.

A könyveimet megrendelhetitek itt: http://konyvmolykepzo.hu/cimke/spirit-bliss

A Gyógyító pilleszárnyak című ficem be lesz fejezve mindenképpen. Az utolsó fejezete még idén várható, dec. 31-ig megleszek vele, ígérem! :)


2009. március 20., péntek

A múlt árnyai - 11. fejezet

11. TÜKÖR



ROSALIE HIRTELEN A LEVEGŐBE EMELKEDETT, aztán átrepült a szobán és a falhoz csapódott. Levegő után kapkodva térdeltem fel. Jasper morogva állt előttem védelmező pozícióban. Rosalie hófehér fogai kilátszottak az ajkai alól, miközben farkasszemet nézett a testvérével.

Még magamhoz sem tértem teljesen, mikor Alice már Jasper mellett állt. Rémülten pillantottam Esmére, aki Edwardot felkapva húzódott hátra a csatavonalból, nehogy baja essen véletlenül az öcsémnek. Megpróbáltam lábra állni, ami a remegés miatt beletelt vagy fél percbe.

- Rose! – Esme a háttérből megpróbálta megfegyelmezni Rosalie-t.

Rosalie egy másodpercig még meredten bámult Jasperre, aztán abbahagyta a morgást, felegyenesedett, és szikrázó szemekkel fordult Esme felé. Valószínűleg rájött, hogy esélye sincs a közelembe jutni, ha Jasper véd – Alice-ről nem is beszélve.

- Ez egy tolvaj! – mutatott rám.

Tátott szájjal bámultam vissza rá, fel sem fogva a szavait. Túl zavart és ijedt voltam az előző jelenet miatt ahhoz, hogy elsőre megértsem, mit is mond. Edward megérezhette a helyzet feszültségét, mert sírni kezdett. Rosalie zavartan engedte le a kezét, de a szája még mindig összepréselődött a dühtől.

- Akkor most nyugodjunk meg szépen… - emelte fel az egyik kezét Esme nyugtatóan, miközben óvatosan rázta a másikkal Edwardot, hogy abbahagyja a sírást. – Rosalie… Mi történt?

- Bent járt a szobámban! – morogta Rosalie, és gyűlölködve bámult rám.

- Én csak… - kezdtem motyogva. Megdörzsöltem a torkom, ami még mindig fájt a szorítástól. - … lehoztam Edward cuccait, hogy tisztába tegyük.

- Igen, és közben véletlenül a zsebedbe repült a tükröm is! – csattant fel Rosalie, és tett felém egy lépést. Jasper azonnal elé állt.

- Miféle tükör? – kérdeztem, és a sokktól kicsit megkésve, végre elöntött a méreg. Csak most fogtam fel, hogy Rosalie nem elég, hogy majdnem megfojtott, még lopással is vádolt.

- Nagyon jól tudod, ne játszd a hülyét! – A harag és az ijedtség vetekedni kezdtek bennem, és végül az első győzött. Hogy merészeli?

- Nem, nem tudom! Fogalmam sincs miről beszélsz! – ordítottam felé. Az arcom kipirult a haragtól, a kezeim ökölbe szorultak. Tudtam, hogy valószínűleg az egészségemre jobb hatással lenne több szempontból is, ha visszafognám magam, de képtelen voltam rá.

- Arról a kis kézi tükörről van szó, amit még az… édesapádtól kaptál? – szólt közbe Esme. Mintha a múlt alkalommal, még a piknik előtt, láttam volna a fésülködőasztalán. Azért jutott eszembe, mert már akkor is tetszett. Aranyozott kerete és fogója volt, és nagyon réginek és értékesnek tűnt.

Rosalie bólintott.

- Rosalie-nak sokat jelent az a tükör. Az átváltozása után hozta el otthonról emlékként. Kérlek, bocsásd meg neki, amiért ilyen hirtelen volt – fordult felém Esme.

- Ne kérj bocsánatot a nevemben ettől a tolvajtól! – csattant fel Rosalie hangja hisztérikusan.

- Nem én voltam, nem fogod fel? Talán… máshová tetted… - vetettem fel ötletként. Próbáltam megnyugodni és – főként Esme miatt – megérteni Rosalie viselkedését.

- Hát, persze. A vámpírmemóriámmal elpakoltam máshová, és nem emlékszem hová, ugye? – csapkodott a kezével, ahogy magyarázott. – Még arra is emlékszem, hogy három éve pont ezen a napon milyen idő volt, de az, hogy hová tettem reggel a tükrömet, teljesen kiment a fejemből… - húzta el a száját gúnyosan.

- Rosalie, biztos vagyok benne, hogy Isabella nem tette volna el azt a tükröt – szólalt meg csengő hangon Alice.

- Akkor, talán, te voltál? – fordult felé Rosalie. Alice megdöbbenve nézett rá.

- Nem, dehogyis!

- Ó, értem… Biztosan Jasper volt, vagy Edward. Vagy talán, Esme, Carlisle vagy Emmett? Sőt, a kicsi feltotyogott az emeletre, és ő nyúlta le! – kiabált Rosalie Alice arcába. Jasper dühösen felmordult, mire Rosalie fújtatott egyet, és hátrébb lépett. – Rendben, akkor nézzük logikusan a dolgokat… Szerintetek van még valaki a házban, aki megtehette volna? Talán, valamelyik családtagunkat előbb vádolnátok, mint őt? – intett a fejével felém.

- Nem, de… Biztosan van erre valami logikus magyarázat – tekintett rám Esme. Feszengve néztem rá. Reméltem, hogy tudja, hogy ártatlan vagyok, de nem voltam biztos benne.

Összerezzentem, mikor Jasper elém lépett. Jobb kezével felemelte a fejemet, és egyenesen a szemembe nézett. Elpirultam – és egy kissé elkábultam, de álltam a pillantását.

- Nem ő volt – jelentette ki, majd elengedett, és visszasétált Alice mellé.

- Lehet, hogy ti hisztek neki, de én nem! Kérem vissza a tükrömet, különben nagyon megbánod! – Rosalie pillantásától megborzongtam.

- Nem én vettem el! Esküszöm! Segíthetek megkeresni, de nem adhatom vissza azt, ami nincs nálam – próbáltam meg higgadtan és értelmesen elmagyarázni neki. – Ha az megnyugtat, kutass át – emeletem fel a karjaimat. – Vagy nézd át a cuccaimat. Nem bánom, ha megteszed – ajánlottam fel. Kétkedve nézett rám.

- Meg is teszem! – indult el felém, de Jasper keze azonnal megállította.

