, megártott :).
    Támadt egy csomó gondolatom-remélem nem fogsz meglincselni, ha mindet lepötyögöm. Azon gondolkoztam, h miért illik jobban Isabella Edwardhoz, mint Bella (persze azt a párosítást is imádom, csak alátámasztásul annak, h szenzációs párosítást hoztál össze).
    A következőre jutottam: 1. Isabella azért elég bátor- elvégre végigrohant az öccsével fél Amerikán, egy vámpírral a nyomában.
    2. Ő is ügyetlen (na, vajon kitől örökölte?), de Bellánál néha már az volt az érzésem, h egy kicsit sinte már szerencsétlenkedik.
    3. Ő tud zongorázni.
    4. Bronzos színű a haja- szerintem eszméletlenül nézne ki vámpírként és főleg jól mutatna Edward mellett :D.
    5. Lehet neki ajándékot adni (ld. Eclipse)
    6. Nyitottabb, mint Bella.
    Ezzel a sztorival minden szempontból nagyon boldoggá tettél, mert egyrészt Bellának és Jacobnak volt együtt egy hosszú és boldog élete, de Edward se maradt egyedül. Kicsit olyan, mintha Isabellát egyenesen neki szánták volna, mint a farkasoknál azaz "imprint" dolog (nem találtam rá megfelelő magyar szót).
    7.Ez most lehet, h egy kicsit durva gondolat, de az is felötlött bennem,h Isának abból a szempontból is könnyebb lenne vámpírrá válnia, h senkit sem kell otthagynia, senkinek sem kell magyarázkodnia- se szülők, se barátok.
    8.Mivel Isabella a farkasgének miatt érzelmileg mindenre kicsit erősebben reagál,ezért valószínüleg hamarabb lesz képes másokat is megvédeni a mentális pajzsával (ld. Breaking Dawn).
    Na jó, azt hiszem, ez az a helyzet, amikor még visz a nyereg, holott a ló már rég lemaradt. Belefutottam az utópisztikus teóriákba XD. Elnézést a hosszúra sikeredett gondolatfolyamért, remélem nem bánod nagyon. Láttam, h a többiek nem írtak hosszan és nem tudom, h blogban szoktak-e egyeltalán. Első próbálkozás. :) A hablatyolást természetesen a mielőbbi új fejezetért való könyörgéssel fejezem be. Remélem hamar homlokon csókol a múzsa, mi pedig olvashatjuk a végterméket.
    Hálás köszönet az írásért: Arisa

    VálaszTörlés
  26. Eszti: Remélem, tetszett. :)

    Szandi: Örülök, hogy sikerült elterelnem a gondolataidat a foghúzásról. :) És köszönöm, hogy majdnem az egész napot azzal töltötted, hogy nekem segítettél az írásban. :)

    A*lice: Örülök, hogy élethűre sikeredett, mert annak szántam. :) Persze, nem akartalak elszomorítani tieket, csak reális, jól felépített történetet szeretnék írni, amibe nem fér bele az, hogy mindkét szereplőnek egy csomó lelki gondja van, de jön a csók, és onnantól minden rózsaszín. :D Hát, ezek nem Edwardék lennének, azt hiszem... :D Remélem, hogy nem bánjátok, amiért ennyire realisztikus akarok maradni (már, amennyire lehet egy vámpírokkal teli világban :D ).

    Henna: Köszönöm és örülök. :)

    Angyal: Köszönöm, hogy fent maradtál csak amiatt, hogy elolvashasd. :) Örülök, hogy tetszett. :) A folytatás jön hamarosan. Vagy holnap este, vagy szombat este. :)

    Szuszooo: Igen, Edward eléggé vak szegénykém, csak úgy, mint az eredetiben. :) De, ahogy Alice is mondta, Isabella nem Bella. Neki nem kell beletörődnie abba, hogy Edward el akar menni. Ő megpróbálhatja visszatartani, és megértetni vele, hogy rosszabb minden, ha elmegy. :)
    Örülök, hogy ebben a fejezetben is tetszett neked Alice. :)