- Semmi baj – érintettem meg Jasper vállát óvatosan. – Hagyd csak, hadd csinálja – kértem. Jasper egy pillanatig rám nézett – láttam, hogy nem tetszik neki a kialakult helyzet -, majd visszahúzta a kezét.

Mire észbe kaptam, már a falnál álltam. Ahogy Rosalie megperdített, keze megszorította a karomat. Önkéntelenül felszisszentem, amire Jasper morgása, és Rosalie fújtatása volt a válasz. Ezután már óvatosabb volt velem. Kezei végigtapogatták a kardigánom és a nadrágom zsebeit, majd lecsúsztak a törzsemen és a lábaimon. Pont, mint azoknál a motozásoknál, amiket a tévében szokott látni az ember.

Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a kellemetlen érzést, ami azzal járt, hogy épp úgy kezeltek, mint egy bűnözőt. Rosalie persze, semmit sem talált nálam. Idegesen száguldott fel az emeletre, hogy átnézze a cuccaimat. Utánamentünk. Mire a szobájához értem, a bölcsőből már ki volt rángatva a takaró és a pléd. A ruháim szanaszét hevertek a földön.

- Hová tetted? – Rosalie tehetetlenül vágta a padlóhoz az egyik pulóvert, amit Alice-től kaptam az első napon, mikor idejöttem.

- Megmondtam már, hogy nincs nálam – feleltem.

- Hát itt meg, mi történt, tornádó volt? – lépett be vigyorogva a szobába Emmett, aztán megérezve a feszültséget, lefagyott az arcáról a mosoly.

- Ez a kis dög, meglopott! – mutatott Rosalie megint rám. Kezdett ebből elegem lenni. Hogy bizonyítsam még be, hogy nem én voltam.

- Mármint, Isabella? – nevetett fel Emmett. – Ugyan, miért tett volna ilyet? – Rosalie arcára düh és csalódottság ült ki. Valószínűleg azt várta, hogy Emmett majd megvédi őt, nekem esik, és darabokra tép – vagy valami ilyesmi.

- Mit tudom én! A lényeg, hogy megtette! – Rosalie Emmettre bámult, aki zavartan pillantott vissza rá.

- És… Mi tűnt el? – kérdezte gyorsan, hogy addig is legyen ideje átgondolni, mihez kezdjen két tűz közé szorulva.

- A tükröm. – Emmett arca felragyogott.

- Ó, hát, akkor semmi baj – vonta meg a vállát, de aztán Rosalie pillantásától kissé megilletődve húzta be a fejét.

- Mi az, hogy semmi baj? – Rosalie morgott a dühtől. Emmett hátrált egy lépést, és a padlót bámulta.

- Hát… Reggel, mikor a babára vigyáztam, csináltam egy-két mutatványt. Csak hogy nevessen! – tette hozzá gyorsan, mintha ez felmentené Rosalie szemében a bűne alól. – Tudtam, hogy félted a tükröt, és nem akartam, hogy baja essen, ezért… félre tettem… - motyogta, miközben egyre kisebbre húzta össze magát Rosalie gyilkos pillantása miatt, ami Emmett esetében – aki akkora, mint egy kisebb medve -, még mókásnak is tűnhetett volna, ha nem sajnálom meg őt azért, amit kapni fog.

- Hol a tükröm? – Rosalie halk, szinte síri hangon szólalt meg, amitől borsózni kezdett a hátam.

- A szekrény alján lévő dobozban – felelte gyorsan Emmett. Rosalie feltépte a szekrényajtót, leguggolt, és felnyitotta a dobozkát. Egy pillanatig mozdulatlanul bámult az elveszettnek hitt tárgyra, majd olyan lassan állt fel, ami egy vámpírra egyáltalán nem volt jellemző. Mikor felénk fordult, a száját összepréselte, és a szemében újfajta düh lángolt.

- Rose, azt hiszem, bocsánatot kéne kérned Isabellától… - szólalt meg halk, nyugodt hangon Esme. Rosalie teste megfeszült. Most, hogy kiderült az igazság, és tudtam, hogy mindenki hisz nekem, elszállt belőlem a feszültség, tiszta fejjel is végig tudtam gondolni a helyzetet. Ha az én karkötőm tűnt volna el, amit még anyutól kaptam a tizenhatodik születésnapomra, valószínűleg én sem tudtam volna tiszta fejjel gondolkozni. Halkan felsóhajtottam.

Rosalie közelebb lépett hozzám, és rám nézett.

- Én… - kezdett bele, de felemeltem a kezemet.

- Nem, erre semmi szükség! – tiltakoztam. – A lényeg, hogy meglett. Tudom, hogy sajnálod – Rosalie szemében döbbenet tükröződött. Egy pillanatig még engem nézett, aztán bólintott – mintha megköszönte volna, hogy nem kellett kimondania a kínos bocsánatkérő szót. – Na, gyerünk emberek – vagyis vámpírok, az élet megy tovább… - csaptam össze a kezeimet, és elindultam az ajtó felé. Jasper, Esme és Alice egy másodpercig még tétován néztek rám, majd követtek.

- Jasper, nincs kedved egy kicsit… - hallottam meg Emmett segélykérő hangját a hátunk mögül. Önkéntelenül is felkuncogtam, mikor Rosalie megszólalt.

- Emmett Cullen, te nem mész sehová! – Együtt érző arcot vágva visszapillantottam Emmettre, aki nagyot sóhajtva elhúzta a száját, majd intett nekem, és a hátunk mögött becsukta az ajtót.

- Szegény Emmett… - sóhajtottam, mire Alice mellettem felnevetett. – Mi az?

- Szerintem, megéri neki… Tudod, veszekedés után édes a kibékülés… - vigyorgott rám. Muszáj volt abban a pillanatban leszednem egy hajszálat a pulóveremről – és mivel ez egy nagyon bonyolult művelet volt, teljesen bele kellett merülnöm. Közben Esme az öcsémmel eltűnt a hálószobájuk ajtaja mögött.

– Na jó, én megyek… Leváltom Edwardot – Alice lábujjhegyre emelkedett, egy csókot nyomott Jasper szájára, majd leszökdécselt a lépcsőn.

Jasper még mindig hallgatagon ballagott mellettem. Szinte éreztem a belőle áradó feszültséget – annak ellenére, hogy az ő képessége volt kettőnk közül ezek megérzése. A lépcső alján megtorpantam – ha ő torpant volna meg előttem, én biztosan belefutok, de ő rögtön lefékezett előttem -, és felé fordultam.

- Mi a baj? – kérdeztem.

- Nem kellett volna hagynom, hogy Rosalie így bánjon veled – hajtotta le a fejét. Egy bűnbánó kiskutyusra emlékeztetett. – Bocsánat…

- Ugyan – legyintettem. – A testvéred. Érthető, hogy nem akartál nagyobb összetűzést vele. A lényeg, hogy minden kiderült. Különben is azonnal leszedted rólam, és nem hagytad, hogy megint nekem essen – mosolyogtam fel rá. Az arca csak még bűnbánóbb lett – nem értettem, hogy miért. Rá akartam kérdezni, de kinyílt az ajtó, és Edward lépett be a házba.

Ahogy megpillantottam, láttam rajta, hogy valami idegesíti. Aztán rám nézett és a szemei elkerekedtek.

- Mi a fene történt veled? – lépett elém azonnal, és az ujjai a nyakamra siklottak. Megremegtem, és a légzésem azonnal kapkodóvá vált.

- Tessék? – kérdeztem teljesen elkábulva. Edward idegesen nézett Jasperre, aki elfordította a tekintetét a föld felé.

- Veled még számolok! – mordult fel Edward. – Csak előbb elintézem Rosalie-t! – mire észbe kaptam, Edward már eltűnt az emeleten.

- Rosalie-t… - motyogtam magam elé, aztán az agyam kitisztult. – Ne! – sikkantottam fel, és már rohantam is Edward után.

Mikor befordultam a folyosón, hatalmas csattanást hallottam. Begyorsítottam. A kép, ami elém tárult a küszöbön állva, elég ijesztő volt. Rosalie és Emmett szemben Edwarddal. A mellettük lévő hatalmas ágy darabokra volt törve. Nem akartam megtudni, hogyan jutott erre a sorsra, de azt tudtam, hogy le kell állítanom őket, még mielőtt valami fontosabb is megsérülne – és itt nem a bútorokra gondoltam.

- Elég volt! – kiabáltam, de a morgás és vicsorgás nem maradt abba, sőt, mintha erősödött volna. Nem gondolkoztam, egyszerűen csak ösztönösen közéjük vetettem magam. Széttárt kezekkel megálltam Edwardnak háttal, és szorosan behunytam a szemeimet, várva, hogy valahonnan jön majd a fájdalom. Ha lett volna időm végiggondolni az egészet, valószínűleg rádöbbentem volna, hogy nem túl jó ötlet dühöngő vámpírok között élő falat játszani, hiszen, ha nem is akarnak bántani, akkor is bajom eshet, de jelen pillanatban egyáltalán nem gondolkoztam.

Aztán az események túl gyorsak lettek ahhoz, hogy biztosan tudjam, mi is történik. Éreztem, ahogy valaki megragad, és megperdít a tengelyem körül, aztán egy hideg kőlap simult a hátamhoz. Hallottam egy fülrepesztő csattanást, és éreztem, hogy a kőlap a hátam mögött megrezeg.

A következő, amit hallottam az a csend volt. Mintha mindenki még a lélegzetét is visszafojtotta volna a szobában. Kinyitottam a szemem, Jasper előttem állt, és rettegő tekintettel nézett rám. Zavartan pislogtam rá. Óvatosan kinyújtotta a kezét – azt hittem, hogy meg akar érinteni. Ehelyett a hátam mögött álló kőlap felé nyúlt – aminek, most jöttem rá, hogy karjai vannak, melyek a derekam köré fonódnak szorosan.

- Edward… - Jasper hangja nagyon halk volt, alig hallottam meg. – Ereszd el őt! – Pár pillanatig semmi sem történt, aztán éreztem, ahogy elönt a nyugalom érzése. – Nem fogja bántani senki, most már elengedheted… - Éreztem, ahogy a hátam mögött a kőlap – vagyis Edward – lassan megmozdul, és enged a derekam körüli szorításon.

- Jól… van? – kérdezte szinte suttogva. Jasper rám nézett újra, aztán biccentett. A karok végleg elengedtek, és hallottam, ahogy mindenki fellélegzik a szobában.

- Annyira szörnyen sajnálom! – sietett mellém Emmett. – Esküszöm, hogy nem téged akartalak megütni! Csak Edwardnak akartam odasózni…

- Semmi baj – motyogtam kissé falfehéren. Emmett arcán szörnyű bűntudat tükröződött – ahogy végignéztem az izmain megremegtem egy pillanatra. Valószínűleg egy csapással el tudna intézni…

- Jól vagy? Nem esett… - nyújtotta ki felém a kezét, de egy másik fehér kéz hangos csattanással arrébb lökte azt.

- Ne nyúlj hozzá! – sziszegte Edward. Megragadta a karomat, és az ajtó felé húzott. – Ha még egyszer valamelyikőtök, akár csak egy ujjal is hozzányúl, annak vége! – fenyegetőzött. A következő pillanatban már csak arra eszméltem, hogy Edward egy mozdulattal felhúz a hátára. Ahogy kiértünk a szabadba, már csak arra tudtam koncentrálni, hogy a karjaimat szorosan a nyaka köré fonjam, nehogy leszédüljek róla.

Az arcomba csapódó friss levegő egy kicsit kitisztította a fejemet. Csak most jutott el a tudatomig, hogy az előbb majdnem megölettem magam. Mi a fenét képzeltem? Ha Edward nem reagál olyan gyorsan, és nem véd meg engem. Vajon fájt neki? Emmett olyan nagy és erős – ha engem vágott volna hátba, valószínűleg, ketté tört volna a gerincem. A bal kezem önkéntelenül lejjebb csúszott, és végigsimítottam Edward hátán. Az izmai megfeszültek.

Hirtelen megállt, és leemelt a hátáról. Tett két lépést az egyik fa felé, aztán megfordult. A vonásai arról árulkodtak, hogy még mindig dühös.

- Mi a fenét képzeltél? – csattant fel hirtelen, én pedig lehajtottam a fejemet. – Beugrassz három vitatkozó vámpír közé? Teljesen elment az eszed?

- Sajnálom… - motyogtam. – Én csak meg akartalak védeni.

- Megvédeni? – Edward hangja hitetlenkedve csengett. – Hogyan? Úgy, hogy megöleted magad?

- Mondtam már, hogy sajnálom… Nem gondolkoztam… - haraptam be a számat.

- Nem, nem gondolkoztál – rázta meg a fejét, és elkezdett fel-alá mászkálni. Az arca feldúlt volt, és nekem fogalmam sem volt, hogyan nyugtassam le. – Megint ugyanaz történik… A testvéreimtől kell megvédjelek – sóhajtva beletúrt a hajába. Fogalmam sem volt, miről beszél. – Ez nem fog menni… Így nem működhet… Amint vége, megint meg kell tennem. – Próbáltam felfogni, hogy mit is akar ezzel mondani, de azt hiszem, nem hozzám beszélt valójában, hanem inkább magát próbálta meggyőzni valamiről.