    Niky: Igen, lesz jobb is Isabellának. :) Majd meglátod... ;) Köszönöm. :)

    Jorand: Oké, örülök, hogy neked elemzés nélkül is világos volt minden. :D Csak folyton bizonytalan vagyok, hogy sikerült-e úgy megírnom, ahogy akartam, és sikerült-e azt kifejeznem, ami akartam, de örülök, hogy igen. :D

    Drusilla: Igen, teljesen igazad van. :D Mármint arról, hogy Edward kiolvashatja Alice fejéből azt, hogy mi történt a kocsinál, miután ő elrohant. :) Köszönöm, hogy erre felhívtad a figyelmemet, mert így teljesen átgondoltam az egész folytatást, és Szandi segítségével tegnap kidolgoztam a fő irányvonalakat. :D

    Clytia: A lényeg, hogy elolvastad és írtál nekem. :D A regisztráció nem fontos. :)
    Örülök, hogy zenével klasszabb volt olvasni. :) És bármilyen hihetetlennek is hangzik, jól esik, hogy le is írod, hogy jól írok, mert bármennyire is úgy gondoljátok, nem tudom. :D Szandi az egyetlen, aki pontosan tudja, hogy milyen bizonytalan vagyok magamban, szóval, köszönöm, hogy folyton adtok nekem pozitív megerősítést, mert szükségem van rá, hogy elhiggyem, nem túl rossz, amit csinálok. :)

    Timi: Nem, nem akarom, hogy beleőrülj, sietek a folytatással! :D És nekem annyi is elég, hogy imádod. :) Ez az egy szó is nagyon jól esik. :) Köszönöm. :)

    Brigitta: Ó, nagyon, nagyon köszönöm! :D El sem tudom mondani, mennyire rettegtem attól, hogy tetszeni fog-e nektek ez a fejezet, mert a csók ellenére nem az a rózsaszín felhős írás volt, amit általában megszokott az ember. És féltem, hogy majd az, hogy ennyire próbálok valóság és karakterhű lenni, elveszi a kedveteket az olvasástól. De annyira örülök, hogy nem így történt! :D Nagyon köszönöm! :)

    Névtelen 1.: Igyekszem. :) Kb. 1-2 nap türelmet kérek még. :)

    Saccc: Már elcsattant, csak nem úgy, ahogy vártátok. :D Még 1-2 napot kell várni a folytatásra. :)

    Anett: Hát, Edward nem gondolkodott, csak csókolt. :D Lesz is miatta utána lelkiismeret furdalása, hogy kihasználta szegény Isabella öntudatlanságát. :D Köszönöm szépen! :)

    Helgus: Köszönöm. :) Remélem, hogy a folytatással is elégedett leszel. :)

    Dorkuci: Szerintem, ez a vakság, genetikailag bele van kódolva a pasikba. :D Köszi. :) Pussz neked is. :)

    Estee: Hihi, nem is tudod, milyen klassz érzés, hogy annyira kíváncsi voltál, hogy csak azért maradtál fent. :D Azért, remélem, hogy másnap nem voltál nagyon fáradt... :) Örülök, hogy te is azt mondod, hogy az egyik legjobb fejezet, mert tényleg most izgultam a legjobban, hogy elnyeri-e a tetszéseteket. :) Köszönöm. :)

    Truska: Örülök, hogy még képes vagyok meglepni titeket! :D Egyébként, a gyorsaság... Hát igen... :D Tegnap rendesen meg is szenvedtem az árát, mert a végkimerülésig írtam magam az elmúlt napokban, és tegnap olyan rosszul lettem ettől... *sóhajt* De megérte! Mert látom, hogy mennyire élveztétek! :D És ezért megéri még rosszul is lenni! :) Köszönöm szépen! :)