- Edward… - léptem közelebb hozzá, hogy felhívjam magamra a figyelmét. Megtorpant és rám nézett. Aztán kinyújtotta a kezét, és újra megérintette a nyakamat. Elakadt a lélegzetem, és a szívverésem felgyorsult.

- Fáj? – kérdezte a homlokát ráncolva.

- Micsoda? – nyögtem ki a kérdést egy kis fáziskéséssel, miközben azon igyekeztem, hogy a lábaim ne mondják fel a szolgálatot.

- A nyakad. – Értetlenül néztem rá. – Véraláfutásos. Tisztán kivehetők rajta Rosalie ujjnyomai – torzult el az arca a haragtól.

- Nem fáj. Észre sem vettem, hogy nyoma maradt – feleltem, csodálkozva magamon, hogy össze tudtam hozni egy ilyen hosszú, értelmes mondatot.

- Sajnálom. – Edward ujja és tekintete végigcsúszott a nyakamon, a főütőér mentén. Próbáltam elfojtani a nyögést, ami el akarta hagyni a számat. Valamit tennem kellett, mert tudtam, ha Edward még egy pillanatig így néz rám, akkor teljesen elvesztem az uralmat önmagam fölött. A lábaim előre akartak lépni, az ajkaim pedig arra vágytak, hogy rátapadhassanak Edward tökéletes, jéghideg szájára. A vágyaim teljesítése helyett hátraléptem egyet. Az arca megfeszült, majd visszahúzta a kezét.

- Nem a te hibád. Csak egy kis… félreértés történt… - hajtottam le a fejem, és mélyen a tüdőmbe szívtam a friss levegőt.

- Félreértés… A félreértésekbe nem szoktak az emberek belehalni – húzta el a száját.

- Én sem haltam bele. Jasper azonnal leszedte rólam Rosalie-t, és nem hagyta, hogy bántson – magyaráztam, hátha alábbhagy a lelkiismeret furdalása.

- Jasper… - morogta Edward. – Azt hiszem, a vele való leszámolást akkorra kell halasztanom, amikor te nem vagy a közelben.

- Szó sem lehet semmiféle leszámolásról! – tiltakoztam. – Megígérted!

- Nem, én azt ígértem meg, hogy nem bántom azért, amiért rajtad próbálgatta a képességét. Arra nem tettem ígéretet, hogy nem tekerem ki a nyakát a kis beszélgetésetek miatt – próbált meg Edward kibújni a parancsom alól. Gyorsan az órámra pillantottam, aztán elvigyorodtam. – Mi az?

- Túl korai volt ezt elmondanod… Még van pontosan negyed órám hátra, amíg parancsolhatok neked – nyújtottam az orra elé a karomat.

- Nem mered… - hördült fel Edward, miközben ellenőrizte az órám számlapját.

- Megparancsolom, hogy miattam soha többé ne bántsd egyik testvéredet sem! – mondtam ki, mire a kezei ökölbe szorultak.

- Rendben – morogta. – Van még valami megalázó parancsod, mielőtt még lejárna az időd? Használd ki jól… - nézett rám izzó szemekkel. Egy pillanatra majdnem megtörtem, és egy hajszálon múlt, hogy kicsússzon egy olyan parancs a számon, amit később ő és én is megbánnánk. Aztán elfordítottam a fejem. Megpróbáltam józanul végiggondolni a lehetőségeket, és rájöttem, mit is szeretnék még – ami természetesen, nem jár semmiféle következménnyel.

- Igen, van még egy parancsom, kérésem, vagy nevezzük bárminek is…

- Érdeklődve várom – felelte sértődött arcot vágva.

- Fussunk – kértem. – Megígérted, hogy viszel egy pár kört… Menjünk most, kérlek!

- Biztos, hogy ezt szeretnéd? – nézett rám megenyhülten.

- Igen – bólintottam.

Közelebb lépett hozzám, és felhúzott a hátára.

- Kapaszkodj, nehogy elhagyjalak útközben – vigyorgott rám félig hátrafordulva. Karjaim átölelték őt, államat a nyakába fúrtam – ha már nem kívánhattam azt, amire a legjobban vágytam, legalább a lehető legközelebb akartam lenni hozzá.

A fák között süvítve élvezettel szívtam be az erdő és Edward édes illatát.

35 megjegyzés:

  1. Szia,
    gratulálok, ez ismét szenzációsan jó lett.
    Eddig nem írtam, csak olvastam.. de nem bírtam tovább.
    Szinte olyan mintha ott lettem volna a szobában... és ....
    nagyon jó. Várom a folytatást.. türelemmel...

    VálaszTörlés
  2. hihetetlen volt!!! kíváncsi vagyok mi lesz velük!! Izgatottan várom a folytatást!!!

    VálaszTörlés
  3. Oh... Még mindig a sokk hatása alatt vagyok! Nagyon, nagyon, nagyon jóóóó! Áh s folytatásig biztos tiszta idegbeteg leszek XD

    VálaszTörlés
  4. Húhhh...az a Rosalies jelent, meg a többi. Az is tetszett, ahogy Bella leszerlte Edwardot. Megígértette szegény vámpírral, hogy soha többet nem bántja a testvéreit Bella miatt. Hmmm...futás után vajon mít mívelnek majd? Érdeklődve várom a 12. fejezetet

    VálaszTörlés
  5. Hát továbbra is fantasztikus a történet. Nagyon-nagyon várom a következő fejezetet. Az osztályomban egy csomó ember olvassa. Oda vagyunk érte. Minding üzenünk egymásnak, mikor megírtad a következő fejezetet.
    Visszaolvastam, hogy elküldted egy könyvkiadónak. Biztos tetszeni fog nekik.
    De szerintem ennyi fantáziával simán belekezdhetnél közben egy saját regénybe is. :)
    Persze úgy, hogy közben nem feledkeznél meg erről se. :D

    VálaszTörlés
  6. Csatlakozom az előttem szólókhoz, ismét remekül sikerült ez a fejezet is. Már nagyon várom a következőt, és remélem, hogy lesz egy olyan fejezet is, ami tele lesz romantikával.
    Szóval ismét csak gratulálni tudok, csak így tovább, és minél hamarabbi folytatást!!!

    VálaszTörlés
  7. ............ EZ ANNYIRA, DE ANNYIRA JÓ!!!!!!!!! várom a folytatást:DDDDD

    VálaszTörlés
  8. nagyon nagyon szupi!!! minél hamarabb folytit :)

    VálaszTörlés
  9. Hát a személyes tárgy eltűnése eszembe sem jutott, de nagyon tetszett. :) És a vége is nagyon aranyos volt. Nagyon nagyon jó fejezet volt ez is. Várom a folytatást:)

    VálaszTörlés
  10. Szió!

    Megint csak dicsérni tudlak, ez a fejezet is nagyon nagyon jó volt. És a vége.... Hát irtó jól csinálod, hogy mindig a legjobb résznél fejezed be. :-)) Szóval ismét alig várom a folytatást. És továbbra is imádom Jaspert és remélem, hogy ezentúl is sok szerepet szánsz neki. Volt egy irtó aranyos mondatod, jót mosolyogtam rajta: "Egy bűnbánó kiskutyusra emlékeztetett." Elképzeltem Jaspert amint bűnbánóan néz. Irtó szexi lehet.... :D
    Várom a folytatást és addig is jó hétvégét! :D

    VálaszTörlés
  11. Sani: Örülök, hogy nem bírtad tovább. :) Minden egyes kritika úgy hat rám, mint az üzemanyag, hajt előre az írásban. :) Szóval, remélem, hogy majd írsz még. :)
    Klassz, hogy így át tudod élni a történetet. Ennek örülök. :) Igyekszem a folytatással. ;)

    Névtelen 1.: Köszönöm, örülök, hogy tetszett. :) A folytatás 1-2 napon belül jön. :)

    Nana: Hihi, bocsi a sokkért! :D Klassz tudni, hogy ilyen hatással van rád, amit írok. :) Köszönöm. :)

    Anett: Hát, Isabella tudja, hogy csak úgy lehet leszerelni Edwardot (vagyis elérni, hogy ne bántsa többet a testvéreit miatta), ha a becsületére hat. Márpedig, Edward úriember, ezért muszáj betartania a szavát. :) Csak nagyon végső esetben szegné meg... :)
    A 12. fejezet már készülget. ;)

    Eszti: Hű, majdnem osztályszinten olvastok? :D Csúcs! :D Örülök, hogy tetszik nektek a történet, és puszilom az egész osztályt (persze, téged, amiért ezt megírad, külön kiemelve :) ).
    Igen, van már pár saját regény ötlet a fejemben, csak az a gond ezekkel, hogy mikor elkezdem írni, jó ötletnek tűnik, aztán egy idő után elbizonytalanodom, hogy tényleg jó-e... És mivel senki sincs, aki a saját regényemet elolvasná, és bíztatna valamint szólna, ha valami nem jó, ezért előbb vagy utóbb mindig elmegy a kedvem tőle, és abbahagyom. Szörnyen bizonytalan tudok lenni magamban... De... Lehet, hogy elkezdek megint dolgozni egy ötletemen, aztán... Ha érdekel titeket felteszem az aloldalra. Hátha, azt is élvezitek majd, és ez segít nekem, hogy tényleg megírjam az egészet. :)
    De persze, ezt a ficet semmi pénzért nem hagynám félbe, ettől nem kell tartanotok. :) Annyira csak ez jár a fejemben, hogy egyszerűen megőrülnék, ha nem írhatnám ki magamból. :D
    A könyvkiadó egyébként, még mindig nem jelzett vissza... Lehet, hogy csak nagyon elfoglaltak, de az is lehet, hogy figyelembe sem veszik, amit írtam... Nah mindegy... Várok türelemmel, hátha... :)

    Brigitta: Lesznek majd romantikus fejezetek (ebben is volt egy kevés romantika :) ), csak úgy érzem, hogy ez így 11 fejezet után még túl korai... Edward és Isabella lelke is sérült jelenleg, össze vannak zavarodva, ezért nem szeretném elkapkodni a dolgokat. :) Remélem, hogy lesz türelmetek kivárni, amíg begyógyulnak a sebeik, és tényleg romantikázhatnak egy kicsit. :)
    Köszönöm és igyekszem. :)

    Névtelen 2.: Nagyon örülök, hogy így gondolod! :D

    Angyal: Köszönöm szépen. :) Pár nap, és jön a folytatás! :)

    Drusilla: Örülök, hogy azért tetszett az én ötletem is a személyes tárgy eltűnésével kapcsolatban. :) A te elméleteid tényleg zseniálisak voltak. Szerintem, jobbak, mint az én ötletem. :D
    Köszönöm. :)

    Anicica: Hát, én már csak ilyen gonosz, de izgi végeket tudok írni. :D
    Jasper továbbra is az előtérben lesz. ;) És vicces, hogy ezt a bűnbánó kutyusos mondatot emelted ki, mert Szandinak is ez tetszett, mikor először elolvasta, és ő is megjegyezte, hogy milyen szexi lehet így Jasper. :D
    Tegnap meg beszélgettünk, és Szandi mondta, hogy leszívesebben megölelgetné Edwardot, és megmondná neki, hogy Isabella szereti őt. Én meg közöltem vele, hogy ha én megölelgetném Edwardot, akkor azt közölném vele, hogy SZERETEM! :D Igen, látszik, hogy késő este már nem kéne msn-ezni, mert az ember fáradtan még lököttebb, mint amúgy. :D
    Nah, fókusz... Vissza a kritikákhoz... Köszönöm szépen, és neked meg a többi olvasómnak is szép hétvégét! :) Azért néha nézzetek be, hátha elkészülök az új fejezettel, és felteszem. :D

    VálaszTörlés
  12. Hát úgy látszik nem csak nekem jutnak ilyen gondolatok az eszembe Jasperről. :D
    Amikor azt a kutyusos mondatot olvastam elképzeltem a szitut ahogy Jasper lehajtja a fejét és bűnbánóan néz.... Hát szivesen megölelgetném és megvigasztalnám. :P
    De azért Edwardot sem hagynám ki. :D

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Hidd el nagyon jó volt ez a tükrös ötlet. Ez is egy remek elmélet:) Egyébként, ha szeretnéd a későbbiekben valamely elméletemet felhasználni a történethez, akkor nyugodtan. :) Alig várom a következő fejit:)

    VálaszTörlés
  14. Szia :)

    Köszi az óra átállítást! Mondjuk először azt hittem, hogy én vagyok a hülye és teljesen jól volt az óra, úgy ahogy addig is, mert egy kis idő elteltével azt vettem észre, hogy normálisan mutat mindent, nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fogsz reagálni, szóval picit elbizonytalanodtam és majdnem az üzenetem után írtam, hogy bocs, lehet, hogy elnéztem a dolgokat. De nem! :D Okés. :D