    Arisa: Bánni??? Imádom, hogy hosszan írtál! :D Minden kritikának nagyon örülök, de nagyon jól esik, mikor ilyen hosszú, kifejtős hozzászólást kapok, mert nagyon érdekeseket írtok, és klassz olvasgatni azt, hogy miket gondoltok. :) Szóval, ha máskor is eszedbe jut valami, akkor örömmel várom, hogy leírd! :)
    Nagyon örülök, hogy ennyit gondolkoztál azon, hogy Isabella miért illik jobban hozzá. :) Volt egy csomó eredeti ötleted, amikre eddig még nem is gondoltam. :D Nagyon tetszettek! :) Most rohannom kell a buszhoz, mert el fogok késni, de ha hazajöttem, akkor írok még néhány gondolatot a listáddal kapcsolatban, amik olvasás közben eszembe jutottak. :)

    Nagyon köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, és még egyszer... Ha regény hosszúságú kritika szeretne kijönni az ujjaitok alól, akkor hajrá, ne fogjátok vissza magatokat, mert engem nem zavar, sőőőőt! :D De rövid kritikát is bárki írhat, ha úgy érzi, hogy kiérdemeltem pár jó szót. :) Nagyon hálás vagyok minden támogatásért! :)
    Sok-sok puszi nektek! :D
    És most rohanok a buszhoz! :D

    VálaszTörlés
  27. Arisa: Nos, hazaértem... Szóval...
    1. Isabella azért elég bátor- elvégre végigrohant az öccsével fél Amerikán, egy vámpírral a nyomában.

    Bella is bátor volt a maga módján. Én a különbséget abban látom, hogy míg Bella az önbizalomhiánya miatt rögtön feladta a dolgokat (lásd. azonnal beletörődött abba, hogy Edward el akarja hagyni, még csak nem is ellenkezett vagy dühöngött), addig Isabella bár önbizalomhiányos, mégis elég bátor és erős ahhoz, hogy küzdjön azért, amit akar. :)

    2. Ő is ügyetlen (na, vajon kitől örökölte?), de Bellánál néha már az volt az érzésem, h egy kicsit sinte már szerencsétlenkedik.

    Igen, Isabella is ügyetlen, de talán, nem annyira, mint Bella volt. Legalább is, ő azért tudja általában, hogy a jobb után a bal lába következik, aztán megint jobb, megint bal, és csak néha botlik meg a saját lábában. :D De azért örökölte az alapügyetlenséget a nagyanyjától. :)

    3. Ő tud zongorázni.

    Ha nem is túl jól, de igen... És ha egyszer véletlenül úgy döntenék, hogy vámpír lesz, akkor legalább megvannak az alapok, amiket tökéletesíthet, és máris játszhatják a négykezeseket Edwarddal. :)

    4. Bronzos színű a haja- szerintem eszméletlenül nézne ki vámpírként és főleg jól mutatna Edward mellett :D.

    Igen, gyönyörű lenne vámpírként (amúgy imádom a bronzvörös hajat, anyunak is fiatal korában ilyen volt, és bár a saját, eredeti fekete hajamat is szeretem, de mindig irigyeltem a bronz színt. :) ), és illene Edwardhoz is külsőleg. :)

    5. Lehet neki ajándékot adni (ld. Eclipse)

    Na igen... Ezt én sosem értettem Bellában. Mármint, oké, hogy nem akarja eltartatni magát Edwarddal és a családjával, de az istenért, egy pár, apró ajándék a 2. családjától, miért lenne baj?

    6. Nyitottabb, mint Bella.
    Ezzel a sztorival minden szempontból nagyon boldoggá tettél, mert egyrészt Bellának és Jacobnak volt együtt egy hosszú és boldog élete, de Edward se maradt egyedül. Kicsit olyan, mintha Isabellát egyenesen neki szánták volna, mint a farkasoknál azaz "imprint" dolog (nem találtam rá megfelelő magyar szót).

    Igen, tényleg sok mindenre nyitottabb, lásd Alice ötletei. :D És igen, bennem is felmerült, hogy Edwardnak csak azért kellett anno találkoznia Bellával (aki nem volt tökéletes a számára), hogy később találkozhasson Isabellával (akiben minden jó dolog, ami Bellában megvolt, az megvan, de vannak plusz tulajdonságai is, amik még tökéletesebb párjává teszik Edwardnak). Szóval, ez olyan, minthogy Jacobnak azért kellett beleszeretnie Bellába, hogy később megismerhesse Renesmée-t. :)

    7.Ez most lehet, h egy kicsit durva gondolat, de az is felötlött bennem,h Isának abból a szempontból is könnyebb lenne vámpírrá válnia, h senkit sem kell otthagynia, senkinek sem kell magyarázkodnia- se szülők, se barátok.