    Ez a filmes dolog… Most hogy így mondod, én sem láttam még nem vérengzős vámpíros filmet, tényleg mindenki öli egymást (vámpírok a vérfarkasokat, és oda-vissza, lásd Underworld).
    Viszont én nem tudom elképzelni, hogy előbb lássak valamit a moziban és csak azután olvassam el. Valahogy utána már nem olyan jó a könyv, hogy már tudod, nagyjából mire számíts. De lehet, hogy így a film lett még élvezhetőbb, hogy nem tudtad mi lesz a következő lépés. Mindegy, mert a könyv úgyis sokkal jobb! :D Azok a beszélgetések, amiket kivágtak… Kár, de hát ez van, filmben semmi sem olyan jó. (Igen most kábé magamat kezdtem el nyugtatgatni :D )
    Úgy tűnik mázlid volt a könyv terén, hogy akkor, mint karácsonyi ajándékot becserkészted. :D De ne is mond, hogy mi lesz most áprilisban… A DVD-t meg kell venni, az biztos, a könyv nélkül viszont még tudok élni, mert már elolvastam angolul meg magyarul (kalózfordítás) is. Viszont azaz így készült könyv új nekem… Hmmm.
    De ez a „fotoszintézissel tartjuk életben magunkat” ötletes, nem is olyan rossz, és még be is válhat. :D

    És akkor konkrétan a fejezet:
    Sejtettük mind, hogy Rosalie baja azzal lehet kapcsolatos, hogy Bella fent járt a szobájában, de először azért felhúztam a szemöldököm erre a tolvaj felkiáltásra, mert én elképzelni nem tudtam, hogy Izabella bármit is ellopna. De ez én vagyok. Ha figyelembe vesszük, hogy Bella nincs túl régóta náluk, és az elején még azt is feltételezték róla Cullenék, hogy ő maga ölte meg a szüleit, a helyzet egész könnyed. :D Úgy értem, jobb, hogy ha azzal gyanúsítanak meg, hogy tolvaj vagy, mint ha gyilkos. Na jó egyik sem kellemes, sőt. Na mindegy.
    Szóval a másik, hogy miért húzta föl magát ennyire Rosalie? Mert ha mondjuk Bella tényleg ellopta volna azt a tükröt, akkor nem valószínű, hogy sok helyre el tudta volna dugni előle, ergo semmi gáz, meg lett volna a tükör. De! Mint tudjuk alig értek haza és Rosalie máris neki ugrott Izabellának, épphogy kijött a szobájából, felismerve, hogy valami hiányzik. Szóval hiába vámpír a szentem, érzelmei azért vannak és mégiscsak szőke. Vagyis nem gondolta át kellően helyzetet, amire rá tett még egy lapáttal az, hogy amit hiányolt, az igen fontos volt neki. Nem is a tárgyi, hanem az eszmei értéke, az hogy még abból a házból hozta el, ahol még ember volt, egy másik életére emlékeztette, amit oly nehéz észben tartani.
    Bella fennakadása pedig igazán jól lett megírva. Ott háborodott fel és csendesedett el, ahol vártam, és ahol karakteréhez híven kellett neki. Nem tudom, de most érzem magamhoz még közelebb Izabellát.
    És ugye a megoldás… Emmett szívem… hát ezt összehozta. :D
    Aztán megérkezett Edward. Én tényleg elfelejtettem, hogy Bella nyakán szép kis zúzódás lehet, de „szegény” lány inkább csak elkábult, s ezért nem reagált. Néha én is szívesen elkábulnék így, még ha az is az ára, hogy előtte jól megszorongatják a nyakam XD :D
    Na mindegy, aztán még be kell, másoljam ezeket a felgyorsult eseményeket:

    „Aztán az események túl gyorsak lettek ahhoz, hogy biztosan tudjam, mi is történik. Éreztem, ahogy valaki megragad, és megperdít a tengelyem körül, aztán egy hideg kőlap simult a hátamhoz. Hallottam egy fülrepesztő csattanást, és éreztem, hogy a kőlap a hátam mögött megrezeg.”

    A gond az volt, hogy elsőre nem értettem, hogy mi történt. El kellett olvasnom vagy háromszor, hogy felfogjam. Hmm, ez viszont lehet, hogy csak az én hibám volt. Tudod a fáradt agyak nem mindig működnek kifogástalanul. Valószínűleg nekem az a kőlap zavart be, hogy én tényleg egy kőlapot képzeltem magam elé, csak valahogy nem stimmelt a felállás. Na de ez már az én egyéni szoc problémám :D
    És mellesleg szerintem a legtöbb Izabella mentalitású ember ugyanezt tette volna, ebben a nagyanyjára ütött: dühös és csapkodó vámpírok közé állt, ami viszont ártalmas az egészségre. :D Okos. De azt hiszem megint csak megérte, mert Edward fölkapta és elszáguldott vele. És még az előtte lévő rész tetszett, amikor Edward nem engedi, hogy hozzáérjen Emmett Izbaellához. Ez valahogy annyira szépen egybevágott azzal, amit Jasper mondott azzal kapcsolatban, hogy Bellát Edward a tulajdonának tekinti.
    Amúgy tudod, hogy szinte nekem esett rosszul, amikor olvastam Edward hangosan kimondott gondolatit azzal kapcsolatban, hogy amint vége elmennek megint?
    Oh, és a végén megint ez a féltékenység… Nem is tudok mit mondani. Okosan vezeted végig, hogy mind a kettőjük kétségek közt őrlődik, Bella nem akarja bevallani, hogy igazán szerelmes Edwardba, és hogy ő féltékeny. Nem látja a kis jeleket, amik rávezethetnék, hogy nem csak ő érez máshogyan. És ez így van jól. Aztán Edward a másik fele, aki nem látja a fától az erdőt. Nem csak ő nem veszi észre a másik jeleit, vagyishogy észreveszi, de nem a helyes okot tulajdonítja neki. Lásd féltékenység, meg most az elhúzódás. Láttam, hogy a fejezethez tartozó Edward elemzésben azt írod, hogy Edward azt hitte Bella undorában húzódik el… Ez is annyira ott van. Áh, jó és kész.
    Még így a végén hozzátenném, hogy én nem húzódtam volna el és nem csak egy futást kértem volna, amit úgyis megígértek nekem, szóval eleve megtörtént volna. De ez én vagyok. És kifejezetten örülök, hogy még türelmesnek kell lennünk. Az édes bizonytalanság a legjobb minden regényben, amikor nem tudjuk, hogy mi lesz. Vagyis mi tudjuk, de a szereplők még nem és csak közelednek egymáshoz, és áh… Úgyis érted, anélkül, hogy még külön magyaráznám, miről beszélek. Legalábbis gondolom. :D Na jó itt hagytam abba.
    Türelmesen várom az új fejezetet! :D

    Üdv: Nimol

    VálaszTörlés
  15. Szia! Nagyon-nagyon ütős lett ez a fejezet is. Nagyon figyelsz a részletekre és ez tetszik. Ha jól látom egyetemista vagy. Remélem valami írói pályára készülsz:D Az a rész első olvasásra nekem se volt túl világos,amit Nimol is említett. De ettől függetlenül zseniális. Epekedve várom a következő részt. Mindent bele:D Truska