    Hát, ott a testvére, akit, ha nincs elég önuralma az átváltozásakor, magára kéne hagynia... De igen, valószínűleg, könnyebb neki, mert az öccsén kívül nincs senkije.

    8.Mivel Isabella a farkasgének miatt érzelmileg mindenre kicsit erősebben reagál,ezért valószínüleg hamarabb lesz képes másokat is megvédeni a mentális pajzsával (ld. Breaking Dawn).

    Nem olvastam még végig a BD-t. :D Tartalékolok. :D De igen, valószínű, hogy előbb tudja majd használni ezt a képességét... :) Már, ha átváltoztatom egyszer, és adok neki képességet. :D Hihi... :)

    Azt hiszem, ennyi jutott eszembe a gondolataidról. :) Köszönöm őket! :)Ha valakinek még van kiegészítő gondolata, vagy újabb pontja, az nyugodtan írja meg. ;)

    VálaszTörlés
  28. 9. Szereti a sebességet, és nem fél amikor futni mennek Eddel! :)

    VálaszTörlés
  29. Szia!
    Fantasztikus, ahogyan írsz. Imádom. :) Deh tényleg, már megszálott vagy, bár nem hinném, h csak én lennék így vele... :D Tudod milyen nehéz kivárni, amíg új fejezet van?! Mondjuk, most nagyon gyors voltál, és ennek úúúgy örültem. ^^ A lényeg, h ez a legeslegjobb Twilight fic, amit életemben olvastam. =) Jah, és megkérdezhetem, h hogyan áll ez a kiadós-dolog? Melyik kiadónak írtál? És reagáltak egyáltalán? Én a helyükben már régen írtam volna Neked, h igen, igen, ezt biztos ki adjuk, mert kasszasiker... :)
    És még azt szeretném kérni, h a Twilight-os aloldaladra felraknál idézeteket? Imádom az idézeteket, főleg, ha a kedvenc fic-emből vannak. :) Ömm, lehet, h szadista vagyok, de mikor jön már az a gonosz vámpír? :D Vagy mikor hagy vmi jelet? :P *glória a fejem felett :D*
    Egyébként van egy ötletem, de lehet, h hülyeség. Arra gondoltam, h meglehetne csinálni a vámpír és Isabella beszélgetését. Vagy csak simán leírod, vagy ami még izgibb, h msn-en valahogy megoldjuk. Vagy valamelyik chat oldalon. Sztem tök érdekes lehet. =) Vagy nem? Szólj, ha hülyeség... :D
    Csak ennyit akartam, további jó írást! Nagyon várom az új fejezetet! Remélem már pénteken fent lesz! ^^
    Guccoh

    VálaszTörlés
  30. Hát nem volt semmi ez a fejezet! Először azt hittem, hogy Isabella csak álmodta azt a csókot. :D Ezt jól kitaláltad. Mondjuk ezt nem hittem volna Edwardról, hogy megteszi de tök izgi. Hihetetlen Edward milyen vak, vámpír létére. :P De igazából nekem a twilightban is az tetszett, hogy, nem rohanták le rögtön egymást, nem jöttek össze már a második fejezetben, hanem végig benne volt a levegőben,hogy oda vannak egymásért. A mai világban már olyan sok az elcsépelt szerelmi történet, úgyhogy külön örülök, hogy te sem sieted el a dolgot. De azért ne kínozd Edwardot sokáig. :D És már alig várom a bonyodalmakat meg a folytatást.