    VálaszTörlés
  16. Most csak kevés időm van, ezért csak arra a részre válaszolok, amit nem értettetek, holnap majd mindenkinek adok hosszabb választ is a többi dologra. :)

    Isabella, mikor beugrott a vámpírok közé, zavart volt az események miatt, és még a szemét is becsukta. Azért ennyire homályos az a rész, mert ugye, az ő szemén, vagyis tudatán keresztül közvetítem nektek az eseményeket. :)
    Egyébként, annyi történt, csak hogy el tudjátok képzelni, hogy:

    Edward szemben áll Emmettel és Rosalie-val, Emmett épp támadni készül, és meg akarja ütni Edwardot, mikor Isabella közéjük ugrik. Emmettel fordul szembe, mert Edwardot akarja védeni ösztönösen. Edward megragadja fordít rajta egyet (vagyis, hogy Emmettnek háttal legyen), aztán hátulról magához öleli és a testével védi.
    Edwardot és a többi vámpírt gyakran hasonlítja Meyer kősziklához, márványtömbhöz, ezért használtam én is a hideg kőlap kifejezést. Mert ugye, Isabella, nem tudja, hogy mi történik épp, csak annyit érez, hogy valami hideg és kemény szorul a hátához.
    Ez az egész a másodperc egy töredéke alatt történik. Emmett ökle lesúlyt, szerencsére, Edward hátára, és nem Isabellára. Ennyi... :)

    Remélem, hogy így már érthetőbb. :)

    VálaszTörlés
  17. Persze, persze, már miután tovább olvastam a következő bekezdést tisztultak a dolgok és később értettem mi történt, csak abban a pillanatban, mint ahogy Bella, én sem értettem mi történik.
    Meg még az Edward elemzést is olvastam, és ott is leírod, hogy hogyan nézett ki ez a szituáció.
    Szóval nyugi, értek mindent :D

    VálaszTörlés
  18. Nagyon aranyos vagy hogy leírtad más szavakkal. Én is értettem már akkor amikor elolvastam többször, de köszönöm, hogy leírtad még egyszer. Talán csak az zavart be, ahogy te mondtad: "az ő szemén, vagyis tudatán keresztül közvetítem nektek az eseményeket." De minden világos. Még egyszer köszönöm. Örülök, hogy figyelsz a részletekre. Mármint erre, hogy ki hogyan lát, és miért. Ne változtass ezen. Ügyes vagy. Truska

    VálaszTörlés
  19. Úgyan, ne szórakozz már!:))) Ha velünk megosztanád a regényeidet, vagy egy részét, biztos elolvasnánk, és véleményt írnánk. Aki ilyen jó ficet ír, annak kötelessége írni!
    Hát gondolom a kiadóhoz elég sokan próbálkoznak. Legyél türelemmel! Biztos kell nekik pár hét. Csak tudod az a baj, hogy ahhoz, hogy kiadják a ficet, Meyertől is engedélyt kell kérni. Mert jogvédett.

    VálaszTörlés
  20. Először is, úgy döntöttem, hogy mégis felteszem a Merengőre a ficem, csak fáziskéséssel, vagyis erre az oldalra sokkal, de sokkal előbb kerülnek fel az új fejezetek, mint oda, szóval, légyszi, aki itt olvassa őket először, ide írjon kritikát. *nagyon szépen néz* Köszönöm. :)

    Anicica: Én is szívesen vígasztalgatnám bármelyik Cullen pasit. :D

    Borsy: Köszönöm. :)

    Drusilla: Ha továbbra is megírod az elméleteidet, és tényleg az engedélyedet adod, akkor lehet, hogy majd egyszer felhasználom az egyiket. :) Szóval, kíváncsian várom az ötleteidet. :) Meg persze, a többiekét is. :)

    Nimol: Nincs mit, az óraátállítás miatt. :) Hát, én már csak ilyen gyorsan szoktam teljesíteni az olvasóim kéréseit. :D
    Számomra a könyv a mozifilm után ugyanolyan izgalmas volt. :) Mivel nagyon sok jelenet kimaradt, és nagyon sok másképp volt a filmben, így teljesen új élményként tudtam olvasni a könyvet a film megnézése után is. :) Szóval, én mindkettőt nagyon élveztem. :) A filmet a moziban 6x is. :D Kaptam utalványokat, szóval, ahány jegyre futotta belőlük, annyiszor néztem meg. :D És mókás volt, mert még 6x-ra is vettem észre új dolgokat. :)
    Rosalie, mikor észrevette, hogy a tükre eltűnt, nem tudta logikusan végiggondolni a dolgokat, hanem rögtön csak pánikba esett és felkapta a vizet. Ezért ugrott azonnal Isabella torkának. Szerintem, ez érthető... Ha egy számomra nagyon fontos dolog eltűnne, én sem valószínű, hogy az elején logikusan át tudnám gondolni. :)
    Örülök, hogy Isabella reakcióival elégedett voltál. :) És annak is, hogy az Edward és Isabella közötti félreértések és utalások tetszettek neked. :)

    Truska: Igen, magyar-történelem szakos egyetemista vagyok. :) És igen, 13 éves korom óta írónak készülök. :) Hogy mi lesz belőle, majd meglátjuk, de én nem adom fel. :)
    Próbálok odafigyelni nagyon a részletekre. Azt akarom, hogy minden apróság a helyén legyen. Megpróbálom elképzelni magam előtt a szituációkat, és megpróbálok belebújni a szereplők bőrébe, hogy tudjam, hogyan reagálnának. :) Remélem, hogy semmi sem fogja elkerülni a figyelmemet, de ha mégis, szóljatok. :)

    Eszti: Csak vigyázzatok, mert szavatokon foglak titeket, és még a végén kénytelenek lesztek elolvasni a saját regényemet is. :D Egyébként, köszönöm. :) Lehet, hogy megpróbálkozom majd egy saját regénnyel újra, és megmutatom nektek. :)
    Igen, persze, türelmes vagyok. :) Tudom, hogy a kiadónak biztosan sok dolga van, és sokan keresik őket mindenféle miatt. :)
    És persze, tudom, hogy jogvédett. :) De szoktak kiadni alternatív történeteket néha... Én legalább is láttam már. Pl. X-aktákos sztorit... Szóval, valahogy biztosan meg lehet oldani, csak én nem értek hozzá, ezért is írtam a kiadónak, hátha ők képesek megszerezni az engedélyt. :)

    VálaszTörlés
  21. Persze, én is értettem Rosalie reakcióját, csak ha már véleményt írok próbálok valamibe belekötni, vagy nem is, a belekötni szó rossz. Próbálok valamit kiragadni, amivel kapcsolatban több ellentétes gondolat is az eszembe jutott. Jelen esetben: Rosalie vámpír, megélt már pár évtizedet, megtanulhatta az önkontrollt az érzelmeivel szemben.
    De közben meg az a tárgy amiről úgy vélte ellpoták nagyon fontos neki, de ezt már mondtam. Így nem gondolta át kellően a helyzetet, ezt is értem. És szerintem mindenki tudna legalább egy olyan személyes tárgyat mondani, ami ha eltűnne, ugyan így nem gondolkozna.
    Huh, ez most miért is írtam le?

    VálaszTörlés
  22. Jaj, és már megint elfeltettem! Sok sikert a kiadóval kapcsolatban! :)

    VálaszTörlés
  23. Igen, tudom, hogy csak leírtad a gondolataidat Rosalie-ról, és értem, hogy miért írtad ezt a vámpír-önkontroll és a hirtelen felindulás dolgot. :) Csak gondoltam, elmondom, hogy szeritem, miért hihető az, hogy hirtelen kiborult, és elfelejtette az önkontrollt. :)
    Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  24. Persze, hogy komolyan mondtam, hogy nyugodtan használd fel bármelyik elméletemet:)A 12. fejihez most nincs elméletem, mert nem olyan volt a befejezése, de szerintem nagyon aranyos ahogy mindketten így élvezik a száguldozást, meg persze titokban egymás közelségét.:) És nagyon tetszik ez a vívódás, amin Isabella és Edward keresztülmegy és izgatottan várom a következő fejezetet.:)

    VálaszTörlés
  25. Folytatás mikor várható? Az elvonási tüneteim rosszabbodnak XD Már a Máriót is letöltöttem, hogy lefoglaljam magam, de álltalában mindig szídom, mert vagy leesek és meghalok, vagy nekem jönnek, és meghalok XD

    Ne vedd sürgetésnek, csak jó tudni a szüleimnek, hogy meddig higyék azt, hogy dilis vagyok :P

    VálaszTörlés
  26. Drusilla: Akkor örömmel várom az elméleteidet, amint lesznek. :) Amilyen fantáziadúsak, biztosan fel tudok használni belőlük néhányat. :)

    Nana: Hát, mivel a múzsámmal (lásd Szandi) most már lassan két napja nem beszéltem, és nekem emiatt vannak elvonási tüneteim, ezért lassan megy az írás... De egész nap ezzel foglalkoztam, szóval, holnap este lesz friss mindenképpen. :) Remélem, addig nem őrülsz bele sem te, sem a szüleid a Máriózásba és egyéb elvonási tünetekbe. :D
    Tudjátok mit? Kitaláltam valamit, amivel addig elfoglalhatjátok magatokat. :D Kb. negyed óra múlva nézzétek meg az extrás aloldalamat, indítok egy körkérdéses rovatot, ahová leirogathatjátok különböző kérdésekben a véleményeteket, és addig is legalább elfoglaljátok magatokat, valamint, én elolvashatom, hogy miről mit gondoltok, ami klassz, mert érdekel. :)

    VálaszTörlés
  27. Én azt hiszem már kivettem a részem a vélemény nyilvánításból :D Várok embereket csatlakozni :)

    VálaszTörlés
  28. köszi h elküldted most a hétvégén el is olvastam jah és a saját "regényedet" is megoszthatod velem az e-mail címemet már tod és nagyon tettszett ez az utolsó fejezet is. Nagyon szupi vagy GRAT GRAT

    VálaszTörlés
  29. azt hiszem ,,kár" írnom, hiszen előttem már olyan jól kifejtették azt amit éreztem ill. gondoltam :D de egy valamit hozzá kell fűznöm: FÁJ A NYAKAM! XD egyszerűen olyan hitelesen írsz... hogy szinte átélem a soraidat. Hihetetlen! :D
    Csatlakozhatok a ,szexi Jasper' klubhoz? Kérlek!XD
    Engem például nagyon is érdekelnek az egyéb írásaid! Szóval ha úgy gondolod és van egy kis időd akkor esetleg elküldöd nekem az e-mail címemre amit már megadtam? :)persze nem kötelező, de nagyon-nagyon-nagyon szeretném :)

    VálaszTörlés
  30. Hali!

    Hihetetlenül jól írsz, de tényleg :) Egyhuzamban elolvastam az egészet, és jajj... nagyon jó! Pedig én eddig csak egy vagy kettő Twilight ficet olvastam. Az a baj, hogy még csak az első két könyvet olvastam, illetve a harmadik közepe felé tartok, és egy csomó történetben nem írják ki, ha spoilerveszély van... Tudom, az én nyomorom, hogy lusta vagyok angolul olvasni, de annyira örülök, hogy a te történeted ilyen egyedi, és csal az első két könyvet veszi alapul :) Türelmetlenül várom a következő fejezetet!

    VálaszTörlés
  31. mikor lesz a következő rész??
    eddig egész jól viseltem a függővégeket de most.. ájjájj

    kiara.

    VálaszTörlés
  32. Névtelen 1.: Köszi. :) Ha lesz olyan saját regényem, amit olvashatónak találok, akkor elküldöm. :)

    Mannazora: Azért remélem, annyira nem élted bele magad, hogy a lila ujjlenyomatok is megjelentek a nyakadon. :D
    Csatlakozhatsz a szexi Jasper klubhoz. :D Isten hozott benne! :D
    Ha lesz saját írásom, ami megfelelő minőségű, akkor természetesen, neked is elküldöm majd. :)

    Névtelen 2.: Örülök, hogy akkor így spoilerveszély nélkül te is élvezni tudod az írásomat. :) És annak is, hogy tetszik neked. :) A következő fejezet már fent van. ;)

    Kiara: Most tettem fel. :D

    VálaszTörlés
  33. szia!
    nagyon tetszik a történet, ma olvastam el a 11.-ig, de szerintem végigfogom még ma :)
    azt hittem hogy a tükröt az a vámpír vette el, amelyik üldözi Bellát, és azthittem hogy Bella ruhái közé rejtette, hogy mindenki azthigyje Bella volt ténylegesen.De a te megoldásod is nagyon jó volt!:)

    VálaszTörlés
  34. Egyszerűen imádom ezt is. Eddig is a kedvenc részeim közé tartozott, amikor Isabella parancsolt Edwardnak, most sem volt ez másként.:) Hú.. Már tényleg nem tudok mit mondani, azon kívül, hogy nem bírom abbahagyni, egyszerűen muszáj tovább olvasnom. Eszméletlen jó..:)

    VálaszTörlés