    VálaszTörlés
  31. Ma este vagy holnap este olvashatunk frisset? :) Mikor tűnik fel megint a gonosz vámpír? Olyan régen volt már rólla szó... :)

    VálaszTörlés
  32. Szandi: Igen, a 9. pont fontos. :D Lényeges, hogy szeresd azt, amit a pasid szeret. :D

    Guccoh: Köszönöm szépen. :D Örülök, hogy ennyire tetszik a ficem. :D
    A Könyvmolyképzőnek írtam, ami az eredeti könyveket is kiadta. De még nem válaszoltak. :-/ Lehet, hogy sok dolguk van, és még el sem olvasták a levelem, vagy csak egyszerűen nem érdekli őket az írásom, nem tudom... De a lényeg, hogy ti, az olvasóim örültök mindig az új fejezetnek. Nekem ennyi elég. :)
    Hmmm... Oké, készíthetek egy idézetgyűjteményt az aloldalra. :D Szerintem, Szandi különösen értékelni fogja az ötletedet, mivel egy csomószor van, hogy nem tud választani több idézet közül, ami ide bal oldalra kikerülhetne. Így meg, az összes meglehet egy helyen. :)
    És a chates vámpír-Isabella beszélgetés is érdekes ötlet. :) Gondolkoztam már azon, hogy kimaradt jeleneteket is írok majd, de eddig ez még nem jutott eszembe. :D De most már fent van a listámon. :D Köszi az ötletet. :)

    Anicica: Igen, én nagyon igyekszem, hogy ne a megszokott kliséket használjam, és ne legyen minden azonnal rózsaszín. És én is szeretem azt a feszültséget, ami a levegőben van Edward és Bella között. Szóval, nem kapkodom majd el a dolgokat. :D

    Anett: Már fent van az új fejezet. :) Gonosz vámpír pedig nem sokára visszatér... :D

    VálaszTörlés
  33. Szija!
    Nah én is eljutottam oda hogy elolvassam. És naaaagyon tetszet ez a fejezet. Csak így tovább! MEgyek olvasni a kövi fejezetedet is.Remélem megoldódik a helyzet. Egy kis happy endet szeretnék,mint a nagy könyvekben hogy együtt legyenek és mindenki boldog legyen,persze így jó ahgy van csak kicsit több boldogabb részt lécci!
    De megint szuper lett az írásod!

    VálaszTörlés
  34. Mellee: Hát, a boldogabb részek még arrébb lesznek. :D De azért, remélem, hogy tetszeni fog... :) Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  35. Nekem bejött:) ez volt az első, amit elolvastam, és nem mondtam volna meg, hogy nem S.M. szerzemény:)!
    Gratu!
    Várom a következményeket:P mikor írsz legközelebb?

    VálaszTörlés
  36. Nau: Köszi. :) Örülök, hogy tetszett. :) A 15. fejezet már majdnem kész van, még ma este felkerül az oldalra. :)

    VálaszTörlés
  37. háát :D az Edward féltékeny Jasp szorong feji után azthittem nem jön most a közeljövőbe ennyire de fuuu de ez aztén tuti érzésűű :D de jön! És fuu, de jó, hogy nekem már nem kell várnoom a kövi fejire, mert nem bírnám ki az 1000%
    :)
    imádom, imádom, imádom az íírásaidat^^
    puszi, csk.

    VálaszTörlés
  38. Csk.: Hihi, hát igen, a többiek elmondhatják neked, hogy milyen mázlista vagy, mert folyton a függővégek miatt panaszkodnak. :D Pussz :)

    VálaszTörlés
  39. Imádtam ezt a fejezetet!! az ötlet, hogy randit szerveztek nekik... és az is nagyon tetszett, hogy nem tudtak kijutni a kocsiból, mert edward annyira féltette. az elején tényleg minden annyira szépen és barátságosan indult, de ahogy telt az idő. minden egyre csak rosszabb lett. a végén Isabellával együtt sírtam. szegény olyan csalódott volt, azok után, hogy milyen bizakodással állt neki a randinak a kezdeti sokk után. persze edwardot is megértem, de semmiképp nem kellett volna azonnal elmenekülnie, ahogy megteheti. imádom ezt a történetet, egyszerűen nem lehet megunni, mert minden fejezet egyre jobb lesz :P

    VálaszTörlés